Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-16 / 113. szám
1968. MÁJUS 16., CSÜTÖRTÖK rtai HECVCI kMívíuv Korai burgonya Alsónómedinek immár 20 éves hagyománya a korai csíráztatott burgonya. Május végén, június elején az elsők között jelenik meg a piacon az árujuk. Volt olyan esztendő, amikor 700 vagonnal értékesítettek s a termés zömét exportra vitték. A múlt évben a fogyasztási szövetkezet 16 millió forintos felvásárlási forgalmat bonyolított le a helyiekkel. Az idei kilátások is kedvezőek. Most arra törekednek, hogy a belföldi fogyasztást is biztosítsák a jó minőségű helyi termésből. Nyolcvanezer kilogramm gomba Tagfelvétel tagjelöltség nélkül A Duna Kertészeti Termelő- szövetkezet pincéiből évente nyolcszázezer kiló gombát szednek. A gombatermesztés több mint hárommillió forint bevételt jelent számukra. Több mint egy esztendő tapasztalatait tehetjük mérlegre annak vizsgálatában: hogyan vált be, milyen eredményeket hozott a tagfelvételi munka a párt IX. kongresz- szusa óta. A kongresszus a kiindulópont, hiszen ekkor született meg a Szervezeti Szabályzatban az a módosítás, amely eltörölte a tagjelöltséget. Emlékezhetünk rá: a javas- I lat körül akkoriban meglehetősen soi'/í'.v kiírni fi itt bontakozott ki, érvek hangzottak el a tagjelöltség eltörlése mellett és ellene is. A javaslat ellenzői a „felhígulástól” féltették a pártot, széles „kapunyitásnak” tekintették a Szervezeti Szabályzat módosítását. Jó indulatból fakadó aggályok voltak ezek, lényegében a párt féltése diktálta őket. Időrendben a kongrasz- szus idején, a pártszervezetekben nyilvántartott csaknem 38 ezer tagjelölt ügyének rendezésében tanúsított elvi következetesség, a követelményekben szigorúság volt az első megnyugtató válasz az aggodalmaskodóknak, eyöződhettek róla: a mérce nem változott, igényes, körültekintő az elbírálás, hiszen a pártszervezetek több mint két és fél ezer tagjelöltet nem tartottak alkalmasnak a párttagságra. S mit bizonyít a tagjelöltek ügyének rendezése óta eltelt több mint egy esztendő? Semmiképpen nem a felhígulást. Sőt, a párttagság 1967. évi növekedési üteme még alatta is marad a kongresszust megelőző évek átlagának. Persze, ha figyelembe vesszük, hogy a múlt < évben a tagjelöltek ügyének rendezése egy időre visszavetette, lassította a tagfelvételt, a szerényebb növekedést reálisnak tarthatjuk. Nem szállítottuk le tehát a mércét a felvételeknél. S ha mégis vannak problémák a tagfelvételben, ezek más természetűek és semmiképpen nem a feltételek lazítására mutatnak. A jövő szempontjából • éppen ezek a tünetek, ezek a tendenciáit a figyelemre méltóak, mert jelzik a tennivalókat a tagfelvétel javításában. Az elmúlt időszakokhoz hasonlóan, a múlt évben sem növekedett megfelelő mértékben a munkáspárttagok aránya. Nem megtorpanásról van szó, csupán kírúnuíos l«»nnr„ ha a munkásosztály soraiból — az osztály társadalmi súlyának és létszámának megfelelően — nagyobb arányban jelentkeznének a pártba. Ehhez az szükséges, hogy a helyi pártszervezetek megvizsgálják: mely tényezők gátolják a munkáspárttagok arányának növekedését. Sok ipari üzemben meglehetősen passzívak a pártszervezetek a pártonkívüli munkásokkal szemben. Vannak ipari üzemek és különösen építőipari vállalatok, ahol a múlt eszéletkora, még mindig tapasztalható a fiatalok elvándorlása, s persze, lassúbb a materialista világnézet térhódítása. De ezek csak az okok egy részét képezik. Lehet és kell is változtatni például azon, hogy a tsz-vezetőségek és a pártszervezeti vezetőségek között sok helyütt nem megfelelő a kapcsolat, s ez visszahúzó tényező a pártszervezetek erősödése szempontjából is. Sokat lehetne segíteni abban is, hogy erősödjenek politikai súlyukban, befolyásukban, tekintélyükben a termelőszövetkezeti pártszervezetek. Ehhez, persze, a párttagság számbeli növekedésére is szükség lenne — mondhatnák — és joggal. Am a számbeli növekedésnek mindenképpen előfeltétele, tendőben egyetlen párttagot ] hogy a tsz-pártszervezeteknek Asszony juhász A domboldalon legelésző juhokat asszony vigyázza. Kezében a hagyományos kam- pós bot, hóna alatt újságot szorongat. Harmincegynéhány éves lehet. Ahogy közeledem, kócos puli szimatol felém. — Egyedül őrzi az állatokat? — Most igen — válaszol Varró Andrásné. — A férjem a hodályban almoz. — Elbír velük? — Ha jó kutya van, .nem nehéz. — Gyakran helyettesít? — Egy héten kétszer-há- romszor, attól függ. Nem sok egy ember ennyi állathoz. Most 325 anya és 300 bárány van. — Segít másban is? — Hogyne. Fejni is szokKözben elszalad a laposba húzódó juhok után. — Nem lehet szem elől téveszteni őket, mert rámennek a vetésre — mondja Varróné. — Ezért jobban szeretek az erdőben legeltetni. — Család? I — Két fiú. Az anyósomék- ‘ kai vannak. Együtt lakunk Tápióságon. De hogy átjöttünk a Virágzóba, helyben rendes szoba-konyhát adtak. Mi itt élünk. Tartok baromfit is. Hetenként kétszer-három- szor megyünk haza: ha megkezdődik a fejés, ritkábban, mert fáradtak vagyunk. Vettünk az otthoniaknak tévét... — Nehéz lehet így ... — Hát... fogadjunk egy embert és oda fizessünk? ... — Meddig legeltet? — Ameddig látok. — Hogy lelik az idő? sem vettek fel a munkások közül. A pártonkívüli munkások — jóllehet egyetértenek a párt politikájával, a tetteikkel naponta bizonyítják egyetértésüket — valójában akkor jutnak el a felismeréshez, hogr a pártban van a helyük, ha a pártszervezetek türelmes nevelő, tanító munkával, a társadalmi tevékenységen keresztül bizonyítják be nekik: Meg- i igaz. a párton kívül is meg- ' becsülésnek örvendenek, mégis. a párton belül tágabb cselekvési lehetőség nyílik nem egyszerűen egyetértésük bizonyítására, hanem a párt politikájának előbbrevitelére. Hogy mennyire összefügg a politikai érettség, a társadalmi problémák iránti érdeklődés. azok megértésének, ismeretének szintje a párthoz való tartozás óhajával, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint éppen a műszaki, közgazdász értelmiség arányának jelentős emelkedése a párttagok között az elmúlt esztendőben. Az újonnan felvett szellemi foglalkozású párttagoknak csaknem egyharmada került ki a műszaki értelmiség köréből. Az okok között a legdöntőbb az a megállapítás, hogy a gazdaságirányításnak új rendszerével kapcsolatos viták, a lelkesítő perspektíva, a párt politikájának alaposabb, mélyebb értése közülük sokakat hozott közelebb a párthoz. Az elmúlt esztendő is azt mutatta, mint az előzőek: nem tudunk rlórr lépni falun a párttagok arányának megfelelő növekedésében. Az újonnan felvett párttagoknak mindössze 8,5 százaléka volt termelőszövetkezeti fizikai dolgozó. Az okok a falu helyzetével függnek össze. Közismerten magas a tsz-tagok tam és ha leválasztódik a' bá' rany, én gondozom. A fér- : — Térítőt horgolok, vagy jemmel együtt vállaltuk a 1 olvasni szoktam. Járatjuk a birkákat. — Melyik tsz-ben dolgozik? — A tápiúsülyi Virágzóban. Négy éve, hogy átjöttünk a sági tsz-ből, mert ott keveset fizettek. — Itt elégedettek? — Eddig nem bántuk meg. Négyv^r- forintot kapunk előlegként egy munkaegységre. Népszabadságot, meg a Hírlapot. Egynapi késéssel kihozzák ide is a postát. Az állatok nem érzik magukon a vigyázó szemet és a pulival, Józannal együtt eltűnnek. Varróné gyorsan búcsúzik: — Ne haragudjon, utánuk nézek, mert megszid az ember. Látja? Ilyen juhász va gyök... Soós Ibolya legyen vonzásuk, tekintélyük. S ez már nemcsak a tagok számától'függ. Vonzóvá tenni, a pártszervezeteket, ezzel teremteni meg a számszerű növekedés alapvető feltételét — minden pártszervezetre érvényes ez, de kivált a termelőszövetkezeti pártszervezetekre. Itt ugyanis a kommunisták közösségformáló ereje, korszerű gondolkodásmódja, szocialista munkaerkölcse, közösségi magatartása, az új, a szocialista szövetkezeti emberhez méltó életmód, gondolkodás- mód megmutatása a saját példán *— rendkívül fontos tényező a párt vonzerejének növelése szempontjából. Végezetül egy íunius iunulsníff : valahányszor a pártbizottságok, pártalapszervezetek a tagfelvételi munkát vizsgálják, mindig abból kell kiindulniuk, milyen összefüggés van a pártszervezet tekintélye, befolyása. vonzereje és a párttagok Számának növekedése között. Ha valahol elmaradnak az új felvételekkel, ott nem egyszerűen csak szervezeti hibákat kell keresni, és nemcsak abban kell látni az okot, hogy talán nem foglalkoztak megfelelően a párttagságra számításba jövőkkel, hanem a pártszervezet munkájának egészét kell elemezni. S akkor talán ki fog derülni: nem volt elég erős a pártszervezet befolyása, nem tudott kellő tekintélyt kivívni magának, talán baj van a gazdasági és a pártszervezeti vezetés kapcsolatában is, nem megfelelő az egyes párttagok munkamorálja, emberi magatartása. Mindezek elemzése rendkívül fontos a pártépítő munka helyzetének megértéséhez s annak megjavításához. Faragó Jenő Beszappanozva... ssa unkásnők, munkások ott állnak beszappanozva a ImI fürdő zuhanyai alatt és várják a vizet. Dühönge- nek (a nők) és káromkodnak (a férfiak), mert víz nincs: se hideg, se meleg. Vagy várnak, s akkor lekésik az autóbuszt, vagy törülköznek, s ez. viz híján, kínos művelet. A múlt esztendőben sűrűn megtörtént mindez a Papíripari Vállalat Szentendrei Papírgyárában, s a többi, környékbeli üzemben. Most, hogy újra itt a meleg idő, a múlt esztendei események reprodukálódnak. Vízhiány a Duna partján? Sajnos. Vödörben hordják az ivóvizet, a mellékhelyiségek használhatatlanok, s tavaly a városi tisztiorvos (joggal) már büntetést helyezett kilátásba a tarthatatlan állapotok miatt. A Duna vizét ugyanis csak ipari célokra használhatják, minden egyéb vízigényt a városi hálózatnak kellene kielégítenie. A Pomáz községet a városi hálózattal összekötő hidroforház azonban olyan kapacitással működik — mondják a gyár vezetői —, hogy igen sűrűn még a levegő nagyrészét is kiszívja a csövekből, nemcsak a vizet. Pomázon van víz, sőt annyi, hogy bőségesen locsolják a kerteket vele, itt meg műszak végén szárazon szörcsögnek a zuhanyrózsák... A gyár több ízben megkereste a városi tanácsot, sőt. az épülő vezetékrendszer mielőbbi befejezése érdekében társadalmi munkát is felajánlottak. A társadalmi munkára senki nem tartott igényt... a vezeték pedig — ami egy új kútrendszer bekapcsolásával megoldhatná a helyzetet — épülget, készül- get. Csak túl lassan, túl körülményesen, főként azok számára tűnik így, akik kénytelenek piszkosan távozni műszak után a gyárból. (Nincsenek kevesen...!). Több megoldás kínálkozik: 1. A vezetékrendszer bővítését, az új kútrendszer bekapcsolását végző Vízügyi Építő Vállalat — ha kell, anyagi ösztönzés nyomán, s a társadalmi munka igénybevételével — meggyorsítja ottani kirendeltsége dolgozóinak tevékenységét. 2. Addig is, míg ez megtörténik, a hálózatot és a hidroforházat működtető Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat úgy alakítja át a vízelosztást, hogy — akár órarend szerint, a hidroforház automatájának módosításával — műszakváltáskor a város ipari negyedében — papírgyár, betongyár, toliüzem stb. — elegendő víz legyen. 3. A városi tanács eljár a legfőbb gazdánál, a megyei tanácsnál, hogy közös erővel véget vessenek az áldatlan állapotnak, s rtecsak műszakváltáskor, hanem mindig legyen víz az üzemekben. Egészen biztos, hogy még más megoldások is lehetségesek annak a sokat hangoztatott elvnek a gyakorlati érvényesítésére, hogy nálunk minden a dolgozó embert szolgálja. Mert azok számára, akik újra és újra ott állnak a zuhanyok alatt, beszappanozva, de nem megfürödve, joggal tűnik nehézkesnek az ügyintézés. Az az ügyintézés, melynek nyomén, még..mindig — egy esztendő telt el! — nem sikerült biztosítani elegendő vizet, ök fürödni szeretnének, de ilyen ügyintézkedés mellett csak újra és újra — befürödnek ... M. O. Júniustól: Coca-cola A Magyar Likőripari Válla- j alapján — a gyártás technolat — profiljától eltérően — ! lógiáját, a minőséget rend- egy teljesen szeszmentes tér- j szeresen ellenőrzi. mék, a Coca-cola gyártását kezdte meg. Az új gyártmány amerikai licenc, eredeti recept és külföldi technológiai előírások szerint készül. A világon 134 országban, mintegy 1800 gyár készít hasonló eljárással naponta 96 millió palack ilyen üdítő italt. Az amerikai cég bécsi képviselete — szerződés A Coca-cola várhatóan június első hetében kerül forgalomba, egyelőre Budapesten és a balatoni üdülőhelyeken. Az idén mintegy 12—15 millió palacknyit készítenek s jövőre az igényeknek megfelelően szereznek be több alapanyagot, állítanak munkába több gépet. STACCATO: VARSÓ i. Ősz. Talán szeptember. Vagy október? Turisták. Hangos csoport. Csomagok gyűlnek. Az idegenvézető kiabál. Autóbusz. Rohanás. Percekre megállás. — Itt balra! Mindjárt következik. Figyelem... Most! — Fejek. Balra. — Ez itt Chopin emlékműve. Épült 1903. Tervezte... A lengyel nemzet nagy fia... Most következik. A park, ahol állunk kedvenc pihenőhelye a varsóiaknak. Valaki: Mi lesz ma megint ebédre? Kiszállás. Futás. Érd utol. — Csoport. Fizetve a belépés. Igen, igen, tessék ... Még egy ... Ö már nem hozzánk tartozik. — Karja lendül. Sorompó. Éri a hátamat. — Kastély. Királyok laktak itt. Díszes. Rekonstruálták. Ma is lakják. Elnöki rezidencia. Itt látták vendégül De Gaulle francia államfőt is. Limonádét iszunk. Ez is benne van. Tovább. Nowi Swiat. Oj házak. — Űjvilág utcát jelent magyarul. Egyik legszebb utcája Varsónak. Afféle belváros. — Séta. Ebéd. Na mi is? — Ez Itt a hely. Nagy tettek. Hősök. Halál és virág. Most meg emlékmű. Nemzetközi. Sokba került. Gettó. Ház sem maradt. Tessék körülnézni. Ez a kultúra- és tudomány palota teteje. Innen látni az Üj-Varsót. Toronyházak. Távfűtés. Közlekedés. Nincs kalauz. — Tovább. — Opera. Kiterjedés. Alapméret. Mindez jelentős. — Arcok. Turisták. Pislogás. „Pillanat! Állj! Tessék jönni. Egy felvétel. Mosolyogjunk. Most!” — Hősök. Emlékmű és virág. Megint. Fiatalok voltak. Érdemes megjegyezni. Átlagkoruk 16 év. — Igen? Érdekes. Az idegenvezető óráját lesi. Idő! Bíró! Fütty. Nincs túlóra. Holnap újra kezdünk. Ugyanez. Csoport a vonaton. Hazafelé. Azért szép volt, nem igaz? Jópofák. Ősz. Szeptember. Talán október? II. Ősz. Az őrült festő tobzódik. Fényekre szabdalja szét a leveleket. Szevasz. Kezed kristály. Csillogás. Felemeled. Itt születtél. Szerelmed: Varsó. Él. Nagy temetését túlélte. Felült. Megrázta magát és elindult. Ma nagykorú. Simogatja a talpam az avar. — Látod, ő Chopin. — Lendül a kristály, csillogását felfogja a szoboresoda. Meglebbenti a hatalmas érc-drapériát, és csendül a zongoraverseny. Megölel, Eölemel. Magasra. Ahol ő áll. A park. Padok. Csókok. Gondolatok összeölelkeznek. Szerelmes város. Kék szemű lányok. — Itt járt nemrég De Gaulle, ebben a kastélyban lakott. Ugye tetszik? Jönnek hozzánk. Figyelnek ránk. Lengyel- ország, tudod nekem azt jelenti... — Szépet kutattál. Mélyről. A lyukkártyarendszeren kihulltak sorban a dagálvos- kifejezések. A legegyszerűbb eszedbe jutott — mint neked Magyarország! Szívátültetés. Professzorok, kések nélkül. Mégis közös dobogás. A fák betakarnak. Megállsz. Nézünk. Szótlanul. Fehér márványtábla. Nevek. Aranybetűkkel. Sorban: Wladiszlaw, élt 16 évet, úgy hívták a Kölyök. Barbara, élt 17 évet, úgy hívták Napocska. Iréné, élt 15 évet, ő volt a Baba. És ők, a többiek, Csibész, és az Édes, meg a Pipás. Kik alig éltek 16 évet. Halottan lettek halhatatlanok. Csend. Szó? Minek. Sírna? Nem. Csak az öklök. Az öklök! Igen. Kirakat kacsintások. Üvegből mosolyogsz. Szemed meleg. Napfényt őriz. A karmester meghajol. — Újra van operánk. Látod? Hatalmas. Nagyszerű akusztika. És előtte, ott állt NIKE. Ott fent. Nekifeszül a szélnek. A hősök acélerejét őrzi hatalmas szobor-teste. Azt jelenti, hogy a népünk előretart. — Talán nem így mondtad/ Lehet. Mégis ezt jelentette. És az Óvá ros mézeskalács-házai, láttam ám. Mint a mi budai Várunk. Szemed simogatja a köveket. És a kövek remegnek. —■_ Nézz körül. Itt uralkodott a tűz. Megolvadtak a falak. És hősök születtek a lángokban. Vastagodott a jég. A kegyetlenség hidege. Anakronizmus*’ Csatornák. Ezrek. Tízezrek. Fiatal lányok. Kik apák, s anyák lettek volna. Sírjuk a mi szívünk. És nézd a mát. A kerteket. Az őszi virágot. Zeng a Varsói Ősz hangverseny-ária. A toronyházakat. Négy gyorslift suhan Ez is a miénk. És a csatornák újra betöltik eredeti szerepüket. A színorgiát meleg fények rendezik örök renddé. Karod asszonyos puhán körülfogja nyakamat. Nekem adtad, mint szüzességedet, megújuló szülővárosodat Regös István i
