Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-12 / 110. szám

Bálvány talapzat nélkül Nem tudja pontosan, hány riport, interjú készült vele: 22 éves, két-három éve állan­dó vendége a rádiónak, a te­levíziónak. Arcát hatalmas napszemüveg mögé rejti, te­lefonszámát titokban tartja és a címére naponta kosárszám­ra érkező leveleket a nagy­mamával olvastatja el. Tudja, hogy utánozzák a viselkedé­sét: képes formálni a divatot. Hatása a fiatalokra kétségte­lenül nagy. Bálvány, melyre felnéz a teenager, de — ami sajátos — elismer a felnőtt is. Ennek talán az is magyaráza­ta, hogy annak idején mint kis „gézengúzt” ismerte meg, szurkolt azért, hogy bejusson a döntőbe és elégedetten tap­solt, amikor megnyerte a Ki im* tud vetélkedőt. Úgy vé­lem felesleges is leírni: Koncz Zsuzsáról van szó. Koncz Zsuzsa mint félszeg bakfis nyerte meg az orszá­got. Fejlődésének, sztárra éré­sének tanúd voltunk és ezért is érezzük a sajátunknak. Emellett azért is terjed túl népszerűsége a teenagerek kö­rén, mert nem a legfiatalab­bak divatos üvöltözóje, hanem igényes, zeneileg is képzett előadó. Az ember tudja, hogy számai — természetesen a ha­zai szintet tekintetbe véve — színvonalasak, a legjobbak kö­zül valók. íme az egyik leghivatottabb így nyilatkozik a sokat bírált magyar tánczenéről: — Sajnos, a műfaj elhanya­golt. Hallgassa csak meg a rá­diót! Kivéve Komjáthy György kitűnően szerkesztett műsorát, a különböző tánc­zenei adásokban, a gyenge külföldi és hazai számocskák dömpingje hallható. így az­tán a közönséget sem hibáz­tathatjuk igénytelenségéért. A magyar támcdalnak nincsen kritikája. Legfeljebb a fesz­tiválok idején jelenik meg ne­hány lekezelő méltatás. Nincs színháza sem a magyar köny- nyűzenének. Prágában három ilyen színház működik. Biz­tos nálunk is lenne közönsége és egy ilyen alkotóműhely nagy hatással lehetne a ma­gyar támodal és chanson fej­lődésére. El kell hinnünk, amit mond, úgy is mint érintettnek, úgy is mint kollégának: hiszen az utóbbi időkben a rádióban ri- porterkedik is. Aztán arról be­szélgetünk, hogy a magyar előadóknak nincs saját stílu­suk. Egyedül Kovács Katit említi meg, mint egyéni, önálló stílussal rendelkező kitűnő énekest. A többség, sajnos, csak egy-egy külföldi sztár jól-roeszul sikerült epi- gonja. Ez különösen az utóbbi időkben szembetűnő, amikor személyesen is láthattuk Udo Jürganst, Gilbert Becaud-t, Ella Fitzgeraldot, Juliette Grecót és a televízióban Cliff Richardot, Rita Pavonét és a többieket. — Sajnos, közönségünk kri­tikátlanul fogadja ezt a beat- dömipinget. A gitármuzsika di­vat — bár mólóban van — és a színvonaltól függetlenül sikere lehet minden agyon- technikázott, de zeneileg ér­téktelen együttesnek. Pedig esak néhány zenekar az, amely megfelelne a követelmények­nek ... Ilyenek Illésék, Zorá- nék és az Omega. Sokat árta­nak a műfajnak a vendéglátó- iparban alkalmazott képzet­len zenekarok is. A sztárkultuszról beszélge­tünk. Arról, hogy egy-egy fel­kapott előadó, vagy együttes milyen hatást gyakorol az if­júságra. Elmesélem neki egy élményemet: Nemrégen egy vidéki kis­lány rokonom kapacitálására elmentem az Egyetemi Szín­padra, egy beat-hangverseny- re. Egy kimondhatatlan nevű együttes szerepelt. A műsor kezdetekor kialudtak a néző­téri fények és a színpadra két reflektor váltakozóan viliódzó színes fényei vetődtek. Ez a fényjelenség már önmagában is kedvezőtlenül irritálja az ember idegrendszerét. Az erő­sítőket olyan hangerőre állí­tották, hogy a zajártalom mű­szerek nélkül is érezhető le­gyen. És harsogtak a gitárok, üvöltöztek a rekedt fiúk. Fél óra múltán már hisztériás rángatózással velük ordított, sikított a javarészt 14—16 éves lányokból álló közönség. Egy kislányt sírógörcse miatt ki kellett vezetni ... — Ezt nem szabadna csi­nálni és nem lehetne megen­gedni — mondja Koncz Zsu­zsa. Aztán az előadók öltözkö­déséről beszélgetünk: — Divat mindig volt és lesz is — mondja. Én nem tulajdo­nítok ennek különös jelentő­séget. Az is természetes, hogy a fiatalok legalább külsőségeikben utánozni igyekeznek példaképeiket... Egy pillantást vetek öltözeté­re. Fekete nadrágot, színes, kockás blúzt visel, felette uj­jatlan, kézzel kötött mellény­két. — Persze, azt sem szabad­na megengedni, hogy egyes zenekarok ápolatlanságukból, „topisságukból” csinálnak kultuszt. A piszkot nem sza­bad a pódiumra engedni. — A beatnek, szerintem van még jövője. Persze, a gi­tárdivat elmúlik, egyre' gyak­rabban jelennek meg a fúvó­sok. De a modern kornak és ennek az Ifjúságnak továbbra is a zaklatott ritmusok felel­nek meg. Bízom abban, hogy a zeneileg igényesebb győz majd. Mert nálunk is vannak tehetségek, akik képesek lesznek a műfajt színvonalas­sá tenni... Ezt igazolja a magyar tánc­dal történetében eddig isme­retlen jelenség: a külföld, a táncdalban előttünk járó nyu­gati országok érdeklődése a magyar zene és előadók iránt. Zalatnay Sarolta jelenleg is Angliában tartózkodik. Koncz Zsuzsa nemrégen tért haza Párizsból, ahol két számát vették lemezre és már be is mutatták a párizsi rádióban. Júniusban újra visszatér és pódiumról is bemutatja o hazai táncdalok legjobbjait. Ezzel talán egy újabb „export­cikk” jelenik meg a külföldi piacokon: a magyar könnyű­zene, melynek utazó nagykö­vete Koncz Zsuzsa is. Koncz Zsuzsával készített riportom végére idekívánko­zik egy személyes történet: Amikor felhívtam telefonon, II éves lányom tátott szájjal hallgatott. Tettem már né-J hány dolgot, melyre szerettem $ volna, ha büszke, mely utáni egy kicsit felnézett volna rám.: De az igazi elismerés, nagy-; rabecsülés most jelentkezett a; hangjában, amikor megkér- j dezte: : — Te ismered a Koncz; Zsuzsát? Így jutott nekem is valami; az ő fényéből. Azóta minde­nütt újságolja: — Az én papám ismeri a Koncz Zsuzsát is ... Mert Zsuzsa bálvány... Legalábbis messziről. Így kö­zelebbről, talapzat nélkül, több annál: Tudatos, tehetsé­ges, igényes alkotóművész... ősz Ferenc Jubiláló kerámia Százéves a pécsi Zsolnay- gyár. Mai nevén: Pécsi Porce­lángyár. A név változott, de a márka nem. Az öt torony képe máig is megmaradt a készít­mények jelzésében. És a „zsol- nay” —, így, kisbetűvel — már fogalommá vált. A gyár korabeli bejegyzés szerint: Első Pécsi Czement, Chamotte és Tűzbiztos Agyag­áruk Gyára. Alapítólevelének dátuma: Pécs, 1868. május 5. A százéves gyárban azonban mindig hozzáteszik: nem ez az igazi kezdet. 1852-ben Zsolnay Vilmos, Kossuth iparpártoló mozgalmának hatására alapí­totta keménycserép manufak­túráját. Ez lett a későbbi gyár alapja. A Zsolnay-család vállalta A KERÄMIAGYÄRTÄS- KOCKÁZATÁT. Mellékváilalkozásokba kezd­tek — csontlisztgyár, fafeldol­gozás, szénbánya — a gyár érdeliében. Pedig a gyár még a világkiállítások, a virágzás időszakában is mindössze 1 százalékos hasznot hozott. Zsolnay Vilmos lányai is a gyárban dolgoztak, mint ter­vezők. Egyikük, Teréz elkezd­te a gyár történetének megírá­sát is. Hatalmas munka —, legapróbb számláktól, jegyze­tektől, jelentős családtörténti leírásokig, művészi elképzelé­sekig —, oly átfogó kortörté­neti, művészeti, családtörténeti dokumentum született, hogy egyik bírálója a magyar Bud­denbrook ház-nak nevezte. A Zsolnay-lányok —, Júlia és Teréz — a népművészet hagyományaiból merítettek. Zsolnay Vilmos kísérletező ember volt. Semmilyen anyagi áldozatot nem sajnált a gyár­tól, külföldi szakembereket al­kalmazott és új megoldást ke­resett a máztechnika fejleszté­sére. Wartha Vincével a régi mór kerámiák mázait vizsgál­ták: Wartha vegyelemzett egy ilyen lüsztermázas tálat, s ennek alapján új, ragyogó fé­nyű mázat állított elő, amely olyan rószaszínesen derengett, mint a hajnal. A GÖRÖG HAJNALPIR (EOS) szóból eosinnak nevezték. És ez az eosin adja meg a modern Zsolnay kerámiának is sajátos f ény£L.Ma.máx:.széle& szí estes Ián. alkalmazzák —. még'Zsó'í- nay kísérletezte ki a zöld má­zat, amely minden terméken más-más ragyogással jelenik meg. Rippl Rónai festőművész is dolgozott a gyárnak. Az épí­tészek, Lechner Ödönnel az élen, a pirogranit alkalmazá­sával kezdtek kísérletezni. Es ez az anyag időtállónak bizo­nyult. Elviseli a nagy váro­sok rossz levegőjét. Bizonyíték erre a kecskeméti városháza, az Iparművészeti Múzeum és sok más középület. Az óriási gyár, a nagyüzem most múltjának ünneplésére készüL Októberben több napos ünnepségsorozatot rendeznek, tudományos ülésszakot vegyé­szek, történészek részvételével, s kerámiai biennálét az ország keramikusainak nagy kiállítá­sával. Ma a gyárban négy tervező dolgozik. Munkáikkal nemcsak a porcelánkészí tmények között találkozhatunk; épületkerá­miákat is terveznek, amelye­ket a gyár kivitelez. Ezek dí­szítik például a pécsi ABC áruház belső terét, s az új kli­nikai tömb ebédlőjét. Sokszor szemükre vetette a vásárlóközönség, hogy a regi kerámiával nem foglalkoznak. Az évforduló alkalmával — meglepetésül — régi formák történelmi hűséghez hozzátar­tozik, hogy már a Széchenyi Reálgimnázium diákjaként is fellépett az önképzőköri elő­adásokon, s egykori latin- és történelemtanárának figyelmét annyira felkeltette színészi ké­pességeivel. hogy az suttyom­ban még óráról is kihívta, és magával vitte a délelőtti szín­házi főpróbákra ... A nevezetes beugrás után egy évvel, 1939-ben Benkő Gyula végleg a Vígszínházhoz szerződött. Ott játszik azóta is. Csupán a háború űzhette ki a Vígszínház falai közül. A Szent István körúti épület még romokban hevert, de Benkő Gyula az elsők között volt, akik megkeresték Jób Dániel igazgatót, s az újra összesereg- lett vígszínházi társulattal is­mét játszani kezdett — átme­netileg a Nagymező utcában. Az államosítás után egy esz­tendőn át Tolnay Klárival és \ Somló Istvánnal igazgatta is ; a Vígszínházát, rendezett egy- i két darabot, de valódi helye j mégsem a rendezői szék vagy ; az igazgatói íróasztal, hanem ; a színpad. I tt aratta első kirobbanó si­kereit még a háború előtt, ; a Liliomban és más Molnár- j darabokban. A Candide-ban i olyan alakítást nyújtott, hogy ! a szigoráról és ítéleteiről hí- ! rés kritikus, Kárpáti Aurél is ^ így nyilatkozott róla: nem ^ szépségével, hanem bensejé- ^ bői fakadó erővel és átéléssel ^telítette meg a szerepet. ^ Amikor újjáépült a Vígszín- ^ ház mai, Szent István körúti ^ épülete, az ünnepi megnyitón | műsorra tűzött darabban, ^Szigligeti:' II. Rákóczi Ferenc |fogságá-ban a címszerepet ala- ij-kította. ■ ö" ■játszotta- Cyrano | szép és ostoba vetélytársát, ^ Christiant, s ugyanebben az ^ időszakban egy ügyefogyott, ^ esendő középiskolai tanárt, ^ Marcel Pagnol Topaze-át: ez S a szerep mindmáig a legked- ;$ vesebbjei közé tartozik. És $ játszott klasszikusokat, Gor- | kijt, Ibsent, Csehovot és ^ Shakespeare-t Arthur Miller § Közjáték Vichyben című drá- ^ májában ő alakította a „Szí- ^ nészt”-t. $ Filmkarrierje is a háború ^ előtti esztendőkben indult, ^ többnyire hősszerelmes szere- $ pekkel. Legsikeresebb alakítá- $ sai a vásznon a Díszmagyar |című film diákja és a Különös § házasság Buttlerje. De emlé- § kezetes volt mindazokban a $ filmekben, amelyeket az utób- ^ bi évtizedben láttunk: a 39-es ^ dandár, a Két félidő a pokol- ■\ ban, Felfelé a lejtőn. Nem ér nevem, Nappali sötétség. A | rádió hallgatói, a tv közönsége ^ szinte nap mint nap találkoz- § hat vele. $ $ a harminc év sok és válto- § zatos szerepet biztosított ^ Benkő Gyulának és sok sikert. § Mégis végtelen szerénységgel ^ beszél múltról, jövőről egy- | a ránt. ^ — Jó érzés az, hogy hasz­^ nálható tagja tudtam lenni az § együttesnek. A színház kol- ^ lektív műfaj, s épp ezért so- | sem határoztam el, hogy ezt ^ vagy azt kívánom játszani a ^ jövőben, hiszen a szerepkörö- ^ met ezután is a színház szük- | ségletei határozzák majd meg ^ — s ez így is van rendjén. Va- $ laha, az 50-es évek elején so- ^ kát „tájoltunk”, s ekkor köz- ^ vetlenebb kapcsolatom volt a ^ vidék művészeti életével is. $ Lényegében ez az egyetlen te- ^ rület, ahol ma kívánnivalóm | lehet: az a tervem, hogy a jö- ^ vő évadtól vendégszereplést $ vállalok időnként egyik-másik ^ vidéki színház új darabjában. ^ S a jövő másik szép ígérete: ^ ézen a nyáron forgatjuk az J Egri csillagokat, amelyben egy J török basa szeretjében vágok 5 neki a 31. színészesztendőm- $ nek... $ Zilahi Judit S J A százéves gyár legújabb ler- ^ mákéiból Török János alko- 5 t-ása — cosin-mázas kis­plasztika. 5 $ felújítását kezdték meg. De ^ készül már új formájú, fekete- J kávés készlet, amelyet a RÉGI MINTAKÖNYV alapjAn kézzel FESTENEK! $ A város becsüli gyárát. Bi- $ zonyíték erre az a remekül $ rendezett kiállítás, amelyet £ S Múzeum mutat be, állandó Ki­állításként. A gyár történeté- S nek dokumentumai találhatók S itt: tömegével az eosinos vá- 5 zák, perzsa, mór, egyiptomi | mintás edények, különleges, gegy-egy külföldi megrí írieio | ízlését tükröző, de az eredeti­ség jegyét mindig magán vi- ! seló készlet... Torday Aliz Reflektorfényben BENKŐ GYULA Zsolt darabját, a Grófkisasz- szonyt játszották a Vígszínház­ban, amikor Peti Sándor vá­ratlanul megbetegedett. Góth Sándor és Hegedűs Tibor vá­lasztása az ifjú főiskolai hall­gatóra. Benkő Gyulára esett. , — Rettenetes gyorsasággal tanultam be a szerepet — em­lékezik vissza —, egy tarháló újságírót alakítottam, aki az irodalmi kávéházban asztaltól asztalig jár. Amikor távozik, így köszön a többieknek: „Szalem alejkum!” Ment is minden, mint a karikacsapás, a jelenet végén azonban a kö­szönés előtt kikapcsolt az agyam. „Abrakadabra!” — vágtam be hirtelen, amivel a partnerek és a közönség köré­ben osztatlan sikert arat­tam ... Mindez 1938-ban történt. A H arminc esztendő színészi munkáját jutalmazta a közelmúltban a kiváló művész kitüntetés, olyan 30 évre teszi fel a koronát, amely az „ab­rakadabrától” a legisúlyosabb művészi mondanivaló rangos kifejezéséig, Shakespeare- és Arthur Miller-szerepekig ível. Az „abrakadabra” ezúttal szó szerint értendő. Harsányi HETI FILMLEVÉL Két, jelentősnek ígérkező film került ezen a héten a mozik műsorára. Egy francia —belga és egy olasz produk­ció. TRANS-EUROPA EXPRESSZ A híre megelőzte, s ez első­sorban írójának, a francia új regényirányzat megteremtő­jének, Alain Robbe-Grillet- nek — aki egyúttal rendezője is a filmnek — szólt. Nos, akik csak ennek alapján is­merték meg az írót, aligha távoznak a moziból kellemes élményekkel. A Trans’-Európa expressz krimi, de nem a szokványfeldolgozásban. Az író ezúttal játszani invitálja a nézőt. Szó szerint és átvitt ér­telemben is. A film úgy kez­dődik, hogy az író producere és titkárnője társaságában fel­ül a vonatra, s hogy ne teljen unalmasan az idő, kitalálnak egy történetet a kokaincsem­pészekről, s mert éppen a vo­naton utazik a híres francia színész, Jean-Louis Trin>- tignant, képzeletben őt vá­lasztják filmjük főszereplő­jéül. Kellemesen szórakoztató lehetne ez a forma, ha a film főhőséül az író nem egy per­verz figurát választott volna, aki abnormálisán vonzódik az erőszakos jelenetekhez, leté­pett ruhákhoz, megláncolt, meztelen nőkhöz, aki számára a szerelmi élményt csak a brutalitás és az álerőszak je­lenti. A szórakoztatónak in­duló történetből így válik morbid krimi, amelyen nem segít az egyébként kitűnő szí­nész, Jean-lfOuis Trintignant játéka, de még az író szemé­lyes szereplése sem. EGY ERKÖLCSTELEN FÉRFI Pietro Germi ezúttal is ki­váló filmszatírát alkotott. Hő­se Sergio, az erkölcstelen fér­fi, akinek három családja is van és aki tulajdonképpen nagyon is erkölcsös. Igaz ugyan, hogy poligámiában él, de csak azért, mert rendkívül jószívű, családszerető ember. A többi olasz férj egy család mellett tart még néhány sze­retőt, ezzel szemben Sergio felelősnek érzi magát azokért a nőkért, akikhez gyengéd szálak fűzik. Együtt él velük, lelkiismeretesen gondoskodik róluk és gyermekeikről, akik­nek ő az apjuk. Ez a hármas élet végül is tönkretészi a hőst, mert sem anyagilag, sem fizikailag, de erkölcsileg sem tud megbirkózni az ebből adódó nehézségekkel. Germi mindenki számára érthetően mutatja be a jelenlegi erköl­csi törvények merevségét, de választ ő sem tud adni, hogy végül is mi lenne a helyes megoldás. Első felesége, Giulia élőt! Sergionak titkolódznia leéli, hiszen ő az első, törvényes felesége. A második asszony. Adele hálás, hiszen Sergio, más férfiaktól eltérően, be­csületesen gondoskodik máso­dik családjáról. Ezért megértő, távol áll tőle a féltékenység, sőt szívesen megismerkedne az első házasságból származó gyerekekkel is. A harmadik asszony, Marisa is csak kez­detben lázadozik, az anyaság azonban bölcsebbé teszi, meg­érti Sergio nagylelkűségét, amely a férfi halálát okozza. Es Germi még a halál tényél is a. közönség megnevetteté- sére használja fel. Filmje színvonalas, rendkí­vül szórakoztató és ez nem­csak a mulatságos szituációk­nak, hanem Ugo Tognazzi ki­váló alakításának is köszön­hető. Hőse szeretetreméltó és szánalmas, nevetséges és hő­sies egyszerre. Becsületessége, mint minden eltúlzott dolog a komikum forrásává válik. A néző szívből derül, de ugyanakkor mélységesen együtt is érez figurájával. Ki­tűnő másfél órás szórakozás. p. p.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom