Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-13 / 137. szám
1968. JÜNIUS 13.. CSÜTÖRTÖK s^Círlao r m Útkeresés a tanácsoknál Az önállóbb munka feltételei a gazdasági reform előkészítése során sok szó -esett arról, hogy az új irányítási rendszerben szükséges lesz-e a helyi tanácsok hatáskörének szélesítése is. A túlzottan centralizált szakigazgatási, állam- hatalmi gyakorlat a mindennapok ügyes-bajos dolgaiból, sok esetben, kellemetlen és hosszadalmas hivatali procesz- szust csinált. A községi tanácsoknak alig volt módjuk arra, hogy a község dolgaiban döntéseket hozzanak, hogy egyes eseteket — miután ők a terület valóságos ismerői a helyszínen bíráljanak el. Fél évvel az új irányítási rendszer kezdete után azt vizsgáltam, hogy mennyiben önállósodtak a helyi tanácsok, mennyiben felel meg a valóságnak, hogy a tanács az államhatalom helyi szerve? A kép ma még nem túlzottan biztató, — ezt mondják a községi tanácsoknál és egyetért ezzel Krá- nitz József, a Budai Járási Tanács igazgatási osztályvezetője is: — Ha önállóságról beszélünk, a legdöntőbb kérdés az, hogy gazdaságilag mennyire lettek önállóak a községek? Sajnos, a mostani fejlesztési alap rendszere szerint egyes községek annyi pénzhez sem jutnak, mint az elmúlt években. Előnyös helyzetben van viszont az a község, ahol ipari üzemek vannak, vagy ahol például nagy a telekforgalom. — Adtak-e át hatásköröket i járási tanácstól a helyi tanácsoknak? — Elvben igen, gyakorlatilag azonban ennek személyi teltételei vannak. A legtöbb panasz, az építési engedélyek megszerzésének körülményes volta miatt hangzott el. Ezeket eddig a járási tanácsok intézték. Most a budai járás nagyobb községei jogosultak az építési engedélyek kiadására, de természetesen csak ott, ahol fel tudnak venni egy képzett építésztechnikust. Eddig, összesen két községben sikerült ez, Erden és Budaörsön. A beszélgetésekből kiderül, hogy nem építésztechnikusokban van a hiány, hanem a megállapodott bérkategória olyan alacsony, hogy nehéz embert találni, aki a kis fizetésért vállalná a községi munkát. — Jelentős könnyebbség, hogy a szabálysértési ügyek — 1000 forintos büntetés határig — ma már a községben lefolytathatók. — Csökkent-e a bürokrácia? — Igen. Kevesebb a kért igazolás, bár egyes vállalatok még mindig kémek felesleges papírokat. De a közlekedési vállalatokkal, az SZTK-val — melyekkel régebben a legtöbb probléma volt — végre rendeződött a helyzet. A községi tanácsoknak nagy könnyebbséget jelent az is, hogy csökkent a felsőbb szervekhez küldendő jelentések száma is. Ennyi a pozitívum, és ez valóban nem sok. Kránitz József „kapásból” mond jó néhány területet, ahol a döntés jogát át kellene adni a községeknek. Például: — A gyám- és szociális ügyekben csak a járások hozhatnak döntéseket. Ezek a döntések azonban a helyi tanácsok környezettanulmánya és javaslata alapján születnek. Vajon — miután a helyzetet csakis ők ismerik és a felsőbb szerv határozata is az ő javaslatuk alapján történik —. miért nem hozhatják meg helyben a döntést is? Hasonlóképpen történik ez a gondozási díjak megállapításával. Sok esetben az is hiba, hogy a felsőbb szervek gyakran változtatják meg a községek határozatait. Ez különösen azokban az esetekben megengedhetetlen, ahol a törvények helyt adnak a mérlegelésnek. Ilyen esetekben valóban csak a helyi emberek tudnak minden körülmény figyelembevételével dönteni. Döntésüket tiszteletben kellene tartani és csak a törvénysértő esetekben változtatni határozataikon. Kránitz József elmondj^, hogy a jelenlegi helyzet semmit sem változtatott a telekeladások bonyolult rendszerén. A telek ára teljes ösz- szegben a községé, érdekük tehát, hogy minél több telket. minél jobb áron értékesítsenek. De sok esetben politikai érdekük fűződik hozzá, hogy egyeseket méltányos áron, kedvező feltételek mellett juttassanak házhelyhez. Ennek ellenére az eladó telkek papírjai a járási tanácson át az OTP-hez kerülnek, ahol az eladás az ottani merev — és szükségszerűen szigorú — rendszerint bonyolódik. A községnek és a vevőknek is az lenne az érdeke, hogy a vásárlás simább, könnyebb és kevésbé merev legyen. Nagy problémát jelent sok községi tanácsnak a nyakukon levő állami tulajdonba vett házak sorsa. Ha ezek közül néhányat el tudnak adni, a befolyt összeg 25 százaléka marad a községben, tehát itt is erősen érdekeltek. De sokkal inkább érdekeltek azoknak a már félig romházaknak az eladásában, melyek karbantartásának költségei sokszorosan meghaladták mér eddig is a ház valóságos értékét. Ha a tanácsoknak módjuk lenne az önálló mérlegelésre, az esetek egyedi eldöntésére, sok pénzt takarítottak volna meg már eddig is, ha ilyen házakat árán alul, vagy akár ingyen is odaadtak volna, mert így legalább a karbantartás tetemes költségeitől mentesülnének. — Sok feladatot és jogkört lehetne még átadni a helyi tanácsoknak. A helyzet tulajdonképpen már megérett erre, de ennek személyi feltételeit még nem tudtuk biztosítani. Jelenleg a budai járás két községében például nincs tanácselnök. A követelmény nagy és ezzel nem áll arányban a fizetés, különösen a kisebb községekben. És végül egy kissé szónokinak ható, valójában a probléma lényegére tapintó kérdés: — Mondja, hallotta maga már, hogy egy fiatalember azt mondja: tanácselnök vágy tanácstitkár szeretne lenni? Nem hallottam. Pedig az államhatalmat képviselni, az emberek ügyes-bajos dolgait intézni, egy községet felvirágoztatni, nemcsak hivatal, nemcsak beosztás, hanem elsősorban nemes hivatás. Ősz Ferenc NYÍRI ÉVA: (7.) „Európa szegényháza' Hazatérésem után sokan faggattak: mondjam meg az igazat: milyen az élet Görögországban? Nem a politikai —, fűzték hozzá, azt ismerik az újságokból, hanem a gazdasági. Nem vagyok közgazdász, ismereteim tehát jórészt tapasztalataimra támaszkodnak, melyeket néhány — megbízható — adattal igyekeztem kiegészíteni. Kezdjük talán azzal, hogy a marxista szemlélettel csöppet sem vádolható Spiegel című nyugatnémet hetilap az elmúlt év májusában megjelent cikkében Európa szegényházának nevezte Görögországot. Véleményem szerint: joggal. Joggal, mert akit nem téveszt meg a görög nagyvárosok neonreklámainak csillogása, a divatszalonok és divatdámák eleganciája, aki az áruk mellett az árakat is meglátja, s — főleg — aki ismeri a görög parasztság életét, az nem érzi túlzásnak a Spiegel hasonlatát. Minden gazdasági stabilitásra törekvő ország közös jellemzője, hogy nemzeti jövedelmének nagyobb részét a termelés, az ipar és a mező- gazdaság szolgáltatja. Görögország nemzeti jövedelmének nagy részét az idegenforgalom biztosítja. Nem is lehetne másként, hiszen az ipar fejletlen, a mezőgazdaság elmaradott. Nézzük előbb az ipar helyzetét. Görögországban 1966- ban mindössze 115 ipari üzem foglalkoztatott kétszáznál több munkást, összesen 72 343 főt. Háromezernél nagyobb létszámmal csupán két üzem, a Görög Hajógyár és a Piraiki Patraiki Pamutipari Vállalat dolgozik. Sokat mondó felvilágosításokkal szolgálhat az is, ha megvizsgáljuk az ipar összetételét; vezet a feldolgozóipar: a cigaretta-, sör-, a konzerv- és a cukorgyártás. A gyárak néhány nagyobb városban, elsősorban Athénban vannak. Decentralizálni lehetetlen, hiszen a falvak nagy részében nincs villany. Görögország gazdasági mérlege hosszú ideje deficites, a jobboldali puccs győzelme óta pedig érezhetően tovább rosz- szabbodott a helyzet. Az ország fizetési mérlege az elmúlt év első 7 hónapjában 414,5 millió USA-dollár passzívumot mutatott. A tőkeimport, amely 1963—1966. között állandóan növekedett, tavaly lényegesen visszaesett. Ez annál is inkább súlyosan hatott vissza a görög gazdasági életre, mert korábban a tőkeimport ellensúlyozta a kereskedelmi mérleg deficitjét. Jelzi a gazdasági bajokat a deviza- készlet alakulása is; míg 1965 és 1966 augusztusa között 900 millió drachmával emelkedett, addig 1966. és 1967. augusztusa között stagnált. A görög nép életszínvonalát — éppen az ipar fejletlenségéből következően — mindig nagy mértékben befolyásolta a munkaerőpiac; évtizedek óta a munkaerő-export enyhítette a munkanélküliséget. Csupán Nyugat-Németországban mintegy kétszázezer görög „Gastarbeiter” — vendégmunkás — dolgozott. A hatvanas évek elején állandóan emelkedett a kivándorlók száma. Csakhogy Nyugat-Németország ma már nem képes újabb munkaerőket befogadni, sőt, felmerült a görög családok százezreit aggasztó kérdés: mi lesz. ha a vendégmunkásokat hazaküldik?! A probléma kétszeresen is aggasztó: egyrészt, mert otthon nem tudnak számukra munkát biztosítani, másrészt, mert az idegenben dolgozók hazaküldött pénze — 1966-ban például mintegy 100 millió dollár — jeléntősen hozzájárult az ország devizahozamához. Mindezt szakértőktől nyert felvilágosításokból tudom. A többit a riporter-háziasszony szemével láttam. Mindenekelőtt a drágaságot. Nemcsak a ruházati- és iparcikkek drágák, de az alapvető élelmiszerek is: a tej, a kenyér, a cukor stb. De valamennyit felülmúlják a lakbérek, s általában a szolgáltatások! Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács szerdán ülést tartott. Jóváhagyólag tudomásul vette a külügyminiszternek az Indiai Köztársaság elnökével és Felső Volta külügyminiszterével Budapesten folytatott tárgyalásokról szóló jelentését. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tájékoztatta a kormányt a mezőgazdaság helyzetéről, az időszerű mezőMost jubilált az a szobi üzem, amelynek megszületésénél egy évvel ezelőtt — a szobi járás hét termelőszövetkezete bábáskodott. Az üzem neve: önálló közös vállalkozás. Feladata, hogy a tsz-ek bogyós gyümölcseinek I termését részben nyersen csomagolja és elszállíttassa a megrendelőnek, másrészt pedig feldolgozza. Az épületet, a telket és a berendezést másfél millió forintért vásárolták a Budapesti Konzervgyártól. Tavaly 250 ezer forint tiszta hasznon osztozkodott a hét tsz tagsága. Az idén már kétmillió forintos nyereség szerepel a tervben. Kereken száz vagonra való nyers gyümölcsöt exportálnak az NSZK-ba, az NDK-ba, Csehszlovákiába és Svájcba. A külföldi vásárlók egyaránt kértek szamócát, málnát, fekete és vörös ribiszkét. Svájcba negyven vagon hűtött málnát is szállítanak. A hordókba rakott és hűtőkocsikon vitt gyümölcs semmiféle .konzerválószert nem tartalmazhat. A megrendelő dolgozza majd fel. Szörpöt készítenek belőle. Szörp készítésével természetesen az üzem is foglalkozik. Ez évben 25 vagonra való gyümölcslét készítenek és palackoznak, Ebből előreláthatóan jut a hazai fogyasztóknak is. Mivel ilyen kitűnően jövedelmez a vállalkozás, hamaGörögonszágban nehéz a dolgozók élete. Az athéni ipari munkások napi átlagbére — s ez messze meghaladja a vidéki átlagot! — 115 drachma; a nőké 73, a tanoncokét 54 drachma. Ugyanakkor egy fél kiló fehér kenyér — igaz, roppant elegánsan csomagolva —, 6 drachma, egy 6,4 dies palack tej 4 drachma, azaz 3,40 forint! (Egy drachma 84 fillérrel egyenlő.) A régi lakások havi bére 800—1000 drachma, ezekben azonban sem vízvezeték, sem fürdőszoba nincs. A szennyes víz patakokban folyik az utcákon lefelé. A katonai junta óriási reklámhadjárat kíséretében jelentette be tavaly nyáron, hogy 70 százalékkal emelik a mezőgazdasági nyugdíjakat. Csupán arról hallgatott mélyen, hogy a megemelt nyugdíj is mindössze 210 drachmát — 168 forintot — tesz ki... Az 555 drachmas nyakkendőről már beszéltem. Persze, a külvárosi üzletekben akad olcsóbb is: potom 100 drachmáért. Egy nagyképerrryős tv-készülék ára 10 000—32 700 drachma között van. A napi kétórás kísérleti adáshoz, amely csupán néhány athéni kerületben fogható, kissé drága ... A junta államkölcsönökkel, a lakásépítési hitelek visszatérítési idejének felemelésével, az ipari beruházások céljára igénybevett kölcsönök kamatjainak elengedésével, a külföldi .tőkeberuházások fokozását célzó erőfeszítésekkel próbál lavírozni a gazdasági bajok tengerén. Szívemből remélem — nem sokáig lavírozhat... (Vége) gazdasági munkák menetéről, majd javaslata alapján a kormány rendeletet hozott az új növény- és állatfajták állami minősítéséről. A Minisztertanács a művelődésügyi miniszter előterjesztésére határozatban szabályozta. hogy a magyar állampolgárok milyen feltételek mellett folytathatnak tanulmányokat külföldi tanintézetekben. A kormány ezután . egyéb ügyeket tárgyalt. rosan megvásárolják a pillanatnyilag még nagyon hiányzó hűtőberendezést. Az ára több mint két és fél millió forint. A jelek szerint azonban érdemes áldozni rá, mert gyorsan megtérül a beléfektetett összeg. Szijjártó Mihály, a vecsési tanács elnökhelyettese: — Albérlet? Nehéz dolog ez. Igazságot tenni szinte lehetetlen benne. Községünkben például 2500 ház van, s azokban 5—6000 albérlő! A helyi tanácsnak semmiféle eszköze nincsen, hogy ebben a kérdésben bármit is tegyen. Csak tudunk arról, hogy egyesek csillagászati számokkal kifejezhető béreket kémek. De nincs törvény, mely szabályozná a magáningatlanokban levő szobák bérét. Mi 4—600 forintos bérekről hallunk. Tudunk olyan háztulajdonosról, aki négy-öt családot is tart albérletben. Kiadják a régi kamrát, hevenyészetten átalakított istállókat és fészereket. — Ez milyen problémákat jelent a tanácsnak? — Rengeteget. A legnehezebb, hogy ilyen módon mértéktelenül felduzzadt a község lakossága. A növekedéssel a közmüvek, a kereskedelmi hálózat, iskolák és bölcsődék képKöszönetnyilvánítás A Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagy- követsége és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front budapesti állandó képviselete ezúton mond őszinte köszönetét mindazoknak, akik a május 8-tól június 8-ig tartó szolidaritási hónap alkalmával szolidaritásukról és támogatásukról biztosították az amerikai agresszorok ellen hősiesen küzdő vietnami népet. Tábor a Balatonnál Igaz, az idő mostohán bánik velük, de azért jól érzik magukat a fiatalok Balaton- fenyvesen, a vezetőképző táborban. Mintegy kilencvenen — valamennyien KlSZ-titká- rok — töltenek itt egy hetet. A Budai Járási KlSZ-bizott- ság táborában jól megfér egymással a komoly, gazdasági, kulturális vagy politikai előadás a tréfás szellemi vetélkedővel, ping-pong párbajjal. Szombaton kipihenve, szép élményekkel gazdagon térhetnek haza a fiatalok. Királyréten a balatomfeny- vesiihez hasonló tábor van a ceglédi járási és városi KISZ- titkárok számára. telenek lépést tartani. Jelenleg Vecsés legnagyobb gondja a vízhiány. Napi 1600 köbméter vízigényt egy 100 köbméteres hidroglóbusszal kell kielégíteni. A problémák javarészt közismertek. Valamennyi főváros környéki község kinőtte közműveit és szociális intézményeit. Az ellenőrizhetetlen és megállíthatatlan beköltözés miatt erősen leromlott a köz- biztonság. — Rengeteg munkát jelent a sok panaszos ügy, a birtokháborítások, melyekkel a felek a tanácshoz jönnek. Nekünk persze nincsenek eszközeink az albérlők és tulajdonosok közötti vitákban való döntésre. — A vitákban általában kinek van igaza? — A helyzet az, hogy a ■ossz lakásviszonyok óriási konjunktúrát teremtettek. Sokan ezt arra használják, hogy munka nélkül éljenek meg, csupán négy-öt szoba kiadásából. Ilyenkor aztán érthető, hogy minél többet akarnak lakbér címén kicsikarni. — Ezekkel szemben sem lehet fellépni? — Nem ... Nem szabályozza törvény, hogy ki hány albérlőt tarthat. Sokan keresnek lakást, igy aztán meg sem tilthatnánk, hogy egy-egy szerintünk alkalmatlan helyiséget kiadjanak. Főleg a nyereségvágy miatt aztán a hozzánk kerülő panaszos ügyek jelentős részében az albérlőknek van igazuk. De persze mi nem tudunk igazságot szolgáltatni nekik. Ez már a bíróság ügye. Gondolom, ott is nőtt az ilyen ügyekben a forgalom... Ö. F. Jövedelmező üzlet Heti témánk: Az albérlet (2.) A tanácselnök-helyettes
