Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-21 / 93. szám
1968. ÁPRILIS 21., VASÁRNAP re«» HEGYE* 9 Napjaink j költészete Űj, olcsó, ízléses kivitelű j sorozatot indított az Európa ] Könyvkiadó az idei költészet j napja alkalmából. A Napjaink ! költészete című sorozat — < mint az címéből is kitűnik — j a kortárs költők közül elsősor- • ban azokat kívánja megjelen-! tetni a magyar versbarátok ! számára, akiknek önálló kote- j te még nem jelent meg ha- | zánkban, műveikkel leginkább : az irodalmi lapok és folyóira- $ tok hasábjaink ismerkedhet-1 tek meg. Az olcsó — tizenegy- ; tizenkét forintos áron forga-1 lomba kerülő — és igen ízlé- j ses kivitelű — a híres gyomai > Kner nyomda készíti különle- > ges papírra — kötetekből > évente négyet-ötöt jelentet > meg a kiadó. Az új sorozat első két köte- : te a napokban került az üzle- | tekbe. Izzó rejtvények cím-; mel — Görgey Gábor és Vas j István fordításában — a ! Stockholmban élő, hetvenöt éves, Nobel-díjas német költőnő, Nelly Sachs, nyolcvan versét jelentették meg. A második kötet Vaskó Popa szerb költő verseinek gyűjteménye Ostromlott derű címmel jelent meg Weöres Sándor avatott tolmácsolásában. 2001 | Stanley Kubrick, a világ j egyik legleleményesebb film-! rendezője befejezte a „2001: n! világűr Odüsszeiá”-ja című; tudományos-fantasztikus i monstre filmjének forgatását, j A film elkészítését több előre | nem látott akadály hátráltatta, j Hollywoodi filmszakemberek! egy ízben így tréfálkoztak] Kubrickkel: „Mondd, Stanley, i a 2001 a film címe vagy a be- i mutató dátuma?’’ DERÉK VÍVÓK Vallomás és köszöntő S zorongások bénítanak, izgatott vagyok és fuldokló, mintha még sose lett volna toll a kezemben, mintha még sose. Fodor Józsefről kell írnom. A magam elhatározásából persze, mert belső kényszer szorít: most olvastam el a Teremtő nyugtalanságot, tizenötödik verseskötetét. Nem kritikának készül ez az írás, hanem inkább vallomásnak, vagy inkább születésnapi köszöntőnek. A költő április 22-én lépi át életének 70. esztendejét. Nemrégiben jártam nála, emlékezve egy húsz évvel azelőtti találkozásra, amikor, mint szerkesztőt, első szárny- próbálgatásaimmal kerestem fel, s amikor ő nemcsak szavakkal, de cselekvésekkel is segített, kaput nyitva néhány gyámoltalan kísérletem előtt. Apám lehetne, de ahogy elnéztem, s ahogy új könyvét végigolvastam, szégyenkezve éreztem, hogy testi erőben is, szorgalomban is és hévben is fiatalabb nálam. Olyan fából faragták, akivel sehogyse tud elbánni az öregség, aki még ma sem enged tovaillanni egy percet sem anél ül, hogy be ne írná fürgén, fáradhatatlanul. Még ebben az új könyvében is a teremtő nyugtalanságért liheg, a kínért, amely teremt, még most is, amikor mások az ő korában már rég a meddő nyugalom pusztai füvén heverésznek, hujjog- va hessenti el magától a zsibbasztó, lágy, buta csendet, mindig éber lelke még egyre ontja a késő, késő énekeket. Ahogy az öklét rázza, ahogy jósol, ahogy verekszik, ahogy aggódik, ahogy adja hűen a szivét, ahogy szeretetért sóvárog, aihogy a békét, munkát, szép összhangot követeli a rendben, ahogy vágyát sugározza, arról a világról, ^melyben a jóság, az ész nem üldözött, ahogy, ha száz bajjal is illet, az életet hirdeti, vallja és azt, hogy hol száz gát fog legyőzni, ott lehetsz nagy, azt, ahogy kardját ki-kirántja, azt, hogy ma is úgy ír, mintha senkisem írt volna előtte soha még — mindezt én csak lelkesen csodálni tudom. E stétől reggelig küszködtem a több mint száz verssel, mert Fodor József verseiért az olvasónak meg kell küzdenie. Nyelvi bravúr, bonyolultan szerkesztett mondat minden sora, az ódonnak és a modernnek valamilyen utánozhatatlan, egyedülálló, kemény és zengő ötvözete. A Fodor-vers száz másé között is kétségtelenül felismerhető, s ez olyan tulajdonság, ami csak keveseknek adatott meg, holott annyi a költő csak ezen a csöpp magyar földön is, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Mindazonáltal úgy olvastam ezt a Kass János Iáiba tó rajzaival megtűzdelt, a Szépirodalmi Könyvkiadó által nyilvánosság elé segített Fodorkötetet, hozzágondolva a költő előző verseskönyveit is, mint egyetlen, más-más versbe szedett, összefüggő, nagy költeményt, mely voltaképpen önéletrajz, egy rendkívüli ember meztelen kitárulkozása vándorlása való és álom között. Egy olyan emberé, ak „Nem csillogván szemnek, dt tartalomban — / Mint érti művész, eszmékkel viselős .. és olyané, aki tudja: „Kit lelke tart, nem nézve bajra, zűrre, / Magány, baj, gond azt mec nem törhetik”. És olyané is aki lát, „Mert látnia kell c költőnek, élni, / Felmérn mindent és így gazdagon, / Jc számadóként lakni ezt a föl det, / Otthonaként e lázas csillagon”. Van őbenne valami vulkanikus, igen, forró lávafolya mok a strófái, ráömlenek ; '. Rosszra, hogy elemésszék i pusztítsák, irtsák életünk : csúfságait kíméletlenül. Oly- i kor mintha maga is megriad- i na belső tüzeinek felszínre tö- i réseitől, figyelmezteti is ma : gát: „Hát ideje volna megél- : tesednünk — / Fiú, ezt mon- \ dóm most neked, / Nem lova- ; gok viszik bizony, se bölcsek / ! Vagy költők ezt az életet.. \ De ezt végül is nem gondolja i komolyan, ironikusan évődik I csak így, hiszen amit komo- l lyan mond, az az, hogy ö nem I ülhet víg öbölben, neki vinnie \ kell a hajót. És viszi is. Bá- : mulatós erővel, irigyelheti i lendülettel viszi. ! És ha még most azt mon- : dóm, hogy a kötet valamelyes ! messiásává is teszi előtten ! Fodor Józsefet, ezt az izzó s termékeny egyéniséget, aki el-! átkozza, fenyegeti, féltőn esz-! mélteti az atomháború vészé-> lyét, az „untig sűrű jelek, hí- i rek közt” már nem is érzéke-! lő, beletompult emberiséget, ! még hívebben tolmácsolom a: verseinek olvasása nyomán! támadt érzéseimet. ! A lármás ünneplést minden > bizonnyal elhárítja magától. * Nem is ér rá az ilyesmire. | Mondj ki mindent, míg időd \ van itt — ezt a parancsot < adta magának. ; Nem maradhat teljesítetlen ! ez a parancs. Ne is maradjon.! És szíve legmélyéből fakadt! óhaja. — Még egy könyvet : szeretnék írni, mint megy \ időm — sokszorosan váljék i valóra. Versei, a „derék ví- : vők”, ebben a határtalan útű ; -világban, ahol minden lehető, i tovább szaporodjanak. Akad itt dolguk elég. Mi várjuk, szeretettel fogadjuk valamennyit. S örülünk, hogy alkotójuk köztünk van, egészséges, jó kedvvel dolgozik. Maradjon meg ez az örömérzés még nagyon sokáig nekünk. Polgár István CSOKI GOODMAN ACE: Feleség — kedvezménnyel A KENNEDY REPÜLŐTÉR nyüzsgött a húsvéti vakációra utazók tömegétől. Én is benn álltam a sorban, s vártam, hogy kiengedjenek a géphez, amely St. Louisba visz üzleti ügyben, s innen még aznap este vissza akartam térni az ünnepre. Ekkor megpillantottam egy rendkívül bájos hölgyet, aki elhaladt a sor mellett, és merőn bámult az utasok' arcába'. Hirtelen megállt mellettem. — Bocsánat — szólt — elvenne engem feleségül? — Ezer örömmel — feleltem. — Akkor jó — bólintott és belémkarolt. — Csak egy kis probléma akad — folytattam. — Tudja, nekem már van... — Semmi baj. Én csupán azt szeretném, ha harminchárom százalékos kedvezménynyel válthatnám meg a repülőjegyemet. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha férj-feleségként utazunk... Oh, egy dolgot még meg kell tudnom: hová utazik? — St. Louisba. — Egyedül megy? — Igen, de mégsem csinálhatjuk így. — Miért ne? A hirdetések szerint harminchárom százalék kedvezményt kap, aki a feleségét is magával viszi. Én kifizetem a saját jegyemet, de megspórolom az ár egyharma- dát, ha házasok vagyunk. — De nem vagyunk házasok — szóltam intőn. . ...rr;„Ugyan.már -r- modta,--^ Van itt egy nagyon aranyos kis kápolna, — Ez lehetetlen... gyűrünk sincs. — Énnálam akad — turkálni kezdett a kézitáskájában. — Magammal hoztam arra az esetre, ha találok valakit, aki feleségül vesz. Csak húzza rá az ujjamra. AZ EMBEREK bámultak ránk. Ujjára húztam a gyűrűt. Ismét megszólalt: — Mondja utánam: Ezzel a gyűrűvel... — „Ezzel a gyűrűvel elviselek egészen St. Louisig”. — Én Wichitába megyek. Ez a gép megáll St. Louisban, maga ott leszállhat, és én továbbmegyek. Odaértünk a pénztárablak elé. Az ifjú hölgy is behajol: az ablakon. — Én is utazom. Férj és fi leség együtt — harmincháron. százalék kedvezmény. Igaz? — Igaz — szólt a pénztáros. — Szóval kettőt St. Louisig. — Nem — tiltakozott újdonsült ismerősöm. — A fér jem St. Louisba megy. É pedig Wichitába. — Akkor viszont teljes ár jegyet kell váltania St. Louis tói Wichitáig. Hacsak urai: ön nem megy később a kedves’ felesége után Wichitába. — De hát nézze, az én jegyem retúr, New York—St. Louis és még ugyanezen ; napon vissza. — Csak nem azt akarj mondani, hogy nem tölti a fc leségével a húsvéti ünnepe két? — Remek ötlet — élénkül fel az ifjú hölgy — édesem igazán eljöhetnél velem Wichitába. — Nem mehetek! — Most már kiabáltam. — De meg kell tenned. M kell tennie, nem? — szólt körülpillantott az embereke: biztatást várva. „Ez a féri aki az életét ígérte neken most még a harmincháron százalékos kedvezményről st hajlandó gondoskodni!” Az emberek dühösen fel- moraj lot tak ... MEGVETTEM a jegyet Wichitáig, vagy sem? Sosem fogom megtudni. Felébredtem. Mindennek az a sok tv- hirdetés az oka. A 33 százalékért már majdnem bigámistát csináltak belőlem. (Fordította: Zilahi Judit.) I Költözik * — 1 a Vidám Színpad ! Május 2-án a Vidám Szín- : pad kapujára — ahová esté- : ről estére a „Minden jegy el- : kelt” feliratú táblát akaszt- ! ják ki — új szöveg kerül: ! „A színház elköltözött”. Az. S együttes ugyanis a Kis Szín- : pádon játszik majd, mindad> dig, amíg az építők a Vidám > Színpadot újjávarázsolják, ké- ! nyelmesebbé teszik mind a ! közönség, mind a művészek ! számára. A társulat az „Alom »az államban” című politikai ! kabaréval „költözik át” a Kis ! Színpadra, ahol május 2-től ! a két színház produkciói — \ zenés vígjátékok és polith ! kai kabarék — váltakozva ikerülnek színre. CLEOPATRA Színes, cinemascop, amerikai film A Cleopatra világfilmnek indult. Szuperprodukció,' szupersztárok, szupertechnika, ahogy ezt magyarul mondanánk: készítői beleadtak apait-anyait. 70 milliméteres filmszalagon tobzódnak a színek, több ezer statiszta harcol, vonul a hatalmas vásznon, hajóhadak égnek, felépítették a római Capito- liumot, Alexandria kikötőjét... szóval minden van ebben a filmben, csak a nagy igyekezetben a művészet ma>- radt ki belőle. Ez pedig négy órán át egyre jobban hiányzik. Caesar és Cleopatra, majd Antonius és Cleopatra jól isfnert története, amerikai ízű sziruppá silányul. Hiába igyekszik a tehetséges és vonzó Elisabeth Taylor, a világsztár Richard Burton és a sok velük egyenértékű tehetséges moziszínész: elnyomja őket a producer látványra való törekvése. A néző az első-órában még [ámulatba esik: csodálja a sivatagban vonuló légiókat, Alexandria kikötőjének színes zsibongását, Cleopátra palotájának mesebeli pompáját, aztán elfárad a szeme, a meghökkentő látvány megszokott közeggé válik. Kezdene figyelni a történetre, melyet bár ismer, de abban reménykedik, hogy ismeretein túl megtud valamit az ókor nagy románcáról. Ehelyett újabb és újabb látványokkal akarják meghökkenteni. Tagadhatatlan: a film néhány vizuális élménye valóban páratlan. Caesar bevonulása Rómába, olyan pompás, mozgalmas látvány, melyhez foghatót eddig filmen nem láthattunk. Persze ez is jellegzetesen amerikai. Meglepően hasonlít egy amerikai választási menethez: revügörlök, néger táncosok, színes füst... Egy biztos: csak ez az egy, alig ötperces jelenet több pénzbe kerülhetett, mint három másik film. Ettől persze a film még nem lesz művészi, nem lesz szórakoztató. A szem elfárad, a néző elpilled és azon veszi észre magát, hogy unatkozni kezd. Unja az amerikanizált ókort, ahol a római szenátusban a szigorú szektorokba osztott szenátorok úgy viselkednek, mint az amerikai törvényhozók és pártok. Bármennyire csodálatos, de már a Cleopatra udvartartásába beosztott szupergörlök látványába is belefárad és a revü- sztárrá degradált Antonius „lelki vívódásait” sem tudja komolyan venni. Hollywood több millió dollár költséggel csinált egy hatalmas történelmi revüt. Aki ezt szereti, talán még örömet is lel a filmben, bár kétlem, hogy ez négy órán át elég az ennél sokkal jobb filmeket is megbuktató magyar mozinézőnek. Ez esetben természetesen nem a kifejezett művészfilmekre gondolok, de a lengyel Fáraó — mely nem találkozott a magyar közönség tetszésével —, ennél jobb, mélyebb, korhűbb alkotás. ö. F. Falusi öregek Parányi, füstös hajnalok terülnek rá a tájra, és jegenyék, akácosok tollászkodó világa. A konyhazúgba bújt reggelek számát egyik se tudja, fel-felneszelnek, s fekszenek, és felneszeinek újra. Mögöttük millió barázda, és szintannyi ránc az arcon, és évek börtönében járva köszönnek tompa hangon frisskedvű pirkadat-kölyöknek kiből nap lesz, meg este, míg ők'perceket ölnek, csak még egyet keresve, és tétován odaköszönnek a teltkedvű kamasz-Napnak s a holnapra-kész öröknek amiből kimaradnak. Soniodi Barna
