Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-22 / 118. szám

4 1968. MÁJUS 22., SZERDA Kőcseri krónika MONOR Időjárásmérleg LEGJOBBAN A BEZOSZTÁJA BÍRJA A Somogy útban Liverpool és Manchester felé A Lengyel Tengerhajózási Társaság és a MAHART kö­zött megállapodás jött létre arról, hogy egy magyar ten­gerjáró hajó közlekedik majd Szczecin és az angliai kikötők között a Lengyel Tengerhajó­zási Vállalat vonalain. A So­mogy nevű 1500 tonnás ma­gyar motoroshajó április vé­gén már rakodott is Szczecin­ben és lengyel—magyar da­rabárukkal megrakodva most úto-n van Liverpool és Man­chester felé. RAPSODY Belföldi árusításra is gyártja az eddig csak angol exportra készített Rapsody zeneszek­rényt a székesfehérvári Video­ton. Az URH, rövid-, közép- és hosszúhullámon működő, két hangszórós készülék csehszlo­vák Supraphon lemezjátszóval kerül forgalomba. A gyár ve­zetőinek tájékoztatása szerint május végéig 1000 Rapsody zeneszekrény készül. Pár hónappal ezelőtt Vácott, a Tragor Ignác utca egyik házának kertjében ütődött az ásó értékes ékszerkazettának. Múlt hét végén hasonló le­letre bukkantak a Köztársa­ság úti banképület földmun­káinál. A volt Hermann-ud- varban találtak a Pest megyei Tanács Építőipari Vállalatá­nak dolgozói egy dobozt. Fel­nyitották: aranytárca, -lánc, s más nemesfémből készült tár­Kifakadt a gömbakác A községet négyfelé vágó keresztutak mindkét oldalán kizöl dűltek az áprilisiban el­ültetett gomba ikáccsemeték. Törzsük még csak bot vastag­ságú, de tetejükön vígan len­geti a tavaszi szellő a néhány szál fürtös levélkét. Reméljük, hogy a gesztenye és jegenyefák kiirtása után most már békében nőhetnek ezek az akácfák. Nem keli a boszorkánytej A presszó jó feketéjéről ne­vezetes. Sűrűn megfordulnak itt az édesség kedvelői. 40 ki­A napokban ellátogattam a Ceglédi Fogyasztási és Értéke­sítési Szövetkezet kölcsönző­boltjába, amelynek kirakatá­ban hatalmas képen, szép menyasszony ajánlja — köl­csönbe — a menyasszonyi ru­hát. — Mit visznek legtöbbször az emberek? — kérdeztem Ecseri Mihály üzletvezetőt. gyak voltak benne. A rendőr­ség képviselőjének jelenlété­ben az Óra- és Ékszerkeres­kedelmi Vállalatnál pontosan megmérték. Az aranytárgyak súlya nyolcvan deka volt. Jegyzőkönyvet vettek fel a leletről és nyomozás deríti majd ki, hogy kinek a tulaj­donát találták meg. Szakértői becslés után döntenek majd a becsületes megtalálók jutal­mazásáról. ló fagylalt fogy piaci napokon. Öreg tanyasi nénikék is ha­ladnak a korral, mert élvezettel szürcsölik a feketekávét. Csak a sör kevés, évek óta ez a pa­nasz. Vagy, ha elegendő pa­lackozott boruk lenne. Ez sincs! Csak a „boszorkánytej” kapható, de ezt nagyon drá- gállják a vendégek. A Gábor Áron iskolában kevés már a hely. Ragó István iskolaigazgató irodájába nyitottam be: — Mi újság? — Iskolánk körzeti általá­nos iskola, a három tanyai is­kolából a felső tagozatosok — A legkeresettebb a mosó­gép, a porszívó és most, tavasz­időben a vikendsátor, meg a permetezőgép. A legtöbb szük­ségleti cikknek szezonja van. Télen kapós disznótorhoz a hurkatöltő és a húsdaráló, ősz­szel a szőlőprés. — Ugyancsak ősszel és télen veszik többen igénybe a meny­asszonyi, vőlegényi és koszo­rúslányi ruhákat, úgyszintén az edényeket a lakodalmakra. — Mennyi a menyasszony- és a vőlegényruha kölcsöndíja? — Szép, rövid vagy hosszú nylon menyasszonyi ruha köl­csönzése fátyollal, koszorúval, kesztyűkkel 500 forint. A szmo­kingé vagy egyszerű fekete vő­legényi ruháé pedig 200 forint. — A menyasszonyok és a vőlegények egy év múlva so­kan ismét felkeresik boltun­kat, és gyermekkocsit kölcsö­nöznek, amelynek díja, minő­ség szerint, havi 32—48 forint. Közben egy fiatalasszony permetezőt visz. Egy másik asszonyka par­kettcsiszoló gépet kér. — Ezt nagyon sokan keresik — mondja az üzletvezető —, sajnos, nincs. Nem kapunk... FESTŐ-MÁZOLÓ szakmunkásokat közületi karbantartó munkához teljesítménybérrel azonnali belépéssel felveszünk Vidékieknek munkásszállást biztosítunk. JELENTKEZNI LEHET: Bp. IX.. Viola u. 45. sz. alatt a Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán. KŐMŰVES, ÁCS, VB-SZERELÖ, ASZTALOS, TETŐFEDŐ. BÁDOGOS. VILLANYSZERELŐ-, TMK-VILLANYSZERELŐ-, VÍZ ÉS FŰTÉSSZERELŐ, ÉPÜLET- ÉS GÉPLAKATOS SZAK­MUNKÁSOKAT, TEHERGÉP- KOCSIVEZETÖKET, DOMPERVEZETÖKET, KUBIKOSOKAT. GÉPKOCSI- RAKODÓKAT, kőművesek mellé SEGÉDMUNKÁSOKAT (16. évet betöltött fiúkat is) AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK Vidékieknek munkásszállást biztosítunk. • JELENTKEZNI LEHET: Bp IX., Viola u. 45. sz. alatt a Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán járnak be hozzánk. 340 a ta­nulólétszám, 4 alsó és 8 felső tagozatos osztállyal. A felső tagozatoknak jó így, azonban az alsósok mindig délután járnak iskolába. Ez megne­hezíti munkánkat. — Mivel lehetne megköny- nyíteni? — Két tanteremmel. Akkor az alsó tagozat váltakozása megoldaná a helyzetet. Hely volna a felépítésére, de pénz kellene. Nincs kútja az isko­lának. A fúrásra azonban már van ígéretünk. Valószínűleg ebben az évben sor kerül rá. Dél felé nyitottam be a zöldségboltba. Már alig volt áru, pedig a kora reggeli órákban dugig volt. Piaci napokon azonban hamar elfogy minden. Az árut Nagykőrösről szál­lítják ide. Az idei tavaszon fellendült a bolt forgalma, amit a megnyitás óta eltelt 4 év alatt nem tapasztaltak. Fehér Szilárd Az idei tavaszon jól haladt a munka a monori határban, három héttel előbb fejeződött be a vetés, mint tavaly. A száraz időjárás azonban most már nem kedvez, emiatt a növények fejlődésében két-háromhetes lemaradás van. A szárazság miatt a kalászo­sokon alig látni sarjhajtáso- kat, az alsó levelek sárgák, bekövetkezett a korai kalászo­sodéi A várható gabonater­mésről korai lenne felelősség­gel számadatot mondani, a határszemlék alapján azonban megállapítható, hogy a viszon­tagságokat eddig legjobban a Bezosztája 1. bírja. Szerencsére a járásban ezt vetettek a termelőszövetkeze­tek a legnagyobb területen, több mint 4 ezer holdon. Sorrendben a második helyen a fertődi fajta és a bánkúti áll. Kielégítő képet mutatnak a kapásnövények. Jó ütemben halad a növényápolás. Az első kultivátorozás és kapálás já- rásszerte befejeződik a na­pokban. A lucerna első kaszálásáról már múlt időben beszélhe­tünk. A szakemberek felbe­csülték a várható szénater­mést, s ez — ugyancsak az időjárás rovására írva — fele lesz a tavalyinak. A járás termelőszövetkezeti körképéhez tartozik az is, ami a szövetkezetek irodáiban tör­ténik. Valamennyi tsz-ben jó­váhagyták a közgyűlések a termelési és a pénzügyi ter­veket, és Tápiósüly kivételé­vel a szövetkezetek vezetői el­készítették a tavalyi évre vo­natkozó önköltség-számításo­kat. A magyar bútoripar legnagyobb vállalata a J“TXI bubiv BUDAPESTI BÚTORIPARI VALLALAT A BNV 8. sz. lakberendezési pavilonjában (a vásár főterén) a kiállítás tartama alatt // BUBIV" MARKA MINŐSÉG, JÓ ÍZLÉS! Vállalatok és közületek részére textilipari bérmunkákat rövid határidőre, egyezséges áron VÁLLALUNK KÉSZÍTŐNK VAGY JAVÍTUNK: • Bútorvédő huzatokat • Függönyöket • Munka- és védőruhákat • üzemi törlőruhákat stb DUNAKÖRNYÉKE RUHÁZATI ES HÁZIIPARI SZÖVETKEZET MÉRETES RÉSZLEGE VÁC Széchenyi utca Csitribirodalo Megyek az utcán, s azt a rövid szoknyás lányt bámulom, aki szembe jön velem. A pu­lóvere ring, és szőke a haja. Ahogy mellém ér, nagyot köszön, „csókolom”, és én jövök zavarba, hiszen ez a kis Ica a házunkból, s lehet, hogy tegnap volt, hogy még cigaret­táért szalajtottam... Mindenkivel megtörté­nik ez a jelenet tavasszal, s ahogy most a kelenföldi lakótelep magasba nyúló házai kö­zött sétálok, ez az ifjú városrész késztet ha­sonló ámulatra. Jártam erre sokszor, de csak most vettem észre, hogy már több a kész ház, mint az épülő, s milyen szépek ezek a házak, talán az kellett hozzá, hogy rásüssön a nap, s ahogy hunyorogva bámulok a tükröző ab­lakszemekbe, már nem tudom máshoz ha­sonlítani, mint a felnövő Icákhoz. Csitribiro- dalomnak nevezem, mert pimaszul fiatal vá­rosrész, ugyanakkor sokszínű, vidám, mak­rancos és szemet gyönyörködtető. Megleslek — mondom magamnak, ahogy sétára indulok, s úgy is érzem magam, mint kamasz koromban, amikor függönyök résein át leselkedtünk a vetkőző lányokra. Betonút, széles járdával, a házak ablakai nyitva, s legtöbb mögött csend, hiszen a la­kók dolgoznak most a város különböző mun­kahelyein, s csak egyik-másik erkélyről ha­jol ki néha egy friss kötényes nagymama, hogy lekiabáljon az unokának. — Lacika! Laciiiii! Kész az ebéd... A ház előtti kis tér csapatnyi srácából ki­válik egy Lacika, hallom, amint sziát üvölt társainak, de azt is hallom, amint két tízéves forma kölyök komolyan összebólint s ugyan­csak kilép a labdázók seregéből. Olyan ma­gabiztosan lépkednek, hogy utánuk megyek. Nem kell sokáig követnem őket, az Etele utca és a Fehérvári út sarkán levő bisztróihoz mennek, belökik az ajtót, némi habozás után kezet mosnak, aztán az önkiszolgáló pult előtt megrakják tálcáikat, s már esznek, nem is esznek, kajolnak, vidáman és nyugodtan, ki-kibámulva a nagy üvegablakon. Íme, a csitribirodalom pótnagymamája. Egyébként ez az első benyomás végigkísér. Gyerekek, mindenütt gyerekek. Autót keveset látni, ta­lán e két tétel között van némi összefüggés. És már itt vagyok az egyik új iskola előtt, modern, egyemeletes épület, ablakait a Váci utcai luxusüzletekben látott műanyag zsalu- gáterek védik a naptól. Nagy körülkerített udvar is tartozik hozzá, s persze nem üres az most sem, kislányok, kisfiúk játszadoz­nak ott. — Nem mentek innen azzal a labdával — harsog most egy erélyes hang, valahonnan alulról. — Betörnétek megint egy ablakot, mi! És megjelenik a hang gazdája, mire a gye­rekek hátrább futnak az udvaron Bajuszos, középkorú férfi, kék köpenyben. Ügy látszik, hogy a pedellusok nem nagyon változnak. No, de a gyerekeket sem kell félteni, alig hogy elmegy a szigorú kék köpeny, máris a magasba száll a labda Az iskolának két bejárata van. Gondolom, még úgy tervezték, hogy külön kaput szán­tak a fiúknak és a lányoknak, no, de a táb­lák már fel sem kerültek (Néhány lépéssel arrébb, az ugyancsak ifjú lágymányosi lakó­telepen leragasztották az elkülönítést jelző feliratokat, hiszen egyesült a két iskola.) Együtt tanulnak, közös osztályokban, s hát természetes, hogy most is közösen játszanak az udvaron. Középen a futball hódít. Azt hinné az em­ber, hogy ez a fiúk birodalma, no, de most éppen egy hosszú copfos kislány rúgja szak­értő módon, „riszttel” tovább a labdát. Az árnyékban két kisfiú ül egymás mellett. Ol­vasnak. Közelükben babát öltöztet egy szőke tízéves. Ahogy járkálok közöttük, körülvesz­nek. — Kit tetszik keresni? — kérdi egy masza-: tos szőke. — Ott ül a tanító néni, tessék oda­menni ... Nem megyek, inkább kérdezek, s ők vá­laszolnak, úgy látszik, sok interjút adtak már életükben, még egymás szavába is belevág­nak, akárcsak a nagyok. A maszatos szőke: — Én itt játszom, mert a papám és a ma­mám most dolgoznak és én napközis vagyok. A papám és mamám is iskolában vannak, mert tanárok. Nemsokára vége az iskolának és akkor megyünk a Balatonra. Még be kell fizetni a pénzt, de a papám azt mondta, hogy ad ... Alacsony kislány, nyolcéves forma: — Igen, az jó lesz, ha véget ér a suli. 'Most nem lehet annyit játszani, mert a mamám azt mondja, ha rosszul tanulok, nem vesz­nek fel az egyetemre (így mondja: egyetem­re), és akkor nem lehetek orvos. Az én apám egy nagyon magas ember magasabb a bá­csinál is és tűzoltó... Kisfiú, rövidnadrágban. — Bácsi, nekünk van fürdőszobánk. És én soha nem sírok, ha az anyukám megfürdet. Csak két hónapja lakunk itt és olyan jó me­leg víz folyik a kádba. Van egy motorcsóna­kom, amiben elem is van, és azt mindig ma­gammal viszem a kádba. Ugye a bácsinak is van fürdőszobája, mert az nagyon jó ... — Ne hencegj, az nekünk is van — mond­ja a kis szőke. — Nekünk „ficsiderünk” is van — kiált közbe egy vékony hangocska. Kihasználom az alkalmat és kisurranok. Néhány perc múlva már kórusban énekelnek, illetve üvöltenek, hiszen az énekesek is ezt teszik a tévében. „Mindenkinek van egy ál­ma” — jön utánam a slágersiker, s ebben a környezetben még csak banálisnak sem hat. Beljebb egy hosszú házsor előtt vasárna- piasan csendes a hangulat. Egyszercsak az Etele útról hatalmas nyergesvontató fordul be. Rakománya egy lakás két fala, nem ritka látvány itt, a sofőr egy már teljesen kész ház előtt fékez, s a következő jelenet tanúja le­szek. A pilóta, fiatal férfi, megnyomja a kürtöt. Élesen száll a hang felfelé, s úgy látszik, tud­ja az utat mert nemsokára női arc jelenik meg egy első emeleti ablak keretében. Aztán eltűnik, hogy csakhamar már a kapuban lás­sam. A sofőr kiugrik a kabinból, átöleli asz- szonyát, aztán már ott ül ismét a kormány mögött. Berreg a motor, az asszonyka inte­get, majd lassan befelé indul, ekkor veszem csak észre mozdulatairól, hogy kismama Ha ez a kicsi megszületik, már igazán bennszü­lött lesz a telepen. Megyek visszafelé, két épülő toronyház kö­zött, majd egy széles útra érek, amelyet csak az egyik oldalon szegélyeznek házak. A túlsó oldalon azonban gépek dolgoznak, még az alapokat ássák, de ismerve a házgyári tem­pót,- nemsokára házak emelkednek itt is, s a leendő lakók vasárnapi sétája most biztosan ide vezet. Ahogy ott botladozom a gödrök között, egy olajos ruhás férfi lép hozzám. — Mit keres itt? — kérdi szigorúan. — Nem látta a táblát? — és már mutatja is: „ÉPÍTÉSI TERÜLET! IDEGENEKNEK BE­LÉPNI TILOS.” Meglepőd,ve állok, és nem tudok mit vá­laszolni. Idegen? Idegen? Hát lehet egyálta­lán valaki idegen itt, a Csitribirodalom hatá­rainál ? VÁC Nyolcvandekás aranylelet Szép menyasszony a kirakatban Benedek B. István

Next

/
Oldalképek
Tartalom