Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-11 / 85. szám

KST MEGYEI 1968. ÁPRILIS 11., CSÜTÖRTÖK Munkaerőcsábítás, segédiizemágak Monoron tanácskoztak négy járás mezőgazdaságban dolgozó fiataljai konsztanlyin Szimonov: Szeretnek Külföldön gyakran megesik: közrefognak nagyok-kicsik, és meghatódnak könnyekig, annyira kedves vagy nekik. Mert nem az vagy ott, aki vagy, s bár nem a legkülönb vagy ott, de szemeidben messzi, nagy ' hazád szempárját hordozod. S úgy faggatnak az emberek, arcodra úgy tekintenek, úgy lesik igened, nemed, minthogyha nem csupán Veiled szőnék a szót, mélyen kitárt lelkedig találva utat, de mintha végtelen hazád tisztelné meg asztalukat. Hogy szeretnek, ő is oka, az a szakállas katona, aki a Téli Palotát vette be (aztájt szült anyád), s a szervező is, aki a kolhozokért halt szörny halált, meg aki Dnyeprogeszt csinált, míg téged gyúrt az iskola; s a harcos, ki a Don alatt, a kormos havon megmeredt, s a lágetrab, ki százakat vett rá, hogy együtt szökjenek... Ha sorsod hát úgy hozza, hogy idegen föld lakóinak szeretetét fogadhatod, tekintetüket, szavukat, postásukká válj — nem lehet ennél szebb ... Minden küldeményt fogadjon magába szíved különös postástáskaként, s magadnak semmit el ne tégy — nem az ország vagy, fia csak - vidd, hogy a címzettek vegyék, akinek szánták, annak add. Polgár István fordítása ív///////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////^ Bőséges áruválaszték A csomagolópultnál találom Németh Ambrust, a nagykő­rösi áruház üzletvezetőjét; ép­pen segít. Szükség is van erre, mert a nyereségrészesedések kifizetése után ugrásszerűen megnőtt az áruház forgalma. Kézenfekvő az első kérdés: — Hogyan készültek fel a várható nagyobb forgalomra és általában a tavaszi idény­re? — Az utóbbi napok csúcs­forgalma nem ért bennünket váratlanul. Azt a tervünket ugyanis, hogy a tavalyi több mint húszmillió forintos be­vételünket az idén tíz száza­lékkal túlszárnyaljuk, csak ak­kor tudjuk teljesíteni, ha min­den idényben elegendő áruval és megfelelő választékkal ál­lunk a vásárlók rendelkezé­sére. Előre biztosítottuk, hpgy minden osztályunkon elegendő készlet legyen a tavaszi szezon kezdetére. Színes női magyar és olasz szandálok, cseh és magyar férfi víkendcipők, gyermekfélcipők gazdag vá­lasztéka szerepel listánkon. Konfekcióáruink között a kü­lönböző átmeneti kabátok és orkánok , mellett, különleges nylon-, jerseykosztümmel és kabáttal szolgálhatunk. Kötöttáruink között angol és olasz importtermékek is ta­lálhatók. Újdonságként kap­hatók és nagyon szépek a szintetikus anyagból készült magas nyakú — úgynevezett Garbó-nyakú — ujjatlan puló­verek, 160—200 forintos árban. (Az újságíró tanúsítja — való­ban ízlésesek.) Különböző szintetikus anyagból készült csipkeblúzok, a legdivatosabb szembiztos női harisnyák és elnyűhetetlen fémszálas né­met férfizoknik. Mindez a tavalyinál kétsze­resen nagyobb választékban. Az áruház a Fiatalok tava­sza címen nemrég megrende­zett divatbemutatójával bebi­zonyította, hogy vállalkozik a korszerű, ízléses öltözködés propagálására. Folytatják-e ezt a kezdeményezést a jövő­ben is? — Természetesen. Legköze­lebb e hónap végén kerül sor erre. Ezt a divatbemutatónkat az anyák napjának, jegyében rendezzük. Erre utalnak majd a bemutatásra kerülő model­lek is — tájékoztat befejezé­sül Németh Ambrus. (Karai) A nagykátai, a dabasi, a rác­kevei járás mezőgazdasági jel­legű KISZ-alapszervezeteinek küldöttei a monori járás fia­taljaival tanácskoztak, és meg­vitatták az 1967-es gazdasági év problémáit, értékelték a munkaversenyben elért ered­ményeket, s megbeszélték az idei feladatokat. A munkaversenyről szólva, Berla Ferenc, a KISZ monori járási titkára elmondotta, hogy fiataljaik a vállalásokat több mint 10 százalékkal túl­teljesítették. Pintér István, a KISZ Pest megyei Bizottságának paraszt­ifjúsági felelőse vitaindító elő­adásában számszerű eredmé­nyekkel igazolta, milyen nagy jelentősége van a versenymoz­galomnak. — A. nagykátai járásban több mint ötmillió forint volt a fiatalok terven felüli válla­lása, a ceglédieknél is négy­millió felett. Mégis az a ta­pasztalat — hangsúlyozta, hogy a gazdasági vezetők sem anyagilag’ sem erkölcsileg nem ismerik el a fiatalok tevékeny­ségét. Arra kell törekednünk, hogy a munkaversenyben ki­váló eredményt elért fiatalo­kat jobban megbecsüljék. Az előadást érdekes vita kö­vette. Misek János, a péteri Rákóczi Tsz KISZ-es gépcso­portvezetője elmondotta, hogy sok helyütt baj van az alkat­rész-utánpótlással. A csúcsidő­ben bekövetkezett rongálódá­sok esetén olykor több tízezer forintos kiesést is jelenthet egy csekély összegű alkatrész hiánya. Javasolta, hogy a munkaerő-csábítást központi­lag akadályozzák meg. Szólt a munkafegyelemről is. amely szerint nagyban befolyásolja a munkaversenyt. Kovács János, az üllői Kos­suth Tsz fiatal állattenyésztő­je elmondotta, hogy a munka­erő-vándorlást csupán azok a tsz-ek tudják megakadályozni, ahol erkölcsileg is, anyagilag is honorálni tudják dolgozói­kat. Ha ilyen tsz-hez jönnek egyes ipari üzemek vezetői „agitálni”, kevés eredménnyel járnak. Süli János, az úri Béke Tsz KISZ-titkára kifogásolta, hogy a tanácskozásokon csak a prob­lémák kerülnek megvitatásra, s az eredményekről, azok el­érésének módszereiről hall­gatnak. — Tanulni nemcsak a hibákból, hanem az elért eredményekből mondotta. is lehet — A felelős: a társadalom- de ez a társadalom: mi vagyunk! Cegléden a városi pártbi­zottság a napokban iskolaigaz­gatók és a szülőd munkaközös­ségek elnökei bevonásával megbeszélést tartott. Bárdos Endre, a városi ta­nács művelődésügyi osztályá­nak munkatársa vitaindító előadásában elmondotta, hogy a társadalom és az iskola együttműködésének alap­ja a szülői munkaközös­ség. Tevékenységével a nevelést kell segítenie. Erre sok lehe­tőség kínálkozik, de szükséges hozzá a szülők pedagógiai VÁC V a vidéki könyvesboltok között A Művelt Nép Könyvter­jesztő Vállalat e hét elején értékelte a március 25 óta tartó időleges könyvárleszállí­tás eredményét. Ez volt a má­sodik rangsorolás az akció kezdete óta és a sorrend azt mutatja, hogy a 33 vidéki ro­konszak: -lt között változz 'anul Vác tartja r : első helyet. A Szé' lenyi utcai üzletben ezekben a napokban 87 ezer forint értékű kötet talált fél­áron gazdára, ami az eredeti árban 174 ezer forintos for­galmat jelent. Az érdeklődés — mint a bolt dolgozói el­mondták — töretlen az első naptól kezdve. Nagyszámú if­júsági, képzőművészeti és szépirodalmi könyv talált utat az olvasóhoz. Hasonlóan nagy érdeklő­dés mutatkozik az üzemi bizományosoknál. A Fortéban két hét alatt nyolcezer forint értékű művet adtak el. Sorrendben a kö­töttárugyár és a DCM követ­kezik utánuk. A Lenin út sar­kán levő sátorban csak a napos délutánokon volt je­lentősebb forgalom. kulturáltságának gyarapítása is. Részletesen foglalkozott azokkal a lehetőségekkel, ame­lyek az eddigieknél még job­ban kihasználhatók — mint például a szülők akadémiája — nyílt órák, a szülői könyv­tár, a gyermek- és ifjúságvé­delmi munka, a szórakozóhe­lyek ellenőrzése, az iskola ott­honossá tétele, közreműködés műsoros összejövetelek szerve­zésében, szemléltető eszközök készítése, üzemlátogatás szer­vezése. A vita során sok értékes hozzászólás hangzott cl. Ócsai István városi úttörőtit­kár arról beszélt, hogy mi­ként segítheti a szülői munka- közösség az úttörőmozgalmat. A vita összefoglalójaként Sági Ferenc, a városi pártbi­zottság osztályvezetője a szülői munkaközösségek felelősségé­re hívta fel a figyelmet. El­mondta, hogy a szülői mun­kaközösség szervezeti keret, amelyet meg kell tölteni tar­talommal. Helytelen felfogás az, hogy a tanköteles kortól a felelősség csak az iskoláé. Az iskola ne csak az if­júságé legyen, hanem a szülőké is. Sokat hangoztatjuk, hogy a társadalom a felelős a neve­lésért, de ne feledjük, hogy ez a társadalom- mi vagyunk! (peresztegi) A tanácskozáson részt vett Szijjártó Lajos, a járási ta­nács elnöke, aki elmondotta: — Addig, míg a péteri Rá­kóczi Tsz például mindössze alig 20 forintot tud fizetni elő­legként, s ugyanakkor a mo- nori Űj Élet Tsz 50 forintot fizet, várható is az elvándor­lás. Ez természetes folyamat. A továbbiakban a segéd­üzemágakkal kapcsolatos prob­lémákkal foglalkozott. Elmon­dotta : az új segédüzemek nyi­tását szorgalmazni kell, de csak ott, ahol erre megvannak a lehetőségek. Meg kell aka­dályozni azt, hogy a segéd­üzemágakban „szocialista ösz- szeköttetések'’ útján, sógor­OTP-statisztika Az Országos Takarékpénz­tár legfrissebb jelentése sze­rint a takarékbetét-ál'lomány az első negyedév végéin meg­haladta a 27 milliárd forin­tot. Az év első három hó­napjában 2,5 milliárd fo­rinttal növekedett a lakosság megtakarított pénze, szem­ben a tavalyi első negyedévi másfélmilliárdos növekedés­sel. Az utóbbi három hónap­ban 5,5 százalékkal emelkedett a takarékbetétkönyvek szá­ma, s most mintegy 3,5 mil­lió. Változatlanul népszerű a gépkocsá-nyereménybetét- könyv, 450 000-et tartanak nyilván belőle, s az ezekben elhelyezett összeg 2,7 mil­liárd forint. Nem mind igaz Az újságíró néha úgy érzi magát, mint a klinikai orvos, ha nem szokványos esettel áll szemben. A hozzá forduló em­ber panasza hallatára tűzbe­jön, a „jó téma” elragadja, mutatós címen töri a fejét, ké­nyesebb esetekben azon, hogy milyen helyszínt és nevet költ­sön úgy, hogy ki tudja kerül­ni egy sajtóper időrabló kel­lemetlenségeit, de az érdekelt szereplők azért önmagukra is­merjenek. Őszinte igazság, hogy mi a mások bajából, nagyritkán a mások örömei­ből élünk. Nincs az az aktív riporter, akit munka közben ne érné­nek kellemes, vagy kellemet­len meglepetések. A kelleme­sek azok, amelyekben a hoz­zánk fordulónak igaza van, s azt tényekkel is alá tudjuk tá­masztani, még kellemesebb, ha a riport megjelenése után hi­vatalosan is megerősítik a pa­nasz jogosságát s arról érte­sítenek, hogy azt orvosolták. A másik fajta meglepetés — eb­ben is van részünk —, amikor kiderül, hogy a panaszosok egyoldalúan tájékoztattak, s a tényéktől függetlenül csak sa­ját érdeküknek szerettek vol­na visszhangot adni a sajtó­ban. Mire idáig eljutunk, ten­gernyi időnk elúszott, felje­gyeztünk egy tucat véleményt, majd összecsukjuk a blokkot, hogy más téma után nézzünk. A legutóbbi tapasztalataim­ból három ilyen esetet szeret­nék elmondani. AZ ELSŐ A televízió előtt ülök. Tele­fon cseng. Zokogó nőd hang kér, hallgassam meg, milyen méltánytalanság érte őt, s ír­jam meg, mert égbekiált. Ül­dözik a vállalatnál. Alacso­nyabb beosztásba helyezték, noha több kitüntetés is tanú­sítja, milyen jó munkaerő. Míg mások malmoznak, őt rengeteg munkával terhelik meg, mégsem kap újabban ju­talmat, vagy erkölcsi elisme­rést. Nem mer szólni, mert főnöke szemében úgyis szálka, még azt is hallotta, hogy el akarja bocsátani. Megkérem, nevezzen meg valakit a mun­kahelyén, akinél tovább tájé­kozódhatnék, olyan valakit mondjon, aki iránt bizalma van. Élénken tiltakozik. Higy- . gyek neki, amit elmond, az így : van, ne kérdezzek senkit, ír- ■ jam meg, mert rajta kívül senki nem mondaná el az igazat. Olyan kétségbeesetten j mondja mindezt, hogy nem kételkedem: oka van az aggá­lyoskodásra. Megnyugtatom, nem kell félnie, alkalomadtán személyesen és nem televízió­műsor közben megbeszéljük j problémáját. Megnyugszik. Néhány nap múlva nagyon , óvatosan elindulok, hogy ki- s tapogassam, mi is van a két- < ségbeesett asszony panasza j mögött. ; Egyöntetű véleményt mond- 1 tak róla munkatársai, főnökei: j jó munkaerő. Két nyelven ki- ( tűnőén levelez. Az utóbbi idő- kig ő főzte az osztály számára a kávét, majdnem önköltségi 5 áron. Ahogy ez a legtöbb hi- ' vatalban szokás. Aztán az új i vezető, a gazdaságos időfel- s használás végett átszervezte az osztályt. A feketefőzést a büfére bízta, ezzel megszüntet­te a maszek-presszót. Pana­szosom, aki korábban szak- szervezeti bizalmi volt, a leg­utóbbi választáskor nem kap­ta meg a szükséges szavazato­kat, aminek feltehetően az volt az oka, hogy megbízatá­sával némileg visszaélt. Ugyanis, munkatársai rovásá­ra, közösségi munka végzése címén gyakran egyéni bevá­sárlásait végezte. Üj főnöke viszont nem méltányolta ezt az előjogát, s tőle is ugyanúgy megköveteli az intenzív mun­kát, mint a többiektől, amit azonban panaszosom személye elleni hajszának fog fiel. To­vábbá azt is, hogy a legutób­bi szakszervezeti jutalmazás­nál nem szerepelt a névsoron, mert a kollektíva úgy találta, mások jobban rászolgáltak az elismerésre. Amikor megkérdeztem tőle, miért nem mondta el őszin­tén az igazságot, sértődötten azt mondta: „Én nem kértem, hogy nyomozzon utánam! Té­mát adtam, de ha nem érdekli, s másoknak jobban hisz, na1- gyón sajnálom, hogy megbíz­tam!” A MÁSODIK Üzemi baleset következté­ben hetvenöt százalékos rok­kant férfi panaszkodik levél­ben. Kiskörű gyermeke, bete­ges felesége van, dolgozni sze­retne, de nem kap munkát. Elhelyezkedett ugyan egy vál­lalatnál, hat évig volt ott por­tás, aztán egyik napról a má­sikra minden indokolás nélkül kitették, ráadásul most még a szolgálati ruha árát is meg akarják vele fizettetni, noha a személyzetis megígérte, nem kell térítést fizetnie. Felháborító eljárás egy fél­karú, negyvenöt éves ember­rel szemben. írok az igazgató­nak. A válasz tárgyilagos, rö­vid: „X. Y. volt dolgozónk, hat éven át jól látta el megbízatá­sát. Az utóbbi időkben azon»- ban több szabálytalanságot, majd törvénybe ütköző dolgot is elkövetett. Részegen és kés­ve jelent meg munkahelyén, több figyelmeztetés és fegyel­mi eljárás lefolytatása után sem változtatott magatartásán, sőt felvette és elköltötte egyik munkatársnője fizetését, amiért azonnali hatállyal el­bocsátottuk. A két hónap hí­ján kihordott szolgálati ruha térítési díját egyébként elen­gedtük. Tisztelettel... igazga­tó”. A HARMADIK A jómúltkor egy kétdiplo­más mérnök keresett fel azzal, hogy két hónapja nem tud el­helyezkedni, a felesége tartja el. Naponta jelentkezik az új­ságokban megjelenő hirdeté­sekre, de jelentkezése után néhány nappal, vagy még azon a napon közük vele: al­kalmazása tárgytalan. Nem tudja elképzelni, mi lehet az oka, hiszen régi munkahelyé­ről „hozzájárulással” lépett ki, s legutóbbi helyén sem volt vele probléma, csak egysze­rűen nem újították meg lejárt szerződését. Ha sürgősen nem tud elnelyezkedni, családi bé­kéje forog kockán, nem kí­vánhatja, hogy műszaki rajzo­lói fizetéséből a felesége tart­sa el. Megegyeztünk: néhány nap múlva találkozunk, amikor is lesz annyi időm, hogy alapo­sabban megnézzem ügyét és a megoldás lehetőségét. Felhívtam azt a vállalatot, ahol a leghosszabb időt töl­tötte, s a személyzeti osz­tály vezetőjével kerestem a kapcsolatot. Kértem, őszin­tén mondja meg, mi a hely­zet, mire a hölgy ingerül­ten felcsattant, kijelentette, telefonon nem tárgyal, de ha ragaszkodom ehhez a for­mához, adjam meg a számo­mat. Percek múlva ugyanaz a női hang elnézésemet kérte, s azt mondta, már egészen higgadt hangon: „Azt hit­tem, hogy újabb cirkuszt készített elő X. Y. Kérem, higgye el, már előre félek, ha valaki felőle érdeklődik. Tő­lünk már két éve elment, az­óta több munkahelye volt, s mi mindig tudjuk, mikor akar újra elhelyezkedni. Amikor éppen állás nélkül van, bejelentéseket tesz el­lenünk, gondolhatja, mennyi bosszúságot okoz ezzel. Ne­kem személy szerint semmi kifogásom ellene, sehova rossz véleményt nem adtam, aki érdeklődik, annak azt mondom: hozzájárulással tá­vozott. Őszinte leszek, leg­szívesebben nem ezt monda­nám, hanem azt, hogy tő­lünk azért lépett ki, mart ta­lált egy jó maszek-bulit. És a többi munkahelyeit is azért hagyta ott. Ha vége a maszek­boltnak, vándorol, sajnáltat- ja magát, hogy nem tud el­helyezkedni, s olyankor min­denünnen jönnek a telefo­nok. Még komoly emberek is bedőlnek neki. Van úgy, hogy felfogad valakit, hogy beszéljen X. vagy Y vezető nevében. Ezért kértem az ön számát is, nehogy megint átejtsen valakivel...” A következő héten jelentke­zett telefonon a kétdiplomás mérnök. Még mindig nem volt állása. Megemlítettem, hogy beszéltem régi vállala­tával és szeretném, ha be­jönne, elmondaná a vélemé­nyét, s megnéznénk, mit te­hetünk érdekében. Megígérte. Két hónap múl' el, de azóta sem jelentkezett ★ Azok, akik hozzánk fordul nak, többnyire jogos sérel­meiket, valódi gondjaikat mondják eL Vannak köztük olyanok, akik túlságosan ér­zékenyek, járatlanok saját ügyeik képviseletében, a va­lóságosnál nagyobbnak lát­ják problémáikat, egy-egy személlyel való konfliktusu­kat az egész világra kivetí­tik. De vannak olyanok is. akik azt hiszik, elég egy tele­fon, egy levél, egy személyes találkozás, s megindító tör­téneteket mondanak el „szen­vedéseikről”, de kihagyják be­lőle asszociálás magatartásuk vázolását. Ők a főszereplői a jegyzetben maradt riportok­nak. Ezúttal kivételesen ennek a megírt riportnak is. Szemes Piroska koma alapon történjen a mun­kások foglalkoztatása. Nem le­het megengedni, hogy ilyen részlegekben egyes „szerencse­lovagok” havi 7—10 ezer fo­rintos jövedelemhez jussanak. Előtérbe kell helyezni a nép­gazdaság s az adott tsz tag­ságának érdekeit. Az elhangzott hozzászólá­sokra Pintér István válaszolt, majd Berla Ferenc foglalta össze az elhangzottakat. Az 1967. évi munkaverseny érté­kelése alapján Bálint Istvánt, j az úri Béke Tsz-ből, a Monori I Gépjavító Állomásról pedig I Böjti ’ Gabriellát — kiváló | eredményeikért — egyhetes I ND^-beli úttal jutalmazták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom