Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-07 / 105. szám

2 1968. MA US 7., KEDD Szívátültetési verseny? Hétfőn több angol lap saj- ] nálattal állapítja meg, hogy valamiféle sportverseny van kialakulóban a világ országai között a szívműtétek területén.1 A hétfő délelőtti orvosi je­lentés szerint egyébként a lon­doni új szívű ember, Frederick West állapota kitűnő. A kaliforniai Palo Altoban meghalt Joseph Rizor 40 éves kárpitos, a világ nyolcadik szívátültetéses betege, aki a műtétet követően három napig j élt. A texasi Houstonban a Szent | Lukácsról elnevezett kórház sebészei 48 órán belül végre­hajtották a második szívátül­tetést. A 48 éves James Cobb mellkasába egy motorkerék­pár-baleset következtében el­hunyt 15 éves fiú szívét ültet­ték át, mindössze 42 perc alatt. A halott fiú veséjét is eltávolí­tották és azt egy másik, egye­lőre ismeretlen beteg • kapta meg. A szívátültetések eddigi mérlege a következő képet mutatja: eddig 12 súlyos szív­betegen kíséreltek meg az or­vosok új szív átültetésével se­gíteni. Azok közül, akik ma­gát a műtéti beavatkozást túl­élték, négyen vannak a mai napon is életben. A fokvárosi Philip Blaiberg, a houstoni Everett Claire Thomas, a lon­doni Frederick West és az ugyancsak houstoni James Cobb. BETÍÍFOLYAM Az ókorban a legterméke­nyebb írónak Arisztotelészt tartották, akinek különböző ókori szerzők több száz. sőt több ezer művet tulajdonítot­tak. 1300 művet írt állítólag a szamoszi Epikurosz. A korai kereszténység legterméke­nyebb szerzője Origenész egy­házatya volt, körülbelül hat­ezer mű szerzője. Zst Kuej-Ju kínai írónőt a legtermékenyebb kínai szerző­nek tartják. „Virágzó gránát­almafák” című regénye 360 kötetből áll. Ami a japánokat illeti. Kiokutei Bakin mint­egy 2000 kötet prózát írt. Á francia Restif de la Bre­tonne több mint 200 regényt írt, méghozzá túlnyomórészt egyenesen a nyomdagépbe rög­tönözve. Mint gyakorlott nyomdász, nem fáradozott kéz­irat készítésével, hanem egye­nesen a szedőgépbe alkotta műveit. Kortársaink közül a legter­mékenyebb a 11 különböző írói álnéven szereplő angol John Creasy. Eddig 500 művét adták ki. összesen 1200-at írt, de 700-at a kiadók elutasítot­tak. Georges Simenon, a világ­hírű francia író mintegy 250 regényt írt. A világ első házassági hirdetése Az első bátor vállalkozó egy an­gol lány volt. Ö tett közzé először házassági hirde­tést. 241 évvel ez­előtt. 1727, feb­ruárjában történt ez. A hirdetés a Week of Man­chester című an­gol lapban jelent meg és így hang­zott: „Isten feleséget adott Ádámnak. Én hajadon va­gyok és hű élet­társat keresek. ír­jatok Ellenborgy Morrisonnák”. Sajnos, Ellen­borgy szenzációs és forradalmi öt­lete — hiszen ez voilt a világ első házassági hirde­tése — nem csu­pán hű élettársat szerzett neki, ha­nem megmérgez­te az életét. Az egész ország fel­háborodott, Mor­rison kisasszonyt börtönbe vetették és elmeorvosi vizsgálatnak ve­tették alá. Hiszen hogy is juthatna eszébe épelméjű lánynak, hogy új­sághirdetés útján keresse férjét? A következő év­századok bebizo­nyították, hogy bizony juthat ilyesmi. PÁRIZS Megállapodtak a vietnami—amerik megbeszélések UJÄBB SZABADSÁGHARCOS-OFFENZÍVA DÉL-VIETNAMBAN Hétfőn megtörtént a meg­állapodás a Párizsban pénte­ken kezdődő amerikai—viet­nami találkozó színhelyéről. Hervé Alphand, a francia kül­ügyminisztérium főtitkára hét­fő délután külön-külön egy­mást követően fogadta Mai Van Hót, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság párizsi fő­megbízottját és Wallnert, az Egyesült Államok párizsi nagy- követségének ideiglenes ügy­vivőjét. A megbeszélésen a vietnami képviselő java­solta, hogy a találkozó színhelye vagy a párizsi Kleber sugárúton levő Nemzetközi Konferencia Központ vagy pedig Ver- sailles-ben a nagy Trianon palota legyen. Az amerikai fél végül is elfo­gadta színhelyül a Nemzetközi Konferencia Központ épüle­tét. A szabadságharcosok vasár­nap kora reggel széles körű és összehangolt offenzívát indí­tottak Dél-Vietnam 33 városa és a dél-vietnami és amerikai csapatok katonai berendezései ellen. A támadás első nap fő­leg tüzérségi jellegű volt, har­cokra csak Saigon vidékén ke­rült sor. Hétfőn a dél-vietnami ha­zafiak által indított álta­lános és egybehangolt of- fenziva második napján a leghevesebb harcok Sai­gonban és környékén dúl­tak. Egy Reuíer-jelentés szerint a dél-vietnami főváros fölött sűrű füstfelhők gomolyognak, I és egész épülettömbök állnak I lángokban. Ezzel egyidejűleg Dél-Viet- | nam más térségeiben is foly­tatódik a hazafias erők vasár­nap indított támadássorozata. A partizánok a Khe Sanh-i amerikai támaszpont mellett, a ; újságíró. A négy közül egy an­________ _____ _ _ goi volt, három pedig ausztrá­6 62-es magaslaton meglepetés- j liai. Az angol Ronald B. La­ramy, a Reuter tudósítója volt, az ausztráliaiak: Bruce S. Pi- goti, John L. Cantwell és Mi­chael Y. Birch, akik közül az első a Reuter, a másik kettő az AP munkatársa volt. szerű támadás során megsem- ; misítettek egy amerikai gya- 1 logos századot. Heves csaták dúlnak Kontum térségében is. Vasárnap a Saigon körüli harcokban életét vesztette négy Érzelmi stabilitás — az űrben Egy amerikai szakértő hatá­rozottan sikraszállt amellett, I hogy a más bolygókra irányuló jövőbeni űrutazásokra az űr­hajósok érdekében női űrhajó­sok utazását is nagy mérték­ben tegyék lehetővé. Lawrence Jenkins, a sunnyvalei (Kali­fornia) Lockheed Művek ra­kéta- és űrhajózási részlegé­nek vezetője annak a meg­győződésének adott hangot, hogy a hosszabb űrvállalkozá­soknál a nők részvétele csak hasznos lehet. „Gondoljunk egy olyan hosz- szúságú vállalkozásra, mint a Marsra repülésre és onnét a visszaútra. Egy ilyen vállalko­zásnál a személyzet minden eddiginél jobban egymásra van utalva. Főleg az érzelmi stabilitásról beszélek, amelyet a másik nem képviselője nyújthat az űrhajóban — fej­tegette Jenkins. — Lényegé­ben hasonló a helyzet, mint amikor a férfi hazatér a mun­kából és kiegyensúlyozottab- ban érzi magát, hogy együtt lehet a nővel, akit szeret. Az űrhajó fedélzetén az űrhajós- nők hasonló módon biztonsági szelepet jelenthetnek az űr­hajósok szellemi frissesége szempontjából”. CSAK RÖVIDEN... A ROMAN ALLAMBIZ- TONSÁGI TANÁCS kibőví­tett ülést tartott, amelyen há­lájukat fejezték ki a részvevők a párt központi bizottsága iránt, azokért az intézkedése­kért, amelyekkel meg kíván­ják javítani az állambiztonsá­gi szervek múfrlíáját. ■ ■ KÍNÁBAN falura telepítik mindazokat, akiket a Mao- csoport ideológiai ellenfélnek tart. ATASSZI szíriai államelnök Kairóba érkezett. MARXISTA ifjúsági szerve­zet-alakúit az NSZK-ban. DJAKARTÁBAN megkezdő­dött Sukarno volt indonéz 'el­nök két miniszterének pere. AZ EAK KÜLÜGYMINISZ­TÉRIUMA 12 nagykövetének nyugdíjazását határozta el, DAHOMÉYBEN vasárnap elnökválasztás volt, de a jelek szerint az öt pályázó közül egyik sem kapta meg az ab­szolút többséget. így nyolc nap múlva második fordulóra ke­rül sor. Himalája alatt az iskolából hazatérve — már Indiai napló (l.) Iskola a Egy éve sincs, hogy lapunk hasábjain is méltattuk Ligeti Vilma kitűnő útikönyvének első kötetét, amely a „Siva árnyékában” címmel jelent meg a Gondolat Könyvkiadó­nál. Azóta elkészült az úti­könyv második kötete is. Megjelenése előtt az új könyv — rövidített — öt feje­zetét nyújtjuk át az olvasónak. Gazember majom! Átlen­dült a folyosó vasrácsára és onnan figyelt szúrósan, össze*- ráncolt homloka alól. Mozdu­latlanul. Szürke prémes, jó­kora testét körülpermetezte az ellenfény. Mögötte az er­dőrengeteg, a tüzes délutáni nappal, távoli sötét hegyek és messze-messze az égalj opálos kékjébe nyomott havas háromszögek, a Himalája-csú- csok. Végül lekúszott a folyo­sóra és nyitott ajtóm elé te­lepedett. Nem réztem rá. Ha­ragban vagyunk. Tegnap fer­getegesen berontott hozzám és felkapta az asztalról a legszebb mangót — Azonnal tedd vissza és takarodj! — kiáltottam rá. így magyarul. Ledobta a gyü­mölcsöt és eliramlott. Gyakran öten-hatan bejön­nek cellányi szobámba. Én a karszékben ülök, ők körülöt­tem az ócska szőnyegdarabon. Cukorkát, egy-egy falat man­gót, körtét, banánt dobok ne­kik. Tanártársaim kezdettől fog­va ellenzik a majombarátko- zást. Figyelmeztetnek, ki mo­solyogva, ki morcosán — előbb-utóbb megjárom ... Tol­vajok, bosszúállók. Az óriás ciprusfenyók, deodárok ren­getegében rohangászó több száz majom közül alig tizet tudok megkülönböztetni. Ba- lambért hosszú farkáról, fő­ként ádáz erőszakosságáról, mindjárt az első napokban megjegyeztem. Tanítás után, tudják időbeosztásom és vár­nak a lombok közt — valami ínyencséget hajigálok nekik a folyosóról. Hanyatt-homlok ugrálnak le érte az erdőszél­re. A jó falatot legtöbbször Balambér szerzi meg. Fürge­ségével, vagy erőszakkal. Az első igazán meleg napon jelentek meg a tavaszodó er­dőben. Két-három hete, ápri­lis elején. Telente a Himalája vidékét, így városkánkat, Mussooriet is vastag hó borít­ja, lemennek délre, talán egész Keraláig. Nyaralnak a pálmák, az eukaliptuszok, a gumifák közt. Azután vissza­jönnek. Az erdőség lombhul­lató fáinak rügyeiért. Persze a rododendronok, deodárok, fenyők új zöldjét sem vetik meg. Csapatostul megszállnak egy-egy fát, verekszenek a jobb helyekért, majd percek alatt felhabzsolják a rügye­ket, a friss hajtásokat. A csonka diófán, közös tanári szállásunk előtt, egyetlen rügy se maradt. Elképzelhetetlen pusztítást végeznek. Balambér még mindig a nyitott ajtóm közepén ül. Ta­nulmányoz gondba borult arckifejezéssel. Hisz látszólag nem veszem tudomásul. Meg­lehet azonban, hogy az asz­talomra terített füzetet nézi és hogy írok. Ha átengedném toliamat, folytatnád?... ★ Kétszázötven bentlakó lány — óvodás és érettségiző — ‘tanul a Waverly intézetben. No és harminc Mussoorieból. A városka jobbmódú kereske­dőinek lányai. A bentlakók India különböző vidékéről, sőt Thaiföldről, Laoszból se­reglettek ide. Én, a Delhiből induló csoporttal jöttem. Ö-Delhi pályaudvarán csatla­koztam hozzájuk. Este tízkor — fullasztó meleg volt — gör­dült ki velünk a vonat és másnap reggel kilenc óra tájt futottunk be Dehra-Dunba. A vasútvonal utolsó állomására. Innen tovább, a Himalája elő­hegyeibe csak autóút vezet. A pályaudvar mögötti téren várt a naptól átforrósodott, a cso­portunknak kibérelt autóbusz. Bezsúfolódtunk és nekivág­tunk a hegyeknek. Feneketlen szakadékok szé­lén, barna bozótos hegyek közt — itt még tél volt — csupasz sziklafalak alatt ka­paszkodott a busz négy óra hosszat, hörögve, zihálva. Egyre jobban fáztunk. A ta­vasz, a virágzó fák, a 30—35 fokos hőség, mindez mögöt­tünk maradt. Delhiben, Bom- bayben, szerte Indiában. — Mindjárt felérünk — biztatott a mellettem reszke­tő hosszú, tusfekete copfos hindu lány. Azt hittem diák. Később kiderült, hogy az ápo­lónő, Ishwar. Valóban nemsokára meg­álltunk. Lehajoltam kézitás­kámért. Ishwar gúnyosan fel­nevetett. — Még ráér... Ez csak a vám. Dideregve rostokoltunk a hegyoldalba könyöklő kicsi, kopott ház előtt. A még lát­hatatlan városkába, Moussoo- rie-ba tartó autó—autóbusz­utasoknak vámot kell fizet- niök. Végre megjelent a vá­mos. Vállán gyapjú takaró, barna arca ólmos a hidegtől. Az autóbusz lépcsőjéről meg­számlált minket. Kétszer. Majd jegyeket adott és nyug­tát a kifizetett összegről. In­tett, indulhatunk. Szabad az út. Vagy tízperonyi kapaszko­dás után, ismét megálltunk. Balról, mélyét-nemlátni me­redély, jobbról magas fal és egy különös, népi motívumok­kal díszes, hatalmas kapuív. — Szánjatok ki. Mindent, a kts csomagokat is hagyjátok bent — kiáltott végig a ko­csin a termetes vezető tanár­nő. — Megérkeztünk? — for­dultam Ishwarhoz. — Még nem... — vetette oda és áttört a szedelőzködő lányok kisebb-nagyobb cso­portján. Fogtam kézitáskámat — de bántam később — és leszáll­tam. Rongyokba csavart kulik ki­áltoztak, kapkodták az autó­busz tetejéről a csomagokat. A vezető tanárnő körül egy csoport lány zúgott ingerülten. A szó töredékek bői kivettem, hogy riksát kémek, nem akar­nak gyalogolni. Fáradtak, egész éjjel utaztak ... Tétován körülnéztem. Házak, vái;os, se­hol. Hacsak nem a terméskő­ből emelt magas fal mögött. Sütött ? nap itt fent is tisztán, erőtlenül. Csibesárga fényében nedves erdők fanyarsága és hószag. — Ott az iskolánk — szólalt meg mellettem egy tizenkét év körüli lányka mérgesen és a távoli hegyek felé mutatott. Izgatottan futott tekintetem a zöldes-fekete hegyhullámok fölött. A legutolsó, derékig ki­emelkedő hegy csúcsán végül észrevettem valami habosfehér épületformát. Ez lenne hát a híres Waverly intézet? ... A legjobb iskola, India legszebb vidékén, 2200 méter magasban, ciprusfenyő, deodár erdők végtelenjében, a Himalája ka­pujában — lelkesedtek indu­lásom előtt Bombayben a márciusi forróságot szenvedő barátaim. Az iskola felé fújtattunk. Előttem, mögöttem szétszórtan a növendékek. Meg-megálltak, pihentek, nekilendültek... Új­ra és újra harmincöt percig. Alattunk völgyek, vad hegy­ormok. Oldalunkon, a hegy- l háton egy-egy magányos villa- ház és terjedelmes, virágkórós kertje. Majd május—június­ban, amikor lent negyven fok fölött mutat a hőmérő, a ma­haradzsák felköltöznek villá­jukba, a kért tele lesz virággal és néppel. ★ Végre az iskola díszes vas­kapuja. Az erdőből, a rövi- debb, de meredekebb útról éppen kikanyarodott egy álla­ttan megterhelt kuli. Mellére két bőrönd függött a nyaká­ból. A hátán is kettő. Azokat a homlokára tapadó széles szíj tartotta. Előre feszülő fejéről csurgóit a veríték. Rogyadoz­va, egyik térde kilátszott a ca- fatos nadrágból — haladt el mellettünk. Az erőfeszítéstől vakon. Megállított a döbbenet. Embert ilyen borzalmasan megrakodva, még Indiában sem láttam. A kuli után befordultam a vertvas kapu íve alatt a to­vább emelkedő útra. Pompás virágágyak, díszbokrok, sport­pálya, majd márvánv előcsar- nokos, egyemeletes fehér épü­let. Az iskola. ★ A tanítás másnap kezdődött. Harmincöt tanítványom van. Három közülült franciát, és zongorát is tanul. A többiek vagy ... vagy ... Hinduk, buddhisták, keresztények. Egy­formán nem gyakorolnak, nem tanulnak és az első szóra ha­zugságáradattal válaszolnak. Leggvakoribb: nem tudták, hogy órájuk va”. A” óraren­det összetévesztették a múlt hetivel. (Az x-ediknél tar­tunk.)' Ez itt a gazdagok/isko­lája. A kapurtalai maharad­zsa lánya, a tibeti láma uno- kahuga, milliomos indiai, lao­szi, thaiföldi lányok tanulják a képmutatást, a hazugságot, a vagyon tiszteletét. Sóhajtozom dél-indiai iskolám rendje, er­kölcse, tavalyi tanítványaim után. És a majmokkal barát­kozom. Ligeti Vilma . (Folytatjuk.) A Pamutnyomóipari Vállalat Váci Gyára FELVESZ 14 évet betöltött fiatalkorú munkaerőket 4—6 órás munkaidővel, 400—600 forint fizetéssel. Jelentkezni lehet a gyár személyzeti irodájában (Vác, Vám utca 1.) ÉRTESÍTJÜK T. ÜGYFELEINKET, hogy a Ceglédi GELKR Szerviz TELEFONSZÁMA MEGVÁLTOZOTT. • Új számunk: PATKÁNYIRTÁS idomított vadászó qörényekkel. kutyákkal, lyukqázositással, mérqezett csalétekkel. Közületeknek. magánosoknak, vidékre is. Kiskunsági Mtsz Budapest XX. Előd u. 48. Telefon: 478 — 632 KŐMŰVES, ÁCS, VB-SZERELŐ, ASZTALOS, TETŐFEDŐ. BÁDOGOS, PARKETTÁS, FESTŐ, VILLANYSZERELŐ, VÍZ- ÉS FŰTÉSSZERELŐ, ÉPÜLET- ÉS GÉPLAKATOS SZAK­MUNKÁSOKAT, TEHERGÉP- KOCSI VEZETŐKET, DÖMPERVEZETÖKET, KUBIKOSOKAT. GÉPKOCSI- RAKODÓKAT, kőművesek mellé SEGÉDMUNKÁSOKAT (16 évet betöltött fiúkat is) AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK Vidékieknek munkásszállást biztosítunk. JELENTKEZNI LEHET: Prosperitás Kts* Bp. IX., Viola u. 45. sz. alatt a munkaügyi osztályán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom