Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-18 / 90. szám

Fáklyás felvonulás, tréfás versenyek Ifjúsági találkozóra készülnek Csévharaszton „Sohase feledlek, soha, soha” — szűrődik ki a nóta a csév- haraszti művelődési otthon egyik kis helyiségéből. Köze­lebb húzódom, s bekukkantok a félig nyitott ajtón át. Nem akarok hinni a sze­memnek. Legalább húszán vannak — és takarítanak! Szombat este! Bői Sanyi, a KISZ-titkár is ott van közöttük. Éppen viccet mesél. Aztán valamelyikük félbeszakítja a nevetést: — Gyerekek, ha már ilyen szépen együtt vagyunk, ak­kor kiosztom a bélyegeket..-. — Na — gondolom —, vége a jókedvnek, majd lesz mind­járt sopánkodás, de helyette kellemes meglepetésként eze­ket hallom: — Majd visszaadod az ötöst, ha lesz apród. — Nekem két bélyeget adj, mert a múltkor nem voltam itthon. A történethez tartozik, hogy negyed évvel ezelőtt még alig volt 15 tagja a csévharaszti KISZ-szervezetnek. Most ötve- nen vannak. A program? Sok minden. Például körzeti ifjúsági talál­kozót terveznek május 1-re, melynek programja az egész napot igénybe veszi. A fáklyás felvonulástól tréfás versenye­kig mindenféle szerepel ter­vükben. Mindezeket már bent tu­dom meg a KISZ-esektől, s mivel közben elkészülnek a takarítással is, megszólalhat a magnó. Míg táncolnak, én köz­ben azon tűnődöm, jó lenne, ha mindez, amit megfigyeltem itt, Csévharaszon ezen a szom­bat estén, egyszerű mindenna­pi esemény lenne minden kis faluban — s nem keltené fel senki figyelmét... (b—a) SPORT Monor—Dunakeszi Vasutas 2:1 (2:1) Négyszáz néző előtt vezette Kelemen — magabiztosan, ke­vés hibával (Tóth, Ali). Szög­letarány: 7:2 Monor javára. Monori támadások vezették be a mérkőzést. Az 5. percben első szögletéhez jutott a hazai együttes, a belőtt labdát Gazda a kapu fölé emelte. A 12. perc­ben sorozatos támadások után a kissé megzavarodott vendég­védelem egyik tagja, Erdész kézzel ért a labdához, a játék­vezető továbbot intett. A 16. percben Sáránszki jó helyzet­ben kapu fölé fejelte a labdát, négy perc elteltével azonban vezetéshez juttatta csapatát. Egy ártalmatlannak tűnő tá­madásnál a hozzápattant lab­dát mintegy 14 méterről nagy erővel kapura lőtte, és az a kapufáról pattant a gólvonal mögé (1:0). A gól után erősen feljött a Dunakeszi, és a gyors, veszé­lyes támadások meg is hozták az egyenlítést. A 42. percben a monori kapuvédő, Kalocsa félkézzel akart egy labdát fel­szedni, kiperdült a kezéből, és a szemfüles Páncél egy méter­ről kapuba gurította (l:’l). Nem sokáig örülhetett azon­ban a vendégcsapat az egyen­lítésnek. mert egy perc múlva már Kécskei volt eredményes (2:1). A második félidő 5. percé- oen a szerencse mentette meg a monori kaput a góltól, ami­kor egy közelről rálőtt labda mellé szállt. A 15. percben éles szögből, közelről lőtt labdát tornászott ki a mezőnybe Ka­locsa. A játékidő hátralevő ré­szében gyors, erőteljes és ve­szélyes vendégtámadásokat kellett szerelni a hazai véde­lemnek. A 30. és 38. percben Gazda kapu előtt jó helyzet­ben hibázott. Az első játékrész a monori együttesé volt. Határozott, gyors támadásokat indítot­tak, megérdemelten vezettek. Feltűnő volt azonban, hogy a gólok után mennyire ki­engedi kezéből a csapat a kezdeményezést. Valószínű­nek látszik, hogy ha az egyenlítés után gól nem érkezik olyan hamar, köny- nyen fordított eredmény születik. A vendégcsapat má­sodik félidei játéka azt mutat­ta, hogy rendkívül jó az erőn­létük. Az utolsó percig nem adták fel a küzdelmet, és bi­zony, gyakran borzolták fel szép, technikás játékukkal a szurkolók idegeit. Dicséretes azonban, hogy a kemény, nagy iramú mérkőzés mentes volt minden sportszerűtlenségtől. Szigetújfalu után ez volt Monor második győzelme, és ismét egy jó képességű, eddig veretlen csapat felett