Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-04 / 80. szám

Vácra települ a pesti fonoda A Budapesti Gyapjúmosó és Fonógyár fonodáját április el­sején átvette a váci fonógyár. Már az első napon megkezd­ték a fonoda áttelepítésének előkészületeit, s mint terve­zik, mintegy két hónap múl­va már a váci gyárrészleg új fonodaépületében dolgozik majd tovább. ! Baráti találkozó Nagy sikerrel mutatta be a csővári művelődési otthon Kálmán Béláné pedagógus rendezésében Tóth Miklós: Jegygyűrű a mellényszebben című háromfelvonásos vígjáté­kát. A lelkes „színészek” — pedagógusok, tsz-tagok, ta­nácselnök — sok derűs pilla­natot szereztek a művelődési házat zsúfolásig megtöltő kö­zönségnek. A mai felszabadulási ünnep­ségre szovjet küldöttséget lát vendégül a község. Megtekin­tik a csővári várat, majd lá­togatást tesznek a helyi ter­melőszövetkezetben, ahol ba­ráti találkozót rendeznek tisz­teletükre. VÁCI NAPLÓ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 80. SZÁM 1968. ÁPRILIS 4., CSÜTÖRTÖK Felszabadulási ünnepségek a városban és a járás községeiben Koszorúzás a Konstantin téren $ Megnyílt az úttörő kiállítás Félezer ifjú fogadalomtéte’e Szerda reggel nemzetiszínű és vörös zászlókat lengetett az üzemek, hivatalok és is­kolák homlokzatán az áprilisi szél. Díszbe öltözött a város főtere. Valamennyi tanintézet­ben megtartották a felszaba­dulási emlékünnepélyt. Dél­I/ivalósa: párttitkár Tíz év az alapszervezet élén A városi pártbizottságon hívták fel a figyelmemet ar­ra, hog/ a Forte-gyárban most tíz éve választották Kettler Lászlót az üzemi pártalap- szervezet titkárává. Egy kivá­ló pártmunkás, Gádorosi Fe­renc utóda lett, és egy évtize­de áll felelősségteljes poszt­ján. Kertész utcai, barátságos otthonában beszélgetünk az eltelt tíz esztendőről. — Nagy idő volt ez a gyár életében is — lapozgat emlé­kezetében. — 1958-ban hatszáz dolgozója volt a Forténak, ma ezer. Akkor hatvan tagja volt az alapszervezetnek, az­óta megerősödtünk, száznál több a nálunk dolgozó kom­munisták száma. — Sok szépet hallottunk az ottani munkáról. — Az eredménynek több oka is van. Jó az összhang a gaz­dasági vezetéssel. Amikor a kétszakaszos rekonstrukció el­kezdődött, minden kommunis­ta személy szerint is felelős­nek érezte magát azért, hogy a termelés az akadályok elle­nére is minél zökkenőmente- sebb legyen. Csak így tudtunk úrrá lenni a nap mint nap jelentkező nehézségeken. — A jó pártmunka kihat a tömegszervezetekre is. — Nálunk erre sok példa van. Üzemi nőbizottságunk városszerte elismert munkát végez Rácz Sándorné vezeté­sével, akit legutóbb beválasz­tottak a városi népfrontbizott­ság elnökségébe. Egyre erő­södik a 200 tagot számláló KISZ-szervezet. Ifi exportbri­gádok alakítása, vietnami mű­szakok szervezése jelzi mun­kájuk eredményességét. — A párt- és a szakszerve­zet kapcsolata? — Ha vitázunk, csatázunk is olykor, elmondhatjuk, meg­érett az idő arra, hogy függet­lenítsék a szakszervezeti tit­kárt. Gulyás József azóta min­den idejét e munkának áldoz­za. Nagy lendületet kapott a szocialista brigádmozgalom, három új kollektíva bizonyít­ja tevékenységének eredmé­nyét. — Nem volt fárasztó ez a tíz esztendő? — Mindig éreztem elvtár­saim, barátaim segítségét. Az alapszervezet vezetősége egy­ségesen végezte feladatát, és támogatást nyújtott a beruhá­zások befejezésének elősegíté­sében, az új gazdasági me­chanizmusra való felkészülés­ben, vagy legutóbb a káder­munka színvonalának növelé­sében. Mindnyájan tudjuk, hogy a tíz év fejlődésében, eredményeiben benne van a mi közös akaratunk, küzdé­sünk. Ez ad erőt az újabb feladatokhoz. (P. r.) előtt tizenegy órakor a Ma­dách Imre Művelődési Házban Fodor László, a KISZ Pest megyei Bizottságának első tit­kára nyitotta meg az úttörők megyei képzőművészeti kiállí­tását. A Lenin úti művelődési ház délután is emlékezetes eseménynek volt a színhelye. Itt rendezték meg a legifjabb KISZ-tagok fogadalomtételi ünnepségét. Úttörők köszön­tötték a nézőtéren helyet fog­laló félezer fiatal lányt és fiút. Megyei és városi KlSZ-veze*- tők beszéde után felálltak a jelenlevők, hogy ifjú kommu­nista társaik nevében is meg­erősítsék : népünk legjobbjainak pél­dáját követik életükben, cselekedeteikben. Délután három óra előtt gyülekeztek a küldöttségek a Konstantin téren. Hazánk fel- szabadulásának 23. évforduló­ján itt rendezték meg a város központi ünnepségét. Katonai szakasz és az Ifjú Gárda díszszázada sorakozott fel a szovjet hősi emlékmű előtt. Felhangzott a magyar és a szovjet himnusz, majd Urbán Dezső, a városi párt-végrehaj­tóbizottság tagja mondott ün­nepi beszédet. 1945. április ne­gyedikére, a történelmi napra emlékezett, amely lehetőséget adott a magyar munkásosztály számára, hogy kezébe vegye a hatalmat és hozzálásson a szo­cializmus építéséhez. A beszéd után a városi és a járási pártbizottság, a taná­csok, a KISZ, a Hazafias Nép­front, fegyveres erők, üzemek, iskolák képviselői elhelyezték koszorúikat az emlékmű talapzatára. Az Internaeionálé dallama után díszmenet zárta be a Konstantin téri ünnepséget. Este a fegyveres erők klub- jáDan műsoros est, majd bál volt. A járásból kapott tudó­sítások szerint tegnap tizenöt községben — Ácsán, Alsógc- dön, Csornádon, Csőváron, Fo­ton, .Kisnémedin, Kosdon, Ör- szentmiklóson, Pencen, Püs­pökszilágyon, Rádon, Szödlige- ten, Vácbottyánban, Vácdukán és Váchartyánban — az esti órákban megtartották a fel- szabadulási ünnepségeket. Ma a járás újabb öt köz­ségében lesz ünnepség. Vácon délelőtt 11 órakor fut be a hálastaféta a szovjet em­lékműhöz. 'A délutáni műsor­ban kulturális és sportesemé­nyek szerepelnek. (p. r.) Távvezérlésű lesz az új l:omp Átkelés autóbuszoknak is Két óra tíz perckor érkezik | tavaszi vasárnapon 74 autót a szigetről a komp Czenczik Miska bácsi köti jú a partra, ö a rangidős révész az átke­lésnél, a város és a Pokol-szi­get között. Harminchét éve itt kezdte a révészkedést, s innen is akar nyugdíjba menni. A kérdésre, hogy milyen nagy eseményre emlékezik vissza, nehezen válaszolgat, mert „a vízi ember keveset beszél”. Kétszer égett a hajója — ho­mokkal oltották ti. Hány em­bert húzott ki a Dunából? Nagyon sokat, két éve kajako­sokat. Miska bácsi a harminchét vízen töltött évével a kompjá­ratnak a múltját jelenti. A jö­vőt a három most épülő ki­kötő, amely — ha elkészül, sétányával, éjszakába világító lámpasorával — nemcsak a Duna-partnak lesz szép pont­ja, hanem lehetővé teszi az éjszakai átkelést is. Mint Berényi Istvántól, a Pest megyei Kishajózási Vál­lalat igazgatójától megtudtuk, az önjáró kompot négy hat­hengeres Diesel-motor hajtja és távvezérlésű kormány pa­rancsainak engedelmes­kedik. Így alkalmazkodik a Duna változó vízállásának követel­ményeihez. Az új komp, a Ti­hany és Szántód közötti átke­lőhajó mintájára, de a folyó­víz követelményeinek megfe­lelő módosításokkal készült, az utasok számára külön sétafe­délzettel. Ezentúl tehát az autók között nem álldogálnak utasok. A révállomás munkatársai mesélik, hogy az első meleg vittek át Vácról és 77-et hoz­tak a szigetről. Maid hatezer forint forgalmat jelentett ez. Az elmúlt évben egymil- Iió-négyszázhetvcnötezer forint bevételük volt. Számításaik szerint, ha az ön­járó komp munkába áll, a be­vétel is fel fog szökni. Eddig ugyanis a farmotoros Ikarus- buszok, valamint a külföldi utazási irodák nagytestű autó­buszai csak a budapesti hida­kon át juthattak a túlsó part­ra. Júliustól Vácon is elérhe­tik a túlsó partot. A kishajó „törzsutasait” bi­zonyára érdekli, hogy mi lesz Hubával, az új komp megér­kezése után? — Huba az öreg komppal együtt, biztonsági tartaléknak itt marad. Ezután most már csak az kellene, hogy a Közép Duna- völgyi Vízügyi Igazgatóság munkásai egy kicsit lázasab­ban építenék a kikötőket. Mért, ha ebben a tempóban folytatják, nem mernénk fo­gadni a július eleji avatásra. (b. h.) Irodalmi klubest Az Építők Művelődési Ott­honában április ll-én este hal órai kezdettel Üzenet a Duna­kanyarból címmel irodalmi klubestet rendeznek. Ez alka­lommal a Váci Naplóból is­mert több váci és Vác környé­ki költő találkozik a klubta­gokkal. BÖRZSÖNYI ÄKNATÜZEK P ára fedi a távoli börzsö­nyi hegyek csúcsait, akár­csak az évek a múltat. Egy váci magas épületről próbá­lom megtalálni ebben az esőrehajló tavaszi délutánban a Csóványos erdősapkáját. Csóványos azonban egybe­forrott most a szürke fel­hőkkel, s csak az emlékezés ragyogtatja fel előttem hó­borította ösvényeit, mene­déket nyújtó rejtekeit. Ab­ban a havas fehérségben él ma is bennem, ahogy akkor ismertem meg — 1944 de­cemberében. Csakhogy ama véres na­pokban fordítva állt a kép: a valamikori vulkán egy ki­emelkedő pontjáról éppen Vác felé tekingettünk, mondo­gatva egymásnak, hogv a Na- szály alatt már elhallgattak az ágyúk. A Börzsöny körül viszont még csak akkor „lob­bantak” fel az aknatüzek ... E zerkilencszáznegyvennégy december közepe táján félig civil, félig katonaru­hába öltözött, szedett-vedett fegyverzetű csapat érkezett gyalogosan Ipolypásztó irá­nyából Vámosmikolára. Más­nap — négyes-ötös csopor­tokban — beszállásolták ma­gukat útkereszteződések men­ti hátakba. Tíz napot ha időztek a faluban, december huszonnegyedikére virradó éj­szaka — köd előttem, köd utánam — eltűntek“ a Nagy- börzsöny és Mikola között húzódó front irányában. Em­lékeztetőül, hogy ott voltak, két hősi halottjuk, Kolb Ferenc egyetemista és Fölkér Ferenc hatodikos gimnazista közös sírját hagyták egy középület udvarán. Miért álltak e tíz nap alatt kettesével felváltva az ut­cára néző ablakok mögött, papírral és ceruzával a ke­zükben, s mit jelentettek a behúzott vonalak a jelek alatt? Hajnalokban s az éj­szakai csikorgó havon mer­re lopakodtak kettesével, né­gyesével a határban — fá­tól fáig, behavazott szárku­pactól szárkupacig kúszva, nehogy eláruljr ottjártukat az ellenségüknek felcsapott holdvilág? Emlékeznek-e még a mikolaiak a reggel ötórai „zenés ébresztőkre”, amikor a Börzsöny felől fütyülő szov­jet aknavetők lövedékei fel­forgatták a német ütegeket? Ha akkor a németek elfog­ják valamelyik járőrt, mely­nek két tagja magyar ka­tonai egyenruhába öltözött szovjet harcos volt, s megta­lálják náluk a köpeny bé­lésébe rejtett katonai térké­pet, berajzolva rajta a né­metek ütegállásának, harc­kocsijainak a helyét! A borzalmaktól megmene­kült Vámosmikola azóta ke­gyelettel őrizheti, ápolhatja az ezerkilencszáznegyvenhat- ban a község temetőjébe át­helyezett Kolb Ferenc és Fölkér Ferenc sírjait. Ki te­mette el azonban és hol Szijjártó Lajost, akit járőr- szolgálata közben talált el a németek golyója? S jeltelen sírban fekszik, a nagybörzsö­nyi temetőben, a két székely ifjúmunkás — Gábor Pál és Imecs József. Gyúlt-e va­jon egyszer is gyertya, a ma­gyar ellenállási mozgalom e két névtelen hősének sírján? A börzsönyi napok hősi halottaira emlékezve, sokszor kérdeztem magam­tól: hová lettek, merre sod­ródtak az élők? Néhányan számontartottuk egymást, s ha nagynéha összetalálkoz­tunk, történeteket cserél­tünk: emlékszel-e? Sokfelől verődött össze ez a százhat­van főnyi csoport, paraszti viskók, óriás gyórkémények árnyékából, polgári otthonok szétfoszló illúzióiból. Az emléksűrítő évek múl­tán, két évvel ezelőtt, aztán egy újabb sírnál gyülekez­tünk lehajtott fővel: Megye­ri Barna szobrászművész te­metésén. Ránéztem akkor utoljára .viaszsárga arcára, s búcsúzás helyett ezt kérdez­tem tőle: Barna, emlékszel-e? Ferencz Lajos H uszonhárom év­vel ezelőtt, ezen a napon hagyták el — a szovjet seregek­től űzve — az utolsó német csapatok ha­zánk földjét. E tör­ténelmi ténnyel tel­jes egészében felsza­badult az ország. Mi történt ez idő tájt városunkban? Még javában dö­rögtek a fegyverek Budapest közelében, mikor 1944. decem­ber második felében megindult városunk vérkeringése. Meg­alakult a Magyar Kommunista Párt he­lyi szervezete. A fel­szabadító hadsereg városparancsnoka se­gített legyűrni a kez­deti nehézségeket. Teherautót bocsátott a dolgozók rendelke­zésére, amivel azok a fegyház mellett veszteglő két szénnel telt uszályról szenet szállítottak a Fonó­gyárba és a vízmű­höz. Így indulhatott meg elsőnek váro­sunk egyik textilüze­Emlékezés mében a termelés és a vízszolgáltatás. Na.gy szó volt ez ak­kor, mert a nyílt ku­tak fertőzöttek vol­tak, s így elejét lehe­tett venni a járvá­nyok kitörésének. E zerkilencszáz­nuárjában megjelent polgármesteri hirdet­mény szerint váro­sunk tíz iskolájának 42 tantermében meg­kezdődött az oktatás. Ugyancsak ez idő tájt jelentek meg az első demokratikus lapok. 1945. január 27-én új hetilap indult Igazság címmel, február 3-án pedig — hatvanhá­rom napi szünet után — már új tartalom­mal jelenik meg a Váci Hírlap. Papp Rezső szerkesztésé­ben. A lap felelős ki­adója Blaha Ferenc, a kommunista párt városi titkára volt. Ugyancsak febru­árt írták, amikor be­futott a váci állomás­ra az első mozdony, mely a rohammunká­ban helyreállított pá­lyatest járhatóságát próbálta ki. Néhány hét múlva már teher­vonatok is közleked­tek, az érkező éle­lem- és nyersanyag­szállítmányok egy kissé enyhítették az élelemhiányt s anya­got hoztak az üze­meknek. A Magyar Kom­munista Párt kibontotta zászlaját, s a Görgei — illetve mai Beloiannisz ut­cában — pártházat avatott. Április elején már nemcsak a tavasz bontakozott a fák rü­gyeiben, de a város­ban is az új élet je­lei nyiladoztak. Még ugyan éhesen és le­rongyolódva, de a munkásság megkezd­te a megrongált üze­mek és berendezések helyreállítását és a termelést. Boltjaink ekkor még úgyszól­ván üresek voltak: a cserekereskedelem­ben értéktárgyak, ru- haneműek változtak át cukorra és zsírra. Nagy értéke volt. bi­zony még a kukori- cakenyémek is. Ki ne emlékezne a nagy alakú, színes mill- és billpengökre, melyek névértéke óránként zuhant, s esetleg egy-két tojást, vagy egy skatulya gyufát kaphatott a munkás és a fizetés­ből élő — egy heti keresetéért. A huszonhárom év előtti múltra emlékezve, boltjaink roskadásig megrakott polcaira gondolok, piacunk színesedő al­mahegyeire, s a pénztárcámban levő stabil forintokra ... De ez már a jelen: 1968 áprilisa. M. V.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom