Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-02 / 128. szám

ft fést HECVeI v-'/fívlap 1968. JÜNIUS 2., VASÁRNAP Munkatársaink jelentik: * A főváros környékének közlekedéséről Pest megyéből naponta 160—170 ezer ember jár be dol­gozni a fővárosba. Útjukat vasútvonalak, autóbuszjáratok, HÉV-vonalak jelentik. Annak ellenére, hogy az elmúlt évek­ben a különböző közlekedési vállalatok jelentős összegek fel- használásával korszerűsítették járműparkjukat, még mindig elég sok a panasz. Munkatársaink egy hétköznapon — hajnal­ban, reggel, délben, este — nézték meg: milyen a jelenlegi helyzet a főváros környékének közlekedésében. Tapasztala­taikról az alábbiakban számolnak be. ÉRD Kék vagy szürke? Érd. Vasútállomás. Hat óra ötvenkét perc. A hosszú vá- gonsor utolsó kocsija is eltű­nik a szemem elől. Elment az utolsó reggeli vonat. A követ­kező csak délelőtt tíz órakor indul. — Sajnos, ez az igazság — mondja később, a tanácsházán Birinyi Ferenc, a vb titkára. — A MÁV nem igazodik az érdi emberekhez. Pedig közel tizen­ötezer ember utazik be innen naponta a fővárosba. Ki vo­nattal, ki autóbuszon. A vona­tokon legfeljebb, ha állni le­het. Érdre már zsúfolva érke­zik valamennyi szerelvény. Mindössze tizenkilenc kilo­méter az út Érdtől Kelenföl­dig, s ■ a menetidő pontosan negyven perc! Akkor, amikor már a tehervonatok többségét is Diesel-mozdony húzza, itt a személyszállítást százéves gőzmozdonyok bonyolítják le. Érdnek öt vasútállomása van, de valamennyi kicsi és kor­szerűtlen. Az elmúlt négy év­tized alatt szinte semmit sem fejlődtek. A vonattal utazók nyolcvan százalékának a sza­bad ég alatt kelj. megvárnia a vonatot. Az Érd-Felső állomás várótermébe például legfel­jebb harmincán ha fémek. Az is gond, hogy egyik állomás sem közelíthető meg szabályo­san. A síneken járnak át az emberek. Ez sok baleseti ve­szélyt jelent. És gondunk az is, hogy csak a személyvona­tok állnak meg az érdi állo­másokon. — Mi a helyzet a busz-köz­lekedéssel? — Látszólag rendben lenne a dolog, hiszen húsz-harminc percenként közlekednek, s a menetidejük fél óra. Csakhogy (BUDAI HEGYVIDÉK egy utazás, bérlet nélkül, tíz forint! Az is gond, hogy Érd hat kerülete közül csak kettő közelíthető meg közvetlenül, a többi kerületben lakók csak átszállással juthatnak el Buda­pestre. Tudja, az okoz problé­mát nekünk, hogy van egy olyan rendelet, amelynek ér­telmében a fővárost övező har­minc kilométeres körzetben nem lehet ipart telepíteni. Az okát értem: a főváros gyárai­nak, üzemeinek, intézményei­nek szüksége van a környező községekben élő emberek mun­kájára. De ha a fővárosnak szüksége van rá, kérdem én és joggal, mit tesz annak érde­kében, hogy megkönnyítse az érdi emberek utazását? Pesten forint ötvenért utazhatnak ugyanilyen távolságról az em­berek. Miért nem lehet végre megoldani, hogy Érdre is ki­járjon a kék busz? Autóbusz­gond? Nem hiszem! Több, mint ötven járat MÁVAUT buszunk van. Csak éppen szürke a színük s ezért nyolc forinttal többe kerül rajtuk az utazás. A bejáró probléma Érden nem ideiglenes, hanem tartós állapot. A felnőtt lakos­ság háromnegyed része a fő­városban keresi meg a kenye­rét. A főváros gyáraiban ter­mel, a fővárosban lakó mun­kásokat megillető kedvezmé­nyek nélkül. Ezt az ellentétet kellene végre feloldani. Ré­szint a kék buszok beállításá­val, részint pedig egy Érdig közlekedő motorvonat inga­járat rendszeresítésével. Hogy az Érdről vonattal utazók többé ne plusz utasok legye­nek az amúgy is túlzsúfolt szerelvényeken ... (P.) Hét végén több kellene A szűkebb értelemben vett budai hegyek községeit autó­busszal lehet megközelíteni a főváros felől, vagyis ezen a tájon a busz a fő közlekedési eszköz. Két nagy vonal fut ki Budáról, a Széna térről: a Budapest—Páty—Zsámbék vo­nal, s a Budapest—Budajenő— Perbál. Reggel itt nincs nagy forgalom, azaz. kevés a kife­lé utazó, s kényelmesen elhe­lyezkedhet az ember. Hanem a főváros felé tartó hajnali HEV-VEL A... kanapokon 45, szombatonként 47, Pest és Csömör között 35 járat szállítja a körülbelül 25 ezer utast, a mátyásföldi Ika­rus, a kistarcsai Fésűsfonó, a HÁROM VASÚTVONAL Rövidebb menetidő, korszerűbb szerelvények vezetőjének tájékoztatása sze­rint Pátyon át Zsámbékig na­ponta 51 járat közlekedik, Budajenő—Perbél felé pedig — 40 járat. Ezt, hogy járat, úgy kéU érteni: oda-viasza köz­lekedő autóbusz. Sok és időn­ként mégis kevés. Mert azt is számolni kell ugyanis, hogy naponta mintegy 3000 ember jön a főváros felé reggel, s megy vissza a falujába este. Nem lehetne azt mondani azonban, hogy az utazóközön­ség különösebbképpen elé­gedetlen volna. Egy fiatalem­ber — név szerint Simon Ist­ván, aki különben Zsámbekon át a szomszédos megyéből, Mány községből jár tíz esz­tendeje Budapestre a munka­helyére, a TEFU-hoz — a kö­vetkezőket mondta: — Én minden reggel ‘uta­zom, s leszámítva az esetleges téli közlekedési akadályokat, általában pontosan érkezem a munkahelyeimre. Helyesebben szólva, az autóbusz miatt még sohasem volt tíz év alatt je­lentősebb munkakiesésem. — Tehát elégedett. ■— Én igen. — Szombaton kellene több autóbusz — mondta egy zsám- béki fiatalember: Lőkös Ist­ván, aki a Gamma Optikai Művek dolgozója. — Szomba­ton, s reggeL Hót végén véle­ményem szerint azért növek­szik meg a forgalom, mert vannak, akik csak ilyenkor térnek haza, tehát nem utaza nak --*«M*den nap: - -Bzzel, úgy látom, nem számol -a MA? VAUT... Végül álljon itt a kalauz véleménye; mit mond Glück Margit, aki három éve teljesít szolgálatot ezeken a járato­kon? — Kétségtelen dolog, hogy reggel zsúfoltak a Budapest felé tartó autóbuszok, mint ahogy ezt tapasztalhatta is Különösen Pátytól kezdve emelkedik meg az utaslétszám A zsámbékiak azért nem is panaszkodnak, mert ők még viszonylag kényelmesen elhe­lyezkedhetnek ... Tehát töbt kocsi kellene reggel? Hát bi­zony több kellene. Délutár már nem ennyire zsúfoltak a járatok. Nem mindenki igyek­szik az első busszal haza: vá­sárolnak, időznek Pesten a2 emberek ... — Elöfordul-e olykor, hogy lemaradnak utasok? — Nem, ez nemigen fordul elő. — Általában ragaszkodik a szabályokhoz? Úgy értem csak annyi utast vesz fel, ahá­nyat az előírások megenged­nek? — Ugyan! — válaszolt a kalauznő, majd hirtelen kap­csolt. — De nagyon kérem, erről ne beszéljünk... (K) gödöllői Árammérő s a többi vállalat, hivatal dolgozóit — a hajnali csúcsforgalmi idősza­kot leszámítva, szinte panasz- mentesen. Még egy járat, akár a napközbeniek rovására is, sokat segítene. Mondják, tél­időben előfordul, hogy egy- egy hajnali járat kimarad. Még ebben a meleg nyárban is emlékeznek rá — keserűen. Egy kérés is megütötte a fü­lem: napközben kevesebb ko­csival, sűrűbben járjanak a szerelvények, ne kelljen az embereknek sokat várakoz­niuk. Tudjuk, a lehetőségek kor­látái miatt nehéz úgy intéz­kedni, hogy minden utas elé­gedett legyen. De azért az elé­gedettek száma talán még nö­velhető ... (po) A fővárosba irányuló forga­lom két — talán legzsúfoltabb vonala a ceglédi és a lajos- mizsei. Itt a legnagyobb a zsúfoltság, sok a panasz a ré­gi, kényelmetlen, gázvilágítású kocsikra, a hosszú menetidők­re és nemegyszer a vonatok késésére. Pállá Béla MÁV felügyelő, a Nyugati pályaudvar állomás- főnök-helyettese ismeri a pa­naszokat. — Az utóbbi két évben so­kat tettünk, hogy az utazókö­zönség jogos kívánságait tel­jesítsük. A legrosszabb volt a helyzet a lajosmizsei vonalon. Az Inárcsról, Gyálról, Ócsárol, Dabasról bejárók joggal kifo­gásolták, hogy vonataink nem pontosak, s korszerűtlenek. Ezért ezen a vonalon is beve­zettük a helyi forgalomban az ingaszerű közlekedést. Na­gyobb teljesítményű mozdo­nyokat és korszerűbb, négy- tengelyes kocsikat állítottunk a forgalomba. Így a menet­rend pontossága ma a vonalon biztosítottnak mondható. Eb­ben a menetrendi évben összes vonalainkról eltűnnek a két­tengelyes kocsik, hogy átadják helyüket a modern, kényelmes négytengelyeseknek. — Mi a helyzet a monori vonalon ? — Itt is sokat javult a köz­lekedés. Több vonat jár és az­zal is enyhül a zsúfoltság, hogy Monoron megállítunk néhány távolsági vonatot. Itt jelentős változás az év végé­től várható, amikor befejező­dik a ceglédi vonal villamosí­tása. Ez nemcsak a menet­rendszerűségben jelent lénye­ges javulást, hanem ami en­nél sokkal örvendetesebb, je­lentős mértékben csökkenti a menetidőt is. Budapest—Ceg­léd viszonylatban például ez fél órát, Monor és a főváros között 15—20 percet jelent. — önökhöz futnak be a szo­bi, váci járatok is. — Itt a legkedvezőbb a helyzet. Napi 5—6 vonatpárral közlekedik több járat, mint két évvel ezelőtt. A kocsik ja­varésze már korszerű négyten­gelyes. — Önök szerint csökken a zsúfoltság? — Mindenképpen. Elsősor­ban a közlekedés korszerűsí­tése eredményeként. De az utasszámlálások bizonysága szerint megállt az emelkedés. Az utóbbi évben már nem növekedik a bejárók száma, most stagnálás tapasztalha­tó... Amihez hozzátehetjük, hogy a gazdasági élét ésszerű ala­kulása, a helyi ipartelepítés, a mezőgazdasági üzemek erősö­dése az elkövetkezendő évek­ben az utasszám csökkenését is eredményezheti... ! (Ö.) buszok...! Ezek már zsúfol­tak. Tulajdonképpen a Budapest­ről induló korai buszok, mint­egy érte mennek az embere­kért; noha Zsómbékon telep­helyük van az autóbuszoknak, ami annyit jelent, hogy kint alszanak a vezetők, kalauzok, s természetesen a kocsik. Te­hát jószerint már pirkadat előtt elindulnak kintről — be­felé. A Széna téri forgalmi iroda Állandó a zsúfoltság Gödöllő: elfogadható, Csömör: rossz Ezen a délutánon már har- ' — A hajnali járatok, fél hat és fél nyolc között, zsúfol­tabbak — feleli. madszor teszem meg az utat a HÉV-en, a Kerepesi úti vég­állomás és Gödöllő között. S a kép mindig ugyanaz: bóbis­koló, tereferélő, újságot, köny­vet olvasó, horgoló, cigarettá­zó, üres tekintettel mélázó, száraz kenyértől puffadó zsákjaidat őrző utasok, akik elinduláskor még gyéren van­nak, később egyre szaporod­nak, Mátyásföldön, Cinkotán már ülőhely sem jut mind­egyiküknek, de Kistarcsán Kerepesen, Mogyoródon el­fogynak, s Gödöllőre már úgy gördülünk be, ahogy elindul­tunk: félig üres kocsikkal. — Mindig ilyen kényelme­sen utaznak? — kérdezem meg a mellettem ülő. idős fér­fit. Pálfi Bálint kistarcsai la­kost. — Én a Beloiannisz-gyár- ban dolgozom, forrasztó va­gyok — szól közbe egy szőke kislány, Udud Katalin. — Fél hétre járok. Amikor Kistar­csán felszállók, már sose ka­pok ülőhelyet. Délután, mint­hogy előbb bevásárolnak, nem sietnek azonnal haza az emberek, megoszlik a forga­lom. — Csak Csömörrel bánnak mostohán — jegyzi meg ne­gyedik útitársam, Tótfalussy Kálmán — Este, tíz óra után, Cinkota és Csömör között, egy-két kocsival, ingajárat közlekedik. Törik-zúzzák egy­mást az emberek. A községi pártszervezet, melynek veze­tőségi tagja vagyok, átiratban kérte a HÉV igazgatóságát, szüntesse meg ezt az áldatlan állapotot. Hiába. Pedig tőlünk körülbelül 3 ezer ember jár be Pestre dolgozni. S már reg­gel sem kap a csömöri vég­állomáson mindenki ülőhe­lyet. Hirtelen az ablaklehúzás miatt tör ki ribillió: a meleg és a huzat ellenségei csapnak össze. Közben nekem még mindig a csömöri megjegyzés jár a fejemben. \ Tavaly 47 baleset fordult elő a cinkotai vonalon: négyen meghaltak, huszonnégyen súlyos sérülést szenvedtek. Nyilván, nem csupán a szabálytalan és fe­gyelmezetlen közlekedés kö­vetkezménye ez a szomorú eredmény. Pest és Gödöllő között műn­dul, onnan az 54-esre száll, aztán a 135-ösre, majd az 1-es busz és végül a 40-es. Május 16-a óta lezárták az 54-es útjának egy szakaszát — helyette villamos közle­kedik. s. ez két átszállással többet jelent a gyáliaknak. Szélesítik az utat, hogy a zsúfolt járatra csuklós ko­csikat állíthassanak be. — Azt hallottam — koc­káztatom meg, hogy két hó­nap múlva elkészül az út. — Lesz abból több is — így a kalauznő, többek egyetértő bólogatásától kísérve. — Ha hívnának — mondja erre Kővágó Sándor — sokan mennénk segíteni vasárnap társadalmi munkában. Gyál­ról mindenki bejár — 18 ezer lakosa van —, tehát érdekünk, hogy minél hamarabb meg­szűnjön ez a kerülő út. (S.) FELVESZÜNK betanított munkára NŐI MUNKAERŐT ÉS FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT. Július 1-től 44 órás munkahét. Kőbánya-Kispest állomástól 3 perc Vasúti jegyet térítünk. ÍRÓSZERGYÁR Bp. X., Gyömrői u. 61. mim strand TÁSKARÁDIÓK iiswtl Ne mulasszon el semmit: a táskarádión mindent hallhat! A STRAND kisméretű táskarádió, 2 hullámsávos készülék. Kiváló vételkészség, élethü hangvisszaadás. Ara: 1150 Ft. A GYALIAK SEGÍTENÉNEK Már húsz perce állunk tü­relmetlenül Pestimrén, a vas­úti átjárónál. Türelmetlenül, mert így délután öt óra tájban már mindenki sietne háza. Ráadásul a megálló iM*íá#He*»ldaIen«a»a. é»-nt| Ír l»t .játspáUni 9-.-94-es.re -is, amely .Gyálra visz. Mindenki fellélegzik, ami­kor átgördülünk. A 94-es vég­állomásánál nem túlságosan biztató a kép. Vagy százan állhatnak. A sor rögtön fel­bomlik, mihelyt megérkezik a busz, mindenki felfelé ipar­kodik. Már tíz méterrel el­hagytuk a megállót, de még mindig szalad valaki, hogy felugorjon. A kalauznő le­csöngeti a kocsit: — Jöjjenek fel a lépcsőről, addig nem megyünk tovább. Egy beat-külsejű fiatalem­ber megszólal: — Mit szóra­kozik, kalauz néni? Duka Zsigmondné, kalauz-' nő visszavág: — Maga megy helyettem a bíróságra, ha va­laki aláesik?... A válasz cinikus: — Aki alá­esik, megérdemli... — Ezen a járaton — fordul felém Dukáné — tisztelet a kivételnek, nagyon durvák az utasok. Képzelje, a múltkor megverték az egyik kollégá­mat. A kalauz már nem Is szólhat az utasnak. Én meg is fogadtam ... — Mindig ilyen sokan van­nak? — Ez még semmi. Reggel, ha látná, mi van itt.,. Nem­csak befelé, de kifelé is, ami­kor az éjszakai műszako­sok hazafelé jönnek. Meg este tíz óra után ... Akkor négy kocsi fordul, napközben csak három. Tizenegy perc a me­netidőnk. — Amióta javítják az utat — hallom a megjegyzést — én egészen belefáradtam... Állás után nézek ... — Próbálja ki az 51-es vil­lamost — tanácsolja a szom­szédja. Megkérdem panaszkodó uti- társamat: — Mennyit utazik naponta? — Négy órát. — Hol dolgozik? — Budán, a Petőfi laktanyá­nak vagyok a vezető főszaká­csa. Kővágó Sándor útja a kö­vetkező: a 94-es busszal in­

Next

/
Oldalképek
Tartalom