Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-20 / 67. szám
t-K»t »rscn 1968. MÁRCIUS 20., SZERŰA Április 7: [gésiségiigyi világnap Jövő hó 7-én lesz húsz éve, hegy megalakult az ENSZ Egészségügyi Világszervezete. Célja az elmaradott országok egészségügyi helyzetének megjavítása, de a haladattak hasonló problémáinak vizsgálata és megoldása is. Hazánk tudósai 120 ország tudósaival együtt szintén részt vesznek ebben a munkában. A világszervezet 41 bizottsága közül 21-ben fejtenek ki jelentős tüdományos, kutató munkásságot. Az Egészségügyi Világszervezet az idei egészségügyi világnap és húszéves jubileuma alkalmával „Az egészségügy a holnap világában” közös témakört tűzte ki az április 7-én megtartandó kettős ünnepre. Ezt a kérdést ismertette dr. Felkai Dénes, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője kedden, a világnap előkészítésére összehívott sajtóértekezleten. Elhunyt Vásárhelyi István Hosszú betegség után, 79 éves korában elhunyt Vásárhelyi István, a Bükk öreg tudósa. A híres szakember gazdag munkásságát tíz kötetben adta közre. A napokban jelent meg a Harcsa című monográfiája. Helyszíni tárgyalás Nagymaroson egy visszautasított kézfogás miatt A nagymarosi tanács házasságkötési termében tartott helyszíni tárgyalást a Váci Járásbíróság büntető tanácsa. Brázovics János és Sulyok Tibor nagymarosi lakosok ügyét tárgyalták, akiket az ügyészség nyilvános helyen elkövetett garázdaság és maradandó testi fogyatékosságot okozó súlyos testi sértés miatt állíttatott bíróság elé. Az elmaradt pertu... 1967. október másodika, Nagymaros: Maros kisvendéglő. Itt ül barátaival Brázovics János. Ide tér be egy pohár italra Sulyok Tibor, s itt sö- rözget pihenője alatt három vasutas: Lócskai Sándor, Csordás József és Bicskei János. Csordás és Bicskei kimennek a vendéglő WC-jébe, majd követi őket Brázovics és Sulyok. Brázovics akaratlanul (?) meglöki az egyik vasutast. Az udvaron kézfogással elintézik az ügyet. Visszatérve az étterembe, a harmadik vasutas, Lócskai Sándor asztalához lépnek és ismét lekezelnek. Sulyok kezet nyújt Lőcs- kainak, aki az idegen embertől nem fogadja el kezét, ámbár, igaz, nem tud a korábbi GYORSFÉNYKÉP Akinek összeköttetései vannak — öregem — kérem tőle alázatosan —, neked biztos van valami összeköttetésed ... — Van. — Azt sem várod meg, hogy megmondjam hová ... — Nem számít — felel magabiztosan —, nekem mindenhová van összeköttetésem. — Ezt hogy csinálod? — L'gy, hogy sehová nincs összeköttetésem. — Nem értelek ... — Pedig egyszerű. Évekkel ezelőtt egyszer egy minisz- ;er jött hozzánk a gyárba. Én az előcsarnokban ödöngtem, *mikor a nagyember meglátott, otthagyta kíséretét és odajött hozzám. Kezet nyújtott, és azt kérdezte: „Hogy van Dombóvári elvtárs?” Mondtam neki, hogy köszönöm jól... — De hiszen téged nem is Dombóvárinak hívnak! — Ha egy miniszter azt mondja, hogy Dombóvári, okkor én az vagyok. Ha megmondom, hogy Pecskai a nevem, zavarba jön, kínosan érzi migát— Hát ezt én nem akartam. De nem is ez a lényeg. A jelenetet — természetesen messziről — többen is látták. A gyárban pillanatokon belül elterjedt, hogy haverja vagyok a miniszternek. Még akkor, azon a nagygyűlésen, a miniszter iránti tapintatból az elnökségbe is beválasztottak. — De akkor kiderült, hogy te Pecskai vagy! — Persze. A miniszter fel is kapta a fejét, de nem szólt semmit. Látta, hogy nem pazarolta érdemtelenre a kézfogását, hiszen csak a legkiválóbbakat szokták az elnökségbe meghívni. Utána újra odajött hozzám, és ekkor már az eredeti nevemen szólított. Odasereglett az egész vezetőség és az igazgató nem győzött dicsérni, pedig azelőtt soha nem látott. Itt kezdődött a karrierem. Boldog-boldogtalan hozzám fordult segítségért. Én leírattam velük panaszaikat, egykét hétig hitegettem őket, a panaszos levelüket eljuttattam valamelyik szervhez és — ahogy ez lenni szokott — nálunk minden elintéződik ma*- gától is, csak legyen az embernek türelme kivárni. így aztán ezeket az elintézett ügyeket nekem tulajdonították ... — És ebből neked mi a jő? — Naiv lélek vagy! Azóta mindent el tudok érni. Rólam mindenki tudja, hogy miniszterek a barátaim. — Már miniszterek? — Öregem, egy mrm&z'er nem elég! Mert mi van, ha egy újabb választás után nem miniszter? — Szóval hazudod a minisztereket. — Én nem! Erre is véletlenül jöttem rá. Van egy haverom, Fehér Zsigának hívják, vízvezetékszerelő. A múltkor hívott telefonon és udvariasan bemondta, hogy mondják meg nekem: Fehér keresi. Senki sem a Zsigára gondolt. A feleségem legjobb berátnéját Nagynénak hívják. Szoktam mesélni, hogy este a Nagyné átugrott hozzánk. Érdekes módon senki sem a mozipénztárosra gondol. Azóta természetesen főosztály- vezető lettem, és a gyárnak is elintézek egyet és mást. — Csak nem azt akarod mindani, hogy a felettes szerveknél is ezzel operálsz? — Hülyének nézel te ew- gem? Ott én vagyok a kis< ember. Bemegyek egy szobáiba és máris támadok. Felhá- borodok, hogy nálunk az egyszerű embereket, akiknek nincs meg a kellő 'összeköttetésük, nem fogadják szívesen és nem intézkednek az ügyében. Miután a legtöbbet hangoztatott vád a korrupció és a protekció, minden ajtó megnyílik előttem. A múltkor úgy szereztem meg a gyárnak egy kiutalást, melyet elődöm éveken át nem tudott kiharcolni, hogy on- dítani kezdtem: „Bezzeg, ha volna egy' két miniszter barátom, majd más lenne minden”. Bebizonyitották. hogy nincs igazam. A kiutalást úgy adták oda: „Ezt még a miniszter sem kapta volna meg”... Nos, öregem, hová akarod, hogy összeköttetésem legyen? — Köszönöm, most már nem kell. Ezt magam is meg tudom csinálni ... — Nehezen hiszem. Hol szerzel te egy miniszteri kézfogást az induláshoz? — Sehol. De gyakran fogok a társaságodban mutatkozni... így is tettem. Ragyogóan megy azóta minden. Most mondták vissza, hogy Pecskai azzal magyarázza állandó jelenlétem, hogy egy miniszter unokaöccse vagyok, akit rábíztak. Tegnap emelték a fizetésem... Ősz Ferenc nézeteltérésről. Sulyok sértve érzi magát, és durva kijelentést tesz az idős vasutasra. Ebből az elmaradt kéznyújtásból lesz a bírósági ügy. A vasutasok elindulnak szállásuk felé. Követi őket Sulyok, majd Brázovics. Lócskai Sándor néhány lépéssel lemarad társai mögött, hogy cigarettára gyújtson, ezt használja ki a két nagymarosi férfi és beleköt az idős emberbe. Társai felfigyelnek a dulakodásra és segítségére sietnek. Egyikük közelharcba keveredik Sulyok Tiborral, aki megsérül. Brázovics közben elszalad a körzeti rendőrért. — Leszünk mi mindjárt százan is — kiált vissza Brázovics. — Menjünk innen, fiúk — szól társainak Csordás József vasutas —, mert nagyon megvernek bennünket. — Ezzel elindulnak a laktanya felé. Néhány járókelő — akik az egész verekedést végignézték — a szédülő Lócskait a rendőrség félé kísérik. A másik két vasutas a szállására megy. Ekkor ér vissza Brázovics. Megdühödve nekiesik az amúgy is szédelgő Lócskai- nak, majd a földön fekvő, magatehetetlen embernek többször arcába rúg. Megjön a rendőr, Lócskait és Sulyokot elsősegélyben részesítik, majd kórházba szállítják. Alacsonyabb munkakörbe A tárgyaláson az orvosszak- értö: — Lócskai Sándor bal szemére gyakorlatilag vak. Jobb szemének megmentéséért sorvadó, sérült szemét ki kell venni. Ez S3 százalékos munka képessé gcsökkenést okoz. Figyelembe véve a MÁV szigorú követelményeit, valószínűleg alacsonyabb munkakörbe kell helyezni Lócskai Sándort, mert olyan munkahelyen, ahol mindkét szemmel való térlátásra van szükség — tovább nem alkalmazható. Tehát a tényállás: vélt sérelmek miatt megtaposnak egy embert Nagymaros főterén, s többen nyugodtan végignézik. Ügyész: — Nem lehetett volna tenni valamit? Első tanú: — Az út másik oldalán voltunk. Nagy volt a távolság. Második tanú: — Kiabáltam Brázovicsnak, hogy hagyja abba, mert ezért ülni fog ... A büntetést sokallja Kopogtatja az írógép a paragrafusok számait: BTK 219. szakasz, első bekezdés. 257. szakasz, első bekezdés, második tétel és harmadik bekezdés. Garázdaság ... maradandó testi fogyatékosságot okozó súlyos testi sértés ... A járásbíróság Brázovics Jánost háromévi és hathónapi szabadságvesztésre ítéli, és elrendeli a korábban felfüggesztett háromhónapos szabadságvesztés letöltését is. Sulyok Tibor a garázdaságért tíz hónapot kap, de annak végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztik. Sulyok Tibor, az ítéletben megnyugszik, Brázovics János nem, ő túl súlyosnak találja és enyhítésért fellebbez. Vajon mennyire taksálja egy embernek a szemét? Bányász Ilédi Lesznek-e levelezők? Ruhaipari technikusok nevelését tervezik a Május 1 Ruhagyárban A Május 1. Ruhagyár vezér- igazgatóságának egyik szakembere Kanadába utazott azokkal a kollekciókkal, amelyek nagy tetszést arattak legutóbb Pesten, a Lotz-teremben. Visz- szaérkezését nagy izgalommal várják a ceglédi gyáregységben is, hiszen ha Kanada nagyobb tételt rendel, annak gyártásában az üzem is részt vesz. A kiküldött szakember nem idegen már Kanadában, több éves szerződés tanúskodik arról, hogy a régi megrendelők nagyon elégedettek. Most, a piackutatás korszakában, még több megrendelőt szeretne a vállalat — üzlet? nyelven — megszerezni. A megrendelők igényeit a helyi telep korszerű gépeivel, jó szakembereivel ki tudja elégíteni. A telep vezetői ezért még ebben az évben levelezői ruhaipari technikumtagozatot szeretnének létesíteni. — A levelező tagozat végzőseit, természetesen, „saját nevelésünknek” tekintenénk — mondotta Bartók Barriabásné. az üzem párttitkára —, hisz nagy szükségünk van jól képzett művezetőkre, ruhaipari i technikusokra! B OSTABONTÁS Kardos István emlékezete ve, kézzel írott könyvre búk- | kantom. A 70 oldalas kis mű j Szigetszentmiklós földrajzával és néprajzával foglalkozik. Gazdaságtörténeti szempontból igen értékes feljegyzéseket tartalmaz 1841-től 1872-ig. LeAz Agrártudományi Egyetem gödöllői állattenyésztési tanszékén évek óta jelentős libatenyésztési kísérleteket folytatnak. A bevált fajtakeresztezések eredményeként növelték a tojáíhozamot és rendkívüli súlyra hizlalták a baromfi máját. A képen: a rajnai és landosi fajta utódai, amelyek egykilósnál nagyobb májat adnak R ohan a záhonyi gyors. Az utasfülke bőr- huzatú ülésén négyen ülnek. Az ablaknál fekete kalapos, napszítta ruhájú, barna ember, borostás arcán fáradt ráncok. Vele szemben sovány, őszes hajú bácsi falatozik, ünneplőben. Mellette egy csz- szony bóbiskol, kövér tésztaarcán árnyékot vet a vonatablak függönye. A negyedik Püspökladányban szállt fel, egy pesti építkezés éjjeliőre. A fekete kalapos nézi az elsuhanó tájat Szép, derült az idő, de azért még éle van a levegőnek, nem lehet lehúzva tartani a vonat ablakát. Az ablaknál ülő két férfi, egy Pest környéki krumplitermelő szövetkezet tagja. Szabolcs megyéből igyekeznek hazafelé. Üt- jukkal elégedettek, sikerült az alku. A fekete kalapos ember lábánál kosárban, krumpli, szép, nagy gumók. Ez a minta. Ilyen az a tíz vagon, amit vetőgumónak vásároltak, fenn Szabolcsban. Krumplivásár. Nagy dolog ez, már annak, aki burgonyát termei, aki ebből él. Márpedig ők ebből élnek. Amióta eszüket tudják, mindig újburgonyát termeltek, ebből pénzeltek. Bevitték a pesti piacokra, most meg már nagyban exportálják. Igaz, hogy sok a vesződség vele: télen tárolják, tavasszal csíráztatják, majd vigyázva, féltve ültetik ki a jó puha földágyba. Gondozni kell, kapálni, lesni az időt, nehogy a tavaszi fagyok kárt tegyenek a zsenge növényben. Amikor aztán sikerül, nagy pénz üti a termelő markát. A legnagyobb problémát mindig a vetőgumó okozta. Mert az ő vidékükön, Pest környéken a megtermelt gumók nem jók vetésre, nem hoznak jó termést. A szabolcsi, az a jó. Már a nagyapjuk is elment mindig arra a vidékre vetőgumót vásárolni, ö is vett már Szabolcsban krumplit, még egyéni korában. Aztán megszűnt a szabolcsi krumplivásár. Termeltető vállalattól kapták a vetőgumót, „fémzárolva”. De sokszor nem volt abban' köszönet. Kijelölték a gazdaságot, amelytől megvették a krumplit, az megküldte, a zsákokra rá volt írva, hogy első osztályú ... — Megette a fene —, tudják — olykor még harmadiknak sem felelt az meg! — Hiába mondottuk a termeltető vállalatK rumplivásdr nak, nem tudtak azok semmit tenni. Kötbért meg kivizsgálást emlegettek, de attól még nem Ltt jobb a vetőkrumplink. — De nézzék ezt! — előveszi a kosarakat, kivesz belőle pár szem krumplit, s felmutatja. — Ez a krumpli, ebből olyan jó termés lesz, hogy na. Mondtam is az Új Élet elnökének: „No, elnök elvtárs, maguk talán a szívüket is beleadták ebbe a krumpliba”. ,.A szívünket nem, de a tudásunkat igen, a kisvár- dai intézetben nemesítették ki: gülbaba és várdai rózsa az egész” —, mondta az elnök. — Megérheti nekik — szól közbe az éjjeliőr, aki öregségére hagyta ott faluját, s most hetente vonatozik. — Hogy megéri-e? Bizony meg! Száznyolcvan mázsa termett nekik holdanként. S tudja mennyiért adják el vetőgumónak? Mázsáját 360 forintért. Persze, nem sajnáljuk érte, mert nézzék, milyen szépek ezek a gumók, szuperelit, ez ad jó termést. j?*, — Azért mondom én, hogy nem lehet azt rendelésre, látatlanban megvenni. Látni kell azt, amit az ember megvesz. Már én ezt tartom — magyarázkodott az idősebb paraszt. — Hát aztán hol aludtak? — kérdez közbe a tésztaarcú asszony. — Hol? Hát az elnöknél. Van annak olyan szép háza, hogy na. Nagyon rendes ember. Még vacsorára Is meghívott bennünket. Jó szilvapálinka mellett elbeszélgettünk. Váltják a szavakat, vitatkoznak. Közben észre sem veszik, hogy a vonat már Pesthez közeledik. A vecsési állomás gesztenyefái suhannak el a vonat ablakai mellett. A két paraszt lába mellett, a kupé padozatán ott a kiskosár krumpli. Tekintetükkel újra megsimogatják tartalmát. A mi két emberünk szedelőzködni kezd. Átszállnak a dabasi vonatra. Alsónémedibe utaznak. Az egyik ölébe veszi a kosár krumplit, úgy öleli magához, mint valami kincset, mert kincs ez, hiszen ezzel bizonyítják, hogy a 600 kilométeres út nem volt hiábavaló. Gáli Sándor írja, mikor volt árvíz, szárazság, földosztás (1862), mivel foglalkozott a falu lakossága, és mikor ültették az első ,;fa- oskolát”, „oskolás gyerekek segítségével'’. A könyv szerzője Kardos István, aki a gyümölcs- és szőlőtermesztésre is megtanította faluja népét, és az értéktelen torma helyett ő vezette be a konyhakerti növények termesztését is. Helytörténeti szempontból felbecsülhetetlen értékű feljegyzés. írója évtizedeken ét gyűjtögette adatait, 48 éven át tanította faluját. Szeretném, ha az emberek megismernék Kardos István nevét, aki részt vett az 1848-as szabadságharcban; most a 120. évfordulón javasolom, nevezzünk el róla egy utcát. Vöő Imre SAVARIA-68 Vas megye gazdag program- mai készül az idegenforgalmi főszezonra. Április 13—15: nemzetközi autótolálkozó lesz Kőszegen és Szombathelyen. Május 3—5: Szombathely nemzetközi és rpagyar táncbajnokság színhelye. Június 1—16 közöd rendezik meg Kőszegen a VIII. ifjúsági napokat, amelyeken most másodszor kerül sor ifjúsági filmnapokra, első filmes rendezők, operatőrök és írók műveinek bemutatására. Augusztus 10—11: a szombat- helyi Isis-szentélyben az Operaház Rolf Becker, a hamburgi és Geszty Silvia a berlini Staatsoper művészeinek vendégfelléptével bemutatja (Mozart Varázsfuvola című operáját, 17—19-én pedig Gluck Iphigéniájat. 19—25-én nemzetközi campingtalálkozót tartanak Szombathelyen, míg 25-én négyezer jelmezes felvonulóval megrendezik az immár hagyományos történelmi karnevált. Csukát angolnáért A bajai Üj Élet Halászati Termelőszövetkezet rendszeres kereskedelmi kapcsolatot tart fenn több osztrák céggel. A napokban 100 mázsa csukát küldtek Bécsbe. ahonnan angolnát kapnak érte cserébe. 8 ! Ejnye... ^ A színház előcsarnokában s ^ üldögéltek, sétáltak a korán S ^ jött látogatók. Unalmukban ^ ^ egymást és az ajtón belépő- ^ | két vizsgálgatták. Egyszer- s $ csak szép, fiatal nő lépett 5 ^ be, teljesen fekeiében, 5 ^ gyászfátyolos kalapban. 8 ^ Ruhatárba beadta a kabát-1 ^ ját. Hihetetlenül rövid szók-1 ^ nya volt rajta. ^ — Ejnye, mini gyászruha § i — mondta megróvóan va- § | laki. ^ — Tévedés kérem — hal-k látszott egy másik hang: s $ — mini-gyász. k.m. I > \ 'ysssssss/ssssssssssssssssssssssssssssssJí.
