Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-29 / 124. szám

vn-trEs Tápiósápon ma délután 2 órakor vb-ülést tartanak, ahol a végrehajtó bizottság munka- programjának végrehajtásá­ról, valamint a szervezési és ellenőrzési munkáról tárgyal­nak. Hazai zöldborsó A járás vezetői évekkel ez­előtt felhívták a termelőszö­vetkezeteket, hogy a községek­ben saját maguk igyekezzenek megoldani vagy legalábbis elő­segíteni a lakosság ellátását. Ez főleg a zöldségfélékre vo­natkozott. Erre a felhívásra vá­laszolt a kávai Haladás Ter­melőszövetkezet — tettekkel. Ennek eredményeként az idén már megjelent a helyi fmsz üzletében a hazai zöldborsó. Keresett cikk. Nemsokára sa­ját termésű zöldhagyma, pap­rika, paradicsom és káposzta is kapható lesz a kávai bolt­ban. Albérlők „a varjúvárosban“ Az Alföld egyik legnagyobb madárparadicsomában, a gesz­ti erdőben igazi „varjúváros” alakult ki az utóbbi évek­ben. Több ezer fészek szélére telepedtek ki a varjúfiókák, készülnek a kirepülésre. A legeldugottabb ágakon a ko­rábban elhagyott varjúfész•- kék sem üresek: „albérletbe” költöztek a kékvércsék. A varjakétól teljesen eltérő életmódot folytató, hazánk­ban ritkaságnak számító és védett kékvércsék igen jól érzik magukat a varjúkoló­niában. A kékvércsékre kü­lönös gondossággal ügyelnek az erdészek és vadászok. L ÓNK I A-D A S A X. ÉVFOLYAM. 124. SZÁM 1968. MÁJUS 29. SZERDA Nevelők a tanácsülésen Kiesi az úri óvoda MM útrú#i yos helysein gyerekek Járult a tanulmányi eretlmény Úriban a legutóbbi köz­ségi tanácsülés az általános iskola munkáját tárgyalta. Stílusosan, az ülést az isko­lában tartották meg, s erre meghívták a nevelőket is. A légkör, az aktivitás azt bi­zonyította, hogy ez a „rend­hagyó” ülés nagyon hasznos volt. Tuskán József iskolaigaz­gató beszámolója érintette az iskola idei munkáját, s hangsúlyozottan foglal­kozott a hátrányos hely­zetű tanulók élet- és munkakörülményeivel. Elmondotta, hogy számokban is kimutatható fejlődés van munkájukban, főként neve­lési és tanulmányi szinten. Úriban az idei tanévben ti­zenkét tanulócsoport műkö­dött, s 357-en járnak az álta­lános iskolába. A gyerme­keket 14 pedagógus tanítja, 10 tanteremben és egy mű­Az óvoda előtt álltak, apa és fia. A gyerek a kapu­ban lecövekélte magát, és könyör­gő tekintettel né­zett fel: — Apu, ne ment­iek ma oviba... — De muszáj! — szólt az apja. — Gyere, beviszlek! — De apu, én nem akarok ...! a srác egyre hátrált, az „apu” húzta a kapu felé, míg­nem óriási böm- böléstől lett han­gos az utca. — Nenene! — NEVELÉS bőgte nagyon lá­tott szájacskával a gyerek, és hatal­mas ótKfdás-köny- nyek gördültek le az arcán. Az apa állt, to­pogott — látszott rajta, hogy „kez­dő” még a neve­lésben, és most nem tudja, mit te­gyen. Fiacskája látva ezt a tétová­zást, még hangct- sabbra fogta a bömbölést. — Tomi! Figyelj ide! — szólt végül a gyerekhez, mint férfi a férfihez. — Én nem bánom,. ne menj oviba ma. Most elviszlek va­lahová. De ha meg­mondod anyád­nak, hogy hol vol­tunk! Nem mon­dod meg? — Nem! — mond­ta Tomi kön-g- nyektől és boldog­ságtól csillogó szemét az apjára emelve, aztán kéz a kézben elsiettek az ovi elől, mint a férfiúi szolidaritás élő példái. (k. zs.) Hozzászólás cikkünkhöz Verbunk és tárogató Címzett: a TIT járási szervezete A Manor és Vidéke május 8-i számában cikk számol be a múlt TXT-év járási tevékeny­ségéről. A cikk két részletébe kapaszkodva engedtessék meg javaslataimat elmondani. „A járási szervezet jelenleg arra kíváncsi, hogy a községek lakói milyen témakörű előadá­sokat szeretnének hallani. Az új évadban mi az igény?...” — ez az egyik részlet, a másik pedig: „... a májusi program­ban pedig más előadó mellett egy neves zenetudóst szeretné­nek meghívni...” Ez utóbbihoz kapcsolódva, hadd említsem meg az április 13-i tv-műsor egyik igen érté­kes darabját. Bige József és dr. Nyúl István furulyaművé­szek szereplését. A sajátos ma­gyar, régi, ritka hangszerek történeti ismertetése után ze­nei bemutató következett. Ki­emelkedő része két eredeti ku­ruc tárogató megszólaltatása volt. (összesen négy hiteles darabot tartanak belőlük nyil­ván az országban.) Ha a tv-nézők Káldi Gyula — a maga korában híres — hangversenyeiről nem is olva­sott, ha Thaly Kálmán mun­kásságát, Esze Tamás (a kuruc- vezér történész ükunokája) ku­tatásait, Krúdy Gyula ide vo­natkozó örökszép ifjúsági iro­dalmát nem is ismerte, s csak egy hagyománytöredékről hal­lott, miszerint: „Majtény után a tárogatókat összeszedték az országban, és elégették, mert a német attól tartott, szavai­val visszatér a kurucvilág...”, a tv-néző akkor is sok szépet és érdekeset képzelhetett el azokról az időkről. Kuruc vo­natkozású bővítéssel ez vagy egy ennek megfelelő műsor — úgy érzem — egy monori TIT- előadáson is, megfelelő (hír­lapi stb.) előkészítéssel, telt nézőteret biztosítana, és nagy hasznot jelentene. És ha már magyar hagyo­mány közkinccsé tételéről be­szélünk, legyen szabad még egy javaslattal előállni, talán a tervekben szereplő „új nép­művelési formába” beilleszthe­tő lenne. Még 1930-ban, a Néprajzi Múzeum vendégeként néprajzi kiránduláson vettem részt Pót- haraszton. Itt megcsodálhat­tam egy táncot, amelyről a múzeum ilyen látványokhoz szokott szakemberei egyhan­gúan úgy nyilatkoztak, hogy „ilyent még nem láttunk!”. Ci- tera és klarinétot utánzó fa­levélsíp kísérete mellett egy jó kiállású 74 éves öreg ma­gyar, Lantos Ferenc mutatta be. A tánc neve magyar ver­bunk volt. Az idős bácsi fia, Lantos János — múlt évben hallottam — Pusztacséven él még, és örökölte apja tudomá­nyát. A Verbunk története cí­mű bevezető előadás után magának a táncnak a bemuta­tása is megérdemelné á nagy nyilvánosságot. Ezekről és ezekhez hasonló dolgokról még bővebben is le­hetne beszélni az „igények.” összeállítása kapcsán. Borzsák Endre helyben. A közelmúltban fel­újítottak két tantermet és a gyakorlati foglalkozást szol­gáló műhelyt. Úriban az idén esti tagozaton egy VII. osz­tály tanul és erre tizenöten járnak. Szép az iskola, s a környéke, s ami kisközségek viszonylatában nagy szó, el­nyerték a „tiszta iskola” cí­met. Mindez a sok jó és szép sajnos nem mondható el az óvodáról. Bár a tartalmi munka ott is magas színvonalú, a körül­mények inkább nehezítik, mint könnyítik a munkát. Az épület igencsak megérett a korszerűsítésre, s szükséges lenne a férőhelyek számá­nak növelése is, hiszen je­lenleg 23 helyre 45 jelent­kező van. Jó a nevelők és a szülők kapcsolata. Igaz, a szülők nagyobb számban is elmehetné­nek egy-egy szülői ér­tekezletre, de a látogatottság még így is hetvenszázalékos. A neve­lők úgy gondolkoztak, ha nem jön be az iskolába minden szülő, majd elmen­nek ők hozzájuk! S ezt meg is tették. Ezek a találko­zások különösen hasznosak voltak a problematikus gver- mekek esetében, de a pálya- választás gondja is köny- nyebben oldódott így meg. A hátrányos helyzetben le­vő tanulók iskolai fejlő­dését az igazgató a félévi eredmények alapján hason­lította össze a megelőző évi­vel. A felső tagozatosok ta­nulmányi átlaga egy ti­zeddel, az alsósoké há­rom tizeddel javult. Tavaly 24 hátrányos hely­zetű általános iskolás bu­kott, az idén félévkor ez a szám 13-ra csökkent. Végső soron ugyancsak a gyermekek érdekeit szolgál­ta a szülők akadémiája elő­adássorozat is. Három szak­körben, a honvédelmi, a szín­játszó és a népi játék szak­körben munkálkodtak ,a ta­nítási órán kívül a gyere­kek. A hátrányos helyzetű ta­nulóknál fejlődésről beszélt az igazgató, ugyanakkor meg­említette, hogy az eredménytelen mun­kát végző tanulóknak több mint a fele rende­zett körülmények között élő gyermekekből tevő­dik ki. A beszámolóhoz tizenhár­mán szóltak hozzá, s vala­mennyien hangsúlyozták, a gyermekek oktatásának, ne­velésének ügye nemcsak pusztán az iskola gondja kell legyen! Főleg az utóbbi, a nevelés terén. A tanácsülés kedves szín­foltja volt az egyenruhás út­törők köszöntője. b. i.) A LUCERNA KIFOGOTT AZ ASZÁLYON A huzamosabb ideig tartó | nőségű lucernaszéna. Ami aszály ellenére elég jó tér- ‘ még külön fontos: ezáltal a mést adott a kávai Haladás Tsz lucernatáblája. Egész ! évre holdanként 20 mázsa i száraz széna szerepel a ter­vükben, s most, az első kaszálás betakarítása után 15 má­zsa jött le egy-egy hold­ról. S elég jó a minőség is. Ideá­lis időpontban és időben vágták le, és sikerült ez esőt is „megúszni” a kaz'.azás- náL A szövetkezetben már tavaly megépült a hidegle­vegős szénaszárító, de csak a szezon után, így a premier­je tulajdonképpen most volt. Hatszázötven mázsát raktak rá, és az eredmény: jó mi­lucerna leveleit is megmen­tették. Bár a mostani 15 mázsa még nem 20, a főmezogaz- dúsz mégis optimista a jö­vőt illetően. Ügy látja, hogy az éves tervet sikerül majd teljesíteniük, sőt bizonyos többlettermésre is van kilá­tás. Káván már a rétek leka­szálására is felkészültek. A munka ugyan csak jú­nius 10-e körül kezdő­dik meg, de mire megjön az aratás, kazalban lesz a réti széna is. Jó közepesnek ígérkezik a termés,. 8—10 mázsa hol­danként. M. J. A GYÖMRÖI VASÜTÄLLO­mäs Aluljárójánál Foto: Tóth Ambrus MAI MŰSOR MOZIK Maglód: Kalózkapitány. Monor: A 4-os labor őrültje. Tápiósüly: Csendes otthon. Úri: Csavargók köztársasága. Vecsés: Egy erkölcs­telen férfi. Bál, halvacscrával Megváltozott a bényei Cimbora — Kisorsolták a bort Feltűnő, s igen szokatlan táblára lettem figyelmes a minap a bényei Cimbora-boro­zó-falatozó falán. „Halászlét kívánságra minden szombaton rendelünk ’ — hirdeti a felirat. Hogy ez miért szokatlan egy falatozóban? Mert a Cimbora eddig egyáltalán nem dicse­kedhetett ilyen felirattal. Leg­inkább talán egy Petőfi vers­beli csárdához volt hasonlatos. A bor és a sör volt a „sláger” — a verekedések, hangosko­dások okozója. A palackozott italok hónapokig porosodtak a polcokon, úgyszintén a né­hány konzerv-étel is. Mert eddig a kocsmában enni szégyen volt. — Amióta azonban halva­csorákat rendezünk, lényege­sen nőtt az ételforgalom —, mondja Pál József, a Cimbora új vezetője — s már más éte­leket is szívesed fogyasztanak a vendégek. — Hogyan adódott ez a két­ségkívül okos ötlet, amiről a kinti felirat tanúskodik? — Személykocsival járok haza Pestre, s több alkalom­mal megkértek a helybeliek, 'fiatalok, Idősebbek, hogy vi­gyem be őket Monorra, halva­csorára. Ekkor támadt az ötle­tem, s aztán beszélgettem róla a vendégekkel is. Az eredmény a május 11-i reggelig tartó vidám, hal­vacsorával egybekötött bál volt. Azóta több család rendelt már itt halászlét. S. János és J. Ferenc is ott voltak a május 11-i bálon —, elmondták, hogy ilyen jó han­gulatú bált rég rendeztek Bá­nyán a családosok számára. És nem jelentéktelen az a pénz­összeg sem, amelyet a bényei halvacsorával megspóroltak! Jellemző Pál József lelkiisme­retességére, hogy személyesen is részt vett a halászlé „előfő- zésében”, hogy az megkapja valódi ízét, zamatát. — Persze, minden kezdet nehéz. Akadnak problémák is. bőven. Hiányos például a bel­ső berendezés. Kellene egy hűtőgép, va­lamint még egy pult az ételek számára. Egyáltalán nincs raktárunk. Igaz, ez az épület magántulaj­don, de nem tárolhatom az udvaron, szabad ég alatt a hordókat. Az ügyről tájékoz­tattam a központot is, remé­lem, segíteni fognak. Eddig azonban Pál József úgy segített magán, ahogy tu­dott. Felfigyeltem egy nagyon ügyes „üzleti fogásra”, s remé­lem nem követek el indiszkré­ciót, ha leírom, hogyan adott el az eddig népszerűtlen pa­lackozott borból hetven üveg­gel. A bor árának megfelelő értékben sorsjegyeket osztott ki a vendégek között, majd sorshúzással döntötték el, kié a 24 forintos palack bor. így nemcsak a bevétel, ha­nem a hangulat és a veze­tő népszerűsége is nőtt. Persze, azt mondják „új seprű jól seper”. De biztos vagyok benne, hogy ha a fenti példák „ragadósnak” bizonyulnak, egyre több rossz múltú kocs­mából válik ízléses, kulturált pihenő- és szórakozóhely. Vereszki János Pro és kontra Új raktár - nagyobb választék Előzmények: Csaknem egy éve, hogy a monori Ady Endre úti, 80-as élelmiszer- boltnak beomlott a raktár felőli oldala. Az épületet a tulajdonosától vette bérbe (havi 30 forintért) a Ceglédi Kiskereskedelmi Vállalat. A tulajdonos több mint két év­tizedet dolgozott a kereskede­lemben, s csak akkor változ­tatott munkahelyet, amikor megszűnt a MÉSZÖV. Az épület beomlása után — pro és kontra — több aján­lat hangzott el mindkét fél részéről, de megoldás nem született. (A tulajdonos az üzlethelyiség mellett lakott, amelyre az élelmiszerboltnak nagy szüksége lett volna.) Most végre, egy év után, arról számolhatunk be, hogy megoldódott a gordiuszi cso­mó. A tulajdonos átadta az általa lakott, körülbelül 25 négyzetméter területű helyi­séget raktár céljára. A bolt vezetője — mit tesz a véletlen — a volt tulajdo­nos lett. Örömmel újságolta, hogy nagy ambícióval fogott munkához — célja, hogy nö­velje az árukészletet és a be­vételt. Máris sok olyan ve­vőt visszahódított, akik addig más boltokban vásároltak. Úgy véljük, hogy a Ceglédi Kiskereskedelmi Vállalat jó „üzletet” csinált — a vá­sárlók hasznára. <h. j.) Kísértetek Üllőn Hetek óta kísértetek jár­nak Üllőn, a Rákóczi-tele- pen. Erről beszél az egész község, mindenki fél. Az éj­féli vonattal hazaérkező gyengébb idegzetű nők nem mernek hazamenni — Hiá­ba mondják nekik az erő­sebb idegzetűek, hogy kísér­tetek márpedig nincsenek, s hiába mondanánk mi is. Annál is inkább, mert van­nak Üllőn kísértetek, s ezt szemtanúk bizonyítják. Íme. Gattyán Júlia VII. osztá­lyos tanuló egyik este a kö­zelben lakó barátnőjét kí­sérte haza. Már visszafelé jött, amikor egy sötét ruhás férfit látott meg, amint az éppen az árok szélén üldö­gélt. Julika ettől még külö­nösebben nem ijedt meg, annál inkább attól a fehér lepedőbe burkolt alaktól, aki kitárt karokkal szótlanul elébe állt. A lepedőn a sze­mek helyén két kis nyílás volt... Moha István festő szintén találkozott a kísértetekkel, ő azonban már hárommal. Szintén fehér lepedő borí­totta őket. Mezei Miklós VII. osztályos tanuló báty­jával meg is leste ezt a kü­lönös természeti tüneményt. Ezúttal Belzebúbnak voltak öltözve és láncot csörgettek a karjukon. Az üllői kísértetek telhe­tetlenek. Nem elégszenek meg azzal, hogy este a járó­kelőket ijesztgetik, még le­veleket is írnak. Hernádi István például a következő szörnyű levelet kapta: „Ked­den este legyen a Sebehézóék előtt 7-kor.” Aláírás: „Szel­lemek”. Hernádi István el­ment a randevúra, de mivel 7 órakor még világos van. a szellemek nem jelentkeztek. Furcsa lelkek ezek az ül­lői kísértetek. Ügy gondol­ják, hogy jó viccet csinál­nak, s mindezt lepedőben. Reméljük, ezek a leplek ha­marosan lehullnak róluk. — em — HÍREK — Gyermeknap Bényén. A községi nőtanács rendezésé­ben bensőséges keretek kö­zött emlékeztek meg a bé- nyeiek az idei gyermeknapról Az ünnepséget a festői kör­nyezetben fekvő Kisasszony­völgyben tartották meg. — Veled vagyunk Vietnam címmel nagygyűlést és mű­soros estet rendezett a Ha­zafias Népfront községi szer­vezete vasárnap Üllőn. A műsorban a vecsési kultúr- gárda szerepelt. A bevé­telt a rendezőség a vietna­mi nép megsegítésére aján­lotta fel. — A gyömrői motorkerék­pár- és gépkocsivezetői ‘an- folyam végzős hallgatói va­sárnap teszik le az elméleti vizsgát. Néhány nap múlva pedig a gyakorlatban matat­ják meg, hogyan keü mo­tort és autót vezetni. — Fekete Gyula író lesz a vendége holnap este az ül­lői irodalmi estnek, a könyv­tár olvasóhelyiségében. A ta- Lálkozó 6 órakor kezdődik. — Fotókiállítást állított ösz- sze a gyömrői járási művelő­dési ház vezetősége a viet­nami nép életéről, harcai­ról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom