Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-15 / 139. szám
ílí«» 1968. JÚNIUS 15., SZOMBAT * Magyar—csehszlovák barátsági nagygyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) j meth Károly, a Budapesti küldöttség tagjait, valamint a I p^tbiz°ttsag első titkára nyimagyar vezetőket. A csehszlovák és a magyar himnusz elhangzása után Nétotta meg az ünnepséget. Ezután Kádár János mondott beszédet. Kádár János beszéde A magyar—csehszlovák kapcsolatoknak történelmi gyökerei vannak, hiszen népeink sorsközössége évszázadokra nyúlik vissza. Legjobbjaink a múltban is keresitek az összefogás lehetőségét. A burzsoá rendszerek azonban mesterségesen szított sovinizmussal gátolták népeink közeledését. Kapcsolatainkban új történelmi korszak kezdődött, amikor a szovjet hadsereg felszabadító harca nyomán népeink szabaddá lettek és kommunista pártjaik vezetésével saját kezükbe vették sorsuk irányítását. Ekkor vált lehetővé, hogy — nemzeteink tényleges érdekeinek megfelelően — új és jó alapokra helyezzük viszonyunkat, barátsági és együttműködési szerződést kössünk és vállvetve dolgozzunk a háború okozta pusztítások nyomainak eltüntetésén, országaink újjáépítésén. Közös munkánknak attól fogva az új, szocialista társadalom építésének feladata adott és ad ma is értelmet és célt. Csehszlovák ‘elvtársaink olyan időszakban látogattak most hozzánk, amikor testvérpártunk felelősségteljes harcot vív a szocialista fejlődést gátló különböző akadályok leküzdéséért, a szocializmus pozícióinak megerősítéséért és jövőbeni fejlődéséért. A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága legutóbb elfogadott határozatában, a munkásosztály ügye iránti felelősségtől áthatva, elhatárolta magát a szocializmus - építésének menetében jelentkezett torzulásoktól, törvénysértésektől és hibáktól. Ugyanakkor kijelentették, hogy egyesek hibái miatt nem engedik befeketíteni a pártot, a pártaktivisták és párttagok tömegeit. Hangsúlyozták, hogy a párt vezető szerepét megvédik és megerősítik. Félreérthetetlenül leszögezték, hogy a központi bizottság szembeáll minden olyan szándékkal és törekvéssel, amely bármely téren az 1948 előtti burzsoá társadalom viszonyaihoz való visszatérést célozná. Csehszlovák elvtársaink harca bonyolult és nehéz körülmények között folyik. Nyilvánvaló, hogy társadalmuk állapotát, a párt helyzetét mindenki másnál ők ismerik a legjobban. Mi, magyar kommunisták, teljes mértékben szolidárisak vagyunk csehszlovák elvtársainkkal, a kommunistákkal, a szocializmus csehszlovákiai híveivel. Meggyőződésünk, hogy csehszlovák testvérpártunk a szocialistaeUenes, ellenséges erőkkel vívott következetes harcban, e harc során kikovácsolódott egységben, a munkásosztály, a dolgozó nép támogatásával teljes győzelemre viszi a szocializmus ügyét hazájában. Magyarországot és Csehszlovákiát történelme, szomszédos földrajzi helyzete következtében sokféle kapcsolat köti ösz- sze. Ilyen az országainkban élő nemzetiségek kérdése. A múltban ezt a kérdést a Habsburg- és a német imperializmus, országaink burzsoáziája az „oszd meg és uralkodj” eszközével tette, s kezében az elnyomás, a gyűlö- let és viszálykeltés fegyverévé vált. Ennek a múltnak bizonyos maradványai ma is hatnak, felszámolásuk csak a szocializmus és a lenini nemzetiségi politika alapján lehetséges. Nálunk is élnek szlovákok és Csehszlovákiában is élnek magyarok. Ha még ma is vannak megoldásra váró kérdések, azokat rendezni kell, de nem a szenvedélyek alapján, mert az rossz tanácsadó. Előre kell tekinteni és nem a múltba. A Csehszlovákiában élő magyarságnak ma az a legfontosabb kötelessége és egyben érdeke, hogy a napirenden levő nagy társadalmi kérdések, közöttük a nemzetiségi kérdés szocialista megoldását segítse elő. Tömörüljön a Csehszlovák Kommunista Párt köré, és annak harcát támogassa. Alexander Dubcek beszéde Ezután Alexander Dubcek szólt a nagygyűlés részvevőihez. Közöttünk nincs szükség nagy szavakra. Az elmúlt években nemegyszer meggyőződhettünk arról, hogy bízhatunk egymásban, hogy szövetségi kapcsolatunk tartós és szilárd. A történelem nagyon kemény tanulságokkal szolgált számunkra. E tanulságokat meg kell szívlelnünk. Nem feledkezhetünk meg a múltban mesterségesen szított gyűlölködésről sem, amely sokat ártott a haladó forradalmi erőknek és népeinknek is. örvendetes, hogy az utóbbi időben újabb előfeltételeket teremtünk az együttműködés sokoldalú elmélyítéséhez. A kölcsönös együttműködést elősegíti országaink földrajzi fekvése, szomszédsága s megköveteli mindkét ország gazdaságának fejlődése is. A gazdasági irányítás új formái, amelyek hasonlóak mindkét országban, kedvező feltételeket teremtenek az együttműködéshez. Szeretném önöket biztosítani arról, hogy őszinte és becsületes partnerei vagyunk, azok is maradunk önöknek, nemcsak a gazdasági együttműködésben, hanem az élet minden területén. A szocialista közösség erejének döntő tényezője a szocialista rendszer belső szilárdsága az egyes országokban. E vonatkozásban nem támaszkodhatunk semmi másra, csak az emberek szocialista társadalomba vetett bizalmára és a szocializmus eszméivel való azonosulásra. Ezen meggyőződésen alapul a ^ Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának a januári ülés után követett irányvonala is. Ennek lényege, hogy teret nyissunk a szocialista erők új dinamikájának, hogy pártunkban, az egész országban megteremtsük a szocialista demokrácia és az emberek ama jogának intézményesen biztosított feltételeit, hogy teljes mértékben részt vegyenek az ország igazgatásában és minden, számukra fontos kérdés eldöntésében. A torzulások leküzdése, amelyek társadalmunkban az évek során felhalmozódtak, mindenekelőtt azt jelenti, hogy megszilárdítjuk a dolgozók bizalmát a Csehszlovák Kommunista Párt politikája iránt. Ezért elhatároljuk a pártot az 50-es évek súlyos hibáitól, amelyekért egyesek felelősek, akik vétettek mind a párt programjában foglalt kommunista eszmények, mind pedig a demokratikus és emberi alapelvek ellen. Önökben, mint barátainkban nem akarok olyan benyomást kelteni, hogy az országunkban január óta zajló események problémamentesek, s hogy alapvető elképzeléseinket megvalósítottuk. A múlt kritikai átértékelése, a törvénytelen cselekedetek leleplezése során jelentkeztek egyes olyan tendenciák is, amelyek kívülről hatnak a pártra és amelyeket röviden úgy jellemezhetünk, hogy szocialistaellenesek. Pártunk és szocialista társadalmunk egyáltalán nem szándékozik szabad teret engedni e tendenciáknak. Ellenkezőleg, a szocialista demokratizálási folyamat fejlődése érdekében ezekkel határozottan szembe fogunk szállni, annál is inkább, mivel ez a még meglevő szélsőséges szek- tásság malmára is hajtja a vizet. A barátsági nagygyűlés részt vevői lelkes tapssal fogadták, amikor Alexander Dubcek beszéde végén néhány magyar mondattal köszönte meg a vendéglátást, és I ismételten leszögezte, hogy nagyon jól érezte magát hazánkban. Beszédét — ugyancsak magyar nyelven — a csehszlovák—magyar barátság, a szocialista országok egysége, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar nép éltetésével fejezte be. A nagygyűlés az Internationale hangjaival fejeződött be. „Nyaklánc“ az egyenlítő felett Az Egyesült Államok Cape Kenneáy-i rakétakísérleti telepéről egy „Titán 30” mintájú katonai óriásrakéta segítségével nyolc hírközlő hol- dacskát juttattak „őrhelyére". Az egyenként 45 kilogramm súlyú és 90 centiméter átmérőjű katonai rendeltetésű műholdak csatlakoznak 19, már korábban felbocsátott társukhoz. A műholdak — nyakláncra fűzött gyöngyökként helyezkednek el 33 000 kilométer magasságban az egyenlítő felett. Fő feladatuk az, ho-gy a dél-vietnami hadszíntereken berendezett aímerikai törzskarok legtitkosabb jelentéseit továbbítsák a Pentagonnak. Ez a távközlési rendszer hang-, telexüzenetek és fényképek továbbítására alkalmas. Los Angeles-i tanúvallomások A UPI hírügynökség részleteket ismertet a Los Angeles-i vádemelő esküdtszék előtt a Robert Kennedy meggyilkolása ügyében elhangzott tanú- vallomásokból. Ezekből többek között kiderül, hogy a szenátort három golyó érte, nem pedig kettő, mint azt korábban gondolták. Az agyába fúródott golyón kívül még egy találat érte a jobb hónaljánál, és felfedeztek még egy golyó ütötte sebet ez utóbbi alatt három-négy centivel. A halált okozó lövés leadásakor a merénylő pisztolyának csöve mindössze 50—76 milliméterre volt Kennedy jobb fülétől. A rendőrség megerősítette, hogy továbbra is érvényben van a titokzatos babosruhás lány felkutatására kiadott körözési parancs. Személyazonosságát még nem sikerült megállapítani, bár legalább két személy látta és leírta külsejét a nyomozó rendőri szerveknek. A szálloda egyik pincére közvetlenül a gyilkosság előtt Sirhan mellett látta a lányt, aki rendkívül csinos volt. Jelentkezett egy újabb tanú, aki elmondotta, hogy a gyilkosságot megelőző nap látta Sirhant, amint egy lőtéren gyakorolt. Revolveréből mintegy 300— 400 lövést adott le egy céltáblára. Robert Houghton helyettes rendőrfőnök közölte, nem záriák ki azt a lehetőséget sem, hogy Sirhan nem egyedül bűnös a merényletben. Sirhan B. Sirhan a gyilkosság elkövetése óta nem tett semmiféle nyilatkozatot a rendőrségnek. Jeruzsálemi jelentés szerint Bishara Sirhan, a gyilkos édesapja az Egyesült Államokba szándékozik utazni,..hogy találkozzék fiával. Meghalt Quasitnotla Salvatore Quasimodo Nobel- díjas költő pénteken Nápolyban, agyvérzés következtében, 67 éves korában elhunyt. Véget ért az Odeon színházi „álforradalmi farsang" (Folytatás az 1. oldalról.) csátását elrendelő okmány De Gaulle tábornok íróasztalán fekszik, aláírása minden pillanatban várható. Drámai éjszakát élt át péntekre virradóra a párizsi Sorbonne egyetem diáksága, miután az egyetemi hallgatók ve- , zetői' elhatározták, hogy „megtisztítják” főiskolájukat a szó j szoros és átvitt értelmében egyaránt. Az egyetem megszállását irányító bizottság csütörtökön elhatározta, hogy e cél érdekében négy napra kiüríti az épületet, amely május 12-e óta a diákság ellenőrzése alatt áll. Erre azért volt szükség, mert miután a fiatalok már hetek óta benn alszanak a tantermekben, ott étkeznek, ott ápolják a sebesülteket, az egészségügyi körülmények aggasztóan romlottak. Másrészt kitűnt, hogy az egyetemi hallgatók közé az utcai harcok során beszivárgott a volt ka- tangai zsoldosok és algériai ejtőernyősök egy körülbelül 30 főnyi csoportja. A megszállást irányító bizottság határozata nyomán a Sorbonne termeinek többségéből eltávoztak a diákok. A „zsoldosok” állig felfegyverzett csoportja viszont elsán- colta magát az egyik szárnyon, és nem volt hajlandó teljesíteni a távozási utasítást. A diákbizottság és a „zsoldosok" között hajnalig folytak a feszült hangulatú tárgyalások: közben a diákok rend- fenntartó erői előkészületeket tettek a leszámolásra. Miután a tárgyalások eredménytelenek maradtak, hajnali 5.40 órakor a sisakos, pajzsokkal és vasrudakkal felfegyverzett diákok benzines palackokat dobálva megrohamozták a zsoldosokat, akik hasonló eszközökkel védekeztek, de nem használták lőfegyvereiket, Több helyütt tüzek támadtak. Hat óra tíz perckor a „ka- tangaiak” beszüntették az ellenállást és egyenként elhagyták az épületet —, de nem mentek messzire. Az ugyancsak megszállt Odeon színházban ismét csoportosultak. Péntek délelőtt a párizsi rendőrség megszállta az Odeon színházat, amely május 15-e óta állt a diákok ellenőrzése alatt. A kora délelőtti órákban mintegy 800 rendőr fogta gyűrűbe a színházat. Párizs rendőrprefektusa közölte a benn- tartózkodókkal, hogy nem esik bántódása azoknak, akik ellenállás nélkül elhagyják az épületet. Nem sokkal ezután a színházban tartózkodó mintegy 150 fiatal — legtöbbjük álmosan, soványan, piszkosan, a fiúk szakállasán —, elhagyta az épületet. Köztük voltak a Sorbonne-ról odamenekült „katangaiak", ők azonban gondosan megborotválkoztak és átöltöztek, a fegyvereket pedig a ruhatárban hagyták. A rendőrség felírta a távozók nevét, majd tovább engedte őket. A színház egy hónap óla volt a diákok kezén, azóta folytak ott a viták a diákmozgalom különböző kérdéseiről. Eközben az Odeon közönsége sokat változott a legkevesebb éppen a diák volt a színház falai között. A színházban zajló „álforradalmi farsang’’ meglehetősen hamis képet adott a diákmozgalomról, amelynek részvevői az egyetem. tényleges megújítására törekednek. Georges Seguy, a CGT főtitkára a Szakszervezeti Központ Országos Vezetőségének tanácskozásán, áttekintve az utóbbi hetek munkásmozgalmi eseményeit, megállapíttota: a tízmillió francia dolgozó sztrájkja, az elégedetlenségnek ez a robbanásszerű kitörése elsöpri azokat a fecsegéseket, amelyek az osztályharc megszűnéséről és helyettük nemzedéki ellentétek megjelenéséről, népi kapitalizmusról, a munkásosztály elpolgária- sodásáról szóltak. Seguy leszögezte, hogy a sztrájkolok nem a munkásosztály hatalmának megszerzéséért, küzdöttek Franciaországban, hanem jobb életkörülményekért. A hatalom megroha- násának időszerűtlen kalandor jelszava éppen a monopolista rendszer .malmára hajtotta a vizet. Egy ilyen „megmozdulás" alkalmat adott volna a munkásmozgalommal való véres leszámolásra. 24. — Ne írjon nekem verset, szeretett főnököm. Holnapig módja van arra, hogy ezt az ötezret felvegye és egyszerű, gyűrött bankókban, de készpénzben adja át. A „Páter” felállt és Jana is követte a példáját. — Rendben van. Holnap megkapja a pénzt. Este hatra itt vagyunk. És azután — nekivág élete legszebb feladata teljesítésének. Köszönés nélkül elvonultak. A volt SS-legény pihenni tért. Másnap reggel áttanulmányozta és betéve megtanulta az írásos utasítást. Fejedelmi ellátásban részesitették, egyetlen dolog zavarta, napfürdőz- ni szeretett volna, de nem volt egy ablak, egy rés sem a helyiség falán. Az ajtónak is volt egy kellemetlen szépséghibája. Elfelejtették kilinccsel felszerelni. Még nem volt hat óra, amikor a pincér érkezett és viselt ruhadarabokat helyezett a szék karfájára. Amikor kiment, a volt SS-legény áttanulmányozta a ruhákat is, mind a Május 1. Ruhagyár címkéjét viselte. A kabát zsebében egy doboz ezüstpapírba, zöld burkolatba és celofánta- sakba elhelyezett Kossuth cigarettát talált. A cigaretta mellett angol szöveggel ellátott gyufa rejtőzött. Amikor a „Páter” belépett, Schirmbaum támadóan nyújtotta felé a színes címkéjű gyufásdobozt. — Le akarnak buktatni? — mondta. — Angol gyufát vigyek magammal? — Maga őrült, Magyarországon török, arab, holland és francia feliratú gyufát is találhat. Az lenne feltűnő, ha a maga gyufáján magyar nyelvű címkét látnának az emberek. Az asztalhoz lépett és ötven darab százdolláros bankjegyet számolt a hamutartóra. Schirmbaum magához intette Janát és átadta neki a pénzt. — Magában megbízok — mondta —. fizesse be a svájci bankszámlámra. Az asszony csendesen kiment a szobából. A „Páter” pedig utasította Schirm- baumot: — öltözzön át. Amikor Schirmbaum elkészült, a „Páter” hellyel kínálta és leült mellé. Oly közel húzódott emberéhez, hogy szinte a füléhez ért az ajka, amikor megszólalt: — Ezt még Jana sem tudhatja — mondta. — Most elviszem magát egy gépkocsitelephelyre, ahol az interkontinentális járaton közlekedő kamionok rakodnak. Lesz ott egy nyerges vontató, amelynek pótkocsijában helyet képeztünk ki a maga számára. Ez a „bejárat”, amelyen keresztül a kocsiba jut, a vezetőfülkéből működtethető. A kocsi alá búvik, én kinyitom az „ajtót”, bemászik, és az alumíniumtömbökön mindaddig függeszkedik, amíg az ajtó maga alatt be nem zárul. Akkor elhelyezkedik és vár. A kocsi három helyen fog megállni. Harmadszori megállásnál ismét függeszkedjék és amikor az ajtó megnyílt, huppanjon le a földre. Tizenöt másodperc áll rendelkezésére ahhoz, hogy a hátsó kerekek között az országúira lapuljon. A kocsi induláskor nagy koromfelhőt bocsát ki magából. Ennek védelme alatt ugorjon be az árokba. Utána vágjon át az úttesten és szálljon fel az első HÉV-szerel- vényre... Két férfi lépett a szobába. — Indulás — mondták. A „Páter” Schirmbaumba karolt és szinte futóléptekkel vitte a garázsba, ahol egy mentőautó várakozott. Schirmbaum villámgyorsan elfoglalta helyét a mentőautó egyik hordágyén, a kocsi pedig nekilódult az éjszakának. Egy telephelyen torpantak meg. Itt a „Páter” vaskos pénztárcát nyomott Schirmbaum kezébe, majd az egyik teherautóhoz vitte. Gyors mozdulattal maga felé fordította a volt SS-legényt. — Ugyanez a kocsi négy nap múlva 0 órakor, ugyanott, ahol kiszáll, várja magukat. Csak semmi feltűnés! Tapasztalni fogja, hogy a fülkében két ember számára is bőségesen van hely. Végeztem. Schirmbaum a kocsi alá mászott, halk zúgást hallott, és a feje felett megnyílt a „bejárat”. Felkapaszkodott. Üjabb zúgás és eltűnt talpa alól a föld. Érezte, hogy a kocsi padozatát kárpitozás fedi. Cigarettát vett elő, rágyújtott. Néhány pillanat múlva távolodó motorzúgás jelezte, hogy magára hagyták. Még végig sem szívta a cigarettát, amikor hangokat hallott. Csal- tanással csukódott be a vezetőfülke ajtaja. A motor túrázott, a kocsi nekilódult. Mind gyorsabb tempóban száguldott Magyarország felé. Órákon át vágtatott a kocsi. A harmadik megállásnál Schirmbaum felhúzódzkodott. Halk zúgással nyílott a szabadba vezető ajtó. Elengedte magát, lágyan a földre huppant. A motor túrázott, koromfekete gázt lövellt a kipufogócső. A kocsi elgurult, Schirmbaum az árokba vetette magát. Fűcsomókba kapaszkodva tovakúszott. Azután az árok pereméig emelkedett, körülnézett. Sehol senki. Felugrott, leporolta magát, átszaladt a túloldalra. A távolból egy közeledő szerelvény csattogását hozta a szél. (Folytatjuk)
