Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-16 / 64. szám

Vasárnap Pótváiasztás A/szegen A 47. választókerületben va­sárnap reggel 7 órától a Szol­noki úti, Kopa-féle vendéglő­ben tanácstag-pótválasztás lesz. Ebbe a választókerületbe a következő utcák lakói tartoz­nak: a Bállá Gergely utca párat­lan oldalának 21. számtól a 31. számig, páros oldala a 42. számtól a 64. számig; a Lo- sonczi utca páratlan oldala a 41. számtól a 61. számig, a páros oldala az 54. számtól a 80. számig; a Pozsonyi utca i mindkét oldala; a Somogyi ! Imre utca páratlan oldala az I l. számtól az 5. számig; a Szol­noki út páros oldala az. 50. számtól a 74. számig; a Vágó­híd utca páros oldala a 2. számtól a 16. számig; a Zrínyi utca páratlan oldala a 69. számtól a 85. számig. A vasutas brigád A PEST MCGVEI H I FtlA P KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 64. SZÄM 1968. MÁRCIUS 16., SZOMBAT a Tátrába akar utazni Rostás Tibortól, a vasútállo­más intézőjétől a tavalyi ered­ményekről érdeklődtem. Büszkén sorolta, hogy a ta­valyi normákat teljesítettéit, külön-külön és együttesen is. A vasútállomás ismét előbbre jutott egy lépéssel a szocialista üzem cím elnyeréséhez. Az idén négy brigádba tö­mörültek a vasutasok, s a nagy idei tervük: a brigádta­gok nyolcnapos tátrai kirándu­lásra szeretnének -menni. Ugyanis ez az, amit jutalom­képpen a legszorgalmasabbak­nak ígértek. Fűrészporos kályha a családi üvegházban A Temesvári utca 15-ben la kik Kecskeméti Sándorné. A csinos ház kívül-belül tiszta, s a betonoszlopos drótkerítésen belátni az egész udvart. Nincs itt titok senki előtt. Az udvaron négy üvegház sorakozik tele saláta palántá­val. A négy üvegházból kettőt fűrészporos kályha fűt. Az idén próbálkoztak először ez­zel, s teljes síkénél, ötszáz íej korai salátát adtak át a fo­gyasztási szövetkezet zöldség­boltjának. Ilyen korán Körösön még hazai saláta, nem volt az üzletekben. A saláta után ko­rai paradicsomot termelnek. Az üvegházak mellett egy 25 méteres fóliás ágy alatt szin­tén saláta van. Nincs az ud­varnak olyan helye, amit ki ne használnának. Hol tanulták ezt a kénye« primőráru-termesztést? A ti­tokra hamar fény derül. Kecs­keméti Sándorné férje a Sza­badság Termelőszövetkezet kertésze. Amit ott megtanul, otthon is hasznosítja. Fiuk a kecskeméti Kertészeti Kutató Intézetben dolgozik, szívvel- lélekkel kertész. így aztán há­rom szakesti bér van a család­ban, s az eredmény sem ma­rad el. (t) rssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss* Kovácsék új házba költöznek ITT A TAVASZ — ÉPÍTKEZNEK | MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? $ § Fiúk a térről. Fordulatos § magyar film. Szereplők: Ko- ^ vács István, Bujtor István, ^ Margittay Ági, Darvas Iván. ^ Kísérőműsor: Pókok a len- i cse alatt. I s Az előadás kezdete: S 8 órakor. 5 és fél A Ciírakerítői az Atlanti-óceánig Egy körösi világjáró regénye i. A Kecskeméti úton volt valaha Franck Jenő fűszerkereskedése. A tulaj­donos a boltot még az atyjától örökölte. A feleségével együtt szolgálta ki a ve­vőket. Az asszony, ha ráért, az üzlet sarkában szőtte hatalmas szövőrámán a magyar-perzsa szőnyegeket. Minden év­ben egyszer-kétszer ellátpgatott hoz­zájuk Franck Jenő fivére: művész né­ven: Faludi Kálmán színművész. Negy­ven év körüli, rokonszenves, kedélyes ember, aki fiatal korában bejárta a vi­lág nagy részét. Sokat beszélgettem ve­le annak idején. Élményeiről jegyzete­ket készítettem, s most, a „saját szavai­val’’ próbálom elmondani világ körüli útját. Dél-Afrika a padláson Hát hogy is volt csak? — Kilencéves koromban szöktem el hazulról — idézem szavait. — Tele vol­tam Verne-ültette fantáziával. Valami megmagyarázhatatlan érzés lázongott hennem. Folyton az iskola padjait szűk­nek éreztem az én nagyratörő terveim­hez. A vérem űzött, hajtott a kalandos tudnivágyás. Órákig álmodoztam a padlás egy elrejtett zugában, amelyet kukoricacsövekkel bekerítve elnevez­tem Dél-Afrikának. Ott voltak elrejtve nyilaim, a bodzafapuskám, Magyaror­szág hegy- és vízrajzi térképe, és egy kétkrajcáros bugylibicska, amit skaipo- lásra készültem használni. — Sátort is készítettem magamnak újságpapírosból és a rajztömbből. Cso­dálatos tervek láttak — padláslyukon beszűrődő — napvilágot. Mind azt cé­lozták, hogy miként fogom összekötni a nagykőrösi „Cifrakert" csónakázó tavát az Atlanti-óceánnal. A nagykőrösi kikötő terve — Mert, hogy le fogom pipálni Ko- lumbust, abban már teljesen biztos vol­tam. Erre az összekötő csatornára azért volt szükségem, hogy majdan az álta­lam felfedezett új világrészből fellobo­gózott hajómmal, nagy ünnepségek kö­zepette, ágyúdörgéstől és üdvrivalgások­tól kísérve, „direkt” befuthassak a nagykőrösi kikötőbe. — Sok-sok álmatlan éjszaka után, végre egy szép májusi napon, a tettek mezejére léptem. Az édesapám kasszá­jából „kölcsön vettem” húsz forintot. Igaz, ez a kölcsön kissé egyoldalú és erőszakos volt, de szilárdul meg voltam győződve, hogy ez lesz a megalapozója az én felfedező utamban szerzendő ren­geteg aranyrúdnak, melyekkel majd busásan kárpótolom aggódó szüléimét. — Könyveimmel a hónom alatt — mintha csak iskolába mennék — utol­jára még jól bereggeliztem és búcsú nélkül otthagytam a szülői házat. Csala Lacitól megvettem a csúzlit nyolcért, meg két bosr.yák bélyegért és az isko­lát jó messzire elkerülve, megindultam Cegléd felé. Szemközt a halállal — Cegléden a felszerelésemet kiegé­szítettem egy hosszúszárú selmeci pipá­val. Ezt a rézbőrű indiánfönök részére vettem, hogy méltókép’ fel legyek ké­szülve a békepipa-szívásra. így az ex­pedícióm most már semmiben sem szenr védett hiányt, felültem a budapesti vo­natra. (Hazulról azért indultam gyalog, hogy meg ne tudják utam irányát). Ta­lán felesleges részleteznem azokat a ka­landokat, amelyek az ilyen nagy expe­díció során adódnak, csak annyit jegy­zek meg, hogy bizony nemegyszer kel­lett szembe néznem a halállal. Bizony, csak Pesten már két temetési menettel találkoztam. Es a többi, rám leselkedő veszedelem! Hajh!, nehéz volna azt mind leírni, amíg én Zágrábig eljutot­tam. — A városba be se mentem. Nem érdekeltek a civilizált területek és né­pek. Majd a tropikus vidékeken, az ős­erdőkben! az az én igazi terem! Vettem az állomáson tíz zsemlét és megindul­tam a vasúti sínek mellett előre, mindig csak előre — Amerika felé. Négy tap alatt jutottam el a Karszton át egész Fuzsináig. Itt akadt az első feljegyzés­re méltó vadászkalandom. Hű kisérőt találok — Távol a Ids vasútállomástól, a sí­nek között sütkérezett a bakter nagy, tarka macskája. Parittyámba jókora kavicsot tettem és a töltés mellett, ha­son csúszva óvatosan megközelítettem a gyanútlanul szunnyadozó nemes raga­dozót. Egy jól irányzott lövés és az ál­lat szédülve hempergett le a töltés mel­letti árokba. Iszonyú harci kiáltással vetettem magamat utána, és hónom alá csapva az ájult áldozatot, szaladtam az első zsákmányommal Fiume felé. Kopa László (Folytatjuk) Szélviharban égette az avart: felgyújtotta a Csókáserdő szegletét KÉMÉNYTŰZ A Szerdán, délben a tűzoltókat a Csókáserdőbe hívták. Fló­rián Mihály tanyája körül cgette az avart, a szél felka­pott egy szikrát, és meggyúj­totta a Csókáserdő egy szaka­szát. A tűz szerencsére a feny­ves erdő előtt húzódott el, s így a fenyves nem borult láng­ba. A tűzoltók a dühöngő szél­PÓKA UTCÁBAN ben lokalizálni tudták a tüzet, sikerült nemcsak az erdőt, de a várost is megmenteni az eset­leges tűfkatasztrófától. Alig pihentek meg a tűzol­tók. este újból riasztották őket, a Póka utca 1. szám alá. ahol kéménytűz volt, amit Idejében eloltottak. Kié legyen a határ ? Évszázados per Cse máért A nemrégiben önállóvá lett Csemő község jó bort termő határa régen Cegléd és Nagy­kőrös városához tartozott. A tényleges határ sohasem volt mindkét város által elfogadot­tan megállapítva. így a ceglé­diek és a körösiek egyformán kihajtották jószágaikat a cse- mői legelőkre, vagy fát és gallyat hordtak az ottani er­dőkből. Ebből azonban a két város lakói között összezördü­lések támadtak; régi feljegy­zések szerint már a török ura­lom előtti időkben pöröket kezdtek a határ kijelölése ér­dekében. A török uralom után tovább mérgesedett a helyzet. 1640 körül Ali basa a Csemőben szétszórt egy kis hajdúcsapa­tot, és az elesettek holttestét Nagykőrösre vitette, hogy a törökök által ilyen esetekben szedett „vérdijat” bevasalja. Nagykörös megtagadta a vér­díj kifizetését azzal az indoko­lással, hogy Csemő Ceglédhez tartóink. Cegléd pedig szépen kifizette a vérdíjat, s ettől az időponttól kezdve teljesen ma­gáénak tartotta a csemői ha­tárt, és a körösiek ott „tilos­ban legelő” marháit többször behajtották a városba. 1648-ban Nagykőrös a me­gyeriéi telt panaszt, s az alis­pán bizonyítási eljárást ren­delt el. Cegléden, Kőrösön, Kecskeméten és Kecskén szá­mos tanút hallgattak ki, de ez bizony nem vitte előbbre a pör sorsát. A ceglédi tanúk azt vallották, hogy mióta vi­lág a világ, Csemő Ceglédhez tartozott, a körösiek pedig azt állították, hogy a puszta, ahogy sokan Csemöt is nevel­ték. mindig a körösieké volt. 1650-ben újabb összezördü­lés támadt a legeltetés körül. A körösiek újabb panaszt emeltek, s 1654-ben a szécsé- nyi megyegyűlés tárgyalt er­ről. Az ügyben bizottságot küldtek ki. A bizottság hely­színi tárgyalást tartott, s mi­vel a körösiek nem jelentek meg, Ceglédnek adtak igazat, amit azután a körösiek ismét megfellebbeztek. A végtelen pörösködést lát­va, Cegléd akkori földesasz- szonyai, a budai apácák 1655- ben IV. Ferdinánd császár és királyhoz fordultak, aki 1655. június 3-án Pozsonyban kelt rendeletével az apácák javára döntötte el a port és felszólí­totta Pest megyét, hogy védje meg birtokaikat minden hábo- rítás ellen. A csemői súrlódások száz év múlva sem szűntek meg. 1758­! ban a ceglédi apácauradalom tisztjei és Nagykőrös város i főbírája megegyeztek a cse- ; mői határ ügyében. Ez az ; egyezség azonban a felsőbb jó- i ráhagyások késlekedése foly- 1 tán felbomlott. így tovább folyt a vita és a pör, amely­ben 1811-ben a vármegye mondott végső ítéletet. A tár­gyalást az 1811. év Szent György havának 27-ik napján Nagykőrösön tartották, ame­lyen: ..a tekintetes ceglédi uradalom és a város részéről fiskális Ujfalusi Ignácz úr, Flórián Antal tiszttartó, Mem- iaüer György .számtartó és Bo- dori János kasznár urak, Si*- •ket János, a város főbírája, Kiss Pál. Lovas Péter, Csiz­madia János, Kamasz János és Lengyel Mihály esküdtek, Pa­jor Antal I„ Sárközi György II. nótáriusok, Herczeg Jó­zsef, Szuhanyig Pál és több czeglédi lakosok jelentek meg”. Hosszas tárgyalás után a bí­róság felszólította a ceglédie­ket és a körösieket, hogy a helyszínen mutassák meg a tényleges határt. Ez meg is történt, de a ceglédiek és a körösiek által kimutatott ha­tárvonal között nagy volt az eltérés, amire a bíróság az 1802. évi XXIII. t. c. szelle­mében a csemői határt: „két egyenlő részekre hasíttatni rendelte akképpen, hogy a Kappanhalma, melyet szerve­zet szerint mindkét fél szinte annak tart. és mely az 1368-ik esztendőben Czegléd részére kelt kiváltságlevélben határ­jelnek állíttatik, ezentúl is I határjel maradjon, többnyire a két duktus közé foglalt egész térség a Nyúlfülőhalomíól a Kappanhalmáig, onnan pedig a czeglédi, nagykőrösi és mi- kebudai határok összeütközé­séig húzandó linea által két egyenlő részekre osztasson és alkalmatos helyeken a ceglédi birtokot a körösitől megkü­lönböztető határjelek hányat­tassanak .. Az ítélet alapján Csemő fele I Ceglédé, fele Kőrösé lett. De a ceglédiek tovább folytatták a nagy port, olyanformán, hogy az 1848 után magánke­zekbe került, Nagykőröshöz tartozó csemői birtokokat, kü­lönösen a csemői vasút 1910- ben történt kiépülése után, a ceglédi gazdálkodók egymás után megvásárolták, vagy ha­szonbérbe vették, úgyhogy1 a felszabadulás idején már alig volt csemői föld körösi kéz­ben. így nyerte meg Cegléd véglegesen a csemői port. Kopa László A malfutyi em­berke gyönyörű­séggel nézegette a szépen sorban fel­akasztott bundá­kat. A kiutalást két ujjal fogta. Háromszor is oda­nyújtotta a raktá­rosnak. — Olyant ad­jon, ami száz évig megél. — Szakadtáig tart mindegyik. Tudnunk kell, hogy a kis ember vasutas. A forga­lomnál dolgozik. Három vizsga után kinevezték kalauznak. Rög­tön kapott térden alulérő bundát. Azt nem tudta, hogy hány eszten­dőre. Azt sem vet­te észre, hogy le­telt a kihordási idő. örült, amikor a munkaügyes a markába nyomta az új kiutalást. — Dehát az enyém még jó. Semmi baja! A juss — Jár, ami jár! Tessék kivételez­ni. a másik meg mehet nyugdíjba A raktáros for­gatta- a papírt. Méregette az em­bert. — Hányas a ré­gi bunda? — Azt nem tu­dom. Adjon jó nagyot. — Magának na­gyot? Hiszen a negyvennyolcas­ban is elvesz. — Adjon hat­vanast. — Olyan nincs, ötvenhatos a legr nagyobb. — Hát akkor az is jó lesz. — Minek az? Takarónak? Mert maga azt nem vi­selt hiszen a bo­káját veri! A vasutas ma­kacsul ragaszko­dott jogához és az ötvenhatos bun­dához. A raktá­ros kedvetlenül vállat vont, aztán kiadta a hatalmas bundát Rácsapta a kis ember vállá­ra. Igaza volt. A kalauz elveszett benne. Ugye — mond­tam — hogy ez nem magának var ló? — De! Ez ma­rad! — Furcsa ember maga. Kineveti a világ. A kalauz csú­nya arcot vágott. — Kinek mi kö­ze hozzá? Ki a nagyot nem be­csüli, az a kicsit sem érdemli. Ak­kor is elviszem, ha a kutya alá terítem, vagy ha a kutyának se kell... Ezzel indulato­san elindult kifelé és jól bevágta maga mögött az ajtót... (Si) Az idén is elvitte az első dí­jat a libaíiizlalási versenyben Kovács József né. Háromszáz­ötven libát hizlalt és szállí­tott be a fogyasztási szövet­kezet telepére. Az első díj kiosztása után ar­ról faggatom, hogy vajon nem unt-e még bele a libák tö­mésébe? Hamarosan kide­rül, hogy nem, hiszen az idén ötven libával többet akar tömni, s e mellé a fia még ötven nyúl nevelésére is szer­ződést kötött a fogyasztási szövetkezettel. Az idén nyáron beköltöz­nek új házukba. Évek óta épül ez' a ház a libák hasz­nából. Kovácsék úgy tervez­ték, hogy a múlt év őszén beköltöznek, de közben a li- bapénzbői még egy istállót építenek. Kovács József ugyan­is kiváltotta a fuvarozó ipart és két erős lovat is vásárolt időköziben. Aki kételkedik, Ijögk a liba házat, illetve "lővdt „szül”, az nyugodtan felkeresheti az idei győztest ötőle bárki megtud­hatja. hogy az idén tiszta negyvenezer forint haszna volt a libák töméséből. (f.) Ilyen korán még nem volt saláta az üzletekben AZ EGYÉNI SZORGALOM CSODÁKAT MŰVEL.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom