Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-08 / 57. szám
HIT jfccysi ^Mírlao I 1968. MARCH’S 8* PRNTKK Interjú egy váci szoborral Deákvár felé tartva, a modern lakótelep sarkánál már messziről észrevettem, amint rám tekint talapzatáról a kőből faragott fiatalasszony. Megálltam előtte, s tiszteletteljesen szóltam hozzá: — Megbocsásson, asszonyom, a zavarásért. Én nagyon tisztelem önt, mert télben, fagyban itt ül ezen a hideg kövön és várja a hazatérő férjeket — de így tétlenül? Mert megbocsásson, egy asszony hogyan tűrheti maga körül ezt a nagy rendetlenséget? — mutattam rá a körülötte heverő kőtörmelékre, a betontömbökre, árkokra, földkupacokra. — Most azt várja, hogy megsértődjem? — kérdezte a szobor. — Hát nem, én igazat adok magának, de szeretném, ha megértene. — Hallgatom, asszonyom. — Nézze, én mégis kőből vagyok. Csupán erre az egyetlen kifejező mozdulatra tettek képessé, hogy a karomat felemeljem, és távolba tekintsek. En nem tudok magam körül rendet csinálni. — Mégis, mióta van itt ez a rendetlenség? — Sajnos, az én kőagyam nehezen emlékezik, de ha jól sejtem, azóta már kétszer is átdideregtem a telet. Őszintén szólva, egy kicsit zavarban is vagyok a telep lakói előtt, mert már az idehelyezésem pillanatától kezdve bonyodalmakat okoztam. A szakembereknek ugyanis az volt a véleményük, hogy az Űrhajós utcába felvezető lépcsőt el kell bontani, mert amiatt én nem érvényesülök eléggé. A lakóbizottság viszont nem helyeselte, mert az nagyon sok pénzbe került volna, s különben is csak néhány éve építették a lépcsőt, a teleppel együtt. Végül is a szakemberek győztek, és megjelentek a munkások. Követ hordtak, alapot ástak, betonoztak, aztán a legnagyobb rendetlenségben itthagytak. — Ami pedig a várakozásomat illeti, ebben téved ön. En nem a hazatérő férjeket várom türelmetlenül, hanem — a telep lakóival együtt — a kőműveseket, akik végre valahára rendet teremtenének körülöttem. Mert — higgye el — egy nőnek borzalmas dolog maga körül áLlandóan rendetlenséget látni — még ha kőből van is. Nem tudott többet mondani Eáttam, kőszemét elöntötte a könny. Kovács István HOL TARTANAK? Épül az Autógyár szennyvízderítője A soroksári Dunaág halainak pusztulása sokszor emlegetett téma. A beömlő szennyvíz igen erős mérgező anyagot, fenolt tartalmazott, ami meggátolta a halállomány újratelepítését. A csomókban úszó kátrány és olaj bevonta a partszéleket és fekete sávot mázolt a növényzetre. Sok huza-vona, vita és tárgyalás után, 1959 végén elkészült a csepeli Papírgyár szennyvízgyűjtője, a Vörös Csillag Traktorgyár ipari vizét pedig a budapesti főgyűjtő csatornába kötötték be. Megmaradt azonban az egyik legerősebb szennyező centrum, a Csepel Autóéi ár, ahonnan a kis kapacitású ülepítőn és derítőn keresztül jelentős mennyiségű olaj, krómsav és ciánvegyületek kerültek a vízbe. Az 1/1966 FM—EÜM rendelet hatására, amely a vizek védelméről gondoskodik, 1967-ben az Autógyár is hozzáfogott a csatornahálózat és a szennyvíztisztító berendezés felújításához. Hol tartanak ma? Az eredeti tervtől eltérően két évvel előbbre hozták a ciánmérgezéseket megszüntető, ciántalanító berendezések építését, és így az év harmadik negyedében már működésbe lépnek. A központi szennyvíztisztító alapozási munkálatait elkezdték. A nyomócsövet, amely a megtisztított szennyvizet és csapadékvizet viszi a Dunába, már műszakilag átadták. Horváth László Fáklya A Szovjet Híradó szerkesztősége helyt adott olvasói kívánságának, megváltoztatta a lap címét. A folyóirat új címe: Fáklya. Az eddigi 24 helyett — 32 oldalon jelenik meg, ebből 10 oldal színes mélynyomással készül. Mindez természetesen növeli az előállítási költségeket, s ezért a lap új ára 3,— Ft. A felemelt oldalszám és a színes felvételek lehetővé teszik, hogy az olvasók több, érdekesebb olvasnivalóhoz jussanak, s egyéni kívánságaikat is jobban figyelembe vehesse a szerkesztőség. A kedvelt színes műmellékleteket ezután is megtaláljuk a lapban. Négyszemközt JÓ UTAT, KOLLÉGA! — EZT AZ ÜTSZAKASZT, a Nagyvárad tértől Monorig, nem is tudnám megmondani, hányszor kocsikáztam végig a negyven év alatt. Az biztos, hogy minden fát ismerek, mindegyikről tudnék mesélni olyan dolgokat, amiket csak mi ketten — ő meg én — tudunk. Az egyikre például néhány éve szabályosan felmászott egy osztrák kocsi. Néztem, amint kivágódák mellettem, mintha kergetnék, mire utólértem, már fenn volt a fán. Nem történt bajuk, mert az a legérGazdaságpolitika \ láthatatlan export Az idegenforgalom, amelynek néhány évtizeddel ezelőtt még csupán a tehetősebb társadalmi rétegek voltak részesei, napjainkban valóságos népvándorlási mozgalommá szélesedett: - földünkön évente mintegy 10 millió ember utazik külföldre s jövedelmének, keresetének egy részét ott költi el. Már ez az adat — az idegenforgalom tömegmérete — is utal arra, hogy a turizmus, az idegenforgalmi célokra elköltött pénz számottevő bevételi forrása egyes országoknak. Annál is inkább, mert a nemzetközi idegenforgalomból származó bevételek világ- viszonylatban ma már 13—14 milliárd dollárt tesznek ki. Azok az országok, amelyeknek különösképpen kedvezőek az idegenforgalmi adottságaik és felkészültségük — mint Olaszország és Francia- ország — évente több mint 1 milliárd dollár bevételre tesznek szert a turizmus, a „láthatatlan export” eredményeképpen. Még szemléltetőbben bizonyítja az idegenforgalom gazdasági jelentőségét: igén sok fejlett ipari ország — Franciaország és Olaszország mellett például Svájc és Ausztria is — az idegenforgalom valutabevételeiből fedezi — részben, vagy egészben — a külkereskedelmi árucseréHét évtized után... Befejező szakaszához érkezett a pécsi székesegyház monumentális épületének több éve tartó belső restaurálása. Hét évtized után húsvétra újból teljes szépségében pompázik az ország egyik legértékesebb műemléke. Búcsú a jegenyéktől A Balaton idegenforgalmának és a közúti közlekedésnek rohamos növekedése újabb „áldozatot” követelt. Balaton- füred és Tihany között, a közlekedés veszélyei és az útkorszerűsítés miatt, kivágják az évszázados jegenyefákat Néhány napja nagy.'teljesítményű gépek láttak' munkához és gyökerestül távolít] ák el a fákat Mintegy 50 óriás jegenyét már el is szállítottak az út mentéről. A jegenyesor folytatása, amely a tihanyi félsziget vízpartját övezi, továbbra is érintetlen marad és védettséget élvez. ié lehetővé a nemzetközi idegenforgalmának megsokszorozódását. (Az idegenforgalomból származó bevételek egyötödét a Balatonon az alig kéthónapos üdülési szezonban „termelik ki”.) A korszerű vendéglátás és a növekvő idegenforgalom feltételeinek megteremtése természetesen nemcsak nemzetközi turisztikai forgalmunk fejlődését s a devizabevételek gyarapodását szolgálja. Eltekintve néhány speciális létesítménytől — mint például a Budapesten most épülő Duna Intercontinental Hotel s a kizárólag külföldi valutáért árusító üzletek — a fejlődés előnyeit elsősorban mi magunk élvezzük. Igaz, például, hogy ma már évente mintegy 200 000 külföldi rendszámú gépkocsi jár közutainkon, ám a jó utakra a hazai gépkocsiállománynak is — s nemcsak hét végi kiránduláshoz, hanem utas- és áruszállításhoz — szüksége van. Az ősi városok arculatának fiatalítása, a műemlékek felújítása, a megfelelő üzlet- hálózat, a kulturált kereskedelem és vendéglátás, az idegen- forgalmi nevezetességek civilizált állapota és környezete nem csupán idegenforgalmi érdek; mindez másmilyen szempontból — városfejlesztés, kommunális ellátás — ugyancsak legidőszerűbb teendőink és feladataink között szerepel. Idegenforgalmi felkészültségünk növelésének követelménye végeredményben azoknak a feladatoknak a megoldását sürgeti, amelyek életkörülményeink közvetlen javulásának is fontos összetevői. Garamvölgyi István dekesebb, hogy ezek a kerge vezetők a legtöbbször megússzák, mintha őrangyaluk lenne. — Én mindig óvatosan vezettem, mert az ember, amikor a volánt markolja egy autóbusznyi ember életét tartja a kezében. Jól emlékszem, az egyik karácsonyon mégis majdnem baj lett. Olyan volt az út, mint a tükör. Faros kocsival jártam. Már mikor kihoztam, reggel, éreztem: nehéz út lesz. Csúszkált, alig tudtam egyenesben tartani. Elhagytuk Vecsést, amikor a kocsi megperdült, és szánkózni kezdett az út széle felé. Ilyenkor minden vigyázatlanság bajt okozhat. A lényeg: óvatosan visszafogni a kocsit, mert csalt egy meggondolatlan mozdulat — és az isten meg nem állítja. Az utasok nem vettek észre semmit, azt nem láttáik, hagy rólam a hidegben csurog a víz. Akkor éreztem életemben először, hogy fáj a szívem. Lementünk az útról, a kocsi csúszkált egy kicsit, de megállt. Szóltam az utasoknak, hogy szánjanak ki, nem megyünk tovább. Aztán leültem az árok szélére és vártam — darut —, mert nekünk a kocsit soha nem szabad elhagyni, azért mi felelünk, ahogy mondani szoktam: Isten és ember előtt — AHOGY OTT ÜLTEM, olyan látványban volt részem, amit életemben nem felejtek el. Jöttek a mazsolák — mi a maszekokat hívjuk így — úgy, mintha a kis kocsik részegen merészkedtek volna ki az útra. Pörögtek, mint a búgócsiga — mert, ahagy az előbb mondtam, olyan volt az út, mint a tükör. Az igazság az, hogy abban az időben istenkísértés volt útra kelni. Annak legalábbis, akinek nem muszáj, — Tudtam, mennyi bajt okozhat a csúszós út, mégis muszáj volt nevetni a ficánkoló kis kocsikon. Felálltam, hogy kimegyek az út szélére és elterelem a busz környékéről őket, alig hogy lépek egyet, kimegy a föld alólam. Arra eszméltem, hogy iszonyúan szaggat a fejem. Itt, hátul igen megütöttem, mert esés közben elvesztettem a sapkát és csupasz fejem vertem be a jeges betonba. — Sokat tudnék még mesélni, mert negyven év az hosszú idő. Most kezd elszokni a kezem a volántól. A szivem kezdte. A pilóták legtöbbjének rossz a szíve. — BÜCSÜT MONDTAM A VOLÁNNAK. De ha buszt látok, mindig intek a vezetőnek, és azt mondom magamban: jó utat, kolléga! Deli Mária KÁROMKODJUNK? Tisztelt közvélemény! (Csajok és fejek!) Javában folyik a vita a Nagyvilág című folyóirat hasábjain arról, hogy az irodalmi nyelvben megengedhető-e az ocsmány, drasztikus, trágár kifejezések használata avagy sem. A vitáról megemlékeztünk már lapunk hasábjain, de én nem is ehhez a vitához szeretnék hozzászólni. Szeretnék egy újabb vitát javasolni. Fordítsuk meg a dolgot. A Nagyvilág vitája az Irodalom oldaláról közelít az Élet felé, én viszont javaslom azt, hogy közeledjünk az Élet oldaláról az Irodalom felé. Ha a módszerben megállapodtunk, adjuk meg a vitaalapot. Vitapartnereimnek (a csajoknak és fejeknek) felvázolok három kis beszélgetést O A beszélgetés egy községi tanács elnöki irodájában zajlik. Újságíró: És nem tudják meggátolni ezt? Tanácselnök: Ugyan kérem, az emberek ... nak ránk! O A beszélgetés egy nagyüzem szakszervezeti bizottságán zajlik. Újságíró: És mit tudnak tenni? Szakszervezeti titkár: Nem tudunk mi semmit tenni, ha egyszer a rendelet ilyen .. .r! Bocsánat! A harmadik beszélgetést már vázolni sem merem, mert az egyetlen mondatban, amely a hanyag ügykezelésre vonatkozik, több lenne a pont, mint a szó. S ezen a ponton az újságíró el.. ..... .-3 T.r . J A n r, n r* * * ’ 1 A jában nem azt kéne-e megvizsgálni, hogy mikor és hol használhatók, nem az irodalomban, de elsősorban az életben a drasztikus kifejezések? Sokszor vetik ugyanis az újságíró szemére, hogyan merészeli az információt, interjút adó hivatalos személyek szavait eltorzítani?! De mit tenne akkor a nyilatkozó, ha ilyen esetekben is ragaszkodnánk ahhoz, amit elmondott, s szó szerint írnánk le?! Azt hiszem, irodalmi nyelvünket forradalmasítaná ez a módszer. Rájönnénk, hogy eddig milyen körülményesen, milyen finomkodóan fogalmaztunk, s mennyivel egyszerűbben véleményt nyilváníthat az ember pro vagy kontra, ha káromkodik egy jó nagyot. S képzeletemben már felsejlik a boldog jövő. Egy vezércikk, amely így kezdődik: ........... Egy országg yűlési felszólalás, amely így kezdődik:.........Hát nem lenne s zép és egyszerű? Tisztelt közvélemény! (Csajok és fejek.) Irodalmi folyóiratunk, azt hiszem, nem véletlenül indított vitát arról éppen most, hogy beengedhető-e az irodalmi nyelv szép kapuján a trágárság. Ugyanis ez a vita nagyon is időszerű. Időszerű azért, mert a trágár kifejezések szerepe megnövekedett a köznyelvben. A trágárságok kiléptek a korcsmák ajtaján, kiléptek a baráti társaságok zárt köréből, betörtek az élet valamennyi területére, és ma már ott tartunk, hogy mint példánkban is jeleztem, hivatalos , szervek hivatalos embezik nyilatkozataikat. Az okok, azt hiszem, nyilvánvalóak. Egyrészről abban keresendők, amiről a Nagyvilág egyik cikkírója is beszél, hogy „a mostanában hangadónak mondható nemzedék alaposan belekerült a második világháború embertelen ocsmány helyzeteibe, ahol a stílus sem volt fennkölt. Megmaradtak amellett, s ezt vette át az ifjabb nemzedék”. Másrészről ennek a káros és nevetséges tendenciának okait abban látom, hogy az utolsó évtizedben a hivatali szellem egészségesen megváltozott, ami kifejeződik a nyelvben is, egyre kevesebb azoknak a nyilatkozóknak a száma, akik valami merev, magyarnak semmiképp sem mondható, üres nyelven fecsegnek. De az oldódás, úgy látszik, egyben káros következményekkel is jár, mert sokan úgy vélik, akkor közvetlenek, ha borsos kifejezésekkel tűzdelik mondataikat. Lehet, hogy nekik van igazuk, Lehet, hogy a közvetlenség és életszerűség egyetlen kifejezési lehetősége valóban a trágárság. Nem tudom. Ezért fordulok önökhöz, tisztelt közvélemény (Csajok és fejek). Ha úgy ítélnék, hogy én vagyok a prűd, a vaskalapos, a múlt századi, akkor ezentúl szívesen közlöm cikkeimben az ez idáig a nyelv más kifejezéseivel helyettesített szavakat is. Kérem, döntsék el a vitát. Ugyanis két meggyőződés között vergődöm: tudom, hogy lépést kell tartanom a korral, de azt is tudom, hogy ezt nem mindig szabad megtenni! forgalom mérlegének deficitjét. Az idegenforgalom „nagyhatalmainak” és centrumainak tekintendő országokéhoz képest Magyarország nemzetközi idegenforgalma még szerény méretű, bár ma már a mi nemzetközi idegen- forgalmunkat is a modem népvándorlás méretei jellemzik: az elmúlt évben csaknem 2,5 millió külföldi turista járt hazánkban s csaknem 1 millió magyar állampolgár utazott külföldre. Aktív bekapcsolódásunk a nemzetközi idegenforgalomba az utóbbi esztendők eredménye. Alig fél évtizeddel korábban — 1960- ban — még csupán negyedmillió külföldi turistavendége volt az országnak, azóta tehát megtízszereződött a számuk. Érdemes a turisták tranzitforgalmára utalni: 1967-ben, miközben 2,5 millió külföldi turista hazánkat választotta úticélul, további csaknem 2 millió turista Magyarországon keresztül közelítette meg útiprogramjának végállomását. Az említett adatokból kitűnik, hogy a szocialista és nyugati országokkal bonyolódó idegenforgalmunk egyenlege aktív: a bevétel átszámítva 1 milliárd forint, ami nemcsak a magyar turisták külföldi utazásaihoz nyújt devizafedezetet, hanem kismértékben az ország fizetési mérlegét is javítja. Az idegenforgalom fejlesztésének legfőbb gazdasági előnye kétségkívül az, hogy az ország devizabevételeit növeli. A nemzetközi turizmus fellendítésének természetesen nélkülözhetetlen feltételei azok a turisztikai adottságok — mint például nálunk a Balaton, Budapest világváros jellege, az egyes városok, városnegyedek különleges és történelmi arculata, a gyógyvizek, a népművészet, a műemlékek, amelyek vonzzák a külföldieket. A fejlett idegenforgalomhoz mindemellett a korszerű „infrastruktúra”-vendéglők, szállodák, utak, javító és szol- \ gáltatóhálózat — legalább any- nyira nélkülözhetetlen feltétel, i mint a legszebb táj, az évezredes műemlék vagy a múzeumi mügyűjtemény. Az idegenforgalmi természeti; és táji adottság, valamint az: adott terület kulturáltságának, i fejlesztésének kapcsolatát: szemlélteti a „magyar tenger” i nemzetközi idegenforgalmának elmúlt esztendőkben növekedése. 1958-ban a balatoni szállodáknak és szálláshelyeknek; mindössze 12 300 külföldi vendégük volt, 1966-ban pedig már negyedmillió, 1958 óta az i állam 2,4 milliárd forintot for- i dított a balatoni beruházások- I ra — közművesítésre, ivóvíz-1 ellátásra, csatorna- és útépí-1 tésre, szálloda- és üzletháló- I zatra, fejlessztésre. Csakis ez j — töobi között a mintegy 5000 i új, illetve részben í 'újított! szállodai férőhely, a 4j 000-es j befogadóképességű camping- ] hálózat, a magánosok mintegy! 60 000 férőhelyet létrehozó be- ! ruházásai. az új éttermek, \ straacnurdők, üzletek és szó- j rákon éhelyek, a kölcsönzők, a! benzinkutak és szervizek, egy- \ szóval a Balaton arculatának ! megszépítse, fejlesztése — tét-!
