Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-10 / 59. szám

rest MECVBf v/fivinn 1968. MÁRCIUS 10.. VASARNAP Szófiai figyelmeztetés A kommunista és munkás­pártok budapesti konzultatív tanácskozása után a nemzet­közi közvélemény figyelme egy másik szocialista ország, Bul­gária fővárosára irányult. Szó­fiában ülésezett az elmúlt na­pokban a Varsói Szerződés leg­fontosabb vezető szerve, a po­litikai tanácskozó testület. Az érdeklődés a Varsói Szerződés munkája iránt olyan nemzet­közi szervezetnek szól, amely napjaink nemzetközi stabilitá­sának, s kiváltképp az európai status quo biztosításának egyik kulcsfontosságú ténye­zője. A Szófiában tanácskozó párt- és állami vezetők — köz­tük a Kádár János vezette ma­gyar küldöttség tagjai — tár­gyalásaik során foglalkoztak a nukleáris fegyverek elterjedé­sének megakadályozásával, s megvitatták azt a szerződés- tervezetet, amely a genfi 18 hatalmi leszerelési bizottság­ban folyó tárgyalások alapja. (Erről a kérdésről Bulgáriában hat állam — Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Ma­gyarország, az NDK és a Szov­jetunió — nyilatkozatot tett közzé, amely támogatja a szer­ződéstervezetet, abban a re­ményben, hogy az hozzájárul majd a nukleáris fegyverek el­terjedésének megakadályozá­sához és a béke, az egyetemes biztonság megszilárdításához.) A szófiai tanácsülés megkü­lönböztetett figyelmet fordított a vietnami kérdés vizsgálatára és az ebből adódó következte­tések levonására. Az a barbár és semmivel sem , igazolható agresszió, amelyet az Egyesült Államok ma határaitól sok ezer kilométerre folytat a viet­nami nép ellen, növekvő mér­tékben fenyegeti az egész világ békéjét. Növekvő mértékben, mert az eszkaláció kettős érte­lemben is fokozódik. Az esz­kaláció veszedelmes politikája ölt testet mindenekelőtt azok­ban az akciókban, amelyek a háború területi kiterjesztését célozzák Laoszra és Kambod­zsára. Az amerikai fenyegeté­sek megvalósulása esetén ha­marosan ugyanolyan megpró­báltatások várnak e két ország egész lakosságára, mint eddig a vietnami népre. Az eszkalá­ció fokozódása abban is meg­mutatkozik, hogy az amerikai csapatok kiterjesztik pusztító eszközeiket a VDK és Dél- Vietnam elleni háborújukban: a harci eszközök sorába már jó ideje bevonult a napalm, és a növényzetet elpusztító s az em­beri szervezetben is maradan­dó kárt okozó mérgező gázok. A légierő-kötelékekben feltűn­tek a B—52-es óriás bombázók. Az amerikai légi kalózok Ha­noi és Haiphong munkásnegye­deire olyan bombákat szórnak, amelyek pusztító hatásukban a nemzetközi törvények által el­ítélt, hírhedt, első és második világháborús dumdum golyó­kat is túlhaladjak. A bombák a robbanással ezernyi apró go­lyót* vetnek ki magukból, ame­lyek tömegesen gyilkolják, nyomorítják az embereket. Az eszkaláció ilyen üteme mellett egyáltalán nem csodálatos, hogy a közelmúltban komoly formában felvetődött az Egye­sült Államok közvéleményében is: nem készül-e vajon az ame­rikai hadvezetés a taktikai atomfegyverek felmérhetetlen következményekkel járó beve­tésére? A Varsói Szerződésben részt vevő szocialista országok nyi­latkozata határozottan megál­lapítja: az agresszió kiszélesí­tésével és kiterjesztésével Wa­shington nem képes megtörni a hősiesen küzdő vietnami nép akaratát és erejét. Az Egyesült Államok kormánya a szocialis­ta közösség támogatására és minden oldalú segítségére tá­maszkodó vietnami népnek az eddiginél is erősebb visszavá­gásával találja magát szem­ben. A Varsói Szerződés tag­államai újra kifejezik készsé­güket, hogy — amennyiben a VDK kormánya ezt kéri — ön­kénteseket bocsátanak rendel­kezésére, és megállapítják: „a továbbiakban is teljes támoga­tást nyújtanak, és minden szükséges segítséget megadnak a testvéri szocialista ország­nak, a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak, a vietnami népnek — gazdasági és védel­mi eszközöket, technikát és szakembereket. Ezt a segítsé­get mindaddig megadják, amíg a Vietnami Demokratikus Köz­társaságnak, a vietnami nép­nek arra szüksége lesz az im­perialista támadás győzelmes visszaveréséhez”. Olyan nyilatkozat ez, amely­nek szavai mögött már eddig is tettek álltak: fogyasztási cikkek; gépek, gyári berende­zések, gyógyszerek és — nem utolsósorban — fegyverek és harci eszközök. Mindezeknek nem kis szerepük van abban, hogy a példátlan hősiességgel harcoló vietnami nép nemcsak eredményesen áll ellen a vi­lág legfejlettebb ipari bázisá­ra támaszkodó amerikai had­seregnek, hanem képes arra is, hogy defenzívába szorítsa Westmoreland ultramodern fegyverzettel rendelkező csa­patait. Az amerikai repülők­nek a VDK ellen folytatott lé­gi háború minden egyes nap­jáért nagy árat kell fizetniük: aligha választható el ez attól, hogy Hanoit és Haiphongot olyan hatékony légvédelmi be­rendezések és eszközök, olyan repülőgépek védik, amelyek a szocialista testvérországokból származnak. Azoknak tehát, akik az amerikai State Depart­ment irodáiban a következő napokban elemzik majd a szó­fiai nyilatkozatot, tudniuk kell: ez komoly figyelmeztetés. A Varsói Szerződés szocia­lista testvérországainak nyi­latkozata olyan időpontban született, amikor a hazafiak offenzívája a városokban, Dél- Vietnam területének nagyobb részén ragyogó eredményeket ér el. A pacifikálás, mindaz, amire a távozó hadügyminisz­ter, McNamara s az egyelőre még nem távozó főparancsnok, Westmoreland, oly büszke volt — füstbe ment, mítosznak bi­zonyult. Ezen az sem változ­tat, hogy az ország vezetői vál­tozatlanul háborús győzelem­ről beszélnek. S eközben nem látják, hogy olyan délibábos ábrándképeket kergetnek, amelyektől annál távolabb ke­rülnek, mennél közelebbnek vélik őket... Ök talán nem látják, nem érzik ezt — de az amerikai politikai életben s az Egyesült Államok szövetsé­gesei körében most az a fo­lyamat megy végbe, amelyet a nyugati sajtó „a tények gyöt- relmes átértékelésének” nevez. Kezdik már megérteni, hogy más idők járnak, s még az Egyesült Államok sem képes győzni azzal a néppel szemben, amelyet a függetlenség, a sza­badság, a szocializmus eszméi éltetnek, s amely a szocialista szövetségi rendszer testvéri se­gítségére számíthat. K. S. PÁRIZS Elkelt a NATO-palota A francia kormány 88 mil­lió frankért megvette az At­lanti Szövetségtől a párizsi volt NATO-palotát. A tényle­gesen kifizetésre kerülő vétel­ár azonban ennél az összegnél tíz százalékkal alacsonyabb, ennyivel járult ugyanis hozzá annak idején a francia kor­mány az építkezés költségei­hez. Az épületben az oktatás­ügyi minisztériumot helyezik el. BONN-PEKING Egymilliárd márkás kapcsolat Brandt nyugatnémet kül­ügyminiszter közölte, hogy ta­valy a nyugatnémet—kínai ke­reskedelmi forgalom értéke el­ső ízben meghaladta az egy­milliárd márkás szintet. A külügyminiszter kijelentette, hogy a kereskedelmi kapcsola­tok kedvező alakulása Bonn és Peking viszonyában politi­kai közeledést is eredményez­het. Brandt megjegyezte, hogy eddig azért nem kötöttek kü­lön kereskedelmi egyezményt Kínával, mert nem akarták ki­váltani más országok nehezte­lését. Autóbusz - 200 méteres szakadékban Huszonketten életüket vesz­tették és huszonketten megsé­rültek, amikor péntek éjjel a nyugat-törökországi Afyon kö­zelében egy autóbusz, amelyen főleg diákok voltak, kétszáz méter mély szakadékba zu­hant. Négy hónaposak a jugoszláv sziámi ikrek Egészségesek és jól fejlődnek az immár 4 hónapos jugoszláv sziámi ikrek. Mujo és Hali Baj- rami a fejüknél összenőve szü­lettek. Ma még nem tudják, mikor választják el egymástól a fiúikreket. A BELLE ISLE SZIGETI SÓBÁNYÁBAN bennrekedt 21 bányász holttestét megtalál­ták a bányába leereszkedett mentőosztagok. LAOSZBAN letartóztatták Graham Green író fiát. A Rudé Právo két cikke Pepich vezérőrnagy, a cseh­szlovák néphadsereg új poli­tikai csoportfőnöke cikket írt a Ritdé Právo szombati szá­mában. A cikkíró han,gsúlyoz­za: „A fegyveres erők kommu­nistáinak és más katonáinak túlnyomó többsége örömmel üdvözölte a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának legutóbbi plé­numán hozott határozatokat és haladó szellemű döntéseket”. A fegyveres erőknek, mint a politikai hatalom eszközének funkcióját — folytatja Pepich vezérőrnagy — objektíve a po­litikai fejlődés adott szakasza határozza meg. E szakasz érté­kelésében, különösen a múlt óv folyamán, dogmatikus tor­zítások történtek. A fegyveres erőknek a hatalom cérdesé- ben betöltött belső funkcióját olyan politikai vezetés körül­ményei között hangsúlyozzak, amely rendkívüli meghatalma­zásokkal rendelkezett a poli­tikai döntések meghozatala szempontjából és egyes szemé­lyek, valamint egy központi apparátus kezében összponto­sult, ugyanakkor viszont kor­látozva volt a választott párt­ós állami szervek befolyása. Cikke további részében Pe­pich vezérőrnagy rámutat azokra a hamis elméletekre, amelyek az utóbbi időkben je­lentkeztek és rendkívül ki­hangsúlyozták a hadsereg bel­ső funkcióját. A kommunisták joggal tették fel a kérdést: — folytatja Pepich — vajon or­szágunkon belül milyen erők ellen akarták irányítani a hadsereget ezek az újsütetű teoretikusok? Azok ellen, akik a hibák kijavítását követelik? A hadsereg kommunistái, pártszervezetei és pártpolitikai szervei határozottan elutasít­ják ezt az elméletet — hang­súlyozza a cikkíró. A Rudé Právo másik csikké­ben azt közli szombaton, hogy a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága teljes mértékben támogatja a párt akcióprogram-tervezetét. A bi­zottság hozzákezdett azon sze­mélyek ügyeinek felülvizsgá­lásához, akiket a párt részé­ről az ötvenes években, vagy később vád ért, vagy akiket elítéltek. A CSKP Központi Bizottsá­gának januári plénumán ho­zott határozatok értelmében az ellenőrző és revíziós bizottság kritikának vetette alá saját tevékenységét is. A jövőben a bizottság ügyelni fog arra* hogy ne sértsék meg a párt­munka, különösen pedig a párton belüli demokrácia nor­máit. Ami a párt részéről emelt igazságtalan vádak és igazság­talan büntetések felülvizsgá­latát illeti, a bizottság bizto­sítani fogja, hogy az ügyek felülvizsgálatát ne azok vezes­sék, akik részt vettek az ilyen igazságtalan cselekményekben. SALISBURY Kivégzések — presztízsokokból Ian Smith, a rhodesiai fe­hér telepes kormány vezetője a londoni Evening Newsnak adott nyilatkozatában kijelen­tette, nem tud kötelezettséget vállalni arra, hogy további ki­végzéseket nem hajtanak vég­re Rhodesiában. A salisburyi központi bör­tönben hat olyan afrikai van, akiknek kivégzését hétfőre tűzték ki. Mind a hatan poli­tikai jellegű váddal kerültek bíróság elé, kegyelmi kérvé­nyükről még nem döntöttek. Megfigyelők azonban nem sok reményt fűznek kérésük meg­hallgatásához. Smith már csak presztízsokokból is keresztül fogja vinni akaratát, az afri­kaiakat hétfőn az akasztófa alá viszik — hangoztatják. Jordániái tiltakozás az ENSZ-ben Tűzharc a Beisan-völgyben Az AFP kairói jelentése sze­rint pénteken az egyiptomi külügyminisztériumba kéret­ték azoknak az országoknak a nagyköveteit, amelyek tagjai a Biztonsági Tanácsnak. A diplomatákkal megismertették annak a tárgyalásnak a tartal­mát, amelyet az Egyesült Arab Köztársaság képviselői leg­utóbb Gunnar Jarringgal, az ENSZ közel-keleti megbízott­jával tartottak. New Yorkból arról ad hírt az AFP, hogy Jordánia ENSZ- delegátusa Izrael-ellenes tilta­kozást nyújtott be az ENSZ- hez. Jordánia amiatt tiltako­zik, hogy az izraeli hatóságok önkényesen száműzték Khati­sa hí hót, Jeruzsálem jordániai ne­gyedének volt polgármesterét. Bűnéül azt rótták fel, hogy ismételten tiltakozott a város arab negyedének bekebelezése ellen. Washingtoni hírében a Reu­ter arról informál, hogy az Egyesült Államok állítólag Iz­rael tudomására hozta: Wa­shington a megszállt arab te­rületeket — beleértve Jeruzsá­lem jordániai negyedét — to­vábbra is arab területeknek tekinti. Párizsi jelentésében a Reu­ter Abba Eban izraeli kül­ügyminiszter nyilatkozatát is­mertette. A nyilatkozat a lu­xemburgi rádió adáséban hangzott el. Korábbi „békefor­mulájához” híven Eban azt javasolta, hogy Izrael és az Egyesült Arab Köztársaság képviselői kezdjenek kétolda­lú tárgyalásokat. Az izraeli hadsereg szóvivő­je szerint a Jordán folyó part­ján a Beisan-völgvben szom­baton'kora hajnalban tűzharc volt izraeli és jordániai kato­nák között, amikor — mint az izraeli szóvivő állította — jor­dániai részről tüzet nyitottak izraeli katonákra, hogy fedez­zék „arab szabotőrök” mene­külését az izraeli csapatok ál­tal megszállt területről. A tűz­harc majdnem két óra hosszat tartott. Izraeli közlés szerint a harcban két izraeli katona megsebesült. 44. 0 A gróf sötét tekintettel nézett utána. A szanitéc jött elő oldalról. — Goromba fráter.. s — mondta a vörös. — Szóval maga szerint nincs re­mény? — kérdezte a szanitécet a gróf. — A doktor azt mondta, hogy ha még egy kicsit rázza a szekér, akkor meghal, mert vérömlése lesz ... — Nincs semmi esély, hogy meg­gyógyuljon? — Abszolúte semmi — legyintett a vörös, és előhúzott egy darab ke­nyeret. Nagyot harapott belőle. — Nyitva van egy ér, és nem záródhat be. Műtétet kellene csinálni, de itt nem lehet. ' — Köszönöm... — egy pénzdara­bot adott át a szanitécnak, és elgon­dolkozva továbbment. Galamb meg éppen tisztogatta magát, mikor jött az altiszt a sza­kaszhoz: — A partizánok között két tífu- szos van — hirdette harsányan. — Mindenki tisztogassa gondosan a ruháját, hogy féreg meg ruhatetű le­hetőleg ne legyen rajta, mert az ter­jeszti a nyavalyát. A fehérneműt mosni kell. Karbolos vizet ad a sza­nitéc. Fene egye meg, gondolta Galamb. Most nincs egy váltás inge. Ellopták a pimaszok. Na, mindegy. Ezt, ami rajta van, kimossa, amíg pihennek. Elő a szappannal! Kibontotta táská­ját, amelyben a holmija volt. De alig nyúlt bele, nyomban meg­lepetten ejtette a földre, hogy min­dene szétgurult. Ott volt az inge. A szép, színes inge, kissé gyűröt­ten, de ott volt a táskában. Halló! Ez aztán az öröm ... Nahát, igazán tisztességes orvgyilkosok. Mi­vel a viperának nincs rá szüksége, visszahozták a gyönyörű inget. Nagy örömmel bontogatta ki. És ekkor következett a másik nagy meglepetés: az ingből a földre hul­lott valami, koppanva. A karóra! A szép krokodilusos karóra, amit a kísértet úgy kért, és amit elloptak, itt van! Benne volt a megkerült ing­ben ... Csak éjfélkor indultak tovább. Most már igen közel lehettek Aut- Taurirthoz. A menetoszlopban felbomlott a szokott rend. Lehetetlenség volt ilyen útszakaszon fegyelmezni az embereket. Gardone kapitány, mint valami elolvadt viaszbáb ült a lo­ván, csak pálinka tartotta benne a lelket. Nem volt képes ellátni a tisz­tét. Finley hadnagy intézkedett he­lyette. A porban, melegben hetek óta me­netelő század embertelen feladatot végzett, és minden egyes katona utolsó erejét is elhasználta. Éjszaka a legénység szanaszét he­vert egy táborban, amelynek sem­miféle formációja sem volt, nem vették körül fallal, és aki akarta, az leverte a bardát, aki nem akarta, az csak úgy hullott a földre, és nyom­ban ájult álomba merült. Ezalatt elől egy acetilénlámpa fé­nyénél Latouret őrmester széttere­gette a térképet. A tisztek körülül­ték. Finley nézte az irányt, a vörös­sel jelölt megtett utat. — Lehet, hogy itt Agadir után, mikor megkerültük a kősivatagot, eltértünk néhány fokkal a helyes délkeleti iránytól. — Nem valószínű, mon adjutant — mondta Latouret —, mert akkor Bilmaóba kellett volna érnünk. Nem messze tőlük a vörös szani­téc egy lámpát tartott, és az ezred- orvos koffeininjekcióval élesztgette Gardone kapitányt. — Kitartunk tovább, délkeleti irányban — zárta le a megbeszé­lést Finley. — Félóránként adjanak jelt kék röppentyűvel, talán meglát­nak bennünket valamerről. Ezen a tengernyi níptelen földda­rabon valahol van egy apró helyőr­ség, mint a gombostű a szalmaka­zalban; ha nem bukannak rá hama­rosan, akkor végük. Hajnalodott. A szétterülő nap fé­nyénél a látóhatár legtávolabbi szé­léig az őrjítően egyforma, izzó sárga dombhullámok végtelenje fogta kő­iül őket. — De hát... Meddig megyünk még? — lihegte Gardone, jóformán alig tartva magát a nyeregben. Fin­ley a fogát szívta. — Azt hiszem, eltévedtünk ... Ezt megértette a kapitány. A ré­mülettől szinte leszédült a lóról. El­tévedtek a Szaharában? — Eh bien!... Sergant!... — ki­áltotta egy rekedt hang durván La- touret-re. — Minek menjünk? A mindenségit neki! Legalább dögöl­jünk meg békességben, hagyják le­feküdni az embert vagy leülni — Majd rádsózok még egy gölyó- szórót! Ostoba újonc. Estére megér­kezünk ... — Jól tudja, hogy eltévedtünk' Mondják meg becsületesen! Maga se hiszi, amit mond. (Folytatjuk) t A külügyminiszteri értekez­let megnyitása előtt az EGK bizottsága tartott ülést, amely­nek során megvitatták a bi­zottság által egynaposra ter­vezett külügyminiszteri érte­kezlet folyamán tanúsítandó magatartást. Ugyancsak rövid megbeszélést tartott a külügy­miniszteri értekezlet megnyi­tása előtt a három Benelux-or- szág külügyminisztere, hogy összehangolják álláspontjukat Az Európai Gazdasági Kö­zösség hat tagállamának kül­ügyminiszterei szombat dél­előtt Couve de Murville fran­cia külügyminiszter elnökleté­vel összeültek Brüsszelben hogy a tagállamok és a csatla­kozni kívánó négy ország — Anglia, Norvégia, Dánia és Írország — kapcsolatairól tár­gyaljanak. BRÜSSZEL A „hatok" ismét üléseznek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom