Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-01 / 101. szám

7 3 arany 1 ezüst „Debrecenbe kéne „Április végén megkezdőd­nek a „Ki mit tud?’’ elődöntői a televízióban. Érdekes pro­dukciók is lesznek, ilyen töb­bek között a nagykőrösi dob­zenekar.” Valahogy így hangzottak a sorok a Népszabadság egyik, nem is olyan régi számában. Azóta az első elődöntőt a tv már közvetítette. Ez adta az ötletet a tudósítónknak ah­hoz, hogy ellátogasson a Toldi M.iklós Élelmiszeripari Szak- Középiskola és Szakmunkásta­nuló Intézetbe. Csipő András, az iskola KISZ-tanácsadó tanára nagy örömmel, de azért reális mér­téktartással beszélt a nemrég lezajlott és a közeljövőben sor­ra kerülő kulturális esemé­nyekről. — Mind a sport-, mind a kulturális életből tevékenyen kiveszik részüket tanulóink. Iskolánk az 1967—68-as tanév elejétől a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium fennhatósága alá tartozik. Így az eddigiektől eltérően tanul­mányi — kulturális és sport- versenyek tekintetében sokkal több iskolával kell összemér­nünk erőnket, mint eddig. Április 24-én az ÉDOSZ- székházban 12 iskola verse­nyén vettek részt tanulóink. Fiataljaink kiválóan szerepel­tek, öregbítették iskolánk hír­nevét. A szavaló- és prózamondó versenyben két KISZ-tagunk vett részt. Béres Erzsébet Il/a osztályos Gyóni Géza: Csak egy éjszakára című vers el- szaválásáért arany, Seres Er­zsébet IV/a osztályos József Attila: A város peremén című verséért ezüst fokozatot ka­pott. Tizenkét tagú kamarakóru­sunk Bálint Ferenc tanár ve­zényletével nagy sikert ara­tott. Jutalmuk szintén arany fokozat volt. Dobzenekarunk négy művet adott elő. Erőteljes dinamikus játékuk után a felhangzott sok taps őket és dr. Vecsery Zsig- mond tanárt, vezetőjüket egy­aránt dicsérte. Június 5 és 8 között Debre­cenben kerül sor a selejtező győzteseinek, díjazottjainak to­vábbi versenyére. „Debrecenbe kéne menni” — ez sikerült a körösieknek, bár ez már régi dal. „Mindenkinek van egy álma” — ezt nap­jainkban dúdolják. A tv-sze- replésre már behívták az is­kola dobzenekarát. Május 10-én mi is — és úgy hiszem, nagyon sok körösi ember szin­tén — ott ülünk majd a tv képernyője előtt, és szurko­lunk fiataljainkért. (sulyok) Lottózók, figyelem! Ma a lottóiroda reggel 7 órá­tól 14 óráig tart ügyeletet. ÖRÖK TÉMÁK a parkban, az utcákon Séta Vannak ilyenek. Angliában az időjárás, Dél-Amerikában a katonai puccsok, Budapes­ten a szállodakérdés, és or­szágszerte a tv műsora. Vannak azután időszakosan jelentkező témák is. Ilyenkor, tavasszal, megállapítjuk, hogy az elmúlt tél enyhe, csapadék- mentes volt, amit azért is fon­tos leszögeznünk, mert ezt egyesek jó előre elraktározzák az esetenként alkalmazható objektív magyarázatok közé. Szó esik még ilyentájt csatá­raink gólképtelenségéről, a szerelemről általában és konk­rétan, a főidényre szóló üdü­lői beutalók igazságos elosz­tásáról és ezzel kapcsolatban arról az évről évre visszatérő problémáról, hogy az idén jú­liusban lesz-e helyünk, ne­künk, magyaroknak a Balaton partján és hogyan készült föl a kánikulára a söripar. Vannak azután olyan témák is, amelyek ilyenkor — túl a rügyfakadáson, de még az aratásról tudósító híreken innen — a körösieket foglalkoztatják. Nagyszabású építkezés kez­dődött Szegeden. A szabad­téri játékok színhelyén ki­alakítják a szabadtéri szín­ház „előcsarnokát”. Hétez­A teljes felsorolásra ele­gendő hely hiányában nem vállalkozom. De a parkrongá- lókról feltétlenül szólnom kell. Naponta keresik fel a szerkesztőséget panaszosok, akik összetaposott virág­ágyakról, derékbatört facse­metékről, a szomszéd kiscsir­kéiről mondanak vádbeszédet — nem is szólva a kotlósok- ról. De jártában-keltében az új­ságíró is találkozik ilyen idő­szerű témákkal. Parkjainkban nem egy helyen törött desz- kájú padok riasztják el az ül­dögélni vágyókat. Milyen szép lett volna, ha ezeket május 1-re rendbe­hozzuk és valamennyit lefest­jük! Erről jut eszembe: érdemes lenne a múzeumkertben is né­hány padot felállítani^ hiszen nagyon sokan sétálnak arra és az általános iskolások, meg óvodás csoportok is felkeresik ezt a helyet, de a játék után nincs hová leülniük. ren tartózkodnak majd benne az előadások előtt és a szü­netekben. A gépkocsival ér­kezők számára 360 férőhe­lyes betonozott autóparkoló készül. A napról napra csinosodó, évfordulójának megünneplé­sére készülő város műemlé­keit időszerű lenne végre maradandóan megje­lölni. A református templom külső tatarozása befejeződött, de műemlékjellegét megörö­kítő márványtábla elhelyezé­sére ezúttal sem került sor. Ugyanezt, hiányoljuk a váro­si tanácsházáról is. Itt a május, sokan sétálnak a langyos tavaszi estében — és valamennyien kénytelenek megállapítani: rosszak a neonbetűk. Bár lehet, hogy ez sem időszaki probléma, hiszen előfordul olyan neonfelirat is, amelynek betűi hiányosan hunyorognak immár hónapok óta. És végül néhány szó erejéig arról a témáról, amely a föl­dön hever. A kerékpármeg­őrző helyeken nagyon sok a papírhulladék. Nem ártana ezeket napközben többször is összesöpörni. Sokan utaznak keresztül a városon, és közü­lük néhányan csak a szél ál­tal az úttestre sodort kerék­párőrző jegyek emlékét viszik magukkal. Helyi és tavaszi témák ezek — de milyen jó lenne, ha he­lyettük csak a tv műsorát kel­lene kritizálnunk! (—ara—) „Előcsarnok" Legendás május elsejék Május elseje. Honnan e tavaszi ünnep milliókat lenyűgöző varázsa? Gondol-e valaki is erre a vi- rágbaborult fák alatt, s ami­kor az ünnepi hangulatban vörös zászlók bomlanak ki vá­rosaink és falvaink házain? A bot kizöldül Évszázadok, talán évezredek mélyén lehetne csak kitapo­gatni ennek a tavaszi ünnep­nek a gyökereit. A téli fagyok­tól dermedt föld felenged, megindul a nedvkeringés a fákban, füvekben: a téli sze­lektől, éhségtől meggyötört ember felujjong az első rü­gyek láttán. Az élet megújulá­sának ősi ünnepére a ma em­bere már csak az ünnep köré sűrűsödött szokásokban „emlé­kezik” vissza, vagy csihol új magyarázatot az előtte már „értelmetlen” szokásoknak. Lám, a régi, a lassan fele­désbe merülő szép szokás: a májusfa eredetének magyará­zata. Valburgát — a vándorló szűz hajadont — ellenségei tisztátalan személynek nyilvá­nították. Rágalmazták, gú­nyolták. A leány, hogy elűzze a gúnyolódásokat, s bizonyítsa ártatlanságát, vándorbotját a tőidbe szúrta: a bot kizöldült, az ottlevők nagy ámulatára. Mindez pedig történt, a legen­da szerint, május első napján. Ki emlékszik erre a legen­dára, mint ahogy ritka az a legény is, aki hódolva a szép hagyománynak, májusfát fel­állítva a lány háza előtt, s kí­séretül dúdolgatná is: Kedvesemnek háza előtt Az éjszaka magas ja nőtt, S gyenge szellő lágy szár­nyain Piros kendő leng ágain. Májuskirályok Aligha tartja nyilván a köz­emlékezet, hogy a Rákóczi- szabadságharc idején a hu­szárezredek május elsején mindig megünnepelték a ter­mészet ébredését. Ezen a na­pion királyt — huszárkirályt, másnéven májuskirályt vá­lasztottak maguk közül, aki­nek mindenki engedelmesség­gel tartozott. Vidám ünnep le­hetett ez a nap a huszárezre­dekben, amiről írásbeli fel­jegyzések is tanúskodnak. Az ünnep rendjére májuskirály, az ő udvari népével: adjután­sokkal, asszeszorokkal, bévá- dolókkal, lapicskás mesterek­kel, tréfás asztali és udvari szolgákkal, konyhamesterrel és borra gondviselővel — vigyá­zott az írásba foglalt regulák szerint. Táborban élőkről lé­vén szó, a sereg jó hírnevének megőrzése érdekében is a má­jusi vigalom szabad folyását, a májuskirály kiáltványba fog­lalta. Vidám hangú szózatában adta a vitézek tudtára, mikép­pen illő viselkedni az ünne­pen. „Senki ne merészkedjék szitkozódni és káromkodni... se asszonyt, se leányt erővel ne csókoljon, se mocskos be­szédeket ne mondjon, se pe­dig illetlenképpen hozzá ne nyúljon... senki az vigadó helytől az mi szabadságunk nélkül el ne távozzék. senki házába ne menjen... az, kiket az asszonyok hivatalába ren­delünk ... szép udvari szókkal, az tánchelyére vezéreljék” — mondják egyéb szabályok mel­lett a regulák. S ki ellenük vét, májuskirály ítéletet mond felette, mit a lapicskás mester nyomban végre is hajt. A májuskirályok ugyan fe­ledésbe mentek, de néhol még ma is feltámadnak évente — az ugyancsak a tavaszi ünnep­körhöz tartozó pünkösdikirá­lyokban. A majálisoktól május 1-ig Sok szép szokás élt száza­dokon át népünk körében, a A PESTME <rY E. 1 XII. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM 1968. MÁJUS 1., SZERDA A folyamatos, jó munka jutalma T’i&estöÉöeSs&ör éí Ismét elnyerte a szocialista címet a konzervgyár A gyár dolgozói cs a meghívott vendégek Kovács Sándor igazgató szavait hallgatják Szombat délután került sor az Arany János Filmszínház­ban a konzervgyár élüzem- avató ünnepségére. A gyár ez alkalommal tizenötödször lett élüzem, ötször nyerte el a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, és ez évben másodszor kapta meg a Szocialista Munka Vállalata kitüntető címet. A kitünteté­sekről szóló oklevelet Gergely István, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyet­tes adta át. Mindez az elismerés hosszú éveit folyamatos, jó munkáját dicséri. Tavaly például 100 millió forint értékkel több konzervet állítottak elő, mint az előző évben. Éves termelé­sük elérte a 8500 vagont. A számok mögött több ezer dolgozó, áldozatkész munká­ja rejlik. Ezt bizonyítja az is, hogy ma már a gyárban hét üzemrész viseli a szocialista műhely címet is és 145 szocia­lista brigád dolgozik az üze­mekben. május elsejékkel kapcsolatban. A hely szerint és időben foly­ton változó, alakuló népszoká­sok valamennyien, megegyez­nek abban, hogy mindig a ter­mészet ébredését, az élet meg­újulását ünnepelték — kint a szabad természetben, a legen­dás hírű és szépségű majáliso­kon. Az ünnep keletkezésének, fejlődésének történetében néz­ve a májusi ünnepet, nem véletlen, hogy a második In- ternacionálé első kongresszu­sa Párizsban 1889. júniusában, éppen május elsejét választot­ta a világméretű tüntetés nap­jául, melyen a nyolcórás mun­kaidő bevezetését követelték. A kongresszusi határozat má­sodik pontjában a következő­képpen rendelkezett: „Tekin­tettel arra, hogy az amerikai munkáskövetségek 1888. évi december havában tartott kongresszusán a nemzetközi tüntetés határnapját 1890. évi május hó elsejére állapította meg: a nemzetközi tüntetés határnapjául a kitűzött idő fo- gadtatik el.” Azóta lobognak minden év­ben a kapitalista országokban erdők ligeteiben, folyó part­jain titokban a vörös zászlók, s lobogtatva, rejtve hazánkban is a munkásmajálisokon is, amíg 1919-ben először, s utána 1945-től minden évben vörös zászlókba öltözik az ország a munkásosztály nemzetközi ün­nepén. Ferencz Lajos Több mint háromszázan részesültek kitüntetésben, illetve pénzjutalomban. Közülük négyen az élelmiszeripar ki­váló dolgozója kitüntetést kapták. Szabó Mihály szerkesz­tési csoportvezető átveszi a kitüntetést (Foto: Kiss András) Legjobb a meggébew» Kiváló szövetkezet A Nagykőrösi Fogyasztási Szövetkezet tagjai a Kinizsi Sportkör helyiségében ünne­pelték a nagy eseményt: a megyében egyedül elnyerték a Kiváló szövetkezet címet. Az erről szóló oklevelet Szikszai Sándor, a MÉSZÖV elnöke és Bodnár Miklós, a KPVDSZ megyebizottságának képvise­lője nyújtotta át a szövetke­zetnek. Molnár László, az igazgatóság elnöke ismertette azokat az eredményeket, ame­lyek alapján a kitüntető cím' a birtokukba jutott. Ezután került sor a különö­sen jól dolgozók kitüntetésére és megjutalmazására. Nemes László étterem- és szállodavezető Kiváló szövet­kezeti dolgozó kitüntetést ka­pott. Kiváló dolgozó jelvényt kap­tak: Mester János vendéglátó­ipari osztályvezető, Soltész László boltvezető, Tornyi Bé­la áruházi dolgozó és Péli Im­re, a kocséri kisvendéglő ve­zetője. Huszonötén kaptak Kiváló dolgozó oklevelet, és a felso­roltakkal együtt százharmin­cán részesültek pénzjutalom­ban. Az ünnepséget hangulatos vacsora követte. ÉLÜZEM K TEJÜZEM A Budapest és Vidéke Tej­ipari Vállalat tavalyi munká­jáért elnyerte az élüzem cí­met. A vállalathoz tartozó Nagykőrösi Tejüzem termelési eredményei nagy mértékben hozzájárultak ehhez. Gyárt­mányaikkal a mezőgazdasági kiállításon egy arany- és egy bronzérmet, valamint két el- I ismerő oklevelet szereztek. Tavalyi termelési tervüket és export tervüket egyaránt 110 százalékra teljesítették, ami értékben 50 millió forintot je­lent. Az elmúlt évben alakult két munkabrigádjuk ma már a szocialista címet viseli. A tejüzem dolgozói ma tar+ ják élüzemünnepségüket. Mii látunk ma a moziban? Horgász a pácban. A sikeres francia filmvígjáték felújítása. Főszereplő: Louis de Funes. Korhatár nélkül megtekint­hető. Kísérőműsor: Magyar hír­adó. Előadások kezdete: fél 6 és 8 órakor. Csütörtöki műsor: Edgár és Krisztina. Magya­rul beszélő szovjet film. Kísérőműsor: Borzasztó gye­rekek. Ha én felnőtt volnék. Előadás kezdete: fél 6 és 8 I órakor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom