Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-06 / 55. szám

1968. MÁRCIUS 6., SZERDA 3 Rendelet az állami és társadalmi szervek biztosítási szerződéséről A Magyar Közlöny 18. szá- j n~k meg a költségvetésből, mában megjelent kormányren­delet értelmében április 1-től ugyanakkor az állami vállala­Helyiipar A létezés gondjai megszűnik ak állami vállalatok kárainak a költségvetés tértié­re történő rendezése. Ettől kezdve a vállalatok tűz-, betö­rés-, valamint gépjárműszava­tossági kárai többé nem térül­Ha talmas üvegtáblák alkot­ják az épület oldalát, olyan, mint egy hatalmas akvárium. Annak idején, amikor fölavat­ták a váci MÁVAUT-pályaud­vart, joggal nevezték modern­nek, mutatósnak. Azóta egy kicsit megkopott. Ez természe­tes. Ami nem az: az akvárium­ban hínár ütött tanyát. Délután öt. Az épület előtti kocsiállásokból egymás után indulnak a csuklósok, a far­motorosok, no, meg a régen selejtezésre érett öreg „pléh- ládák”. A hangosbemondó kor­rekt tájékoztatást ad, itt, a váróteremben mégis alig hal­lani. Táskarádiók bömbölnek, teljes, tehát fülsiketítőén torz hangerővel. Zár a tenyérnyi pultot jelentő büfé; három ka­patos atyafi hangos szentsége­léssel méltatlankodik. Közé­pen mutatós pálma, az egyik farokban is meghúzódik egy. Ennyi a reprezentáció. A leve­gő kék a füsttől, ez az épület is, mint annyi más társa, szel­lőztethetetten. Piszok van, de nem a taka- rftatlanságé. A forgalommal nincs arányban a „takarítóka­pacitás”. Zsúfolt a terem, du­gig teltek a hamutartók, per­cek alatt féltucatra rúg azok száma, akik könnyed mozdu­lattal hajítanak el cipősdobozt, mert valami áláztatta, lepedő- nyi csomagolópapírt, almacsut­kát, s három fiatalember teli szájjal vihog, amikor egy idő­sebb asszony spárgát csinál a talpa alá került csutka miatt. Hétköznap délután. Ahogy mondani szokták; tizenkettő égy tucat. © Háromkor, amikor először benéztem, már verték a blat­tot. Most fél hat; ugyanazt csi­nálják. Három férfi, a legidő­sebb negyven körül, a másik kettő alig túl a húszon. Mellé­jük állok, a pálinkabűztől ne­héz körülöttük a levegő. Az egyik fiatal fölnéz: — Mi van, rpus? — Semmi. — Beszáll? Kösz, de nem. — Erre az idős: — Akkor menjen a francba, ne csinálja itt a föltűnést. tok, a trösztök, a közös válla­latok, valamint a társadalmi szervek vállalati formában gazdálkodó szervezetei önkén­tes vagyonbiztosítási szerződé­seket köthetnek az Állami Biztosítóval. A szomszéd asztalnál szemé­be csúszott kucsma alatt öreg paraszt horkol. Mellette nagy kerek kenyér, kopott, spárgával erősített fülű akta­táskája nyitva, átázott, véres papírból hús kandikál kifelé. A szomszéd széken középkorú nő horgol, az ábra alapján té­tován mozognak ujjai, el-elté- veszti, ilyenkor bosszankodva rázza a fejét, rábök ujjával az ábrára, s a lefejtett szemeket újrakezdi A pálma tövébe hú­zódó székeken szerelmespár; ők is itt voltak már háromkor. A Duna-parton csípős a szél, hideg a pad, itt legalább ... s a busz? Egyszer indul majd az övéké is, ha egyáltalán arra várnak. © A bejárati, szárnyas ajtó mellett halk hangon kínálja pálinkájá.t egy viharkabátos férfi. Kisüsti... kisüsti... suttogja, s ha kuncsaft akad, diszkréten elvonulnak az épület mellett, az illemhely felé. Nem nagy a forgalma. Szemben itt a bisztró, a sör­től pirosarcú pógárok onnét térnek meg ide némi hangos­kodásra, hogy azután negyed­óra múlvi újra a bisztrót cé­lozzák meg. Négy farmemad- rágos fiatalember járja körül a termet, s egy-egy magányos nőnél próbálnak szerencsét, körülfogják, nyerítésbe átcsa­pó röhögésük hallatszik csak, s néhány perc múlva az ál­dozat feláll, odébbmegy, lehe­tőleg középkorúak közelébe. Amikor „ledolgozták” a ter­met, kikötnek egy piros kabá­tos lánynál, aki újságot olvas. Kiveszik a kezéből, idétlen- kednek, a lány igyekszik úgy tenni, mint aki levegőnek né­zi őket, végül is elunja, föl­veszi a csomagját, kimegy a váróteremből. A négy fickó mellettem csörtet el, s hallom, ahogy az egyik azt mondja: Hajtsunk utána, mert itt már csak csontvázak vannak... Mennek hát a lány után, akit végül is szem elől vesztek, eltűnik a kocsik között Négy ember kezében látok újságot, könyvet senkiében nem. Igaz, nem is nagyon le­hetne olvasni itt. Mert alig tűnik el a négy fiatalember, A Pest megyei Építőanyag- és Szerelőipari Vállalat fő­profilja a mészégetés. Kemen­céi negyvenezer tonna meszet tudnának előállítani egy év­ben, de csak 32 ezer tonnát termelnek. Pedig majdnem minden évben megtörtént ed­dig, hogy az építkezéseknek ebből a nélkülözhetetlen alap­anyagából kisebb-nagyobb mértékben hiány volt Vajon mi az oka annak, hogv a megyei tanács vállala­ta mégsem használja ki teljes termelési kapacitását, miért áll kihűlve kemencéinek je­lentős része? A kérdés most, az új gazdasági mecha­nizmus bevezetésének első évében, különösen időszerű, hiszen a vállalatok önállósá­ga egyben megteremti a sza­badabb, kötetlenebb értékesí­tés lehetőségeit is. — Igen, ez így van, meg­szűnt a központi elosztás, idén már közvetlen szerződések alapján szállítunk megrende­lőinknek, a TÜZÉP-nek, az építővállalatoknak, a taná­csok házkezelőségednek — mondja Szabó Lajos, a válla­lat igazgatója. A mész ára is szabad lett, azonban felső határát csak az szabja meg: milyen a kínálat, mennyiért kapható a piacon. Ám az önállóság a nyereséges gazdálkodást is feltételezi: a vállalat régi, elavult kőke- mencés üzemei pedig tonnán­ként 300—350 forint többlet- költséggel képesek csak a meszet gyártani. két másik bukkan elő. Ugyan­az a szisztéma. Sorra látogat­ják a húsz körül levő női korosztályt, tolakodásuk elől megadó és megszokott sóhaj­jal állnak fel az érintettek, s mennek néhány asztallal to­vább. Végül is a két botcsi­nálta Casanova beül a kártyá- zókhoz, percek múlva már kiadósakat húznak a legidő­sebb férfi páLinkásüvegéből. Hat múlt. A kártyások or­dítanak, mert összevesztek va­lamin az „újak” meg a „ré­giek”. öreg bácsi érdeklődik nálam, mit kezdhetne bajá­val, mert hogy elhagyta a csomagját. Mire válaszolnék, már továbbállt, akkor látom, dülöng, lökdösi a székeket; részeg. Két piszkos, sáros mű­bőrkabátos lány jön be, leül­nek a fal mellett, szoknyájuk semmit nem rejt, de így is akar­ják ... Percek múlva eltűn­nek, de az ajtón kívül meg­várják, amíg a két férfi, akik­kel már itt benn egyességet kötöttek, utoléri őket. Lottót kínál valaki, oda sem nézek, majd tökmagot árulnak, két kéregető kislány jön be, csak a kezüket nyújtogatják, nem szólnak egy szót sem. Időnként föláll egy-egy em­ber, s kifelé indul, de percek múlva már más ül a széken. Itt , úgylátszik mindig van utas, ha buszra nem is száll. A pálinkaárus eltűnt az ajtó­ból, de most már három tár­saság Is zsugázik. Az asztalon palackos sörök sorakoznak az egyik csoportnál, szorgalma­san emelgetik is az üvegeket. Fél hét. Sötét van, az égen már csillagok ragyognak, itt semmi nem változott. Böm­bölnek a rádiók, csattog a kártya, a sörszaggal pálinka­bűz keveredik, megtetézi a cigarettafüst. Űjabb unatkozó s ismeretségre vágyó tizen­évesek tűnnek fel... Felülök a pesti buszra. Az akvárium üvegablakai mögött sziluetté válnak az emberek. Mint amikor a valódi akvá­rium régóta nem tisztított vi­zében egyforma árnnyá lesz­nek búvóhelyet adó növények s sötétet kereső halak. Mészáros Ottó — Hiába a szabad ár — ilyen drágán nem lehet elad­ni —, magyarázza az igazgató. — Ezért tartjuk zárva a verő­cei üzemünket és Piliscsaba- Jászfálun is szünetel a terme­lés a régi, drága kemencék­ben. Tavaly még, s előtte évekig, állami dotációval pótolta vesz­teségét a vállalat, idén már a saját lábán kell megállnia. Hogy ez sikerüljön, nagy erő­feszítéseket tesznek. A pilis­csabai új, másfél éves és a solymári égetők termelését az első negyedre biztosították, de a csökkentett kapacitás 60 százalékát már a második és harmadik negyedévre is lekö­tötték. — Furcsa helyzetben va­gyunk. A verőcei üzemből el kellett engednünk máshová a dolgozókat, ugyanakkor Pilis- csabán, amely egymaga 24 ezer tonnát termel évente — állandó munkáshiánnyal küz­dünk — folytatja legnagyobb gondjukkal Szabó igazgató. Pedig a kereseti lehetőségek jók, o bérek két-háromezer forint között mozognak, a teljesítményektől függően. A mészkőbányákban 48, az égetőknél 40 óra a heti munkaidő. Igaz, a bányákban nagyon nehéz a munka: rob­bantás után 7—8 kilós kala­páccsal törik az emberek a mészkövet és kézzel rakják a csillékbe. Az egyetlen megol­dás: meg kell szüntetni a ne­héz fizikai munkát. Már ké­szül a komplex kőtörő-osztá- lyozó, rakodógépekkel ellátott berendezés terve, értéke mint­egy 8 millió. A vállalat saját erejéből 4 millióval járul hoz­zá ehhez a fontos beruházás­hoz. Ha elkészül, a nehéz testi munka teljesen megszűnik Pi­liseid bin. — Talán meglesz a jövő év középére —, reménykedik az igazgató. Ez azonban a gondok egy részét oldja csak meg. A ke­mencéket jelenleg szénnel fű­tik, ami nem biztosítja az ál­landóan szükséges, egyenletes hőfokot. — Olajtüzelésre kell átall­nunk. A berendezés költségei gyorsan megtérülnek, mert az égetők nagyobb hatásfokkal termelnek majd. És olcsóbban, ehhez kevesebb ember szük­séges. 1969-ben ezt is szeret­nénk megvalósítani, idén el­kezdjük a műszaki előkészüle­teket. De még így sem lesznek ké­szen a beruházásokkal. Jelen­leg a kibányászott mészkő mintegy 30 százalékát nem tudják felhasználni, a három- kilenc centiméter nagyságú kő kárbavész. Üjabb kemencékre lenne szükség, apróbb szem­csés égetőkre, ez az egész mésztermelést olcsóbbá tenné. Márpedig ez a legfontosabb: minél olcsóbban, gazdaságo­sabban termelni. Közhelynek tűnhet, hiszen húsz éven át jelszó volt. Ma azonban, a re­form által teremtett bonyolul­tabb körülmények között, ha­tása közvetlenül megmutatko­zik a vállalatok gazdálkodásá­ban. Szabó János érzi is a nagy felelősséget: — Most már minden forint számít —, mondja. — Az ön­költség nekünk létkérdésünk, ettől függ, meg tudunk-e áll­ni a saját lábunkon? Ide kívánkozik még az, ami állandóan visszatér egész be­szélgetésünk alatt. Mégpedig a kihasználatlan, elavult terme­lőberendezések, főként égető­kemencék ügye. Mostantól, évenként 900 ezer forint esz­közlekötési járulékot kell fi­zetni utánuk. Ezenkívül a kar­bantartásuk, állagmegóvásuk is pénzbe kerül. Hiába igyekeznek más termelési ágakat; a be­vált hidroglobus szerelést nö­velni a törpevízművek komp­lex építésével, vagy új üze­mükben a festékpaszta-gyár- tást bevezetni. Igen, hiába lesznek ezek gazdaságosak, egy ilyen kis — évi 34—37 milliós — vállalatnál, nagy mértékben befolyásolja, terhe­li az eredményt, a sok haszná­laton kívüli termelőeszköz. — Verőcén nem tudunk többé meszet termelni, hiszen a közelben a DCM évi 125 ezer tonnás modem mészége­tőt épít. Gondolkodunk rajta, mit tegyünk ezzel az üzem­mel, hogyan hasznosítsuk? A betonelemgyártás látszik a leg­jobbnak, itt van a Duna-oarton az olcsó kavics és Vácott a cement. Igen ám, de akkor is meg­maradnak Verőcén, Piliscsa- bán és Solymáron az összesen 8 milliós értékben nyilvántar­tott, elavult berendezések. Csak egyetlen megoldás mu­tatkozik: kiselejtezni, leírni mindent. — Higgye el, átokként nehe­zedik ránk —, mondja kese­rűen Szabó János. — Csak abban reménykedem, hogy fe­lettes szervünk, a megyei ta­nács vezetői segítségünkre lesznek. A reményt, a kívánságot magam is teljesen jogosnak érzem. Mert olyan úszónak tűnik most ez a kicsi, de fon­tos vállalat, akire a startnál súlyokat aggatnak, úgy küld­ték vízbe, s emiatt indokolat­lanul rosszabb lehetőségekkel versenyezhet. Meg kellene a kölöncöktől szabadítani. Hetesi Ferenc Pál Pest megye általános isko­lás tanulóinak képző-, foto- és iparművészeti kiállítását nyitják meg Vácott már­cius 9-én. Az egyhetes tár­laton a Magyar Úttörők Szö­vetsége Pest megyei elnök­sége és a megyei tanács mű­velődési osztálya által meg­hirdetett művészeti pályá­zatra beküldött legjobb ké­pek szerepelnek majd. Az első selejtezők az Is­kolákban megrendezett ki­állítások. Az itteni értékelés szerint Legérdemesebb képek, kis­plasztikák, fotók stb. utaznak Vácra. A pályázók négy té­ma közül válogathatnak, de mind a négyet is feldolgoz­hatják egy-egy műben. Áb­rázolhatják, tetszés szerinti formában megjeleníthetik a Nagy Októberi Szocialista A lakosság jobb informálására: Eligazító- tájékoztató irodák A tanácsok végrehajtó bi­zottságainak nagyobb része sok jó kezdeményezéssel, hasznos újítással járult hozzá a lakosság ügyes-bajos dolgai­nak gyorsabb elintézéséhez. Több városi tanácsnál úgynevezett eligazító iro­dát szerveztek. Az itt dolgozók felvilágosítják a hozzájuk fordulókat, hogy egy-egy ügyben melyik szerv az illetékes és milyen iratok beszerzésére, vagy eljárásra van szükség kérelmük elinté­zéséhez. Soron kívül fogadják a választók érdekében fárado­zó országgyűlési képviselőket és tanácstagokat. Javaslatai­kat, kérelmeiket nyomban na­pirendre tűzik. A Pest megyei Tanács tit­kárságán az országos pél­da nyomán máris vizsgál­ják a lehetőségeket, hogy a panasziroda átszerve­zésével hogyan alakíthatják ki a tájékoztatás új formáit. Gondolnak arra is, hogy új, célszerű eligazító táblák útján könnyítsék meg a megyei ta­nács, valamint a járási-városi tanácsok székházában a gyors tájékozódást. Forradalom eseményeit, nép­hadseregünk életét, és ké­szíthetnek portrét — élmé­nyeik alapján — a dolgozó emberről. A kiállított művek ifjú al­kotói szintén Vácott, március 16-án vetélkedőn vesznek részt. A különböző feladatok meg­oldása során összemérik fan­táziájukat, rajzkészségüket, kompozíciós elképzeléseiket, a kérdések nyomán, képzőművé­szeti tájékozottságukat. Akik közülük is a legtehetségeseb­beknek bizonyulnak, azok részt vesznek júniusban a megyei úttörő képzőművé­szeti szaktábor munkájában, Szentendrén. A kéthetes tá­borozás alatt találkoznak Is­mert szentendrei festőkkel, szobrászokkal, s az ő irányítá­suk mellett dolgoznak majd. A PÉCELI VEGYESIPARI KTSZ A LAKOSSÁG ÉS A KÖZÜLETEK SZOLGÁLATÁBAN! GYORSAN • OLCSÓN • GARANCIÁVAL: — Bútorok, kárpitos termékek, berendezések — Díszes vaskapuk, kerítések, drótfonatok — Villamossági belső szerelési munkák, villanymotorok tekercselése — Elektromos munka- és háztartási gépek — Tv-k, rádiók, erősítő berendezések SZERELÉSE, JAVÍTÁSA, KÉSZÍTÉSE — Méretes cipők készítése, javítások — Férfi és női fodrászat — Kozmetikai tanácsadás rendelés RÉSZLEGEINK: KÁRPITOS, CIPÉSZ, NŐI FODRÁSZAT, KOZMETIKA P é c e I, Kovács u. 2. BÚTOR, Pécel, Körút 4. VASIPAR, Pécel, Pesti u. 21. VILLAMOSSÁG; TV, RÁDIÓ, HÁZTARTÁSI GÉP Pécel, Szemere Pál u. 21. FÉRFIFODRÁSZ, Pécel, Baross u. 8. PÉCELI VEGYES KTSZ PÉCEL Maglódi út 3. A ráckevei Járási Javító és Szolgáltató Ktsz kiskunlae- házi központjában évente négyezer pár futballcipőt ké­szítenek. Sok olyan újítást is alkalmaznak, amelyek to­vább növelik termékük minőségét. Hínár az akváriumban Házi kiállítás — képzőművész tábor Pályázat diákoknak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom