Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-16 / 64. szám
1968. MÁRCIUS 16.. SZOMBAT K/Ch-lao Beszélgetés Budakalász jelöltjével Pesti István nevét jól Most is így mondja el „ars ismerik a szent- poeticáját”, megválasztása endrei járásban, esetén hogyan kívánja képviselni a benne bízó közösséget. akkor dolA termelőszövetkezetekben és a zöldség-gyümölcstermelő szakszövetkezetekben különösen sokszor találkoznak a pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetőjével. Két hete, hogy a budakalásziak járási tanácstagnak jelölték. Lendületes ember, telve energiával. Ma már jóízűen mosolyogva meséli, hogy édesapja kertész volt egy „hatalmasság” rózsadombi villájá*- ban. S a szülőknek rejtegetni kellett a fiukat, a nagy ember annyira nem állhatta a gyermekeket. Nyugalmát, kertjét féltette tőlük. Akkor, kiskamasz fejjel elhatározta, hogy minden megtesz annak a világnak a megdöntésére. A start mégis gyengén sikerült. Szegény fiúként örülhetett, hogy az Egressy úti iskolában kertésszé nevelték. De 1945- ben, amikor megnyílt a világ, hű maradt fogadalmához: mindig az első sorban, az emberek sűrűjében érvelt, vitatkozott és tanított. ,-------------------- mindig a I — Először | munkás----------------------- emberek k özé megyek. Ki a földekre, az isiállókba és a gépszínbe, csak azután térek be az irodába az elnökhöz vagy az agronómus- hoz. Hozzászokott, hogy világosan, lényegretörően beszéljen. — A tanács gozik jól, ha az em>- berek elégedettek. Ez elsősorban attól függ, kívánságaikat hogyan teljesítik. Azonban sokféle kívánság van és mérlegelni kell, melyik szolgálja az egész közösséget és melyikhez fűződik csak egy kis csoportnak, vagy néhányuknak az érdeke. Úgy hiszem, azt mindenki igazságosnak tartja, ha először a község egészét érintő jogos kívánságoknak igyekszünk eleget tenni. Ilyen például Budakalászon az orvosi rendelő. Van már lakótelepük, kisebb-nagyobb üzemeik és egyre szaporodó lakosságuk, akiknek vagy Szentendrére, vagy a harmadik kerületi Vö- rösvári úti rendelőbe kell bejárni vizsgálatra. Ugyanilyen súlyos probléma a Pomázi út menti barakklakók sorsa. —----------j konkrétan mit teI Hogy | hetek érte, ha já- ------------- rási tanácstag leszek? Elmondtam a jelölő gyűlésen is. Ha a táskámban lenne húszmillió forint, köny- nyebben ígérnék. De se nekem, sem a községnek nincs felesleges pénze, mégis módot kell találni elsősorban az orvosi rendelő létrehozására. — komáromi — FÓTI NAPOK Fél évszázad után: szobor a talapzaton Vörösmarty ünnepségsorozat — Látogatóban az alkotónál Fóti napok címmel ünnepségsorozat kezdődött pénteken Foton, Vörösmarty Mihály híres verse, a Fóti dal születésének 125. évfordulójára. A költő műveiből járási szavalóversenyt rendeztek a nemzeti ünnepen, ma pedig, a művelődési otthonban irodalmi est lesz, neves művészek felléptével. Vasárnap délelőtt leplezik le a költő bronz mellszobrát. Az ünnepi beszédet Kónya Lajos költő tartja, s a Gyermekváros énekés fúvószenekara, a Fóti Dalkör, és a Gázművek énekkara ad műsort. Az avatás koszorúzással zárul. Fótnak nagy ünnepe Vörösmarty Mihály szobrának avatása, hiszen a talapzat már 1900-ban elkészült és azóta várta a költőt. A bronz mellszobor Németh Kálmán alkotása. A mesterrel múzeumnak beillő otthonában beszélgetünk, — Igyekeztem visszaadni a költő hiteles vonásait, az volt a célom, hogy felismerjék. Arányaiban a meglevő talapé zathoz kellett . alkalmazkodnom. A formákat leegyszerűsítettem, hogy zárt, tömör egységet képezzen. — Most először mintázta Vörösmartyt? — Korábban többször is, a háborúban azonban minden megsemmisült. — Hűtlen lett a fához? — Nem. A fa a legkedveÉLT 18 ÉVET Aki már nincsen sebb anyagom. Szeretem az élő és a holt fát egyaránt. Ha elfáradok, a kertben dolgozom. Ez megnyugtat és pihentet. Minden szőlőt és gyümölcsfát magam ültettem. Nemcsak a kert, az egész ház kezenyomát mutatja, a bútorokat is maga készítette. — A Kárpátok alól, a Sze- pességből hoztam a fa szerete- tét. Tízéves korom óta fúrok- faragok, megtanultam a megmunkálás minden fajtáját; ha kell ács, asztalos vagyok. A lépcsőfeljáró tartóoszlopa, az ajtók, az asztalok dió- és körtefából. S körben a falakon képek, domborművek, állványokon portrék, figurák. — Miből dolgozik a legszívesebben? — A legengedelmesebb a hárs, a legnehezebb a fenyő, de faragtam nyírt is. Itt például — mutat az egyik faliképre — meghagytam a törzsét, az a keret. A kép az Anyát ábrázolja a Gyermekkel, egyetlen lágy, szelíd vonal az egész. Szabó Dezső portréja markáns. — Most megvásárolja a Petőfi Irodalmi Múzeum — magyarázza. — Nehezen válók meg tőle. 1965-ben volt kiállításom, s ott minden darabot eladhattam volna, — de akkor most üres lenne a lakás. A faszobrászatnak szakavatott értője — idén hatvanöt éves — sokat tett régi műemlékeink megmentéséért. — Majdnem húsz évig a Szépművészeti Múzeum restaurátora voltam. Dolgoztam az esztergomi Keresztény Múzeumban, szerte az országban, a fóti templomban is. S menynyi anyag van még, amely mind megóvásra vár ... — Úgy tudom, hogy nemcsak gyakorlati, hanem elméleti kutató is? — Kidolgoztam egy módszeres fafaragó tanmenetet, a legegyszerűbbtől a bonyolultig; írtam néhány tanulmányt, de kevés az időm. Van egy kis szakköröm; gyerekek járnak hozzám, minden kötelezettség nélkül. Az egyiknek fát adok, a másiknak agyagot, a harmadiknak papírt, ceruzát, hadd éljék ki csapongó fantáziájukat. A legfontosabb szerintem ébrentartani az érdeklődést s adjunk a gyerek kezébe szerszámot, hadd ismerje meg a munkát A műhelyben, a lakásban a legkülönbözőbb témájú alkotások. Feltűnő, hogy a mester milyen kevés vonallal dolgozik, majdnem „szűkszavúan”, mégis kifejezőek alkotásai. — Én nem vagyok klasszikus — mondja —, sem mo- demkedő. Egyszerűen faragok, hogy benne maradjon a fa anyagszerűsége. így érzem... Soós Ibolya A legjobbakat Háromszáz körül jár a kommunisták száma a Mechanikai Művekben. Háromszáz közül több, mint tíz százalék, 34 elvtárs a múlt esztendőben lett a párt tagja; a 34 új ember közül 21 a fizikai munkás! A szűkszavú számok a munka egész lényegét összefoglalják: erősíteni a pártot, növelni létszámát, de úgy, hogy az elsősorban ne a létszám, a mennyiség emelkedését jelentse, hanem az erő sokasodását, mert a legjobbakat, a munkában leginkább bizonyítókat hívják-fo- gadják soraikba a kommunisták. A pártépítő munka, a párttagságra érdemesek megfontolt kiválasztása különösen azóta kíván nagy felelősséget, amióta megszűnt a tagjelöltség. Nincs tehát „próbaidő”, mely alatt a jelölt a kommunisták közössége előtt újra és újra bizonyíthatja alkalmasságát; éppen ezért kell még a felvétel előtt igen nagy alapossággal megismerni a jelentkezőt, nemcsak munkáját, hanem emberi magatartását is. A Mechanikai Művek párt- alapszervezeteiben alaposnak bizonyul a kiválasztás: valóban a legjobbakat, a rangot, tekintélyt szerzett munkásokat, műszakiakat veszik fel párttagnak. Ezt bizonyítja az is, hogy a pártonkívüliek helyeslése sem marad el felvételkor, s az is, hogy nem kell a későbbiekben sem korrigálni a döntést, mert alkalmatlannak bizonyúl az új ember a kommunista megtisztelő címére. A módszeres és alapos munka így gyümölcsözik, s így igazolja, hogy a számszerű gyarapodás és a valódi erősödés nem ellentétes, sőt nagyonis egyértelmű. (m. o.) HoSfóíekete nóniuszotat vásárolt az iráni sah A Mezöhegyesi Állami Gazdaság világhírű méneséből vásároltatott ötösfogatába holló- fekete nóniuszokat az iráni sah. A gazdaság gyorsan visz- szahódítja a másfél-két évtizeddel ezelőtt némileg elhomályosult külföldi hírét. Egy- egy lováért ma már átlagosan 60 000—65 000 forintot kap. MIT LEHET ÍRNI RÓLA, s arról, ami történt? Semmit. Vagy mindent. Reggel, rögtön munkakezdés után rosszul lett. Máskor is megtörtént vele. Máskor éhes volt, azért a rosz- ezullét. Most tele volt a gyomra; gyógyszerekkel. Altatókkal, idegnyugtatókkal, mindennel, amit csak ptthon, szekrényekben, asztalfiókokban talált. Maga is megrémülhetett: hát már itt a halál? Rögtön megmondta, mit tett. Telefonáltak a mentőknek. A sors keze, a véletlen: a lezárt sorompó előtt tíz percet állt a mentőkocsi, míg végre átjutott. Utána már percek kellettek csak ahhoz, hogy a kórházban legyen. Az orvosok megtettek mindent, nem rajtuk múlott. Az üres gyomorból igen gyorsan felszívódott a gyógyszerek hatóanyaga. Megtettek mindent. Az orvosok. Laci mégis meghalt. Néhány hét múlva szabadult volna: autószerelőként. Harmadéves ipari tanuló volt, a dömperszereidében dolgozott. A város, Cegléd, délre már tudta: az Űtépítögép Javító és Gyártó Vállalatnál „egy fiú öngyilkos lett”. Estére már pontosan tudták, ki is az az egy fiú. Ma is pontosan tudni mindent. Csak egyet nem: miért tette? JÄR, JÁR AZ EMBER, s újra és újra falakba ütközik. Róla kérdez, aki már nincsen. Szerették a dömperszereidében. Vidám fickó volt, fiatalosan szemtelen, de ha kellett, talpraesett a munkában, a vitákban. Sok barátja volt; volt-e igazán barátja? Szüle: elváltak régebben: anyja pedagógus, nem itt tanít, ő apjával élt, aki kisiparos. Hol, mikor és miért szakadt el benne a szál, mely a szülőkhöz' köti az embert, s mely úgy köti, hogy már csak azért sem gondol arra: otthagyjon mindent. Hol, mikor és miért? ö tudna felelni, de már nem válaszol soha. Volt vele baj? Volt. Az iskolában. nemrég megintették: kivel nincs baj tizennyolc éves korában? (És harminc-, meg ötvenévesen?) Nagyobb, igazibb baj azonban nem volt vele soha: nem iZyen oka volt hát arra, hogy megtegye a jóvátehetetlent. Mondatokat jegyzek: „Rendes fej volt.” ..Soha nem r'onaszkodott.” ..Ki hitte, hogy erre képes.” „Nagyon keserű lehetett valahol az élete.” „Sokat hülyéskedtünk, még most sem hiszem, hogy egész egyszerűen nincsen.* Mondátok", ázavák: égy fiatal ember annyi mindent hagy maga után, esztendei csekély száma ellenére. Tréfák emlékét a társakban, lányok utáni sóvárgások titkait, apró stiklik izgalmát, egy-egy közösen fütyült slágert, áttáncolt estét, vihogást a moziban, zsebből kínált napraforgó- magot ... Szerszámokat a műhelyben, olajos képű mosolyt, harsány rikkantásokat, aláírást ilyen, meg olyan papírokon ... Persze, egy ideig még emlékeznek rá. Azután? Azután, mint szél a hervadt virágokat, az emlékeket félresöpri az élet. MOST ANNYI MINDENT TUDNAK RÓLA az emberek. Annyian magyarázzák, hogy miért tette, mi oka volt rá, de aki igazán tudja az egyetlen, mert igaz feleletet, már nem válaszol a kérdésekre. Hagyott levelet: sok-sok pontba szedte, mi fájt neki. Mi fájt? A papírra rótt szavak külön- külön és önmagukban semmiségek. összegyúrva az egyedüllét, a társtalanság, a szere- tetnélküliség elviselhetetlen fájdalma csap ki a szavakból. Annyian voltak körülötte, s igazán nem volt mellette senki sem. A gyár annyi mindent tett másokkal: állami gondozott fiatallal, elesettel, kétbalkezessel, támogatásra alig érdemessel, de mégsem veszni hagyottal. Annyi mindenkivel annyi minden); tettek. Róla nem tudták, mi forr benne, hogy már elkezdte írni a búcsúlevelet, hogy már keresi a gyógyszereket... Nem tudták. Nehéz, nagyon nehéz belelátni az emberbe, hát még, ha szemérmesen takarja is ma- j gát! Hát nem erőltették. Tudták, hogy nincs minden rendben körülötte, hogy odahaza nem a szokásos, anyával, apával egyensúlyban tartott otthon fogadja. Tudtak róla: részleteket, összerakni a kockákat senki nem próbálta meg. Most kerül egyik kocka a másik mellé. Későn. Hiába tudunk már mindent arról, aki nincsen. KI. HOL MULASZTOTT? Terheli-e valaki lelkiismeretét a halál, mely a városnak esemény volt, az emberek szőkébb körének megdöbbentő tragédia, s a főszereplőnek az utolsó, tőle függő cselekedet. Ki felelhet a kérdésre? Csakis a lelkiismeret: azoké, akik, ha önmagukban is, de tudják, biztosan tudják, hogy tehetnek róla. Kinek-kinek önmagával kell, megejtenie ezt a számadást. Azokért, akik lelkében, idegrendszerében, gondolataiban, egész egyéniségében most kezd kialakulni a gondolat: jobb lenne, ha nem lennének. Ha maguk löknék el azt, amit másoktól kaptak: az életet. Néhány hét múlva megkapta volna a szakmunkás-bizonyítványt. Néhány hét múlva már önálló keresővé lépett volna elő ... Néhány hét múlva már nem beszél róla a város, időnként bukkan majd csak fel az ismerősök emlékeiben, s az egy-két legközvetlenebb barát is majd mind ritkábban megy ki a sírhoz. Mégis, nem néhány hétre, sokkal továbbra szól az a figyelmeztetés, melyet nem szavakkal, hanem tettével adott. Ö, László, aki élt tizennyolc évet, s aki már nincsen... Mészáros Ottó Az ember emberré válása. Amikor az ember lejött a — negyedik emeletről, elhatározta, itt az ideje, hogy ember, azazhogy emberebb ember