Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-12 / 110. szám
9 eyf»HflP 1968. MÁJUS 12., VASÄRNAP Hétfőn 24 órás sztrájk Barikádharc a Quartier Latinban Szombatra virradóra valóságos barikádharc folyt a Quartier Latinban a párizsi diákok és a rendőrség között. A fiatalok az ellen tiltakoztak, hogy a Sorbonne a hatóságok utasítására továbbra is zárva maradt. A tüntetésre annak ellenére került sor, hogy péntek reggel újra megnyitották a Párizs külvárosában levő nanterre-i egyetemet, amelynek bezárása kirobbantotta a jelenlegi tüntetéssorozatot. A Sorbonne környékét erős rendőrkordon őrizte. Közben a mintegy 15 000 főnyi diákság barikádokat emelt nemcsak a rendőrgyűrű köré, hanem mindenütt a diáknegyedben. Egyidejűén az egyik magán-rádióadó közvetítésével tárgyalás folyt a diákvezetők és a párizsi egyetem rektora között. A rektor közölte, hogy kész fogadni a diákok képviselőit, hogy megvitassa velük a feltételeket, amelyek mellett nyugalomban folytathatják az egyetemi előadásokat. A tüntetők vezetői azonban követelték, hogy előbb bocsássák szabadon elfogott diáktársaikat. Miután azt a választ kapták, hogy követelésüket haladéktalanul nem tudják teljesíteni, a radikális diákcso- portok vezetői kiadták a jelszót, hogy meg kell szállni a diáknegyedet. A tüntetők a felszedett útburkolat köveiből, autókból, fa-védőrácsokból barikádokat emeltek a Sorbonne-t körülvevő rendőrgyűrű-körül. Ha jnali két órakor még mintegy 3000—4000 diák tartózkodott a torlaszok mögött. Ekkor a rendőrök, miután előbb vörös rakéták felreppenté- sével oszlásra szólították fel a diákokat, megindultak, hogy átvágják magukat a barikádgyűrűn. Az egyik kezükben pajzsot | tartó, jobbjukban gumibotot suhogtató rendőröket kőzápor I fogadta. A diákok a bariká- ! dók mögött a Marseillaise-1 és | az Internacionalét énekelve, kövekkel, boros palackokkal védekezve nyomultak hátrább, felgyújtva maguk mögött a torlaszul szolgáló gépkocsikat. ! Két rendőrkocsit is szétzúztak, j mire a rendőrség könnyfakasz- I tó gázzal, füstbombákkal űzte I a mellékutcába menekülő ! diákokat. Számos letartóztatás történt. Az incidensnek sok sebesültje van. A belügyminisztérium hajnali négy órakor közleményben jelentette be, hogy a kormány kész meghallgatni mindenféle véleményt, beleértve a diákok konstruktív javasla- tait is. A péntek éjszakai párizsi eseményekről értesülve Strasbourg ban a bölcsészkar diákjai reggel öt órakor megszállták az egyetem épületét. A diáktanács közleményt adott ki, amelyben a Strasbourg! egyetem autonómiáját prokla- málja. i A CGT és a CFDT szak- szervezeti központok a diák- tüntetések elfojtása miatt hétfőre 24 órás általános sztrájkot hirdettek meg. Megszakadtak az adeni tárgyalások A'agy-Britannia és a Dél-jemeni Népi Köztársaság küldöttségeinek a pénzügyi kérdésekről folytatott tárgyalásai eredménytelenül zárultak — jeleh- tette ki a Dél-jemeni Népi Köztársaság hivatalos képviselője. Az április 20-án Adenben kezdődött tárgyalásokon az angol kormány által fizetendő jóvátétel összegéről folyt a vita. Anglia 1 250 000 font sterling jóvátételt ajánlott fel, a Déljemeni Népi Köztársaság által követelt 60 millió font sterling helyett. A dél-jemeni nép nem hajlandó elfogadni ezt az ösz- szeget. A Dél-jemeni Népi Köztársaság elhatározta, hogy a baráti arab államokhoz és a szocialista országokhoz fordul in- k-ob segítségért. Teljes egyetértés az ügyrendi kérdésekben (Folytatás az 1. oldalról) hoz a hétfői tanácskozáson résztvevők névsorát. Saigon külső kerületeiben tovább folynak a háztól- házig terjedő utcai harcok az amerikai és dél-vietnami, illetve a partizán- egységek között. A legsúlyosabb összetűzéseket ! Saigon Y-alakú hídja környékéről jelentették. Szombaton I hajnalban tüzérségi akna robbant a központi piac területén: négy polgári személy meghalt, mintegy HT-eii megsebesültek. Dél-Vietnam északi övezetében, Dong Ha támaszpont környékén sem lankad a harci tevékenység. Az amerikaiak géppuskával felszerelt helikopteregységeket és vadászgépeket vetettek be. Tonna számra dobják le a bombákat és a napalmot. A veszteségek mindkét fél részéről jelentősek. Az EAK nem ellenzi Jarring átköltözését New Yorkba CSAK RÖVIDEN... AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS egyes számú bizottságának ülésén, az atomfegyverek elterjedését megakadályozó nemzetközi szerződéstervezet vitája során felszólalt Csator- day Károly, hazánk képviselője is. SZALONIKIBEN az utolsó 48 óra alatt 60 személyt tartóztatott le a görög junta. MEGNYÍLT a 35. újvidéki nemzetközi mezőgazdasági vásár. MEGHALT a második francia szívátültetéses beteg, Elie Reynes, akin szerdán hajtották végre a műtétet. AZ ELFÜJTA A SZÉL című amerikai film vetítésével megkezdődött a 21. cannes-i filmfesztivál. APRÓ ANTAL Moszkvába utazott a KGST végrehajtó bizottságának 34. ülésére. ROMÁNIA első ízben részt vesz a Tel Aviv-i nemzetközi vásáron. BONNBAN tömeggyűlés tiltakozott a szükségállapottörvények ellen. HADGYAKORLATOK DEL-LENGYEL0RSZÁG8AN A csehszlovák külügyminisztérium a csehszlovák sajtóiroda útján közölte, hogy az A kairói Ahram Mahmud Riad külügyminisztert idézve megállapítja, az EAK nem ellenzi, hogy Gunnar Jarring áttegye székhelyét Nicosiából New Yorkba. A lap úgy tudja, hogy Jarring közölte az EAK külügyminiszterével: ideiglenesen i hagyja el ciprusi főhadiszállását, és azért költözik most New Yorkba, hogy közvetlen * A varsói egyetemen folytatják az előadásokat azokon a fakultásokon, amelyeken a rektornak a közoktatásügyi és felsőoktatásügyi miniszterrel egyetértésben hozott határozata alapján március 30-án beszüntették a foglalkozásokat. Mint ismeretes, az előadások beszüntetését az egyetem közgazdasági, filozófiai, szociológiai és pszichológiai karán, valamint matematikai és fizikai karának harmadik évfolyamán azért kellett elrendelni, mert a diákok nagyobb csoportjai megkapcsolatot tarthasson az ENSZ főtitkárával és a BT tagállamainak képviselőivel. Be akarja vonni őket ,.küldetése új szakaszának felelősségébe”. Jarring úgy véli, hogy nem tudná feladatát folytatni a nagyhatalmak és a BT tagjainak konzultálása nélkül. A svéd diplomata hangsúlyozta, hogy átköltözése ideiglenes jellegű és nem számolja fel nicosiai irodáját. szegték az egyetemi fegyelmet és az egyetemi hatóságok rendelkezéseit. A varsói egyetem rektorának határozata értelmében március 29-től kezdődőleg az említett fakultások 1616 diákját megfosztották egyetemi jogaiktól. Ugyanakkor azonban mindnyájan lehetőséget kaptak arra, hogy kérelmezzék egyetemi jogaik helyreállítását. Az erre vonatkozó kérelmekkel foglalkozó bizottságok eddig mintegy 70 diák kérelmét nem teljesítették. Valamennyien fellebbezéssel élhetnek. Folytatódnak az előadások a varsói egyetemen illetékes csehszlovák szerveket már jóelőre értesítették azokról a hadgyakorlatokról, amelyeket a Varsói Szerződéshez tartozó államok csapategységei hajtottak végre Dél-Len- gyelországban. Ily módon mindazok a híresztelések, amelyeket e hadgyakorlatokkal kapcsolatban Nyugaton terjesztettek, nem egyebek provokációnál. BUKAREST Aszály veszélyezteti a termést Romániában az aszály,! amely veszélyezteti a termést, különösen súlyos a! Duna-síkságon, Dobrudzsában, j Otlénia és Moldva déli ré- I szén. Ezért országos méretű ak- | Felmentették Aida Paulót A párizsi lTIumanité lisszaboni jelentése szerint az Aida Paulo megmentésére indított nagy nemzetközi szolidaritási akció győzelmet aratott. A portugál bíróság felmentette a hős demokrata asszonyt, aki már nyolc évet töltött a fasiszta börtönökben. Arról azonban még nem érkezett hír, hogy a felmentő ítélet nyomán Aida Paulót szabadon is bocsátották volna. Aida Paulo felmentése bizonyítja — hangsúlyozza a l’Humanité —, hogy az akció meghátrálásra késztetheti Salazar diktatúráját. ciók váltak szükségessé a termés biztosítására. A Román KP KB Végrehajtó Bizottsága és a miniszter- tanács ennek megfelelően határozatot hozott. A határozat értelmében az akciók megszervezésére, egybehangolására és irányítására központi parancsnokságot létesít tettek, amelyben a párt- és állami, gazdasági és társadalmi szervek képviselői vesznek részt. Az egész román sajtó az idei termés biztosítására mozgósít. „A szárazság elleni hare minden állampolgár hazafias kötelessége” — hangsúlyozza pénteki vezércikkében: a Scinteia. S uba, Guba és Cseresznyés délután fél háromkor már a klubban a törzsasztalnál keverte a kártyát. Akik utánuk érkeztek, mondták is: — Már megint együtt van a három szatír. Bocskor, az igazgató nevezte el őket szatí- roknak egy irtózatosan cifra körmondat közepette, amelynek ötven fültanúja is volt, pontosan mégsem tudta megjegyezni senki sem. Mindenki másképp citálja, mondják, hogy volt benne radai rosseb, máriás huncut, sárga rézpitvkés magasságos nagyúristen, meg valamilyen kajla fülű, kancsi, külföldi állampolgárságú szent is. Valószínű, hogy jamaicai vagy portugál lehetett, mert senki sem tudja kimondani a nevét, tény azonban, hogy rettenetes nagy türelméről válhatott híressé, mert az igazgató hatszor is ordítva ismételte, hogy ez az izé nevű szent türelme is kevés lenne e három lókötőhöz. Mármint Subához, Gubához és Cseresznyéshez. Ezután hangzott ei a nevezetes kijelentés: — Ez legyen az utolsó szatírkodásotok, mert úgy kirúglak benneteket, hogy három SZOT- kongresszus sem hoz vissza egyikőtöket sem! Így aztán egyszeriben mindhárman szatírok lettek, holott jó tíz esztendeje is már, hogy bármelyikőjüket is tilos nőügyekkel gyanúsította a felesége. Suba ötven, Guba ötvenkettő, Cseresznyés pedig kereken ötvenöt éves, és olyan kopaszok mind a hárman, mint egy-egy biliárdgolyó. Igaz, megtörtént, hogy az új ember satujába vezették az áramét és a köny- nyük is kicsordult, amikor az, szegény feje a rémülettől kán-kánt járt: előfordult az is, hogy az elegáns, hófehér öltönyben feszítő argentin ügyfelet Suba és Guba együttesen, önfeláldozóan arrébb lökte egy őrült sebességgel robogó targonca elől. Az argentin ijedtségtől remegő térdekkel rebegett köszö- hetet és két vastag, áranygyűrűs szivart nyújtott át megmentőinek. Valószínű, csak a szállodában vette észre hófehér öltönyén az olajos tenyérlenyomatokat, ám megmentőinek sem volt maradéktalanul az örömük, összevesztek ugyanis Cseresznyéssel, mert az váltig állította, hogy a targoncát ő lökte hozzájuk, s ezért az egyik szivar neki jár. A mi a szatír-ügyet illeti, egyikük sem gondolta, hogy ilyen nagy patália lesz belőle. Mindössze meg akarták -egy kicsit ijeszteni az új mérnöknőt. Talán 28 éves lehet, aranyszőke hajú, ragyogóan szép asszony. Egyetlen mosolyával elérné, hogy országos munkaversenyt nyerjen a műhely, de inkább jutási őrmestert alakít: — Azonnal indul átvenni az anyagot? Értem?! — Tízre ígérte ezt a munkát és már fél tizenegy, alszik talán? Mozgás, mozgás! A három jóbarát tűrte az egrecíroztatást • egy darabig, majd végül Guba kimondta, amit a másik kettő már régen gondolt: i — Rá kellene ébresztenünk ezt a mérnöknőt, hogy mégis csak nő ás nem csendőr. Maguk sem remélték, hogy ebből az ébresztésből sztriptíz lesz. Kifőzték, hogy Suba és Guba valami ürüggyel majd a fal felé tereli a mérnökasszonyt, bonyolult műszaki kérdést intéznek hozzá. Amikor már közel van a falhoz, Cseresznyés a sűrített levegő gumi- slaugját ráirányítja, és hirtelen kinyitja a csapot. A váratlan nagy süvítésre sikít, ugrik egyet, aztán majd kisebb lesz a hangja. így gondolták. Minden a terv szerint történt, összeráncolta homlokát a súlyos tépelődésben a mérnöknő, amikor Suba és Guba kíséretében a falhoz lépett és ott sunyin oldalt pislogva várta már Cseresznyés a gumislauggal. Hirtelen kinyitotta a csapot, de ami ezután következett, arra már nem számított egyikük sem. A mémöknő munkaköpenyéről egy szem- pillantás alatt lepattogtak a gombok, és az erős légnyomás a köpenyt a mennyezetig nyomta és ott állt a ragyogó szép asszony egy szál táncnadrágocskában. Mintha varázsintésre történt volna, a gépek azonnal leálltak és áhítatos csendben, guvadt szemekkel gyönyörködött mindenki a nem minden napi látványban. Először a dadogós Sramek nyerte vissza lélekjelenlétét: — Cö ... cö ... Ne ... ne ... nem mondom! — jegyezte meg — és ádámcsutkája ingajáratba kezdett. Ezután sikított csak a mérnöknő és úgy, ahogy volt, egyenesen az igazgatóhoz rohant, ököllel verte az asztalt, hogy ő egy ilyen piszok helyen egy percig sem marad tovább. Az igazgató előbb kerített egy köpenyt a mérnöknőnek, majd legyalogolt a műhelybe és elmondta nevezetes körmondatát. így lett szatír Suba, Guba és Cseresznyés, a három öreg lakatos. Az volt a szerencséjük, hogy valamikor együtt kezdték a szakmát Bocskor- ral, az igazgatóval, aki különben minden héten legalább egyszer elmondta nekik: — Ez volt az utolsó dobásotok! Az is igaz viszont, ha különleges, precíz munka kellett, először Subáékért üzent, előre kezet is nyújtott nekik, és nyájasan magyarázta a három kopasznak: — Gyerekek, nem nagy dolog, de mégis... H a reggelesek voltak, műszak után elsőnek siettek a fürdőbe, majd a klubban a törzsasztaluk köré telepedtek és este 7-ig könyörtelen ulticsata következett. Volt egy negyedik partnerük is, Samuka Lajos, a lakatosok csoportvezetője. Maguk között csak pan- csernak hívták. Imádott ultizni az öreg, de tíz év óta egyetlen egyszer sem kelt fel az asztaltól nyereséggel. Este hét felé mégis mindig ő bíztatta a társaságot, hogy na még egy utolsó kört, na még egyet; reménykedett, hogy talán most végre sikerül. Annyi piros ultit még senki sem bukott, mint Samuka. Most is várták már, hogy megérkezzék, Suba mondta is: — Nahát akkor kezdődnek az ünnepi játékok, pancser elvtárs búcsúfelléptével. Mindannyian tudták, ' hogy a hét végén nyugdíjba megy az öreg. Bocskor beszélt is Gubával, hogy őt szemelték ki Samuka helyére. Az igazgató abban reménykedett, hogy ha senki, de Guba képes lesz féken tartani társait, hiszen a közmondás is így tartja: betyárból lesz a legjobb pandúr. Guba e szándékról mit sem sejtett, társainak csak le- gyintve kicsinyelte előrelépését, belül azonban dagadozott a büszkeségtől, főleg, hogy a másik kettő nyakára nőtt. Hálás is volt Samukénak, hogy így utat nyitott neki, talán ezért is javasolta barátainak: Engedjük egyszer már nyerni az öreget is. Suba és Cseresznyés is bólintott, részükről rendben van a dolog. Gyorsan összerakták a kártyát, úgy osztották le. hogy Samukénak piros negyven száz ultija és durhmarsa lett, lehetetlen elrontani. Alighogy elkészültek e művelettel, már fújtatva, lihegve jött is Samuka, lerogyott szokott helyére és morogva kérdezte:. Na mi lesz? Játszunk vagy imádkozunk? — Te mondasz — jegyezte meg Guba egykedvűen, és a többiekre kacsintott, amikor látta, hogy Samuka szeme felcsillan. — Most egy kicsit móresre tanitlak benneteket — büszkélkedett Samuka és kevélyen bemondta a piros negyven száz ulti durhmar- sot. — Hát a negyven száz meg a durhmars az kontra, az ultit pedig majd meglátjuk — ravaszkodott Cseresznyés. — Rekontra mindkettő! — vágott vissza. P ersze, hogy nyert. A másik három szitkozódva fizetett, közben alig bírták visszatartani nevetésüket. A következő osztásnál már nem lehetett előre kicsinálni a paklit, mégis újra piros ultit mondott az öreg. Megkontrázták. rekontrázott és nyert Samuka. Így ment ez este hétig, végül hárman több mint 100 forinttal tartoztak már a csoport- vezetőnek. Másnap délután folytatódott a csata, de megint csak az öreg nyert, a többieknek semmisem sikerült. Harmadnap reggel Gubát hivatta Bocskor: — Az a csoportvezetői ügy tárgytalan — mondta neki. — Miért? — kérdezte elhülve Guba. — Itt járt nálam Samuka és bejelentette, hogy marad. Egyszerűen nem akar nyugdíjba menni. Guba elmondta a nagy újságot társainak, akik alig titkolt örömmel fogadták a hírt, hogy nem nő a fejükre a barátjuk Mégis furdalta őket a kíváncsiság, hogy miért változtatta meg szándékát az öreg. Körbefogták, faggatták, Samuka azonban csak titokzatosan mosolygott. — Mondod vagy nem mondod?! — robbant ki végül Gubából a méreg. — No jó, nektek elárulom, Bocskornak ugyanis sehogy sem mondhattam meg az igazat. Ügy döntöttem, hogy még egy évet maradok. — De miért? Erre válaszolj végre! — Most menjek el, amikor végre jár a lap?!
