Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-17 / 89. szám

1968. ÁPRILIS 17., SZERDA KJI HEGYEI kJCírlmi 3 Véget ért a tavaszi szünet Júniusban: tanévzáró Véget ért a tavaszi szünidő, az általános és a középiskolák­ban tegnap ismét megkezdő­dött a tanítás. A középiskolák negyedikesei már csak három hétig járnak iskolába, szá­mukra ugyanis május 8 az utolsó tanítási nap. *Egy hét­tel később — május 13-án — a gimnáziumokban kezdetét veszi az írásbeli érettségi. Ugyanebben az időiben kerül sor az írásbeli érettségire, il­letve képesítő vizsgákra a Művelődésügyi Minisztérium irányítása mellett működő közgazdasági technikumokban és közgazdasági szakközépis­kolákban. Az ipari, mezőgaz­dasági és kereskedelmi szak- középiskolákban május 22 és június elseje között tartják az írásbeli érettségi vizsgát. A szóbeli érettségire a korábbi évek gyakorlatának megfele­lően júniusban kerül sov. Az általános és a középiskolákban június 8 lesz az utolsó tanítá­si nap — a tanévzáró ünnep­ségeket ezt követően június 16-ig mindenütt megtartják. Tapasztalatcsere Martonvásáron Martonvásáron, a kutatóin­tézetben rendezett tapasztalat­cserét a múlt hét végén a rác­kevei, a budai, a dabasi és a szentendrei járás szakemberei­nek a Budapest környéki Ter­melőszövetkezetek Területi Szövetsége. A takarmányter­mesztők a hibridkukorica ter­mesztést tanulmányozták, s dr. Győrffy Béla, az intézet tudo­mányos főmunkatársa tartott előadást az új agrotechnikai eljárásokról. Néprajzi gyűjtők találkozója A Pest megyei néprajzi gyűjtők találkozóját rendezik meg április 21-én Budapesten, a Néprajzi Múzeumban. Az egész napos tanácskozást S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Pest megyei titkára nyitja meg. A programban szereplő előadásokat vita kö­veti, amelyen a további mun­kával kapcsolatos feladatokat és a pályázati témákat beszé­lik meg. Önindítók, dinamók és feszültségszabályozók javítását rövid HATÁRIDŐRE VÁLLALJUK Csepel és U — 28 önindítót azonnal cserélünk MIR-KÖZ Ktsa Budapest X., Kelemen u. 11. A kiskunlacházi Kiskun Tsz almakertjében permeteznek. A Rapidtox-gépekkel gyorsan megy a munka. A gépeket sárga méreggel töltik meg. Használt az eső megújult a határ Néhány napos kényszerpihe­nő után — a múlt hét végén — ismét benépesült a határ, azóta a termelőszövetkezetek­ben, mind pedig az állami gaz­daságokban tovább folytatják a tavaszi munkákat. A szak­emberek megítélése szerint most már bizonyos, hogy a hűvös, esős idő több hasznot hozott, mint amennyi kárral járt. A várva várt csapadék egyes növények fejlődését meggyor­sította, másokét viszont, ame­lyek növekedése a hosszan tar­tó melegben már-már egész­ségtelenül gyors volt, normali- zálta. A kiadós esőzés hatásá­ra valósággal újjászületett a határ. Különösen kedvezett a csapadék a vetéseknek, vala­mint a rétek és a legelők fü­vének. Kihasználva a hűvös napok utáni enyheséget, sok helyütt vasárnap is dolgoztak a földe­ken Pest megyében. Főképpen a szőlőkben, a gyümölcsösök­ben és a kertészetekben tar­tottak húsvéti műszakot. A termelőszövetkezeti szakemberek megkezdték a fagykárok felmérését, de a pusztítás mértékét majd csak később lehet megállapí­tani. Egyes mély fekvésű terü­leteken a lucernát is „meg­perzselte” a talajmenti fagy, ezeken a helyeken most leka­szálják a növényt, feletetik az állatokkal, hogy újra fejlődés­nek indulhasson a növényzet. A gyümölcsösökben nem­csak a hideg, hanem a szélvihar is megviselte a virágzó fákat. Megsérültek a bibék és a por­zók. Buda környékén az őszi­barack-, a mandula-, a ceglédi járásban a cseresznye-, a meggy-, az alma- és a szilva­fáknál jár kisebb-nagyobb ter­mésveszteséggel ez a virágsé­rülés. Azokon a fákon, ame­lyeken az esőzés után kezdő­dött meg a virágzás, kedvező termés ígérkezik. A megyei ta­nács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályán ismét hang­súlyozták: még mindig túlsá­gosan korai lenne nyilatkozni a várható kórokról. Minden­esetre nagy hasznát vette a növényzet — még a hideg el­lenére is — a múlt heti csapa­dékos időjárásnak. Az őszi gabonák máris négy-öt cen­timétert növekedtek, a tavaszi vetések egyik napról a másik­ra kibújtak a földből, és gyor­san fejlődnek. Jogos kétkedés Akik a „kerítésen kívül vannak"' December 19-én jelent meg a találmányokról és újítások­ról szóló rendelet. Március elején került végleges megfo­galmazásra a Lenfonó és Szö­vőipari Vállalat újítási sza­bályzata. A két dátum közötti idő — akárcsak más üzemek­ben, itt is — vitákkal telt. Na­gyobb vagy kisebb lehetőséget teremt az új rendelkezés az újítómozgalom fejlesztésére, biztosítja-e a reform egészé­ből következő fokozott anyagi ösztönzést? 1967. négymillió forint Az öt gyáregységben mint­egy hétezer embert foglalkoz­tató nagyvállalat újítói 1967- ben 503 elfogadott és beveze­tett javaslatukkal majdnem négymillió forintot biztosítot­tak, többleteredményként, a vállalati kasszába. A jelentős összeg, a bevezetett javaslatok szerepe a termelési gondok megoldásában, a benyújtott újítások műszaki színvonalá­nak általános növekedése kü- lön-külön, s együttesen még inkább érvel a mozgalom haszna, fontossága mellett. Az újítók rangot, tekintélyt vívtak ki a gyáregységekben, ezt bizonyítja az is, hogy nyolcán kaptak eddig arany­jelvényt, s még több az ezüst- és bronzjelvényes újítók szár­ma. Jónéhány olyan új meg­oldás született, mint például Zolna Antal és Magó Károly eljárása az 1/b lenkóc felhasz­nálására. A magasabb fonal­szám kifonását lehetővé tevő eljárás tonnánként 326 forin­tos megtakarítást eredmé­nyez, s évente 1000—1100 ton­na anyagot használ fel a vál­lalat. László Ferenc újítása a nagyobb méretű cérnázógyű- rűk alkalmazása fonalmentő­vel, növelte a kezelhető gép­oldalak számát, s a létszám­megtakarítás mellett hulla­dékcsökkenéshez is vezetett. Gere Árpád és Jeviczky László a nehéz fizikai mun­kát könnyítette meg pneuma-- tikus áruhenger szállító ko­csijával; Nógrádi László a lenipari sanforozás új techno­lógiáját dolgozta ló, s több olyan újítás is bevezetésre ke­rült — mint például ,a buda­kalászi gyáregység filmnyo­mó üzeme tetőfödémének mó­dosítása, mely egymaga 732 ezer forint beruházási megta­karítást jelentett — melyek a vállalatnál végzett rekonst­rukciót teszik olcsóbbá. A gondok ellenére A találomra kiragadott pél­dák bizonyító erejűek. Mégis, a vállalat irányítói közül sen­ki nem tagadja, hogy volt gond is az újítómozgalom­mal. A régi rendelet sokféle kiskaput tartogatott — így például a közreműködők so­kat vitatott kérdését — nem sikerült mindenkor biztosítani a rendelkezésben megszabott elbírálási határidők betartá­sát, s az újítások kivitelezése sem volt mindenkor zökkenő­mentes. A kapacitások túlzott leterhelése miatt az újítások többségét — mintegy hetven százalékát — túlmunka szer­ződésekkel sikerült csak a megvalósításig eljuttatni, az újítási feladattervben szerep­lő, megoldásra váró kérdések kisebb hányada teljesült csak. A bevezetőben említett viták tehát nem azon voltak, hogy van-e javítani való az újító­mozgalmon, szükséges-e a tö­kéletesítés, hanem azon, hogy az új rendelkezés valóban fel- oldja-e azokat a feszültsége­ket, melyek eddig fékezték a mozgalom gyorsabb, tehát eredményesebb előrejutását? A nagyvállalat újítási elő­adója, Müller Frigyes: — A mozgalom tökéletesítésére, jobb szervezeti és anyagi ke­reteinek biztosítására irá­nyuló igény nemcsak azokat jellemezte, akik hivatalból foglalkoztak az újításokkal, hanem magukat az újítókat is. Az új rendelkezés sajnos, bár becsukott jó néhány kiska­put, nyitott újabbakat. Kü­lönösen az anyagi elisme­rés lehetőségei váltak bi­zonytalanná, elsősorban a II. részesedési kategóriába sorol­taknál. A felénél is kevesebb I Az új rendelkezés megje- I lenesét követő bizonytalan­ság erősen éreztette hatását, több tekintetben is. Tavaly a budakalászi gyáregységben például január-februárban 21 újítási javaslatot nyújtottak GAZ 51-ES TÍPUSÚ, ELHASZNÁLÓDOTT TEHERGÉPKOCSIJÁT FELÚJÍTOTTRA 33 000—35 000 forintért AZONNAL KI Kívánságára a gépkocsit új gumiabroncsokkal és új akkumulátorral látjuk el. GAZ 51-ES TÍPUSÚ KOCSIK II. SZEMLÉJÉT VÁLLALJUK. A mezőgazdasági üzemeknek 50%-os kedvezményt nyújtunk! AFIT XI sz. Autójavító Vállalat SZEGED. Tolbuhin sugárút 9—11. lel.r 15-491. A fiú már nem vállalja Ahogyan az országút Dán- szentmiklós felé fordul, há­rom-négy földbe süllyesztett ház tapad mellé. Megérkeztek, s őszig letelepedtek a híres csányi dinnyések. így ismerik őket, a vándor dinnyetermesztőket az egész országban, noha nem mind­egyikük való Csányba. Csuka Béla például, akivel ismeretsé­get kötünk, Hort községből jött. Igaz, Csánnyal szomszé­dos a falu. A szállásuk előtt motorkerékpár. Mellette kis háztáji gazdaság: szerszá- mosbódé, takarmányszérű, tyúkólak. Lánccsörgés, kutyaugatás. A frissen meszelt, földbe bújt ház belül rendesebb, ba­rátságosabb, mint kívülről vél­nénk. Tiszta rongyszőnyegek a padlón, fehér csomagolópapír­ral béleltek minden szabad te­rületet a falon. Akinek a mun­kája sok pontosságot, figyel­met, szakértelmet kíván, az az életben sem lehet rendetlen. Három hete érkeztek Csuka Béláék. A négy év körüli kis­lányt is elhozták, mint aho­gyan gyerekkorukban őket is magukkal vitték a szüleik, megtanítani, rászoktatni őket a mesterségre, a vándorlásra, az ország különböző tájainak ismeretére. Nem volt könnyű az életük, legfeljebb érdekes, kalandos. A tűzhely mellett fonott ko­sárban csírázik a dinnyemag. A néhány nappal ezelőtt csí­ráztatott magok már a ház előtti üvegházakban gyökere­sedve várják az időt, hogy ki­kerüljenek a földbe. A ter­mésből — a szezon idejére fel­vett rendes tsz-tagként — szá­zalékos alapon részesedik Csu­ka Béla. A Csány vidéki dinnyések jövedelméről legendák keringenek. No, nem is sajnálja tőlük az ember: a munkájuk, szakértel­mük utánozhatatlan, fáradsá­guk, életmódjuk pedig nagyon áldozatos ... Csuka Béla úgy számítja, hogy jó termés ese­tén az ő és felesége munkája után havi 10 ezer forintra te­hető a család jövedelme. Vi­szont a dinnyetermesztés n.Viy rizikóval jár. Egyes esztendők­ben csak az átlagórabérnyi jö­vedelmet érték el. Megkockáztatom, hogy az otthoni gyarapodás, az őszi­téli pihenés bizonyára kárpó­tol a tavaszok-nyarak fáradsá­gáért. Az asszony válaszol: sok minden hiányzik még otthon. A ház ugyan már felépült, de berendezés még csak a követ­kező évek jövedelméből kerül. S a többi horti dinnyés sem olyan legendásan gazdag: bi­zonyítja, hogy a falubeli fér­fiak többsége télen munkát vállal az iparban. Az viszont igaz, hogy több évtizedes ván­dorélet után meggazdagodnak: de ők még nem tudnak maguk mögött ennyi időt. Még egy legenda fűződik a Csány vidékéről való dinnyé­sekhez: hogy a mesterségük apáról fiúra öröklődő titkaiba nem hajlandók senkit beavat­ni. — Ez nem így van, kérem. Csak hát az összes fogás meg­ismertetésére olyan nagy idő kellene, hogy nem akadna hall­gatóság. Ezeket a titkokat mi esztendőkön át sajátítottuk el sszüleinktől. Itt van például a mai nap. Az idő gyönyörű, azt hinnénk, alkalmas a kiültetés­re. De ma nem szabad dolgozni. Kivesz egy földkockát a me­legágyból. Abban a mag már gyökeret eresztett. A szélben két perc alatt szabaddá vál­nak a hajszálgyökerek. Űjabb két perc, és a fehér szálak megfeketednek. — És a dinnyés családok egymás között sem vetik ösz- sze tapasztalataikat? — nézek át a szomszédba, ahol éppen a kiültetéssel foglalkozik va­laki. — Nem. Ahány család, any- nyi módszer. Majd a dinnyék „beszélnek” arról, hogy melyik dinasztia tudott többet róluk. A család egy tagja hiányzik: a 15 éves fiú. Két évvel ez­előtt még őt is vitték, hogy be­letanuljon a mesterségbe. De aztán a gyerek kitalálta, hogy nem folytatja, nem vállalja a vándoréletet. Most kőműves tanuló... P. A. be, míg most, ugyanez idő alatt mindössze kilenc érke­zett. Elsősorban azok tar­tózkodnak leginkább, akik eddig a legjelentősebb ja­vaslatokat nyújtották be: a műszakiak. Egyikük aranyjelvényes újító, így indokol: — Az anyagi elismerés sokféle for- [ mája, mely a rendeletben szerepel, a gyakorlatban na- gyonis kétségessé, bizonyta­lanná válik. így például a la­kásépítésben való előny, a meghatározott időre szóló béremelés, s több más, úgy­nevezett elismerés papíron igen jól hangzik, a valóság­ban azonban egészen más­ként fest. (Vállalatunknak például nincs laikásépitésre anyagi lehetősége, a bérfej­lesztés minimális volta nem ad alapot arra, hogy egy fél­milliós értékű újítást fizetés- emeléssel honoráljanak, hi­szen — például — eddig egy ilyen újításért, kedvezőtlen, díjkulcs esetén is tíz-húsz­ezer forintot kaphatott az ember. Vajon havi 200, vagy mondjuk 300 forintos fize­tésemeléssel elintézettnek ve­hető-e a honorárium?) Egy másik, ugyancsak jel- vényes újító: — Nemcsak a magam, hanem a többiek ne­vében is mondhatom — mert hetek óta ezen vitatkozunk, erről beszélgetünk —, hogy erős kétkedés él bennünk. Ügy érezzük, hogy az új rendelkezés a kerítésen kí­vülre tessékelt benünket, hi­szen az ún. jelentős alkotói teljesítmény fogalma na- gyonis relatív. Illúzió az is, hogy a részesedési alap ter­hére elszámolt újítási díjak nem keltenek ellenállást és visszatetszést. Már most is, annak ellenére, hogy nem nyújtottunk be javaslatokat, jó néhány olyan megjegy­zést kaptunk, hogy: „márpe­dig a mi pénzünkre ti ne le­gyetek okosak”. Nehéz útkeresés A vállalat, akárcsak az ipar valamennyi üzeme, ter­mészetesen keresi-kutatja az anyagi elismerés módját. Ne­héz útkeresés ez, hiszen az új rendelkezés megszabta progresszív adókulcs, mint ob­jektív tényező, az emberek­ben meglevő, s elkerülhetetlen, szubjektív tényezőkkel is társul. A föntebb említett megjegyzés — újítsatok, de ne a mi pénzünkre — ugyan­is nem kivételként elhangzó vélemény: az emberek több­sége a részesedési alapot úgy tekinti, mint a saját pénz­forrását, s ha abból más kap, ő pedig nem, megrövidítve érzi magát. Nem kell túl­becsülni ennek jelentőségét, ám súlyos hiba lenne lebe­csülni! A részesedési kategó­riák körül amúgyis heves vi­harok dúltak és dúlnak nap­jainkban is az üzemekben, s az újítási díjak még csak megtoldották ezt. Müller Frigyes: — A kiin­dulópont helyes: a rendelet célja, hogy nagyobb igényes­ségre, az újítómozgalom tar­talmának elmélyítésére ösz­tönözzön. Az I. és III. kate­gória esetén nincs is külö­nösebb gond. A II. ■ részese­dési kategóriába soroltak ese­tén azonban annál inkább: itt a rendelkezés nem bizto­sítja a kellő anyagi lehető- ségeketr Azaz: szűkmarkúb­ban ad, mint eddig. Ez pe­dig elkerülhetetlenül az újí­tási kedv csökkenéséhez ve­zet ezeknél az embereknél. És azért fontos, sőt, döntő ez, mert éppen ezek az embe­rek adták eddig a legtöb­bet. Ha tehát veszítünk, ép­pen a legjelentősebb erőfor­rást veszítjük el. Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom