Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-14 / 138. szám

1%8. JÚNIUS 14., PÉNTEK “%Mírlai> Nem szakadunk bele... T atarozzák a mezőváros egyik közintézményét. A tatarozás kisebbfajta javítás csupán, vakolatkiegészítés, fes­tés, ilyesmi. Három munkás csinálja — egy létrával. A há­rom közül egy dolgozik, kettő ül, azaz egyikük kéz alá ado­gatja a létrán levőnek ami éppen kell, s a harmadik pi­hen. Azután cserélnek. A pi­henő lépeget föl a létrára, aki addig ott volt, leül a pád­ra — merthogy éppen park szélén áll az épület —, s az adogató tovább adogat. Az­után az adogató ül le, aki eddig pihent, áll a létrához; szó se róla, van ebben rend­szer, meg szervezettség is, csakhát nagyon lassú ez így. Olvasást mímelve figyelem őket jó fél órája, azután nem áll hatom, s megkérdezem: órabérben? Nem tudják, ki vagyok, miért ülök itt, tar­tózkodóan, de tagadhatatlan, őszinteséggel felelnek: persze. Nem szakadunk bele. A leg­idősebb mondja, láthatóan a főnökük, legalábbis őt bíz­hatták meg a másik kettő irányításával. Nem szakadunk bele. Isme­rős, fenemód ismerős mondat, pontosabban, kiszólás ez, ha­csak ők mondták volna, is- tenuccse rögtön lekopognám a gépen, hogy ennek meg ennek a városgazdálkodási vállalat­nak a munkásai, s hogy azzal küldték ki őket: csinálják meg a munkát. Azt már, hogy mennyi idő alatt, s hogyan, senki nem tette hozzá. Futja az órabérből — mert ugye nem olyan sok az —, meg létra sincs elegendő — legalábbis ebbe kapaszkodhatnak, ami­kor a csigaütem okát firtatni kezdtem — tehát: nem szaka­dunk bele ... Rossz ízű mó- csing ez a mondat; azóta is rágom. Mert — hogy most már konkrétabb legyek — lényegé­ben erről beszélt nekem Vá­cott, a képcsőgyárban is az a szerkesztő, aki a technoló­giai osztályon az alkatrész­rajzokat készíti. Egészén pon­tosan azt mondta: sok min­den csak az emberek becsü­letére van bízva, s ez addig nem is hiba, míg valóban be­csületes — öntudatos, szúrta közbe a jó kifejezést — az, akire bízták a dolgot, önál­tatás lenne azonban azt hin­ni: minden ember ilyen. Bi­zony, sokan vannak, akik elmennének a munka temeté­sére, akik csak annyit csi­nálnának, amennyit nagyon kell, de többet a világért sem. Azután: beszélgettem én kábelfektető munkásokkal ugyancsak Vácott, akik közül ha egy az árokban dolgozott, akkor kettő egész biztosan a kidobált földkupacon ül­dögélt. Ők is azzal feleltek vissza, hogy: ennyi pénzért nem szakadunk bele ... To­vább: a csapágygyárban, Diósdon a műszaki főosztály vezetője arra panaszkodott, hogy a fiatal műszakiak egy része a fizetést valami is­tenadta ajándéknak fogja fel, s minden munkánál nyújto­gatja a markát, mennyi is a külön \;nz érte? Még egyszer tehát: nem szakadunk bele. Nem valami „segédmunkás-szemlélet” ez; nagyobb rangú, fizetésű em­berek is oda-odakacsintanak, bár persze, amikor hivatalos az ügy, mindenki a túlter­heltségre, a már-már telje­síthetetlen feladatokra panasz­kodik. Talán mondanom sem kell: ki kívánná, hogy meg­szakadjanak a munkában az emberek, hogy látástól-vaku- lásig hajtsák magukat? Mégis: egy kicsivel jobban, becsüle­tesebben, alaposabban nem lehetne? Vagy fogalmazzunk egyértelműbben: miért nem lehet?! A legtöbbször azzal felel­nek vissza: ezért a pén­zért? Távol áll tőlem a naivi­tás, miszerint a magyar ipar­ban — nemzetközi összeha­sonlításban — túlfizetnék az embereket. Van azonban en­nek másik oldala is, ugyan­csak nemzetközi összehasonlí­tás alapján: a magyar ipar­ban rendkívül alacsony a munkaintenzitás, az egy főne jutó termelési érték bizony alatta marad a nagyjából ha­sonló adottságokkal rendelke­ző országok iparáénak. Ha te­hát többet szeretnénk a pénz­tárcánkba tenni, akkor többet és jobban kellene dolgoznunk. Viszont nem dolgozunk töb­bet és jobban, mert — kevés a pénz. Bűvös kör? A gazda­sági életben .nincsenek bűvös körök; törvényszerűségek van­nak. Erős leegyszerűsítéssel: a fa és az erdő viszonya. Bár­mennyire is szép számmal vannak öntudatos közösségek — szocialista brigádok pél­dául — az emberek többsége még messze áll attól, hogy a valóságnak megfelelően fölis­merje a társadalmi érdekeket; csakis a maga érdeke a mérv­adó számára. Ez az érdek azonban — s oldalakat tölte­ne meg az indokok sorolása — hosszú időn át amellett szólt, hogy semmi mással, csakis személyi jövedelme növelésé­vel törődjék, s nem a társa­dalomnak is hasznos módon, hanem minden lehető eszköz­zel. (A ragyogó tehetségű, de közepes fizetésű konstruktőr' ezért vállalt másodállást a maszek kisiparosnál, ahelyett, hogy egész tehetségét munka­helyén kamatoztatta volna, például.) Több helyről kis pénz — valahogy így hangzik manapság az okoskodás — végül is jó pénzzé kerekedik; ahelyett, hogy ezt a jó pénzt a teljes erővel, szívvel, tehet­séggel végzett munkahelyi — főállási! — tevékenység bizto­sítaná. A gazdasági reform fordít a helyzeten, de persze, ma még ez nem több, mint elvi lehetőség. A gyakorlathoz évek kellenek, s elsősorban az, hogy a gyárakban, vállalatok­nál megteremtsék ennek anya­gi feltételeit; ehhez viszont megintcsak jobb munka, ügye­sebb értékesítés, rugalma­sabb gazdálkodás szükségelte­tik. Mégis bűvös körben mozog­nánk tehát, holott korábban tagadtuk meglétét? Ahogy a mai helyzet nem egy csapásra alakult ki — mert például a teljes foglalkoztatottságnak minden nagyszerűsége ellenére is vannak árnyoldalai —, ugyanúgy a változások is csak fokozatosan, lépésről lépésre mehetnek végbe. Ahhoz azon­ban, hogy az ember lépésről lépésre haladhasson: el kell indulnia! Lényegében ide kí­vántam eljutni az okoskodás­sal. Az üzemek egy részében — Nagykőrösön, a konzerv­gyárban például az üzemek önelszámoló rendszerének megteremtésével, Diósdon a munkakörülmény-szorzók al­kalmazásával, a Csepel Autó­gyárban a szakmai bérátlagok körültekintő meghatározásá­val — már megpróbálkoztak, s nem is rosszul ezzel az indu­lással, az ipar nagyobb részé­ben azonban még most, a na­gyobb lehetőségek idején is, lényegében mechanikusan is­métlődik mindaz, ami a koráb­bi évek sajátja volt. Kiosztják a bérfejlesztésre rendelkezésre álló összeget, annak egy ré­szét tartalékolják, s ezzel vége is. A korszerűbb rugalmasabb bérezési formák — például az év közben felhasználható moz­góbér — rendkívül lassan, bá­tortalanul hódítanak csak, sez oda vezet, hogy a gondok to­vábbra is halmozódnak, tehát később még inkább nehéz lesz az indulás. jkvem lenne semmi igazság­ig talanság abban, ha elma­rasztalnám a bevezetőben em­lített három munkást, akik komótos beosztással dolgozgat­nak az egyetlen létrán. Mégis elsősorban oda szól az elma­rasztalás, ahol azok ülnek, akiknek ű kellő körülménye­ket kellene kialakítaniuk ah­hoz, hogy ugyan senki ne sza­kadjon bele a munkába, de érdemesnek tartsa a jobb, pon­tosabb, több munkát. Érde­mesnek, mert a többért, job­bért fizetési borítékjába tíze­sek, százasok kerülnek. Mészáros Ottó Nemcsak a juhtúró... A KÖJÁL emberével tartottunk A Pest megyei KÖJÁL élel­mezéshigiéniai csoportjának két tagja, kora reggeltől besö- tétedésig három községben, hét helyen, mindenütt több órán át tartott alapos ellen­őrzést. Velük tartottunk. Két összeépült házikó Felkeresték újból a gyáli j juhászt, Kuti Istvánt, akinek gazdaságából került ki a fő­városban tömeges ételmérge­zést okozó gomolya, hogy meg­állapítsál;, mit csinál juhai tejével. Mert a juhokat, a tej- feldolgozás tilalma ellenére fejni kell. — Az állatoknak adom — mutat szét nagy, de eléggé rendetlen udvarán a juhász. A disznóól mellett vashordókban erjedt tejen legyek. A kacsák tejjel teli etetők körül tolong­nak. Az ólak mögötti fák kö­zött pedig a puli, meg a tyúk­had sajtot csipeget. Nekik nem árt. Két fa között sajtkészítés- hez használt szűrőruhák szá­radnak. — Csak éppen kimostuk, de sajtot nem csinálok — mond­ja a juhász. A sajtházban vi­szont még meleg az üstben a frissen forralt tej és az asztal alatt sós lében áznak a tegnap készült nagy, kerek sajtok. A régebbiek az asztalon szikkad­nak. A helyiség sarkai pókhá­lósak, a legyek röpdösnek. Földesi Vilmos és Ladányi Ferenc alsönémedi juhászok sajtjából készült juhtúró Új­pesten okozott bajt. Földesit is meglátogatjuk. Határozottan tiszta udvarán egymás tőszom­szédságában áll két kis faépü­let. Az egyik falusi udvarok­ból sohasem hiányzó házikó, mellette a másik, a sajtház. Faluk szinte összetapad. Egy fészerben, ami valósá­gos lomtár, ócska csizmák, mindenféle alkatrész, rongyok és persze legyek társaságában friss és már száradó sajtok. Mit tehet, fel kell dolgozza a tejet, de a sajtot, isten őrizz’, dehogy adja el, fogadkozik Földesi. Mutatja az Állat­egészségügyi Intézet szakvéle­ményét miszerint a másik há­rom alsönémedi juhász teje, meg az övé sem alkalmas em­beri táplálkozásra, a benne ta­lált kórokozó bacilusok miatt. Pasztörizálás után azonban feldolgozható. A tejüzem jobban fizet — Amint megkapom rá az engedélyt, viszem a tejet a tej­üzembe, nekem nincs pasztöri- zálóm és többé sohasem csiná­lok gomolyát. Ugyanezt hallottuk már Kú­titől is a gyáli juhásztól. Mind­ketten azt is elmondták, hogy egy liter tejből 20 deka gomo­lya lesz, amiért a piaci árusok 5,20 fillért fizetnek. A tejüzem viszont, ha kellő zsírtartalmú a tej, 7 forintnál is többet ad literjéért. Az alsönémedi tejüzem szí­vesen átvenné az öt juhász A megye területén 15 325 most végző általános iskolai tanuló közül 12 326 jelentke­zett továbbtanulásra, 6764 kü­lönböző ipari szakmát kíván elsajátítani. Helyhiány vagy egyéb okok miatt 423 fiatal jelentkezési lapját azonban visszaküldték a megyei tanács munkaügyi osztályának. Kétségbeesésre mégsincs ok, mert a fővárosi lehetőségeket számba sem véve, Pest me­gyében az összes elutasítottak számánál még mindig sokkal több ipari tanulót keresnek. Természetesen nem az erede­tileg választott két szakmá­ban és nem mindig lakóhe­lyükön, vagy ahhoz közel. Az elutasított lányok hely­zete mindenesetre rosszabb a fiúkénál, kevesebb szakmá­ban nyílik alkalmuk tovább­naponta közel ezer liter tejét. Most csak 5700 litert dolgoz­nak fel, de több kellene, mert külföldi megrendelésre kas- kavált gyártanak. Közegészségügyi szempont­ból az üzemben nincs kifogá­solni való. Kis fizetésért nincs takarítónő • Itt a fagylaltszezon. Felke­restük tehát Gyálott a terme­lő cukrászatot. Május 21 óta Voklyuk László a vezetője. Erről a napról kelt az ellenőr­ző könyvben az Ócsa és Kör­nyéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet üzem- ágvezetőjének bejegyzése: „A tisztaság megfelelő.. Már akinek. A KÖJÁL em­bereinek más a véleménye. Az udvar, amelyen keresztül a cukrászatba jutni, olyan, akár egy MÉH-telep. A göngyöleg­raktárban tüzelő szomszédsá­gában hevernek egymásra hányva a sütemény szállításá­ra való alumínium tálcák. Bent az üzemben pedig pókhálósak a falak és porosak a lámpabu­rák. — A szövetkezetnél azt mondták, majd megoldódik a takarítás kérdése — közli a cukrász. — Addig mi takarí­tunk, ahogy lehet. Csakhogy élelmiszert elő­állító vagy árusító dolgozónak szigorúan tilos takarítani. Vi­szont 8—900 forint havi fize­tésért nem vállalkozik senki takarítónői tisztségre. Vállala­tok és szövetkezetek mégis mereven ragaszkodnak az ala­csonyan megszabott bérhez. A Cegléd és Környéke Élel­miszerkiskereskedelmi Válla­lat mindenesetre szellemesen oldja meg a takarítás ügyét Dunabarasztiban a 15. számú önkiszolgáló boltjában, össze­sen havi 90 forintot ad a bolt 11 dolgozójának- a tisztogatás számukra tilalmas munkája elvégzéséért. Két kirakata üres, nincs benne egyéb, csak az ablak alján holt legyek ka­takombája. Ellenben egyik raktárában, ahol édességet és erős illatú kozmetikai cikke­ket együtt tárolnak, van az al­kalmazottak öltözője. A taka­rítást végző boltszemélyzet tisztálkodási lehetősége mind­össze egy kicsiny lavór, fölöt­te 10—15 literes víztartály, amit a kútról hordott vízzel töltenek fel. • Különös ellenőri utasítás A Rózsakért II. osztályú kisvendéglő Dunahanasztiban. Közétkeztetéssel is foglalkoz­nak itt, és négy italbolt szá­mára sütnek halat meg fasí- rozott húst. Két elhasználódott öreg hűtőgépe éppen ezért ke­vés. Nagy összevisszaságban hever bennük hal, hús, kifőtt tészta, hámozott nyers krump­li, sütésre elkészített darált- hús-massza. túró és minden egyéb. A bojler pincében levő kábelei szigeteletlenek, élet­veszélyt jelentenek. A szenny­vízlefolyók eldugultak. A víz­tanulásra az iparban. Noha a 130 még betöltetlen forgácsoló és 47 hegesztő tanuló-helyre, bár fiúknál kisebb arányban, lányokat is felvesznek. Ellen­ben a betöltetlen 126 öntőta­nuló-helyre csak fiúk jöhet­nek számításba. Negyven fia­talt a kőműves, húszat a fé­nyező és tizenhetet faipari szakmák várnak még a me­gyében. Ezenkívül mezőgazdasági szakmunkástanulók részére még mindig vannak lehetősé­gek. Üres még 30 baromfi- és 20 szarvasmarha-tenyésztő ta­nuló helye. Továbbá szőlőter­mesztő, gyümölcs- vagy zöld- ségkertész-tanulónak összesen hetvenötén mehetnek. Mind­ezekre a szakmákra a túlje- lentkezőket is felveszik. vezeték két hete elromlott. A kézmosó kagylója pedig még régebben letört. Ennél még több kifogásol­nivalót is tapasztaltak a ven­déglőben, és mindezt március 7-én és április 25-én bejegyez­te az ellenőrző könyvbe a já­rási közegészségügyi ellenőr. Az üzletvezető elmondja, hogy szóban már többször kér­te a hibák kijavítását a Bu- dakörnyéki Vendéglátóipari Vállalattól, május 29-én aján­lott levélben újólag sürgette. A másolatot is megmutatja. Az ellenőrző könyvben pedig a vállalati ellenőr június 3-i be­jegyzését, amelyben utasítja, hogy a hiányosságokat ismét jelentse a vállalatnak. Ügy hat ez a bejegyzés, mintha a könyvet az ellenőr csupán je­lenléti ívnek tekintené, mint­ha tapasztalatairól nem neki kellene jelentést tennie a vál­lalatnak. És most mi lesz? A KÖJÁL-ban a felvett jegyzőkönyvek másolatát meg­küldik az illetékes járási ta­nács egészségügyi osztályának. Az osztály határozatban uta­sítja a vállalatot vagy szövet­kezetét a hibák záros határ­időn belüli kijavítására. A ha­tározat megfellebbezhető, és ha jogerőre emelkedik, van még mód kisírni a határidő kitolását. Azzal, hogy éppen nincs iparos vagy pénz, vagy egyéb ürüggyel. Aztán a hibá­kat kijavítják vagy nem, mely utóbbi esetben kezdődik elöl­ről minden. A látottak alapján csodálko­zik az ember, hogy csupán időnként fordul el j uhtúró- és fagylalt- vagy krémes- meg disznósajtmérgezés, amikor az élelmiszerboltok, vendéglátó- 'helyek nem is túlságosan ki­csiny hányada ennyire elha­Vecsésen Bozsik Károlyné két kis szobácskát ad ki. Je­lenleg mindkét helyiségben van lakó. Megnéztük az egyi­ket. Mintegy nyolcnégyzetmé­teres szoba, bútorzata éppen a legszüksé­gesebb: egy dívány, egy szek­rény és egy konyhai tűzhely. Egy házaspár lakja, havi négy- százötven forintot fizet érte. Az ajtó közvetlenül az udvar­ra nyílik, valaha ez is szerszá­mos kamra lehetett. Néhány hevenyészetten összeeszkábólt deszka szolgál ajtóként, alatta és felette ujjnyi rések. — Miért érdekli ez magu­kat? Talán sokallják a bért? Nem erőszak! Mondtuk ezek­nek is, hogy elmehetnek. Akad új lakó elég. És különben is, miért ránk másznak? Az Odri Ferenc négy albérlőt tart. És vegye tudomásul, hogy hétszáz forintot is elkérnek egy szo­báért. Mi nagyon rendesek va­gyunk ... Papp Andrásné az oszlopo­kon hirdet kiadó szobát. Fel­kerestük. Szép, gazdagságot sej­tető ház. Az asszony megmu­tatja a „szobát” A konyhából zár nélküli deszkaajtó nyílik. Valaha élés­kamra volt ez a pici lyuk, melybe éppen belefér egy kes­keny fekhely. Azonkívül sem­mi más. A régi lakó — egy fiatal lány — még itt lakik, a napokban költözik, sikerült Pesten férjhez mennie. Ruhái a falba vert szögeken lógnak. — Gyönyörű kis szoba ... Minden bútort én adok, magá­nak csak ágyneműt kell hoz­nia. Amíg a lány el nem megy, addig is adok egy ágyat a bel­ső szobában. Biztosítás m név nélkül Minthogy az aratás és a ter­ménybetakarítás a kinti mun­kák legbalesetveszélyesebb szakasza, az Állami Biztosító új lehetőséget teremtett a me­zőgazdasági biztosításban. Kü­lönösen a cséplő- és aratógé­pek meg a kombájnok forgóré­szei rejtegetnek sok veszedel­met. Az is köztudott, hogy az állami gazdaságok és a terme­lőszövetkezetek egy-egy idény alatt több embert is foglalkoz­tatnak a gépeken s gyakran változnak a kombájnok veze­tői, a kiszolgálásban részve­vő munkások. Éppen ezért a biztosítás nem név szerint meghatározott személyekre szól, hanem — az új módozat szerint — mindazokra kiterjed, akik a gépnél dolgoznak és biztosítással rendelkeznek. Le­hetőség kínálkozik 100 ezer fo­rintig terjedő balesetbiztosítás megkötésére — név nélkül. Természetesen a fizetendő díj a biztosítási összeghez igazod­va változik. Június 23—július I NEMZETKÖZI FIZIKA-DIÁKOLIMPIA A második nemzetközi fizi­ka-diákolimpiát Magyaror­szágon rendezik meg. A nemes vetélkedőt június 23 és július 1 között bonyolítják le Buda­pesten. A versenyre hét kül­földi ország — Bulgária, Cseh­szlovákia, Jugoszlávia, Len­gyelország, a Német Demokra­tikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió — küldi el há­— Mennyi bért kér? — 210 forintot havonta ... A kamra összesen öt négy­zetméter, az ablakot, az élés­kamráknál szokásos szellőző­nyílás helyettesíti. Nem talál­koztam a szegény lánnyal, aki itt lakik, de kívánom, hogy új lakásában az éléskamrája is legyen tágasabb, levegősebb. — Van egy nagyobb szobám is. Az is felszabadul hamaro­san. Azért háromszázötven fo­rintot kérek és hozzájárulást a villanyszámlához. De gyorsan gondolja meg, vagy foglalózza le, mert van ám jelentkező bőven ... A háztulajdonosnak igaza van: jelentkező van bőven. A kereslet lényegesen na­gyobb, mint a kínálat. Ez azok számára, akik kiadható helyi­séggel rendelkeznek, kivételes helyzetet biztosít. Törvények .sem nagyon kötik őket, egye­dül talán a méltányosság, em­berség, melynek hiányát azon­ban nincs lehetőség számon kérni. Mintahogy valószínűnek látszik, hogy az, aki házából egy vagy több helyiséget al­bérletbe ad ki, nem a másikon való segíteni akarástól vezé­reltetve teszi ezt, hanem mert némi keresethez kíván jutni. Ez persze, méltányolható igény, különösen azoknál, akik csekély jövedelmüket, vagy nyugdíjukat szeretnék ily mó­don megtoldani. De mindenképpen kellene egy alsó határt szabni a kiad­ható helyiségek méretére és egy felső határt a kérhető lak­béreknek. Mert a példák azt bizonyít­ják: az önkéntes emberi mél­tányosságra nem mindig szá­míthatunk ... Ö. F. Néhány szakmában még felvesznek tanulókat! nyagolt És még . mi _ lenne, Jia a KÖJÁL nem lenne? Szokoly Endre rom-három tagú „válogatott” csapatát. Ä nyolcadik részvevő a vendéglátó Magyarország. Heti témánk: Az albérlet (3.) Lakásnézőben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom