Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-25 / 96. szám
1968. Április 25., csütörtök PEST MEGYEI itfírlap Holnap: Klubest Gödöllőn Ismét egy kellemesnek, érdekesnek Ígérkező klubest részesei lesznek a gödöllői egyetemisták és meghívott vendégeik. Az agrármérnök jelöltek B-kollégi urnának halijában, több nagysikerű, hasonló rendezvény után holnap este hét órai kezdettel kerül sor László Lilla képzőművész bemutatására. Különösen nagy érdeklődésre tarthatnak számot zománc- munkái, amelyekkel már eddig is több kiállításon hívta fiel magára a fí«velmet. Holnap Czinke Ferenc Munkácsy-, és Derkovits-díjas művész mond bevezetőt — ismertetőt. A MADRIGÁL KÓRUS KÜLFÖLDÖN A budapesti Madrigál kórus Szekeres Ferenc karnagy vezetésével kéthetes vendégszereplésre Svájcba, Olaszországba, illetve Franciaországba utazott. Preklasszikus és klasz- szikus művekből álló műsorát a kórus bemutatja többek között a firenzei Palazzo Pitüben, Luganóban és Lausanne - ban is. ígéretes pályakezdés Pilis. Kilencezer lakosú község, mintegy félszáz kilométerre a főváros határától. Két termelőszövetkezet, hizlalda, üzletek, presszó, iskola, leánynevelő intézet, művelődési ház. Csendes, estébe hajló hétköznap délután. A művelődési ház igazgatójának irodájában harmonika szól: Madari Gergely tanár oktatja a zeneiskola kis tanítványait. A klubteremben Biros Ernő községi KISZ-titkár vezérletével festik a falakat az ifjúsági klub tagjai. A színpadon zenés vígjátékot próbálnak Sipos Károlynénak, a művelődési ház igazgatójának vezetésével. Az épület másik szárnyában Kottász Árpádné ajánlja olvasói figyelmébe a legújabb könyveket. Nincs harsogó reklám, csak szerény, hétköznapi munka. Népművelés, ha úgy jobban tetszik. És gondok. Nem is kevés. — A közelmúltban két színházi előadásra is ráfizettünk — mondja tűnődve a fiatal igazgatónő, aki szeptemberben vette át a művelődési ház vezetését. — Nem sokat, az igaz, de ezer forint az ezer forint. Még szerencse, hogy volt egy táncdalestünk is. Az kétezer- négyszáz forint tiszta hasznot hozott. Tudom, hogy ez nem jó dolog, de valahogy csak elő kell teremteni a pénzt a népművelő munkára. A pilisi művelődési ház évi száznegyvenezer forintos költségvetéssel dolgozik. Az állami támogatás ebből negyvenkétezer forint. A különbözeiét rendezvényekből és tanfolyamok díjaiból kell biztosítaniuk. — Azért nincs baj — mosolyog derűsen az igazgatónő. — Az elmúlt esztendőt háromezer forintos nyereséggel zártuk. És az sem utolsó dolog, hogy például nyereséges a zeneiskolánk is. Nem nagy pénzt hoz, havonta hatszáz forint rajta a haszon. És az, hogy ötvennégy gyerek ze- " '*■ tanul. Hegedülni, zongo- ni, gitározni és harmoni- kázni. Csak így együtt teljes a kép. A bevétel vagy kiadás önmagában semmit sem mond. Az a kérdés, milyen szellemi érték áll mögötte. Hogy például azok a száz és ezer forintok, amelyeket ismeretterjesztésre fordítunk, valóban tudást és ismereteket adnak-e ,///////////////////////////////////^/^z’^'^^/^////////////////////////////////////^ es há!ly embernek! 5 Huszonöt éves. Fél esztende— ........ & ^ 1 r, i tfíiTűatn § je igazgató. 5 — Régi vágyam ÉPÜL CEGLÉDEN A VASÚTI felüljáró. A körülbelül 100 méter hosszú, négynyílású hidat részhatáridőkkel úgy építik, hogy a villamosítási programnak megfelelően a villamos vontatású vonatok még ebben az évben közlekedhessenek a budapest—ceglédi szakaszon. A felüljáró- hidat 1969. elején adják át rendeltetésének _ teljesült, ^ amikor kineveztek, mégis meg- ^ ijedtem a felelősségtől. A kul- ^ turális életet irányítani egy ^ kilencezres faluban, nem kis i dolog! És nem is akármilyen ^faluban! Pilisen több mint há- \ rom évtizedes múltja van a \ színjátszó mozgalomnak. Már $ a felszabadulás előtt népföis- ^ kola működött. Az emberek § igényesek, nem jönnek be ^ akármilyen rendezvényre. 'Meg ^ aztán nem is ide való vagyok, ^ hanem monori. Ez is bizonyta- lanná tett az első hetekben: S vajon befogadnak-e maguk | közé? Azt hiszem, ez tö’bbé-ke- 5 vésbé már sikerült. Bár... $ tudja, mi volt az első nyilvá ^ lődési házban. Előbb egy *.=- ^ szeg, nem idevaló huligánt kel- ^ lett kitessékelnem, aztán egy ^ tökmagárus nénit, ha nem | akartam, hogy percek alatt sze- $ méttel legyen tele a bálterem, § És az is aggasztott, nem is ki- $ csit, hogy a bálozó fiúk egy ^ része farmerban, piros ingben J jött a művelődési házba. Ez J pedig semmiképpen nem báli J viselet... Ma már jöjjön el ^ nyugodtan bármikor, nem táji Iái itt ilyen „szerelésbe" öltözött táncoló fiatalokat. Egyszóval, nem volt könnyű beleszokni az igazgatóságba. És nem könnyű jól csinálni még ma sem . .. Az esztendő elején egyre több fiatal kereste fel. Egy ifjúsági klub megalakítását sürgették, ahol összejöhetnének beszélgetni, táncolni, közösen művelődni. — Próbaként rendeztünk néhány klubdélutánt, zenével, tánccal. Aztán március közepén megalakítottuk a kért ifjúsági klubot. Volt már néhány érdekes rendezvényünk. A földművesszövetkezet lelkes patrónusa a faluban a kultúrának. Az elmúlt négy esztendőben harmincezer forintot adtak a könyvtárnak, amelyben ma már több mint tizenkétezer kötet között válogathatnak az olvasók. Most olyan életrevaló javaslattal fordultak a művelődési ház igazgatójához, hogy adnának negyvenezer forintot a klub berendezésére, ha cserébe hetenként két alkalommal a földművesszövetkezet dolgozói találkozhatnának, szórakozhatnának a klubban. — A község két termelőszövetkezete is lelkes támogatónk. Nyolcvan-száz jegyet vesznek meg minden rendezvényünkre. Ez pedig nagy dolog! Igaz, nem minden, de a közeledésnek, egymás segítésének biztató jele. Jó úton jár a pilisi művelődési ház fiatal igazgatónője. Fél esztendő bizonyítja ezt. P. P. ill/fír Képtelen hír terjedt el a múltkoriban Budakeszin. „Koporsó nélkül, papírba csavarva, jeltelen sírba temetik azokat a holtakat, akiknek nincsenek hozzátartozóik.’’ A hírt egy idős, egyedülálló ember közölte velem. Sőt. Megnevezte azt a másik, szintén idős és egyedülálló férfit, aki egy ilyen temetésen szemtanú volt. „ö maga látta, papírba voltak becsavarva és öt halottat temettek hasonlóképpen egyetlen gödörbe.” Felkerestem a szemtanút. De a szemtanú ki*.ölte, hogy ö tulajdonképpen nem szemtanú, csak másodkézből értesült a dologról, s azóta retteg, mi lesz vele, ha meghal. „Hát úgy fognak elásni, mint egy kutyát?” Kértem, nevezze meg az „igazi” szemtanút. Azt mondta, nem lehet, mert nagy baja lehetne belőle, ha rájönnének, hogy ő szellőztette az ügyet. Arra kértem hát, csak azt tudja meg, ki volt az, akit ilyen módon, koporsó nélkül jeltelen sírba temettek? A.z állítólagos szemtanú azonban nem volt hajlandó nyilatkozni, csak annyit mondott, hogy az illető 91 éves korában halt meg és rajta kívül senki sem kísérte el utolsó útjára. Az állítólagos szemtanú személyét sajnos hosszas kutatás ellenére sem sikerült felfednem. Azonban az ügy így is tisztázható. Budakeszin tavaly és az idén is, eddig minden halottat hozzátartozói vagy ismerősei temettek el. Budakeszin tehát minden halottat hozzátartozói vagy ismerősei jelenlétében temettek el. Budakeszin az utóbbi hónapokban egyetlen 91 éves ember sem halt meg, akinek ne lett volna rokona. A 81 éves korában elhunyt Fischer Géza Budakeszi, Széchenyi utca 112. szám alatti lakos temetéséről eltartója gondoskodott. A temetkezési vállalat budakeszi kirendeltségének számlái osztályon felüli temetésről vallanak. Budáké:}'. temetőjében egyetlen (olyan területet sem találtam,' amely jeltelen sírra utalna. Még ezekkel az adatokkal is elégedetlenül kerestem fel egy olyan temetkezési alkalmazottat, aki március elsején hagyta ott munkahelyét, tehát még félelem, vagy bármiféle megkötöttség sem akadályozta volna meg, hogy az igazságot mondja. Az egykori sírásó csodálkozott, nevetett. „A háborúban, a katonaságnál, akkor igen, akkor temettünk koporsó nélkül. De most?!” A tények ellentmondanak a híreknek. Ellentmond ennek a szörnyű hírnek a józan ész is. Úgy látszik, az állítólagos szemtanú az ebből fakadó hiszékenységet használja fel idős és beteg emberek meg-, félemlítésére. Személyét jó lenne ismerni. És szemüveggel segíteni megromlott látását. N. P. Híradás a földekről: Az országos átlagnál nagyobb a fagykár Pest megyében Vetik a kukoricát — Munkában az öntözőberendezések Kihasználva a nyárias időjárást, megyeszerte gyors tempóban halad napjaink legfontosabb mezőgazdasági munkája: a kukorica vetés. Sok helyütt megkezdték már a kikelt és a fagytól megkímélt cukorrépák sarabolását, több gazdaságban az egyeléshez is hozzáfogtak. Minthogy a nagy meleg miatt a homokosabb teMindenki n&t , amit akar t 'r zeniekben, ipari vállala- J toknál napról napra hallani a címként válasfctott mondatot. Elhangzik, ám nem kérdő, hanem kijelentő módban! Valahogy így: elég sok a zűrünk, mert mindenki azt csinál, amit akar; sajnos, le kell nyelnünk a keserű pirulát, mert mindenki...; nincs hová menni fellebbezni, mert ma már mindenki... Ma már, azaz január elseje óta csinál mindenki azt, amit akar. A palackba zárt szellemet tehát — úgymond — az új mechanizmus engedte ki. A reform, ha képletesen is, de valóban új szellem palackját nyitotta meg. Kalodaként működő akadályokat tett félre, útvesztők elejét tűzdelte teli figyelmeztető táblákkal, a szűkebben vett gazdasági hatások mellett tehát új légkört, szellemet honosít meg. Az. alapvetően új érthetően nyugtalansággal jár. Van tehát némi pánikhangulat is ebben a „mindenki azt csinál”-ban, van azonban — s hiba lenne nem felfedezni — jogos aggodalom is. Az exportáló vállalatoknál például alapos főfájást okoz az, ami a FORTE Fotokémiai Ipart az év elején jelentős hitelek felvételére kényszerítette. Nevezetesen, hogy export-árbevételeik 30— 75 napos eltolódással jelentkeznek számlájukon, ugyanakkor az importanyagokért mintegy harminc nappal korábban kell letenniük a vételárat, s közben biztosítani kell a munkabér, s ezernyi más költség fedezetét. A kiragadott példa alapján hiba lenne levonni általános következtetéseket, de tény, hogy az új elszámolási rendszer részletei nem minden esetben a kívánt irányban hatnak, s tény továbbá az is, hogy mind az importnál, mind az exportnál a korábbiaknál jóval több ügyviteli munkát igényelnek. A gyárvezetés reális álláspontja ilyen esetekben nem elegendő. A többletmunkával terhelt ügyintézők csak annyit látnak, hogy sokasodott a dolguk, mert „mindenki aet csinál, amit akar”. Hasonló vélekedést szült az is, hogy miután megkötöttek egy félmillió dolláros nyugati üzletet, utólag közölték velük: bizonyos hányadát a bevételnek be kell fizetniük a relációs kasszába. V an azonban más is. A vállalatok egy része, érezve önállóságát, olyan intézkedéseket határozott el, amik messzire gyűrűznek, s hatásuk — kedvezőtlen hatásuk! — másutt csapódik le. Az Utépítőgép- jarvító és Gyártó Vállalatnál például több millió forint értékű exportberendezések határidőre történő elkészítését sodorta veszélybe, hogy az ezekhez szükséges, s alig néhány.száz forint értékű egyik alkatrész gyártását „átprofilírozták”. Nem ők a hibásak, mégis, nekik kell szaladgálniuk fűhöz-fához, s indokolatlan-e, ha azt kérdezik: elég-e, ha a vállalatok csak saját érdekeiket látják? A reform — alaptalanul ugyan — néhány helyen valóban olyan vélekedés kialakulásához vezetett, hogy —- úgymond — semmi nem számít, csak a mi cégünk szénája rendben legyen. Az ilyen, nem ritka példák vezetnek odáig, hogy a vállalatoknál kialakulhatott az említett vélekedés, sőt, erőteljesen tartja is magát. Tapasztalható az is, hogy az üzemek egy része valóban indokolatlan követelésekkel lép fel partnereivel szemben, kihasználja monopolhélyzetét, mert tudja, hogy azok úgyis lenyelik a keserű pirulát, mert egész egyszerűen nem mehetnek máshová, csak hozzá. (Jó néhány példa van erre elektromos szerelési anyagok, kapcsolók stb. esetében.) Az ilyen esetekben fölcsapó szenvedélyes vitákban sűrűn elhangzik egy érv, miszerint a partner „nem érti az új mechanizmust”. Nos annak vitatása, hogy ki-menynyire érti az új mechanizmust, aligha feladata a vállalatok közötti, szállítási szerződéseket megkötő embereknek, az „érvvel” magával azonban érdemes foglalkozni. A reform senki számára nem szolgálhat önigazolásul, nem lehet indoka, takarója, a nyerészkedésnek — mint például a tsz mellék üzemágként működő forgácsoló-, öntödei stb. részlegek esetében —, nem lehet menlevél a megalapozatlan intézkedések következményeire. (Megint csak zárójelben: a kereskedelem több, azóta „visszacsinált” ármegállapítása, mint csepp a tengert, úgy tükrözte a reform helyes értelmezésének fontosságát.) A tervgazdálkodás részletező, sokféle kötöttséggel működő rendszerének föladása nem azonos a tervszerűtleruséggel, a csakis vállalati érdekeket elismerő, de annak összefüggéseit figyelmen kívül hagyó gazdálkodással, a túl gyorsan alkalmazott jogokkal, de „elfelejtett” kötelességekkel. A teljes igzsághoz tartozik, hogy azok a vállalatok, amelyek előszeretettel hangoztatják a mindenki azt csinál ...” — véleményt, maguk- sem angyalok. Másutt, más cégeknél nekik címezve mondják ugyanezt, tehát végül is bezárul a kör, s senki sem marad kívül azon. A ma létező nyugtalanságok egy részét a „berázódás” automatikusan, megszünteti, a begyakorlottság, a rutir fölszámolja a kezdeti zökkenőket. Azokat a jelenségeket azonban, melyek joggal, okoznak nyugtalanságot az üzemekben, érdemes és szükséges is alapos vizsgálat alá vetni. A kezdetnél fölismert hiba ugyanis később nem válhat — bajjá! Mészáros Ottó rületeken „megszomjaztak” a növények — a természetes csapadék pótlására működésbe léptek az esőz- tető-, permetezőberendezések. A múlt hét végén lapunkban is hírt adtunk a hó eleji mezőgazdasági fagykárokról. Pest megyében, mint azóta a különböző jelentésekből meg- megáUapítható — az országos átlagnál is nagyobb mértékű kár érte az egyes gyümölcs- féleségeket és a szántóföldi növényeket. Különösen a kajszi, az őszibarack és a mandula ültetvényekben jelentkezik máris a fagy kedvezőtlen hatása. A közvélemény leginkább a szőlőt félti. Minden ok megvan rá, hiszen nem végleges becslés szerint is az áprilisi fagyok hozzávetőleg húszszázalékos terméskiesést okoztak a hazai szőlőkben. Egyes Pest megyei gazdaságokban még ennél is többet. A pillanatnyi helyzet szerint országosan mintegy félmillió mázsányi termést „szüretelt” le a zord időjárás. Ennyivel kevesebb szőlő kerülne tehát a fogyasztókhoz, illetve a feldolgozó üzemekbe, ha a szakemberek tétlenül néznék a pusztulást és nem követnének el minden tőlük telhetőt a hiány pótlására. A mezőgazdasági üzemekben nagy erőfeszítéseket tesznek. hogy a termést a továbbiak-* ban megvédjék. Jól halad a szőlő metszése, s igen fontos e munka. A meleg hatására ugyanis a rügyek megduzzadtak, kifakadtak és ilyenkor már jóval serdülékenyebbek. A jobb termés érdekében sokat használhat a növényvédelem és a megfelelő talajmun- ka. A szőlő bizonyos fokú önvédelemre is képes: kisebb termésnél jobban kifejlődnek a bogyók, egyes szőlőfajták pedig — például az ezerjó és a kadarka — önmaguktól regenerálódnak, saját maguk pótolják a fagy okozta veszteséget. A szakemberek remélik, hogy e gondosabb ápolás, a talaj és növényvédelem nagyobb termést eredményez, s az ültetvények „visszaadják” azt a mennyiséget, amit az áprilisi fagyok elraboltak. A VÁCI VÁROSGAZDÁLKODÁSI VÁLLALAT ÖNÁLLÓ PÉNZÜGYI ELŐADÓT KERES Mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkezők, vagy azt végzők előnyben részesülnek JELENTKEZÉS: Vác, Április 4. tér 28. a vállalat főkönyvelőjénél önéletrajzzal Autó és motorkerékpár SZAKSZERŰ, GARANCIÁLIS ÉS EGYÉB JAVÍTÁSA A GÉPJAVÍTÓ ÉS FAIPARI KTSZ Naqykőrös. Ceglédi út 8. sz. alatti szervizállomásán Telefon: 432
