Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-17 / 114. szám

XII. ÉVFOLYAM, 114. SZÁM ÁRA 70 FILLÉR 1968. MÁJUS 17., PÉNTEK Az amerikaiak katonai nyomást akarnak gyakorolnia VDK-ra Aláírták az új magyar-lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést Csütörtökön fejeződtek be a magyar és lengyel párt- és kormányküldöttségek közötti tárgyalások. Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Nemes De­zső, Szirmai István, az MSZMP' Politikai Bizottságának tagjai, dr. Ajtai Miklós, Czinege La­jos, Németh Károly, a Politi­(Folytatás a 2. oldalon) „Siófokig miénk az út“ Autópályán Budapesttől-Székesfehérvárig Avatás — kitüntetéssel De Gaulle vidéki körútja Romániában De Gaulle francia államel­nök és kísérete csütörtök reg­gel Ceausescu államelnök és más hivatalos román személyi­ségek kíséretében különrepü- lőgéppel Craiovába repült. De Gaulle a csütörtöki napon Craiován kívül rövid látoga­tást tett Dőlj, Olt, Arges, Dim- bovita és Prahova megyékben. Kuroneko A cannes-i nemzetközi film- fesztiválon bemutatták a „Ku­roneko” című japán filmet. A filmet Kaneto Sindo rendez­te, aki' 1961-ben, Moszkvában „Kopár sziget” című filmjével nagydíjat nyert. Miközben a VDK delegáció­ja Párizsban azon fáradozik, hogy „propagandaszintről az érdemi tárgyalás szintjére” emelje az amerikai időhúzó taktikával megbénított előtár- gyalásokat, addig az amerikai fél a Viet­namban kifejtett fokozott katonai tevékenységgel próbálja előnyösebb hely­zetbe hozni magát. Május első felében az Egye­sült Államok fokozta légitá­madásait a VDK déli terüle­tei ellen. Megfigyelők véle­ménye szerint ezzel Washing­ton katonai nyomást akar az észak-vietnami kormányra gyakorolni: azt akarja elérni, hogy a VDK-nak sürgős le­gyen, akár engedmények árán is megegyezésre jutni Párizs­ban a bombázások beszünte­téséről. Ezt a célt tanúsítja a tá*- madások egy részének jellege is: Nghe An, Quang Binh tartományok sűrűn lakott vá­rosaira, valamint a haiphongi kikötő szomszédságában fekvő Bach Long szigetére dobtak bombákat, és pilóta nélküli felderítőgépet küldtek Hanoi fölé. Az előtárgyalások kezde­te óta most volt először légi­riadó Hanoiban és Haiphong- ban. Párizsi lapvélemények „naiv elképzelésnek” minősí­tik azt az amerikai feltevést, hogy ilyen módon a VDK esetleg ellenszolgáltatásra is kénysz .üthető lenne a légi­háború megszüntetése ellené­ben és rámutatnak, hogy az Eszak-Vietnam felett lelőtt amerikai gépek száma vesze­delmesen közeledik a három­ezerhez. (A héten lelőtt hét géppel eddig 2920 gépet vesz­tettek.) Más feltételezések szerint az amerikaiak a dél-viet­(Folytatás a 2. oldalon) Nem népünnepély kezdődik ma a Városligeti tó partján, egy „tenyérnyi” világpiac költözött 10 napra a festői környezetbe. Harminchat nemzet trikolórját lengeti a májusi szél, s az idén először képviselteti magát mind az öt kontinens a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Látszó­lag alig változott itt valami a legutóbbi évekhez képest: nem növekedett a kiállítási terület, legtöbb nagy kiállítót a tavalyi térkép segítségével is megtalálhatunk, ismerősök az arcok, a színek, az ízek. Mi változott? A hangulat. Legalábbis a vásár részvevőié. 1968-at Csütörtök délután az Or­szágház kupolacsarnokában ünnepélyesen aláírták a Ma­gyar Népköztársaság és a Len­gyel Népköztársaság új barát­sági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szerző­dését. Magyar részről Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára és Fock Jenő, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke, lengyel részről Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára és Józef Cyrankiewicz, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja, a miniszter- tanács elnöke írta alá a szerző­dést. Az aláírásnál jelen vol­tak a tárgyaláson részt vett magyar és lengyel párt- és kormányküldöttség tagjai és szakértői. Jelen voltak az aláírásnál Losonczi Pál, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke, [ írunk, a magyar népgazdaság fejlődésének történelmi dátu­mát. Hazai vállalataink, gaz­dasági intézményeink már a reform eddig eltelt néhány hó­napja alatt is megtanulták, hogy a piacon elsősorban nem díszelegni, nem reprezen­tálni kell, hanem vásárt csinálni, jól eladni, vagy jól venni. Bizonyos, hogy ezután is jól­esik majd a portékájukat kel­lető magyar szakembereknek, ha szabad idejükben látni­valókat kereső vendégek is körülcsodálják kiállított ter­mékeinket. De ezzel ma már A kocsik türelmetlenül ber- regtetik a motort, lassítanak, majd lefékeznek. Várni kell. De nem is olyan sokára meg­nyílik a pálya, s új úton ro­boghatnak. Tegnap délután 4 órakor hivatalosan is átadták a forgalomnak a Budapest­nem elégedhetnek, és nem elégszenek meg. A karneváli forgatagban — ami sajnos nem mindig segí­ti elő az eredményes üzletkö­tést —, szemük a leendő part­nereket kutatja, azokat a ke­reskedelmi, műszaki szakem­bereket, akikkel közvetlenül, szabadon tárgyalhatnak, meg­állapodhatnak, vagyis most, vagy később, vásárt csinálhat­nak. Ezért jellemzi valódi vizs­gadrukk az idei BNV hangu­latát. A bemutatkozás sike­réért izgulnak a hazai kiállí­tók, az ipar és a külkereske­(Folytatás a 2. oldalon) ről most már Székesfe­hérvárig vezető sztrádát. Az újabb szakasz: Marton vá­sártól Fejér megye székhe­lyéig visz. A Budapesti Közúti Igazgatóság vezetője, Bállá Mi­hály ezt mondja: — Az építtetés és a fenntar­tás a mi feladatunk. Siófokig mienk lesz ez az út, amelyhez később egy kísérő, második pálya is épül. összesen 900 milliót költött az állam a Budapestről Székesfehérvá­rig vezető útra. A legnehezebb szakasz volt a Velencei-tó mel­lett Velence és Pákozd között. Itt 300 ezer tonna sziklát kel­lett az útból eltávolítani rob­bantással; 150 gépkocsi dolgo­zott éjjel-nappal, s 150—200 ezer tonna anyagot kellett a helyszínre vinni évente. A napsütéses szép időben az indulásra váró kocsikaraván s ezernyi ünneplő jelenlété­ben dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter vágta át a szala­got. Egyúttal átnyújtotta a minisz­ter a kormánykitüntetéseket az útépítés legjobbjainak. Irány Székesfehérvár! Mindannyiunk számára öröm, hogy még az idegenfor­galmi szezon kezdetén sikerült átadni rendeltetésének a Bala­ton felé vezető új autópályát. (t. gy.) Politikus gazdasági vezető Rengeteg intelem, figyelmeztetés, jótanács címzettjei voltak az utóbbi időkben a gazdasági vezetők. Nincs is ezen semmi különös. Üj elképzeléseink megvalósítása nem megy anélkül, hogy a gazdasági élet irányító posztjain álló emberek még felvértezettebben, minél több vezetői erény birtokában lássák el néha valóban nehéz, bonyolult, s mindig felelősségteljes feladataikat. A különböző fóru­mokon a vezetőkkel kapcsolatban elhangzott igényeket röviden össze lehet foglalni. A mai gazdasági vezetőktől azt várja az ország, hogy ne csupán a szakmai tudása legyen meg, hanem politikai felkészültsége is. Nyugodtan mondhatjuk: a jó gazdasági vezető egyszemélyben jó po- litikus is. Politikus. Igen sokrétű meghatározás ez, nem egyedül a politikai fejlettséget, tájékozottságot, nem is csak a meg­bízhatóságot, a szocialista rendszerhez, az országhoz fű­ződő hűséget fejezi ki. A vezetői tulajdonságok mellé kell számítani az emberségbeli, erkölcsi és szellemi többletet, amely nélkül egyetlen egy felelős vezető sem képviselheti a párt és a kormány politikáját. Ennek az adott helyen ő a képviselője, s ebből következően az említett plusz nél­kül dolgozni, helyesen vezetni sem tud eredményesen. Lehetséges, hogy egyesek ezt az elvet főleg a párt­tagokra értik majd. Igaz, számukra a szervezeti szabály­zat természetesen kötelességként jelöli meg a gazdasági, vagy más jellegű határozatok elfogadását, s az értük ki­fejtett aktív tevékenységet. Az is tény. hogy a kommu­nista vezető különleges figyelem közepette végzi munká­ját, s mindig példát kell mutatnia. De ma hazánkban a gazdasági és a közélet vezető helyeire kiszemelt párttag és pártonkívüli káderek számára egyformán érvényes a kettős, a szakmai és a politikai követelmény. A szakmai tudás jelentősége mindennap esedékes vizsgája nem szorul hosszabb elemzésre. A vezetők poli­tikai normái is világosak. Legfeljebb valamiféle fontos­sági sorrendről lehetne elmélkedni. Mégis, azt hisszük, talán ebben sem lenne nagy vita. A politika alapja nem más, mint az emberekhez, a beosztottakhoz, a munkatár­sakhoz fűződő viszony. Aki nem ért az emberekhez, nem Ismeri érzéseiket, gondjaikat, vágyaikat, véleményüket, az, bármilyen nagy szakmai gyakorlata van, nem tudja eléggé érvényesíteni, mert az ő tudása is csak a közös­ség, a maga kisebb-nagyobb kollektívája segítségével, annak teljesítményei révén érvényesül. Ezért tartjuk ezt a gazdasági őrhelyeken végzett politizálás alfájának és ómegájának. Ez a kapcsolat — melyik is lenne a legtalálóbb jelző rá? — legyen mindig korszerű. Olyan, amely számol a párt és a kormány demokratikus törekvéseivel, a dolgo­zók megnőtt aktivitásával a közös ügyekben. Ebből adódik, hogy a gazdasági vezetők megtanulták, a jó politizáláshoz hozzátartozik a dolgozók megfelelő, rendszeres tájékoztatása. Ez kifejezi az emberek meg­becsülését, egyszersmind jobban felébreszti felelősségü­ket a munkahely feladatai iránt. Egy további ilyen vonás, amely a „munkahelyi politi­kus” jellemzőihez tartozik, a határozottság, a szókimon­dás, a gyors, önálló döntés, aminek haszna egyrészt a vezetői tekintély erősítése, másrészt pedig növeli az em­berek bizalmát is, hogy gyakrabban álljanak elő mind­azzal, ami foglalkoztatja őket. Az emberek közelsége, az íróasztalhoz ragadó politizálást elvető magatartás konkré­tabbá teszi a munkát. A bátor kritikai szellem meghono­sítása, akár a legszemélyesebb dolgokkal, akár a vállalat munkáját segítő észrevételekkel kapcsolatban nyilvánul meg, mindenütt fél győzelem, újabb sikerek feltétele. S még egyet a kritikával kapcsolatban. Nem ígér sok ered­ményt a gazdasági vezetőnek a politikai munkája, ha kör­nyezetében a bírálat és az önbírálat torz. Hiába, ilyen az élet, a vezetőket gyakran körülveszik talpnyalók, hízel­gők, akik sokszor önző érdekekért elfogult, alaptalan fülbeduruzslással zavarják a nélkülözhetetlenül fontos, harmonikus hangulatot, zavarják a szemmértéket, a mun­kában. egyes személyek, vélt erények vagy hibák meg­ítélésében, A jó politika elengedhetetlen része a közvet­len. elvtársi kapcsolat a dolgozókkal, a széleskörű érdek­lődés a munkahely minden rezdülése iránt, s a megfon­tolt „utolsó szó”. Vető József V __________________________J 3 Iu nyit a BJV V Világpiac a Városligetben Előzetes: a monstre sajtóbemutatón (Foto: Kotroczó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom