Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-29 / 75. szám
nsr hegyei 1968. MÁRCIUS 29., PÉNTEK Ha a lakosság is segít, több lenne a’ 3300 méter A Monori Községi Tanács ez évi járdaépítési terve, László István elnökhelyettes tájékoztatása szerint, összesen 3 ezer 300 méter. A járdákat ott építik, ahol azok az orvos, iskola vagy óvoda sármentes megközelítését biztosítják. Eszerint betonjárdát kap a Táncsics utca bal oldala, az orvosi lakásig. Ez a 400 méter tulajdonképpen a megkezdett rész befejezése lesz. Négyszázötven métert tesz ki az az útszakasz, amely a Kálié esperes utcában az országúiig terjed. Ugyancsak a már megkezdett szakaszt fejezik be a Luxemburg utcában, a még hátralevő 250 méter megépítésével. Betonjárdát kap a Madách utca egyik oldala és folytatásként a Táncsics utcát bekötő kis köz. Ez orvosolja a telepi kisiskolába járó gyermekek szüleinek panaszát. Betonjárdát kap a Kossuth Lajos utca, a Súgván úton át az óvodáig terjedő szakaszon, valamint a Vörös Hadsereg út a Petőfi utcai kereszteződéstől az Ady Endre útig, és a Mátyás király utcai kereszteződéstől a Ságvári utcai szakaszáig. A községi tanács vezetői szeretnék, ha a lakosság megértéssel fogadná azt a törekvést, amely szerint a kijelölt utcák lakosai vállalják magukra a négyzetméterenkénti munkadíjat Ez az összeg további, másutt is szükséges betonjárda megépítését tenné lehetővé. Találkoztam boldog cigányokkal is JUGOSZLA V FILM A filmet Jugoszláviában, a Vajdaságban forgatták, és tavaly mutatták be. Elnyerte a cannes-i nemzetközi fesztiválon a zsűri különdíját és a filmkritikusok díját. Az azóta világhírűvé vált színes, szélesvásznú alkotást nálunk most kezdték vetíteni. Nehéz megfelelő jelzőket találni ennek a filmnek a jellemzéséhez. Olyan érzéseket, indulatokat kavar a nézőben, amelyek ereje könnyen elsodorhat magának a műnek az értékelésétől. Ha átengedjük magunkat a jogosan együttérző felháborodásnak, akaratlanul is az Európában, közöttük a népi demokráciákban élő cigányok sorsáért való felelősség marad meg bennünk, amikor elhagyjuk a nézőteret. Mert nem egyszerű játékfilm éz'. Bár a történet, a cselekménysorozat emberi tartalma önmagában is feszültséget, drámát teremt a két alkotó: Alexandar Petrovic forgató- könyvíró, egy személyben rendező és az operatőr, Tomislav Pinter munkája nyomán. Mégis a film a dokumentatív szociográfia bizonyító erejét sugározza. Hozzájárul ehhez az is, hogy néhány kiváló, hivatásos színész: Bekim Feh- miu (Bora), Gordana Jovano- vic (Tissa), Mija Aleksic , (a pópa) kivételével, a szereplők mindannyian cigányok és önmagukat adják, saját életüket élik a filmben is. íme röviden a tartalom: Bora, a fiatal, markáns férfi, idősebb asszonyával, gyerekeivel a városszéli putrisoron él. Libatollat vásárol a parasztoktól, de keresetét mulatozásra, kártyára, nőkre költi. Beleszeret a telepen élő gyönyörű fiatal lányba, Tiszába. Egyik nap megszökteti, és egy részeges pópánál házasságot köt vele, sőt első éjszakájukat is a házában töltik. Másnap hazaviszi Tiszát, s ott él a régi putriban a két asz- szonnyal. Ám nem sokáig: Tisza elszökik Belgrádba. De ott is csak a városszéli viskókban találhat helyet. Hazaindul, autóstoppal. A német teherautósofőrök meggyalázzák, összerugdossák, s utána kidobják az útmenti árokba. Megalázva tér haza mostohaapja házába. A dráma itt izzik forróvá: Bora érte megy, s az ősi törvények szerint késsel küzd meg szerelméért. Az apát megöli, s bűntudat nélkül tünteti el tetemét a folyó jege alá. De a társadalom nem veszi figyelembe a cigányok természetes törvényeit: a gyilkost keresik. Borának bujdosnia, menekülnie kell. Ennyi a történet, de ennél sokkal több a film. Címét, amely egy régi népdal refrénje, minden jelenete, minden kockája, az eredeti felvételek, a cigányok életének a realizmuson is túllépő naturalista bemutatása — megcáfolja. Nincsenek boldog cigányok — mondja a film, mert elsősorban régi, évezredes, a társadalom fejlődését még külsőségeiben sem követő életmódjuk, szokásaik, kilátástalan nyomorúságban, elmaradottságban tartják őket. S hiába minden: a putrikból kitömi nem lehet. Tiszából, a gyönyörű fiatal lányból Belg- rádban is csak utcaseprő vagy csak utcalány lehet, de az is csak a legalacsonyabb szinten. Nincsenek, nem lehetnek boldog cigányok — mondja a film, mert a saját korlátaikon túl, a faji előítéletekkel fertőzött emberek is akadályozzák őket abban, hogy boldogok legyenek. Nagyon igaz, s ezért nagyon kegyetlen film ez. Hctesi Ferenc Pál Alapanyagok forradalma a textiliparban Váci termékek - szófiai kiállításon Gazdag gyártmányfejlesztési program a Kötöttárugyárban Két napig ládákat szegeztek, szállítóleveleket írtak a Váci Kötöttárugyárban. Hatnyolc reprezentatív termékükből mintakollekciót állítottak össze, amely képviseli majd legnagyobb textilüzemünket a Szófiában megren*- dezésre kerülő kiállításon. Simó Pál, az üzem főmérnöke, viszont a napokban tért haza Lipcséből. A magyar könnyűipari delegáció tagjaként töltött két hetet a vásárvárosban. Textilipari újdonságokul ismerkedett, külföldi szakemberekkel folytatott hasmos tárgyalásokat. Világviszonylatban a textilipari alapanyagok forradalmát éljük, s ez a gyártástechnológiában is kemény versenytempót diktál, valamennyi partner számára. Ez késztette a váci üzemet is arra, hogy részletes gyártmányfejlesztési programot dolgozzon ki 1968-ra. Ennek kialakításánál figyelembe kellett venni, hogy a fejlesztés és a korszerűsítés során részben saját konfekciós részlegük ellátását biztosítsák, részben pedig növeljék az eladásra szánt kelmék választékát. — Mit kap a piac a közeljövőben a Vád Kötöttárugyártói? — Szintetikus fonalakból és cérnákból lakástextilt, bútor>- huzatot, autókárpitot. Most folynak a színes — mintás és csíkos — kelmék gyártási kísérletei. Ezeket az anyagokat a Május 1. Ruhagyárnak továbbítják feldolgozásra. Bővítik 1968-ban a felsőruházati áruféleségek választékát. i A fürdőruha- és campingnad- ! rág-újdonságokat láttuk a leg- | utóbbi szakmai bemutatón. Az I év első negyedében beérke- ! zett Multiloch körkötőgépet Laminált kelmékből saját konfekcionálásra új árucikkeket mintáznak. Interloch gépeiken , , ... ,. _ , . pulóverek és férfiingek kel- es a mar szemelő Tomkins méivel kísérleteznek, a pofi- Sépd szintén a kelmemintáza- észter fonal és a kisebb rugal- sok, kísérletezések szolgálatá- masságú nyers és színes fona- j ba állították, lak felhasználására. 1 <p. r.) Nemcsak a fiatalok Három brigád kezdte9 mindenki csatlakozott Akció a cipőgyárban A minap, mielőtt megkezdődött a három tucat varrógép monoton kattogása a hosszú munkateremben, röp- gyűlést tartottak a 31-es tüzö- de asszonyai, lányai a Ceglédi Cipőipari Vállalatnál. A szalag vezetője, Kernen ezés Pálné tette a javaslatot: Csatlakozzanak a fiatalok a vietnamiakat segítő ak- $ előhoz. szervezzenek vasárnapi mű- *5 szakot, melynek keresetét erre | a célra fordítanák. — Igen ám, de miért csak a $ fiatalok? — szóltak közbe az $ idősebb asszonyok. így aztán § úgy módosult az ötlet, hogy $ elmaradt a vasárnapi műszak, helyette a szalag minden tagjai* S nál tartunk. Az idei évre tervezett 460 ezer pár gyermekcipőt minden bizonnyal időre elkészíthetjük. Az üzemi együttes nemcsak a kampányokban, hanem a mindennapi munkában is megállja helyét ZEBEGÉNY a Füred—Almádi-Siófok útvonalon A Balatonon minden jel arra mutat, hogy az idén a szokásosnál hamarabb kezdődik meg a vízi kirándülószezon. A MAHART siófoki műhelyében már az utolsó simításokat végzik a téli idényben felújított hajókon, s azok sorra futnak ki próbaútjukra. A tavi hajósok az idén két új vízi járművet vesznek át A balatonfüredi hajógyárban épül a harmadik nagy testű balatoni komp, amely a főszezonban kapcsolódik be a tihanyi révforgalomba. A Dunáról vezénylik a tóra a 350 személyes Zebegényt, amely a Füred—Almádi—Siófok vonalon teljesít majd szolgálatot. A tavasz első napjaiban kipróbálják azt az URH-rádió- láncot, amellyel a hajókat „dirigálják” majd. A rádiókap- csólatot 12 kikötő és 3 hajó között építették ld. Több kirendeltség kapott új készülé- ket. A Balatonon már két menetrend szerinti járat közlekedik. . ''sssssssssssrssssss&sssjvssssrssssssssr/ssfsssssssy'/sssssssssssssssssssArssrsssssjrrrsssz Bárányok a húsvéti tepsiben 64 birka eltart egy családot A nagykőrösi országút mindkét oldalán legelnek a bárkák. A kisbárányok kétségbeesett bégetéssel szaladgálnak az egyik oldalról a másikra. Az út szélén tempósan ballag Petrák Pál juhász, Rigó és Bogár társaságában. A gazda parancsol, a két puli pedig dolgozik. Megállók, a fiatal juhásszal beszélgetek. — Érdemes-e „maszek” juhásznak lenni? — Érdemes — válaszol. 64 anyaállatom van és 60 kisbá- rányom. — S ebből meg lehet élni? — Meg. Nem panaszkodhatunk. Évente 50—60 ezer forintot hoznak a konyhára a birkák. Két hét után eladom a kisbárányokat a kecskeméti piacon. A hírős városban nagyon szeretik a báránypecsenyét. Közeledik a húsvét is. Tepsibe kerülnek. — És Kőrösön? — Tudja fene, itt unszolni kell, pedig 15 forintért adom kilóját, jó is a húsa, meg nem is drága. Ez mindig az első pénz az esztendőben. — Mind eladja? — Mind! Egy „maszek” juhász nem nyújtózkodhat a végtelenségig. Ma már korlátlanul legeltetni sem lehet. Aztán hodály is kell, takarmány, szóval jobb, ha eladom a bárányokat. — És utána? — Jön a tejpénz. Körülbelül napi 30 liter tejet szállítok a gyűjtőhelyre. Jó ára van a tejnek, literenként 6 forint. A fejési szezon áprilistól eltart szeptemberig. Ez is szép summa. Utána jön a gyapjú, 80 forintjával kilója. Így aztán összejön a pénz. Negyed- magammal élek, az Alsófüzes dűlőben. Igaz, hogy van kiadás, de hol nincs? — Nem lenne jobb a termelőszövetkezetben, már csak a nyugdíj miatt is? — Apám is megélt ebből, tisztességgel felnevelt bennünket. örököltem a mesterséget a birkákkal együtt. Fiatal vagyok, jólesik a függetlenség. Hogy mi lesz később, azt majd az idő meghozza. (fehér) egynapi fizetését ajánlja $ fel. $ Amikor ezt a többiek meghal- § lottók, nyomban csatlakoztak ^ és a hivatalnokok is bekap- ^ csokid tak az akcióba; Kemenczésné elmondotta, S hogy a tűzőnőik három brigád- § ja, a Tyereskova, a Sólyom és ^ a Március 15. brigád, nagyon^ összetartó együttes. A másik ^ üzemrésszel igyekeznek együttműködni, egymás mun-^j kaját segíteni. Mindig túltelje-^ sítik a napi tervet, az előírt^ nyoicszáz pár felsőrészen fe-1 lül harminc-negyven párral ^ több kerül ki a kezük alól. — A tüzöde jó munkája is § hozzájárul ahhoz, hogy ter- ^ veinket lemaradás nélkül tud- juk teljesíteni — erősítette § meg a műhelyben elmondotta- ^ kát a gyár főkönyvelőnője. § s — Gyermekcipőink minő- § sége sokat javult. A múlt év végén, gyártmá- ^ nyaink 85 százaléka volt elsői osztályú, ebben a negyedév-S ben pedig már a 89,5 százalék- S A főváros legszebb virágoskertjében a Margitszigeten a tó szomszédságában a játszóteret ülőpadkás körtámfallal veszik körül. A kőfaragók már nyári tempóval dolgoznak Kutyabajom En a kutyákkal mindig pórul jártam, pedig majdnem úgy indult a dolog, hogy jó barátságba keveredünk. Azzal kezdő-, dött, hogy egy jó barátom, ajándékba kapott egy farkaskölyköt. Iskolatársak voltunk Jóskával, gyakran körülugrándozott, még simogattam is, de egyik napról a másikra akkorára nőtt, hogy tízéves jómagam alig volt nagyobb nála, s ekkor már hiába bizonygatta Jóska barátom, hogy ez a vad ugatás a szeretet jele, én szívesebben vettem, ha vastag ajtó választott el minket egymástól. Történt egyszer, hogy együtt sétáltattuk Cézárt. Ahogy így mentünk Jóska megkért; amíg bemegy egy üzletbe fogjam meg a pórázt. Megfogtam. Cézár eleinte rendesen viselkedett, s én is jól éreztem magam, mert aki csak arra járt, megállt egy pillanatra, s dicsérte a szép állatot, hát hogyne vállaltam volna szívesen, hogy Cézár az én tulajdonom. Büszkeségem nőttön nőtt, mindaddig, amíg a másik oldalon fel nem tűnt egy kutyahölgy és Cézár elindult feléje. Amíg lassan ment, tartottam erősen, de aztán futásnak eredt, s már ő vezetett engem, nem én őt. Ezzel aztán vége is szakad a dicsőségnek, elengedtem a pórázt, s azóta sem vállalok kutyasétáltatást ... Ez a Cézár különben elbánt velem még egyszer, méghozzá alaposan. Akkor már kamasz voltam, s Jóska barátomnál készültünk dolgozatírásra. A szemben levő ház ablakában meg-megjelent időnként egy hosszú, barna hajú kislány, s olyan csudabarátságosan nézegetett felém, i hogy bele is pirultam a visszaintegetés- be. Egy idő után azonban támadt valami bizonytalan érzésem, s benyitottam a szomszéd szobába, amelynek ablakai ugyancsak a kislány felé néztek. Amit láttam aztán, attól véget is ért nyomban bimbódzó szerelmem. Cézár barátomat találtam ugyanis az ablakban: két mel- ső lábával felkapaszkodva ugatta az utcát, s így nem volt nehéz kitalálnom, kinek szólt a kislány kedvessége ... Talán ezért sem lett belőlem kutyabarát, de ez lehet az oka annak is, hogy azóta bizonyos tisztelettel figyelem négylábú barátainkat. Néha azonban elkap valami lázadásféle, ez történt legutóbb is, amikor egy kertes házhoz hozzátartozott egy kutya. Mindegyik derék házőrző jól tudta a dolgát, mert egyik sem ugatott tovább, csak addig, amíg a saját portája előtt jártam. Így adtak tovább, mondhatom így is, szájról szájra, Az egyik különösen magas kerítés mö- göt nagy és különösen hangosan ugató kutyát találtam. Vonított, vicsorgott, s úgy kísért végig, mint egy rablógyilkost. Na, megállj, gondoltam, miután még egyszer meggyőződtem a kerítés tartósságáról, s közelebb léptem a rácshoz, menet közben rugdostam, s mit is tagadjam, visszaugattam, visszavicsorítottam a derék házőrzőre. Csak ez kellett a kutyának, úgy morgott, ugatott, hogy éreztem, nem sok maradna meg belőlem a kerítés nélkül. És ekkor történt a tragédia. Még a vér is belémfagyott, ahogy észrevettem, egyszercsak minden külön bejelentés nélkül véget ér a kerítés. Nincs tovább. Frissen épült házhoz tartozott, s úgy látszik még nem fejezték be. Megmenekülésemet kutyaértő ismerőseim később azzal magyarázták, hogy kötelességtudó házőrzővel volt dolgom, aki miután elhaladtam a portája előtt, már ugatásra sem méltatott, rohant vissza a kerítés másik végéhez, s várta a következő vendéget... Egyszer esett csak meg velem, hogy egy kóbor kutya balgán a nyomomba szegődött. Ellágyultam a megtiszteltetéstől, felvittem a lakásomba, húsz deka párizsit tettem elé, meg egy fél rúd csabai kolbászt, de a kutya körbeszaglá- szott a lakásban, s utána rámemelte tekintetét. „Bocsánat, de tévedtem” —, mondták a fényes kutyaszemek, s ezután már rá se hederftett a párizsira, a kolbászra: méltóságteljes járással kivonult az előszobaajtón. Másnap a szomszédoméknál láttam viszont. Ott is maradt náluk, pedig azok csak csontot adtak neki. Talán mégsem volt igaza Petőfinek abban, amit a kutyákról és a farkasokról írt? ★ U. I. Ahogy befejeztem ezt a kis írást, a jól végzett munka örömével mentem le a szerkesztőség klubjába. Az egyik teremben aprócska tacskó ugrándozott az asztalok között, barátságos volt mindenkihez, egészen addig a pillanatig, amikor engem észrevett. Megállt, csaknem megdermedt, aztán vad, csaholással nekem rontott. Két kezemet emeltem a magasba a megadás jeléül. A jelenetet harsány nevetés kísérte, s én szomorúan ismertem el még egyszer a fent már leírtakat ... Benedek B. István