legyen. Ehhez pedig az szükségeltetik, hogy meg kell szabadulnia mindattól, ami most teszi az embert emberré, s elölről kezdve olyan viszonyokat kell kialakítani, hogy az emberré válás folyamata során emberibb ember, egyszóval homo sapiens legyen. Ezért is jött le. A negyedik emeletről. Hogy felmenjen a fára, ahonnan majd lejőve megkezdheti az emberré válást. — Azám... — ütött a homlokára az emberré válni akaró ember — azzal még nincs minden elintézve, hogy lejöttem a negyedik emeletről, hogy utána felmenjek a fára ... Gyorsan visszasietett a negyedik emeletre, aztán szépen összetörte a bútorait, ripityá- val tette egyenlővé a hűtőszekrényt, a televíziót, rádiót, a gáztűzhelyet és a többi háztartásbeli kis- és középgépet, majd lerohant a garázsba és szapora munkával szétszedte gépkocsiját. Majd ruháit vetette tűzbe, s ugyanebben a tűzben — amelyet még gyufával gyújtott meg — elégette Izapott szerelmes leveleit és küldött leveleinek másolatát. Gondosan körülnézett az emberibb emberré válni akaró ember, s megelégedetten dörzsölte össze kezét: mindent eltüntetett maga körül, ami a civilizációt jelentette, most már csak ő min, ahogyan van. Jöhet a fa ... Lejött hát a negyedik emeletről és felment, pontosabban visszament a fára. Elkezdhette az ember, az emberibb emberré válás folyamatát. Meglepődve vette azonban észre, hogy a fán már van valaki, nyilván olyan valaki, aki szintén emberibb emberré akar válni, s ez a valaki annyira megkezdte már e folyamatot, hogy beszélni sem tudott. Hallani természetesen igen ... Emberünk, aki a fán akarta kezdeni az emberibb emberré válást, mondta is Gno Mó-nak, így nevezte el gyorsan magában, hogy ő most, megsemmisítve mindent körülötte, ami a ma emberére jellemző, itt a fán él, hogy majd leszálljon erről a fáról, hogy emberibb ember legyen. — Ennyi az egész. Csak ez a fa kellett, hogy újra és most már jól kezdjem — fejezte be szónoklatát, amit Gno Mó nagy vigyorogva hallgatott ... — Mi az, nem hiszed, amit mondok? Gno Mó csak vigyorgott, majd aprókat röhögött, hogy emberünket, aki emberibb ember akart lenni, úgy elöntötte a düh, hogy szó nélkül fejbe vágta a véletlenül kezében maradt piszkavassal. Gno Mó felhörgött, s hanyatt homlok lezuhant a fáról... — Nahát — mondta emberünk megelégedetten és kényelembe helyezte magát, két ág között. Ekkor kezdődött el, hogy az Ember, aki emberibb ember akart lenni, megkezdte az emberibb emberré válást. Gyurkó Géza Tűz Gödöllő határában, a miskolci vasútvonal mellett — feltételezhetően a vonat szikrájától — kigyulladt egy zsombékos, fűzfás terület. A tűzjelzés után a gödöllői tűzoltók percek alatt elfojtották a lángokat. Az értéktelen növényzet leégése anyagi kárt nem jelentett, A sajnálatos csak a közöny. A forgalmas Budapest—Hatvan—Miskolc autóúttól néhány száz méternyire keletkezett, a körülbelül I hold- nyi kiterjedésű tűz, de csak mintegy fél óra múltán értesítették egy jármű utasai a tűzoltóságot. A többiek csak gyönyörködtek benne. MAGYAR PAMUTIPAR Budapest (IV. Üjpest, Erkel u. 30.) felvesz 16. életévüket betöltött lányokat és 18. életévüket betöltött férfiakat. Szállást Bp.-hez közeli községben biztosítunk
