Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-14 / 111. szám

Népes mezőny, sok érdeklődő a vasárnapi autósversenyen A hét utolsó napján sok személygépkocsi gyakorolt a Rádi úti vásártéren. Min­denki felkészülve, elméleti és gyakorlati tudással fel­vértezve akart részt venni a vasárnapi autósviadalon. Ragyogó napsütésben hét női és harmincegy férfiver­senyző adta le nevezését a Magyar Autóklub váci cso­portjánál. Sorra indultak a Skodák, Volkswagenek és Trabantok, hogy teljesítsék a kitűzött feladatokat. — Zökkenőmentesen zaj­lott le a verseny — nyilatko­zott Harmos Béla klubtitkár. — Tizennégy díjat adtunk ki három kategóriában, de a teljes mezőny tanújelét adta, hogy a KRESZ-anyag teljes birtokában, jó terep- és mű­szaki ismeretekkel rendel­kezve rutinosan uralja a jár­művét. — Következő programunk a bakonyi túra. Eddig 25 je­lentkező iratkozott fel a lis­tára. Még néhány jelentke­zést elfogadunk. Szombaton, 18-án indulunk a Veszprém, Zirc, Pormcsesznek, Géza- háza útvonalon. (p. r.) Vasárnap Tizenegyszdres névadó Egy család kettős ünnepe Egy hónapja a televízió is közvetítette az ötszázadik váci névadó ünnepséget. Szomba­ton ismét eljöttek vagy százan a rokonok és munkatársak so­rából, hogy jelen legyenek az újabb kis magyar állampolgá­rok felavatásának. Tizenegy gyermek kapott nevet ünne­pélyes külsőségek között. Kár­páti Pál technikumi tanár számára kettős volt az ünnep, mert két gyermeke vett részt a bensőséges, ismét nagyon szépen sikerült névadáson. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Xil. EVEOLVAM, 111. SZÁM _____________________________________ ■■ T egnap kezdődött az érettségi Ötszáz diák Ijiji Első írásbeli — magyarból jilll Szombati ballagások Tegnap, hétfőn még fél nyolc óra sem volt, de az ün­nepi ruhába öltözött 18 éves diákok sietve igyekeztek a középiskolák felé. A váci gimnáziumokban, a szakkö­zépiskolákban és a techniku­mokban 13 negyedikes osztály ötszáz diákja kezdett az írás­beli érettségi első napi ma­gyar tételének a kidolgozásá­hoz. — Felkészülve,' nyugodtan kezdek a munkához—mondta Kelemen Katalin, a mezőgaz­dasági technikum negyedi­kese. — Négyévi munkáról adunk számot tanárainknak és egy kissé magunknak is. Tőle tudtuk meg, hogy a Táncsics Mihály nevét viselő technikum szombat déli ballagási ünnepsége szépen sikerült. Két osztály 80 tanulója járta be a Telep utcai tanintézet termeit, a Nárcisz utcai diák­otthon szobáit, ahol életük legszebb időszakát töltötték el. Babó Katalin búcsúzott fá­tyolos szemekkel a távozó negyedikesek nevében. Hankó Beatrix szavalt el egy szép verset, s a harmadikos Né­meth László, az ottmaradtak képviseletében ígérte meg, hogy hűek lesznek a nagyhírű iskola rangjához. IS­IN én inger felvétele) Pornói István igazgató atyai szeretettel indította el az élet útjára a jövő mezőgazdászait. Ugyanebben az időben monstreballagás zajlott le a Konstantin téri gépipari tech­nikumban, ahol négy osztály 160 végzőse mondott istenhoz- zádot az alma maternek. Elő­ször virágot helyeztek az kola névadója, Löwy Sándor szobrához, majd bejárták a tantermeket, a kollégiumot. Két utcát érintve felkeresték még egy­szer a Juhász Gyula utcai tanműhelyt. A díszteremben tartott ün­nepségen részt vett Paulinszki Imre, a Kohó- és Gépipari Minisztérium képviseletében. Bagyin Pál IV/A osztályos búcsúzott a végzősök nevé­ben; az iskolai KISZ-zászlót Harmath Márta harmadikos tanuló vette át. Pásztor Sán­dor igazgató meleg szavakkal, baráti tanácsokkal fordult a távozó másfélszáz diák felé. Hétfőn reggel benépesültek a gépipari technikum osztá­lyai is. Papházi Tivadar ma­gyar szakos tanár tantárgya volt az első napi feladat. Egy­idejűleg megkezdődött a le­velező tagozaton tanuló fel­nőttek vizsgáztatása is. Papp Rezső BÉKÉT VIETNAMNAK! Szolidaritási nagygyűlés Dunakeszin Tiltakozó távirat az amerikai nagykövetség elmére Pénteken délután a Duna­keszi Járműjavító Üzemben rendezett nagygyűléssel nyílt meg a béxemozgalom szoli­daritási hónapja, a váci já­rásban. A nagygyűlésen részt vett Kalmár János ország­Dr. Vida Gyula, a járási ta­nács vb-elnökének javasla­tára a váci járási békenagy­gyűlés, a járás lakosságának nevében, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Felszabadítási gyűlési képviselő, a járás Front címére küldött táv­képviseletében Balogh Lász­ló, az MSZMP Váci Járási bizottságának első titkára, dr. Vida Gyula, a járási ta­nács vb-elnöke. — Az a verőfényes tavaszi nap még nagyon élénken él emlékezetünkben, az akkori húszegynéhány éves fiataloké­ban is, amikor az embe­rek az utcákat járva, uj­jongva mondták egymásnak, vége a háborúnak, béke van, újra béke van — idézte be­szédében Révay Sándor szb- titkár a háború befejezésé­nek hazai élményét, melyhez hasonlóban lesz részük a viet­namiaknak, ha ott is bekc> szönt a béke. A Dunakeszi Járműjavító Üzem dolgozói két évvel ez­előtt Pest megyében elsőnek tartottak vietnami mű­szakot, s ajánlották fel e műszakért járó keresetüket. Most új­ból vietnami műszakot tart az üzem. A járási békegyűlés mint­egy ötszáz résztvevője felhí­vással fordult a járás vala­mennyi üzemének, intézmé­nyének, valamint a termelő- szövetkezetek dolgozóihoz, a községek lakosságához: csatlakozzanak erejüknek, tehetségüknek megfele­lően a vietnami akcióhoz. iratokban őszinte együttér­zésüket' fejezték ki a harcoló Vietnammal. Az Egyesült Ál­lamok nagykövetsége címére pedig tiltakozó táviratot küld­tek. Az ünnepség után dr. Vida Gyula az üzem Vöröskereszt­szervezetének átadta az or­szágos szervezet által ado­mányozott „Üzemi vöröske­resztes mintaszervezet” pla­kettet. (ujfalvi) SZERDÁN Filmvetítés — Vietnamért A városi nőtanács is módot talált arra, hogy segítse a har­coló Vietnam megsegítésére kezdeményezett akciót. Meg­szerezték az Egy magyar ná- bob és a Kárpáthy Zoltán cí­mű magyar filmeket, és szer­dán, május 15-én egyetlen — este hat órakor kezdődő — előadásban, az építők mozi­jában bemutatják a váci kö­zönségnek. A jegyek árusítása már megkezdődött. A négyórás előadás teljes bevételét befi­zetik a gyűjtés központjába. Versenyeitek az önkéntes tűzoltók Nyitány a Dunán Amikor felvételünk készült, a váciak még csak a Duna-partról szemlélhették „az át­menő” hajóforgalmat, vasárnap délelőtt azonban kikötött városunkban is az első hajó, mely a főváros és Esztergom között szállítja a kirándulókat. (Katona felvétele) Vasárnap ragyogó napsüté­ses napon találkozott a kisma- rosi sportpályán községeink, üzemeink, állami gazdasá­gaink, tsz-eink és intézmé­nyeink 600 önkéntes tűzoltója, hogy nemes versengés kereté­ben adjanak számot elméleti és gyakorlati tudásukról. Bar­iba Antal, a vendéglátó Szobi Járási Tanács elnökének ün­nepi beszéde után került sor a kitűnően szervezett versenyre, amelyen megjelentek a járás politikai és társadalmi szervei­nek vezetői is. Eredmények: Motor}ecs kendő-szerelés ben férficsapatok között: 1. Sződ, 2. Ácsa, 3. Vácrátót. — Női csapatok között: 1. Ácsa, 2. Rád. — Ifjúsági csapatok között: 1. Rád, 2. Sződ, 3. Ácsa. Kocsifecskendő-szerelésben, férficsapatok között: 1. Cső­A férfi harmincöt éves. Elég későn kezdte, idén fejezi be tanulmányait az egyik művészeti főiskolánkon. Afféle jópofa társasági em­bernek ismerik, akinek sodró és csiszolt „szövege” van, s annál kevesebb érzelme. Tün­tet ezzel, terjeszti is magáról. S eleddig nem sikertelenül. Igen, ezért volt megdöbben­tő, amit elmondott. Emberi történet, s majdnem hihetet­len, hogy róla szól. hogy vele történt meg. Mégis igaznak érződött. Őszinte volt a hang­ja, mint azoké az embereké mindig, akik a vallomások óráját élik. — Tizenhárom éves a fiam. Az anyjánál él, akitől nem sokkal születése után elvál­tam, s aki azóta már férjhez ment. Megnősültem én is. Há­zasság meg harmincegy éve­sen főiskola, előtte egy évig tartott a felvételi vizsga. Szó­val, mit kerteljek, kevesebbet láttam a fiam, mint előtte. Meg úgy érzem, megnőtt, ta­lán már nincs is annyira szük­sége rám. — Két hete, szép meleg idő volt, meglátogatott. Lent sé­táltunk a Duna-parton. Kavi­csot dobáltunk. Az osztálytár­sairól mesélt. Katiról, akinek hosszú szőke copfja van, s akiért még a barátjával is összeveszett, aki ugyanis be­lekapaszkodott Kati hajába, és Attila ezért sípcsonton rúgta. Hát ilyesmiről volt szó. Ké­sőbb bementünk a templom­ba. Fogékony a művészetekre, úgy látom. Gondoltam, meg­mutatok néhány freskót. Fent, a kóruson gyakorolt az orgo­nista. Bachot játszott. Vala­melyik korálját. Csend volt, és messze szállt és visszaverő­dött a hang. Bongott, zengett és erősödött. Csak ültünk egy­más mellett, néztük a freskó­kat, az oltárképet, s hallgat­tuk a zenét. K int a téren sétáltak az em­berek. Egy üveg sört it­tunk a presszóban. Ekkor megszólalt a fiam: „Tudod apa, én nem szeretem az ope­rát, meg az ilyeneket: szim­fóniákat, szonátát. Nem sze­retem, na. De a múltkor egye­dül voltam otthon. Anyu még nem jött haza, a leckém is készen volt már. Mit csi­nálhat az ember Pesten, ha mozira nincs pénze? Bekap­csoltam a rádiót. Zenéltek. Ki akartam kapcsolni, azután mégsem... mert szép volt. Ugye, nem nevetsz ki? Te mű­vész leszel, te megérted. Egyedül voltam. És Kati ju­tott eszembe, meg anyu, meg te is, szóval — az egész éle­tem. És olyan nagyon jó lett volna sírni... K part neked is már torkodban a sí­rás? Akkor hallottam ezt a zenét. Egyedül voltam ... sír­tam. De nem szégyellem. Csak nem mondom el senkinek. Ne­ked igen. Mert te vagy: az apám.” — Azt kérdeztem tőle: és ki csinálta ezt a zenét? — „Valami Mozart. Kis éji­zene ... Ez volt a címe” — felelte az én fiam. E gy tizennégy év előtti este jutott az eszembe. Erzsi, az első feleségem, ak­kor várta Attilát. Albérlet­ben éltünk és iszonyúan ke­vés volt a pénzünk. Kezdő technikus voltam, ő kezdő adminisztrátor. Egy idős há­zaspár szoba-konyhás laká­sában laktunk — a konyhá­ban. Egész nap ott fűtöttek, este ki kellett nyitni az ajtót, hogy hozzájuk is bemenjen a meleg. Ha beszéltünk, min­den szó behallatszott. Volt egy kis rádió, azt kapcsol­tuk be. A zene jótékony se­gédletével így beszélgettük meg a napot. — Egy este, már elég ne­hezen fértünk el az ágyon, megint bekapcsoltam. Né­hány mondatot váltottunk, amikor megszólalt a zene. Lé­giesen könnyű és simogató zene. Érezte már, vannak az életnek pillanatai, ami­kor minél jobban simogat­nak, annál keserűbb lesz az ember? Lecsurrant egy könny­csepp az orrom mellett. Nem mertem szipogni... ne­hogy Erzsi 1 észrevegye. Óva­tosan oldalra fordultam ... és patakok csillogtak az ő ar­cán is. — A Kis éjizene volt. — Attila születése után nem sokkal elváltunk. Az albérlet nem tett jót, vagy más? Nem mindegy, ma már? Elfeled­tem az egészet. Mozartot. A Kis éjizenét. Erzsit, a konyha keskeny ágyát... M ost jött a fiam, és beszélt, és földbegyökeredzett a lábam ... Lehet, hogy ez vé­letlen, lehet. Nekem mégis beszélni kellett róla. Ne kér­dezze, hogy miért... Most könnyebb vagyok egy emlék­kel ,.. Bányász Hédi /////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// Kis éjizene rssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss* vár, 2. Őrszentmiklós, 3. Püs­pökhatvan. — Női csapatok között: 1. Vácduka, 2. Csővár. Ifjúsági csapatok versenyében, fiú: 1. Kösd, 2. Őrszentmiklós, 3. Csővár. — Leány: 1. Őr­szentmiklós, 2. Vácduka, 3. Váchartyán. Üzemi versenyben: 400-as kismotorfecskendőnél, férfi: 1. Fonógyár, 2. Dunakeszi Kon­zervgyár, 3. Főt, MÜFA. — Női: 1. Dunakeszi Konzerv­gyár (egy induló volt). 800-as kismotorfecskendőnél, férfi: 1. Dunakeszi Járműja­vító, 2—3. helyezett, holtver­senyben: Hajógyár és Híradás- technika. Osztottsugár-kezelésben: 1. Váci 204. sz. Ipari Szakmun­kásképző, 2. Könnyűipari ön­töde, 3. Finompamutfonó. (u. i.) Pénteken a DCM-ben Mesterségünk címere Helyszíni rádióközvetítés a szocialista brigádok országos vetélkedőjéről A rendszeres rádióhallga­tók számára nem újság, a vá­ciaknak mégis kedves hír: május 17-én, szerdán a Kos­suth rádió • a Cement- és Mészművek váci gyáregységé­nek kultúrotthonából közvetíti — este fél nyolc órai kezdet­tel — a szocialista brigádok E ELV ÉT EZ. RE KERESÜNK gyakorlott gyors- és gépírókat, fiatalkorúakat (ó órás munkaidőre), nyugdíjasokat fizikai munkára, takarítónőket. segédmunkásokat Jelentkezés az OGV Pálma Gumigyár váci gyárrészlegének munkaügyi -V. a reggeli órákban. I ' » ne, Ißarvrsk*1 r/n/ő. országos vetélkedőjének ötö­dik fordulóját. Ezúttal a cementművek Mező Imre szocialista brigád­ja méri össze tudását, ötletes­ségét az Egyesült Izzó buda­pesti központi gyártelepének Üj Elet nevű szocialista bri- gádjával. Városismeret, iroda­lom, történelem, s bizony még szakmai kérdések is szőnyegé­re kerülhetnek ezen a váci fordulón. Mint értesültünk, az elő­döntőkön győztes brigádok majd egymással vetélkednek a középdöntőkben, s a vetél­kedő majdani győztese — elő­reláthatólag november hete­dikén — nemcsax a pálmát, hanem a százezer forintos díjat is magáénak mondhatja. Érthető hát az izgalom a Me­ző Imre brigádban, hogy győztesen kerüljenek ki ebből a fordulóból. A helyszíni közvetítésen csak néhányan vehetnek részt, azonban a város minden szo­cialista brigádja, mindenki, aki a helybeli versenyzőknek drukkol, bekapcsolódhat az izgalmas erőpróbába. A gyár 256. számú központi számán — a 110-es. 220-as és 125-ös mellékállomásokon — tele­fonügyeletet tartanak, s a kérdések elhangzása után te­lefonon lehet majd a brigád segítségére sietni. (t. 1.) Harlsnyaszemfe'szedést válla­lunk, SzCi henyl utca 31 szám alatti férfiruha mérete® üzle­tünkben Dunaköi nyéke Htaz. (X‘

Next

/
Oldalképek
Tartalom