Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-08 / 106. szám

1968. MÁJUS 8., SZERDA W f£SJ MEGYEI 3 Vöröskeresztes világnap Háromszoros Nobel-úíjast ün­nepelünk ma. A Nemzetközi Vöröskeresztet. A Nobel-béke- üíjjal először 1917-ben, majd 44-ben és legutóbb öt eszten­dővel ezelőtt, 1963-bán tüntet­ték ki. Május 8.: Vöröskeresz­tes világnap. Ez a sebeket gyógyító, a né­pek közötti békéért, megérté­sért munkálkodó világszervezet 105 évvel ezelőtt, május 8-án alakult meg Genfben. Ma a föld minden táján a vörös- keresztes-mozgalom tagjai a megalapítóról, a svájci Henri Dunánt-ról emlékeznek meg. Az egyszerű svájci polgár akkor azért fáradozott a szer­vezet létrehozásán, hogy a bajbajutottakon, a háborúk okozta szenvedéseken, az ele­mi csapásoktól szenvftdő em­bereken segítsen. A mimánus gondolat, a segítségre való felhívás termőtalajba hullott: a Vöröskereszt állandóan fej­lődő mozgalommá vált, amely­ről minden évben újat és újat lehet mondani, munkásságáról beszámolni. 1950-ben még csak 67 nemzeti társaság működött, 95 milliós taglétszámmal, az idén pedig, ha számadást aka­runk készíteni, akkor már így jelenthetjük: 109-re emelke­dett a nemzeti társaságok szá­ma, és a mozgalom több mint 210 millió embert fog össze. A háború áldozatainak védelmét szolgáló genfi egyezményhez 1949 óta 125 kormány csatlako­zott. Dunant életében a Vörös- kereszt legfontosabb feladata a háborúk okozta szenvedés enyhítése volt. Nemcsak a se­gítség anyagi ereje növeke­dett, eszméje is izmos fává terebélyesedett: a béke ügyét is, a jószándékú emberek összefogását is szolgálja. A múlt évi hágai kerekasztal konferencián olyan javaslat is elhangzott, hogy háborús konfliktus esetén az érintett országok vöröskeresztes veze­tői, a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőivel együtt azonnal üljenek össze a békés meg­oldás előmozdítására. A Magyar Vöröskereszt az elmúlt két évtized alatt is mindig arra törekedett, hogy ez a mozgalom, ne elégedjen meg a jótékonykodás szerep­körével. Lépjen tovább, az igazi humanizmus szószólója legyen. Nemcsak azért, mert mindenkinek szüksége lehet a segélyszervezetre, haiem mert a Vöröskeresztnek is szüksége van az áldozatkész emberek újabb és újabb millióira, csak így tudja szolgálni a békét, az emberiség javát. Ha per, úgymond, hadd legyen per... Előfordulhat, hogy valaki a saját telkére nem építhet há­zat, amikor annak az építési hatóság részéről semmi kizáró oka nincsen? Van olyan, hogy valakinek a két éve lerakott betonalapok mellett lassan el­porlad a téglája, és mégsem húzhatja fel a falakat? Akad olyan ember, akinek igazát mindenki elismeri, sajnálja is, de segíteni nem tud rajta? Az olvasó sejtheti, hogy a felelet: igen Az ember, akinek igazsága a napnál is világosabb, mégis az épülő házba ölt közel ötven­ezer forintja ellenére az anyó­sánál lakik családjával, egy szobában, Kaltenecker Jakab taksonyi lakos. Feleségével együtt gyári munkások. Na­gyon vágytak már önálló csa­ládi otthonra, amikor jött egy kedvező lehetőség: A Fő utca házsora mögött húzódott egy elbitangolt földsáv. Dudva ver­te fel, ide hordták a környék szemetét. A föld ötvennél több ember tulajdonában volt. A hat ház mögött húzódó csíkot a hat háztulajdonos közösen akarta megvenni, hogy háztáji kertjüket megnagyobbítsák, il­letve Kalteneckerék ide húz­zák fel a családi házukat. Az ötvenvalahány tulajdonossal bonyolítandó tárgyalással Schuszter Antalnét bízták meg, aki egy télen át össze is hozta az adásvételt. Minden rendben is lett volna, de a hat ház egyikében egy nyolcvan- éves néni lakik, aki a tanács­tól kap havi 200 forint szociá­lis segélyt. Amikor a háza mö­götti telekrészt neki felaján­lották, természetesen kijelen­tette, hogy nem tart rá igényt, mert nincs pénze. Ekkor a vá­sárlást bonyolító Schuszterné ezt a földdarabot, miután az amúgy is az ő kertjével hatá­ros, fia részére vette meg. Megkötődött tehát az üzlet, mely szerencsétlenül úgy fo­galmazódott, hogy a telek hat Heti témánk: a mezőgazdaság májusa (1) ki osztályvezető Mit mond Kusze Bela, a Pest megyei Tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője: mi a helyzet a földeken? Szóval mi a véleménye: milyen termés várható az idén? Természetesen óvatos. Mert ki volna az, aki ért a mező­gazdasághoz, s május elején jóslásokba mer bocsátkozni.- Az áprilisi lehűlés májusi eső még mindent meg­változtathatna... Csak lenne! A meteorológia nem sok jót ígér. A megyei osztályvezető azonban mégis bizakodik; ta­lán éppen ezért!... Következzék az újabb kér­dés: — Mit terveztek a szövetke­zetek: körülbelül mennyivel emelkedik a tagság átlagos évi jövedelme? Egyáltalán emel­kedik-e? társ közös, egyelőre megosz­tatlan tulajdona. Intézkedni kell tehát a megosztásról és a telekkönyvek név szerinti át­írásáról. Kaltenecker Jakabék ugyanis csak akkor építhetnek a saját házuk mögötti kis föld­darabra, ha azt telekkönyvi- leg is a nevükre írják. Ugye teljesen egyszerű lenne a do­log? Igen ám, de ekkor a társ- tulajdonosok közötti évtizedes ellentétek újra fellobbantak. A gyűlölet, az irigység, a ki­csinyesség vette át a szólamot a józan megfontolás helyett. Schuszternének íme két telek­darab jutptt! Ezt nem lehet tűrni! A jó szomszédok hamarosan „elvi” alapot is találtak. Jelentkezett a szo­ciális gondozott öreg néni, hogy mégis igényt tart a kert­je mögötti földdarabra. A Schuszterné ellen szövetkező társtulajdonosok most már mint egy öreg, szerencsétlen asszony védelmezői léphettek fel. Kijelentették, hogy a te­lek megosztásához csak akkor járulnak hozzá, ha Schuszter­né fia lemond a megvásárolt földről, és azt Wagner néni kapja meg. Wagner néni ugyanis férje halála után oda­vette sógoráékat, azok lányá­val együtt. Wágnerné. halála után rájuk száll a ház és a kert. Most már ők ragaszkod­nak a föld újrafelosztásához. Schuszterné és fia pedig ter­mészetesen ragaszkodik a már megvásárolt földhöz. Két éve tart a vita. A panaszosok meg­járták a járási, megyei taná­csot, foglalkozott ügyükkel a járási pártbizottság is, de egy tapodtat sem haladtak előre. Az egész ügy Kalteneckeréket nem érinti. Azon senki sem vitatkozik, hogy az a földda­rab, melyre leendő házuk alap­jait már le is rakták, őket il­leti. De a törvényes megosz­táshoz nem járulnak hozzá. Volna még egy kiskapu. Ha a társtulajdonosok aláírnának egy nyilatkozatot, hogy Kal­teneckerék házépítéséhez a hat társtulajdonos megosztat­lan birtokrészének rájuk eső részén hozzájárulnak. Négyen alá is írták a nyilatkozatot. Ketten megtagadták, Ketten, akik így akarják zsarolni Schuszternét és a hatóságokat. Beszélgettem a társtulajdono­sokkal. Könyörtelenek és kér­lelhetetlenek. Mindegyik a „szegény és védtelen” Wágner nénire hivatkozik, szép frázi­sokat emleget, de arra, hogy miattuk egy családnak tönkre­megy egy évtized munkájának eredménye, elporlad a tégla, nem épül fel á házuk, csak részvétlenül és hidegen rán­gatják a vállukat. A személyes bosszú, az irigység mindennél nagyobb erő. Kicsinyes érvek, indulatos kirohanások, a tör­vényre való hivatkozás — ez minden. A törvény pedig — bármennyire is nincs igazuk, és az ügyben eljáró összes hi­vatalos szerv világosan látja ezt — védi jogtalan jogukat. Legfeljebb egy bírói végzéssel lehet a kényszermegoldást el­rendelni. Ennek illetéke azon­ban közel háromezer forint, melyet — miután ez elsősor­ban Kalteneckerék érdeke — nekik kellene kifizetni. Beszéltem Wágner nénivel. Amikor meghallotta, hogy mi érdekel, nem is állt velem szóba, hanem hívta az unoka­húgát, aki aztán hatalmas szó- zuhataggal bizonygatta, hogy Wágner néninek, a nyolcvan- éves szociális gondozottnak szüksége van a telekre. A né­ni már azt is tagadja, amit több tanú írásban is állít, hogy annak idején felkínálták neki is a földet, de elutasú tolta. És aki ellen az egész akció — melynek Kalteneckerék isszák meg a levét — irányul, Schuszterné, szintén kérlelhetetlen. Ö is sajnálja Kalteneckeréket, de a fia számára vásárolt te­nyérnyi földről nem mond le. Az ügyhöz hozzátartozik, hogy a fiú Soroksáron lakik, az ottani tsz-ben mezőgazda­sági mérnök. Végigjártam a házakat. Mindenütt a legnagyobb jó­lét. Uj házakban, fényes be­rendezések között folyik ez a kicsinyes vita, miközben két munkásember keservesen ösz- szekuporgatott ötvenezer fo­rintja pocsékba megy és egy kis szobában laknak. Kényte­lenek lesznek a háromezer fo­rintos pert megindítani. Csak­hogy a bírói ítélet, megfelleb­bezhető, a felsőbbíokú ítélet ellen újabb óvással lehet élni. A részvevők tudják ezt és miután ügyvédek már kiok­tatták őket, kézdörzsölgetve készülnek az élvezetes perre, melynek sem győztesei, sem vesztesei nem lehetnek, hi­szen nem is az ő ügyükről van szó. A vesztes minden­képpen a Kaltenecker család. Ök most végső elkeseredé­sükben az újsághoz fordultak. Az újságíró pedig mást sem tehet, mint a többi, ez ügy­ben már részt vett hivatalos személy: sajnálja Kaltenecke­réket, Legfeljebb még egyet: kéri azokat, akik ez ügyben mégis tehetnek valamit, se~ gítsenek. Keressék meg azo­kat a törvényes lehetőségeket, melyek segítségével végre ott­hon kerülhet egy család feje fölé... Ősz Ferenc A TAVASZI BÉKEDEMONSTRÁCIÓ ELŐESTÉJÉN Ünnepi ülést tartott az Országos Béketanács Kedden a Parlament vadász­termében az Országos Béketa­nács ünnepi ülésével megnyílt a szolidaritási hónap esemény- sorozata. Részt vett a tanács­kozáson és az elnökségben fog­lalt helyet Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának el­nöke, Dobi István nemzetközi Lenin-békedíjas, az Elnöki Ta­nács nyugalmazott elnöke, Bu­gát Jánosné, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkárhelyettese és Nagy Jó- zsefné könnyűipari miniszter. Ott volt az ülésen Hoang Luong, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság magyaror­szági nagykövete, Dinh Ba Thi, a Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front budapesti állandó képviseletének vezető­je. Dr. Réczei László, az Orszá­gos Béketanács alelnöke meg­nyitó beszédében meleg sza­vakkal köszöntötte a nemzet­közi Lenin-békedíj új magyar kitüntetettjét, dr. Sík Endrét, az Országos Béketanács elnö­két, aki betegsége miatt nem vehetett részt a tanácskozáson. Majd dr. Réczei László javas­latára az ülés részvevői néma felállással rótták le kegyeletü­ket a Nobel-békedíjas Martin Luther King emléke előtt. Ezt követően Sebestyén Nándorné, az Országos Béke­tanács titkára tartott beszá­molót. — Május 8-tól — mondta — ismét megrendezzük hagyo­mányos tavaszi békedemonst- rációnkat. Egyhónapos ese­ménysorozatunk a vietnami nép, valamennyi szabadsá­gáért és függetlenségéért har­coló nép iránti szolidaritás je­gyében szólítja állásfoglalásra a Magyair Népköztársaság la­kóit. Akciónkkal legnemesebb hagyományainkat kívánjuk folytatni, és egyben békemoz­galmunk közelgő 20. születés­napjának előkészítését is meg­kezdjük. Sebestyén Nándorné indít­ványozta: a magyar békemoz­galom a lakosság legkülönbö­zőbb rétegeinek adományaiból teremtsen anyagi alapot ah­hoz, hogy terepjáró egészség- ügyi kocsikat, gördülő műtő­ket, aggregátorokat, motorcsó­nakokat, baromfikeltető és -nevelő állomásokat, az isko­lai és bölcsődei felszereléseket gyártó üzemekbe gépeket, kis műanyagfeldolgozó üzemeket küldjön a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságnak, tábori kórházat, terepjáró mentő-: I autót, híradástechnikai műszer reket, motorcsónakokat a Dél* vietnami Nemzeti Felszabadít ! tási Frontnak. Ősszel már vendéget vár — magyarázta az osztályve­zető — főképpen a kajsziba­racknak ártott, s néhány őszi­barackfajtának. A hideg idő végigfutott az egész megyén, így nem lehetne pontosan meghatározni, hogy hol oko­zott nagyobb károkat. Általá­ban káros volt. Nem használt persze a szőlőknek sem, s üt­ött a cukorrépa is megsíny­lette. Nagykáta, Cegléd térsé­gében több gazdaságban újra kellett vetni a cukorrépát... Mindebből tehát a követke­zőket lehetne ' megállapítani: az már biztos, hogy kajsziba­rackból nem lesz rekordtermés az idén. A szőlőt, ha érte is kár, nem tette tönkre az idő­járás; legalábbis eddig. A szántóföldeken jelentéktelen a fagykár ... Hanem a száraz­ság ... ! — Valójában tavaly június Óta nincs elegendő csapadék .— mondta Kusza Béla. — Kellett volna az eső az őszi vetésekre is, még annak ide­jén. Most meg a kapások kí­vánják nagyon a csapadékot. Nem is beszélve persze a lu­cernákról: itt már a kaszálá­sok eredménye is bizonyítja, hogy kevés volt az eső. Még nincs komolyabb baj —, ahogy az általános tájékoz­tatóból kiderült —, az eső hiánya, illetve a szárazság miatt sem. Az aranyat érő — Még nincsenek adataink — hangzott a válasz. — Termé­szetesen számíthatunk bizo­nyos emelkedésre. Legtöbb szövetkezet vagy annyit terve­zett, amennyit tavaly már el­ért; vagy inkább többet. A tervek bizonyára derűlátóak. Az esztendő egyik ígérkező eredménye az állattenyésztésben mutatkozik. Nyolc szövetke­zetben készül el az idén a S00-as tehenészet. Ez alatt azt kell érteni, hogy végleges for­mát öltenek azok a telepek, ahol 300 tehén adja a tejet, borjadzik, s ide tartozik: megfelelő modern körülmé­nyek között. Hogy valamivel előbbre Is tekintsünk: 1970-ig — amint Kusza Béla közölte — még vagy 14—16 szövetke­zetben létesítenek hasonló te­henészetet. Közben javul a sertéstenyésztés is; ezt tük­rözik többek között a hizlalási szerződések is. Ez év március 31-ig pontosan 72141 sertés szállítására kötöttek szerző­dést a megye szövetkezetei... Meglehetősen szép szám; hiá­ba, nem múltak el nyomtala­nul a tavalyi árintézkedések... — Mit lehetne még monda­ni? — Májusban — válaszolt az osztályvezető — dolgozni kell, s nem beszélni... Dékiss János A MÓDSZER H iába, jó férj mindig tanul. Ezért bocsátom közre most Kejevác Benő oklevéllel hitelesített férj gyakor­latban bebizonyított tapasztalatait arra nézve, hogy dugjuk el azt a pénzt fele­ségünk elől, amit a végén úgyis odaadunk, ha addig nem talál rá ... — Megpróbáltam mindent, kérlek. A Scot­land Yard nyomozói hozzám járhattak volna edzésre, s minden bizonnyal ezek után köny- nyen ráakadtak volna a fontmilliókra — kezdte tanulságos történetét Kejevác Benő. — Elrejtettem a prémcsit a festmény mögé, megtalálta Malvin. Kis csepp csirizt hasz­nálva, az ebédlőasztal alsó lapjára erősítet­tem a pénzt, természetesen arra is ráakadt... Fémdobozba zárva elástam a filodendron alá a cserépbe, az ásást elárulta a virág sá­padtsága, s hogy Malvin rálelt a pénzre, el­árulta arcának diadalittassága. Már azt is megpróbáltam, hogy a zoknimban rejtem el és abban aludtam. Ott is ráakadt és még le is hordott, hogy nemcsak aljas, de gusztus­talan fráter is vagyok. Dugtam pénzt két napra a szőnyeg alá, pnár másnap nagytaka­rítást rendezett: rejtettem a televízióba, ő a képernyőn át meglátta, hol fekszik a pénz... Még mondják nekem, hogy nem elég tiszta az adás! Ne, né is szólj, olyan trükkök, hogy a lexikon P betűjéhez rejtsem, gyerekes és átlátszó machináció az én Malvinom szá­mára. Már az ötödik percben az elrejtés után megkérdezte, mit jelent az, hogy primus in­ter pares... És válaszra sem várva, már ment a lexikonhoz... Ma sem tudom, hon­nan szedte ezt a latin mondást, amikor soha nem tanulta a rómaiak nyelvét... fis ektost... remek ötlet jutott eszembe ... — Mi m a pénz itt az asztalon? — kér­dezte Malvin, amikor ott látott heverni há­romszáz forintot az ebédlőasztal közepén .;. — Ja... odatettem, hogy el ne felejtselek megkérni, tedd már el, nehogy elveszítsem. Rámbízták a brosúrák árusítását. És ennyi jött be... Majd szólnak, ha el kell számol­nom. Na, mit szólsz hozzá — ezt már nekem mondta Kejevác diadalmas arccal... — Nem értem, mi ebben a jó? A brosúrák árát nyugodtan odaadhatod a feleségednek, nem? — Ö, te ostoba — fölényeskedett Kejevác... — Hát nem érted? Dehogy árusítok én bár­mit is... Az én dugesz pénzemet pontosan az őrzi, akitől eddig rejtegettem. Amikor kell a pénz, akkor sürgősen „elszámolok”, visszakérem Malvintól. Nagyszerű, mi? Itt tartottam az írásban, hogy férjtársaim lelkét és zsebét megörvendeztessem, amikor csengettek. Ajtót nyitottam, Kejevác volt... —i Nem tudnál gyorsan három darab szá­zast kölcsönözni? — Kérd vissza Malvintól... Számolj el — mondtam neki nyugodtan. Kejevác felnyö­gött, aztán leroskadt egy székbe. — Nem bírom már... nem bírom... Fél éve nem kapok prémiumot és Malvin már egy hónapja szekál, hogy mi van... Már nem bíznak bennem, már nem árusítom a brosúrát? Most azt mondta, bemegy az üzembe és megtudja, nem sikkasztottam-e vagy nem fúrtak-e meg..; Érted? Értettem. De nem tudtam segíteni. Éppen ennyi pénzem van a feleségemnél. Én is brosúrát árulok! Gyurkó Géza Senki ne essen tévedésbe, a kép ebédidőben készült, ezért nem látni különösebb sür- gést-forgást a szentendrei tu­ristaház építkezésén. Az univerzális, előregyár­tóit, s a helyszínen összehe- gesztett szerkezettel épülő szálló átadási határideje no­vember 30. lenne. Az építők azonban jóval előbb szeretnék befejezni a munkát. Ügy ter­vezik, hogy már kora ősszel fogadhassa első vendégeit. A korszerű étterem mellett büfé, reprezentatív presszó és kellemes társalgó is szolgálja majd a vendégek kényelmét. A két- és négyágyas szobák­ban összesen százan kapnak helyet. A szálloda a berendezéssel együtt hatmillióba kerül. FESZÜLTSÉG­SZABÁLYOZÓ kürt, elosztófej, önindító, dinamó,‘'autóvillamossági javításokat rövid határidőre vállalunk MIR-KOZ KTSZ. AUTÓ­VILLAMOSSÁGI RÉSZLEG Budapest X., Kelemen u. 11.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom