Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-10 / 108. szám
1968. MÁJUS 10.. PÉNTEK Heti témánk: a mezőgazdaság májusa (3) A fóti agronómus Vannak bizony gyengélkedő szövetkezetek. Nem én mondom: Kádár Lukács, a fóti Vörösmarty Termelőszövetkezet fiatal agronómusa sóhajtott így, amikor a saját tsz-ük- ről beszélt, hogy bizony az is ilyen gyengélkedő ... Mert mérLeghiányosok voltak éveken át, s az elmúlt esztendőben is éppen, hogy kijött a mérleg nullára ... — Hogy mi a baj? — tűnődött. — Nálunk az, hogy nincs elég munkaerő. Túl közel vagyunk a fővároshoz, itt mindjárt Újpesten, számtalan gyár csábítja az embereket. Ki jön el ma már kapálni, ha gyári munkás is lehet? Kétségtelen, ez a dolgok egyik oldala. Csakhogy, traktorost sem találnának? — Traktorosnak már jobban eljönnek az emberek — mondta a fiatalember, aki mindössze 23 éves, s üzemág- vezető a fóti szövetkezetben, vagyis 1800 hold felelős gazdája. — Most is adtunk fel hirdetést, hogy traktorost keresünk — magyarázta —. s mindjárt négyen jelentkeztek... — Na, ugye! A gépesítés ... — Valóban — mondta —, számunkra csak ez az egyetlen megoldás. És természetesen a modem agrotechnika ... — Ezek immár közhelyszerű általánosságok. — Lehet — válaszolt az agronómus —, de nagyon is igaz közhelyek. Tudja, hogy ez nálunk hol mutatkozott meg? Korábban például a gabonáknak nem adtuk meg a megfelelő mennyiségű műtrágyát, mert kellett a kertészetbe, szóval az Igényesebb növényeknek. Ennek megfelelően aztán alacsony volt a termésátlagunk a gabonafélékből, ugyanekkor kimentem megnézni a paradicsomot, s amíg magukra hagytam a lovakat, betévedtek a táblába, hogy alig találtam meg őket utána... Olyan nagy volt a gaz; tudniillik a kertészethez meg nem volt elég emberünk ... Kétségtelen, hogy érdekes község ez a Főt. Az emberek éveken át várták, hogy majd csak lesz valahogy — ugyanis számtalan vezetési baj volt! —, aztán legtöbben a maguk módján kezdtek gazdálkodni. Hatalmas belső kertek vannak a házak körül: ezeket művelték, meg a háztájit. A közössel kevesebbet foglalkoztak. Ez pedig — mert nagy dolog a megszokás —, még ma is így van egy kicsit'. A szövetkezet párttitkára magyarázta, hogy e1 látogatott néhány pesti piacra, s bizony ott árultak a fóti asszonyok; egy kis salátát, egy kis hagymát — legalább hat- vanan... — Most kezdpdnek a felmérések — magyarázta az agronómus —, most vesszük számba, hogy kinek mennyi a zárt kertje, s ezt is beszámítjuk a háztájiba ... — Kezdhették volna ezt korábban is — kívánkozott ki erre a megjegyzés, mire a fiatalember csak bólogat: — Bizony igaz, kezdhettük volna... Dehát még a főkönyvelője is olyan volt a szövetkezetnek, hogy vártuk, vártuk az esztendő végét, s úgy tudtuk, nem lesz semmi baj... Aztán egyszer hirtelen kiugrott két és fél millió mérleghiány ... Folytassuk tehát a közhelyeket: lehet, hogy közel van Budapest, s csábítja az embereket; az is lehet, hogy gépesíteni kell; s hogy fejleszteni kell az agrotechnikát — de milyen a vezetés? Ez sem utolsó dolog. — Ma már ez is megnyugtató — mondta egyetértéssel az agronómus. — Bár még az idén is veszteségesre terveztük a gazdálkodásunkat, úgyhogy vissza is adta a tervet a járási tanács: azt mondták: próbáljunk valamit, mert így nem áll velünk szóba a bank, s még számos hátránya lehet ... ■ És most próbálkoznak ... Dékiss János A jutalom: üdülés •Május 16-án három fiatal utazik az NDK-ba egyhetes üdülésre — a ráckevei járásból. Ök az 1967. évi mezőgazdasági munkaverseny egyéni győztesei. Bábel Balázs kom- bájnos, a Kiskunlacházi Állami Gazdaságban, Murschicz László, a ráckevei Árpád Tsz növénytermesztője és Viglási Mihály, a Szigetbecsei Állami Gazdaság állattenyésztője. Utazási költségeiket a Pest megyei KISZ-bizottság és a tsz, illetve a gazdaságok fedezik. A csoportok, brigádok versenyének értékelése és eredményhirdetése május 11-én lesz a ráckevei művelődési házban. Ugyanezen az összejövetelen indítják el az 1968-as vetélkedőt; ismertetik a feladatokat és a feltételeket. Portrék, retu Az alkotó ember minősítő jelző, s mint ilyen, egyike sokértelmű fogalmainknak. Alkot a komponista és a szobrászművész, az író és a festő, de ezt teszi a maga módján a hajóépítő munkás, s a rajzasztal mérőléceit tologató szerkesztő is. Munkájuk Ugyan százféle, mégis cselekedeteikben egy valami közös. A hit téttuk értelmében, s az akarás szenvedélyessége. Szabó Sándor a zömök, széles mozdulatokkal formált alkatú emberek típusából való. Szalay László éppen az ellenpólus: nyurga, aprólékosan kidolgozott arcvonásokkal. 1957-ben alapították Vácott az Egyesült Izzó TV Képcső és Alkatrészgyárát. Szalay 1959-ben, Szabó egy esztendővel késeibb kezdett dolföldalatti a föld felett a Mexikói út—Erzsébet királyné út kereszteződéséig Még az idén megkezdődik három „millenniumi“ állomás bővítése Vitáztak, átépítsék-e, vagy szüntessék meg a Vörösmarty utcai és a Bajza utcai földalatti-állomásokat. A millenniumi földalatti 1896 óta szállítja az utasokat a Vörösmarty tér As a Városliget között, mégpedig zömmel a századforduló előtt készült járművekkel. A Kacsóh Pongrác úti és a páskomligeti lakótelepek építése azonban megköveteli, hogy Zugló és a XV. Szakszervezeti aktívák kitüntetése A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa tegnap megbeszélésre hívta össze a szakszervezeti választott vezetőket és aktivistákat. Turzó László, a SZOT elnökségének tagja tájékoztatta az egybegyűlteket a SZOT legutóbbi plénumán tárgyalt kérdésekről, valamint a szakszervezetek időszerű feladatairól. Ezután került sor a mozgalmi munkában élenjáró dolgozók kitüntetésére. A Szakszervezeti Munkáért arany fokozatát kapták: Biró Antal, az ISZG szakszervezeti bizottságának tagja, és Somosi Jánosné, az SZMT munkatársa. A Szakszervezeti Munkáért ezüst fokozatával tüntették ki Földényi Istvánt, a Táncsics Könyvkiadó dolgozóját, SZMT-aktivistát; dr. Hidassy Dezső ellenőrző főorvost, az SZMT Társadalombiztosítási Tanácsának tagját-, Kiss Bálint pedagógust, és Varga Józsefnél, az MNB Pest megyei fiókjának dolgozóját, az SZMT aktivistáit. kerület jobb közlekedést kapjon. Ezért az elgondolások szerint a 70-es évek elején a földalattit meghosszabbítják a Mexikói út—Erzsébet királyné út kereszteződéséig, s ott egy földalatti villamos— autóbusz állomást alakítanak ki. Korszerű járműveket is kap a kis földalatti —, az új kocsikat már tervezik. Csakhogy a hosszú szerelvények nem férnek be a Vörösmarty utcai, a Körömi és a Bajza utcai állomásokba, mert ezek jövjdebbek, mint az új szerelvények. Felmerült az a gondolat, hogy szüntessék meg a Vörösmarty utcai és a Bajza utcai megállókat, s így csupán a Körönd állomást kellene átépíteni. A javaslatot megvizsgálták a Fővárosi Tanács illetékesei, s elvetették ezt a megoldást. Ügy határoztak, hogy mindhárom állomást fenntartják, és a szükséges bővítési munkálatokat a következő hetekben, hónapokban, a Népköztársaság útjának átépítésével egyidejűleg elvégzik. Képzettségük tec/i- Uj és újabb vonalak kerüi- ; nek a papírra, sva grafitn/o fiatal, i mokhoz egymással feleselő szagozni itt. nikus. — A képcsőgyá-rtás hazai hagyományok nélküli \ vük kapcsolódik. Szalay László szakma. Itt mindenkinek ta- j találmánya mar ott van a szovnulní kellett, s ma sem tehet mást. Egyik része szép: az úttörés romantikája. A másik: a keserves, napról napra elkerülhetetlen kínlódásé. Elektríkusként kezdtem — mondja Szalay László — a gyárban, négy éve a képcsőüzem karbantartó _ műhelyét vezetem. Kilenc év' alatt egy olyan nap sem volt, ami tökéletesen megegyezett volna a másikkal. — Egyre inkább önálló műszaki munkát követel az élet a képcsőgyáriaktól — veszi át a szót Szabó Sándor. — Ez jó, mert többre ösztönöz, s nehezebb, mert egy- egy embernek a feladatok kenyeréből nagyobb karéj jut. Lépést tartani: sűrűn elhangzó felszólítás, követelmény napjainkban. Szerkesztőként dolgozom a technológián, s olykor bizony a lépésekből futást kényszerít az' éLet... Mondataik csöndes hangon formálódnak, mozdulataik tartózkodók, ahogyan ez szürkülő hajú emberekhez illik. Amikor azonban az alkotásról, mint személyükhöz kapcsolódó konkrétumról esik szó, szenvedélyessé izzanak a szavak, szélessé válnak a mozdulatok, ceruza fut a papíron, s a skiccek halma felel arra, hisznek-e tetteik értelmében? Mindketten feltalálók. Szabó Sándor üvegcsövek és üvegpálcák dobozolására alkalmas gépére kapott szabadalmat, Szalay László pedig mozgó alkatrészek nagyfrekvenciás izzítása és hőkezelése címet viselő berendezésére nyerte el a szabadalmi okiratot. Két berendezés. Fémből, ha- lottan csillogó alkatrészekből, s mégik, álkotóik szenvedélyességének nemes hőjét, évekig tartó próbálkozások, bukások és újrakezdések emlékét foglalják magukba. Szabó Sándor gépe hasznos kiegészítője minden olyan termelőberendezésnek, amely hengeres anyagokat gyárt. Szalay László a képcsövek alkatrészeire került szennyeződés eltávolításának régi, s makacs gondját oldotta meg. 4 felízzás nyomán keletkező gazok szennyezték a képcsövet, befolyásoltak élettartamát, s a kép minőségét; ő ezt szüntette meg. jet exportra gyártott komplett képcsőgyárak berendezései között, mégis, a további tökéletesítés, felhasználás útját-mód- ját kutatja. A társ, Szabó Sándor eddig még megoldatlanul maradt részproblémák eredőit sorolja lendülettel, s azt az örökös szellemi párbajt, melyet ember s anyag vív. Ki enged, ki hátrál? Az egymásnak telelő mondatok már régen túljutottak a két találmányon, s a napi gyakorlatból kiindulva a műszaki munka ei vontabb régióit firtatják. A légkört, az ambicionálás sokféle, de csak részben használt módjait, eszközeit, a még meglevő bürokratikus nehézkességet, s mindazt, ami segíthet előbbre, többre jutni, még hasznosabbá tenni a fémbe foglalt akaratot, szenvedélyt; az alkotást magát. — A korrekt tisztviselő módjára dolgozó műszaki aligha lehet eszménykép — így Szabó Sándor. — A kezdeményezéshez a bátorság cseppjc is keli, a próbáratevés izgalmának vállalása. Kell más is. Például: konstruáltam egy képcsőnya- kazó gépet. Sürgős volt, fontos volt, s mások szavai mellett saját izgalmam, is inspirált: megoldom-e? Megcsináltam. Kipróbálták, megfelelt, de: egy kézfogást sem kaptam érte. Érzékeny lennék? A jó szó is ambicionálás, az erkölcsi elismerés is olyan vaMta, melyet további tetteknél kamatoztathat az üzem. — Az ipar 1— mert nemcsak gyárunkra, ismereteim szerint bátran állíthatom, majd minden üzemre áll ez — nem húz elég világosan felismerhető választó vonalat a napi rutinmunka s a ixi-ós alkotás között. Az alkotás éppen ezért sűrűn elsüllyed a napi termelési feladatok tengerében, s vannak, nem ,.s kevesen, akiknek ez kedvét szegi, a szenvedély lassan kihuny bennük. Nem piedesztál kell, de — érzékletesebb eJ választás. Olykor egy elismerő mondat erejéig, egy háromsoros levélig — ..köszönjük, hogy .. ” — s persze, ha alap van rá, kellő indok, az anyagiakkal való honorálásig. A közömbös ember — nyugtázza társa helyeslő bólintását Szalay László — nem tud alkotni. Csak gépsze- rűen, rutinmunkát végez. Veronika vacsorái \ z asztal mellett hétről hétre csak a kiválasztottalt szűk köre ülhetett, de az egész város beszélt ezekről a vacsorákról. Persze, miről nem locsognak egy kisvárosban, mi maradhat ilyen helyen titokban? Különben is: Veronika a ritka szépasszonyok közül való, s az ilyenre, már csak az irigység miatt is, sokan (figyelnek. Minden hét csütörtökjén jöttek össze a vendégek: Kónya, a tanács elnökhelyettese, Szabó, a kiskereskedelmi vállalat igazgatója, Budai, a fővárosi nagyvállalat itteni gyárának igazgatója, Vermes, a rendelőintézet igazgató-főorvosa, Bence, a város legtehetősebbnek tartott magánkisiparosa, s még két, inkább csak Vattának szánt házaspár, no meg Veronika és férje, Laci, a város főorvosa. A tágas ház — annak idején, tíz éve háromszázezerért építtette a város — nagyméretű ebédlőjében terítettek, s hangos ováció közepette hozták be a tálakat; Veronika nemcsak szép volt, hanem kiváló háziasszony is. Három esztendeje tartottak már ezek a szertartás számba menő vacsorák, s bár a városban sok dolgot suttogtak, miszerint ott, azaz Veronika vacsoráin, dől el minden, semmi nem zavarta a békességet. A húsvét előtti csütörtökön azonban, váratlanul, ahogy a baj jönni szokott, egyszerre felborult a rend. Veronika és Laci éppen utoljára ellenőrizték, hogy Bözsi, a lány rendesen íölrakta-e a terítéket, amikor csöngött a telefon. Kónya volt. Veronika csak férje elsápadó arcán látta a bajt, s a töredezett mondatokból nem értve semmit, idegesen rángatta a férfi karját. Az, míg Kónya szagait , hallgatta, a kagylót letakarva súgta oda: — Szabót letartóztatták ... ! V eronika belehuppant az ebédlő sarkában álló egyik fotelba. Szabó ... Mit csinálhatott az a szerencsétlen? Csöngettek, Bence jött a feleségével, nem tudtak semmit, persze, a hallottakra hápogtak csak, s amikor a férfi letette a telefont, öt rohanták meg Veronikával együtt. Az orvos széttárta a karját: — Kónya sem tud sokat. A megye fogta le, a városi kapitányság — állítólag — semmit nem tud. Kónya fél .. — mondta nagyon csöndesen. Cigarettát húzott elő, de a gyufa kétszer is elreccsent a kezében, — Kónya tiszta — mondta azután. — Ö itt magánember volt, nem? Bence lazított a nyakkendőjén. Ha Szabó sorolni kezdi, mit adott át neki közvetlenül raktárból... ez hülyeség, ez ném bűncselekmény, maximum szabálytalanság, ezért nem fogják le. Ö mindig fizetett, egy fillért nem takarított meg, csak éppen másként beszerezhetetlen anyagokhoz jutott hozzá. Hát bűn ez? Mit csinálhatott Szabó? Vermes csörtetett be, már tudta a hírt, felesége idegesítően szömyűl- ködött, adta a naívot, a törvényességről kárált, meg arról, hogy még mindig vannak ilyesmik. Veronika leintette, azt sem bánta, ha megharagszik érte, mert úgy érezte, lassan mintha kicsúszna a szőnyeg a lába alól. Laci hangját hallotta: — Kónya elnézést kér. Nem jön. Bence fölhorkant: — Mi az úristen? Ennyire be ... már bocsánat?! Nem figyeltek rá. Megint a telefon csöngött, s a két vattaházaspár nevében — szomszédok voltak — Irén telefonált: nem tudnak jönni. Náluk fáj a gyerek torka, a szomszédékhoz pedig a mama érkezett meg... Az orvos elhúzta a száját, s minden szó nélkül elköszönt a telefonálótól. — No, legalább most kiderül... — mondta, de azután nem folytatta a mondatot. Bözsi nézett be, de amikor látta, milyen kevesen vannak, kérdés nélkül visszahúzódott. Laci a , bárszekrényhez ment, elővett két üveget, poharakat rakott ki, s erőltetett kedélyességgel azt mondta: — öntsünk le valamit, ez legalább segít gondolkozni... L eültek, a csengetésre sem mozdultak, Budait Bözsi engedte be. Az asszonyt nem hozta?! — Pestről jöttem egyenest ide — mondta. — Hallottátok? A bólintásra elégedetten biccentett: — Látom, jó a hírszolgálat. Kónya? Laci visszabólintott. — És persze — folytatta Budai — rögtön kimentette magát? Megint egy bólintás. Budai: — Ez jellemző rá. Legalább tudjátok ti is róla, mert én mesélhetném reggelig... Elhallgatott, poharat vett a kezébe, s némi fontoskodással forgatni kezdte, mintha a benne levő italt vizsgálgatná. Azután hirtel'en fölemelte a fejét, s körbenézett. — Tudjátok, miért vitték el? A többiek értetlenül néztek rá, Bence ki is mondta: — Pont neked mondták meg?! Budai élvezte a várakozást. Még feszítette is: — Na, és, ha pont nekem?! Veronika arra gondolt, hogy Kónyát tulajdonképpen megérthetik, hiszen nagyon szem előtt van, s az a víkendház dolog nem volt a legtisztább, fillérekért megvenni a telket, rajta a házzal, s ötvenezerért adni tovább ... Igaz, viszont, amikor szó volt róla, hogy ki kapja meg ezt a házat, Kónya addig verte az asztalt, míg nekik adták ... Vermesben a téli vadászatok rémlettek fel, s a trakta az erdészházban. Miből rendezte azt Szabó? De hát bűn ez? Ki kérdezheti meg ilyenkor: mondd, miből telik neked erre? Néhány vadászlakomáért senkit sem csuknak le, ő tehát tiszta ... semmi, de semmi ok az idegességre, hacsak ... Szabó közvetítette neki ezt az új kocsit, lehet, hogy valami nem stimmel körülötte? A főorvos Vermest nézte. Milyen birka képet vág, mint aki most bújt elő az anyja... A sápadt, s idegességtől torz arcok láttán feltámadó dühében Budaira támadt: — Nyögd már ki, hogy rogyna rád az ég! Budai odalépett hozzá, megveregette a hátát, s azt mondta: — Le ne nyelj, te vadszamár! Nyugi, nyugi csak gyerekek. Az a szerencsétlen Pesten belekeveredett valami csúnya valutaügybe. Ennyi az egész. Semmi köze a városhoz, no meg — hozzánk! E lőször Vermes ocsúdott fel: — Biztos? Budai sokat sejtetően mosolygott: — Fix helyről tudom, gyerekek. Egész fix helyről, ennyi elég legyen! Laci, mint a tigris ugrott a bárszekrényhez, s rikkantott: — A fenébe is, de szomjas lettem. Tele töltötte a poharakat, s közben azt mondta: — Szegény Szabó. Hát nem volt rendes gyerek? A többiek bólintottak. Föinajtották az italt, amikor — ezen az estén immár ki tudja, hányadszor csöngettek. Egy pillanatra megint a sápadtság lepte el az arcokat, de azután hangos ovációval fogadták Kónyát. Ügy tett, mint aki nagyon elfoglalt felesége kényelembe helyezésével, s közben, csak úgy odavetve, azt mondta: — Érdeklődtem fönt, az egyik jóemberemnél. Az a marha Szabó magának kereste, nekünk semmi cözünk hozzá ... Veronika fölállt, kiment Bözsihez a konyhába. Néhány perc múlva hordani kezdték befelé a tálakat. Mészáros Ottó Műszakiaknál szokatlanul hangzó fogalmakkal tüzdelő- dik meg mondandójuk: mikroközösség, üzemi lélektan, pszichológiai tényezők, morális adottságok, vezetési módszerek. Azután: műszaki feladatok és ügyrendi nehézkességek dühítő konfliktusairól beszélnek. Szalay László az aluminizáló porcelánok ügyét említi: hónapokig „intézték”, s amikor nyakukba szakadt a gyártás, végül is maga mehetett utána, s tette rendbe, órák alatt... Szabó Sándor az alkatrészgazdálkodás és gyártás rejtett erőforrásait firtatja: sokat kihozhatnak ebből, ha az eddigieknél észszerűbben, átgondoltabban, szervezettebben csinálják. A maguk munkája sem kevés, sőt, mindig több, mégis, erejükből, érdeklődésükből futja arra is, hogy a gyár egészének ügyeivel is törődjenek. Ez a törődés pedig már átvezet a nagypolitika meze*- jére, a gazdaság egészének gondjaihoz. Divat manapság, s nem is egészen indokolatlan, a műszakiak egy részének „szakbarbárságát” emlegetni, elmarasztalni. Ök ketten, szürkülő hajuk ellenére is,.más, újabb típust képviselnek. Azokat, akik tudják, hogy valahol minden apróság összegeződik, hogy a nagy ügyekben való döntés lényegében már ott, a gyárakban, az üzemekben, a gépek mellett, s az irodai asztaloknál kezdődik el. Ezért is hisznek abban, hogy munkájuknak, alkotókedvüknek eredménye neip öncélú, hogy ott van a nagy egészben ... —s —u
