Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-27 / 73. szám
«sf literei ^tfírlao 1968. MÁRCIUS 27., SZEROA M ■ imáig ott állt az ablakban. Friss volt a nap, ahogy így tavasszal szokott, az asszony szőkesége meg visszatükrözte. Ügy állt ott, mintha valakit várna. Mindig úgy áll, de úgy is megy, meg úgy is sepreget. A szemetet is úgy szedi, gumikesztyűben jószagú- tisztán, de mindig úgy. Nagyon szereti a gyerekeket, a férjével kettesben él. Drága, habóé pongyolákban nyit ajtót az örökös zavargóknak, mosolygó szomorú r sággal, s ilyenkor egy pillanatra gazdag melegség árad a szobákból és nagy-nagy csönd. Hajszínekben akarja oldani életét, ezért egyszer rőtvörös, máskor barna, szőke vagy fekete. Rengeteg ruhája jólszabot- tan mutogatja almaérett asszonyi- iágát. Anni, a házmester Lengyelországból kék bébiruhát hozott és kicsi paplant — aztán mikor hosszú idő után árkos szemekkel kijött a kórházból — eladta. Akkor előr ször a szobákban reménytelenségre meredt a csönd. Rengeteg, tiszta munkája lázasabb lett és szeme égőbb. Ákombá- kom betűkkel írta a hirdetőtáblára: Függönytisztítást vállalók! Azóta fehér könnyű tülfüggönyök szállnak körülötte a konyhából a szobába, a szobáiból a konyhába, a konyhából... Még szerencse, hogy ilyenkor csengetnek, a háztartási gépekért jönnek, Hiszen kölcsönzőt is nyitott. Kötést is vállalt. Egyhangú a kötőgép zenéje, de áttöri a fehér álmokat. Ha a gyermekkocsi-tároló ban matat, olykor találkozik huncut nagy gyerekszer mekkel, szaladó apróságokkal. Ilyenkor a be nem axxitottak ügyetlenségével marasztaló szavakat keres perceket nyerni. A gyerekek rácsodálkoznak és mosolyognak neki. Nálunk otthon a kertben rengeteg nagy piros alma termett. Az ágak végén, ahova már nem ér a kéz, mindig fennakadt néhány. Sokszor későn, a fehér hóba pottyanták összefagyottan. Nyáron virágokat szedtem a vázákba és nem tudtam, hogy így vágott szárral vajon meddig tudr ják várni még a napot és a méhe- ket. Szabados Éva Turisták Ipoly tarnócon A balassagyarmati Palóc Múzeum közlése szerint az idén már turisták is látogathatják a 30 millió éves ipoly- tamócd őslénytani lelőhelyet. A világon egyedülálló földtani és őslénytani maradványok úgynevezett szabadtéri múzeuma az 1830-as évek óta a szakemberek érdeklődésének középpontjában áll. Az ipolytarnóci ősíenyőt a Magyar Nemzeti Múzeum védőboltozattal látta el, hogy megóvja az idő pusztításától. A Nagykövek-alja völgyben feltárt rétegekben a kitűnő állapotban lévő pálma, ősi dió, tölgyfa, fügefa, babér, cédrus, stb. termények maradványai ismerhetők fel. Az egykori aljnövényzet, páfrány- és zuzmófélék lenyomatait is megőrizte a finomszemű vulkáni tufa. Ehhez a vegetációhoz hasonló növényvilág jelenleg csak a párás dél-kínai tengerpartokon és a Mexikói-öböl mocsárvilága környékén található. A nagy fenyőtörzs melletti vízmosás összefutásában ősi ormányosok, gazellák, ragadozók, vizámadarak lábnyomait is felfedezték a homokkőben. E sok millió évvel ezelőtt élt állatok láblenyomatai világviszonylatban egyedülállók. Július elsején megnyílik Cegléd legnagyobb áruháza Országos feltűnést keltett a bnkósisakakció Több mint egy esztendeje építik a Cegléd és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet áruházát. Cegléd város és környéke közönségét méltán érdekli, hogy az új áruház mikor lesz kész, mát nyújt a vásárlóiknak? Halasi János elnökhelyettes a szövetkezet áruforgalmi főosztályának vezetője, végigvezetett az épülő, földszinti és emeleti helyiségeken, ahol az áruház tíz osztálya kap helyet. Előreláthatólag július elején nyit az áruház, amely a vidék legnagyobb szövetkezeti áruháza lesz. Tíz osztály — A terveket a Szövetkezeti Tervezőiroda készítette, a Bács megyei Építőipari Vállalat ceglédi részlege építi. Az építési költség 6 millió forint, a berendezés további másfél millióba kerül. — Az áruháznak tíz gazdagon felszerelt osztálya lesz. Az áruk bő választékát hatalmas kirakatok mutatják be. A földszinten lesz a kötött és divatárú-, a méteráru- és a lakástextilosztály. Ugyancsak a földszinten kap helyet, az élelmiszer- és csemegeosztály, valamint a vas- és műszaki osztály, ahol mindenféle autó- alkatrészt is tartunk, amiért most a fővárosba kell járni. A földszinten lesz még a büfé. Az emeleten találják a vásárlók a női és férfikonfek- ciós osztályt, s külön gyermekruházati részt. Az emeleten lesz továbbá a bútor, edény, háztartása cikk és műanyag, valamint a játék, könyv és egyéb kulturális cikkek osztálya. Az új mechanizmus jegyében — Az új áruházat az új gazdasági mechanizmus jegyében kívánjuk vezetni — folytatta Halasi János. — Jelszavunk: Mindent a vevőért! Ezt mind az árak alakításában, mind a vásárlóközönség legfigyelmesebb ellátásában kifejezésre kívánjuk juttatni. A szövetkezet részére biztosítandó gazdaságosságot a forgalom növelésével akarjuk elérni. Jelenleg ideiglenes helyen működő áruházunk évi 50 milliós forgalmával szemben évi 80—90 milliós forgalmat remélünk. — Az igazgatóság az áruház vásárlóinak több kedvezményt ad. így az értékesebb cikkek, televízió, hűtőszekrény; rádió, mosógép hitelre való vásárlását az OTP-nél elintézi, azokat díjmentesen hazaszállítja és beszereltetd. A motorkerékpárvásárlóknak bukósisakot, a kerékpárt vevőknek lámpát adunk ajándékba. Ezt már ideiglenes áruházunkban is bevezettük, ami országos feltűnést keltett. Mindezek mellett az új áruházban, minden 500 forinton felüli értéket vásárló vevő ajándékot kap. Mindent egy helyen — Az áruház önkiszolgáló alapon fog működni és 70—80 alkalmazottja lesz. Az a törekvésünk, hogy a város, a járás és a környék vásárlóközönsége, a legfigyelmesebb fogadtatás mellett egy helyen mindent megtaláljon — fejezte be Halasi János elnökhelyettes. K. D. ÚJ ALKOTMÁNY AZ NDK-BAN Vita után népszavazás — Fél órával ezelőtt kezdődött meg Berlinben a népi kamara ülése, amelyen az új alkotmánytervezetről döntenek — ezzel kezdték a tájékozta- ? tót tegnap az NDK nagykövet-§ ségén. Az újságírókkal folyta- § tott baráti beszélgetés során g elmondották az ezzel képcső-^ latos újdonságokat. A berlini Humboldt Égye-$ tem docense, Ernst Gott- \ schling, emlékeztetett arra, $ hogy befejeződött a polgári de- ^ mokratikus — s javában tart a^ szocialista forradalom — át- ^ alakulás az NDK-ban. Ez márfc menet közben is sok változta- g tást követelt, így rengeteg al-í kotmánymódosító törvényt ad - ^ tak ki. Ebben a paragrafus- ^ dzsungelben a jogászok sem§ igazodtak el kellőképpen. $ Az új alkotmánytervezet ^ világos fogalmazású, és úgy ^ készült, hogy legalább két^ évtizedre megállja a he- ^ lyét. Igyekszik mellőzni min- ^ denfajta utópizmust, számol | azzal, hogy a végső cél még ^ távol áll. S A demokratikus jogok körét ^ igyekszik minél jobban kiszé- ^ lesíteni. Kimondja, hogy a ^ lépi kamara az ország alkot- ^ mányozó szerve, s jogait sen- § si sem korlátozhatja. Tiszte- ^ leiben tartja az üzemek, váró- ^ sok, községek, önálló felelős- ^ ségű közösségeit. Valameny- ^ nyien az alkotmány védelme ^ alatt állnak, s helyi autonó- ^ miát élveznek. Jelentősen nö- ^ vekszik a szakszervezetek sze- ^ repe, kezdeményezési joguk ^ van a törvényhozásnál. Az új ^ alkotmánytervezet megállapít- ^ ja: az NDK létének alapvető| feltétele a Szovjetunióhoz és ^ a Varsói Szerződésben tömő- ^ rült tagállamokhoz fűződő jó ^ viszonya. Ünnepélyesen köte-1 lezettséget vállal: soha hódító^ jellegű erőfeszítést nem tesz- ^ nek, háborút nem indítanak. ^ Végső cél: felszámolni a két ^ német állam különállását, elő- ^ segíteni egyesítését. A tájékoztató közben érke- ^ zett a telefon Berlinből, a népi ^ kamara úgy döntött, hogy % népszavazásra bocsátja a már sokfelé ismertetett alkotmány- tervezetet. RÉZ A Dél-afrikai Köztársaság északi részében levő Venda- landban rendkívül gazdag rézlelőhelyre bukkantak, amely a becslések szerint idővel ugyanolyan fontos lehet, mint a zambiai rézbányák. Tavasz a tereken Rákóczi tér Jászai Mari tér Foto: Szigetfű ELHATÁROZÁS Először gj, anyja piszkálta fel. Későn ébredt, kábult fejjel. Sokat ivott az elmúlt napokban. Nyújtózott: fene bánja! Nem először fordult elő. Később változtak meg gondolatai... Ruháját kereste. A jobbikat. De a lakásban állandó mozgásban volt a rendetlenség. Az asztal, a szekrény feladatával birkózott. Az ablakmélyedésben — félszárny hiányzott; a befőttes üvegek közül gyújtós szilánkok álltak ki. Ruhadarabokon horpadt edények. A macska a szekrényben aludt. Ordítozni kezdett. — Hová tette a ruhámat? Anyja kinn állt az ajtó előtt. Látta keskeny árnyékát. Sokára jött be. Belekezdett valami házimunkába, de lényegében semmit se csinált. Oldalt pislogott, úgy fordult, hogy a vaságynak mindig háttal legyen. — Adja már ide. Nem hallja? Megmerevedett erre a boszorkány. Felugrott dühösen. Szerencséjére semmi nem akadt a kezébe. — Mi kell — kiáltott ijedten anyja és menekült. Az ajtót azonban nem érte el. — A ruhámat! Fel akarok öltözni! — Ott van előtted a széken! — A sötétkéket keresem. Éjszaka abban jött haza. — Én nem láttam. Mit flancolsz? Ki látott még olyant, mindennap ünneplőben. Már gyanút fogott. — Mit csinált vele? Eladta? Itt járt az ócskás? Volt már úgy, hogy fekhelyére ágyrajárót fogadott. Anyja ki akart törni a szorításból. Rugdosna. — Engedj! Nem is láttam. Magad se emlékszel, mit csináltál tegnap. Honnan van annyi nénzed? Kinek adtad ei a ruhádat? Te. Te! Igen, te! — Ne beszéljen! Tudom, hogy maga adott túl rajta. Anyja sértődötten visított fel. — Mit képzelsz, szülőanyádról. Szégyentelen! — Hát akkor —, de ezt már csendesen tette hozzá. Elfordult, öltözni kezdett. A foltozott, vászonruhájába bújt. Fájdalmas keserűség terítette le. 'Miért ilyenek ők? Nap, mint nap marakodnak ebben a rendetlen szobában. Véget sosem ér ez a hányatott nyomorúság — töprengett és undorral tekintett körül. Volt itt, ebben a szűk lakásban rend valaha? Soha! Nem is lesz! Újabban mind többet gyötrődött. Számára is érthetetlennek tűnt ez a változás. Fiatalnak se mondhatta magát. Haja ezen a nyáron őszülni kezdett. Később kiállt az ajtóba. Dacból mutatta magát. Tudta jól, rrii következik. Bizsergett a tenyere. A hosszú, keskeny udvart napfény öntötte el. Megszédült, meg kellett kapaszkodni. Már megint rosszullét környékezte. Ez az ernyedtség megszegte harcias kedvét. A keserűség ismét elöntötte. Nem kezdeményezte a csetepatét, úgy mint régen. Lent, az asztalosműhely előtt: anyja maga köré gyűjtötte az otthon lézengő lakókat. Felháborodva magyarázott. Rámutatott, amikor megpillantotta. — Ott van, az emberek szeme elé mer állni! Valami erővel kényszeritette, hogy elforduljon és induljon a kap-, felé. Hétfőn kezdődtek el újra a veszekedések. A pénze miatt. Akkor még ütött, de csak egyet. Aztán hagyta magát Tombolva verték össze. A Rákóczi térén leült egy pádra. Korán volt még és a csend megvigasztalta. Arcába sütött a nap. Most meg különös elégedetlenség támadta meg. Körmeivel a deszkát kaparta. Az új helyen éppen három hónapja dolgozott. Előzőleg, de ugyancsak ebben az évben, már négy gyárban fordult meg. Az építőktől fegyelmivel bocsátották el. Itt már kezdték becsülni. Nemcsak trógerolt, önálló munkát is kapott. Több pénzt ígértek. Sírás környékezte, úgy nekikeseredett. Mellkasa kitágult és megmerevedett. Kínozita a feszültség. Ezen a héten még nem dolgozott. Elkerülte az üzemet. Szabadsága sem volt. Be sem jelentette hiányzásának okát. öt napja csavarogtak. Ittak folyvást. Valahol verekedtek is. Arra már nem emlékezett, kivel. Kereshet új munkát. De hol állnak még szóba vele? Hirtelen patilant szét a nyomasztóvá súlyosodott csend. Vidám si- kongást hallott. Felütötte fejét. Apró óvodás gyerekek jöttek a térre. Eddig párosával, a fák alatt azonban szétrebbentek. Labda pattant. Hintára ültek. Kacagtak. Kiáltoztak. Eltűnődött: vajon volt-e ő ilyen aranyos kisgyerek? Nem hitte, nem tudta elképzelni magáról. Első, homályos emléke: csikket szedtek az utcákon és rágyújtottak. Marta a tüdejüket. A piros labda kigurult a szürke úttestre. A gyerekek csak a park széléig futottak utána. — Tessék visszadobni a labdánkat — kiáltották kórusban. Irigyelte öntudatukat. Túl sokra sosem becsülte önmagát. Csak árnyékos helyeken lélegzett szabadabban. Szöszke kislány jött fel. Kék tekintetében érdeklődés ragyogott. Behunyta szemét. Szorította. Röpke pillanat telt. Távolabb villamos csilingelt. — Alszol? — kérdezte a kislány. Meg sem mozdult. — Nem kényelmetlen? Neked nincs kiságyad? Gyorsan felállt. Merre menjen- meneküljön; nézett körül. — Már fel is ébredtél? Ha zavarlak. elmegyek. Pihenj csak! Előrenyúlt. Meg akarta simogatni a szöszke fejecskét. A kislány ijedten felkiáltott. — Jaj, véres a kezed! Elszaladt, hívta az óvó nénit. — Tessék meggyógy.tani — magyarázta visszajőve! — Be kell kötni. Az óvónő fiatal, fekete hajú llny volt. Feszült rajta a kék ruha. — Hogy történt — kérdezte. Vonakodott. Tudta, hogy piszkos a keze. Tegnap reggel mosakodott utoljára. — Nem fog fájni — biztatta a kislány. — Nekem is be volt már kötve la kezem. Itt: — Miért nem vigyázott? Elmérgesedhet. — Nem tudom! Nem emlékszem! Mindig így volt. Nem tudom, miért? Már oda sem mehet vissza ... Beszédében az értelem hiányát az elesettségből fakadt bánat pótolta. Cimborája örömét is elrontotta. aki találkozásukkor egy százast mutatott. — Folytatjuk, öregem! Most én fizetek, vendégem vagy. Nézd, efct az aranyos Piroskát! Nem figyelt p hozzá intézett szavakra. ötszáz forintot gyű tött ösz- sze három hónap alatt. Lehet, hogy több is volt. Anyja azonban megtalálta az ócska cipőben. Nem emlékezett pontosan. Tíz-húszforintdson- ként rakta el. Ha tudott parancsolni önmagának, kevesebbet ivott. Kimondhatatlanul örült, mert már volt úgy, hogy két-három napra is elkerülte a kocsmákat. De anyja megtalálta a megtakarított pénzét és mire ezt észrevette, több, mint felét elköltötte. Jóska, az ivócimbora oldalbla lökte. A szenesnél dolgoztak együtt. — Mit lógatod az orrodat? — Nekem elég volt! — Hülyeségeket beszélsz! — Befejeztem a csavargást. — És most mit akarsz csinálni? — Bemegyek a gyárba. — Ráérsz holnap is. Egyre megy! Ne félj, a könyvedet megkapod. A cimborta ezt már nem értette. Száz forint nagy pénz, kitart estig. — Beszélek velük! Megkérem a művezetőt, ne küldjön el. Ott szeretnék maradni. Jó emberek! Együtt dolgoznak. Házat építenek közösen. Mit gondolsz, szóba állnak még velem? A választ már nem várta meg. Felugrott a villamosra. Át sem kellett szállni, vitte a gyár felé. G. Szűcs László i
