Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-23 / 70. szám

1968. MÁRCIUS 23.. SZOMBAT "fs/Chjoß Csapágytól a diszlortáig t Megnyitó ma 11-kor Ipari tanulók fóruma Ünnepélyes megnyitó szín­helye lesz ma délelőtt Gödöl­lőn a járási tanács díszterme. A megye 1300 ipari tanulójá­nak és körülbelül 4000 közép- iskolásának legszebb munkáit állítják itt ki. A cukrászok szorult helyzetben vannak. Az általuk készített torták, süte­mények csak egy napig gyö­nyörködtethetik a szemet ügyességüket hirdetve. Min­den szakma képviselteti ma­gát, a vas-, famegmunkálások, esztergált, hegesztett munka­darabok, de a különböző hím­zések, szövött, fonott ruhada­rabok is helyet kapnak a ki­állításon. Külön figyelmet érdemel, hogy a kiállításon a gödöllői általános iskolák politechnikai munkái is szerepelnek. Szín­vonaluk vetekszik a nagyob­bak munkáival. Délután a Ganz Árammérő- gyár tanácstermében nagysza­bású szakmai tanácskozást rendeznek, melyen mintegy 600 fiatal — ipari tanuló és középiskolás — vesz részt. A tanácskozás egyúttal a megjelent pedagógusok, poli­technikai tanárok tapasztalat- cseréjét is szolgálja. A meg­beszélés után fiatal művészek adnak öntevékeny esztrád jel­legű műsort. Tartósító sugár PADLÁSOK Kis történelem Az emberek még nem tanultak meg kidobni Bernecebaráti a szobi já­rás hegyei, dombjai, erdei kö­zött fekszik. Kedves, régi falu. Régi, mondom, mert öregek házai, öregek, s barátságosak. Egy néprajzos vagy építész szakavatottan le tudná írni az itteni hagyományos építési módot, én azonban csak any- nyit tudok, hogy szépek ezek a házak — biztosan tudom, hogy azok, mert szeretem és ismerem a tárgyakat, értem a szavukat, ahogy hozzánk szólnak. Az emberek épp oly barát­ságosak erre, mint a há­zaik, és felengednek a pad- 'lásokra. Ugyanis éppen pad­lásokat járok Bernecebará- tin. Részben a tárgyak iránti kíváncsiságból, egy kincske­reső kalandvágyától feltüzel­ve mászkálok kényelmetlen létrákon fel és le, sűrűn tisz­togatva a hajam, a kabátom a beleragadt portól, széná­tól, miegyébtől. De főként egy szociológiai érdeklődés hajt: mit tartanak errefelé az emberek manapság a pad­láson? Mi az, amit már szám­űztek a mindennapjaikból, s mégis sajnálnak kihajítani ? Például mi lelhető Mátéék padlásán? Azt a prémes kozáksapkát egy orosz katona hagyta ná­luk negyvenötben. A kabátját is rájuk akarta testálni, de féltek volna megtartani. Az­tán ott az a három láda. Az egyiket ma is úgy nevezik, hogy a községi láda, mert Máté uram édesapja törvény- bíró volt, aki a házában tar­totta a falu pénzét. A máso­dik katonaláda, kilencszáz- negyvenkettöben csináltatta a fiának. A harmadik ládában becsben tartott régi ruhákat őriz a kegyelet. Egy szűrt, azt még a Máté bácsi nagy­apja készítette a Máté bácsi fiának, aki az első húsz év­ben csak misére járva hord­ta. Később a Máté bácsi vi­selte, „még a front után” is... Egy ködmön, melyet a fele­sége az első esküvőjére ka­pott, tizennégy éves korá­ban. Hárman voltak testvé­rek, három lány, de az any­juk csak kettőnek tudott ködmönt szerezni. Évtizedek­kel később a másik ködmön- tulajdonos nővére, érezvén halálát, a ködmön nélküli hú­gára hagyta a ködmönét... A padlásra száműzték a régi Az Üvegesek KTSZ Bp. VII., Nefelejcs u. 3 sz. alatti fiókjában VÁSÁROLJON modern kivitelű keretlécet (folyóméterben), képkeretet és blondelkeretet Jó minőség, udvarias kiszolgálás. fonó-, szövőeszközöket is. Má­té néni tizenhárom éves ko­rától kezdve font, de szőni csak húszéves korában en­gedték az öregebbek, és hu­szonöt-harminc éves lett, mi­re a többiekkel egyenran­gúnak ismerték el ebben a tudományban. Az esztendők öt hónapjában napi öt-tíz órát áldozott e tevékenység­nek, egészen az ötvenes éve­kig, amikor is „megokosod­tak”: megfonatták a ken­dert. Később pedig az esz­közök a padlásra, a leg­szebb, használatlan ruhák pedig a szekrénybe kerül­tek. Közülük is a legjob­ban a Máté néni asszonykori ingei tetszenek, amelyekbe, következetesen lánykori mo­nogramját hímezte... Látni még a padlásukon rengeteg szalmából font dolgot. Ez mind a Máté bácsi kezemun- kája. És őszintén megirigy- lem, ha nem is fáradságos életüket, de azt a képességet, örömet, mely végigkísérte őket: hogy ha bármire szük­ségük volt, azt megcsinálták. Megirigylam ezért az egykcy ri tudományáért, még holtá­ban is a másik bernecebaráti famíliának, György Józsefék- nek öregapját. Udvarukban most is használják az agyafúrt módon ácsolt hilost, azaz ólat, és színkét, tehát szekérszínt. Az elmés csizmalehúzó szer­kezet, meg a számtalan ’ csiz- mábavaló kaptafa, a faragott bölcső már a padláson áll, és odakerült a ház elől a két fa­oroszlán is, amelyek egykor a kapujukat díszítették. Aztán egy faragott tábla, mely fali­újságra emlékeztet a félho­mályban. Ezt vésték bele: „Emléktábla az 1914—15—16— 17-es világháborúból”. Tele­ragasztották az egészet képes levelezőlapokkal. Ezeket elő­ször szentképeknek vélnénk a témájuk után. Mivel a háziak úgyis tűzre szánják, megenge­dik, hogy leszedjem a kártyá­kat: tábori levelezőlapok. De a ragasztóanyag elmosta az írást, csak néhány mondatot tudok kivenni: „ ... jó egészsé­get kívánok terheld elviselé­sére ...” „olvasónk királynéja legyen vezéred.. Egy do­bozban kézzel, ceruzával írt száztízoldalas román—magyar szótárat találok. Csak az ú r szó különböző árnyalataira huszonnyolc kifejezést gyűj­tött össze a fronton az öreg György bácsi. A szótár mellett egy búcsúlevél, amelyet akkor írt, amikor előrenyomultak Oroszországban. Tudatosan, vagy akaratán kívül, indulat­ból váltva ritmusra, küldött verses szöveget, amikor a kép­zeletében lejátszott búcsúkor ilyen sorokat vetett papírra? Kedves, hű párom, mégegyszer fölkérlek Ha ellened vétettem, bocsásd meg ezeket Kedves jó anyósom, kendnek is írom Bocsássa meg minden rosszaságom, Majd a gyerekeihez: A pipát, kártyát, korcsmát, istenkáromlást Ezeket kerüljétek és a rossz pajtást Persze, szívesen vásárolnék valami régi korsót, miegyebet, ám Máté Ferencéknél a mér­nök-unoka tiltotta meg, hogy bármit is eldobjanak, vagy el­adjanak. (Ö is szereti a mo­dernet I) György Józseféknél pedig már járt előttem egy cserépgyűjtő állatorvos... A tárgyi, és szellemi értéke­ket tehát részben bizonyára sikerül megmenteni a műér­tésnek, a néprajztudomány­nak, és — az -új ■ divatnak, amely a régi előtt hódol. Ami pedig mellettük talál­ható? Kukorica, széna, sonka, kolbász emlékeztetnek arra, hogy ezeknek a padlásoknak az építészeti mellett főként gazdasági a rendeltetésük. Ezenkívül nem is oly rossz ruhák, cipők, holmik irdatlan halmaza jelzi nemcsak az élet- színvonal és az igények emel­kedését, hanem a régi sze­génység beidegződöttségét: hogy az emberek még nem ta­nultak meg