Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-12 / 86. szám
4 "UfCírian 1968. ÁPRILIS 12., FENTEK A ceglédi járás valamennyi tsz-ében gyarapodott a közös vagyon Ismét első a dánosi Micsurin Tsz A zárszámadások és a lezajlott közgyűlések után a Ceglédi Járási Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya nyilvánosságra hozta a járási tsz-verseny bizottság értékelését. Megállapították: valameny- nyi tsz-ben megfelelő volt a zárszámadást megelőző leltáTábor Zánkán A monöri járási úttörőtábort az idén Zánkán építteti fel az elnökség, azon a területen, ahol 1970-ig felépül az országos úttörővárős 294 millió forintos költségvetéssel. Talán az a kitüntetés is ér egyes csapatokat, hogy jelen lesznek az alapok lerakásánál. A gyöimrői csapatok a Kocsi tónál táboroznak majd. Már most közösen készítik a kis faházakat. Ezek nemcsak rozás. Helyes volt, hogy a vezetők a vitás ügyek megoldásában a tagok segítségét kérték a közgyűlés előtt. Megállapították azt is, hogy a vezetőségi beszámolók színvonala a legtöbb helyen észrevehetően javult. A 'közgyűlések beszámolóit elégedetten hagyták jóvá a tagok. A gazdasági mutatók nagy fejlődést bizonyítanak. A ceglédi járás termelőszövetkezeteiben 1967-ben a közös vagyon 78 millió forinttal, a tagok részesedése mintegy 7 ntlllió forinttal növekedett. A közös vagyon különösen a dánszentmiklósi Micsurin Tsz- ben, az albertirsai Dimitrov Tsz-ben és a törteti Aranykalászban növekedett a legjobban. Az egy tagra jutó részesedés elsősorban az abo- nyi József Attila Tsz-ben és a Lenin Tsz-ben, az irsai Di- mitrovban és Szabadságban, a berceli Egyetértésben, a ko- cséri Petőfi Tsz-ben, a kö- röstetétleni Vörös Csillag, a nyársapáti Aranyhomok, valamint a törteli Aranykalász és a Rákóczi tsz-ékben növekedett a legészrevene- tőbben. Közülük is kiemelkedik a dánosi Micsurin Tsz, ahol a 30 ezer forintot is megközelítették a részesedésben. (—es) Éppen tizennyolc éve alakult. A kör azonban, amelynek Dániel Kornél a vezetője, már régtől teljes korúnak számít. Igen sok elismerést érdemelt ki. Jó néhány rajztanár, képző- és iparművész kezdte itt a pályát, s legtöbbjük most is rendszeresen hazalátogat. A művelődési ház képző- művészeti körének jelenleg húsz fiatal és tíz felnőtt tagja van. külsőleg csinosak, hanem hasznosak is lesznek, mert bennük nem okozhat az előző évhez hasonló rombolást a szélvihar. Mindkét tábor egész nyáron nyitva tart, és több száz gyereknek nyújt élményt, kellemes pihenést. Még ha csak a tizennyolcadik év betöltése tenné is nagykorúvá a képzőművészeti köröket, nos, a váci Madách Imre Művelődési Ház akkor is felnőttnek számítana már. Barokk városközponti Európai hírű tervező és festő műveit őrzik a váci épületek A történelem viharai az 1700 előtti Vácot a szó szoros értelmében megsemmisítették. A régebbi várost — néhány épülettöredéket nem számítva — csak az utcák vonalvezetése őrzi. Ez adott lehetőséget arra, hogy kialakuljon a ma is meglevő barokk városközpont. A barokk stílus Európa utolsó olyan nagy stílusa volt, amely kiterjedt a művészetek — tehát az iparművészet, a grafikai műfajok, a festészet, a szobrászat, az építészet ösz- szességére, s így a városépítésre is. Hatása a népművészetre még századunk elején is kimutatható volt, pedig már régen halott stílus, mint az a társadalom, amely létrehozta. Migazzi Kristóf egységes kétechnikum van. Az épület egészéről egy nem egészen hiteles rajz van a múzeumban és néhány töredék a berendezésből. A Duna és a hegyek eleve meghatározták, hogy a város a folyam mentén hosszirányban terjeszkedjék. A másik barokk kori csomópont, a mai főtér vagy Március 15 tér azonban — ellentétben a Konstantin térrel — középkori alapfalakon épült, és ez alaprajzát is meghatározza. Ennek ellenére egységes hatású, ugyanúgy, mint a másik, melyet teljes egészében újonnan terveztek. Stefaits István múzeumigazgató ök az állandók, de minthogy a városnak ez az egyetlen műterme, a hivatásosak számára is itt nyílik csak lehetőség arra, hogy közösen dolgozhassanak. Bébiétel A lipcsei kiállításon aranyérmet nyert népszerű magyar bébiételből a hazai igények kielégítése mellett az idén kéit és fél millió doboz kerül exportra. A Budapesti Gyümölcsös Főzelckkonzervgyár tizennyolcféle különböző bébiételt készít jelenleg. A múlt érdekes üzenete: Régi sírok a Vitéz utcában Jubilál a Dunakanyar Kiállítás Budán Jövő szeptemberben lesz száz esztendeje, hogy Arany János ellátogatott Visegrádira, s az összegyűlt kirándulók előtt elszavalta egyik versét. Ettől az időtől kezdve számítják a Dunakanyart idegenforgalmi helynek. Napjainkban egyre több szó esik a vendéglátásról és az idegenforgalomról. A hagyománytisztelet sarkallta a Vendéglátóipari Múzeumot is, hogy bemutassa a nagyközönségnek a hazánk földjén összegyűlt, csaknem 2000 esztendős idegenforgalom és vendéglátás tárgyi emlékeit. Budán az egykori Fortuna Vendéglő bolthajtáscs szobáiban ismerkedhet meg a látogató a muzeális értékekkel. Pest megyében főként akkor lendült fel az idegenforgalom — s ezt a kiállítás anyaga is tanúsítja — amikor a múlt század közepén Pest- és Vác között elindult a gőzmozdony, majd nem sokkal ezután a Pest—Cegléd és Szolnoki vaspályán is megkezdődött a személyforgalom. A kiállítás — hétfő kivételével — 10 és 15 óra között tekinthető meg. Kecskés Imre nagykőrösi lakatosmester új házat épített a Cifrakert melletti Vitéz utcában. Fundamentumásás közben — a múlt hetekben — hat régi sír került elő egymástól 80—90 centiméterre, s minden sírban 4—5 ember elsárgult csontjai. Kecskés mester értesítette dr. Balamyi Béla múzeumigazgatót, aki tüzetesen megvizsgálta a feltárt sírokat és a következőket állapította meg: — A tetemeket nem koporsóban temették, hanem úgy dobálták be őket a sírokba, ezelőtt 260—270 esztendővel. A koponyák fogairól meg lehet állapítani, hogy 20—25 éves férfiak voltak, s lábszárcsontjaik bizonysága szerint magas termetűek. Több tetemnek a fején a halálukat okozó sérülés látható. Dr. Balanyi feltevése szerint a Vitéz utcai titokzatos sírok valószínűleg a várost ért nagy rác betörés idejéből származnak. A régi írások szerint a támadó rácoknak egyes pontokon sikerült megtörniük a körösiek ellenállását, s pusztítva, gyilkolva törtek be a városba. Lehet, hogy a Vitéz utcánál ezeket verte agyon őseink jogos haragja. Vagy esetleg a török hódoltság akkori zavaros idejében, többnyire szökött, kóbor katonákból összeverődött, rablócsapat járt így, s azoknak a tetemei kerültek most elő. Mindenesetre ez a lelet a múlt érdekes üzenete. UJ TERMÁLKÚT: Percenként 500 liter 50 fokos víz Nagykőrösön közel kétmillió forintos állami támogatással a strandfürdő területén befejeződött az új termálkút fúrása. A gáznyomással felszínre kerülő 50 fokos meleg víz vegyi összetétele még nem is[ mert, most vizsgálják. A kút percenként 500 liter termálvizet ad majd. A Városgazdálko- 1 dási Vállalat gyors tempóban I látott hozzá a kút vizének a medencékbe való elvezetéséhez és a strand területének 1 rendezéséhez. A cél az, hogy a munkálatokkal e hónap végéig elkészüljenek és május 1-re megnyissák a meleg vizű strandfürdőt. Az 50 fokos forrás arra is lehetőséget ad, hogy a nagy fürdőmedencét tetszés szerinti hőmérsékletű vízzel töltsék meg, s így abban az idősebbek is fürödhetnek. A városi tanács végrehajtó bizottsága egyébként a strand további fejlesztése érdekében, megbízta az építési osztályt, hogy ez év szeptemberéig dolgozzon ki részletes tervet a fürdő megnagyobbítására és korszerűsítésére. Az elgondolások szerint a folyamatban levő csatornázás befejezésével a Kőrösér-patak megszabadul a szennyvizektől, s a strand területén, új mederben fog átfolyni. A strandot eddig tápláló kálmánhegyi termálvízre nem lesz már szükség, így azt a lakosság használhatja. (kopa) ső barokk stílusban építette újjá Vácot. Főépítésze az olasz—francia származású osztrák állampolgár, Canevale volt, aki talán nem is tudta, hogy Közép-Európa első (francia hatású) diadalívét tervezi meg a Kőkapuban. (A párizsi Arc de Triomphe is sokkal később épült.) Ugyancsak ő tervezte a székesegyház nagyobb részét, a Homlokzatot, a „portikuszt” és a belső teret. Sajnos, a sokféle utólaáos belső festés üti Franz Anton Maulbertsch (néha Maul- pertschnek is írta a nevét) szép egykorú freskóit, melyek éppúgy a késő barokk és a barokk klasszicizmus (másik nevén „copf" stílus) határán járnak, mint maga az épület. Maulbertsch korának egyik legnagyobb európai festője volt. De rontja ez a sok utólagos ráfestés azt a szép belső térhatást is, mely annyira hasonlít a párizsi Pantheonhoz. Az épület oldalai túl simák, sőt csupaszok, bár ez a korabeli francia építészetben szintén megtalálható, ha nem is ennyire. Az épület körül levő tér a legutóbbi rendezéskor került közelebb Canevale eredeti elképzeléséhez. Egyben a legjobban emeli ki a barokk épületkoszorút, de jobban megmutatja azt is, hogy melyek az oda nem való épületek. Amikor 1777-ben a mai székesegyház elkészült, akkortájt bontották le a Miklós-templo- mot, mely torony nélküli kupolás barokk építmény volt és a mai Ifjúsági téren állott, ahol most a közgazdasági Bonobó H a nekem mesélnék el a történetet, én sem hinnék belőle egy szót sem; vegye hát úgy, mint egy legendát, mely vagy megtörtént, vagy nem. Csak azok tudják, hogy igaz, akik részesei voltak. 1944-ben, egy bombatámadás során minden hozzátartozóm meghalt. Egymagám maradtam. Leventeként vittek ki, ott is ragadtam. Negyvenöt őszén már Brazíliában voltam, három évig ott dolgoztam az egyik ültetvényen, rákaptam közben a vadászatra, s így, amikor az újságban a hirdetést olvastam, jelentkeztem. Hivatásos vadászokat kerestek, de nem ám Brazíliában, hanem — Afrikában! Így kerültem oda negyvenkilenc elején, s most jöttem haza, tehát majd’ húsz esztendő... Pokoli munka volt, legalábbis az elején.- Amerikaiak, amerikaiak, s megint amerikaiak. Legtöbbjük lusta, kényelmes, legszívesebben' a Landroverből pu- fogtatnák le a vadat, de hát — ahogy idehaza mondják — ez is benne volt a fizetésben. Becsavarogtam egész Afrikát, volt egy-két forró pillanatom, de hát ez nem érdekes. A hatvanas évek elején kezdtek németek is járni hozzánk. No, persze, nyugatnémetek. Egész más népség, mint az amerikai. A lábukat hajlandók lejárni, hajnalban elsőnek kelnek, este utolsónak fekszenek, a puska se’ úgy áll a kezükben, mint... biztosan ismeri a hasonlatot. Mégse’ szerettük őket, mert ha az amerikaiakkal több baj is volt, de bőven adták a borravalót, ezek a németek azonban egy fillérrel sem többet, mint amennyi a céggel kötött szerződésben szerepelt. Éppen nem volt más, hát a főnök rámsózott egy németét. Idős férfi, de jó kiállású, vele a felesége, vagy harminc évvel fiatalabb ... Minden rendben ment, egy-egy ilyen út előkészítése meg végigesiná- lása már csak annyi az embernek, mint másnak bemenni a hivatalba. Igaz, nem a megszokott menetrendet jártuk velük, a német befizette a cég egyik exkluzív útját, a Kongó vidékére kellett vinnem. A fekete fiúk, akik velünk jöttek, már vagy tíz éve dolgoztak a kezem alatt, a szemem állásából tudták, mikor, mit kell tenniük, nem volt hát sok dolgom. A némettel se’ baj. Egészen addig ... No, hát szóval itt kezdődik a legenda, amiről csak mi tudjuk, akik ott voltunk, hogy igaz. Nem járatos nyilván majom-ügyekben, nem is akarom ezzel terhelni. A lényeg, hogy a világon egyedül azon a vidéken él a Bonobó, zoológiái nevén a Bonobó paniscus, a törpe csimpánz. Hajmeresztőén erősek — ügyesek, nyolc-tíz métert úgy ugranak, mint más egy felet; a legjobb lég- tornászok. A német, különben Helmutnak hívták, teljesen extázisba esett, amikor fölfedezte a majmokat. Ez igen, ez igen. Attól kezdve nem létezett számára más, csak a Bonobó. Hiába hajtogatom neki, hogy uram, erre kár pocsékolni az idejét, órákon át csörtetett a majmok után, én, meg a többiek, káromkodva a nyomában, míg a neje őnagysága a táborban nyújtózott, s várta epedve a diadalmasan megtérő férjecské- jét... Két napba telt, míg leszedte az első majmot. Másnap kettőt lőtt. Este, a diadal feletti örömében úgy berúgott, mint egy disznó, a neje nemkülönben. A fekíte fiúk közben minden percben jártak a nyakamra, hogyha az úr, mármint a német, nem hagyja abba a Bonobó-vadásza- tot, akkor ők elmennek. Szegény lelkek, féltek ezektől a majmoktól, mert az a szóbeszéd járja, hogy ... szóval, hogy ezek a majmok valamikor emberek voltak. Nem szabad bántani őket, mert aki puskát fog rájuk, annak csúnya vége lesz, a Bonobók bosszút állnak testvéreikért. A német, bármennyire is részeg volt, észrevette a nagy jövés-menést, s amikor megkérdezte, én tökkel- ütött, megmondtam, hogy mit sugdosnak a fekete fiúk. Olyat maga még nem látott! Fölugrott az asztal mellől, öklét rázva káromkodott, majd egy pillanat alatt ott volt kezében a puska, lövöldözni kezdett, s közben azt ordítozta, hogy elbánt már ő különb bandával is, mint ezek a feketék, hát ha az kell, akkor megmutatja, hogy ki parancsol, mert megmutatta ő már régen, amikor a führer elrendelte annak a disznó zsidó csürhének a ... Alig tudtam a kezéből kicsavarni a puskát, közben az a perszóna összekarmolta a képem, mert persze a férje segítségére sietett. A fekete fiúk a szavak megértése nélkül is tudták, mi, s miért történik. Nagynehezen végre rendet csináltam, a németet meg a nejét becipeltem a sátrukba, lefektettem őket, a feketék is elcsendesedtek, lefeküdtem. E gy óra, több nem telhetett el, amikor furcsa neszezésre ébredtem. Mintha lábujjhegyen, de nagyon sokan mozognának a táborban. Fölhajtóm a sátorlapot, s nem hiszek a szememnek. A lassan hamvadó tűz rőt fényénél látom, hogy majom-majom hátán ... A Bonobók! Tíz, húsz, ötven ... annyi majmot én még életemben nem láttam, pedig néhány majomcsordához már volt szerencsém. Bevallom, azt hittem, hogy álmodom az egészet, hiszen ez nem is lehet igaz... Es hol vannak a fekete fiúk? Hol az őr, mert annak mindig kell lennie? Miért nem ég jobban a tűz? Mit keresnek itt egyáltalán ezek a majmok? Mire valami értelmes gondolatra jutottam volna, iszonyú sikoltást hallok a németek sátra felől. Kiugróm, de abban a pillanatban föllöknek, ahogy fölnézek, mindenütt majmokat látok, az jut eszembe, hogy a Kongó ösz- szes Bonobója ide sereglett, föltá- pászkodok, hallom a sikoltozást, majd a majmok észvesztő rikácsolását, azután robaj, mintha ménes vágtatna és ... és csönd. Valahogy kezembe akad a lámpám, fekete fiúkért kiáltok, rohanok a németek sátrához... A nő még mindig sikoltozik, nincs eszénél, a matracon meg ott fekszik a férfi, abban a pillanatban, ahogy ránéztem, láttam, hogy halott. Megfojtották! Érti: megfojtották! Soha nem vesztettem el a fejem, még akkor sem, amikor a mellemen egy oroszlánnal hemperegtem, de akkor igen. Remegni kezdett a lábam, éreztem, hogy minden erő kiszalad belőlem, csak azt hajtogatom, hogy uramisten, uramisten ... A fekete fiúk akkor kezdtek előjönni a fák közül, én még nem láttam fehérré vált négert, de azok a szegények mészfehérek voltak a rémülettől, letérdeltek a porba, s azt hajtogatták, hogy meneküljünk azonnal innen, mert a Bonobók visszajönnek, biztos, hogy visszajönnek, s akkor vége valamennyiünknek. D élre már ott volt a bizottság, helikopterrel jöttek, a német konzul, a rendőrség, a felügyelő, akihez ez a terület tartozott, a direktorom, egy orvos ... A nő addigra valahogy észretért, vallomást is tett, de senki nem hitt neki. Azt mondták, hogy ivott, meg a rémület is elvette az eszét; mert azt vallotta, hogy őt — erre ébredt — lefogták a majmok, s úgy nézte végig, hogy egy, egyetlen majom, hogyan végez, pillanatok alatt a férjével. Érti: egyetlen majom. Mint egy előre megfontolt, elrendezett szertartás! Kihallgatták sorra a fekete fiúkat is, megpróbálták gyanúsítani őket, egészen addig, míg az orvos — uram, azt látni kellett volna, hogy mindenki milyen képet vágott hozzá! — hivatalosan nem közölte, hogv a németet valóban majmok — vagy egyetlen majom, ahogyan a nő mondta — fojtották meg. Olyan fogásnyomokat — így mondta — talált a nyakon, melyek csakis majomtól származhatnak ... Ez volt az én utolsó vadászatom. A direktorom ugyan tartóztatott, de én eladtam amim volt, s amint látja, hazajöttem. A varázslatokban nem hiszek, de ha valahol véletlenül Bonobókról hallok, olvasok, futkosni kezd hátamon a hideg, s bár mindig tagadtam, azóta azt tartom, hogy tényleg létezik, a rendeltetésszerű, tehát elkerülhetetlen végzet. Mészáros Ottó Müvészműhely - városi műterem
