Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-26 / 122. szám

1968. MÁJUS 26., VASÁRNAP n.$t ff EGYEi y&£trigi* .*{ ÍRIK A KORAI CSERESZNYE Szállás csónakoknak - csónakázóknak A váci fiatalok szeretik a vízi sportot, de nemcsak sze­retik, hanem kiváló ered­ménnyel gyakorolják is. Hogy még több kedvvel tegyék, s hogy megkönnyítsék számukra az edzést, a versenyekre való felkészülést, vízi sporttelepet kapnak a Duma-parton. Igaz, csak három év múlva vehetik birtokba, de akkor igazán elé­gedettek lehetnek. A két, 80— 100 motorcsónaknak fedett he­lyet biztosító garázson kívül kétemeletes, 70 személyes tu­ristaszálló is épül itt. A sport­telepnek saját kikötője is lesz, ehhez már feltöltötték a par­tot. Heti kommentár KISIPAROSOK A héten a KIOSZ választmánya felmérte a megyében dolgozó kisiparosok munkáját, helyzetét és feladatait. A „maszek”, ahogy a nyelv kedves-tréfás fordulataként emlegetik a magánkisiparosokat, a lakosság ellátásában fontos, sőt, bátran mondhatjuk: nélkülözhetetlen szerepet tölt be. Jó néhány olyan szakma van, melyek művelői nélkül lehetetlen helyzetbe kerülne egy-egy település la­kossága, s igaz ez fordítva is: a kisiparosok növekvő tá­borának a lakosság egésze látja hasznát. 1963-ban 4800 kisiparos dolgozott a megyében, 1967 elején már hatezer fölé nőtt számuk, s napjainkban — 53 szakmában — már több mint hatezer-háromszázan vannak. Érdekesség, hogy a legtöbb kisiparos a budai és a monori járásban dolgozik, illetve a ráckevei járás köz­ségeiben, tehát a főváros vonzáskörében, holott itt — el­méletben — a lakosság a fővárosi szolgáltatást is igénybe veheti. A legkevesebben pedig éppen a fővárostól távol eső járásokban tevékenykednek, ott, ahol a — legna­gyobb szükség lenne rájuk! Ez a területi elhelyezkedés, s nemkülönben a szakmai megoszlás is arra figyelmez­tet, hogy — a már megtett erőfeszítések ellenére is — további jelentős fejlesztésre van szükség, elsősorban a ma még fehér foltnak számító szakmákban, illetve tele­püléseken. A fejlesztésre, a lakosság jobb ellátásának biztosítására tett erőfeszítések napjainkban még nem mindenütt és mindenkor találnak kellő megértésre. Vannak, akik gya­nakodva szemlélik a kisiparosokat, néhány ügyeskedő tisztességtelen üzelmeiből általánosítanak, s ahelyett, hogy az iparengedélyek kiadásának meggyorsításával, a munkakezdéshez szükséges feltételek megteremtésének elősegítésével támogatnák a lakosság jobb szolgálatát, in­kább a kontároknak nyitnak szabad vadászterületet. A becsületesen dolgozó, a lakosság igényeit kielégítő kisiparosok számának növelése nemhogy ellentétes lenne a gazdaságpolitikai célokkal, hanem éppen összhangban áll azokkal. Sajnos, ez a felfogás olykor még a hivatalok kapuinál is hajótörést szenved, s több esetben a megyei tanácsnak kellett közbelépnie, hogy az iparengedélyért folyamodók mielőbb kedvező választ kapjanak. Két szempont lehet csak a döntő: megfelel-e a követelmé­nyeknek a jelentkező, s szükség van-e munkájára? Sem­miféle szubjektivitás, személyi ellenérzés, tetszik, vagy nem tetszik nem érvényesülhet a lakosság jobb ellátásá­nak biztosításában. A megye gyorsan növekvő lakossága amúgy is nehéz gondokat jelent a szolgáltatások bővíté­sénél, sőt, sok esetben az azonos szolgáltatási szint meg­tartásánál. Ha ez^ még tetézik a mesterségesen gyártott gondok, a bürokratikus nehézkesség szülte akadályok, akkor a lakosság még inkább a kontárokra, a semmihez nem értő „ezermesterekre” számíthat csupán, s nem a becsületesen dolgozó mesteremberekre. A lakosság növekedése, s az igények sokasodása álta­lában és részleteiben is megköveteli a szolgáltatások bő­vítését. Ebben megfelelő szerepük van a magánkisiparo­soknak is, hagyni, sőt segíteni kell tehát, hogy ezt a sze­repüket maradéktalanul és közmegelégedésre betölthes­sék. Krónikás v ............................................■ > H eti témánk: az új mechanizmus és a kereskedelem (6) A riporter Amióta minden vállalat ön­állóan gazdálkodik, és az egy­másra utalt partnerek közvet­len tárgyalásokkal, megálla­podásokkal biztosítják kap­csolataikat, az egyébként is bonyolult kereskedelmi élet még bonyolultabbá vált. ös­vényein, úttalan útjain tehát már eleve nem a teljesség igényével fürkészett a ripor­ter, csupán néhány kedvező és kedvezőtlen jelenséget pró­bált felderíteni. — Szerencsé­vel járt-e, vagy sem? Ezt hir- íelenében maga sem tudná el­dönteni. Ami kétségtelen: elevenséget, élénk mozgoló­dást tapasztalt, egyúttal azt is észrevette, hogy a gazdasági reform nyújtotta lehetősége­ket, a kötetlenség előnyeit még korántsem fedezték fel mindenütt. Az igyekezet, a szándék azonban máris sokat ígér. A versengés, melynek célja a vásárlók „kegyeinek” elnyerése, az anyagi érdekelt­ség előbb-utóbb a legrestebbe- ket is arra kényszeríti, hogy mozgékonyabbakká, lelemé­nyesebbekké, szemfülesebbek­ké, okosabbakká váljanak. Különben „könnyűnek talál­tatnak és elvettetnek”, hogy a náluk érdemesebbek foglalják el a helyüket. Négy és fél hónap nem nagy idő, türelmetlenségre semmi okunk. Főként, amikor azt látjuk: az árucikkek válasz­téka általában bővült, színe­sedett, ha az igényeket, me­lyek természetszerűleg nőttön nőnek, egyelőre nem is tudja maradéktalanul kielégíteni. A különböző beszerzési források felkutatása még javában tart, t a már felfedezett források­ból is még csak óvatosan me­regetnek a felfedezők. De a zöldség-, gyümölcs-, illetve a kenyér- és péksütemény-ellá­tás máris megjavult. A kez­deti eredmények közül talán ez a legjelentősebb. Érthető: sok még a javíta­nivaló. Egyik napról a másik­ra általában semmi sem megy tökéletesen. Zavarok mutat­koznak az áruutánpótlás kö­rül, szállítási nehézségek ta­pasztalhatók, bizonyos cikke­ket hiába keresnek a vásár­lók, a szezon előbb kezdődik meg, mint ahogy a szezonáru a pultra kerül, szervezetlen­ség okoz bosszantó döccenő- ket, belevesznek az árváltozá­sok okozta többletmunkába a boltok dolgozói, s a vásárló- közönségre kevésbé jut ide­jük. a helyi adottságok figyel­men kívül hagyásával nyitják és zárják üzleteiket, struktu­rális változások húzzák át a nem elég körültekintő számí­tásokat, itt-ott késnek a szük­séges szemléletbeli változások is, a kereslet és a kínálat ará­nya nem kielégítő, s minősé­gi kifogások is hallhatók. Nem lehetek olyan szegény, hogy olcsót vásároljak, mondják az emberek, és mindenből lehe­tőleg a legjobbat keresik. Mégis, a riporter megis­métli : türelmetlenségre semmi ok Minden változás nehézségek­kel jár. Az átmeneti idősza­kok elmaradhatatlan velejárói a gondok, zökkenők, a této­vázások, a balszerencsés kí­sérletek. Minden bizonnyal észlelhetők lesznek még jóda­rabig az átállás sajátságos fel- i adatainak végrehajtása után is. De bizonyt» jelek arra utalnak, hogy az idő múlásá­val fokozatosan csökkennek majd. A cél — a lakosság ellátása, a helyi igények kielégítése — változatlanul cél marad. S anyagi érdekük is arra szorít­ja a vállalatokat, a fogyasz­tási szövetkezeteket, hogy e cél elérésére törekedjenek. Valami egészen újat kezd­tünk el az év elején. Nagy fába vágtuk a fejszénket. Nem csorbulhat ki az éle semmi­féleképp. P. I. Kis ktsz - díjnyertes nagy műszerfala OLVASHATTUK, HALL­HATTUK SOKSZOR. HOGY NÁLUNK AZOKNAK AZ IPARÁGAKNAK VAN KI­VÁLTKÉPP NAGY JÖVŐJE, AMELYEK NEM ANNYIRA NYERSANYAG-, MINT IN­KÁBB MUNKAIGÉNYESEK. OLVASHATTUK, HALL­HATTUK SOKSZOR, HOGY IPARUNKAT NEM KON­CENTRÁLHATJUK KIZÁ­RÓLAG A VÁROSOKRA. © Nemrég Nagymaroson, a KISZ klubjában fiatalokkal beszélgettem. Szóba került, ki hol dolgozik, ki mennyire elé­gedett munkájával, munkahe­lyével, lehetőségeivel? Feltűnt, milyen sok érettségizett mű­szerész tanuló, vagy már vég­zett műszerész van a falubeli fiatalok között. A magyarázat a Nagymarosi Vas-Műszeripan Ktsz tevékenységében rejlik. Az ott dolgozó fiatalok, mint szavaikból kivettem, több do­log miatt elégedettek; hogy helyben el tudtak helyezkedni; hogy munkahelyük a felvétel­nél a tanult fiatalokat részesí­tette előnyben; hogy az ottani munka táplálja ambícióikat, mivel az megfelel a kor tech­nikai színvonalának; s hogy úgy érzik, érdemes szabad idejükben is képezni magukat, mivel a szövetkezet igényt tart mindenféle hasznos ötletre, s egyenesen biztatja őket a kez­deményezésre. A napokban megtudtam, hogy a Nagymarosi Vas-Mű­szeripari Ktsz egyik kiállított gyártmányával díjat nyert a Budapesti Nemzetközi Vásá­ron. A termék egy körülbelül 4x2 méteres irányítóberende­zés, pontos nevén: 1500 ton­nás gyümölcstároló-vezérlő- pult, amely néhány segédbe­rendezéssel egy ezierötszáz ton­na terményt tároló hűtőház hőmérsékletének pusztán gombnyomással való szabályo­zására alkalmas. Mint azt Makrai Ferenciül, a nagymarosi szövetkezet mű­szaki vezetőjétől a kiállításon megtudtam, ebből az irányító- berendezésből öt darabot, ezenkívül egy másik, három­ezer tonnás típusból két, egy hétszáz tonnásból pedig tizen­négy darabot szállítanak le még az idén, szovjet megren­delésre. Tavaly nyolc vezérlőberen­dezést gyártottak. Az előtte való évben egyet sem. Akkor még főként csak irodai karto­tékdobozokkal, Ids kézikocsik előállításával és hasonlókkal foglalkoztak — ugyanezekből ma is készítenek. Szerepel még a nemzetközi vásáron a szövetkezetnek egy másik terméke is. Orvosi mű­szer. Állványos solluxlámpa, mely gyógyászati célokra, csonttörés, reuma kezelésére alkalmas. Míg a vezérlőberen­dezéseket kész rajzok alapján gyártják, ez utóbbinál a terv is a sajátjuk. A nagymarosi szövetkezet műszalki vezetőjét, Makrai Ferencet épp egy szakmabe­liekkel folytatott vita közepé­ben találtam. Arról beszél­gettek, hogy az úgynevezett „vándormadár” szakmunkások egy része igen hasznos ember. Az ugyanis korántsem nevez­hető károsnak, ha ezekben a — vasipari, műszerész — szakmákban a fiatalok itt is, ott is dolgoznak két-három évet: így többet látnak, ta­pasztalnak. Mire „tervező­korba” érkeznek, azaz betöltik a harmincat, már megmarad­hatnak egy vállalatnál, ahol majd bőven kamatozik több helyről összegyűjtött, univer­zális tudásuk. A vitát nem volt alkalmam végigkísérni, de amit a mű­szaki vezető elmondott a szö­vetkezet életéről, történetéről, az mintha hozzákapcsolódott volna e témához. A Nagymarosi Vas-Mű­szeripari Ktsz-ben nyolcvan szakmunkást, emellett sok technikust találunk. Mint a nevük is utal rá, vasiparban jártas embereket is alkalmaz­nak. Sőt, többségében ilyen szakképzettségű munkásokkal dolgoznak. Hogy e fő profilja ellenére miért a műszeripar­ban futotta ki a formáját a szövetkezet? Mert ilyen mun­kára, ilyen gyártmányokra volt igény! Azt hiszem, ez egyúttal az univerzalitás elve mellett is tanúskodik. A műszaki vezető, aki mun-, kaadóját képviseli a BNV-n, nem szívesen beszél önmagá­ról. Mindössze annyit mond, hogy végzettsége gépésztech­nikus; hogy az elmúlt húsz évben többnyire vezető beosz­tásban dolgozott; hogy egy éve áll a nagymarosi szövet­kezet alkalmazásában; s vé-. gül, hogy eredeti vágya sze- rint „csak” tervezői munka-, körben dolgozna. Nem tagad-, ja, hogy része van a kiállított műszereik kivitelezésében, il-. letve tervezésében, de a mun-, ka kollektivitását hangsúlyoz­za. A díjnyertes műszerfal például egy harminctagú kol-. lektíva felkészültségét dicséri. Ahhoz, hogy egy falusi ktsq bonyolult, hatalmas műszer­falával, egyik termékével elnyerte a nemzetközi vásár egyik díját, csak gratulálni lehet. Fűzzünk a gratuláció mellé még egy jókívánságot, Annak tudatában, hogy nem­csak vezérlőberendezésekre, hanem irodai kartotékdobo­zokra, valamint kézikocsikra is szükség van, mégis, kíván­junk nekik a jövőre minél kevesebb kartotékdobozt, és minél több műszerfalat, orvo­si műszert — ha már a ké­pességeik az utóbbiakra pre­desztinálják őket. P. A. Korszerűsítik az öntözőtelepeket Víztároló épül Dányhan és Vácszentlászlón KÉTSZÁZMILLIÓ BELVÍZRENDEZÉSRE Másfél esztendeje még a belvíz okozott nagy gondöt a falunak, jelenleg a szárazság teszi próbára a mezőgazdasá­got. A megye vezető szakem­berei is mind többet foglalkoz­nak a vízgazdálkodás helyze­tével. Most készült el a prog­ram, amely 1970-ig meghatározza a legsürgősebb tennivalókat. A terv súlyos veszteségeknek veszi elejét, hiszen csak az utóbbi három évben az ár- és a belvíz 146 millió forint kárt okozott a mezőgazdasági üze­meknek. A lakóépületekben és a közlekedési hálózatban a 300 milliót is megközelítette a pusztulás mértéke. Az intéz­kedési tervben 202 millió fo­rintot irányoztak elő a belvíz­veszély elhárítására. A leg­gyakrabban sújtott területe­ken : a ceglédi, a dabasi, a mo­nori, a nagykátai és a ráckevei járásban az idén 65 millió fo­rintot költenek a védekezési munkálatokra. A dombos vidé­— S minderről mi a véleménye a kedves vásárlátogatónak? — kérdezi Regős Sándor, az Esti Krónika riportere. Kérdezni persze könnyű, annál nehezebb választ adni: annyi a látnivaló, hogy még visszaemlékezni sem könnyű rá. Azért egy biztos, a könnyűipari pa­vilon divatbemutatóját, s a valóban szép és modern hazai konyhafalakat, berende­zéseket nem hagyja ki egyetlen fiatalasszony sem. BNV kékén, Gödöllő, Vác, Szob, Bu, da és Szentendre környékén a lehulló csapadéknak csaknem a fele elfolyik, s évenként 5—» 6 millió köbméternyi termőta­lajt mos le a domboldalakról. A programban szereplő munkálatokkal csaknem százezer hold talajvédel­mét is megoldják. Jelenleg Pest megyében — legalábbis papíron — 46 ezer hold területet lehet öntözni. Minthogy a telepek többsége korszerűsítésre szorul, meg­különböztetett gondot fordíta­nak a rekonstrukcióra. A me­zőgazdasági üzemek igénye alapján és termelésfejlesztési céljainak figyelembevételével, kidolgozták a megye öntözési programját is. A meglevőek korszerűsítése mellett .1970-ig Alsónémedi határában 1560, Dunabogdányban 581, Ör- szentmiklóson pedig 512 holdas öntözőtelep létesül. Megépül a jászkarajenői öntözőfürt, és átadják ren­deltetésének a dányi és a vácszentlászlói víztárolót. A szakemberek hamarosan hozzáfognak Pest megye táv­lati vízrendezési, talajvédelmi és öntözésfejlesztési komplex előterveinek, továbbá a követ­kező öt év távlati fejlesztési tervének kidolgozásához. A negyedik .ötéves terv során többek között 21 500 holddal növelik a megye öntözött te­rületét. Új öntözőtelepek léte­sülnek a ráckevei és a dabasi járásban. Kölcsöntigris Debrecenben Zárt gépkocsiban Debre­cenbe érkezett a Fővárosi Ál­latkert egyik tigrise. A debre­ceni Nagyerdőben levő állat­kert kérte kölcsön a nyári idő­szakra. A kölcsöntigris szem­mel láthatóan örült a környe­zetváltozásnak. Megérkezése után nyolc kiló lóhúst tálaltak fel neki, s megelégedése je­léül „egy ültő helyében” elfo­gyasztotta. A Fővárosi Állat­kert egy apácamajma is Deb­recenben vendégeskedik a nyáron. t k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom