Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-30 / 76. szám
4 ""^Círiap 1968. MÁRCIUS 30., SZOMBAT Mivel tölti szabad idejét az ifjúság? Tanácskozott a KISZ kulturális fóruma Fiatalok jöttek össze Vácon a Lenin úti párt- és tömegszervezetek háza nagytermében a napokban. Diákok, üzemi fiatalok küldöttségei mellett a párt és a tanács képviselői, iskolai és kollégiumi igazgatók, politikai szemináriumvezetők és sokan mások is eljöttek a tanácskozásra. A KISZ Vác városi bizottsága kulturális fóruma tanácsJ0 Tavasz az Allatkertben A fókának már melege van A „hattyúk tava” kozott azzal a céllal, hogy a legilletékesebbek, a fiatalok, a tanulók és az ifjúmunkások vitassák meg az itt élő több ezer fiú és leány problémáit, a szabad idő *5' kulturált eltöltését, ^ a művelődési és a szórakozási lehetőségeket. ^ Nagy Sándor tartalmas re- <5 ferátuma őszintén beszélt ar- 8 ról, hogy mi történt 1964-et § követően, amióta a KISZ Köz5 ponti Bizottsága megalkotta a $ szabad idő hasznos eltöltésére s vonatkozó ismert határozatát. A váci csaknem nyolcezer KISZ-korú fiatalból ^ 4380-an tagjai az ifjúsági szövetségnek. $ Nem közömbös, hogyan élnek, ^ mit csinálnak üzemen és isko- ^ Ián kívül ezek a fiatalok. Di6 csérendő az olyan kezdemé- ^ nyezés, mint a DCM KISZ-bi- Szottságáé, amely akcióprogra- 5 mot dolgozott ki — az alap- 8 szervezetek elképzelései alap- § ján — a fiatalok hasznos fog- S lalkoztatására. S S Másutt, mint például a Hir- | adástechnikai Anyagok Gyá- § rában, élénk a sportélet. A ha- ^ gyományokkal rendelkező ké- ^ zilabda sportág számos fiatalt ^ köt le. A Váci Kötöttárugyár ^ viszont a klubélet elevenné té- ^ telénél haladt nagy tempóban ^ előre, pedig sok nehézséget | kellett áthidalniuk. ^ Elmondta Nagy Sándor azt !*• ^ az üzemek vezetőinek sem í közömbös, S % hogy fiataljaik szabad estéiket ^ hol és milyen körülmények ^ között töltik. Mégsem hasz- ^ nálják ki sok helyen a kínál- ^ kozó lehetőségeket, így az if- ^ júság egy része gyakran cél $ tálán csavargással tölti szabad ^ idejét. ^ Számok bizonyítják a fiatalok olvasási kedvét. S § A gépipari technikum nővén' | dékei közül 120 tanuló tagja a ^ városi könyvtárnak. A gimná- ^ ziumban opera- és színházlá- ^ togatásokat szerveznek. A TIT | segítségével találkozott a váci ^ fiatalokkal Jobbágy Károly $5 költő, Veres Péter író, Túróczi | Judit úszóbajnoknő és Csapodi ^ Verő botanikus. A bírálattal ^ sem fukarkodó beszámolót § élénk vita követte. 5! (p. r.) Aki a polgáriból kimaradt József Aifílára emlékeztek Monoron A község ösztöndíjasa — Vendégük József Etelka A monori Magyar Királyi Általános Polgári Fiú- és Leányiskola 1917—18. évi értesítőjében, a II. osztályosok névsorában „kimaradt” jelzéssel szerepel egy kisfiú neve, József Attiláé. Életrajzában ez a három hónap csak ritkán szerepel, a monoriak számára mégis becsesek ezek az adatok. A monori József Attila Gimnázium ezért alakította meg a József Attila Emlékbizottságot a község és járás vezetői, valamint az iskolák részvételével. Első jelentős kezdeményezésük a József Attila emléknap, amelyet tegnap rendeztek Monoron. Az emlékbizottság tagjai hónapok óta azon fáradoztak, hogy minél tartalmasabb, változatosabb, élményben gazdagabb programmal tegyék emlékezetessé ezt a napot. Délelőtt az iskolákban, üzemekben József Attiláról szóló megemlékezések hangzottak el. Selyem dobozban vártak kiosztásra a József Attila emlékplakettek, amelyeket a bizottság minden évben annak az általános iskolai, illetve gimnáziumi tanárnak, valamint 1—1 általános iskolai, valamint gimnáziumi tanulónak ítél oda, akiket — a költő népszerűsítése mellett — munkájuk és emberi magatartásuk méltóvá tesz erre. Az általános iskolákban és a gimnáziumban azonban másért is izgultak á tanulók, hiszen az emlékbizottság pályázatára beérkezett munkákat a monori üzemek felajánlásaiból vásárolt könyvekkel jutalmazták. A Monori Községi Tanács — mint ezt Kupecz Ferenc tanácselnök elmondta — kétévenként havi ötszáz forintos ösztöndíjat ad egy-egy olyan monori gimnazistának, aki eddigi tanulmányai során kiváló eredményeket ért el, s ; közösségi munkája, magatartása, politikai állásfoglalása kifogástalan, magyar irodalomból kitűnik és tanulmányait egyetemen folytatja. Jó lenne, ha a járás más községei is csatlakoznának a kitűnő kezdeményezéshez, hiszen így talán éppen a legkiválóbbak közül marad ki valaki — a gimnázium tanulóinak nagy része ugyanis nem monori. A díjakat a monori művelődési otthonban megtartott díszünnepségen osztották ki. Az ünnepségen részt vett József Etelka, a költő nővére is. Az ünnepség előtt mindenki megtekinthette a gimnázium varrodájában rendezett József Attila emlékkiállítást. „A kisgyermek, ki voltam, ma is él még” — írja egyik felnőttkori versében József Attila. Erre a kisgyermekre és a későbbi nagy költőre emlékeztek. Az emlékbizottság abban a reményben készült az ünnepre, hogy ezután mind többen és többen érzik majd magukénak a költőt és a kisfiút, akit talán, míg ott járt és élt, észre sem vettek a mai öregek. Szálai Katalin HOL SZORÍT A CIPŐ? Kocséron is, Nagykőrösön is. A kocséri iparcikkboltban évekig cipőt is árusítottak. Ki tudja, miért, a kocsériak nem nagyon vásárolták, a forgalom olyan alacsony volt, hogy a fogyasztási szövetkezet szakemberei kénytelenek voltak az árusítását megszüntetni. Ahogy lenni szokott, ezután hirtelen kereslete akadt a cipőknek. Most a fogyasztási szövetkezet közgyűlésén tette szóvá Antal Domokosné, hogy sürgősen engedélyezzék a mindennapi munkához szükséges cipők árusítását. Közben kiderült; bizony sokba kerül egy-egy cipő, ha azt Nagykőrösön vagy Cegléden kell megvenni. A cipők tehát helyben kellenek. Különösen tavasszal, amikor a gyerekek hamar szétrúgják a cipő elejét. Egy megoldás adódott, hogy a nagykőrösi áruház ezentúl a saját készletéből biztosít a kocséri boltnak megfelelő számú és minőségű munkacipőt. A forgalom adja majd a választ, hogy az árusítást hogyan lehet bővíteni. Még egy feladat vár az áruház cipőosztályára, amit ugyancsak a küldött- gyűlésen tettek szóvá. A divatcipők beszerzésén túl a szakemberek gondoljanak az öregekre is, akiknek már fájós a lábuk s kényelmes, puha cipőre lenne szükségük. ígéret hangzott el ennek orvoslására is. T. P. Szerettük télen a káposztát! Április elején érkezik a fóliás saláta Ujhagyma, rétek a piacon — nyújtózó csírájú burgonya a házikamrákban: a természet megújulásának kétségbevonhatatlan jelei. De ezt jelzik a frissen készült aktahai- mok is a Szövetkezetek Értékesítő Központjában — ismertebb néven a cegléd járási MÉK-ki rendeltségen. A megkötött szerződések az idei, sőt már a jövő téli ellátásra engednek következtetni. Az adatok megnyugtatóak. A raktárakban fogyóban van a piacra szánt burgonya. Ha nem lesz elegendő az új érkezéséig, pótlást hoznak arról a területről, ahol még bő- viben akad raktáron. Az itt tárolt burgonya egy részét most ipari exportra, az NDK-ba szállítják. Káposztából hamarosan két vagonnyi lengyel import érkezik: hiába volt jó a termés, úgy látszik, ezen a télen „nagyon szerettük” a káposztát, többet vásároltunk, mint amennyi a terven felül is jól feltöltött raktárban volt. A többi zöldféléből kitart a készlet az újig. Az almacsutka A..' < ^v0ny fiatalember ott állt a cipőgyár egyik műhelyének sarkában, szorongásokkal telve, mégis bátran, mert a cél, mely ide hozta, nem hagyta, hogy visszatorpanjon. Egyébként úgy érezhette volna magát, mint egy oroszlánbarlangban, hiszen ötven vagy talán száz nő tettvett a teremben, varrógépszerű alkotmányok előtt, bőr- és ragasztószagban. Köztük egyedül ö a másnemű, s ráadásul abból is csak egy ilyen vékony, majdhogynem nyesz- lett példány, amilyenre ő sikeredett. Valami fűződének vagy minek mondták ezt a műhelyt, amikor bevezették, és magára hagyták, amint azt a vállalat vezetőjétől kérte: hallgatni akarja a könnyű gépek szapora kattogását, az egybeolvadó, értelmetlen zörejeket, meg a lehajtott fejű nők pajkos nevetéseit, csendülő kiáltásait, fel-felszökellő jelhangjait, a titokzatosan mozgó futószalag szinte zajtalan monotóniáját, az egyetlen szívvé zsugorait terem mágikus lüktetését, hogy élete főművéhez, holnap vagy holnapután, mindezt felhasználhassa majd. Már hetek óta lázban ég, mintegy félálomban, az egzaltált ihleteitség irányítja minden tettét, mozdulatát, az alkotás lendülete' veti őt erre-ar- ra, tépázza meg még éjszakáit is: nagy szimíóniáján dolgozik, a Munka-szimfónián, melyre most mindent feltett. Már eddig is volt néhány sikere, noha fiatal még, és a kritiku- tok szerint még nem bontakozott ki &. teljes tehetsége. Lehet, hogy igátok van. Most azonban talán sikerül, tini eddig mindig kisiklott az ujjai ülői, kiillant a füléből; sikerül birtokába venni valami nagyot, valami rgészet: sikerül művet létrehoznia. A cél érdekében néhány hete gyárakat látogat, noha a látogat szó nem fejezi ki azt, amit valójában cselekszik, hiszen jobbára lehúnyt szemmel jár-kel a hepehupás gyárudvarokon és a változatosnál változatosabb műhelyekben, hogy a fülén keresztül beléáramló hangok hegedűk, dobok, fuvolák hangjaivá alakuljanak át és hangjegyekké varázs- lódjanak. Hirtelen gyenge ütést érzett a bal karján. Mintha könnyedén kéz érintette volna meg. Kinyitotta a szemét. Könyékhajlatában egy almacsutka csücsült, egy friss, most lerágott almacsutka, elmosódott rúzsfoltokkal, és apró fogacskák még langyos bemélyedéseivel, szemérmetlenül... Valamilyen vezető oeosztású, kövérkés hölgy lépett hozzá, magyarázkodni kezdett, és felháborodottan te- kintgetett maga köré. — Hagyja csak — szólt félálmából kikászmálódva a fiatalember. Aztán kesernyésen hozzátette: — Talán nem is almacsutka ez, hanem Ámor nyila. Hosszúkás ujjaival megpöccintette a váratlan ajándékot, az leperdült a földre, és begurult egy gép alá. Kissé rövidlátó szemével végigfürkészett a sorokon. Vajon melyikük dobhatta? Az a kis szőke, ott, a végén, aki előrelazult haja mögé bújva csakúgy pukkadozik a nevetéstől? Vagy az a komoly fekete ott, középen, aki kihívóan, szinte vágva néz a szeme közé? Vagy az a bánatos, hideg és gőgösnek látszó barna ott, aki úgy tesz, mintha mit se látott volna?... Izgalom szikrái kezdtek pattogni benne, jóleső borzongások futottak át gerincén. Hátha tényleg Ámor nyila repült belé? Hátha tényleg így akarja tudtára adni valamelyikük, hogy tetszik neki? Micsoda szárnyakat kapna a szerelemtől, istenem!... Vajon melyikük lehetett? Elültek a kuncogások, újra rend lett a műhelyben. Ö még ott állt egy darabig, esetlenül, tétován és szomorún is, hiszen a tettes nem jelentkezett. Tehát csak gúnyt űztek vele, megcsúfolták. Egyre jobban elborította a szomorúság, elkomorodott. Persze, persze, kinek kellenék én a kopaszodó fejemmel és a hórihor- gas alakommal, kinek? — Vissza a zenéhez! — parancsolt gyorsan magára, hogy megnyugodjon, elfelejtse ezt a kellemetlen bán- talmat. S már újra csak magnókészülékére, már újra csak a hangokra figyelt. Ekkor valaki valóban megérhvrette a karját, éppen ott, ahová előbb az almacsutka esett. — Látjuk, szétfeslett oldalt a cipője. Vegye le, megtűzzük egy pillanat alatt — hallotta valakinek a hangját. Feleszmélt. Idős nő állt előtte, olyan korú, hogy az anyja lehelne. Szelíden, únszoló-kérlelő tekintette] mosolygott és mutatott a cipője felé. — Dehogy, dehogy. Nagyon köszönöm _ mentegetőzött elpirulva a fiatalember. — Majd, ha ráérek, megjavíttatom. — No, ne szégyellje magát, vegye csak le. Ne utasítson vissza — ún- szolta tovább az asszony. — Nem, igazán nem, egyébként is már mennem kell — vált még pirosabbá a másik, aztán tényleg megindult a kijárat felé. A szomorúság, az elkeseredettség meg lépésről lépésre enyhült benne, végül egészen elpárolgott belőle. — Lám, mégiscsak rendes emberek, becsülnek, jó érzéssel vannak irántam — motyogta. Elmosolyodott. Elképzelte magát, amint zokniban toporog a széles műhely sarkában, mozgatja a nagylábujját, és a sok nő mind rajta nevet. Ezt roppant komikusnak találta. S már kezdte bánni, hogy nem hagyta magát rábeszélni. Tovább maradhatott volna közöttük. Mert akárhogy is történt, jól érezte magát odabenn. És a zene? Igen, a zene! Ezt az epizódot feltétlenül beleszövi, lágy lesz, pajzánkodó, meleg hangokkal teli ez a rész. Futó lépéseket hallott maga mögött. — Ne haragudjon — fújta ki magát egy fiús hajú, miniszoknyás, karcsú lány, amint utolérte. — Én hajítottam el az almacsutkát, és most a többiek rámtámadtak, követelték, jöjjek maga után, kérjek bocsánatot. Ügye, nem haragszik? Nem akartam megbántani, csak én mindig ilyen játékos kedvű vagyok. A fiatalember a kezét nyújtotta. A lány megszorította, s már futott is vissza, egyszer se nézett hátra, csak a műhely ajtajából egy pillanatra, alig észrevehető óvatossággal. A fiatalember bódultán ballagott kifelé a gyárkapun. Mindenféle furcsa érzés hullámzott benne. Levert volt, de valahogy emelkedett hangulatú egyszerre, szomorú is, meg jókedvű is, szinte a pillanatok váltakozásaival. Délután fél háromkor pedig, a műszakváltás után, ott ácsorgott a gyár előtt, és egy papírzacskót nyújtott át a kilépő fiús hajú, miniszoknyát viselő, karcsú lánynak. A zacskó piros, elsőosztélyú jonatánalmákkal volt tele. — A Kati m£g majd karriert csinál — mondta epésen egy lány a barátnőjének, ahogy nézte őket, amint beszélgetésbe merülve befordultak a sarkon. — Legközelebb, ha egy idegen férfi belép a műhelyünkbe, én is hozzávágok egy almacsutkát, esküszöm. Polgár István A központtal megkötött szerződések után az első primőrszállítmányok előreláthatólag április első tíz napjában befutnak a telepre. A nagykőrösi Rákóczi Tsz-bői várják az első fóliás salátát. Ebből különben 450 ezer fejre szerződtek a tsz-ek. Az időjárás kedvez a salátának: régen kötöttek ilyen nagy mennyiségre szerződést. A szezonban 3 és fél millió fej salátát várnak ide, zömét a nagykőrösi térségből. Meleg- | agyi saláta a körösi Hunyadi- j bői érkezik- Április elején | megkezdik a primőr retek rendszeres szállítását is. Fóliás zöldpaprikából 2 millió 60 ezer darabra kötöttek szerződést. A szezonban pap- j rikából mintegy 198 vagon- I nyit szállítanak a környező I tsz-ek. Ujburgonyából 28 vagonnyit kapnak majd, korai fejes káposztából pedig 600 : mázsát várnak a kirendeltség j raktárai és árusítóhelyei. Épül a győri tv-torony A jó idő beálltával isimét hozzáláttak a Győr határában épülő televíziós torony betonozásához. A csúszózsaluzással készülő torony a következőkben naponta átlagosan 5 méterrel magasodik, míg eléri 78,5 méteres magasságát. Erre épül majd a 20 méter magas acélszerkezetű antenna. A győri televíziós torony a nyugati mikrólánc egyik állomása lesz, Bécset köti össze a magyar fővárossal.
