Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-13 / 87. szám

FEST MEGYEI i'JCírlav 1968. ÁPRILIS 13., SZOMBAT Jó évet ígérnek a tervek Kiesett kétmillió — mégsem csökkent a jövedelem POGÁNY Tsz-arborétum A Pécs és Harkány közötti útvonal mentén új arborétu­mot telepítettek a pogányi szövetkezeti gazdák. Ez az or­szág első termelőszövetkezeti arborétuma. A gazdaság köz­pontjában három holdon ül­tették el a különböző ritka fákat és cserjéket, s ehhez kétholdas rózsaliget csatlako­zik. Drégelypalánkon Ez idén is megrendezik az országos bogyósgyümölcs ki­állítást és versenyt június 24—31-ig. Tavaly Vácott tar­tották és Pest megye mál­nát, szamócát, ribiszkét, egrest termelő közös gazdaságai nagy sikerrel vettek részt benne, sok díjazást értek el. Ebben az esztendőben az ország bogyósgyümölcs terme­lőit a Nógrád*megyei Drégely- palánk látja vendégül. Me­gyénk tsz-ei, tszcs-i és szak­csoportjai nagy számban ne­veznek be a kiállításra és leg­többen új fajtákkal indulnak a versenyben. Az üdülési főszezon előtt Ütközet" beutalóért - A vállalatok kezdeményeznek — Izennyo'cezren külföldre Néhány hónap választ el az ; Az állam és a szakszervezet Hatvannyolc vietnami fiatal tanulja a gyógyszeripari szak­mát a Chinoin Gyárban. A hároméves gyógyszeripari szakis­kola elvégzése után hazájukba visszatérve gyógyszeripari szakmunkásokként dolgoznak majd. Szentendre—Vác—Budapest 68 milliós csatornázási program Vácott értekezett a közmű- vesítők magas szintű tanácsa. Márciusban Szentendre volt az egész napos megbeszélés színhelye; most Vácott jöttek össze az érdekeltek. Ott volta megyei tervosztály, a beruhá­zási iroda, a Dunamenti Viz­es Csatornaművek, a vízügyi építővállalat és a Közép-duna­völgyi Vízügyi Igazgatóság ve­zetője, képviselője. Nagy Miklós országgyűlési képviselő, a megyei tanács el­nökhelyettese köszöntötte a megjelenteket. Elmondotta, hogy a most már havonkénti pontossággal megtartott érte­kezések célja: úgy összehan­golni az építtetők és kivitele­zők munkáját^ hogy a szent­endrei építkezés 1969-es és a váci 1970-es befejezési határ­ideje biztosítva legyen. Vácott 38, Szentendrén 30 millióért csatornáznak, il­letve építenek derítőtele­pet. Tervet, anyagszállítást, alvál­lalkozó-munkát kell egybe­hangolni, hogy határidőre meg­legyen a közművesítés. A váci derítőtelep talaj- egyengetési munkáját szkrő- perrel végzik. Megoldották a hatalmas beton tömbszekrény földbe süllyesztésének techno­lógiáját is. A tervek szerint május else­je után elkezdik a Lenin úton a csatornázási munkákat. A forgalmat vagy fél oldalra irá­nyítják, vagy átterelik teljesen a Köztársaság út—Mártírok útja vonalára, Az üzembe helyezés sza­kaszonként történik, vagyis nem kell megvárni a teljes elkészülést, akár száz­méterenként is átadhatják a forgalomnak. A ligeti részen elkészült a főgyűjtő második ága, és a nyomáspróba kitű­nően sikerült. A Földvári téri Elkészült a főgyűjtő második ága Májusban a Lenin úton kezdik lakótelepen is az épületek fel­húzásával párhuzamosan ha­lad a közművesítés. A tanácskozás részvevői meghatározták a következő' négy hét feladatait. A májusi megbeszélést a vízügyi építő­vállalat budapesti központjá­ban tartják. (P. r.) üdülési főidénytől. Érthető tehát, hogy megélénkül az ér­deklődés az üdülési lehetősé­gek iránt. Ezekről beszélget­tünk a SZOT illetékeseivel. — A fő üdülő idényig még hátralevő időt arra használ­juk fel, hogy maximálisan felkészüljünk a döntő nyári „ütközetre” — mondta Bölcs­földi Tibor, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa üdülési főigazgatóságának szervezési főosztályvezetője. Bár furcsán hangzik az „üt­közet” szó, mégis igaz. Hi­szen legtöbben a 2—3 kánikulai hónapban akarjuk kivenni a szabadságot s a beutalókért elsöprő rohamot indítunk a szakszervezeti üdülési felelősök ellen. — Hazánkban egész esz­tendőben tart az üdültetés, összesen 246 üdülő áll a szer­vezett dolgozók rendelkezésé­re — folytatja a főosztály- vezető. — Amikor valameny- nyiben teljes az üzem, tehát a főidényben, 14 ezren élvez­hetik az üdülésit egy tur­nusban. A nyári idényüdülők, amikor tavaly elbúcsáztatták az utolsó vendégeket, azonnal fogadták a tatarozóbrigádo­kat. Egész télen megfeszí­tett munka folyt. Lassan vé­gére érünk a felújításoknak és otthonossá tesszük az üdülő­ket — Ebben az esztendőben hány szakszervezeti tag üdülhet? — Még csak előzetes ada­tok állnak rendelkezésre. Eszerint kétszázharmincezer felnőtt dolgozó és ötvenezer gyermek kaphat idén beuta­lót. Ez a szám 10 ezerrel több, mint az elmúlt évben, de ha figyelembe vesszük, hogy 1967-ben mintegy 50—60 ezer­rel emelkedett a szervezett dolgozók száma, akkor ez is meglehetősen kevés. Különö­sen családos és gyermeküdül­tetés iránt fokozódik az ér­deklődés. Ezért szükséges len­ne új üdülők építése. — Van is sok ilyen kezde­ményezés — teszi hozzá Bessenyei József főoszitály- vezető-helyettes. — A vállala­tok önállóan is építkeznek, illetve bérelnek üdültetési célra épületeket. így saját erőből és a SZOT-üdültefés keretében összesen mintegy félmillió dolgozót juttatha­tunk kedvezményes pihenés­hez. — Mennyit fizet a beutalt? — A teljes költségnek mind­össze 25 százalékát téríti meg. vállalja magára a költség 75 százalékát. — Milyen üdülési lehető­ségek lesznek az idén? — Hazánk legszebb tájai várják a beutaltakat. S ezen­kívül az idén 18 ezren utaz­hatnak kedvezményes kül­földi üdülésire. A legszebb szovjet, NDK, lengyel, ju­goszláv, bolgár, osztrák, cseh vidékekre kaphatnak beuta­lót. — Végezetül a beutalók elosztásáról? — Ez az idén még fonto­sabb, mint eddig volt. Diffe­renciáltan kell elosztani a beutalójegyeket. Feltétlen előnyben kell részesíteni azo­kat a dolgozókat, akik ki­tűnnek a munkában. A Szak- szervezeti Tanács elnöksége határozatot hozott, hogy egy­mást követő esztendőben ugyanazon dolgozó nem kap­hat a fő idényben beutaló­jegyet. Ezzel az intézkedés­sel még igazságosabbá akar­juk tenni a beutalójegyek elosztását — fejezte be Bölcs­földi Tibor. R. I. Szünőben a külföldi áruk imádata Versenyképesek a hazai gyártmányok IÁ JOGA TÁS £GY ELEKTROMOS S2AKÜZLETBEH — Azt hiszem, elsősorban az új mechanizmusnak köszön­hetjük, hogy a jó minőségű, külföldön is keresett magyar áruk mellett, egyre több külföldi ipar­cikk kerül a boltokba — mondja Szarvas Mihály, a nagykőrösi KERAVILL-bolt vezetője. — Tessék nézni! Kínálunk szép lengyel televíziót, szovjet táskarádiót, porszívót, holland Philips-árukat, nyugatnémet villanyborotvákat és nagy vá­lasztékban bolgár rádiókészü­lékeket. Éveken át bizony a külföldi áruk csak maszek piacon ke­rültek forgalomba. Egy idő óta ez a helyzet megszűnt. A kirakatban és a bolt polcán békésen megférnek egymás mellett a magyar és külföldi cikkeik és semmi szükség arra, hogy a vevő bizalmasan sut­togva kérje a külföldi árut. — És van még egy alapvető különbség! — mondja a bolt­vezető. — Nálunk ezek a cik­kek legális áron kerülnek for­galomba. A nyugatnémet vil­lanyborotva például 980 fo­rint. Ami szintén fontos szem­pont, mi garancialevelet mel­lékelünk az áruhoz. Ha valaki éppen Philips kávéőrlőt akar, adjuk szívesen, minden pro­tekció nélkül. — A magyar áruk hogyan bírják a versenyt? — A magyar áru olcsóbb, jó és állja a versenyt. Azt én is mondhatnám, hogy nem a külföldi áruk konkurrál- nak a magyarral, hanem ép­pen fordítva. Nézzük a példát. A lengyel gyártmányú Tozpáz televízió tetszetős, jó gép. Ál­lítom, hogy világviszonylatban is megállja a helyét. Olcsóbb is, mint a magyar. Ennek el­lenére legalább tíz magyar televíziót csomagolunk be, amíg egy Topázt. Jó a holland Philips kávéőrlő, szép a for­mája. Azt sem mondhatom, hogy sokkal drágább, mint magyar gyártmányú cimborá­ja. Ennek ellenére az eladási arány egy a húszhoz. — Magyarázat? — A külföldi áruk iránti imádat, azért, mert korlátla­nul kaphatók, erősen szűnő­ben van, — rossi — Narancsvirág A szegedi József Attila Tu­dományegyetem botanikus kertjének egyik nagy üveghá­zát elözönlötték a méhek. A szellőzőnyíláson hatoltak be, s a virágzó narancsfát lepték el. Több mint félezer szirom nyílik a délszaki fán és kelle­mes illata még az üvegházon kívül is érzik. TORZ TÜKÖR — Hát a szerelmest? — Azt nem... Hagytam elmenni. Gyors léptekkel igyekezett a kocsi felé. Nem nézett hátra. Az apjávál bementek a kocsmába. Azóta nem tudok szabadul­ni tőle. Azon gondolkozom, hogy a foglalkozás találta meg a neki megfelelő embert, vagy a környezet, a munkája és a körülmények tették-e ilyenné? Minden bizonnyal az utóbbi igaz, és amennyiben hiszünk a környezet emberformáló ha­tásában, talán így is kell en­nek lennie. A jó sintér nem sajnálhatja meg a kóbor ebet. kegyetlen munkafeltétel, de azt hiszem, nem lehet rajta változtatni. De vajon a többi? Az honnan jön? Mit lehet azon érteni, hogy csak a magyaro­kat szereti? Egyáltalán, hon­nan hallotta, hogy aki nem magyar, azt utálni kell? Ez nem a foglalkozásból ered. Messze ágaznak ezek a tudati hajszálgyökerek, és ilyen vé­leményeket másutt is hall az ember. A megdöbbentő leg­feljebb ez az egyszerű, min­den „tudományos” körmön- fontságtól mentes tőmonda­tokba szorított nyíltság. Neki ugyanis nem kell alakoskod- nia. Az emberek közül kitaszít­va, emberroncs apjával él ez a gyerek, acsarog a világra, és mint egy torz tükörben, benne láttam meg az emberiség nem­telen indulatait. Nagyon sajnálom őt — és borzongok tőle ... ősz Ferenc kútba. Mostanában nincs sok dög. — Honnan tudják, hogy hol van elhullott állat? — Bejelentik ... Csak a ci­gányok nem jelentik be. Tő­lük úgy kell elszedni... Utá­lom a cigányokat. — Miért? — Csak! Mert utálom őket. — Még kit utál? — A zsidókat! — Ismer zsidó embert? — Nem... . — Akkor miért utálja őket? — Nem tudom. Utálom őket. — Kit szeret? — A magyarokat... Meg apát. — És az édesanyját? — Azt nem ... Otthagyott. Elvitte a pénzünket. — Mit csinálnak a pénz­zel? — Most vettünk tíz mala­cot Azt hizlaljuk. — Mivel? — Ami van ... — Szokott inni? — Igen ... Bort meg sört. — Mennyit? — Fél litert... de ezt nem lehet pontosan tudni. BESZÉLGETÉS közben egy­re gyakrabban nézeget a kocs­ma felé. Ott áll a bejárat előtt kocsijuk két gebével. A kocsi mellett az apja. Nem jön hoz­zánk, de egyfolytában néz. A fiú türelmetlen, menne már. — Ha szabad ideje van, mit szeret csinálni? — Bemegyek Pestre ... mo­ziba. — Milyen filmet szeret? — A jó bunyósat. — Hurokkal? — Azzal... — És aztán? — Három napig tartjuk őket, aztán megölöm... — Hogyan? — Felakasztom őket... — Miért nem méreggel? — így egyszerűbb. Három perc alatt mégdöglenek ... Meg aztán így szeretem ... — Soha nem sajnált még meg kutyát ? Nem történt meg, hogy egyet elengedett volna? öntudatosan, büszkén felel: — Nem! — Vannak barátai? Kék szeme hidegen csillog. Kihagyja a kérdést, hallgat. — Nem hiányzik a társaság? Nem érzi, hogy esetleg lené­zik? — Nem érdekel... — Nem gondolt még arra, hogy más foglalkozást kellene választania? — Nem... Jó ez! — Udvarol valakinek? — Van egy lány... Pest­erzsébeten lakik. 17 éves és a tsz-ben dolgozik. — ö még nem szólt a fog­lalkozása miatt? — Nem ... MEGBORZONGOK, ahogy a rebbenéstelen szemekbe né­zek. Inkább a munkájáról kér­dezem. — A mi dolgunk a dögök összeszedése. Bevisszük a dög­is viseli, egyik állami téboly­da örök lakója. Az öreget ma már csak ez a fiú köti a valósághoz, ölelge­ti, érthetetlen indulatszavakat nyög, és hull a könnye. A fiú vörös lesz, nem tudom, a szé­gyentől, a kelletlenségtől vagy valami érzelemtől. Ahogy elnézem ezt a furcsa két embert, arra gondolok, hogy Balzac meg Zola írt ilye­nekről. A középkort lerázó ko­rai kapitalizmus Párizsa ter­mett ilyen figurákat... Csak­hogy ezek ma élnek, Pestől húsz kilométerre. Bűzös ron­gyaikon nem csodálkozom. Ez a foglalkozással jár, mert „ma­szekben” a kóbor ebek és el­hullott állatok összegyűjtése mellett a község árnyékszékei­nek tisztítását is vállalják. Ezt is a tanácson mesélik: jövedel­mük több ezer forintra rúg. AZ ÖREGGEL tervezett be­szélgetésből így nem lett sem­mi. de érdekelni kezdett a fiú. — Elhatározott szándéka, hogy folytatja az apja foglal­kozását? — Igen — hangzik a válasz. Ügy látom, csodálkozik a kér­désen. — Mennyi iskolája van? — Három osztály... — Mi a dolga? — Először is a kutyák ... Azokat kell összeszedni. CSAK A NAIV széplelkek fanyalognak, ha találkoznak az élet szükségszerű borzalmai­val. Nem is ezért kerestem meg az öreget. Inkább a kí­váncsiság vonzott hozzá ebbe a Pest környéki faluba. Azl mesélték róla, hogy a háború előtt hóhér volt, majd a fel- szabadulás után sintérré sze­lídült. Az igazságot a községi tanácson tudtam meg. Az öreg világéletében gyepmester voll — a hivatalos nyelv ugyanis szemérmesen így nevezi a sintért. Az \^szont igaz, hogy a háború utolsó éveiben, ami­kor a gyűjtőfogház hivatásos ítéletvégrehajtója nem győzte a sok „munkát”, néhány gyep­mestert — köztük az én em­beremet is — behívták segíte­ni. Micsoda vérlázító ciniz­mus ... Nekem ez a kép is so­kat elmond a fasizmusról: sin­térek segítettek a hóhérnak... Az öreggel azonban nem le­het szót érteni. Három évvel ezelőtt szélütés érte, száján csak artikulátlan hangok gur- guláznak. És részeg is. Hiva­talát már nem ő viseli. Utóda a fia lett. A fiú ábrándos kék szemű, fehér arcú emberke, még nincs 18 éves. Az anyja elhagyta őket. Különben sem volt az öreg törvényes felesé­ge. Aki az öreg nevét még ma

Next

/
Oldalképek
Tartalom