Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-10 / 59. szám
1968. MÁRCIUS 10.. VASÁRNAP mberei K/Cirhm 9 KETTŐ KÖZÖTT CSANADY JÁNOS: Napjaink Napjaink szilánkokból állnak össze, amikor belénk hasít a hajnal, az utak párhuzama összeolvad, s irdatlan messzeségbe futva-fut, téli mezők, zöld. vetések kísérik, s felperzseletlen, lüktető faluk — de nincs oly messze, hova el ne érne érc-erük lüktetése; amíg kötélhidak alatt, dzsungelek fókuszában, tüzfalomlasztó városokban iszonyat-vasszilánkok bontják a dobbanó időt. BARANYI FERENC: Megbocsátom Neked még azt is megbocsátom, hogy nincs mit megbocsátanom, kegyetlenül jó vagy te hozzám, a jóságod már fájdalom, neked még azt is megbocsátom, hogy vak gyanúsításaim miatt, én bűnhődöm, felőröl a magam-fabrikálta kín, neked még azt is megbocsátom, hogy szüntelen kedvembe jársz s már nem tudom, mi ejt karomba: odaadás vagy megadás, neked még azt is megbocsátom, hogy már e csöpp kétség miatt még selymes szóval simogatni rendelt sorom is vádirat, neked még azt is megbocsátom, hogy tiszta vagy, mint... Nem tudom. Csak azt tudom, hogy tisztaságod csak úgy hiszem, ha piszkolom, mert égi már e tisztaság, hogy földibb legyen — szennyezni kell. Neked még azt is megbocsátom, hogy megcsallak valakivel. M ZAHAROV: Válóok: a technika Feleségemet egyáltalán nem érdekelték a technika vívmányai. Nem csodálkozott soha semmin. Elhatároztam hát, hogy meglepem valamivel, ami velem és a technikával, pontosabban a hangrögzítéssel kapcsolatos. A dolog egyszerű volt. Any- nyiból állt csak, hogy —- a legnagyobb titokban, mivel kellemes meglepetésnek szántam — hozzákapcsoltam magnónkat a telefonhoz. S vártam a pillanatot. Csöngött a telefon. Hagytam, hogy feleségem vegye fel a kagylót. Bekapcsoltam a magnetofont. Nejem eléggé szűkszavúan válaszolt az általam ismeretlen; telefonálónak. — Üdvözöllek... Persze... i Dehogy ... Hát hogyne... j Igen-igen ... Én is ... Alig bírtam kivárni, hogy j letegye a hallgatót, mert elő-; re élveztem: hogyan csodálko-; zik majd és bizonyára nagyon j elégedett lesz ezzel a technikai j fogással. — No, kicsikém — mond-j tam neki —, most bűvészked- ] ni fogok egy kicsit. Mindjárt! nevetünk egy jót. Kivel is be-! széltél az előbb? — Hát a nővéremmel, Na- i tasával — nézett rám csodál-: kozva. Visszaforgattam a szalagot, j s lejátszottam a felvételt. S ] nicsak, Natasa különösen! mély férfihangon szólalt meg.! Így: i — Másenykám! Csókollak! egyetlenem! — Üdvözöllek! — Ügy gondolom, otthon j van az a buta férjed. Bizto- j san a magnójával bíbelődik,! ugye? — Persze. — így hát ma nem randiz-! hatunk? Vagy igen? — Dehogy. — Remélem, te is vágyódsz! a te kis mókuskád után? — Hát hogyne. — Most mit tegyünk? Vár-1 juk bizalommal a következői napot? — Igen-igen. — Na befejezem, mert mégj gyanús lesz. Szia! Csókollak!: — Én is ... A tárgyaláson a magnót az j asszonynak adtam. Emlékbe, i (Fordította: Baraté Rozália) Ami követendő Ismeretes a megyei tanács végrehajtó bizottságának egy éve született döntése, mely szerint Szentendrén mintegy tizermégymillió forintos beruházással új művelődési otthont építenek. Telekvásárlás céljára s a tervek elkészítésére már az idén nyolcszázezer forint áll a város rendelkezésére. Ügy is mondhatjuk, hogy ebben az esztendőben elkezdődött e művelődési ház megvalósítása. Ezzel kapcsolatban a város máshol is követendő, jó kezdeményezést mutatott a napokban. Előbb még néhány szót azonban a leendő művelődési házról. Minden új épületet — tekintsünk most el néhány kirívóan hibás beruházástól — valamilyen konkrét igény hoz létre. A tervező kezét két koncepció vezetheti. Az első, amikor csak a hasznossági szempontoknak kíván eleget tenni. Ezen belül is szánhatja rövidebb vagy hosszabb távra az épületet, s eszerint épít be olcsóbb, kevésbé maradandó vagy drágább, időtállóbb anyagot. Az előzőre jó példát adnak a Szentendre szélén álló emeletes házak, az utóbbira, ahol már az esztétika is fontos szerepet kap, a KISZ-lakások vagy a rendelőintézet. A második koncepció, amikor az épületben, messze túl a hasznossági funkciókon, a település, a társadalom mintegy reprezentálni kívánja a kort s benne önmagát. Ilyen elvek vezették egyikét évszázaddal ezelőtt a legszebb szentendrei épületek alkotóit — s ez vezérli az építendő városi művelődési ház tervezőit, beruházóit. Ebben a létesítményben összegezni szeretnék az elmúlt húsz év eredményeit és a jövő évtizedekkel szemben támasztott várakozásokat. Már a hely kiválasztása is jelzi, hogy a művelődési otthont a város legnagyobb régi értékei között, egyenlő ranggal kívánják szerepeltetni. Az új épületet a Szerb templom mellé, egy bővítendő parkba tervezték. Helyt kap benne egy megyei rendezvényekre is alkalmas nagyterem, egy kamara-kiállítóhelyiség, több szakköri szoba, eszpresszó és táncterem. Most magáról a kezdeményezésről. A városi tanács megbeszélésre hívta össze Szentendre mintegy harminc képzőművészét, akik Barcsay Jenő professzorral élükön mint művészek és mint szentendreiek hozzászóltak a hely kiválasztásához, az épület külső és belső megjelenítéséhez. A művészek csatlakoztak a beruházók, a város és a tervező — Hoffer Miklós Ybl-díjas építész — fő elképzeléseihez. Véleményük szerint az épületet kifelé üvegfallal megnyitó, mostanában megszokott építkezéstől eltérő, „befelé forduló” művelődési ház illik Szentendre városképébe, hangulatába. Folyamatosan és mégis ellenpontként újat adva, kapcsolódik a település múltjához. A megbeszélés azzal zárult, hogy — folytatják. A következő alkalommal a belső kiképzés, az anyagfelhasználás, a színek megválasztása lesz a téma. (A művelődési házat különben több szentendrei képzőművész alkotása gazdagítja majd, így a többi között Barcsay Jenő falmozaikja.) „Eddig még nem találkoztam ilyen kezdeményezéssel" — mondta a megbeszélés után a tervezőépítész. Amire mi, megyei példákra emlékezve, joggal mondhatjuk: elég baj. Jó néhány olyan létesítmény van, amelyek elhelyezése, külső megjelenése fölött az illető település lakóinak, mérvadó személyiségeinek megkérdezése nélkül döntöttek. A város, a község — lakói számára épül. Illő, hogy fejlesztésénél lakóit s azoknak a város ismerete és esztétikai ítélőképessége folytán legjobb képviselőit is meghallgassák. Az esztétika ugyanis nem néhány bogaras ember magánügye, hanem az emberi életeket erősen befolyásoló tényező. Ezért követendő a szentendrei kezdeményezés. Padányi Anna BESTSELLER, ÓH! Hamarosan a számítógép veszi át a kiadóktól annak gondját, hogy megállapítsa: a kiadandó könyv siker lesz-e vagy pedig eladatlanul hever a könyvüzletekben és a raktárakban. Az újabb írói tehetségek és a bestsellerek felfedezése eddig több-kevésbé a kiadók és lektorok jó szimatától függött, a jövőben viszont bizonyos adatokkal táplált gép is elláthatja ezt a feladatot. Ez az értesülés John Munsontól, a Pengulin angol .zsebkönyvek egyik igazgatójától származik. — Ne így ... — Az ajtóhoz j támaszkodik. Nehéz megtalál-! ni a régi hangot... Az ember j ínye elvásik a sok türelmetlen i szótól. Hisz ha nem kellene i négyesben élni... Ha nem \ érezné ezt az örökös fogságot. ; Legénykorában minden nyáron j a hegyek között csatangolt, így \ ismerkedett meg Lenkével, aki | egy parasztházban lakott a j szamárköhögős Ágival. Szép j volt akkor... A szemében ! zöld-arany csillámok, szent- j jánosbogárnak hívta, meg szi- i takötőnek. Milyen nevetséges j lenne, ha most azt mondaná i neki, hogy szitakötő. < — Szitakötő ... — Tessék? — riad fel anyu.; — Semmi — mondja zavar- ] tan, és sután a keze után nyúl.! Anyunak megrezzen a karja i az érintésre, csodálkozva, tü-; relmetlenül, hogy mi ütött ! belé. > — Hová sietsz? — kérdi: szemrehányóan. — Mindig csak ■ a gyerekek! Nekem már sem- j mi sem jut belőled! ! — De hiszen ... — Annyi i mindent kellene megmagya- i rázni. Oly régen nem beszél-j tek egymással, csak védekez-; tek, hadakoztak, lesben álltak. > A szobából furcsa nesz! hallatszik. Mit csináltak oda-! bent? Már köhög valame- i lyik ... Bárcsak elmenne Sán- ! dór! Miért áll itt, mit akar?j Igen ... most már emlékszik,! és gyorsan hozzásimul, egyre a ! köhécselésre figyelve. Fejét a i mellére ejti, érzi a bórtárca: keménységét s eszébe jut, hogy ; Ági iratai is a tárcában van- j nak, még mindig nincs elin-j tézve a nyaraltatási ügye. — Anyu! Eszter még kér: süteményt és ... — Vera elké- i pedve lép hátra. A játéktól ki- j tüzesedet! az arca, fülcimpája j piros, mint a kakas taréja. —! Anyu!... — hangosan akarja ! mondani, de nem jön hang a j torkán. Anyut átölelve tartja j apu, s az arca nem is látszik, i csak a nyaka meg a haja. Pe- i dig apu nem engedi be őket a i meleg szobába... i — Anyu! — kiáltja és maga: is megijed, milyen reszelés ai hangja, mintha nem is ő kiál-; tana. — Jutka haza akar men- | ni, mert fázik, Eszter pedig... j — Mi ? ... Mi az? — riad fel i anyu. — Mi történt? — Én nem akarok születés- i napot! — kiáltja. És hiába; tuszkolja anyu a fűtött ebéd- j lőbe, teli szájjal sírni kezd ... i — Menj el ma délután. Mindössze két óráról van szó, legfeljebb háromról. Hétkor már jönnek a gyerekekért. Újból csöngetnek, türelmetlen, éles csöngetés vág a szavába. „Odakint topognak a gyerekek, ágaskodnak, vörös az orruk hegye”. — Nem olyan hideg a másik szoba... Kinyithatjuk az ajtót — mondja a férje. A két kis vendég végre bent van. Mit csináljak velük? gondolja anyu, ahogy átmennek az ebédlőn. — Ide, ide — mondja és kinyitja a hálószoba ajtaját, ahonnan hideg csap ki. — Vedd fel a mackódat — mondja ijedten, s már szalad is ki, hogy ráadja s Verával ütközik össze, aki magasra tartott kézzel hozza a süteményes csomagot. — Már itt vannak? — És egyszerre megáll a küszöbön, egyik lábáról a' másikra ló- gázza magát, mint akinek nem akarózik bemenni... Ö már nagymamának elmesélte a születésnapi uzsonnát: szépen meg van terítve az asztal, középen egy kis cserép lóhere, amit Ágitól kapott. Jutka mackónadrágban ül az ágy szélén. Eszter meg nagyokat fúj a levegőbe és nézi, hogy a lehelletétől csupa „füst” lesz. — Később se megy el apu? — kérdi Vera izgatottan, s anyu szájára teszi az ujját, s int, hogy csendesen... — Mozogjatok egy kicsit — mondja aggódva, mert Jutka prüszköl és könnybelábadt szemmel fintorog. — Jó uzsonnát kaptok — mondja mentegetőzve, és siet a konyhába, eldugott dobozokat kotorász elő, melyeknek alján kis zacskók hevernek. Egyikben mandula, másikban néhány szeletke csokoládé, a harmadikban mazsola, mostanáig önmaga elől is dugdos- ta... Az ujjahegye reszket, amikor kiüríti a zacskót. — Ez a nagy cécó Vera miatt van? — szólal meg mögötte a férje. — Hagyj édes fiam, ne kezd megint... — Ügy mondod ezt az édes fiamot... Mihelyt a gyerekek kerülnek szóba, már nem bírsz magaddal! Ebben a pillanatban beszalad Vera. — Anyu, kérek egy poharat, meg sok gyufát! Kunsztot mutat Eszter! — kiabál az ajtóból. S miközben zsebébe sepri a gyufaszálakat, azt gondolja: veszekednek. Biztosan apu megint rákezdte,. hogy a két gyerek miatt kell $ a nyugalmát feláldoznia! Min- 5 dig ezt szokta mondani, de j anyu nem hagyja őket! Anyu | megmondja, hogy ha még egy! szót szól a gyerekek miatt,! p>akol és soha többé nem lát-! ja... Az ő igazi apjuk a te- J metőben fekszik, néha kimen- I nek oda és kihuzigálják a sír- i ból a gyomot, s konzervdo-1 bozböl megöntözik a virágo- j kát... — Nagyon jól játszunk, j nincs is hideg — mondja! gyorsan, és kutatva nézi anyu! szemeit, melyek kiveresedtek, i mint amikor soká olvas. — Menj csak Verukám —! és anyu az állával int, hogy! menjen befelé. Aztán tálcára! rakja a csészéket. A mézeska- i lács-meglep>etést nem meri a i tányérkák mellé tenni. A var- | róasztal-fiókba dugta őket, i nehogy a férje észrevegye. j — Hol fognak ezek a sze- i gény gyerekek uzsonnázni?; Az ágyra terítsek, vagy a; szekrényre? — fakad ki in-; gerülten, s térdével nyomja; be az ajtót. — Elmegyek hazulról — — mondja váratlanul a férje. — Elmégy? — Anyu a hangsúlyt tapogatja. — Elmégy? — kérdi még egyszer, mert nem bízik abban, amit hallott. — Igens.. Vera ugyan nem érdemli meg, mert lusta és hanyag. De téged sajnállak. Te nem tehetsz róla, hogy ... — Hogy két gyermeket hoztam a házasságba — fejezi be keserűen, és beszívja sós ízű felső ajkát. ! Anyu a szemével int. Ve- ! ra elfogja a pillantását, s utá- ! namegy a fürdőszobába. ! — Menj át a nagymamához is hozd el, amit otthagytam. I — Sütemény? — kérdi suttogva Vera. ! Anyu bólint, megigazítja ; Vera pöttyös nyakkendőjét, ! helyreráncigálja gallérját. — Ha apu kérdezné... — Nem néz rá, a hajában babrál —, ;ha kérdezné, honnan van a sütemény, mondd, hogy nagymamától kaptad. — Nagymamától — ismétli Vera. — Mindenkinek a tányérja mellett valami mézeskalácsmeglepetés lesz. Azt is nagymamától kaptad, érted? — Pedig ugye te vetted ma reggel? — villan rá Vera szeme. Minek is rendezte ezt a születésnapi uzsonnát, gondolja Ácsné. Hiszen sejthette, hogy ez lesz a vége. A férje sértődötten ül az ebédlőben, nem szól, nem kifogásol semmit, csak olyan eltökélten dolgozik, hogy nem lehet leszedni tőle az asztalt. Kétszer is benyit a szobába, tesz, vesz, hogy eszébe juttassa, készülődni kell, teríteni, de a férje a rajztábla fölé hajol, tusos üvegek és színes tinták sorakoznak előtte, s körzőjével szaggatott vonalakat húz a papírra. — Már négy óra — mondja neki végül. A férje nem válaszol öszf- szehúzott szemöldökkel dolgozik tovább. Jól ismeri ezt az arckifejezést, mindig olyankor ölti fel, ha a gyerekekről van szó. — Fiam, mindjárt jönnék a vendégek — mondja olyan halkan, hogy érezni, milyen erőfeszítést kell kifejtenie, hogy visszafogja a hangját. — Persze, a vendégek... — Kenyérmorzsával tisztogatja a rajzlapot, nagy figyelemmel. — Majd átmennek a másik szobába. — Az hideg. És asztal sincs benne, csak két csúnya ágy... — Két masszív diófaágy. — Jó, hát szép, gyönyörű. De most nem az a fontos. — Kapkodva beszél, hallja, hogy csengetnek... „A gyerekek! Hová dugja őket?” Palotai Boris: SZITAKÖTŐ
