Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-26 / 122. szám
MST HEGYEI zMfrlap 196S. MÄJUS 26., VASÄRNAP BNY Csónak a parton, csónak a vízen motorral, vitorlával, evezővel. Az egyik alumíniumból való, a másik műanyagból készült, a harmadik még tartja magát őseih ez, s konzervatív módon fából épült. Nem a hazai büszkeség mondatja velünk, hanem az érdeklődő idegen kereskedők, hogy szépen sikerült, csinos jár művek. A váci hajógyár horgászcsónakokkal, s motorossal jelent meg a városligeti tavon. Csak egy kis korrupció A Ceglédi Városi-Járási Ügyészség jogtalan előny követelésével vádolja az abonyiV Juhász István csoportvezetőt és társait. Lényegében korrupcióval — de ez csak kis korrupció, mondhatnám úgy is: piti ügy. Hiszen írtunk már jóval nagyobb összegek kalandos sorsáról is — ez az ösz- szeg pedig csak 8365 forint. Az Abonyi Községi Tanács építési csoportjának emberei — legalábbis bizonyítottan — ennyi „jogtalan előnyt” fogadtak el. De ezt sem egy összegben. Apró tételekben, 1965 májusától 1967 novemberéig. Két és fél év, 8365 forint, négy vádlott — ha csak az átlagot nézzük, 800 valahány forint jutott évente egyre-egyre. Igaz, ők nem átlagoltak. Náluk majdnem az egész pénzt a csoport- vezető kapta. © Hogyan szerezhet „jogtalan előnyt” egy tanácsi tisztviselő, egy állami ember? Ha könnyű a lelkiismerete, könnyein. Nézzünk egy esetet. Abonyban, G. L.-né udvarán van egy kukoricagóré. Az asz- szony befedte cseréppel. A munka végeztével megjelent nála Juhász István, a községi tanács építési csoportvezetője, és kérte az építési engedélyt. Nem volt. Eyre a csoportvezető közölte G. L.-nével, hogy megbüntetik. Délután ismét elment az asszonyhoz, és „nagyon őszintén” beszélt. Elmondta, hogy hét-nyolcszáz forintra büntethetnék, de „meg lehet úszni” 3—400 forinttal is. A nyílt beszéd hatására az asszony átadott 200 forintot. Kevesebbet a megállapítottnál, de Juhász István elfogadta. Hibás G. L.-né? Hibás. De Juhász, a hivatalos ember volt a kezdeményező! És azt kettőjük közül csak Juhász, az építési csoportvezető tudta, hogy a górécserepezéshez csak bejelentés kell, nem kell hozzá építési engedély ... Persze, más ügy is volt. Egy másik asszony például visszakérte — és vissza is kapta a 200 forintját. Sőt előfordult, hogy néhányan maguktól adtak pénzt. A többiektől azonban kértek. Egy „szüle” (Juhász szólította így) apránként egy bonyolult ügy intézése miatt összesen 3000 forintot adott Juhásznak, illetve Juhász egy munkatársának. Háromezret adott — ajándékba. © És folytatható a sor. A szigorú Juhász, alti éberen őrködött, hogy mindent szabályosan és szakszerűen végezzenek az építkezők, aki mindig tervrajzot és építési engedélyt követelt — nos, a szigorú Juhász tudott eny-. hébb is lenni. Az ügyek nagyobb részénél ez az utólagos enyheség volt a módszere. Lássuk, hogyan csinálta. K. I. abonyi férfi a községi tanácson nyárikonyha építésére kért engedélyt. Juhász István közölte, hogy előbb megnézi a helyszínt. Néhány nap múlva elment K. I.-hoz, aki ekkor elmondta, hogy a sógora mérnök, ő majd elkészíti a tervrajzot. Juhász csóválta a fejét: az nem lesz megfelelő. Mert , az építési tervrajzok készítésére csak helyi hatáskörrel rendelkező mester jogosult, csak az ő aláírásával fogadják el a rajzot. K. I. ekkor megkérte az építési csoportvezetőt: készíttesse ő el valakivel. Juhász azt mondta, rendben van, s hozzátette, hogy 750 forintba fog kerülni. Előlegként 400-at kapott, majd egy hónap elteltével megkapta a további 350 forintot. K. I. hiába várt. Sem tervrajzot, sem építési engedélyt nem kapott. Várt egy darabig, aztán engedély nélkül felépítette a nyári konyhát. Juhász, mint építési hatóság nem szólt a papírok hiánya miatt... © Kár is magyarázni: ez a „csak egy kis korrupció” túlÁMi csontmradványok tseppköves vimbarlanßan A Bükk barlangkutatói már több mint másfélszáz barlangot tartanak nyilván — a fáradhatatlan felfedezőket azonban újabb és újabb meglepetések várják a felszíni beszakadásokkal, víznyelőkkel Szabdalt bükki fennsíkon, ilyen meglepetés érte a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem sportkörének barlangkutatóit. akik az úgynevetett Barátság kerti visszafo- í/ónál eddig ismeretlen hatalmas barlangot fedeztek fel. A föld alatti üreg végét jelző sziklafallal szemben levő agyagos, márgás falban fosszilis csontmaradványokat találtak. Az első vizsgálatok alapján barlangi medve csontjainak vélik, a leletet azonban nem bolygatták meg a további tudományos kutatás érdekében. Az eddig ismert bükki rseppköves viz^barlangok közül ez az első, amelyben állati csontmaradványokat is felleltek. nő önmagán. Juhász (társaival) fizetésre, „kenésre” kényszerített 17 abonyi embert. Persze — hallom az ellenvetést — nem kellett volna kenni. Csakhogy ... És itt van a dolog gyökere. A „kenők” megijesztett emberek, bizalmatlan emberek. Akik félhetnek attól: ha bejelentést tesznek, akkor (tanú nem volt) a hivatalos embernek hisznek. Aki, ha akar, számtalan valódi kifogást hozhat fel az építkezésükkel kapcsolatban. Ám a kenés nemcsak erre vezethető vissza. Néhány személyes tapasztalat, néhány ismerős, aki hasonló ügyekről beszél, s az emberek nagy része máris általánosít, komolyan veszi, hogy mindent csak pénzzel lehet elintézni. És a kenők, a többi kenő, meg a különféle ilyen ügyekről hallók nem elsősorban X. Y.-ra, jelen esetben Juhász Istvánra és három vádlott-társára haragszanak. Nem elsősorban rájuk haragszanak, mert ők megtehették, hogy visszaélnek a hatalmukkal. Megtehették? A 17 abonyi, aki a 8365 forintot — elsősorban Juhász Istvánnak — odaadta, valóban fölléphetett volna a sorozatos korrupció ellen. Igen, ez így igaz. Csakhogy kitől várható el jobban, kitől lehet és kell megkövetelni, hogy őrködjék az állam és az állampolgár tiszta kapcsolata felett? Kit fizetnek azért, hogy — a hatalom gyakorlása mellett — elintézze az adófizető állampolgárok különböző ügyeit? És ki tett hivatali esküt? Murányi József Tapasztalatok a gödöllői járásban Hasznot, de ne ügyeskedéssel! Rendkívül sok szó esik mostanában a termelőszövetkezetek melléküzemi, tevékenységéről. Arról, hogy mindez mennyire jó, s arról, hogy mindez — ugyanakkor! — mennyire nem jó ... Tudniillik megvannak a határozott előnyei, s a buktatói is... Természetes tehát, hogy a gödöllői járásban is alaposan megvizsgálták a tsz-ek kiegészítő tevékenységét. Hogy milyen tapasztalatokat szereztek? Erről tájékoztatták nemrég az újságírót: Tábik Ferenc, a Gödöllői Járási Pártbizottság titkára, Jósvai Jajos, a járási tanács vb- elnökhelyettese, Kormos Zoltán, a Gödöllői Járási és Városi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke, és Könczöl Ferenc, az Észak-Pest megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének pénzügyi munkatársa. Pest megyében az elmúlt esztendőben a szövetkezetek árbevételének 28 százaléka az úgynevezett kiegészítő tevékenységből származott. Ez az arány nem túlzott Igen ám, de a budai járás szövetkezetei az árbevételüknek több mint 70 százalékát biztosították a melléküzemekből, a nagykátai járásban meg mindössze 5—6 százalékát, nymodon adódik a megyei 28 százalékos arányszám. Vagyis: néhol túlzások mutatkoznak, másutt meg alig- alig látszik valami mozgás. A kérdés tehát: mi a helyzet a gödöllői járásban? — Nálunk nincs baj az arányokkal — mondta a területi szövetség munkatársa. — Nem fenyeget a veszély, hogy „eliparosodnak” szövetkezeteink, hiszen tavaly is az árbevételük 77 százaléka a mezőgazdasági termelésből származott, s csak a maradék 23 százalék a kiegészítő tevékenységből. Ez ugyan alacsonyabb, mint a megyei 28 százalékos arány; de mi jónak tartjuk. Valóban; az adat megnyugtatónak látszik, de egy járáson belül is lehetnek eltolódások. Tudniillik, hogy egyik szövetkezet — esetleg — egyáltalán nem foglalkozik semmilyen kiegészítő tevékenységgel; s ez ugye nem jó. Ugyanekkor a másik — esetleg — a gombgyártást, szegkovácsolást, s az ehhez hasonló iparfélét erőlteti, a mezőgazdasági termelés rovására. S ez ugye szintén nem jó. Még tovább: mennyiben dolgoznak fel mezőgazdaságból származó alapanyagot? Lehetne ezt úgy is fogalmazni : mennyiben szövetkezeti, valójában, a szövetkezetek mellék, illetve segédüzeme? Szóval: tsz-tago- kat foglalkoztatnak, s a terSziilők. pedagógusok figyelmébe! Az Állami Biztosító az új tanévtől kezdődően bevezeti az ÉVI 10 FORINT DÍJÚ TANULÓBALESETBIZTOSÍTÁST Változatlanul köthető azonban az évi 5 Ft díjú biztosítás is. A 10 forint díjú biztosítás az 5 forintossal szemben kétszeres térítést nyújt. Az elmúlt évek gyermekbaleset statisztikája bizonyítja, hogy oz egész évben érvényes tanuló-balesetbiztosítás szükséges. ÁLI AMI IMITO'ÍÍTÓ PEST MEGYEI IGAZGATÓSÁGA melőszövetkezetük területén folytatódik ez a kigészítő tevékenység? — Hagyjuk ezt — mondta erre Tábik Ferenc járási párttitkár. — Megállapításunk a következő: az ugyan igaz, hogy a járás szövetkezeteinek a növénytermesztésből és állattenyésztésből származó árbevétele együttesen 1966-ban 215 millió forint volt, s ez 1967-ben 245 millióra emelkedett, vagyis mindössze 30 millióval volt több, mint az előző esztendőben. Ugyanakkor, amikor a kiegészítő tevékenységből származó árbevétel is 30 millió forinttal emelkedett egy eszr tendő alatt: ez ugyanis 1966- ban még 15 millió forint volt, s 1967-ben már elérte a 45 milliót. Látszólag tehát a szövetkezetekben, arányaiban, sokkal isnkább a melléküzemek, segédüzemek fejlődnek, mintsem a mezőgazdasági temelés ... Mégis azt mondjuk, hogy nem baj ez... Végtére, ha a kiegészítő tevékenység révén erősödnek a szövetkezetek, ez egyben azt is jelenti, hogy emelkedik a mezőgazdasági termelés színvonala is. Mert a kettő — vitathatatlan — kölcsönös hatásban van egymással... — Fogadjuk el! De lehetne-e mindezt gyakorlatilag is bizonyítani? — Hogyne — válaszolt Tábik Ferenc —, a nagytarcsai szövetkezet esetével. Mérleghiánnyal zárták az esztendőt, pedig még azt sem mondhatnánk, hogy a járásban nekik van a legrosszabb földjük. Elég az hozzá, hogy nem sikerült a gazdasági év és az egymillión felüli mérleghiányukra nem kaptak állami dotációt, hanem ahogy mondani szokás: maguknak kell „kigazdálkodni”. Mit csinált erre a tsz? Parképítő, illetve mélyépítő brigádokat alakítottak: összesen mintegy 80 embert foglalkoztatnak, akik az egyik budapesti építőipari vállalatnak végzik a földmunkákat. Jelenleg ott tartanak, hogy ezek az építők már ebben az évben körülbelül 900 ezer forint nettó nyereséget hoztak a szövetkezetnek... Többségükben nem á termelőszövetkezet tagjai, ha tagok is, csak formálisan... A szövetkezet igazi tagjai talán nem is tudják, hogy ezek a brigádjaik merre dolgoznak ... Es elvileg ugye mindez nem szerencsés... A gyakorlatban azonban az a helyzet, hogy az építők lassan megkeresték a szövetkezetnek a tavalyi mérleghiányt: egyszóval — talpra állhatnak. Kérdezem: az volna a jobb, ha megint az államnak kellett volna a nagytarcsai szövetkezet segítségére sietnie? Jósvai Lajos járási tanács vb-elnökhelyettes véleménye: — Alkalmazkodnunk kell a helyzethez: ameddig csak a törvények szabta határok engedik. Mert mi a helyzet? Járásunk területén 27 termelő- szövetkezet, s egy termelőszövetkezeti csoport működik. A szövetkezetek közül 15-nek rendkívül gyenge a termőföldje, vagyis 10 aranykorona alatt van a holdankénti értéke ... Tábik Ferenc megjegyzése: — Ráadásul még az aranykorona-érték meghatározása sem reális, mert régebbről való, s azóta legtöbb helyt inkább romlott a föld értéke ... — Mit csinálnak tehát > a rossz természeti adottságokkal rendelkező szövetkezetek? — adta fel a kérdést a járási vb-elnökhelyettes. — Akik nem boldogulnak a föld hasznából, megpróbálnak valamilyen kiegészítő tevékenységet keresni. Érdemes megfigyelni, hogy túlnyomórészt ezek a „10 koronán aluli” tsz-ek folytatnak kiegészítő tevékenységet: a 15-ből 11. És az is igaz, hogy általában nem mezőgazdasági termékeiket dolgozzák fel: ez ugyanis nem nagyon van nekik. összefoglalva tehát, azt lehetne mondani: Járásunk területén tavaly 17 ezer forint volt a tsz-tagok átlagos évi jövedelme. Általában azokban a szövetkezetekben dívik a melléküzem, segédüzem, ahol ezt az átlagot nem érték el... Ahol az egy tagra jutó évi jövedelem legalább 18 ezer forint körül volt: rábeszélni sem nagyon lehet a szövetkezetei, hogy melléküzemmel foglalkozzék ... Nyűgnek tekintik. Különben a rászorulók is azt mondják: szükséges rossz... És ha megnézzük: a 6—8 aranykoronás földekkel bíró Vácegresen, Vádkisúj falun sem igen lépik túl az 50—50 százalékos arányt, már ami a mezőgazdasági termelésből és az ipari tevékenységből származó árbevétel megoszlását illeti ... — Mégis — adódik erre az újságíró kérdése —, mit értenek azon, hogy a „törvények szabta határokig” engedik a szövetkezetek úgynevezett kiegészítő tevékenységét? Ez ugyanis részben természetes, másrészt valami olyasmit sejtet, hogy eddig talán túl is lépték itt-ott a törvényes határokat egyes szövetkezetek ... Egyszerű a magyarázat — mondta Jósvai Lajos elnök- helyettes. — Nem leszünk el- nézők. A törvények értelmében a melléküzemek, segédüzemek vezetői csak olyan emberek lehetnek, akik erkölcsi bizonyítványt tudnak felmutatni, s természetesen megfelelő szakmai végzettséget igazoló bizonyítványt ... Nyilvánvaló utalás ez a törvény az eddigiek során előfordult számos visszaélésre... Nos, bármennyire szerencsés dolog a már emlegetett nagytarcsai vállalkozás: hogy tudniillik építőbrigádot szerveztek, s ez „kigazdálkod- ja” számukra a mérleghiányt, mégis úgy látszik, hogy bevonjuk a brigád működési engedélyét, mert a szövetkezet eddig felszólításunk ellenéne sem mutatta be a vezető szükséges erkölcsi bizonyítványát. Ha bemutatják, természetesen nincs semmi baj... Másik eset: a gödöllői termelőszövetkezetnek van 400 hold erdeje, s faipari feldolgozóüzemet akar létesíteni. Nagyon szerencsés elképzelés, mondhatnánk: ideális, különösen, ha azt is számításba vesszük, hogy a tűzifának idestova nincs piaca... A járási tanács örömest megadja az engedélyt erre a vállalkozásra; ahhoz azonban szigorúan ragaszkodunk, hogy csak akkor kezdheti meg a működését a faipari feldolgozó, ha megfelelő vezetőt találnak az élére... És minden törvényt ilyen szigorú pontossággal kérünk számon... — Eszerint tehát ha mindent egybevetünk: megnyugtató a helyzet. így van? A kérdésre Kormos Zoltán, a járási népi ellenőrzési bizottság elnöke válaszolt. — Túlzás volna azt állítani, hogy minden rendben van. Bizottságunk nemrég a járás hat termelőszövetkezetében folytatott vizsgálatot, amelynek során betekintettünk a melléküzemek, segédüzemek munkájába ... összesen 15 ilyen vagy olyan üzemágat találtunk a hat tsz-ben. Az első tapasztalat: a 15 üzemág vezető közül csak öt helybeli lakos, a többi tíz Budapestről jár ki... Ez sem szerencsés. Súlyosabb azonban, hogy kilencőjüknek nincs megfelelő, bizonyítványnyal igazolt szakképzettsége, hanem inkább amolyan „gyakorlati emberek”. Még tovább folytatva a hibákat: ezekben a kis üzemekben nincs megoldva a belső ellenőrzés. Nem vezetik pontosan, hogy menynyi anyagot használnak fel, mennyi a selejtjük s mennyi anyag jelentkezik a végtermékben ... Egyszóval számtalan lehetőség adódik a visszaélésekre ... Ezek a legnagyobb hibák, s ezen javítunk a jövőben ... Végül is aminek örülnünk kell: az egészséges tendenciák ... Dékiss János