Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-16 / 140. szám
P f S T M LG Y.E I.. HÍR L A P. X. ÉVFOLYAM, 140. SZÁM 1988. JÚNIUS 16., VASÄRNAP A GOMBAI DOMBOKON. Ki szed többet? Málnát szüretelő diákok között Sárguló gabonatáblák lágy hullámzása, szárazságban vegetáló kukorica- és burgonyatáblák váltják egymást az eróziótól kikoptatott gerincek, legelőként hasznosított és kezelt, a természettől rendezetlenül | húzódó gödöllői dombság cég- i lédberceli nyúlványán — ez a j bényei határ, a Népfront Tsz | vidéke. Határjárás a cél, s a I Fogadóóra Dr. Zimányi Gyula, a járási tanács titkára hétfő reggel 8 órától fogadóórát tart hivatali helyiségében a tanácsi szervek hatáskörébe tartozó ügyekben. ÜGYELETES ORVOS Monoron: dr. Huszár Sarolta (Egészségház), Üllőn: dr. Koncz Lajos, Vecsésen: dr. Simon Sándor tart ügyeletet. — Ügyeletes gyógyszertár Monoron a Kossuth Lajos utcai, Vecsésen az Andrássy- telepi. Állatorvosi ügyelet A monori körzetben dr. Varga János (lakása: Gomba, Felsőfarkasd). Bejelentés a monori, főtéri gyógyszertárban, vagy az 55-ös telefonszámon. A gyömrői körzetben: dr. Páka Pál, Gyömrő. MA ÜLLŐN csinusi juniális Szeretnek a szabadban szórakozni az üllőiek. Májusban két majálist tartották, ma pedig júniálisra kerül sor, közkívánatra. Kora reggeltől késő éjszakáig szórakozhatnak a vendégek a Csinusi erdőben. A lampionos kivilágításról, az ízletes disznótoros ebédről és vacsoráról, a jég- behűtött frissítő italokról a 3-as számú falatozó gondoskodik. A táncoskedvűek pedig táncolhatnak. MAI MŰSOR MOZIK Ecser: Senki sem akart meghalni. Gomba: Csillagosok, katonák. Gyömrő: Lássátok feleim. Hétfőn: Kártyavár. Maglód: Kötelék. H: Szólítson ügyvédnek. Mende: Szólítson ügyvédnek. H Kötelék. Monor: Keserű méz. H Vörös rózsák Angelikának. Nyáregyháza: Kártyavár. Péteri: Horgász a pácban. Pilis: Becsületbeli ügy. H: Mici néni két élete. Tá- piósáp: Hova tűnt el Éva. Tápió- süly: Becsületbeli ügy. Űri: Csapda, üllő: Az Angyal lesen. H: Háború és béke II. Vasad: Győztes Robin Hood. Vecsés: Azok a csodálatos férfiak. H: Edgár és Krisztina. kísérő, Pista bácsi, az elnök- helyettes, komolyságát egy pillanatra feladva, fiatalos lendülettel magyaráz, saját emlékeiről s a gazdálkodásról. Sűrű állományú a búza. jobb lenne, ha még ma is zölden lengedezne a szélben. A szövetkezet vezetői közepes csapadékelosztással és megfelelő műtrágyázással számoltak annak idején. Ezek, sajnos, elmaradtak. Viszont jóleső büszkeség tölti el a kukoricatáblák mellett elhaladva. Meg is jegyzi: — Immár harmadszor kapáljuk ... mert ősi törvény, hogy egy jó kapálás felér egy gyenge esővel. Távoli ricsaj ébreszti új gondolatainkat, amott szedik a málnát. A szövetkezet 50 hold új üzemi telepítésű málnával küzd. S ezt értsük szó szerint. 1966-ban a hirtelen, egyik napról a másikra beérő termés szedése, megmentése okozott gondot, tavaly az ültetvényben jelentkező és a szakemberek előtt eddig ismeretlen betegség, a barnafoltosság, idén pedig az aszály miatt gyenge a termés. Szárazak, töppedtek a szemek s a tervezett 500 mázsával szemben legfeljebb 300 mázsát hoz a málna. Ez 10 forintos átlagárral számolva is 200 ezer forint kiesést jelent. A málna, igaz, jó és hasznos gyümölcs, jól fizet a közös gazdaságnak és a szedőknek is. Tavaly nem volt ritka a 120 forintos napidíj sem — de mint minden mezőgazdasági kultúra, így ez is a természet külső és belső viszontagságaitól függ. Csütörtökön kezdték meg különben az idei málnaszüretet. Idén is, mint előző években, a vakációt hasznosan kihasználó gyerekekkel, diákokkal kötöttek szerződést. A környék 420 diákja nevezett be e néhány hetes, hangulatos és étvágycsináló versenybe. Látogatásunkkor a monori Ady iskola és a gimnázium 51 diákja is versenyzett, ki szed többet? Csak a ládákba került súlyt mérték — személyi mérlegelés nem volt! — s ebben Borús Piroska gimnáziumi tanuló nyert 10 kilogrammal. Az ötödikes Fodor Laci éppen előttünk dühöngött, mert ma már több ízben kiborult a ládája. Bosszúból csak 2 kilónyit szedett, de véleménye szerint így is többet ér, mint egy nap a suliban vagy egy számtanóra. — Még a munka elején vagyunk, hiányzik még a gyakorlat — mondja Léber János, az Ady iskola vezető tanára —, de hamarosan belejönnek a gyerekek. Tőle tudtam meg, hogy reggel 5 órakor kezdenek, délig dolgoznak. Elbúcsúzva a < málnaszedőktől, egy sárgarépatábla mellett álltunk meg. Ritka látvány az ilyen, s még ez sem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Rosszul kelt a mag, s véleményem szerint a kézi vetés még 8 holdon sem gazdaságos. Ezt bizonyítja a sorok változó sűrűsége. A vöröshagymatábla szép, egyöntetű. Erről megjegyeznék annyit — a Pest megyei MÉK szakértője véleményével szemben —, hogy a mag 15— 20 százaléka szökött szárba, s ez talán hőkezelési, vetőmaghibának is felróható. Hasonló tapasztalatokat szereztem ezzel kapcsolatban a járás más tsz-eiben is, s az összkép azt mutatja, hogy ez a mag lényegesen értéktelenebb, gyengébb hozamot ad, mint az elitvető- mag. A bénye.l határkörút végállomása a tsz-iroda. Az elnök bizakodva néz a héten, kezdődő aratás elé. Véleménye szerint a járási átlagot mindenben teljesíteni tudják. — További terveik? Vannak, őszinték és jogosak. Az állatállomány növelése, a takarmánytermő területek emelése és öntözése, a hozamok emelése, halastó-telepítés és szamócatelepítés a kiesett és lebetegedett málna helyére. Mert a tagság munkát kér... Klein István járási kertészeti felügyelő Beszéljünk őszintén Ifjúsági élet az árokparton MONDJAK, hogy városiaso- dunk. De nemcsak mondják — bizonyítják az építkezések, a gomba módra szaporodó házak, a terjeszkedés. „Fiatalkorú” járás vagyunk, több mint 30 ezer ifjú emberrel, s a legtöbb fiatal monori. S mégis, a járás központja az, ahol a legkevesebb jut a fiataloknak a szórakozásból, a közösségi életből. Mert vegyük csak számba a tényeket: hová mehet a hét végén a monori fiatal? Van egy cukrászdánk, egy mozink, időnként ötórai tea. Elég ez? Kielégíti a kulturált szórakozásra vágyó fiatalokat a kétórás film, vagy a pénztárcához szabott üldögélés a presszóban? A válasz csak egyértelmű „nem” lehet. Hogy mi ennek az oka, nem könnyű kideríteni ! AZ IFJÜSAGI klub vezetőjével beszélgettem először. Elkeseredett volt és kérdésemre — „mi van veletek” — csak legyintett. — Mi lenne? Semmi. Szétszóródtunk. Tavasszal még ment valahogy a dolog, összejöttünk páran, magnóztunk, vitatkoztunk, elvégre ez is valami. Most már ez sincs. — Nem is próbáltad összeszedni őket? — Viccelsz? Semmi kedvük a dologhoz, úgy látszik — keserűen nevet. — Szép tervek? Hogy majd kirándulásokat szervezünk, vitadélutánokat tartunk! Senki egy lépést sem tett érte. Egyedül kínlódjam? Hát, ez van. A FIÚKKAL? — öten voltak — az árokparton (úgy ahogy mondom) beszélgettünk. Itt szoktak összejönni esténként, munka után. Jól érzik magukat egymással, szeretnek vitatkozni, beszélgetni. Pénzük ritkán van, a mozit legtöbbször unják, a cukrászda sem a legideálisabb színhely komolyabb dolgok megbeszélésére, marad az árokpart, az utca... Kovács Sándor: — Most végzek AX' iparitamiló-sulrban. Szerintem jó volt a KISZ, sokat vitatkoztunk, kirándultunk, meg ilyesmi. De annak most vége. Hogy hiányzik-e majd? Szeretek a srácokkal lenni. Valahogy úgy képzelem el, hogy közösen kellene őszHétfőn ülést tart x a járási tanács A járási tanács végrehajtó bizottsága hétfő délelőttre hívta össze a járási tanács tagjait. Jelentés hangzik el a lakosság tudatformálásának tapasztalatairól az ismeretterjesztő tevékenységen keresztül. Ezután a járási állandó bizottságok ellenőrzéseinek tapasztalatai kerülnek megvitatásra. A tisztasági mozgalom eredményeiről és terveiről Gajdos Józsefije járási vöröskereszt-titkár és dr. Nagy István járása egészségügyi csoportvezető terjeszt elő beszámolót. A tanácsülés nyilvános, így azon az érdeklődők is részt vehetnek. Hétfői tanácsülések: Csévharaszton délelőtt 8 órakor a nyári tűzvédelemre történő felkészülésről, majd a végrehajtó bizottság és állandó bizottságok 1968. II. félévi munkatervét tárgyalják meg. Péteriben délelőtt 8 órakor a községben folyó gyógyító, megelőző tevékenységről és az anya- és csecsemővédelem helyzetéről tárgyalnak. Majd a 2. napirendi pontot tárgyalják: a tanács, tsz, állami felügyelete, a tsz-törvényt és a földtörvényt ismertetik. Úriban délután 6 órakor a tanácsülésen az önkéntes tűzoltótestület tevékenységét, nyári tűzvédelmi feladatokra való felkészülésről és a község egészségügyi helyzetéről, valamint a népi ülnökök munkájáról tárgyalnak. szedobni valamit. Mondjuk egy pinceklubot, ahová esténként eljárhatnánk. Az ember nem csavaroghat állandóan, de otthon sem ülhet. És sejted, hogy ez az árokpart — bár romantikusnak látszik — nem a legcsodálatosabb szórakozás. A klubban lenne egy magnó, társasjátékok, néha szerveznénk valami bulit, irodalmi estet... El kell kezdeni! Én szívesen segítek, ha szólnak. Mogyorósi Tibor: — Pestre járok. A gyárban van ugyan KISZ, de nekem, aki vonatinduláshoz vagyok kötve, nem sokat jelent. Itt Monoron más lenne. Szívesen eljárnék, ha lenne hová. De azt sem tudom, hogy van-e itt egyáltalán?! Sose hallok róla. Azt mondod, ifjúsági klub volt? Nem is tudtam. De, ha valaki azt mondaná, hogy gyertek srácok, csinálunk valamit, én is mennék segíteni. Eddig még senki sem szólt. KETTŐJÜK véleményét mondtam el, de lényegében mindnyájan ezt vallják: jönnének segíteni, de hová? A LÁNYOK sem mondhatnak mást. — Nekünk meg különösen rossz. Ha mi ülnénk ki az árokpartra vitatkozni, csak azért, hogy együtt legyünk, mit gondolsz, mit szólnának? Az van, hogy vasárnaponként nézzük a cukrászda falát, ahol kárpittal takarták el a hulló vakolatot, meg moziba megyünk, esetleg sétálunk. Én a magam részéről nagyon szeretek vitatkozni értelmesebb dolgokról. De kikkel és hol? Ha lenne valami, mennék persze, segítek én is, szívesen, csak szóljatok — mondta Sz. Magdi. — Mióta kikerültem a gimi- ből, azt sem tudom, hogy minek a KISZ-tagsági könyvem. Csak van. És, ha kérdezik, bemondom, hogy persze, KISZ- tag vagyok. Zavarban lennék egy pillanatra, ha arról is érdeklődnének, hogy melyik KISZ-hez tartozom és mit csinálok. És szerintem ez Monoron, egy ilyen nagy községben, és ráadásul járási székhelyen elszomorító dolog. Ez volt J. Ilona véleménye. LÁM, EZEK IS TÉNYEK. Nemcsak hangzatos, sokszor emlegetett mondat az, hogy a fiatalok igénylik a kollektív szórakozást. És, ha módjuk lenne rá, meg is válogatnák, hogy mivel szórakozzanak. Persze rajtuk is múlik a do- lpg. De miért ne higgyük el, hogy valóban segítenének? Okuk van rá: szeretnének közösségben élni, kulturáltan szórakozni, mint minden fiatal. El lehet gondolkodni, Tápiósá- pon közösen építettek táncparkettet, közösen a községi tanáccsal! s Monoron az ifjúsági klub élete ugyanakkor „befulladt”. Kettős itt a baj: a szétszóródott fiatalok nem sokat tehetnek, kellő irányítás nélkül meg még annyit sem. Éppen itt az ideje, hogy segítsünk a bajon. Fiatalkorú járásunk, ne csak fiatalkorú- ságával, de fiataljainak életével, közös tetteivel is dicsekedhessen. (koblencz) A kézikocsitól a villanytargoncáig (5.) A maggyár a törzstagok szemével Bajkai Károly és felesége is „régi maggyáriak”. Már mindketten nyugdíjasok — és elég keserűen emlékeznek vissza a gyárra. Azt mondják, kevés a szép emlékük onnan. Először Károly bécsi mondta el, hogy miért. — 1948 szeptemberében kerültem a maggyárba. Először a borsóválogatóba, aztán a magtisztító gépre, majd a zsákolócsoportba. Végül a portán kötöttem ki. Hárman voltunk portások, mind a hárman rokkant emberek. S az utolsó időszak... Keserű visszaemlékezni rá. Tíz órás volt a munkanapom legtöbbször. A fűtést is rám bízták. Ha addig bezártuk a kaput, az volt a baj, ha nem, akkor mindenki szabadon mászkálhatott. Sok volt a munkánk. És ezt az akkori vezetőnk csgk nehezítette. Sosem fogom elfelejteni: egyik vasárnap ünneplőben mentem be, s ő akkor érkezett a motorján. Rámszólt — nem kért! — hogy mossam le a sarat a motorról! Nagyon rosszul esett. S mikor nyugdíjba mentünk — akkor, egyszerre többen is — éppen ünnepelt a gyár. A munkásoknak az ebédlőben terítettek, a „nyugdíjasokra nem jutott idő” — külön voltunk mi akkor a laborban, hogy ne zavarjunk. Bajkai néni helyesel, bólogat. — Bizony, csak két vezetőnek, a Réti Károlynak, meg a Burján Imrének jutottak eszébe akkor a nyugdíjasok, senki másnak! így volt ez! — majd folytatja: — Én 1951 júniusában kezdtem el a zsákraktárban dolgozni. Mindig 120—130 százalékra teljesítettem a normát, kint voltam sokszor a dicsőségtáblán is! Aztán az „aprómagba” kerültem, géphez. Ha elfogyott az áru, utána lehetett szaladgálni. Én spekuláltam ki magam azt is, melyik rosta felel meg a magnak, egyedül csináltam, csak úgy a saját fejem szerint a próbaszitá- lást is. Három-négy gépen dolgoztam magam. Egyedül tettem fel a zsákot az elevátorra, felhúzattam az emeletre, garatra öntöttem — közben a gépek mentek... Nehéz volt. Meg is emeltem magam. Kétszer kerültem kórházba, s a zárójelentés szerint, könnyebb munkára kellett volna kerülnöm — mégis visszatettek az aprómagba. — Azért szépre is emlékszem. Sajtófelelős voltam sokáig, ment is a munka, elég sokat kerestem. Ha lejöttek a megyétől látogatni, mindig odajöttek az én gépemhez, hogy megdicsérjenek. 1951 óta vagyok párttag — és azt hiszem, elég sokat tettünk mi is a gyárért... De megmondom őszintén, ahogy van: a' kellemetlen dolgokat nehezebben felejti az emberi (Ö. K.) fSSfSSSSSSSSSSS//SSSSS//SSSSSSSSSSS/fSS/SSSS.'SSSSSSSSSSSS/SSSSSSSS//S//SSSSSSSSSS/SSSSSS/SSSSSSSSS/SSSSSSSSSSfSSfSS//SSSSSSSfSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSySSSSSSSSSS/SSSSSSS/SS//SSSSSSSSSSSSS//SS/SS//SSSSSSSSS/SSSSS/SS/SSS/SSSSSSS//SSSSSSSSSSSS//S/SS/SS/SS/SSSS/S/S7/SJ AZ ÉPÜLŐ MONOR Foto: Péterffy
