Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-19 / 91. szám
Tantkcsülés nyolc k össcy ben Ma a járás 8 Községében tartanak tanácsülést. Bényén 14 órakor a községfejlesztési feladatok megvalósítását értékelik. Káván 14 órakor beszámoló hangzik el a lakosság élelmiszer-, iparcikk- és építőanyag-ellátásáról. Maglódon 9 órakor kezdődik az ülés. Beszámolnak a Maglódi Gépgyár és a ktsz dolgozóinak egészségügyi, szociális, kulturálisé« munkavédelmi ellátottságáról, valamint a közrend és közbiztonság helyzetéről. Monoron 8 órakor a hatósági ügyintézés és a községgazdálkodás helyzetét beszélik meg. Pilisen 17 órakor a tsz-ek zárszámadási eredményeiről és a községfejlesztési állandó bizottság tevékenységéről hangzik el beszámoló. Tápiósápon a 18 órakor kezdődő ülés napirendjén az fmsz jelentése, a lakosság nyári ellátása és a tavaszi mezőgazda- sági munkák szerepelnek. Tá- piósülyben 15 órakor beszámolnak a községi NECS munkájáról és a növényvédelmi, valamint a tisztasági mozgalommal kapcsolatos feladatokról. Vecsésen 16 órakor a tsz-ek zárszámadási eredményeiről, valamint a család- és MONOMIHÍKI A PEST MEGYEI HÍRLAP K t)-l O N K I A-DA S A X. ÉVFOLYAM 91. SZÁM 1968. Április 19., péntek BESZÁMOLT AZ ELNÖK Hatmilliós részesedés Kiszárítják az öreg szőlőt az üllői Kossuth Tsz-ben Az üllői Kossuth Tsz elnöke, Varga Pál, beszámolt a köfcsé- gi tanácsülésen a tsz eredményeiről és terveiről. Elmondta, hogy a növény- termesztés területén nagy gondot okozott a növények megfelelő elhelyezése, mert mintegy 460 hold belvizes területen nem szánthattak. Ennek ellenére az év kielégítő eredménynyel zárult. A főbb termények közül búzából holdanként 17 mázsa, cukorrépából 262 mázsa és sárgarépából 178 mázsa átlagon felüli termést sikerült elérniük. Varga Pál elmondotta még, hogy a.' szarvasmarha-állományt az eddigi 456-ról 544 darabra, a sertésállományt 184- rő} 537 darabra és a juhállományukat 312-ről 368 darabra ifjúságvédelmi tevékenység- j növelik. ről tárgyal a tanácsülés. A gazdálkodás folyamán az elért árbevétel 15 millió, kétmillióval több, mint az előirányzott összeg. A tagok részesedése 6 millió 686 ezer forint, a földjárandóság pedig 326 ezer forint volt. Egy rendszeresen dolgozó tagnak kétezer forinttal több jutott, mint az előző évben. A szövetkezet közös vagyonának értéke 20 millió forint. A szétszórt szőlők területe 67 hold, ebből 34 holdat művelnek. 33 hold elhanyagolt, kiöregedett, s megérett arra, hogy kiszántsák, hogy ne akadályozza a nagyüzemi táblák kialakítását. Az újonnan telepített szőlőből 60 hold ez évben már termőre fordul. A szövetkezet 36 holdon termel különféle zöldséj>növényeket, hónapos retket, zöldhagymát, karalábét, karfiolt, uborkát, zöldpaprikát és vörös káposztát. Az idén összesen 19 millió forintos árbevételre számítanak, tehát ötmillióval többre, mint az előző esztendőben. összefogással, szorgalommal — s bízva a jobb időjárásban — az eredmény nem maradhat el. (cm) KÉSZÜL A MONORI SORHÁZ Daru kerestetik A Monori Állami Gazdaság házi építőbrigádja dolgozik a monori Fő téren, a sorházépítkezésnél. Hochstein Ferencet, a munkacsoport vezetőjét kérdeztük meg, hogy haladnak az építéssel, s mi az oka, hogy eddig olyan kevés eredményt láttunk? — Az ácsmunkán kívül valóban nem sokat láthattak a monoriak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem dolgozunk. A beton már a zsaluzás közé került, — s ezt az utcáról észre sem lehet venni. Persze néha valóban megáll a munka. Az oka: nincs daru, ami felrakja a födémelemeket. Hiányzanak a gépek — pedig nagy szükség lenne rájuk. — A következő feladatok? — Most a kizsaluzás következik. A távbeszélő vezetékek helyett telefonkábelt fektetünk le. Ez azért szükséges, mert a munkálatokat az építkezés felett elfutó vezetékek is akadályozzák. A kút bekötését, az elektromos- és vízvezeték-szerelési munkát alvállalkozók végzik, ez nem a mi feladatunk. — Hallhatnánk valamit az építkezés befejezéséről is? — Ebben az évben három millió forint értékű munkát kell elvégeznünk. Jelenleg tíz ember dolgozik itt. Mint mondtam, vannak problémáink. De reméljük, a tervet teljesítjük, s sikerül az előirányzott határidőre átadni az épületet. (k. zs.) A „kiegészítő sport": parkosítás A monori-erdei sportolók elvállalták az új orvosi rendelő körüli terület parkosítását társadalmi munkában. Rövidesen el is készülnek vállalásukkal. Élet a kastélyban Gyógyhagyma, vizipálmák felett A kaktuszos ház A ház olyan pici, hogy lábujjhegyre állva belátom az egész tetejét, a felágaskodó nádszálakat. A kicsit csámpás kapu mellett csengő; hangjára kijön Göröndö néni, a „kaktuszos ház” asszonya. A kertben, az ajtó előtt, a szobában és az udvar külön épületében, mindenütt kaktuszok — ezerféle. — Hát nem éppen ezer, de hatvan-hetven fajta mindenesetre van — nevet a néni, és büszkén nézi, hogy ámuldozom. — Négy éve lakunk Monoron — mondja —, a Dunántúlról jöttünk ide. A költözködésnél valóságos búcsújárás volt nálunk. Mindenki azt leste, mikor törik le egy levéldarab .. Én meg vigyáztam, és jaj, de rossz volt, ha tényleg valami baja esett egyiknek- másiknak. Autóval hoztuk a virágokat. Mert nemcsak kaktusz van itt, leander, citromfa, kána, gyógyhagyma is. Nem válnék meg tőlük semmi pénzért. Hidason — ott laktunk — sokat elajándékoztam. Amit nem hozhattunk magunkkal, a szomszédoké lett. A KISZ-bizottságnak is otthagytunk egy óriás kaktuszt — ide be sem férne. A sarokban, az ablakpárkányon, a kisebb szoba asztalán virágok. Olyan a lakás, mint egy kisebbfajta növényház. A gyógyhagyma hosszú levelei magasból őrködtek a vízi pálmák kisebb bokrai felett, a medvetalpkaktusz szúrósan meredezik valóban medvetalp- nyi ágaival. — Ezen a kukackaktuszon a nyáron volt vagy kétszáz virág. Csodájára járt az egész környék — mutatja Göröndö Miklósné az ágakon megbújó rózsaszín, leheletnyi bimbókat. — Hogy honnan szereztem őket? Egy nagykőrösi kertésztől húsz fajtát vettem meg egyszerre. Nyáregyházáról is sokat hoztunk. Ügy hallottam, egy izsáki agronómus is gyűjti a kaktuszokat — oda is leutazom, hátha sikerül új fajtákat szerezni. — Hát igen, elég költséges kedvtelés, de megéri. A gondozása is sok időmbe kerül... Most, hogy hidegre fordult megint az idő, elég sok baj van velük. De jöjjön el majd nyáron! Kivi- rágoznak a rózsafáink — több akkor mint húsz új tő van —, lesz igazán szép nálunk. — De eljöjjön! (koblencz) Pocsék, a kecskebéka Egy ornitológus feljegyzéseiből (Holtai Gyula ornitológussal, közismerten: a „gyöm- rői madaras bácsival” már készítettünk interjút. Ezúttal ő adja közre tapasztalatait, megfigyeléseit, amelyek nemcsak hasznosak — de érdekesek is.) Gyermek- és Ifjúkoromban naphosszat kóboroltam az erdőben. Nevelőapám erdőgond- nok volt, egyedüli ura az erdőrengetegnek. Ezer alkalmam volt a barangolásra, a kutatásra. Legkedvesebb időtöltésem a madarak szelidítése volt. Célom akkor még nem a tudományos kutatás, vizsgálódás volt: ösztönös kíváncsisággal lestem a madarak viselkedését, hogy később már irányír tani is tudjam azt. Mindenféle mozgó lényt szelídíteni akartam. Állataimnak olyan neveket adtam, amire könnyen felfigyeltek, reagáltak. Legjobban beváltak a Laci, Manci, Fuci, Muci, Puci, Hanzi, Frici nevek. Volt például egy kecskebékám, amely nagyszerűen értette a Pocsék nevet. A szelidítésre befogott állatok nálam ugyanúgy érezték magukat, mint régi elvesztett helyükön, a kisebb madarakat kivéve, melyek nagyobb kalitkákban voltak. Az emlősöknek egy erdővé varázsolt szoba nagyon megfelelt. A szeli- debb természetű állatokat — — ameddig nem vált kellemetlenné — bent a lakószobámban tartottam, sőt volt eset, nem is egy, hogy az állat velem egy ágyban, közös takaró alatt aludt. Például egy őzbak, gida korában nem nyugodott addig, amíg magam mellé nem tettem az ágyba és rá nem terítettem a takarót. Együtt aludtam a hiúzzal, medveboccsal, nyállal, de még a vadmalaccal is, és ameddig el nem nyomott az álom, beszélgettem hozzájuk. így lassan megszokták az emberi hangot. Beszélnem kell tanítómesteremről is. aki már bizony régóta elköltözött az örök vadászmezőkre. Az ő segítségével tudtam csak boldogulni, mert ismerte az állatok, a madarak titkos beszédeit isi Neki köszönhetem, hogy megismerhettem a Magyarországon létező összes madárfajt. Ez a tudós a vadőr volt. Fogságban tartott állataimat csak addig tartottam magamnál, míg be nem fejeztem rajtuk az elképzelhető összes megfigyelést. Aztán kivittem a nagy erdőbe, és szabadon engedtem őket. Ha egyik-másik visszajött, akkor éjjel vittem ki és a sötétben hagytam sorsára. Koltai Gyula Mai műsor: Monor: Big Beat. Vecsés: Kártyavár. Üj, szociális otthon építésének terveit bontogatják a monori járásban. Szükség van rá — mondták — sok az egyedülálló, idős ember, akiknek helyet kell biztosítani, olyan helyet, ahol nem érzik feleslegesnek magukat, bíbelődhetnek rigolyának tűnő dolgaikkal. Előreláthatólag 1970-re lesz kész ez az új járási szociális otthon — most elindultam, hogy megnézzem a régit. A KASTÉLY A vasrácsos kapu tárva- nyitva állt. Az épület — aminek kicsiny tornyait már Gyömrő közepéből látni lehet — terebélyes fák között álldogál. Sehol egy lélek. Bent kongó, de langyos folyosó fogadott. — A vezetőt keresem... — Sajnos, éppen most ment el. De talán segíthetek én is. Pár perc múlva bent ültünk Markó Károlyné vezető könyvelő barátságos kis szobájában. — 1954. óta szociális otthon ez az épület. Hatvan lakója van, magányos, beteg, öregek, akiknek nyugdíj jár. Havi 400 forint gondozási díjat fizetnek. Hetente kétszer van orvosi rendelés, négy ápolónő váltja egymást. Szórakozás? Hát... Csütörtök délután felolvasást tartunk, van rádió, televízió, dominó, társasjátékok. S a kapu nyitva — belátogathatnak a faluba bármikor. Kötött program? Talán az ünnepek alatt. A nőnapon, anyák napján, úttörők látogatnak ide, kis műsoros délután van ilyenkor ... Nem igénylik a szórakozást. öregek. Fáradt, pihenni vágyó öregek. Van, aki kéri, hogy a konyhán segíthessen —, de ez nagyon ritkán fordul elő. — Mindannyiunknak, akik itt dolgozunK, ápolónőnek, orvosnak, pszichológusnak — és hozzátartozónak kell lennünk egy személyben. Nehéz-e? Nehéz. Mindegyiküknek van egy külön világa, amit kialakított, vagy magával hozott előző éveiből. És igényli, hogy valaki megossza vele ezt a világot —, anélkül, hogy igazán beleavatkozna. A magány a közösségben sem oldódik fel tökéletesen. De így nehéz megérteni... Talán beszéljen velük. Belépünk a társalgóba. Kis asztalok mellett ülnek, csendben. Nem a belépés zajára megszakított beszélgetés csendje ez — az elkoptatott mondanivalót előző némaság. Tekintetek kísérik az emeletre vezető falépcsőn kopogó lépéseinket. Idegenek vagyunk. A fotós le sem meri venni válláról a gépet — ezt a szilárd némaságot meg sem lehetne örökíteni. De mindez nem tart sokáig. Szöveg: Koblencz Foto: Somodi (Folytatjuk) SPORT Még nem kaptak ki Negyven monori-erdei szurkoló Káván ÁSÓ, KAPA, GEREBLYE A tavaszi enyhe napsütés falu- szerte minden ép- kézláb embert a határba csalogatott. A tápiósülyi általános iskolások is ásót, kapát és gereblyét ragadtak és megszállták a lankás hegyoldalt. A szép nagy gyakorlókért egyik oldalán a lányok, a másikon pedig a fiúk dolgoztak. Kováts Géza igazgató kedvtelve nézegette a vén cseresznyefát. Méltán, mert az öreg fa valósággal megfiatalodva nyúlik ki a hegyoldalból. Száraz ágait mindenütt levágták, szerteszét burjánzó vadhajtásait lenyes- ték. A fa csak úgy duzzad az erőtől. Az embernek szinte az az érzése, hogy pattanásig megfeszült rügyei a következő pillanatban virágba szökkennek. — Mindnyájan nagyon szeretjük ezt a fát — mondja az igazgató. — Minden év májusában beérik a gyümölcse. Tavaly több mint egy mázsa cseresznyét szedtünk le róla. Felfelé menve, mindenütt látszik a lelkes gyereksereg munkájának nyoma. Szépen gondozott ágyak, parcellák, majd kissé feljebb embermagasságú málnaerdöcske vonja magára a figyelmet. — Itt tavaly még lucernás volt — mutat előre az igazgató — most gyümölcsfákat ültetünk a helyére. Amott piros szlanka és sárga mézes vesz- szejét látjuk. Az idén fordulnak termőre. Emitt pedig sárfehér szőlőt telepítünk. Valamennyi vesz- szőt a Virágzó Tsz-től kaptuk. (— ky) Azok a szurkolók, akik hozzászoktak a fentinél sokkal nagyobb nézőszámhoz, bizonyára nem tartják soknak 40 lelkes ember megjelenését Káván. Ha jól meggondoljuk, valóban nem nagy szám, hiszen egy labdarúgópálya körül sokkal többen elférnek. A monori-erdei sportvezetőség öröme viszont igen nagy. Miért? Valamikor, amikor még Monori-erdő labdarúgócsapata a „városi labdarúgó-bajnokságban” rúgta a bőrlabdát, a hazai pályán sem vol>- tak ennyien, most pedig még idegenbe is elkísérik csapatukat. Most, amikor országos probléma a nézőszám csökkenése, ez szinte egyedülálló jelenség. Csapatuk ugyanis jól szerepel, a második helyen állnak. A járási bajnokságban a négy forduló alatt nem szenvedtek vereséget, most is csak a területi bajnokságból kiesett Gyömrő az ellenfelük. Tudják, hogy az idén nem bízhatnak a feljutásban. A csapat most alakult — és Gyömrő egyelőre jobb. Az öröm mégis nagy. Egy ilyen kicsi sportkörnek nagyon sokat számít a nézőszám emelkedése, hiszen a bevétel is fontos. Felszerelést javítani, hűsítőt beszerezni, játékvezetőt fizetni stb. — mindezt bizony a sportköri pénzből kell. A nézők sokat segíthetnek. Persze nemcsak pénzzel — hanggal is. Az erdeiek nem is panaszkodhatnak, hiszen nézőik olyan szurkolást csapnak egy-egy hazai mérkőzésen, hogy a „B”-középen érezheti magát az ember, de nemcsak a játékosok és szurkolók lelkesek — kitűnő edzőjük is van a monori-erdei futballistáknak Müller Béla személyében. így érthető, hogy vasárnap Monori-erdőről 40 fő kísérte el csapatát Kávára, ahol 3:1 arányú győzelmet arattak. — áká — Sikeres veseátültetés Finnországban nemrég végrehajtották az első sikeres veseátültetést. Egy 15 főből álló sebészcsoport Martti Tu- runen professzor vezetésével egy 38 éves férfi veséjét eltávolította és azt egy január 3-án agyvérzés következtében elhunyt 12 éves fiúcska veséjével pótolta.