diadal­maskodott. Érthetetlen az tde- genbeni gyenge szereplés. A monori szurkolók joggal bíz­nak abban, hogy ez a győze­lem önbizalmat ad az egész tsapatnak az idegenbeni sze- tepléshez, mert el kell ismer­ik ennél nagyobb igénybevé­tel más mérkőzésen sem lesz és ilyen játékkal idegenben is pozitívabb eredményt érhetnek el. A hazai együttesben a rend­kívül küzdőképes Sáránszki is­mét a mezőny fölé nőtt játé­kával, dicsérhető még László, Szolnoki, Bajkai. Monori ifi—Dunakeszi ifi 2:2. — d. a. — Birkózás HARMADIK HELYEZÉS MISKOLCON Szombaton és vasárnap Mis­kolcon bonyolították le Ma­gyarország legjobb vidéki if­júsági birkózóinak találkozó­ját. A versenyen indult a mono­ri Dóczi Károly is, és a félne- hézsúlyúak csoportjában az előkelő harmadik helyen vég­zett. Az eredmény annál is értékesebb, mivel ebben a súlycsoportban tizennégy in­duló volt. Karcsi hat mérkőzést vívott. Volt három tus, két pontozá­sos győzelme és egy veresége. A harmadik hely egyben azt jelenti, hogy indulhat az or­szág legjobbjainak bajnoksá­gán, a Magyar Bajnokságon. — oláh — X. ÉVFOLYAM, 90. SZÁM 1968. ÁPRILIS 18., CSÜTÖRTÖK . Híradás a bényei határból Kikelt a borsó és a lencse Késik a vetőburgonya — Már vetik a kukoricát Ki fagyott a somkóró A bényei Népfront Tsz-ben Kun László főmezőgazdásztól érdeklődtünk az időszérű me­zőgazdasági munkák állásáról. Megtudtuk, hogy 100 hold- nyi szántót trágyáztak meg. A fejtrágyázást sajnos csak 260 holdon tudták elvégezni. Ez az összes fejtrágyázandó terület­nek csak 60 százaléka, a tsz ugyanis nem kapott elég műtrágyát, ezért kellett félbehagyniuk, a munkát, s félő, hogy ez ter­méskiesést fog okozni. A tavaszi vetések is meg­kezdődtek a tsz-ben. Tíz hol­don kikelt a borsó, nagysága az öt centimétert is eléri. Nyolcvan holdon kikelt a len­cse. Szépen fejlődik, a vetés nem hiányos. Időben földbe került és már szépen sorol 60 hold lu­cernájuk, mely a régebbi vetést van hi­vatva pótolni. A tízholdnyi ta­karmányrépájuk szintén a földben van. Baj van azonban a dughagy- ma és a vetőburgonya ellátás­sal, a tsz 15 höldnyi hagymára kötött szerződést. Eddig csak körülbelül tíz holdra való dughagymát kaptak meg. így késik a kiültetés, veszély­ben a tsz termelési és pénzügyi terve. Hasonló a helyzet a vetőbur­gonyával is. Eddig még egyetr len kilónyi sem érkezett meg. Az oka? Azt mondják, a hideg idő miatt nem lehetett válo­gatni, ezért késik a szállítás. Reméljük az idő a bényeiek- nek segít majd, s rövidesen megérkezik a vetőburgonya is. Már megkezdték a kuko­rica vetését is Bényén, több mint 50 holdon sikerült eddig elvetniük. Bár az időjá­rás erre még nem a legked­vezőbb. Szorgos munka folyik a ker­tészetben is. Hetven meleg- ágyi ablak alatt szépen fejlő­dik a paprikapalánta: már 6 levélben van. Szép a dinnye- palánta is. Kétszáz ablakráma alatt növekszik az ízletes sár­ga és görögdinnye. A híres bényei málnásban is szorgalmas munka folyik. Megmetszették már az idén termő 51 holdat. Befejezésül a főmezőgazdász még elmondja, hogy a tél je­lentős kárt okozott a tsz-nek: kifagyott 41 hold somkórójuk. (M. J.) Eltemették Gecser Sándornét Gecser Sándomé, monori-1 erdei lakos 69 éves korában elhunyt. 1945-ben lett párt­tag; az MNDSZ megalaku­lása óta tevékenyen részt vett Monori-erdőn a nőmoz­galomban, az fmsz-nél ala­pító tag volt. Sokáig volt a pártvezetőség és a tanács végrehajtó bizottságának is tagja. Társadalmi temetését ked­den rendezték Monoron. Az elhunyttól családján kívül a társadalmi szervek vezetői és tagjai ig mély részvéttel bú­csúztak. Nyerítés a moziban Szép az átalakított vecsési mozi — egy sarok kivételé­vel. Nem tudni, miért, a te­rem egy sarkát az építők ott­hagyták „eredetiben”. Gon­dolom azért, hogy a laikus is különbséget tudjon tenni a régi és az új között. Ennek ellenére a terem most már valóban kulturált benyomást kelt. A közönség már kevés­bé. Zaj, viháncolás, hangos közbeszólások, nyerítések és egyéb „műsorszámok” teszik elviselhetetlenné a film élve­zését. Olyan apróságról nem is beszélve, hogy az ifjú teen- ágerek annyira már nem „ap­rózzák” el a dolgot, hogy a helyükre üljenek. Már rég el­kezdődött a film, amikor so­kan még mindig jobb helyet kerestek. Persze, ott már má­sok ültek. A jegykezelőnő, úgy látszik, már kompro­misszumot kötött, és igényét már leszállította odáig, hogy a székszám nem érdekes, csak a sorszám. Szóval nemcsak a mozi külleme alakult át, hanem alakul a belső „rend” is. Hogy ez nem tetszik mindenkinek? Igaz. Tenni kellene vala­mit? Igaz. Akik szórakozni akarnak, azoknak legalábbis ez a véle­ménye. És talán figyelembe is kellene venni. Ha kell, erélyesebb intézkedésekkel. (szatti) Mai műsor: MOZIK Gomba: Nyár a hegyen. Nyár­egyháza: Vékony jégen. Űri: Rab­lók között. Kézzel meddig tartana ? Munkában a Kossuth Tsz új szőlőmetsző gépe Éles, hideg szél fúj a mono­ri Kossuth Tsz szőlőjének be- tonkaró-erdejében. Érezni lá­bunk alatt a máskor szétomló homokbuckák szilárd kemény­ségét. A munkások is fáznak, de arcukat most nemcsak a csípős hideg, hanem az öröm, a megelégedés is pirosra szí­nezi. Mellettük egy gép dohog, azt állják körül, vizsgálgat- ják, ismerkednek vele. — Az új szőlőmetsző gép — magyarázza Marton Ödön, szőlész-agronómus. — Orszá­gos viszonylatban is most kezd Heti úttörőkrónika MEGYEI VERSENYRE KÉSZÜLNEK Vasárnap Ceglédre indul a járás két győztes tornászcsa­pata. A tavaszi szünetet, de a járási verseny óta eltelt minden szabad időt nagy­szerűen felhasználták a fel­készülésre. A nehéz gyakor­latok megtanulása sok időt és türelmet igényel. A lá­nyoknak a gerendán sem okoz problémát a mérleg, vagy a hátra bukfenc. A fiúk gyűrűgyakorlatolo- kai és szekrényugrással ké­szülnek. Reméljük, hogy a verseny izgalma nem rontja az eredményt, és az üllői lá‘- nyok, valamint a monori Ady iskola fiai vasárnap megáll­ják a helyüket. KEDVES TÁNYA! Csak most írok újból ne­ked, mert sokáig beteg vol­tam ... — így kezdi levelét T. Scnyi, aki az iskolában nem tanul ugyan oroszul (járá­sunk egyik kis iskolájába jár), de azért magánszorga­lomból, levelezés segítségé­vei nekivágott. Nagy öröm, ha egy-egy le­vél megérkezik szovjet paj­tásától. A többszöri levélvál­tás után szinte eltűnik a több ezer kilométeres távolság. Már nagyon sokat tudnak egymás hazájáról. Szorgal­masan számontartjók egymás születésnapját is, és a jó ki­váltságokat tartalmazó levél mellé mindig érkezik egy kis ajándék is. A szovjet pajtásokkal leve­lező gyermekek száma évről évre nő járásunkban. A le­velek és apró emléktárgyak a „legféltettebb kincsek” kö­zé kerülnek, melyekből több úttörőcsapatban kiállítást is rendeznek. INNEN-ONNAN A Pest megyei úttörőveze­tők hétfőn értekezletet tar­tanak Budapesten. Aktuális bel- és külpolitikai kérdé­sekről ad tájékoztatást Cser- venka Ferencné, a megyei pártbizottság első titkára, majd a KISZ KB decemberi ülésének anyagából tart elő­adást Szabó László, az or­szágos elnökség munkatársa. A péteri úttörők vasárnap délelőtt névadó ünnepségen vettek részt. Mocsári József­nek, a járási KISZ-bizottság munkatársának kisfia a Zol­tán nevet kapta. A boldog édesanyát virággal, a kis Zoltánt kék nyakkendővel és kedves kis műsorral köszön­tötték. elterjedni. A járásban, tudo­másom szerint, ez az első ilyen bemutató. Pillanatnyilag még a kezelési technika elsajá­tításánál tartunk. tapasztalatokról, eredmények­ről nem beszélhetünk. A gép sűrített levegővel működik. A sűrített levegőt előállító és adagoló kompresz- szor a Zetor hátsó vázára van felszerelve. Innen kígyóznak le, egy-egy metszőollóval a végükön, a hajlékony mű­anyag csövek. A szőlőmunkás tulajdonképpen ugyanazt a műveletet végzi, mint kézi ol­lóval. A különbség csupán az, hogy az ollók a nyél végén be­épített gombok nyomására jönnek működésbe. A hagyományos tenyérfeltörő, izomlázzal járó kézi metszés­hez képest szinte játszi köny- nyedséggel lehet lecsattintani a felesleges venyigéket. Előnye még, hogy a műanyag csövek hosszától függően, egyszerre hat munkás is végigballaghat a tőkeso­rokon. — Képzelje el, hogy 114 hold szőlőnk van, ötéves tele­pítés. Ezt a megszámlálhatat­lan mennyiségű tőkét mind kézi erővel megmetszeni igen nehéz feladat. Ezzel az új megoldással jelentősebb mun­kaerőkifejtés nélkül s rövi- debb idő alatt bonyolíthatjuk le majd a szőlőmetszés derék­fáj dító, nehéz munkáját. B. L. Kapitális pontyok A győriek — a vizek váro­sának horgászai — az idei ta­vasszal meglepő eredménnyel hódolnak kedvelt sportjuknak. Az utóbbi napokban több 8 kilónál nehezebb kapitális ponty akadt horogra. 4,5 és 6 kilós példányok már nem is számítanak ritkaságnak. Vallomás a mesterségről Átcsúsztunk a sorompó alatt lanatban értünk oda. Örült szerencse volt. Később aztán sikerült megállni, a fékcső volt törött. De ha arra gon­dolok, hogy kevesebb szeren­csével belerohantunk volna a szerelvénybe... Hát nem kel­lemes. Saját kocsi ? Jó lenne. De miből? Gyűjtök rá, nyolc forintom már van. Ez az alaptőke. Egyébként nem szeretem a „maszekokat”. A legtöbben nem tekintenek se istent, se embert, csak a saját gyönyörűséges kocsiju­kat — ami persze a világ kö­zepe. Járt már késő este autóval az országúton? Amikor kivi- lágítatlan kerékpárosok furi­káznak a szélén? Ez a leg­rosszabb. Meg a vontatók. A pótkocsi és a motor zsivajától nem hall, nem lát a vezetője — dudálhatsz, amennyi jólesik, rá se ránt Imádom a kocsit, már kö- lyökkorom óta. Apám segített a volán melletti első „ügykö­déseimnél”, „öreg róka” volt a vezetésben, 35 évig sofőrös- ködött. Lehet hogy tőle örö­költem, de lehet, hogy magá­tól jött a rajongás a motorért. Egyedül utazni a legrosz'- szabb. Öt kilométerre sem in­dulok el magam. Sztori? Igen, volt már. Azt hiszem, minden autós életében adódik egy-két sztori — az ember önmagát könnyebben irányíthatja, mint i a járművet. Azt a dolgot so­sem felejtem el... A sorompó egy völgyben volt, az országút erősen lejtett. A dombtetőről láttam, hogy le­csukták a sorompót. Fékezni akartam. Nem ment. A hátam mögött ketten ültek, újságot olvastak. Nem tudták, hogy csak kínlódok a fékkel, hiába. Az utolsó vagon éppen csak elsuhant, már húzták fel a sorompót — s mi ebben a pil­lehet, hogy elfogult Mindenkinek az a Persze vagyok. legjobb, a legszebb jármű, amivel ő jár, ami a szívéhez nőtt. Baleset? Rossz napja mindenkinek van, bármeny»- nyire vigyáz, elég a legapróbb figyelmetlenség is. Aztán ké­sőbb mindig emlékszik a do­logra, és talán marad benne egy tanulság aztán még feszí­tettebb figyelem. Aki elmondta: Fóris Sándor, a gyömrői Szolgáltató Ktsz gépkocsivezetője, aki lejegyez­te: Koblencz Zsuzsanna Állattenyésztési logarléc Különleges — állattenyész­tési — logarlécet szerkesztett Dobos Béla, a Baranya me­gyei Mezőgazdasági Vállalat főkönyvelője. A műszaki tolómércék szisz­témáján alapuló, évekre, hó­napokra, hetekre és napokra beosztott hatsávos logarléc segítségével másodpercek alatt ki lehet számítani a különbö­ző állatfajok tenyésztési és fejlődési fázisait. Ehhez eddig hosszadalmas számítások kel­lettek és igen nagy volt a hi­balehetőség. A találmánynak beillő újí­tás azért is jelentős, mert — megfelelő változtatásokkal — minden olyan állatfajnál fel­használható, amelynek nagy szaporulata van: elsősorban tehát a szárnyasállatoknál, valamint a sertésnél és a nyúl­nál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom