Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-23 / 94. szám
2 1968. Április 23., kedd Uram, ön eltévedt Á mulatétól rohant egészen a Madách térig. Lihegve állt meg a sarkon. Néptelem volt a hajnali utca. Megnézte az óráját, négyet mutatott. Szemben, az épülő háznál már dolgoztak. Sokáig nézte a daru billegő horgát. — Géza! — csapott valaki a hátára. Megfordult. Gyuszi volt, Gyuszi, a műhelyből. Egy évig dolgoztak együtt. Most nagyon megörült neki. — Hát te meg merre, jársz? — kérdezte Gyuszi. — Csak úgy mászkálok — mondta. — S te? Ilyen korám, bemész? — Van valami külön melónk. — Aktatáska volt nála, és ő ezt irigyen nézte. Jött a villamos. — Te! Várjál csak! — Mór kiabált — bemegyek veled. — Esküszöm, megőrültél... — Itt a 47-es, gyere! — De hát, mit akarsz? — Szállj már fel, mert lemaradunk. Az utolsó pillanatban sikerült felkapaszkodniuk. — Milyen jegyet parancsol? — kérdezte Gézát a kalauzlány. Varázsa van az ébredő városnak. — Egy párnásat kérek — mondta felélénkülve. — Tessék az elsőosztályú hálókocsijegy. Ráfér magára úgyis. — Megnyomta az indító- gombot és már a másik oldalról hallatszott a hangja. Közben odaértek a gyárkapuhoz. Csak a portás állt még ott. Gyuszi felmutatta az igazolványát. — Hova ilyen korán? — kérdezte a portás. Üresek voltak a folyosók. Az öltöző is. Amikor idekerült, bevezette a művezető, aztán otthagyta. Először el akarták zavarni. „Vagyunk itt elegen ...” „Nincs hely, fiatalúr!” De aztán összebarátkoztak. A nagy műhelyben még csendben álltak a gépek. Hátramentek, egészen a végéig. Gyuszi titokzatosan vezette, egy szót sem szólt, míg rá nem mutatott a csúcsköszörű mellett álló új gépre. — Ez az a meló. Ágyköszörű lesz. A mi újításunk, Kékes Zolival. Azután kezdtük, nem sokkal, hogy te itt jártál. — Hát az már jó három hónapja volt — emlékezett — és jól megnézett mindent. — Ügyes kis dolog. — Erre gondolt, mert a lakatosok nem rajonganak a sauberért. — És lesz belőle valami pénz is? Gyuszi elvigyorodott. — Szerelemből nem dolgozunk, pajtikáim Tízezret is kaphatunk érte. R átette a kezét. Erről észrevette, hogy azért úgy néz arra a nagy gépre, mint egy kislányra, akit most lát először. Gyuszi nekilátott a hántolásnak, amit tudott segített neki, észre sem vette, hogy közben feldübörögtek a gépek. Körbevették a fiúk. — Mesélj már valamit! — sürgette Kiss Feri. — Egy brigádban dolgoztak, minden reggel megivott egy liter tejet, most is az üvegét mosta. — Hát gyerekek — kezdett a vallomáshoz — az a nagy helyzet, hogy irkátok. Egy kis irka-firka, aztán már kész is. De azért ezt ne higyjétek el. — Ugyan már — vágott közibe Feri — ki hisz egy írófélének. A múltkor olvastam egy cikkedet, sok hülyeséget összeírtál, de azért nem volt rossz. — Novella volt az, nem cikk — mondta félénken. — Dumája az van neki — szólt a kövér Lali. — Itt is lyukat beszél; a hasunkba, — Hát, ami azt illeti, emlékszem rá, amikor csöveket vert az öntödében. Ügy káromkodott, mint egy született kocsis. Dübörögtek a gépek. Hankó szaki elnevette magát. — Az ám! Délután meg odajött hozzám a fiú és elkezdte: „Hankó szaki, ez nem lesz így jó .,. Én nem azért tanultam, hogy vacak csöveket verdessek... én nem azért...” Egyszóval úgy dörmögött, mint egy mosómedve, Emlékszik rá, ugye emlékszik? A reszelők csikorogtak az acélon. Persze, hogy emlékezett. Ügy csinált, mintha dühös lenne, de hát tudta, hogy ez úgysem használ. — Mit vihogtok? A kövér Lalinak még a könnyei is kicsordultak. Sejtette, hogy most a telefon következik. Tudta volna nélkülözni. — Hogy vagytok, fiúk? — próbálkozott. — Csak ne beszélj mellé — nevetett Feri. — Rajtad röhögött az egész műhely. Hova is hívott téged az igazgató? Egyik lábáról a másikra állt. — Hát mi újság a műhelyben? — Csak ne beszélj mellé — csapott a vállára Feri. — Jó félnapon át kerested a 303-as szobát..; — És nem találtad, mert nincs ilyen, haha- ha, nincs is ilyen... — a kövér Lali úgy röhögött, hogy le kellett ülnie egy székre. — Mi van itt, emberek — szólt egyszerre valaki hátulról. Nagyon ismerős volt a hang. Bordás Gyuri volt, a művezető. Itt kezdte, mint inas, most negyedéves az egyetemen. Kezet fogtak. — Művezető elvtárs, eltörött a fogaskerék — mondta jó hangosan, aztán körülnézett. Mindenki eldőlt a nevetéstől. Gyuri behúzta a nyakát. Tudta nagyon jól, miről van most szó. V égigment a gépek között. Már teljesen benépesült a műhely, olajos lett a keze a sok kézfogástól. — Ah, művész úr! — üdvözölte Szirtes bácsi. — Itt a Géza! — bömbölt a hatalmas termetű Tiszai. Egyszóval rettentő jól érezte magát, mégis majd leült a meglepetéstől, amikor Tibit is ott látta a gépek között. Mögé lopakodott és befogta a szemét. Tibi próbált kiszabadulni, de nem sikerült. Felnevetett, mire megismerte azonnal. — Hát a Géza! — mondta és felé fordulva összecsapta a kezeit. Mindig ezt csinálta. — Szevasz, kisfiam — üdvözölte könnyedén, de nagyon örült. Irtó rendes fiú volt ez a Tibi. Egymás mellett dolgoztak egy évig. Mikor elment innen, akkor vették fel őt is a bölcsészkarra. Most ötödéves. — Hogy kerülsz ide? — kérdezte Tibi csodálkozva. — Te hogy kerülsz ide? — Hát melózom. A szünetre bejöttem egy kicsit. — És a vizsgáid? — Jeles lettem. — Szóval, éltanuló vagy. — Az ám! Él tanuló. De veled mi van. Megmondta. — Ne mondd — nevetett Tibi — amikor együtt dolgoztak, mindig neki mutatta meg először írásait. Nem örült a megtiszteltetésnek, de hát elolvasta. Állandóan együtt mászkáltak. Ök voltak itt a „két Géza”. — Hát Géza! — Hát Géza! Ügy nevettek, ahogy csak tudtak. Lalinak megették az ebédjét, aztán Tibi leült az asztalhoz és rajzolni kezdtek. Mellé telepedett Látta, hogy később egy füzetet vesz elő és piros ceruzával javítgatja. — A Gyuszi! — mutatott a műhely végébe. — Tanul a srác, technikumba akar menni. — Micsoda? — kérdezte meglepődve. — Tudod, amikor bejöttem, megkért, hogy segítsek neki. Számtant és helyesírást tanút Abból lesz a felvételi. Mindennap itt maradunk egy órára. Ha látnád, mennyire lelkesen csinálja. Beleolvasott a füzetbe. „Az apa”. Szabályos kis iskolai dolgozat volt, még a helyesírási hibák is olyan szabályosak voltak. — Nem teszed le! — hallotta ekkor Gyuszi hangját, aki közben bejött az irodába. Rákiabált. — Mekkora a négyzet területe? Kissé ijedten válaszolt. — Á-nógyzet. — És mi az az á-négyzet? — Hát ászor á — mondta Gyuszi, a világ legtermészetesebb hangján. — És a trapézt hogy számítod ki? — Középvonal szorozva magassággal. Dübörögtek a gépek, az acél csendben verte vissza a nehéz kalapácsokat. Targonca rohant el mellettük. — Mi az a triéder? — Háromszög alapú gúla. — És négyzetgyök négy? — Kettő. — Négyzetgyök mínusz egy?............ M ellettük recsegve mart az anyagba a szerszám. Gyuszi megvakarta a fejebúbját, — Hát azt nem tudom. — Jobb is — nevetett —, mert neked ezt még nem kell tudni. Így nincs értelme. — Nincs értelme, nincs értelme — ismételgette Gyuszi, de látszott rajta, hogy bántja őt a dolog. H ármasban indultak hazafelé. Észre sem vette, milyen gyorsan eltelt a nap. Megittak egy korsó sört, aztán Gyuszi meghívta őket, nézzenek fel hozzá. Ahogy beléptek a lakásba, két gyerek állt az ajtóban. — A fiaim — mondta büszkén. A gyerekek illedelmesen köszöntek, Gyuszi boldogan vigyorgott, s ezzel kezdetét vette „Az én fiaim, a világ legklasszabb kölykei” című előadás. Jól ment minden, a kisebbik kézenállt, a nagyobbik pedig kapásból válaszolt az egyszeregyre. Végül pálinkát ittak, majd megvacsoráztak. Ö főzött, azt meg kellett kóstolni; Gézával szótlanul ültek a szobában. Tudták, hogy Gyuszi elvált a feleségétől, s most nyerte meg a gyerektartási pert, ez aztán az egyenjogúság, úgy fizet az asszony, mint a katonatiszt. Ahogy elnézte a szép, tiszta lakást, a sürgőforgó kiskölyköket, egyszercsok irtózatos ká- romkodhatnékja támadt. Legszívesebben leköpte volna magát, vagy valami ilyesmi. Felugrott a fotelból, s kirohant, Gyuszi is Géza is utána kiabált, de nem törődött vele. A ház előtt buszra szállt, elment a végállomásig, ott átszállt egy másikra és a hatodik megállónál leugrott a kocsiról. Egy nagy, szürke ház előtt állt meg, s lihegve támaszkodott a kapunak. Üres volt az utca, sokáig kellett várni míg arra jön valaki. Egy kalapos férfit szólított meg végül, s egy bizonyos utca iránt érdeklődött. — Ez az — nézett rá csodálkozva — ez az az utca, éppen. — Biztos benne? — kérdezte halkan. A férfi bólogatott. — Nem lehet az, hogy rosszul tudja? — erősködött. A kalapos úgy bámult rá, mint egy bolondra, és otthagyta; Bizonytalan léptekkel ment be a nagy szürke házba, fel a második emeletre, kulcsot vett elő, kinyitotta az ajtót. A lakásban ledobta a kabátját, a konyha persze tele volt mosatlan edénnyel, az ágy vetetlen, s az egész szoba teleszórva kéziratpapírokkal. Bekapcsolta a magnót, és belesuttogott a mikrofonba egy mondatot, aztán visszapörgette a tekercset. —- Uram, ön eltévedt! harsogta engedelmesen a gép. G yorsan kikapcsolta, s kirohant a lakásból. „Jó kis novellát lehetne írni ezzel a címmel” — gondolta és sajnos, már elégedett volt megint. Benedek B. István Távirat Lausanne-ból GYŐZ AZ OLIMPIAI ESZME? Szavazás két napon belül A Nemzetközi Olimpiai Bizottság végrehajtó bizottságának lausanne-i üléséről Avery Brundage, a NOB elnöke a NOB valamennyi tagjának táviratot küldött az alábbi szöveggel : „A végrehajtó bizottság tagjaitól nyert értesülések alapján a jelenlegi nemzetközi helyzetet figyelembe véve, egyöntetű vélemény, hogy nem volna helyes egy dél-afrikai csapat részvétele a XIX. nyári olimpiai játékokon. A végrehajtó bizottság kéri egyhangú javaslatának támogatását a dél-afrikai olimpiai csapat olimpiai részvételével kapcsolatban. A választ azonnal sürgönyileg kérjük a NOB-nak Lausanne- ba.” A hírügynökségi jelentések és a sajtóvisszhangok arról számolnak be, mindenütt biztosra veszik, hogy a NOB 71 tagjának távirati úton való szavazása végérvényesen jogerőre emeli Dél-Afrika kizárását a mexikói nyári játékokról. A NOB-tagok szavazásának két napon belül kell megérkeznie L ausanne-ba, és ha legalább 36-an a vb javaslata mellett foglalnak állást, akkor elsimulnak a Grenoble-ban felkavart hullámok, az olimpiai részvételre jogosult országok zavartalanul folytathatják előkészületeiket a nagy sporttalálkozóra. A Mexikói Olimpiai Bizottság kiadott közleményében a lausanne-i döntést az emberi jogokért vívott harc-győzelmének nevezi, majd megállapítja : — Ezt a határozatot az egész világ Mexikónak az emberi egyenlőségért vívott küzdelme eredményeként fogja elkönyvelni. Csanádi Árpád, a NOB főtitkára, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar tagja szerint a NOB végrehajtó bizottságának egyhangúlag hozott határozati indítványa a disz- j krimináció ellen küzdő haladó ‘ erők jelentős győzelme. Brooks Mendell amerikai közéleti személyiség táviratot intézett Johnson elnökhöz és Ho Si Minhhez, javasolva, hogy az amerikai és az észak- vietnami fél képviselői találkozzanak egy semleges indiai hajón, amely a 17. szélességi foknál horgonyozna. India az indokínai nemzetközi ellenőrző bizottság MOSZKVA Koszigin hazaérkezett Koszigin szovjet miniszterelnök pakisztáni látogatását befejezve kitérővel Üj-Delhin át utazott vasárnap Moszkvába. Az indiai fővárosban több mint három órát töltött. Megbeszélést folytatott négyszemközt Indira Gandhi miniszter- elnökkel, aki ezt követően ebéden látta vendégül a delhi elnöki palotában. elnöke és Mendell indítványa szerint a hajó közelében állomásozna még egy lengyel és egy kanadai hajó is — ez a két ország a bizottság másik két tagja. Johnson korábban kijelentette, hogy kész egy hajón is találkozni — hangsúlyozta Mendell. ATHÉN Évforduló — húsvétta I Nigériai—biafrai béketárgyalások Londonban? Londonban találgatások indultak el arról, hogy a nigériai szövetségi kormány be akarja fejezni a tíz hónapja tartó polgárháborút és hajlandó béke tárgyalásokba bocsátkozni a Biafra néven elszakadt keleti tartománnyal. Dr. Okoi Arikpo nigériai külügyminiszter hétfőn LonHétfőn, a londoni nemesfémtőzsdén az arany szabadpiaci ára unciánként csaknem egy dollárral volt magasabb, mint pénteken, zárás előtt, és 38,5—39 dollár között mozgott. Tőzsdeügynökök szerint ez a nagyarányú emelkedés donba érkezett, hogy tárgyaljon George Thomson nemzet- közösségi miniszterrel és Arnold Smith-szel, a nemzetközösség kanadai nemzetiségű főtitkárával, aki nemrég közvetítés végett Nigériában járt Már vasárnap megérkezett a biafrai „kormány” küldöttsége is. elsősorban William McChes- ney Martinnak, az Egyesült Államok szövetségi bankrendszerét irányító Federal Reserve Board igazgatójának pénteki nyilatkozatával magyarázható. Az amerikai pénzügyi szakember figyelmeztette a John- son-kormányt arra, hogy az Egyesült Államok 1931 óta a legveszélyesebb pénzügyi válságot éli át. MIKE MEANEY Hajós javaslat Tüntetések világsxerte a görög junta ellen Vasárnap, a görögországi 1967. április 21-i katonai államcsíny évfordulóján Rómában, Stockholmban, Oslóban, Montrealban, Nyugat-Berlin- ben és Washingtonban juntaellenes tüntetések zajlottak le. Athénban, a juntakormány székhelyén az orthodox hús- véttal egyidejűleg „ünnepelték” az évfordulót, amely a részvétlenség jegyében, erős katonai és rendőri védőkordonok között folyt le. A városban kormányellenes röp- iratokat terjesztettek, az Ave- roff börtönben tűz keletkezett, amelyet feltevések szerint az ott bezárt politikai foglyok gyújtottak. KISZÁLLT A SÍRBÓL Mike Meaney kidugta szur- tos kezét koporsójából és kezet fogott azokkal, akik 61 napos föld alatti tartózkodásából kiemelték. A vállalkozó szellemű ír 3,4 méterrel a föld felszíne alatt volt eltemetve és csupán egy acél- csövön keresztül kapott levegőt. Teljesítménye új világrekord. CSAK RÖVIDEN... ÜNNEPI ÜLÉSEN emlékeztek meg Moszkvában Lenin születésének 98. évfordulójáról. SIERRA LEONÉBAN bebörtönözték a régi kormányzat 85 vezetőjét. LETETTE AZ ESKÜT az új kanadai kormány. INDONÉZIÁBAN nem ünnepük meg május 1-et. SVOBODA csehszlovák elnök kétnapos látogatásra Szlovákiába utazott. TODOR ZSIVKOV vezetésével bolgár párt- és kormány- küldöttség utazott Csehszlovákiába. AZ ANGOL KONZERVATÍV ÁRNYÉKKORMÁNYBÓL kizárták Enoch Powell hadügyi szóvivőt. AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS 22. ülésszaka szerdán kezdi meg a tizennyolcas leszerelési bizottság atomsorompó-szerződés tervezetéről szóló jelentésének megvizsgálását. KOLERAJÁRVÁNY pusztít Nyugat-Pakisztánban. A halálos áldozatok száma eddig 160. BERLINBŐL Szófiába érkezett Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés országai egyesített fegyveres erőinek fő- parancsnoka. AZ AMERIKAIAK vasárnap ismét provokációt követtek el a koreai demilitarizált övezetben. Díszsortűz- egy nap késéssel II. Erzsébet angol királynő vasárnap ünnepelte 42. születésnapját. A születésnapot hagyományos díszsortűzzel szokták megünnepelni. Erre azonban az idén csak hétfőn került sor, tekintettel arra, hogy Angliában — békeidőben — vasárnap nem szabad ágyúból lőni. Tavaszi kánikulában (Folytatás az 1. oldalról) nyíltak a teraszok, s odakinn a napsütésben poharaztak a szomjas vándorok, sört, bort, limonádét. A HÉV-ek is megpakolva indultak. Micsoda turistaidő! Bakanccsal, bottal, hátizsákkal felszerelkezve törnek utat előbb a villamosra, HÉV-re, buszra, majd fel a budai hegyekbe. A fővárosi strandokon nem kellett félni a hidej; víztől. Ezrek dobták magukat a medence simogató, ámde még mindig lélegzetelállítóan hideg hullámaiba. Sebaj, kárpótolhatja őket a tudat, hogy az első strandolok között voltak, s hogy a hőméj rő szála a jelek szerint továbá kapaszkodik a 30 fok fölé. Tart a tavaszi kánikula. LONDON Rekord aranyár
