Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-07 / 82. szám

NEB-vizsgálat, két levél nyomában EGY TSZ-AYi IATHIKA Néhány hete két panas-zos levelet kapott a Monori Járá­si Népi Ellenőrzési Bizottság. A levelek írói ugyanabban a termelőszövetkezetben dolgoz­nak és mondanivalójuk is ha­sonló: a tsz-ben a vezetők ösz- szeférhetetlensége, piszkálóáá- sa miatt olyan légkör alakult ki, hogy lehetetlen nyugodtan dolgozni. Aki felül akar maradni — írja az első levélíró — csatla­koznia kell valamelyik cso­portosuláshoz, állást kell fog­lalnia abban, támogatja-e az elnököt, vagy a főmezőgaz­dász, a főkönyvelő táborába áll be. Kicsinyes áskálódással, intri'kálással keserítik az em­bereket, s a tagság lassan kez­di megtanulni, hogy a becsü­letes munkánál fontosabb az ügyeskedés, a fondorlatosko­dás, alakoskodás. A levélíró egyéni sérelmeinek felsorolá­sával támasztja alá panaszát. Egyik sem világrengető ügy, de ahhoz elég, hogy elkeserít­se az embert. Például, amíg szabadságon volt, ideiglene­sen kinevezett helyettesét vég­legesítették, ö új beosztást ka­pott. A fizetését ugyan meg­hagyták, de azt a mai napig nem közölték vele, munkakö­ri beosztása szerint mi a fel­adata, ki a közvetlen felettese. Nem kapott munkaköri jegy­zéket — de kapott feladatokat és egymást keresztező megbí­zatásokat. Ha nem sikerült mindert elvégeznie, megdor­gálták, mint egy gyereket, sokszor beosztottja előtt. Lehetetlenné akartak tenni — írja és kéri a NEB-et, hogy tartson vizsgálatot a tsz-ben. Egy helyen hatan A másik levél írója fiatal­ember. Pestről jött vissza a községbe dolgozni. Kétezer forint fizetést kapott és egy . elhanyagolt szerelőműhelyt, és meglehetősen elhanyagolt ál­lapotban levő gépeket. Fiatal, tele ambícióval, nem kesere­dett el. Múlt év decemberében tőzeget szállított a tsz. Min­den gép dolgozott, a szállítás folyamatos, zökkenőmentes volt. A tsz vezetői megköszön­ték, hogy rendbehozta a gépe­ket, mert a tsz történetében állítólag még nem fordult elő, hogy minden gép üzemképes legyen. — Majdnem könnyeztem — írta —, annyira jólesett a di­cséret. Február közepén, a zár­számadó közgyűlés után az ilyenkor szokásos poharazga- tás fesztelen hangulatot te­remtett. A fiatalember itt nem éppen a legszolidabb hangnemben elmondta, hogy néhány kifogása van, néhány bosszantó dolog szemet szúrt neki. Ingerülten vádolta a ve­zetőség néhány tagját. A ke­délyes poharazgatásból botrá­nyos jelenet lett, összecsaptak a régi ellenfelek, gorombán beleavatkozott a viszályba az elnök. Két nap múlva a fiatalem­ber megkapta a hivatalos ér­tesítést : állásából felfüggesz­tették. Kéri a népi ellenőrzési bi­zottságot, segítsenek neki, hogy visszamehessen a tsz-be. Pontosabban, többek között a népi ellenőrzési bizottságot is kéri. Mert panaszát hat fel­sőbb szervhez juttatta el, így szolid számítások szerint leg­alább tizen foglalkoznak pana­szával. Országos gondokkal foglalkozó vezetőknek címezte a levelet — csak a legilleté­kesebbeknek, akik hivatalból elintézhették volna a pana­szát, oda nem érkezett egyet­len levél sem. Eredményekkel bizonyítsanak A Monori Járási Tanács mellett működő közös mun­kaügyi egyeztető bizottság igazságosan rendezte az ügyet. Az eredeti elbocsátási hatá­rozatot módosította a tsz ve­fellebbezett, mely részben egyetértve a tsz vezetőségé­vel, úgy módosította a tsz határozatát, hogy a fiatalem­ber havi alapbérét hathó­napi időtartamra csökken­tette 200 forinttal. Azóta már újra dolgozik a termelő- szövetkezetben. Ennyit a tényekről. De ha csak ez történt volna, nem lenne érdemes írni róla, kü­lönösen akkor nem, amikor az alapos vizsgálatok már pontot tettek az elszomorító viszálykodás végére. Amiért szólni kell a tör­téntekről, annak a tsz-ben uralkodó szervezetlenség, a sekélyes emberi indulatok szabad, gáttalan áradása az oka. Mindaz, amit szóvá tett az első levél írója. A bi­zalmatlanság, a furkálás mér­gezte a hangulatot. A veze­tőség jó szakemberekből áll. A mezőgazdász elismert szak- tekintély, a főkönyvelő jó pénzügyi szakember, az el­nök jó elnök lehetne — ha saját munkájukat olyan kö­rültekintő alapossággal végez­nék, amilyennel egymás em­beri gyengéit tartják szem­mel. Szomorú, hogy miközben tábort toboroznak maguk köré, lejáratják egymást, az „ellenfélnek” a történtek miatt amúgy is gyenge lábon álló tekintélyét — eközben meg­osztják a tagságot, elveszik az emberek kedvét a munká­tól. Saját bevallásuk szerint tudnának együtt dolgozni, el­ismerik egymás szaktudását, mégsem férnek össze. A levélíró fiatalember az „érem második oldala”. Mint a NEB-vizsgálat kiderítette, a közgyűlés utáni beszélge­tés közben felsorolt kifogá­sainak nagy része bizonyít­hatatlan személyeskedés, a hangnem pedig, ahogy eze­ket előadta — s mely a bot­rányos jelenet okozója lett — megengedhetetlen. Persze, olyan légkörben, ami a tsz- ben uralkodott, az ilyen indulatkitörés is könnyebben „kiszalad”. A vizsgálat után okos döntés született. A tsz vezetői, az ellenfelek együtt maradtak — hogy bizonyíthassanak. Gaz­dasági eredményekkel bizo­nyítsák be saját állításukat: tudnak együtt dolgozni, jól dolgozni. Hogy miért írtuk meg, és miért névtelenül? Mert lezárt ügy, mert ha nem is tipikus eset, de előfordul. így talán azok is tanulnak belőle, akiknek nem ingük ugyan, de ők is magukra vehetnék. Deli Mária A PEST M E G Y^E I. HÍRLAP K fJ L ÖNKI A.D A S A X. ÉVFOLYAM, 82. SZÁM 1968. ÁPRILIS 7., VA”AR\AP JOBB AZ ORSZÁGOS ÁTLAGNÁL Kenyér és oiajkályha Majdnem kétmilliós nyereség a tápiósüEyi fogyasztási szövetkezetnél Sikerekben gazdag volt az elmúlt esztendő a tápiósülyi fogyasztási szövetkezetben. A kiskereskedelmi üzemág ta­valy 43 millió forint forgalmat bonyolított le, több mint öt­millió forinttal többet, mint az előző évben. Ez az emelkedés — arányait nézve —, nemcsak a megyei, de az országos átla­got is meghaladja. A forgalom növekedése első­sorban a jó áruellátásnak kö­szönhető. A fogyasztási szövetkezet­nek kedvező üzleti kap­csolatai alakultak ki a működési területén levő három termelőszövetke­zettel. A helyi árufelvásárlás több mint háromszorosára emelke­dett. A húsellátás javítása ér­dekében 108 sertést vágott le a szövetkezet. Ezenkívül rend­szeresen vágtak birkát és ba­romfit Az élelmiszerellátás különö­sen Tápiósápon javult sokai: HANGVERSENY ELŐTT Kubából jelen4 4 9? HALKAN SZOLT A SZÜLŐFÖLDEM a magyarországi események­ről, mert sajnos otthonról nem kaptunk rendszeresen újságot, így ha valamelyikünknek a hozzátartozói küldtek egy-egy számot, az ünnepi eseménynek számított. Akinek volt rádió ja, kellemes perceket szerez­hetett magának a Szülőföldem távoli, halk műsorával. A szürke hétköznapok han gulatát emelte a „saját konyha“ felállítása, melyet ki-ki a ma­ga lehetőségéhez mérten ren­dezett be, s ki-ki a saját fő­zési tudománya szerint készít hette el a hazai „ételköltemé­nyeket." Konyhánkat ezzel el­árasztották az otthonról hozott fűszerek illatai, és később már felhasználhattuk a Kubában termett magyar zöldségfélesé- geket is. Összejöveteleink alkalmával tehát nemcsak mezőgazdasági szakkérdésekről, de bizonyos ételreceptek kicseréléséről is gondoskodtunk. No, és termé­szetesen. ahol 36 vidám ma gyár fiú együtt van, előkerül a bőrlabda is, izgalmas mér kőzéseket játszottunk. Klein István egymillió forinttal több élel­miszer került forgalomba. Ez főleg a múlt év elején jelentős beruházással újjáépített 5. számú vegyesboltnak köszön­hető. Ebben a boltban az alap­vető élelmiszereken kívül televíziókat, hűtőszekré­nyeket, hordozható cserép­kályhákat, gáztűzhelyeket és olajkályhákat is árusí­tottak. Említést érdemel a korsze­rűsített 8-as számú ruházati bolt választékos árukészlete. A forgalom nagyarányú növe­kedéséhez jelentős mértékben járult hozzá a TÜZÉP-telep: kétmillió forinttal többet for­galmazott, mint 1966-ban. A jó eredmények mellett azonban nagyobb hibák is előfordulnak. Például a tápió- sápi 6-os számú önkiszolgáló bolt 26 ezer forint veszteség>■ gél zárfa az évet. A vendéglátóipari üzemág 112,5 százalékra teljesítette tervét, és 559 ezer forint nye­reséget ért el. Ez 123 százalé­kos emelkedést jelent. A felvásárlási üzemág meg­kétszerezte bevételét. A tojásfelvásárlás több mint másfélszeresére, a méz felvásárlása pedig ti­zenegyszer es éré növeke­dett. Ezt a szép teljesítményt a múlt évben megalakult tojó- hibrid-szakcsoport és a mé­hészszövetkezet jó működése segítette elő. A fogyasztási szövetkezet megszervezte a baromfitenyésztési versenyt. Ennek során Csanádi Jgnos tápiósápi lakos járási szinten második helyezést ért el és 900 forint pénzjutalomban ré­szesült • Az ipari üzemágakon belül a szikvízüzem az előző évhez képest 108 százalékos ered­ményt ért el. A házi építő­brigád 300 ezer forint értékű munkát végzett. összefoglalva a szövetkezet 1967. évi gazdálkodási munká­ját: takarékos gazdálkodással, az 1966-os évhez viszo­nyítva a múlt évben 1 millió 793 ezer forint nye­reséget sikerült elérni, ami 117 százalékos tervteljesí­tésnek felel meg. Az ered­mény egyik összetevője: a dol­gozók többsége a törzsgárdá­hoz tartozik, s munkájukra mindig lehet számítani. Krátky László Április havi , pártnapok Monor község IV. 19-én 18 óra Sági Agnes. Vecsési Álla­mi Gazdaság IV. 18-án 16 óra Hidas Pál. Csévharaszt IV. 18- án 16 óra Vida István. Ecser IV. 19-én 18 óra Felföl­di István. Gomba IV, 19-én 18 óra Szabó Ferenc. Gyömrő IV. 19-én 19 óra Bata János. Káva IV. 16-án 17 óra Fehér László. Maglód község IV. 19- én 18 óra Állaga Gyula. Maglód Gépgyár IV. 20-án 13.30 Állaga Gyula. Mende IV. 19-én 18 óra Varga Sándor. Nyáregyháza IV. 10-én 18 óra Tiszttartó József. Péteri IV. 12-én 18.30 Kalina János. Pilis IV. 19-én 18 óra Kriskó János. Tápiósáp IV. 18-án 19 óra Ja­kab Sándor. Tápiósüly IV. 19-én 17 óra. Besztercei József. Űri IV. 19-én 19 óra Brecsok Illés. Vasad IV. 19-én 19 óra Szalay László. ISMÉT FATOLVAJOK Csokoládé 500 forintért Az erdő, a mező nem körül­kerített üzem, nem áll portás a bejáratánál. De az erdő fá­ja, a határ egészen másképp köztulajdon, mint ahogy egye­sek gondolják. A járási tanács igazgatási osztálya az elmúlt héten újra megbüntetett jó néhány fatol­vajt, akik ismételten a Csév- haraszti Erdőgazdaságot láto­gatták meg. A tolvajokat kö­telezték az okozott kár meg­térítésére — és figyelembe véve a cselekmény társadalmi veszélyességét — 200—200 fo­rint pénzbüntetésre ítélték őket. Egy monori lakos Budapes­ten akart takarékoskodni. A Szent István körúti önkiszol­gáló boltban esett kísértésbe. Elvette a kosarat, bele is rakta az árukat, majd kivett két tábla tejcsokoládét — de azt a kabátja alá rejtette. Mielőtt fizetés nélkül távozott volna, diszkréten félrehívta az egyik eladó, aki ügyeskedését fi­gyelte. A tolvaj arra hivatkozott, hogy ivott, és részegségében dugta el a csokoládét Az ittasság nem enyhítő kö­rülmény, hanem súlyosbító. A 42 forint értékű csokoládéért most 500 forint pénzbüntetést kell fizetni. (d) Ügyeletes orvos Gyomron: dr. Halmai Géza, Monor on: dr. Pálfy Ferenc, Üllőn: dr. Koncz Lajos, Ve- csésen: dr. Nagy Lajos tart ügyeletet. — Ügyeletes gyógy­szertár: Monoron a Kossuth Lajos utcai, Vecsésen az Andrássy telepi. MADÁRKA Valaki egyszer azt mondta: Ha egy vendég Monor neve­zetességeire kíváncsi, megmu­tatják neki az új épületeket, a régi épületeket, és — „Madár­kát”. Tréfa volt, de furcsa ízű. Egy ember, akit szinte már tárgyként tartanak számon. Mindenütt ott van: a főtéri önkiszolgáló bolt előtt ücsörög és nézelődik, gallyat gyűjt, csikkeket vesz fel a földről, vagy éppen egy egész cigaret­tát kér valakitől. Senkinek sem tűnik már fel. Hozzászok­tak a monoriak, mint a házak­hoz, a fákhoz — és ha egyszer eltűnne, senki sem hiányolná. A nevét sem tudják. Az 1922- ben született Kolompár■ Ida kicsinek és nagynak egysze­rűen: Madárka. Időnként kérés hírek kelnek szárnyra róla, amelyeknek — józan ésszel át-l gondolva — a fele sem lehet igaz. A hírek felett elül a cso- dállíozás, ám Madárka mit sem tud ezekről, ö háborítat­lanul gyűjtögeti tovább daróc- batyujába az összeszedhetöt. A testvérénél él. A házikó (mert háznak nem lehet ne­vezni) mellett egy vályogkam­ra jutott neki — és a kiközö­sítés. Hogy miképp lett be­lőle Madárka? Talán ő sem tudja, csak azt, hogy télen fá­zik, mert kizárják a lakásból, és ha megtiltanák neki a kére­getést, nem tudna miből élni. Segély? Küldtek neki a ta­nácstól, de a testvére vette fel, és el is költötte. Nem, nem rá, nem is tudja, mi lett a pénz­zel. Most szociális otthonba ke­rül Nem akart menni, sokáig tiltakozott, azt is elmondta, miért: — Nekem aszonták, hogy kivisznek a határszélre, vagy hova, oszt ott mi lesz ve­lem? Meg a gyerekek... Azt mondja, nekik koldul, mert a testvére gyerekei is sokszor éhesek, akárcsak ő. (koblcncz) i tudásunk. Mit tehettünk? Gyorsabban tanultunk spa­nyolul és szívós munkával bizonyítottuk, hogy nem tu­ristának jöttünk; hanem dol­gozni, segíteni akarunk. Ké­sőbb fokozatosan változott a helyzet, s a múló hónapok őszinte barátságot, egyre jobb eredményeket, felszabaduló hangulatot hoztak. Fél évnek kellett eltelni, mire valameny- nyien azt mondhattuk: kezd­jük egymást megérteni, s ez nemcsak nyelvi és szakmai, de a hétköznapi életben is jó volt. Ekkor kezdődött el tulaj­donképpen munkánk, külde­tésünk eredményes szakasza. Kényelmes lakást kapott néhány olyan állatte­nyésztő és állatorvos, aki ad­dig egy gazdasági épület, vagy tanterem melletti szobá­ban egy vaságy, asztal és szék társaságában húzta meg ma­gát. Akik szállóban laktak a vidéki kisvárosokban, nagy kényelemben éltek hozzájuk képest. Náluk tartottuk a hét­végi összejöveteleinket a szak­mai tapasztalatcseréket. Me­gyei megbeszéléseink, összejö­veteleink idején tájékozódtunk Amikor épp egy éve, 1967. április 7-én Kuba földjére léptünk, csak annyit tudtunk erről az országról, amennyit az újságokban olvastunk, vagy amit az iskolában tanultunk annakidején. Egy otthoni elő­készítő kurzus után valameny- nyien itt kezdtük a spanyol nyelvet tanulni. Az első idők kézzel-lábbal mutogatós idő­szaka volt arra hivatott, hogy beilleszkedjünk, jól elsajátít­suk a nyelvet. A kubaiak rendkívül barát­ságosak — de a messziről jött idegent (talán a múlt keserű­ségei miatt) óvatosan fogad­ják. Először meg akarják is­merni, s ha jó embernek, ba­rátnak tartják, akkor befo­gadják. Viszont addig (főleg, ha egyedül van az ember egy kisvárosban) nehezebben viseltük a kezdeti gondokat. A kritikus időszakot szinte valameny- nyiünknél nehezítette a kubai hétköznapi életben és a mun­kában tapasztalt, s nálunk otthon ma már elképzelhetet­len lezserség, amelyen máris segíteni, változtatni akartunk — de ehhez hiányzott a nyelv-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom