Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-12 / 110. szám

9 eyf»HflP 1968. MÁJUS 12., VASÄRNAP Hétfőn 24 órás sztrájk Barikádharc a Quartier Latinban Szombatra virradóra való­ságos barikádharc folyt a Quartier Latinban a párizsi diákok és a rendőrség kö­zött. A fiatalok az ellen tilta­koztak, hogy a Sorbonne a hatóságok utasítására tovább­ra is zárva maradt. A tün­tetésre annak ellenére került sor, hogy péntek reggel újra megnyitották a Párizs kül­városában levő nanterre-i egyetemet, amelynek bezá­rása kirobbantotta a jelenle­gi tüntetéssorozatot. A Sorbonne környékét erős rendőrkordon őrizte. Közben a mintegy 15 000 főnyi diák­ság barikádokat emelt nem­csak a rendőrgyűrű köré, ha­nem mindenütt a diáknegyed­ben. Egyidejűén az egyik magán-rádióadó közvetítésével tárgyalás folyt a diákvezetők és a párizsi egyetem rektora között. A rektor közölte, hogy kész fogadni a diákok képvise­lőit, hogy megvitassa velük a feltételeket, amelyek mellett nyugalomban folytathatják az egyetemi előadásokat. A tün­tetők vezetői azonban köve­telték, hogy előbb bocsássák szabadon elfogott diáktársai­kat. Miután azt a választ kap­ták, hogy követelésüket ha­ladéktalanul nem tudják tel­jesíteni, a radikális diákcso- portok vezetői kiadták a jel­szót, hogy meg kell szállni a diáknegyedet. A tüntetők a felszedett út­burkolat köveiből, autókból, fa-védőrácsokból barikádokat emeltek a Sorbonne-t körül­vevő rendőrgyűrű-körül. Ha j­nali két órakor még mintegy 3000—4000 diák tartózkodott a torlaszok mögött. Ekkor a rendőrök, miután előbb vörös rakéták felreppenté- sével oszlásra szólították fel a diákokat, megindul­tak, hogy átvágják magu­kat a barikádgyűrűn. Az egyik kezükben pajzsot | tartó, jobbjukban gumibotot suhogtató rendőröket kőzápor I fogadta. A diákok a bariká- ! dók mögött a Marseillaise-1 és | az Internacionalét énekelve, kövekkel, boros palackokkal védekezve nyomultak hátrább, felgyújtva maguk mögött a torlaszul szolgáló gépkocsikat. ! Két rendőrkocsit is szétzúztak, j mire a rendőrség könnyfakasz- I tó gázzal, füstbombákkal űzte I a mellékutcába menekülő ! diákokat. Számos letartóztatás történt. Az incidensnek sok sebesültje van. A belügyminisztérium haj­nali négy órakor közlemény­ben jelentette be, hogy a kor­mány kész meghallgatni min­denféle véleményt, beleértve a diákok konstruktív javasla- tait is. A péntek éjszakai párizsi eseményekről értesülve Stras­bourg ban a bölcsészkar diák­jai reggel öt órakor megszáll­ták az egyetem épületét. A diáktanács közleményt adott ki, amelyben a Strasbourg! egyetem autonómiáját prokla- málja. i A CGT és a CFDT szak- szervezeti központok a diák- tüntetések elfojtása miatt hét­főre 24 órás általános sztráj­kot hirdettek meg. Megszakadtak az adeni tárgyalások A'agy-Britannia és a Dél-je­meni Népi Köztársaság küldött­ségeinek a pénzügyi kérdések­ről folytatott tárgyalásai ered­ménytelenül zárultak — jeleh- tette ki a Dél-jemeni Népi Köz­társaság hivatalos képviselője. Az április 20-án Adenben kez­dődött tárgyalásokon az angol kormány által fizetendő jóvá­tétel összegéről folyt a vita. Anglia 1 250 000 font sterling jóvátételt ajánlott fel, a Dél­jemeni Népi Köztársaság által követelt 60 millió font sterling helyett. A dél-jemeni nép nem hajlandó elfogadni ezt az ösz- szeget. A Dél-jemeni Népi Köztársa­ság elhatározta, hogy a baráti arab államokhoz és a szocia­lista országokhoz fordul in- k-ob segítségért. Teljes egyetértés az ügyrendi kérdésekben (Folytatás az 1. oldalról) hoz a hétfői tanácskozáson résztvevők névsorát. Saigon külső kerületeiben tovább folynak a háztól- házig terjedő utcai harcok az amerikai és dél-viet­nami, illetve a partizán- egységek között. A legsúlyosabb összetűzéseket ! Saigon Y-alakú hídja környé­kéről jelentették. Szombaton I hajnalban tüzérségi akna rob­bant a központi piac terüle­tén: négy polgári személy meghalt, mintegy HT-eii meg­sebesültek. Dél-Vietnam északi övezeté­ben, Dong Ha támaszpont kör­nyékén sem lankad a harci te­vékenység. Az amerikaiak gép­puskával felszerelt helikopter­egységeket és vadászgépeket vetettek be. Tonna számra dobják le a bombákat és a napalmot. A veszteségek mind­két fél részéről jelentősek. Az EAK nem ellenzi Jarring átköltözését New Yorkba CSAK RÖVIDEN... AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS egyes számú bizottságának ülésén, az atomfegyverek el­terjedését megakadályozó nemzetközi szerződéstervezet vitája során felszólalt Csator- day Károly, hazánk képvise­lője is. SZALONIKIBEN az utolsó 48 óra alatt 60 személyt tar­tóztatott le a görög junta. MEGNYÍLT a 35. újvidéki nemzetközi mezőgazdasági vá­sár. MEGHALT a második fran­cia szívátültetéses beteg, Elie Reynes, akin szerdán hajtot­ták végre a műtétet. AZ ELFÜJTA A SZÉL cí­mű amerikai film vetítésével megkezdődött a 21. cannes-i filmfesztivál. APRÓ ANTAL Moszkvába utazott a KGST végrehajtó bizottságának 34. ülésére. ROMÁNIA első ízben részt vesz a Tel Aviv-i nemzetközi vásáron. BONNBAN tömeggyűlés til­takozott a szükségállapot­törvények ellen. HADGYAKORLATOK DEL-LENGYEL0RSZÁG8AN A csehszlovák külügymi­nisztérium a csehszlovák saj­tóiroda útján közölte, hogy az A kairói Ahram Mahmud Riad külügyminisztert idézve megállapítja, az EAK nem el­lenzi, hogy Gunnar Jarring át­tegye székhelyét Nicosiából New Yorkba. A lap úgy tudja, hogy Jar­ring közölte az EAK külügy­miniszterével: ideiglenesen i hagyja el ciprusi főhadiszállá­sát, és azért költözik most New Yorkba, hogy közvetlen * A varsói egyetemen foly­tatják az előadásokat azo­kon a fakultásokon, ame­lyeken a rektornak a közok­tatásügyi és felsőoktatásügyi miniszterrel egyetértésben ho­zott határozata alapján már­cius 30-án beszüntették a foglalkozásokat. Mint ismeretes, az előadá­sok beszüntetését az egye­tem közgazdasági, filozófiai, szociológiai és pszichológiai karán, valamint matemati­kai és fizikai karának har­madik évfolyamán azért kel­lett elrendelni, mert a diá­kok nagyobb csoportjai meg­kapcsolatot tarthasson az ENSZ főtitkárával és a BT tagállamainak képviselőivel. Be akarja vonni őket ,.külde­tése új szakaszának felelőssé­gébe”. Jarring úgy véli, hogy nem tudná feladatát folytatni a nagyhatalmak és a BT tag­jainak konzultálása nélkül. A svéd diplomata hangsúlyozta, hogy átköltözése ideiglenes jellegű és nem számolja fel nicosiai irodáját. szegték az egyetemi fegyel­met és az egyetemi hatósá­gok rendelkezéseit. A varsói egyetem rekto­rának határozata értelmében március 29-től kezdődőleg az említett fakultások 1616 diák­ját megfosztották egyetemi jogaiktól. Ugyanakkor azon­ban mindnyájan lehetőséget kaptak arra, hogy kérelmez­zék egyetemi jogaik helyreál­lítását. Az erre vonatkozó kérelmekkel foglalkozó bi­zottságok eddig mintegy 70 diák kérelmét nem teljesí­tették. Valamennyien felleb­bezéssel élhetnek. Folytatódnak az előadások a varsói egyetemen illetékes csehszlovák szerveket már jóelőre értesítették azok­ról a hadgyakorlatokról, ame­lyeket a Varsói Szerződéshez tartozó államok csapategysé­gei hajtottak végre Dél-Len- gyelországban. Ily módon mindazok a híresztelések, amelyeket e hadgyakorlatok­kal kapcsolatban Nyugaton terjesztettek, nem egyebek provokációnál. BUKAREST Aszály veszélyezteti a termést Romániában az aszály,! amely veszélyezteti a ter­mést, különösen súlyos a! Duna-síkságon, Dobrudzsában, j Otlénia és Moldva déli ré- I szén. Ezért országos méretű ak- | Felmentették Aida Paulót A párizsi lTIumanité lissza­boni jelentése szerint az Aida Paulo megmentésére indított nagy nemzetközi szolidaritá­si akció győzelmet aratott. A portugál bíróság felmentette a hős demokrata asszonyt, aki már nyolc évet töltött a fa­siszta börtönökben. Arról azonban még nem érkezett hír, hogy a felmentő ítélet nyomán Aida Paulót szaba­don is bocsátották volna. Aida Paulo felmentése bizonyítja — hangsúlyozza a l’Humanité —, hogy az akció meghátrá­lásra késztetheti Salazar dik­tatúráját. ciók váltak szükségessé a ter­més biztosítására. A Román KP KB Végrehaj­tó Bizottsága és a miniszter- tanács ennek megfelelően ha­tározatot hozott. A határo­zat értelmében az akciók megszervezésére, egybehan­golására és irányítására köz­ponti parancsnokságot létesít tettek, amelyben a párt- és állami, gazdasági és társa­dalmi szervek képviselői vesz­nek részt. Az egész román sajtó az idei termés biztosítására mozgó­sít. „A szárazság elleni hare minden állampolgár haza­fias kötelessége” — hangsú­lyozza pénteki vezércikkében: a Scinteia. S uba, Guba és Cseresznyés délután fél háromkor már a klubban a törzsasztal­nál keverte a kártyát. Akik utánuk érkeztek, mondták is: — Már megint együtt van a három szatír. Bocskor, az igazgató nevezte el őket szatí- roknak egy irtózatosan cifra körmondat kö­zepette, amelynek ötven fültanúja is volt, pontosan mégsem tudta megjegyezni senki sem. Mindenki másképp citálja, mondják, hogy volt benne radai rosseb, máriás huncut, sárga rézpitvkés magasságos nagyúristen, meg valamilyen kajla fülű, kancsi, külföldi állampolgárságú szent is. Valószínű, hogy jamaicai vagy portugál lehetett, mert senki sem tudja kimondani a nevét, tény azonban, hogy rettenetes nagy türelméről válhatott híressé, mert az igazgató hatszor is ordítva ismételte, hogy ez az izé nevű szent türelme is kevés lenne e három lókötőhöz. Mármint Subához, Gubához és Cseresznyéshez. Ezután hangzott ei a nevezetes kijelentés: — Ez legyen az utolsó szatírkodásotok, mert úgy kirúglak benneteket, hogy három SZOT- kongresszus sem hoz vissza egyikőtöket sem! Így aztán egyszeriben mindhárman szatírok lettek, holott jó tíz esztendeje is már, hogy bármelyikőjüket is tilos nőügyekkel gyanúsí­totta a felesége. Suba ötven, Guba ötvenkettő, Cseresznyés pedig kereken ötvenöt éves, és olyan kopaszok mind a hárman, mint egy-egy biliárdgolyó. Igaz, megtörtént, hogy az új em­ber satujába vezették az áramét és a köny- nyük is kicsordult, amikor az, szegény feje a rémülettől kán-kánt járt: előfordult az is, hogy az elegáns, hófehér öltönyben feszítő argentin ügyfelet Suba és Guba együttesen, önfeláldozóan arrébb lökte egy őrült sebes­séggel robogó targonca elől. Az argentin ijedtségtől remegő térdekkel rebegett köszö- hetet és két vastag, áranygyűrűs szivart nyúj­tott át megmentőinek. Valószínű, csak a szál­lodában vette észre hófehér öltönyén az ola­jos tenyérlenyomatokat, ám megmentőinek sem volt maradéktalanul az örömük, össze­vesztek ugyanis Cseresznyéssel, mert az vál­tig állította, hogy a targoncát ő lökte hozzá­juk, s ezért az egyik szivar neki jár. A mi a szatír-ügyet illeti, egyikük sem gon­dolta, hogy ilyen nagy patália lesz be­lőle. Mindössze meg akarták -egy kicsit ijesz­teni az új mérnöknőt. Talán 28 éves lehet, aranyszőke hajú, ragyogóan szép asszony. Egyetlen mosolyával elérné, hogy országos munkaversenyt nyerjen a műhely, de inkább jutási őrmestert alakít: — Azonnal indul átvenni az anyagot? Értem?! — Tízre ígérte ezt a munkát és már fél tizenegy, alszik talán? Mozgás, mozgás! A három jóbarát tűrte az egrecíroztatást • egy darabig, majd végül Guba kimondta, amit a másik kettő már régen gondolt: i — Rá kellene ébresztenünk ezt a mérnök­nőt, hogy mégis csak nő ás nem csendőr. Maguk sem remélték, hogy ebből az ébresz­tésből sztriptíz lesz. Kifőzték, hogy Suba és Guba valami ürüggyel majd a fal felé tereli a mérnökasszonyt, bonyolult műszaki kérdést intéznek hozzá. Amikor már közel van a fal­hoz, Cseresznyés a sűrített levegő gumi- slaugját ráirányítja, és hirtelen kinyitja a csa­pot. A váratlan nagy süvítésre sikít, ugrik egyet, aztán majd kisebb lesz a hangja. így gondolták. Minden a terv szerint történt, összeráncolta homlokát a súlyos tépelődésben a mérnöknő, amikor Suba és Guba kíséreté­ben a falhoz lépett és ott sunyin oldalt pis­logva várta már Cseresznyés a gumislauggal. Hirtelen kinyitotta a csapot, de ami ezután következett, arra már nem számított egyikük sem. A mémöknő munkaköpenyéről egy szem- pillantás alatt lepattogtak a gombok, és az erős légnyomás a köpenyt a mennyezetig nyomta és ott állt a ragyogó szép asszony egy szál táncnadrágocskában. Mintha varázsintés­re történt volna, a gépek azonnal leálltak és áhítatos csendben, guvadt szemekkel gyönyör­ködött mindenki a nem minden napi látvány­ban. Először a dadogós Sramek nyerte vissza lélekjelenlétét: — Cö ... cö ... Ne ... ne ... nem mondom! — jegyezte meg — és ádámcsutkája inga­járatba kezdett. Ezután sikított csak a mérnöknő és úgy, ahogy volt, egyenesen az igazgatóhoz rohant, ököllel verte az asztalt, hogy ő egy ilyen pi­szok helyen egy percig sem marad tovább. Az igazgató előbb kerített egy köpenyt a mér­nöknőnek, majd legyalogolt a műhelybe és elmondta nevezetes körmondatát. így lett szatír Suba, Guba és Cseresznyés, a három öreg lakatos. Az volt a szerencséjük, hogy valamikor együtt kezdték a szakmát Bocskor- ral, az igazgatóval, aki különben minden héten legalább egyszer elmondta nekik: — Ez volt az utolsó dobásotok! Az is igaz viszont, ha különleges, precíz munka kellett, először Subáékért üzent, előre kezet is nyújtott nekik, és nyájasan magya­rázta a három kopasznak: — Gyerekek, nem nagy dolog, de mégis... H a reggelesek voltak, műszak után elsőnek siettek a fürdőbe, majd a klubban a törzsasztaluk köré telepedtek és este 7-ig könyörtelen ulticsata következett. Volt egy negyedik partnerük is, Samuka Lajos, a laka­tosok csoportvezetője. Maguk között csak pan- csernak hívták. Imádott ultizni az öreg, de tíz év óta egyetlen egyszer sem kelt fel az asztaltól nyereséggel. Este hét felé mégis min­dig ő bíztatta a társaságot, hogy na még egy utolsó kört, na még egyet; reménykedett, hogy talán most végre sikerül. Annyi piros ultit még senki sem bukott, mint Samuka. Most is várták már, hogy megérkezzék, Suba mondta is: — Nahát akkor kezdődnek az ünnepi játé­kok, pancser elvtárs búcsúfelléptével. Mindannyian tudták, ' hogy a hét végén nyugdíjba megy az öreg. Bocskor beszélt is Gubával, hogy őt szemelték ki Samuka he­lyére. Az igazgató abban reménykedett, hogy ha senki, de Guba képes lesz féken tartani társait, hiszen a közmondás is így tartja: betyárból lesz a legjobb pandúr. Guba e szán­dékról mit sem sejtett, társainak csak le- gyintve kicsinyelte előrelépését, belül azon­ban dagadozott a büszkeségtől, főleg, hogy a másik kettő nyakára nőtt. Hálás is volt Samu­kénak, hogy így utat nyitott neki, talán ezért is javasolta barátainak: Engedjük egyszer már nyerni az öreget is. Suba és Cseresznyés is bólintott, részükről rendben van a dolog. Gyorsan összerakták a kártyát, úgy osztották le. hogy Samukénak piros negyven száz ultija és durhmarsa lett, lehetetlen elrontani. Alighogy elkészültek e művelettel, már fújtatva, lihegve jött is Sa­muka, lerogyott szokott helyére és morogva kérdezte:. Na mi lesz? Játszunk vagy imádkozunk? — Te mondasz — jegyezte meg Guba egy­kedvűen, és a többiekre kacsintott, amikor látta, hogy Samuka szeme felcsillan. — Most egy kicsit móresre tanitlak benne­teket — büszkélkedett Samuka és kevélyen bemondta a piros negyven száz ulti durhmar- sot. — Hát a negyven száz meg a durhmars az kontra, az ultit pedig majd meglátjuk — ravaszkodott Cseresznyés. — Rekontra mindkettő! — vágott vissza. P ersze, hogy nyert. A másik három szitko­zódva fizetett, közben alig bírták vissza­tartani nevetésüket. A következő osztásnál már nem lehetett előre kicsinálni a paklit, mégis újra piros ultit mondott az öreg. Meg­kontrázták. rekontrázott és nyert Samuka. Így ment ez este hétig, végül hárman több mint 100 forinttal tartoztak már a csoport- vezetőnek. Másnap délután folytatódott a csata, de megint csak az öreg nyert, a töb­bieknek semmisem sikerült. Harmadnap reg­gel Gubát hivatta Bocskor: — Az a csoportvezetői ügy tárgytalan — mondta neki. — Miért? — kérdezte elhülve Guba. — Itt járt nálam Samuka és bejelentette, hogy marad. Egyszerűen nem akar nyugdíjba menni. Guba elmondta a nagy újságot társainak, akik alig titkolt örömmel fogadták a hírt, hogy nem nő a fejükre a barátjuk Mégis fur­dalta őket a kíváncsiság, hogy miért változ­tatta meg szándékát az öreg. Körbefogták, faggatták, Samuka azonban csak titokzatosan mosolygott. — Mondod vagy nem mondod?! — robbant ki végül Gubából a méreg. — No jó, nektek elárulom, Bocskornak ugyanis sehogy sem mondhattam meg az igazat. Ügy döntöttem, hogy még egy évet maradok. — De miért? Erre válaszolj végre! — Most menjek el, amikor végre jár a lap?!

Next

/
Oldalképek
Tartalom