Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-06 / 81. szám
1968. ÁPRILIS 6., SZOMBAT 3 Zavartalanul halad a tavaszi munka Szomjas a föld Nagy feladat vár az öntözőberendezésekre Évtizedek óta nem volt olyan csapadékszegény tél, mint a legutóbbi. A tavasz is szokatlanul száraz, hiába borong az idő, mégsem támad eső. Pedig nagyon kellene a nedvesség-utánpótlás, szomjas a föld, vízre vágyik a növényzet. A megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályának szakembereit is nyugtalanítják a tünetek: minden jel arra mutat, aszályos periódus következik. Ebben a helyzetben — mint nyomatékosan hangsúlyozták — rendkívül fontos az agrotechnikai eljárások szigorú megtartása. Ajánlatos a föld nedvességállapotának legjobban megfelelő gépek, eszközök használata. Soha olyan jelentősége nem volt a művelés alatt álló talaj szakszerű, és azonnali lezárásának, mint napjainkban. Sürgető feladat az öntözőberendezések előkészítése, munkába állítása és teljes igény- bevétele is. Ami az időszerű kinti munkákat illeti: megyeszerte továbbra is kedvező lendülettel halad a tavaszi szántás-vetés. Sok helyen április 4-én is dolgoztak a földeken, főképpen a kertészetekben folytatták a palánták kiültetését. A múlt hét végéig az őszi gabonák kilencven százalékán végezték el a fej trágyázást. Befejeződött a tavaszi árpa vetése, , a zab 15 százaléka hiányzik még, a cukorrépa magja viszont a vetésre tervezett terület kétharmadán került földbe. Al-sónémedi környékén, Pest megye legnagyobb új- burgonya-termesztő körzetében nagy lendülettel halad a csíráztatott burgonya kiülte- tése. Szorgalmasan dolgoznak a szőlőkben és a gyümölcsösökben is. — sp — Hogyan lett harmincnégy a tizennyolcból A fogyasztó védi saját érdekeit Kevesebb az anonim panasz Az új gazdasági mechanizmus iránti bizalom jelének tekinthető, hogy a vevők január óta bátrabban panaszkodnak, inkább kiállnak, saját érdekeik védelmében, mint azelőtt. Erre vall, hogy az év első három hónapjában, csak egyik panaszfórumhoz, a Pest megyei Állami Felügyelőséghez 25 panasz érkezett és ebből csak kettő névtelen, a többiről nem hiányzik a teljes aláírás meg a pontos cím. A legtöbb panasz helytállónak is bizonyult. Saj^t kocsival nem lehet A dunaharaszti TÜZÉP-teügyelőség Pilisvárott, az 57. számú húsboltban ezt észre is vette. Fetter Gyula boltvezető nem sajnálta a kicsontozással meg darálással járó munkát és fáradságot. Nem fizetett rá. Csonttal együtt a fejhús kilójának IS forint az ára. A fület, meg a bőrt, bár nem sokat nyom, kocsonyába valónak érdemes külön is eladni. Az aránylag szintén kevés súlyt jelentő csontot is megveszik az emberek. A puha rész darált húsként árusítva azonban 34 forintba kerül a — vevőnek. A boltvezetőnek viszont 400 forintot számított fel a Kereskedelmi Felügyelőség. Vácról Ausztráliába » ROSTÁLNI FELESLEGES? Budapesten, a Technika Házában vegyipari gépészeti kiállítás nyílt pénteken, kedden pedig nemzetközi konferencia kezdődik. Hazánkban mindkét esemény a maga nemében az első. A tegnap tartott sajtótájékoztatón érdekes hírt hallottunk Vácról. Az Országos Gumiipari Vállalat ottani telepén üzemelő, az aprítógépgyár által előállított gumihulla- dék-feldolgozó gépsor iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Nemrég angol szakemberek iártak Vácott, s a tárgyalások remélhetőleg konkrét üzletkötésre vezetnek majd. Ugyancsak érdeklődik a gépsor iránt Libanon, Bulgária, az NDK, Jugoszlávia, sőt még Ausztrália is. Egy év utón Ötmilliós társadalmi munka A gödöllői járásban több mint kétezer közérdekű és 315 egyéni panasz hangzott el az 1100 jelölő gyűlésen a választások előtt. Hétszázötvenen kértek utat, iskolát. Százkilencvenhárman közvilágítást, száznegyvenen több üzletet és így tovább. Az összes reális kérés megvalósításához negyvenmilliónál is több kellene. Az elmúlt év végéig tizenkét és fél milliót fordítottak a kérelmek nyomán a járás fejlesztésére. Az anyagi fedezetet a községi tanácsok költségvetéséből, községfejlesztésből és nem utolsó sorban a lakosság 5 milliós társadalmi munkájával biztosították. művelődési házat és portala- nítják a Fő utat. Uzletház épül Aszódon és Kistarcsán, Kartalon és Csömörön orvosi rendelő és lakás lesz, Hévíz • györkön művelődési ház. Munkában továbbra sem lesz hiány. Az elfogadott tervek megvalósítása a megye legnagyobb járásában éppen 1970-ig fog eltartani. Érdemes egy év távlatából visszanézni, most annál nagyobb a tovabb- vivő lendület. Hót üzemben kértem el — bár biztosra mentem — a különböző, nagyvállalattól érkező, helyben kiadott, rendelkezéseket, igazgatói körleveleket, utasításokat. Valamennyi végén, kivétel nélkül ott szerepelt a biztosra vett mondat: „jelen rendelkezésemet a vállalat minden dolgozójával ismertetni kell.” Egyik-másik ismertetendő rendelkezés meghaladta a húsz sűrűn gépeit oldalt, a másik irigylésre méltó alapossággal részletezte — a vállalattól néhány vezető, s anyagbeszerző utazik csak! — a kiküldetés esetén felszámítható költségeket, a harmadik a selejtezési eljárást taglalta. Indokolatlan-e a kérdés: mi köze mindezekhez a vállalat ösz- szes dolgozójának? Jogos a kérdés! Naponta érkeznek ilyen papírok. Hol van idő és energia arra, hogy ezzel traktálják az embereket? A munkára akkor aligha kerülne sor... Azután: mit érdekli a munkásl, hogy a selejtezési eljárás hogyan zajlik le: Es: miért kellene a „vállalat minden dolgozójával” ismertetni, hogyan is határozták meg a más vállalatokhoz átlépők létszámból való leírását; a munkaügyi osztály az egyedüli érintett ugyanis. Nincs rosta, ez a baj. llostá- latlanul zúdul mind nagyobb információtömeg azokra, akik gépeik mellétt állva mit is kezdenének a legtöbbször ba- kafántos fogalmazást). terjes delmes körlevelekkel? A rosta hiánya baj; azért, mert a sok miatt elsikkad az is, ami fontos, ami nagyon kellene, amit valóban mindenkinek ismernie illenék. Egyszerű az orvosság: a sematikus, rossz hagyományokat tovább örökítő, minden körrendelet, körlevél, belső utasítás végére odagépelt mondat helyére — „jelen kör- rendeletemet stb.” — ésszerűbb, s ráadásul valóban hasznos figyelmeztetés kerüljön. Valami olyasmi, hogy az irat tartalmától függően kik a megismerésére illetékesek: üzemvezetők, művezetők, műhelyírnokok, gondnokságiak s így tovább. (m. o.) Vácszentlászlón például 800 méteres, Dányban 750, Galga- hévízen 787 méteres szilárd út. építését fejezték be. Veresegyházon a tervezettnél jóval több — 1200 méter hosszúságú — járdát építettek, amihez 35 ezer forint értékű társadalmi munkát adtak. A kartaliak és a galgahévíziek összesen 1150 méteres cementjárdája a polgárok áldozatkészségét bizonyítja. Sőt, ez utóbbiban a termelőszövetkezet külön példát adott: majd félmillió forint értékű társadalmi munkával járult a sportpálya befejezéséhez. A mogyoródi tsz egymillió- nyolcszázezer forint befektetéssel indította a falu vízrendezési munkálatait. Az idén hozzákezdtek Aszódon a támfalépítéshez, Bagón, a Galga-hidhoz, Domonyban, Pécelen és Zsámbokon az útépítéshez. Dányon felújítják a A taksonyi Egyesült Erő Tsz-ben az idén 150 holdon termelnek burgonyát. Ebből 90 hold- nyi lesz a kisvárdai rózsa, 60 holdon pedig somogyi fehéret vetnek Elsüllyedt lepről számos vevő fordult ki üres kézzel, azaz üres kocsival, pedig akadt ott bőven tüzelő, sőt még építőanyag is egyikmásik fajta. Csakhogy nem minden vevőt szolgáltak ki. Olyat egyet sem, aki tulajdon szekerével, esetleg teherautójával állított be a telepre, de ol/at sem, aki bérelt fuvarral szándékozott hazavinni a tüzelőjét. A TÜZÉP-vállalat a vele szerződésben álló fuvarozóvállalattal házhoz szállíttatja a tüzelőt. A szerződés alapján megtiltotta, hogy egyszerre több utalvánnyal jelentkező maszek fuvarosnak kiadják az árut. Azt azonban, hogy a vevő, vagy megbízottja magaválasztotta módon vigye el, természetesen nem tiltotta •meg. Utasítását a telep vezetője félreértette. Most a vállalat központja felvilágosította tévedéséről. Fejhús darálva Több panasz is szólott arról, hogy egyes húsboltokban a disznófejet kicsontozzák, aztán ledarálják, amit a húsban levő túl sok zsiradékról lehet észrevenni. A Kereskedelmi Fel. Ipari tanulókat SZERZŐDTETÜNK 1968-69 -es évre KŐMŰVES, ÁCS, BURKOLÓ, ASZTALOS SZAKMÁBAN Jelentkezés: ÁPRILIS 4. KTSZ Budapest Vili.. Auróra u. 23. Munkaügy. — Jaj, de nyikorog ez az ajtó! . — Meg kéne már olajozni! — Szinte zenél... — az öregasszony, aki ezt mondja, finom fekete kabátot visel, enyhén magasított sarkú cipőt és szépen ívelt, homályosí- tott szemüveget. Mögötte feketefejkendős asszony lép a helyiségbe, zöld lódenkabátját talán már tizenhat éve viseli (ilyen kabátot ma már nem lehet kapni) — a kezében nagy műanyag táskát tart. Amikor nevetgélve azt mondja: „Meg kéne már olajozni’’ — arcán ráncba szaladnak a vonások, kivillan üres ínye, csak egyetlen foga van. A feketekabátos hölgy a pulthoz lép, lehúzza kezéről a könnyű bőrkesztyűt, szép gyűrű villan elő — és hátraszól a zöld lódenkabátos asszonynak: — Adja ide, Mariskám! A műanyag táska a pultra puffan. Anélkül, hogy a feketekabátos hölgy hozzáért volna... A mozdulatokból nyilvánvaló a kapcsolat. Ür és szolga. De milyen úr és milyen szolga? Figyelem őket. Miközben a Mariskának nevezett asz- szony szétteríti a pulton a szennyes ruhákat, néhány szalvétát, törölközőt és abroszt, a feketekabátos hölgy társalog. Néha felém tekint, néha a mosoda alkalmazottjára. Mozdulataiban nyugodt előkelőség és izgatott zavar keveredik. — Hát vegye át ezt a néhány rongyot... — jegyzi meg, s mivel valóban elég kopottak a holmik, nyilvánvaló, hogy innen ered zavara. Ki kell teregetnie a szennyesét! Az ezredesné De igyekszik nem odafigyelni. A szennyes kiteregetésének műveletét a Mariskának nevezett asszony végzi, mi pedig messze kalandozunk már. írókról, és színésznőkről fecsegünk, s miközben a mosoda alkalmazottja teszi a dolgát, 6 is bekapcsolódik a fecsegésbe, emlékezésbe, hiszen körülbelül egykorú lehet a feketekabátos hölggyel. Harsányi Zsolt, Fedák Sári, Gábor Zsa- zsa! A mosoda alkalmazottja falusi tanító lánya volt, de ezek a nevek, ha más nem is, összekötik a múltjukat. — Ó, a Zsazsa! Isszonyato- san nágy karriert csinált! — felém fordul a hölgy. — De tudja ugye, hogy nem volt éppen feddhetetlen erkölcsileg?! Bólintok, hogy tudom. Közben átvették a szennyest, a hölgy és kísérője, távoznak. A műanyag táskát a lódenkabátos asszony viszi. — Ki volt ez? — S. ezredes özvegye — mondja a mosoda alkalmazottja. — Látszik rajta, hogy nem akármilyen családból származik! Ugye? — Látszik. ★ Az ezredesné bevezet a szobájába. — Hát ez az én kis birodalmam, látja — mondja nem minden él nélkül, majd kikiált a folyosóra — Mariskaaa! Mariskaaa! Mariska nem válaszol. — Mariska! Egy fotelra mutat, s miközben elmegy, hogy megkeresse Mariskát, körülnézhetek. Kopott, néhol már szakadt selyemhuzatok, szép, antik bútorok, kristálycsillár. A sarokban vaskályha. Tűz nem ég benne. A szekrény tetején almák Illatoznak. — Mariska főz egy kávét nekünk — mondja az ezredesné és leül ő is egy fotelba. — Tudja, ha Mariska nem lenne, én nem is tudom, hogy mit csinálnék... ök nagyon kedvesek hozzám, nem úgy mint a másik lakók... — Magáé a ház? — Ö, nem! Hogyan lenne az enyém ? Csak ez a szoba... És innen is ki akarnak túrni. Mert tudja, én egyszerűen nem tudom megvédeni magam ... Például elvágják a villanyt, meg a telefondrótot, hogy bosszantsanak. (így mondja: téléfondrótot.) De hát hova is mehetnék?! — Nincsenek rokonai? Nevet. — Vannak. Persze, hogy vannak. A rokonaimból élek! A nővéremet egy olasz herceg vette el, anno, ha jól emlékszem, huszonnyolcban, de a herceget megölték a németek ... Ó, iszonyú kor, , amit mi megéltünk! Iszonyú kor. — A férje? — Ö szerencsés volt! Isten megbocsátja nekem, hogy ezt mondom, de ő szerencsés volt, mert harminchatban eltávozott tőlünk örökre. Istenem! Mi lett volna velünk, ha ő aktívan részt vesz a háborúban?! De megóvta őt Isten. S így velem sem történt más, csak kitelepítettek. Azóta élek itt. És nem is panaszkodnék. Enyém ez a szoba és még a veranda is, de a verandát nem tudom használni... Mariska tálcán hozza a kávét. — Kész van, Mariskám? Köszönjük. Egyszóval a veranda ... Ezek a lakók, tudja, ki akarnak üldözni innen! Ha kilépek a verandára, ők is kijönnek és olyanokat mondanak ... Az ezredesné egy fejbólin- tással jelzi, hogy miket mondanak. Mariska méltatlankodva csatlakozik.... — Azt mondják a méltósá- gos asszonynak, hogy „vén szatyor”... — Ha csak ezt mondanák ... — sóhajt az ezredesné. — Meg azt is mondják, hogy a méltóságos asszony egy vén... — És mit tudok én válaszolni erre? Ilyen stílust, uram? Mariska nevet. A szolga nevetésével. A szolgáéval, aki egyszerre örül és fél, ha megsértették az urát. És látszik, hogy a „méltóságos asszonyt” zavarja Mariska jelenléte. — Kihúzta a dugót, Mariskám? Olyan gumiszagot érzek ... — Jaj, igen! — hagyja abba a nevetést Mariska. — Persze, kihúztam! Vagy mégsem húztam ki? Kiszalad a szobából. Mi szürcsöljük a kávét. Az ezredesné néha megkérdezve: tud németül, tud franciául? — német és francia közmondásokat keverve a beszélgetésbe, csapong a különböző témák közt. A múltról faggatom, de a múlt homályba süllyedt már. Nem akar emlékezni. Arról beszél inkább, hogy ő egyáltalában nem foglalkozik politikával. Amióta itt él, a főváros széli községben, neki a hatóságokkal dolga nem volt. És az elmúlt választások alkalmával már szavazhatott is. Aztán ismét megjelenik Mariska, fején a fekete kendővel, a zöld lódénjában. Azt mondja, műszakiba megy, de ha visszajön, elvégez majd mindent, ne csináljon semmit a méltóságos asszony, csak pihenjen. — Köszönöm, Mariskám, csak menjen — mondja az ezredesné és felém pillant. — Elromlott már ez a szerkezet... Pihenni, pihenni, pihenni, ezt mondják az orvosok... Elbúcsúzom én is és elkísérem Mariskát a buszmegállóig. — Azt mondja a méltóságos asszony, hogy minden, amije van, a mienk lesz, ha meghal. Mert olyan jók vagyunk hozzá... — Hát szépek is azok a bútorok. .. — Nem azért csináljuk! — Mondja, Mariska, mi tetszik magának legjobban S.-né szobájában? Mariska töpreng. — A csillár. Igen. A csillár. — És mondja, Mariska, mennyi a maga fizetése? — Ezerötre is felmegy... — Es a férje mit csinál? — Művezető. Már három éve. — Igen. Es gyerekek vannak? Mariska örül a kérdésnek. Úgy mosolyog, hogy ismét elővillan fogatlan ínye. — A kislányom az gépi ró lett, de gyorsírni is tud. A kisfiam meg most fog érettsé1- gizni! Őneki minden gondolata, hogy katona legyen. Tiszt. Mariskát elviszi az autóbusz. Es remélem, hogy ilyen Mariskák már csak kevesen vannak. És tudom, kevesen élnek már a „királyok, hercegek, grófok” közül is. Akik élnek még, azok ide szorultak a fővárost környező községbe. Hatalmuk, vagyonuk, politikai befolyásuk már a múlté. Életük a vegetáció színvonalára süllyedt. Nádas Péter