kidobni. Aztán, amikor a házakat itt is, ott is lebontják, hozzákez­denek a nagy selejtezéshez, és egy modernebb életre való el­szántsággal megszabadítják magukat a feleslegektől. Sok új ház padlásán csak kukori­cát találni Bemecebarátin is... Amikor a három huligán körbefogta az öregembert, megálltam egy pillanatra; va­jon mit akarhatnák? Hárman. Aztán megnyugodtam. Láttam, amint elkezdték verni az öre­get, pontosabban csak kettő verte, egy rugdosta. — Ez már más — mondtam magamban, mert nem szere­tem, ha tanácstalan vagyok. Akkor tudom, hogy mit akar­nak .., Mert, kérem, ha nem verték volna, akkor három ilyen hu­ligánnál előfordulhat ám a mai világban, hogy például fityiszt mutatnak a tisztes öregnek, vagy nyelvet öltenek rá, ami­lyenek ezek a mai fiatalok... Avagy, gondolni sem volna rá megnyugtató, hogy esetleg csú­nyákat mondanának csak úgy, merő szemtelenségből, vagy egyszerűen fiatalos forrófejű- ségből. Akkor odamennék, s figyel­meztetném ezeket a fiatal hu­ligánokat, hogy teltük meny­nyire sérti a szocialista együtt­élés szabályait, s hogy ne fe­ledjék, ők is lesznek még öre­gek, s nekik is milyen rette­netes érzés lesz fiatal fityiszt- mutatókat látni, vagy hallgat­ni. De így, hogy semmi ilyes­Az élelmiszeripar hőkezelé- ses tartósító eljárásai több okból nem felelnek meg a kö­vetelményeknek. A hőkezelt élelmiszer megváltoztatja ere­deti ízét, aromáját. A hűtött tápanyag elveszti eredeti hal­mazállapotát, tárolása rend­kívül költséges, mert a hűtő­láncot a felhasználásig fenn kell tartani. A vegyszeres tar­tósításnak is sok hátránya van. Az izotóptechnika fejlődésé­vel világszerte kísérleteznek az élelmiszerek sugártartósí­tásával. Magyarországon 1956- ban kezdték a kutatásokat: je­lenleg a Központi Élelmiszer­ipari Kutató Intézet mikrobio­lógiai osztálya foglalkozik el­sősorban a probléma megoldá­sával. A kutatásokat röntgen- sugárzásos tartósítással kezd­ték. Majd áttértek a gamma­sugár alkalmazására, s jelen­leg a kobalt 60-as izotóppal kísérleteznek. Az optimális dózissal besugárzott élelmisze­rek nem aktiválódnak, ezért fogyasztásuk még rendszeres felhasználás esetén sincs ká­ros hatással az emberi szer­vezetre. A sugártartósítás szin­te tökéletesen elpusztítja a mikroorganizmusokat. A besu­gárzás mértékének változtatá­sával az élelmiszerek néhány naptól kezdve akár évekig is tartósíthatok. A burgonyát, a húsokat, a szalonnát, a gabo­nát és a hüvelyeseket a sugár- kezelés után 4—5 évig is tá­rolhatják. A jelenlegi kísérle­tekkel a húsfűszeranyagok, paprika, bors stb. csírátlanítá­sának, valamint az import fe­hérjetakarmányok: szójadara, halliszt stb. tartósításának problémáját kívánják megol­dani. miről nincs szó, egészen más a helyzet. Nem mondom, igen alaposan és szabályosan verik az öreget, aki a földön fek­szik, sőt, most már csak egy veri és kettő rugdossa, ám szó sincs semmiféle nyelvöltögető szemtelenkedésről. Mert az más lenne. Így ez az ügy ennek a négy embernek a belügye, amibe nekem két okból sem illik be­leszólnom: először is, mert nem rám tartozik, másodszor, mert miért verjenek engem is. Különben is, ha az öregember­nek nem tetszene a dolog, ak­kor már régen szólt volna ezeknek a fiatal huligánoknak, de nem szólt, csak nyöszörgőit, s a nyöszörgésből én, a bölcs, sokat tapasztalt felnőtt sem ér­tett semmit, hogyan érthetné­nek hát ezek a keveset tapasz­talt ostoba fickók. Döntésem helyességét mi sem igazolta jobban, mint az a tény, hogy már vagy tizen álltunk és néztünk hol egy­másra, hol arra a rongycsomó­ra, ami egykor az öregember volt, de mind — válameny- nyiük szemmel láthatóan arra várt, hogy szemtelenkedni kezdjenek, mert akkor mind, valamennyien megmondtuk volna a véleményünket. Padányi Anna Ok hárman és mi tizen Legalább jövőre Fokozatosan közismertté válnak a kollektív szerződések tapasztalatai. Pozitívumok és negatívumok váltják egymást, ahogyan ez természetes, s várható is volt. Hiba lenne azonban, a kidolgozott kollek­tív szerződések minden erénye ellenére is, hallgatni arról, hogy valami sajátos optika, következtében, a legtöbb he­lyen elfeledkeztek néhány lé­nyeges tényezőről. így pél­dául a szocialista munkaver­senyről. Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalat kollektív szerződésének kidolgozásakor is kifelejtődött az „első lép­csőből”. A társadalmi szerve­zetek, s elsősorban a beruhá­zás KISZ-bizottsága volt az, mely szóvá tette ezt, s végül is, a jóváhagyott és aláírt szerződésben ott szerepel a vállalati munkaverseny alap­jait meghatározó szabályzat is. Aligha szükséges hosszasan bizonygatni, a vállalatok szá­mára mit jelentett a múlt esz­tendőkben a szocialista mun­kaverseny, s a szocialista bri­gádmozgalom. Vácott, az Egye­sült Izzó Tv-képcső és Alkat­részgyárában például eszten­dőről esztendőre a brigádok önfeláldozó munkája biztosí­totta máskülönben adósságban maradó feladatok teljesítését; a Váci Kötöttárugyárban a minőség javításában vállaltak döntő részt a brigádok; a Nagykőrösi Konzervgyárban alapvető szerepe volt a ver­senymozgalomnak abban, hogy évről évre elnyerték a SZOT és a Minisztertanács Vörös Vándorzászlaját. Nem arról van tehát szó, hogy a munka- verseny-mozgalom felülről erőszakolt valami a gyárak­ban, hanem éppen arról, hogy sok bajon-buktatón átsegítette a munkások önzetlensége, ál­dozatkészsége az üzemeket. Valahogy mostanában még­sem eléggé emlékeznek erre azok, akiknek emlékezniük kellene. Valahogy mostanában nem „illik” ilyesfajta, erkölcsi tényezőkről beszélni. Igaz, attól még lehet egy- egy üzemben jó a verseny­mozgalom, hogy a kollektív szerződésben nem szerepel. Igaz. Mégis, a figyelemnek, a megbecsülésnek sokféle formá­ja van, s ezek egyike, hogy a vállalati működés alapvető szabálygyűjteményében ott van a versenyről szóló fejezet is. Mert ha már külön fejezet jut annak, kinek jár egy da­rab szappan, s kinek nem, ha külön passzus foglalkozik az­zal, hogy a vállalati horgász- tanya használatát kik milyen feltételek mellett igényelhe­tik, akkor talán nem túlzott az a kívánság, hogy a munka­versenyre is jusson néhány bekezdés...! Próbaév ez a mostani, aho­gyan emlegetik az üzemekben, próbaév tehát a kollektív szerződések tekintetében is, nem véletlen, hogy érvényes­ségük egy esztendőre szól. Tanulságok, tapasztalatok gyűjtésére van szükség, hogy a következő kollektív szerző­dés már ne „próbapéldány”, hanem valóban alapos, semmi­ről el nem feledkező legyen. Messze még az év vége, dé jo­gosnak látjuk már most meg­tenni javaslatunkat: legalább jövőre, a jövő évi kollektív szerződésekben jusson hely a munkaversenynek, annak a mozgalomnak, melynek ered­ményeit oly szívesen látják majd a bajok-gondok köze­pette a gazdasági vezetők — ebben az esztendőben is...! M. O. A vendéglátás és egészségügy figyelmébe: Fogmentő kristályvíz — szénsavas üdítők / rubin, maki, Ízesített védöv'iz Nem éppen gyakori ese­mény: kutatók, orvosok, új­ságírók és vállalati emberek egy asztalnál. Ilyen részvétel­lel és körülmények között rendezte meg a Fővárosi Ás­ványvíz Vállalat sajtótájékoz­tatóját. S hogy mindez nem volt hiábavaló, túlméretezett felkészülés, az gyorsan bebi­zonyosodott. Napjaink témája, hogy szinte valamennyi fejlettebb or­szágban az emberek 90 százalékának rossz a foga. A szuvasodás, romlás népbe­tegség lett. Szerencsés vélet­len, hogy a természet segítsé­Válaki megszólalt a hátam mögött, olyasmit mondott, hogy rendőr, -vagy segítség, szóval effélét, de akkor a há­romból az egyik odafordult és szokatlan udvariassággal meg­kérdezte: — Ki pofázott itt hekusról? Megnyugtattuk, hogy senki az égvilágon, nyilván félreér­tette az öregembert elítélő szavainkat, aki immáron ne­gyedórája agonizál, ahelyett, hogy meghalna végre, s a há­rom fiatalember, akiket min­den bizonnyal várnak kedve­seik, vagy a jó édes anyuká­juk, dolguk végeztével haza­mehetnének. A rongycsomó, aztán, hogy megszűnt öregember lenni, ott maradt az út szélén és jóma­gam, valamint tíznéhány tár­sam megnyugodva mentünk haza. Meghalt ugyan egy öreg­ember, dehát ilyesmi, sajnos, előfordul, ez az élet rendje, de szemtelenségre, nyelvöltöge- tésre, vagy pláne csúnya, trá­gár kifejezésekre nem került sor. És mit gondolnak, miért? Mert mi tizenválahányan ott voltunk. Es a közvélemény nyomasztó ereje a torkára foj­totta a szót mind a három hu­ligánnak. összefogásban az erő. Gyurkó Géza gükre sietett és itt Budapesten a margitszigeti forrás ásványi anyagai közé sorolta a fluort. Olyan mennyiségben tartal­mazza a víz, hogy napi két pohár elfogyasz­tásával gyerekeknél egy éleire megakadályozhatja a fogak tönkremenését. Egyéb ásványi anyagai a csontfejlődést, az egészséges anyagcserét segítik, orvosság­számba mennek ideges embe­reknél, s azoknál, akik goly- vásodásra hajlamosak. Május 1-től naponta 100 ezer literrel hozhatnak forgalomba. A megjelent orvosok kérése és tanácsa: tegyék lehetővé, hogy különösen az iskolákban, de éttermekben, eszpresszókban, vendéglátóipari üzemekben, mindenütt a megfelelő meny- nyiségben álljon rendelkezés­re. Az újságíró külön szeretné felhívni Pest megye egészség- ügyi vezetőinek figyelmét az iskolai akció lehetőségére. A rádióból ismert Buga doktor nyaralási emlékként idézve jegyezte meg, milyen szívesen ivott volna egy-egy pohár jó ásványvizet, amikor a viseg­rádi üdülőben pihent. Sajnos, nem juthatott hozzá, s ezt hadd ajánljuk mindenek előtt a dunakanyari turistákat ellátó Budakömyéki és Váci Vendéglátóipari Vállalat fi­gyelmébe. A választékot bő­víthetik, emellett nagy szolgá­latot tesznek az egészségügy­nek is. Naponta 160—200 ezer pa­lack üdítő italt gyárthatnak tavasztól. Újdonság az „Erdei rubin”, amely szénsavas sze­derszörp, a „Ligeti coctél” amely meggy alapanyagú al­koholos ital, és a „Maki”, amelynek íze ugyan emlékez­tet az alkoholra, mégsem le­hetne felfedezni benne egyet­len maligánfokot. Rövidesen megkezdik a melegüzemben dolgozó munkások védőitalá­nak gyártását, amely ízesített, s tartalmazza azokat az ásvá­nyi sókat, amelyeket izzadás közben elveszít a test.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom