Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-01 / 101. szám

rear

HEGYEI

kMíritm

1968. MÁJUS 1., SZERDA

Békemajális

A magyar békemozgalom hagyományos tavaszi békeakcióját az idén május 8. és június 9. között tartják. A szolidaritási hónap folyamán Pest megyében is egymást követik majd az események.

Az ünnepélyes megnyitó május 9-én délután fél 4-kor lesz a Csepel Autógyárban. Ezt követik a járási-városi ünnepségek, amelyeket általában kulturális műsorral kötnek össze. Űjszílváson kiállítást nyitnak 11-én „Harcoló Vietnam” címmel. Szigetújfalun a hónap utolsó napján „Békemajálist” rendeznek. Szentendrén május közepén ünnepi békegyűlésen arany- koszorús jelvényeket osztanak ki a Szentendrétől—Visegrá- dig antológia készítésében közreműködőknek. Nagykőrösön május 8-án értelmiségi találkozó lesz, Ocsán pedig április 30-án találkoznak a község lakói a vietnami nagy- követség és a DNFF képviselőivel. Abonyban május 16-án

Aranykoszorús jelvények — Székely Bertalan

emlékünnep — „Vízparti pillanat"

szolidaritási nagygyűlés lesz | Az ifjúság különösen kive- vietnami vendégek részvételé- | szi részét a hónap eseményeivel. . bői. Ahol szovjet emlékművek

Szerdán a hagyományos állnak május 9-én, a_fa- Székely Bertalan emlékünnep- Jfif4 ar^ta« «"»?séget az idén a békehónap je- -na^n-,f ?ISZ evében tartják máius F-án dlszoree2et all. Az országjáró Síg a ceglédi m™s^űve*ő’ fiatalok korányban kétnapos dési autója a ^ntavTáeban taláIkozót rendeznek a Vörös u , , . iii,,^ i" Meteor turistaházban, Zebeot helyen tart illusztrált elő- __ ,, , ' ,

a

dást a vietnami nép életé- I Utt°™^ ,nyitnak'

ről. Pomázon a „Vízparti pil- Másutt +-^^£lrleMnek: lanat” című irodaim! békees- ,Kl, tu.d t?bbet, a ten fellépnek a járásban élő lomro1 cimmeL A Voroske írók és képzőművészek. A

Budakalászi Lenfonógyárban lesz az iskolai kórusok békefesztiválja június 9-én délelőtt író-olvasó találkozókat szerveznek, a bejáró munkásoknak klubesteket, a tsz- asszonybrigádoknak tapasztalatcserét. Póton, az f mez- dolgozók, Alsógödön a nyugdíjasok találkoznak.

Kettő a sok közül

ARANYÉRMES KÖZSÉGFEJLESZTŐK

Ez idén is volt aranyeső Dabason, 34 lakos kapta meg a községfejlesztési érdemérem arany fokozatát. Ugyanannyi ezüst- meg brenzmedália is hullott, összesen százketten részesültek kitüntetésben azok közül, akik munkát vállaltak a községért. Az egész lakosság kitett magáért, a múlt évben is közel kétmillió forint értékű társadalmi munkát vég-' zett.

Lelkesítésért

Lórántffy Dénesné a megyei Patyolatfiók vezetője, mosolygós, vidám asszony,

most is derűs, pedig járógipszben a lába, eltörött, a motorja borult fel vele.

— Csoda, hogy az utcánkban gyalog járva azelőtt nem törtem el a lábam. Térdig tapostunk sárban, hóban a Vörösmarty utcában, se kiépített járda, se úttest, se vízlevezető árok nem volt itt. Amikor meghallottam — hiszen faluban élünk, hamar megtud mindent az ember —, hogy a tanács úgy döntött, rendbe hozatja az utcánkat, rohantam a tanácsházára, adjanak szerződési űrlapokat, majd megszervezem én az egész utcát társadalmi munkára.

Meg is szervezte. Mintegy száz ember írta alá a szerződést, aztán ki árkot ásott, Iá meg az úttest építésénél segédkezett, összesen 280 munkanapot dolgozott, 13 687 forintot érő munkával járult hozzá az utca, hogy sima útjuk legyen hazáig.

— Nem volt nehéz rábeszélni az embereket a munkára. Jóformán csupa fiatal él a mi utcánkban, szívesen vállalkoztak. Igaz, éppen szemben velem, itt lakik az apám is, már 60 éves, nem is egészen egészséges, de azért egy napot ő is vállalt, le is dolgozta. Az uram is vállalt két napot, meg én is. Vízlevezető árkot ástunk.

— Persze a saját házuk előtt.

— Igen?! Vegye tudomásul, a mi házunkig el sem ér a vizesárok. Más háza előtt ásAz aranyérmet tehát nemcsak azért kapta, mert társadalmi munkára lelkesített, hanem mert önzetlen lelkesedéssel maga is részt vett benne.

Az első társadalmi munka

Kováts Gy. István, a ktsz lakatosrészlegének vezetője őszhajú, 57 éves, komoly ember. Már harmadszor jutalmazzák aranyéremmel.

— Itt születtem, itt élek Gyónón — nehéz megszokni, hogy most Dabas harmadik kerülete lett, — itt tanultam a mesterséget is. Nagyon szeretem szülőhelyemet, minél többet akarnék tenni ezért a fatornyos faluért.

Felszabadulás után 45. április 10-én Fcmtrán Ferenc villanyszerelővel együtt rendbehozta a község megrongálódott villanyvezetékét és saját benzinmotorja segítségével áramot fejlesztett mindaddig, amíg a villanytársaság hónapok múlva nem kezdte meg újra az áramszolgáltatást. Nemcsak a közvilágításit biztosította ezzel, hanem néhány házban is fényt „csinált”. Mégpedig teljesen önzetlenül, ingyen. Noha abban az időben még a közösségért végzett munkát nem nevezték annak, ez volt az első társadalmi munkája.

A községi strandfürdő építésénél 1960-ban megcsinálta az egész vízvezeték berendezést. Ez pedig első társadalmi munkája volt, most már hivatalosan is. Azóta minden évben tesz valamit a községért. 1961-ben például a két törpevízmű egyikének terveit készítette el, aztán 62-ben az építését is elvállalta. Mind a kettő karbantartását, ha kellett javítását szintén elvégezte később. Ezen kívül a tűzoltó szivaty- tyút rendszeresen gondozza, éppen most is javítja és még az idén készül vízvezetéket építeni a harmadik kerületi futballpályán. Társadalmi munkában is igazán példamutatóan helytáll.

Sz. E.

reszt megyei szervezete „Életmentés” jelszóval önkéntes véradónapokat szervez

A békehónap záróünnepélyét június 9-én Peröcsényben tartják, ahol ez alkalommal átadják a község lakóinak az új falumúzeumot.

A SZOT 1968. évi művészeti díjasai

Kedden a Szakszervezetek Országos Tanácsának székházában — a május 1-i ünnepségek hagyományos eseményeként — átnyújtották a SZOT 1968. évben adományozott díjait azoknak a művészeknek, akik kiváló alkotásaikkal, a munkások körében végzett kulturális felvilágosító tevékenységükkel a legeredményesebben segítették a szocialista nevelési célok megvalósítását.

SZOT művészeti díjat kapott Urbán Ernő Kossuth-dí- jas író, Czine Mihály kritikus, irodalomtörténész, Horváth Teri színművésznő, Némethy Ferenc színművész, a miskolci Nemzeti Színház tagja, Kovács András filmrendező, Kiss István szobrászművész, Xan- tus Gyula festőművész és Pauló Lajos, a Magyar Rádió és Televízió rendezője.

Mikii menjen Török Bálint a szultán elé?

600 TARKA BUGYOGO

Négyszáz évvel ezelőtt — ha valóban megtörtént — bizonyára nem töprengett túl sokat Török Bálint, vajon milyen ruhában járuljon a szultán színe elé. Csak a szabadulás érdekelte. Most, az Egri csillagok című film jelmeztervezői, Láng Rudolf és Keme- nes Fanny viszont annál több változatát skiccelték fel a díszes ruhadarabnak.

— Ez

férfias film

lesz — legalábbis ami a jelmezekét illeti —- állapítják meg közösen dr. Balkányi Lászlóné és Lovas Ferencné, a Jelmezkölcsönző Vállalat főkönyvelője és a termelési osztályvezető.

A rengeteg színes vázlat is ezt bizonyítja. Csupa-csupa férfiruha, női csak itt-ott, elvétve. A MAFILfM 1200 darab elkészítésével bízta meg szakértőgárdájukat. S február óta, hogy a rajzokat kézhez kapták, a százfőnyi műhelyben jóformán a filmnek dolgozik mindenki. Indokolt a gyorsított ütem, hiszen május 15-én a pilisborosjenői dombokon felberregnek a gépek, megindul a csata. S addigra hatszáz töröknek kell bugyogóba búj^ nia, száz janicsár burkolódzik feredzsébe, három molnár őr- li a puskaport korhű jelmezben. A filmben negyven tatárt látunk majd, hatvan egri, húsz kassai huszárt teljes díszben.

Ezekkel kezdenek, s utána következik a teljes „magyar” tábor. Törökök-magyarok abban vetélkednek, kinek lesz szebb, pompásabb a ruhája. A színes film szereti a merészséget, itt lesz benne része. Az asztalt elborítják a kék-piros, lila szövetek, a sárga brokátok, a csillogó suj- tások garmadája.

F ranciaországból

hozatott arany kioké, vékony szattyán, nemes selyem a Luxus áruházból és olcsó karton a leértékelt boltokból, minden megtalálható itt. Mert a monstre film óriási mennyiségű anyagot követel. Háromezer méter kartont, ezer méter vásznat, kétszáz méter brokátot, hatszáz méter törökmintás selymet, háromszáz méter szövetet és bársonyt fognak itt felhasználni. Végszám fogy a francia muszlin és a svájci gárdisták ruhája — pedig ugyancsak nyúlfarknyi a jelenésük — fehér-barna szőrméből készül.

A jelmezekre a film gyártói kétmilliót fordítanak. Balká- nyiné és Lovasné esküsznek rá, meg lehet majd nézni őket. A jelmezkölcsönző munkásai jóformán egytől egyig iparművészek, akik nagy szeretettel végzik ezt az igazán nem könnyű munkát. Itt nincs futószalag. Ügy tudják, abban az időben egy-egy díszes mente elkészítése hímzéssel-ara- nyozással három hónapig is eltartott. Ma ugyanez villany>- gépekkel három napi

Jövő farsangra

— különösen ha az Egri csillagok beváltja a nagy reményeket, a jelmezbálokon Ju- murdzsákokkal, Achmedek- kel, Dobókkal és Gergely vitézekkel találkozunk majd.

— Mert hogy mi tetszett igazán az embereknek, azt nálunk lehetne lemérni, azt keresik — nevet Balkányiné.

— Az öltözékek felét visszavásároljuk a MAFILM-től, a megmaradókkal ők is ruhatárukat gyarapítják.

Csattan az olló, kattan a gép, kígyózik a hermelin. Májszínű Iáméból formálódik éppen a pápai pelerin.

— komáromi —

A TRIBÜN ELŐTT

KATI NÉNI

Feje búbján összes konty, arcát, nyakát és izmos karjait irigylésre méltóan megbarnította a nap. S azok a nevetős szemek! Még az orra is, a kedvesen tömpe orr, még az is csupa derű. És azok az apró fülbevalók, ahogy finoman meg-megcsillantják a villanyfényben kékségüket!... Ötvenhat éves, de még mindig milyen fürgén mozog. Igaz, a hasa kissé már megereszkedett, de ez a lágygöm- bölydedség is jól áll neki. Még így is menyecskés inkább, semmiképp sem öregasszo- nyos.

özvegy Szlaukó Pálnénak hívják, de mindenki csak mint Kati nénit ismeri. A csömöri Haladás Tsz brigádvezetője.

©

Ezen a napon tizenegyedma- gával reggel fél héttől borsót kapált. Iparkodniuk kellett, nehogy begazosodjon a föld. 4400 négyszögölért felel a brigád. Holnapután tizenegy holdra a maguk nevelte „pi- kérezett” paradicsompalánták kiültetését kezdik el. Ugyanennyi holdon kukoricát, 3300 négyszögölön pedig burgonyát is termelnek. A krumpli beka- pálásával korábban, a borsóéval ma végeztek.

Lánya, aki Pesten, az Élel- miszer-csomagoló Vállalatnál dolgozik és veje, aki az Ikarus műszerésze, szobájukban a tv-t nézik. Kati néninek a szíve fáj, hogy most miattam nem ülhet ő is a képernyő előtt „A tv a mindenem, azt nagyon szeretem. Nem lehetek olyan fáradt, hogy végig ne nézném. Még ha macskák ugrálását mutatná, akkor se zárnám el."

Küzdelmes élet áll mögötte. Kétszer özvegyült meg. A második férjét, aki ács volt, 1952- ben veszítette el: gerendával megemelte magát, elvérzett a tüdeje, fiatalon aljba halt bele. ötéves volt akkor a kislány. Kati néni maga nevelte fel. „Nagyon sokszor kellett verejtéket törülnöm.” öt hold földdel kínlódott. A sógora szántotta fel, ő munkával viszonozta a segítséget. 1953-ban beállt a csoportba, 56-ban, a többieket követve, kilépett. 1960 óta húz együtt a Haladással. Hét éve vezetőségi tag. S elnöke a tsz szociális bizottságának.

©

A munka, mindig csak a munka. Nem unja már? Nem fáradt bele? Nyáron 13—14 órát tölt a határban. Háztájija is van: 200 négyszögöl szőlő, 1200 négyszögöl szántó. „A parasztembernek csak nyáron kell a munkát megfognia." Még a fiataloknak is ő főz. Hát lehet ezt bírni erővel? Ügy látszik, lehet. De nyilván valami titka van.

Semmi titok. „Szeretek dolgozni, ennyi az egész.” Őszinteségre intem. Ne azt mondja.

amit mondani illik, hanem... „De hát én tényleg szeretek dolgozni.” Kérte a lánya, maradjon otthon. Már hogy maradna! Még a strúmáját sem akarja megoperáltatni. „Még betegségben nem volt részem, hálistennek, de ne is legyen, mert én nem szeretek lazsálni.” Mikor egyedül gürcölt az öt holdon, nehezebb volt. De most? „Beszélgetünk, mulatunk, átkiabálunk a bal oldali brigádnak, átkiabálunk a jobb oldalinak, észre se vesszük, már dél van. Elcsúszik az idő.”

No, meg aztán ... ha nem dolgozik, hogy lett volna háza! Mert van. Méghozzá milyen takaros! „Három szoba, konyha, fürdőszoba, spájz, szute- rén, pince.” Erre a legbüszkébb. Hogy özvegyasszony létére maga tudott házat építeni. Ezt se gondolta volna, mikor másodször is magányos maradt. A telek, a kúttal, 21 ezer forintba került, az épület százezerbe. Kívülről ugyan még vakolatlan, de belül már nincs híján semminek. Azaz ... még meg kell venni a fürdőszoba-berendezést. „A fürdőszoba olyan jó, mint a huzat. Minden strandnál többet ér." Aztán, az utca felől, kerítés is kell. A drótok már megvannak. A vakolás, sajnos, jövőre marad.

A házról még csak annyit („ez nagyon fontos!”), hogy az alapozásnál, négy vasárnapon át, a tsz-tagok segítettek. A fogatosok homokot hordtak, az asszonyok teherautón tég-