Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-30 / 125. szám
1968. MÁJUS 30., CSÜTÖRTÖK n»i Hier» vAirlnp 3 VÉRADÓNAP Kiskörei alapokmány Sikeres véradónap színhelye volt tegnap a megyei tanács székháza. Csaknem másfélszáz önkéntes sietett szenvedő embertársai megsegítésére. Valamennyien a megyei igazgatási szervek, egészségügyi intézmények dolgozói. A Pest megyei Vérellátó Alközpont főorvosa, dr. Pethö Ede ez alkalommal elmondotta: — Tavaly márciusban alakult meg gödöllői székhellyel az alközpont, amelyhez a váci és a ceglédi vérellátó állomás is tartozik. Egy év alatt 120 községet, illetve üzemet, intézményt látogattunk meg. Tízezer donortól több mint 3600 liter vért kaptunk. Az idén a tavalyinál is több kiszállást terveznek. Lehetővé akarják tenni ugyanis a trans- fúziók számának növelését. Erre különösen a mentőkocsikkal való szállítás esetében lenne szükség, hiszen megyénkben gyakran nagy távolságokból hoznak súlyos betegeket, akiknek néhány perc késedelem az életükbe kerülhet Pénteken dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter, Degen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke és Méhes Lajos, a KISZ Központi Bizottságának első titkára ünnepélyesen aláírja a kiskörei (Tisza II.) vízlépcső munkálatai fölött vállalt ifjúsági védnökség alapokmányát. A kiskörei vízlépcső megépítésével körülbelül félmillió hold öntözésére nyílik lehetőség és évente mintegy százmillió kilowattórával nő az ország villamosenergia-termelése. A szocialista szerződés értelmében a fiatal mérnökök és technikusok bekapcsolódnak majd a hiányzó tervek elkészítésébe, a Kommunista Ifjúsági Szövetség pedig segít, hogy mindig elegendő munkáskéz legyen az építkezéseken. AEROS Június 14-től ismét Budapesten szerepel a Német Demokratikus Köztársaság legnagyobb utazó cirkusza, az Aeros. A társulat nemcsak Budapest közönségének mutatja be műsorát, bejárja az ország mintegy 30 városát, falvát is. A tanácselnök három kívánsága Két gonddal lassan megbirkóznak A harmadikon csak a jó tündér segít? — Ha most egy jó tündér azt mondaná, hogy teljesíti három kívánságát, mit felelne? Varga Ernő tanácselnök pillanatnyi gondolkodás nélkül válaszol: — Víz, víz, iskola! A vizet nemcsak a nyomaték kedvéért mondtam kétszer, hanem mert az elsőn ivóvizet értettem, a másodikon pedig belvízvédelmet. * Varga Ernő nem régóta töl- iá be tisztségét Nagykovácsiban, de a község gondjait éppúgy magáénak érzi, mint a „bennszülöttek”. Ezek a gongok pedig nem csekélyek. ivóvíz Jelenleg két törpe vízmüve van a községnek, de ezek a belterületnek is csupán 60—70 százalékát képesek ellátni. Az egyikkel különösen sok baj van, mert a tavalyi szárazságkor kútja úgy kiapadt, hogy azóta csak a nap bizonyos óráiban üzemeltethető. Pedig az úgynevezett hegyi lakók — a Séta, a Park, a Dózsa és a Gorkij utca lakói — akkor is nehezen jutnak vízhez, ha mind a kettő működik. De vizet áhítanak a Kossuth utca egyik felének s a Rákóczi és a Sallai utcának lakói is. — Jó tündérek, sajnos, nincsenek. Csak „felsőbb szervek”. Tőlük mit remélhetek? — Egy tv-adásban nemrég szóbeli ígéret hangzott el arról, hogy 1970-ben községünket bekapcsolják a főváros vízhálózatába. Ebben főleg a II. kerületi Tanács lehetne segítségünkre, hiszen — „szomszédunk”. Persze, nem várjuk a „sültgalambot”: a vízhálózat bővítéséhez családonként megfelelő pénzösszeggel és — hagyományainkhoz híven — jelentős társadalmi munkával fogunk hozzájárulni. tudjuk, a járási tanács anyagi segítségével. ISKOLA — Végül, de nem utolsósorban itt van a harmadik gondunk: az iskola. A községben — az erdész-nevelőotthon tanulóival együtt — jelenleg mintegy 400 általános iskolás tanul, két iskolában, két műszakban. Összesen nyolc tantermünk van; ebből négy a régi iskolában, amely nemcsak korszerűtlen, de egészségtelen is. öreg, vizes falai télen ki- fűthetetlenek, s nyáron is árasztjuk magukból a nyirkos hideget. Zsibongója, folyosója nincs, a gyerekek — jó időben — egy poros, kicsi udvaron töltik a szüneteket. Szertár, szakköri helyiség, úttörőszoba — nincs. A tantermek sötétek, az illemhelyek még egy talponállónak sem válnának díszére. Az épület olyan állapotban van, hogy iskola céljaira nem is érdemes rá költeni. Az új iskolát kellene inkább bővíteni, de ehhez már csakugyan a jó tündér kellene... Megnéztem a szóban forgó iskolát. Elszomorító. Jó tündér, siess! y. — a. Hajszárítók A Vecsési Vegyesipari Ktsz az idén több mint harmincezer hajszárítót szállít a kereskedelemnek. A Medicor megrendelésére pedig 650, a röntgenfelszerelésekhez szükséges kondenzátorórát készít. Bővül az öregek otthona Sikerrel működik Nagykőrösön az öregek otthona, jelenleg húsz férőhelyes, s egy- egy gondozott ellátása átlagosan 50—60 forintba kerül. A nagy érdeklődésre való tekintettel most bővítik a napközi otthont. Ha panasza lenne... A sütőipari vállalatoknak és a zöldség és gyümölcsfeldolgozó vállalatnak a felügyeletét eddig a Pest megyei Tanács ipari osztálya látta el. A jövőben azonban a mezőgazdasági és élelmiszeripari osztály hatáskörébe tartoznak. Így, ha netán valakinek panasza lenne a kenyér minőségével, vagy a vállalatok munkájával kapcsolatban orvoslás végett, most már ehhez az osztályhoz kell fordulnia. Gazdátlan pártol Forintos bérlet, évtizedekre Nem látszott nagy horderejű dolognak a ráckevei Angyali-sziget lakóinak, telektulajdonosainak panasza. Először nem is nagyon értettem: mit is akarnak tulajdonképpen. Megháborították őket a jogaikban, nem engedik a csónakjaikat kikötni a túlsó parton ... Ilyesmiket panaszoltak. A helyszínen aztán minden világossá vált. A festői Angyali-sziget különben — ahová egyébként a festők inkább pecázni járnak, mintsem festeni — Ids szigetecske a nagy Csepel-sziget oldalán. Tehát a soroksári Du- na-ág fogja közre. Felparcellázott terület, kis nyaralók, hétvégi házak, horgásztanyák sorakoznak itt egymás mellett; de vannak állandó lakói is. Mint Czifrus Fülöp. az egykori dunai halász. Csak csónakkal lehet ide eljutni a Csepel-sziget felől, vagy esetleg komppal, már amennyiben jár a komp ... A panaszosok — így Czifrus Fülöp is — a szigetecske északi harmadát bírják.' Lejöttek néhányan a partra és ott mutatták meg, hogy tulajdonképpen mi fáj nekik. — Nézze — magyarázta Czifrus Fülöp —, én ott szemben, így pontosan velünk át- ellenben, kötöttem ki húsz esztendőn át. A HÉV ott megy a gát mögött, végre azt is elértük, hogy kaptunk mindjárt egy megállót is, de ml haszna. ha nem tudjuk kikötni a csónakunkat. Mert a vízpartot szemközt bérbe adta a Vízügy. a bérlők építkeznek, bekerítik a portájukat, s mi itt maradunk bezárva ... Csakugyan, a túlsó part is beépül lassan. Ráadásul a gáton belül épülnek a házikók — egyik szerény viskó, másik kacsalábon forgó éoít- mény —, s csaknem a lábukat mossa a víz. Nem is nagyon érti az ember, hegy miként lehetséges ez. Mi lesz ezekkel történetesen árvízkor? — Ígérte a Vízügy —mond- ta-mondta közben Czifrus Fülöp a panaszát —, ígérte, hogy egy-egy szakaszt kihagynak számunkra, sőt, azt is ígérték, hogy ezt a szembeni kis darabot is meghagyják nekünk. Mi arra is vállalkoztunk volna, hogy bérbe vesszük, de azt mondták, nem kell; úgyis megmarad. Aztán odaadták másnak . |. Most lejjebb, a gátőr helyén köthetünk ki, de képzelje csak el, hogy 30 csónak azon a kis helyen... Aztán amott fentebb ígérnek egy másik1 kikötőt, debát az meg nem alkalMindenféle belvíz — S mi van a belvízzel? — Az ördögárok fő ága Nagykovácsiig vezet keresztül. Renn, a községben már megzaboláztuk úgy-ahogy, de a község szélében a mezőgazdasági tnűvelés alatt álló területek és kertek minden tavaszi olvadáskor ki vannak téve a belvízkároknak. Magát a községet viszont a Nagyszénásról és a Zsíros-hegyről lezúduló hóié írja fenyegeti. — S itt mik a kilátások? — A Pest megyei Tanács tervezőirodája már készíti a fcelvízelhárítási munkálatok hűszaki tervét. Megvalósítani teonban csak 1969—70-ben Szanatórium, ötágyas szoba. Három hete élünk összezárva, unalmasan. Itt minden eseménynek számít. A primőr retek, az autóbusz érkezése, a főorvosi vizit; hát még az erdőtűz a közelben! A tűz utáni napon egyik társunk a reggeli híreket hallgatja. Fülén a fejhallgatóval, kiabálva közli az érdekességet: „Johnson elnök nem jelölteti magát az őszi választásokon ... Tüntetnek az egyetemi hallgatók ... Kigyulladt az antwerpeni székesegyház ...” A mellettem levő ágyon megszólal egy asztmás beteg: — Annak a füstjét éreztem háti tegnap óta! Egész éjjel köhögtem... ★ Ülök a villamoson, mellettem középkorú férfi bóbiskol. Feje időnként a vál- lamra bukik, s ott édesde- den megpihen. A szemközt ü'ők kaján mosollyal figyelnek. A Baross térnél a kocsi hirtelen fékez, s hatalmasat döc- cen. A „szunyás” felriad, feje a vállamon, pillantásunk találkozik. Egy percig értetlenül néz rám, aztán széles vi- gyorral mentegetőzik: — Bocsánat, ilyen a természetem: harminc éve bukom a nőkre! ★ Ezüst hajú, fiatalos arcú nagymama lépked előttem az utcán. Karján „édes teher”: masszív kislegény, az unoka. „Fárasztó” nap lehet mögötte, ha ölbekívánkozott. De ott aztán szüntelenül forog, hajladozik, a nagymami alig tudja tartani. A gyerek — semmi kétség — nekem produkálja magát. Kérdez, mutogat, közöl és — felfedez: — Nézd, néni, mennyi csillag van az égen! Én még ennyi csillagot életemben nem láttam! Pedig már hároméves ... ★ A presszóban mindössze négyen vagyunk: három r.ő — a másik kettő csinos és húszéves — s egy férfi. Az utóbbi egyszer rámpillant a kávés csésze fölött, s attól Kezdve le nem veszi rólam a szemét. Harminc körül lehet, szemrevaló. Kihúzom magam, egy tincset a homlokomba rántok, úgy jobban áll. Lopva „megstírölöm” a két nőt: változatlanul csinosak, húszévesek, s lám, a férfi mégis engem néz. Belül dagadok a büszkeségtől, kívül jeges pillantással nyugtázom a hódolatot. Most egyszerre feláll és asztalomhoz lép. — Kezétcsókolom. Régen láttam. (Hajaj, de milyen régen: sosem!) A gyerek még ma is emlegeti. (Nofene!) A feleségem is. (Még nofenébb!) A cégnél azt mondták, már nincs náluk. (Igazán kedvesek. Az ember beteg néhány hónapig, s máris elparentál- ják?!) Most mivel foglalkozik? (Ócska trükk, öregem!) Fagyos hangon közlöm: — Nem hiszem, hogy valaha is szerencsénk lett volna... — Hát nem emlékszik? Gézuka. Szív utca 171. — Ne erőlködjék, Gézuka. Sosem jártam a Szív utca 171- ben. — Gézuka a fiam. Akihez pótmamának tetszett néhányszor eljönni a Boy Vállalattól. — Ééééén?! A két nő hangosan felnyerít. Mint két kanca. -Iván tramplik is. És hogy húszévesek? Haha! Az egyik oldaluk !... ny. é. más, legalább meg kellene csinálni... így ömlik a panasz. Az öreg, halász volt itt a Dunán, s 59 éves koráig a maga gazdájaként dolgozott. Aztán horgászvíz lett itt a Duna, s ekkor elment az Elida Szappan- gyárba portásnak, hogy nyugdíja legyen. Ennek kilenc esztendeje. Még van egy éve hátra. Csónakkal jár át a túlsó partra, s onnan a HÉV-vel tovább Budapestre. Télen, ha befagy a víz, feltöri a csónakja előtt a jeget, s úgy megy át. Ha nem tud szemben kikötni, mennyi jeget kell ma jd feltörnie? Most ezen tűnődik. Merthogy azok ott szemben horgászok, s nem szeretik, ha csónakok zavarják a vizet... — De azt is nézze meg — mondta egy másik öreg —, hogy mit csinálnak azok a bérlők ott a túlsó partom Kivágják a fákat, letarolják a nádast, a növényzetet... Hát ez hogyan lehet, mondja? Való igaz, tényleg letisztítják a házak helyét; megtépáz- I zák a természetes ősnövény- < zetet. Azt sem nagyon érti az } ember, hogy miképpen sza- í bad a partot így ellapítaná, hogy árvízkor csak elterüljön fölötte a víz. Hol keressen az ember választ ezekre a kérdésekre? Talán a Ráckevei Községi Tanácsnál majd mondanak valamit. Hiszen a panaszosok is fordultait már ide — az őslakók, s a hétvégi pihenők, akiknek a pénzen vett nyugalmát háborítja ez az áldatlan helyzet — noha, amint elmondták: nem sok sikerrel jártak... — Hosszú história — mondta Tóth Gábor, a ráckevei tanács vb-elnöke —, kétségtelenül sok baj van itt, s valójában tehetetlenek vagyunk. Az egész ott ke'zdődik, hogy a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság nem a rendeltetésének megfelelően használja ezt a csepel-szigeti partot, vagyis jogtalanul tartja á kezében ezt az egész területet... Dióhéjban a lényeg: Valójában a part nem a vízügyé, hanem az állam tulajdona: csak éppen a Vízügyi Igazgatóság kezelésében van. A part tulajdonképpen ártér. Igen ám, csakhogy amióta a soroksári Duna-ágat közrefogó zsilipek megbízhatóan működnek — nagy állami beruházások eredményeképpen, természetesen —, azóta megszűnt itt az árvíz- veszély. Ezt néhány éve ki is nyilatkoztatta a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, s azóta bérbe adja a partot. Tehát nem rendeltetése szerint használja a területet; vagyis nem árvízvédelmi munkát végez itt, hanem mint afféle főbérlő szerepel. Erre a szerepre pedig — mármint, hogy parcellázzon, bérleti viszonyt teremtsen —, logikusan következik, hogy a községi tanács volna illetékes. — Furcsa helyzet ez —magyarázta a tanácselnök. — Nemcsak mi vagyunk benne érdekelve, hanem végig mifiáén község itt a part mentén. Képzelje csak el: a Vízügy egy forintért adja bérbe a parti telkek négyszögölét. Nevetséges összeg: egy forint bérleti díj négyszögölenként egy évre ... Nem? A mi területünkön már mintegy 300 halásztanya, víkendház épült ezekre a bérleményekre ... Nem is egy, százezer forintnál magasabb értéket képvisel ezek közül a házak közül ... Elgondolkoztató: — Hiszen a bérleti viszony, már ami a területet illeti, bármikor megszűnhet. Nem? — Nem — mondta a tanácselnök. — A szerződések ugyanis olyan hosszú időre szólnak. nyolcvan-kilencven évre; tehát nyugodtan épít-, kezhetnek a bérlők. Gyakorlatilag az történt, hogy négyszög-, | ölenként évi egyforintos bér- j leti díj fejében, magánkézbe | adták az állami vagyont beláthatatlan időkre. Most már I — ha rendezik is a jogviszonyokat — mindenképpen figyelembe kell venni az adott helyzetet, hogy tudniillik építkeztek a bérlők, s hogy érvényes szerződések vannak a zsebükben ... Az állami ráfizetés — kétségtelen. — Mégis rendezni kell ezt a dolgot — vélekedett a ráckevei tanácselnök. — Mi legalább rendet teremtenénk a parton. Mert nehogy azt higv- gye, hogy csak az angyali- szigetiek jönnek hozzánk panaszokkal. Számtalan birtokháborítást üggyel kell foglalkoznunk, a Vízügy bérlői lezárnak utakat, ahol már évtizedek óta jártak az emberek. Szóval nem lehet elmondani, hogy mennyi gondot okoz ez a felemás helyzet. Különben is: az egész part rendetlen A tanács nem szólhat bele, mert a Vízügy a gazda... A Vízügy meg nem nagyon figyel ide. mert nem árvízveszélyes terület... Ezért pusztíthatják a bérlők a növényzetet is... — A szerződéseket kellene felülvizsgálni — mondtam, ■ mert ha él az emberben egy kis felelősségérzet a közvagyon iránt, nehéz abba belenyugodni. hogy amíg más hasonló helyeken 100—120 forintért ad el az OTP egy négyszögöl telket, itt 100—120 év alatt fizessék be ezt az összeget... A tanácselnök pedig olyan mozdulatot tett, hogy bizony, megáll az ész... A kár is nagy. a bosszúság is ... Meddig mehet ez így? Ki tudja? Dékiss János A Budapesti Kőolajipari Gépgyár AZONNALI BELÉPÉSRE KERES KÖZPONTI TELEPHELYÉRE esztergályos, marós, lakatos, motorszerelő, hegesztő, asztalos szakmunkásokat, mérő- és szabályozó körök üzembe helyezéséhez technikusokat, kazánkezelőket, férfi segédmunkásokat. KÜLSZOLGALATI MUNKAKÖRBE műszer és technológiai szerelési munkahelyekre csőszerelő, központifűtés-szerelő, hegesztő, villanyszerelő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. A vidéki munkahelyen 5 napos munkahét, munkásszállás és étkezés van. JELENTKEZÉS a vállalat munkaügyi osztályán: Budapest XVIII., Gyömrői út 79—83. 1
