Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-15 / 63. szám
A PEST MEGVEI hírlap különkiadása xn. ÉVFOLY LM, 63. SZÁM 1968. MÁRCIUS 15., FENTEK A közgyűlésen bejelentették: rosssui stkritt ao évet as Építőipari MI LESZ A PARKETTÜZEMMEL? ® ES A MUNKAFEGYELEMMEL? A napokban tartotta évzáró közgyűlését az Építőipari Ktsz. Púlfalvi Károly ktsz-elnök beszámolójából kiderült, hogy tavaly bizony egymillió 200 ezer forinttal elmaradtak a tervezett programtól. Veszteséggel dolgozott a parkettüze- mük, annyira, hogy az év közben kellett leállítaniuk. Deficites a gáterüzem is, de azt Bíróság ez, bár nincs vád- és védheszéd Férj a gyárkapunál - Akik visszasírnák a büntetést Délelőtt 9 óra. A városi tanácson, a szabálysértési hatóság irodájának ajtaja előtt egy kis társaság élénk hangon vitatkozik. Azon tanakodnak, hogy a bentmaradt tanú hogyan nyilatkozik, el tudja-e majd mondani a történteket úgy, ahogy azt látta, hallotta. Igaz, ezúttal nem szabályos tárgyalóteremben folyik az ügy vizsgálása, de azért a hivatalos helyiség itt is feszélyezi a jelenlevőket. A hamis tanúvallomást itt is büntetik, tehát végső soron biróság ez anélkül is, hogy nem ül a pulpituson a bíró és a népi ülnök, s nincs vád- és védbeszéd. Az ügyekben egyedül a szabálysértési előadó dönt. — Mi csak pénzbüntetéssel sújthatjuk a szabálysértőket — mondotta Farka* László. — S bármennyire megvan minden büntetendő cselekményre a paragrafus, a döntés nem könnyű. Van olyan esetünk is, hogy a feleség feljelenti férjét, s miután kiküldjük a büntetést, sírva szalad vissza, hivatkozva a gyerekekre, a kérés pénzre — kéri a büntetés 31 törlését. Persze, az ilyen kéréseket nincs módunkban orvosolni. És sok van ilyen. Az >pa ittas állapotban életveszélyesen megfenyegeti csa- ádját. Azok sokszor a szom- izédokhoz menekülnek. Ő matt kijózanodva aztán itt szán- _a-bánja bűneit. De ha egyszer az eljárást megindítottuk, arra végérvényesen pontot kell tenni. A szabálysértéseket legtöbb esetben — ittas állapotban követik el. Az utóbbi időben rendkívül sok életveszélyes fenyegetéssel találkozunk. Szinte azt lehet mondani,, mindennapos jelenség. A megfélemlítettek, persze, feljelentést tesznek, noha a fenyegetés sokszor csak felindultságból, pillanatnyi ideges állapotból ered. Ezt a cselekményt ezer forintig büntetjük. A mára kitűzött tárgyalásnak is ez a témája: életveszélyes fenyegetés. nem a szállásadója, akinek Sz. József egy szép napon betörte a lakásajtaját. A kártérítést — 126 forintot — azóta már kifizette a nagy erejű ember, ezenkívül 200 forint pénzbüntetést is ki kell fizetnie. De Sz. Józsefné azóta is remegve jön ki a gyárkapun... Igaz, panaszával fordulhat a bírósághoz, de ott sincs olyan paragrafus, amely megmentené az ütlegeléstől... (cs—i) üzemeltetniük kell az építéshez nélkülözhetetlen faanyag biztosítására. Mi volt az oka annak, hogy a tavalyi esztendőt rosszul zárták? Az elnök szerint ott a hiba, hogy 1967 első negyedében as időjárás beleszólt az építkezésekbe, továbbá az OTP tavaly kevesebb kölcsönt, illetve kisebb összegeket folyósított a ma- gánház-épitkezésekhez, mint amennyi a sokévi átlag volt. Több, mint kétezer munkanap esett ki tavaly télutón és tavasszal az építkezéseknél, s ezt már nehéz volt behozni. Különösen azért, mert a munkafegyelemmel is baj volt. Nyilván innen ered, hogy sok baleset történt, amelyek közül az egyik halállal végződött. Növelte a kiadásokat, hogy meg kellett szervezniük a fuvarozást és gépeket kellett vásárolniuk. Sz. Józsefék különváltan élnek. Azonban a férj, aki igen nagy szeszbarát hírében áll, nehezen nyugszik bele, hogy a felesége nem kíván veié egy háztartásban élni. A fiatalasz- szonyt sokszor várja a gyár kapujában este tíz órakor, s ha a szép szavú kérlelés sem hatja meg őt, bizony sokszor kezet emel, sőt bicskát ránt. Ebben az esetben nem is az asszony tette a feljelentést, haLesz iparvágány Fektetik már az iparvágányt a konzervgyár göngyölegtelepén. Vajon a többi üzemek mikor kapják meg? Értesülésünk szerint az iparvágányok tervén még csak most dolgoznak, de az már biztos, hogy a vasútnál az új biztosítóberendezés tervébe ezeket az új iparvágányokat már beleszámították. Mindezek ellenére — ha szabad így mondani — o lemaradásban is volt bizonyos előrehaladás: a mostani mérleg két és fél százalékkal jobb az 1966- os esztendőénél. Ezenkívül az eredmények közé sorolandó a központi telep ebédlője, a cserkésző! ói hétvégi üdülő, s nem utolsósorban az új asztalosműhely. A parkett üzem idei üzemeltetéséről még nem döntöttek, (I) A Vetkőző nő, a Virágárus lány es a Honvédelem Három művész ajándéka a 600 éves város jubileumára Mindenki készül a 600 éves í város jubileumára. Ki azzal segíti a várost, hogy tavasszal háza elé szalagparkot telepít, ki új köntösbe öltözteti házát.. Csikai Márta Munkácsy-díjas szobrász — a ’ áros szülötte — erre a nagy ünnepre ajándékkal lepi meg a várost. Vetkőző nő című szobrát felajánlotta a városnak. Az eredeti munka gipszből készült, de mivel a gipsz nem időtálló, ezért a Képzőművészeti Vállalat most kőből elkészíti a szobrot, amelyet a strand • előtti téren állítanak fel. A Virágárus lányt egy szentendrei művész, Kucs Béla ajándékozta a jubileumra. A sarkán ülő virágárus lány ölében virággal rakott tálat tart. A kész szobrot a nagyáruház előtti kis parkba tervezik felállítani. A harmadik ajándékszobor Búza Barna művész jóvoltából kerül városunkba. A Honvédelem című szoborkompozíció a DÁV mögötti parkba kerül, arccal a Ceglédi útra. A jövő héten érkezik városunkba a Képző és Iparművészeti Alap küldöttsége, amely a város szakembereivel együtt kijelöli a szobrok pontos helyét. (fehér) MEGÁLLT AZ IDŐ Az italbolt pénztárosnője áhítattal veri a kis papírszeleteket dobáló gépet. A különbség egy arizonai csapszék s eme Utasellátó létesítmény között csupán az, hogy ezt nem cowboyok, hanem többségében olyan alkalmi munkások keresik fel, akik eddig ügyesen kikerülték a civilizációt. Leisszák magukat a sárga földig, pontosabban a büfé piszkos kövéig, melyet a sűrű takarítás ellenére is sokszor ellep a papír, alma, tökmag- héj s miegymás, ami hasonlatossá teszi egy hulladéktárolóhoz. A létesítményben varázslatos a hangzavar; „Kicsi fehér meszelt szoba, falon függő Mária- képpel” — énekli bambán egy emberi lány, rajta hegedűtökhöz hasonló cipő, nyakában kétes színezetű sál, kabátja pedig olyan, mintha latyakban több esetben átgázolt volna rajta egy daliás úthenger. Rövid matatás után zsebeiből fél szemétládára való hulladék és egy korsó sör ára kerül elő, melynek beváltását elszántan akadályozza a vendéglátóipari dolgozó. Odébb három összetolt asztalnál népes söröző társaság jelentékenyen emeli a népes intézmény amúgy sem pangó forgalmát. Közvetlenül az ajtó mellett, körülbelül negyvenes pár: a férfi csókolgatja a nő körömlakkmaradvánnyal élénkített ujjait, miközben úgy vigyorog, mint Clark Gable egy „örökszép” film szerelmi jelenetében. S a témák! — Tudja, maga, ki az az Albert Flórián? — mondja egy borízű hang. — Hát — mondom — az, akiről elnevezték a Flórián teret Budán! A válasz tetszik, páciensem vihog, miközben fél korsó asztali fehérrel (á: 12,50) veszélyezteti a ruhámat. — Az a világ legnagyobb játékosa! — szól leereszkedően, s a vállamra csap. ezzel jelzi, hogy „belevaló fejnek" hajlandó elismerni. , Változik a kép. A befutó vonat jóvoltából megtelik a „szentély”. Ezek azonban csak átfutó vendégek, a „krém” marad, mert ők azok, akik itt már szinte leltári tárgyként szerepelnek. — Tóth vagyok — fordul hozzám egy ötvenes férfi. — Én III. Pdchárd — válaszolom, mert úgyis mindegy a név. — Kedves Richard kartárs, hozzon nekem egy fél rumot — könyörög, mint egy beduin egyhetes szaharai bolyongás után. Közben a gyötrő szomjúságtól egyéni problémái is adódnak. — Tudja — suttogom bizalmasan a fülébe —, már engem sem szolgáltak ki az imént. Hülye — válaszol dühösen és ott- j hagy. Az események peregnek. Rövidesen előkerül egy rendőr, továbbá ‘ valami silány személyi igazolvány, és az én Tóth nevű újdonsült ismerősöm. — Mit akar itt ez a rendőr? — Bizonyára a karfiol ára érdekli, vagy, hogy mikor betonozzák le a Csokonai utcát— néz rám megvetően, de azért háborog: Micsoda disxnóság! A tisztességes dolgozó már nem is szórakozhat! A hétköznapi történet fél óra alatt játszódott le a huszadik században, az atomkor hajnalán, amikor az emberi tudás, civilizáció a világűr kapuit döngeti. S bár kvarcóráink százezred másodpercnyi pontossággal mutatják az időt — ez az idő néhány ember számára megállt itt valahol... (t—k—zs) Két tanyai iskola villanyt kap Kultúrközpont Homolytáján és Gógányban A városi tanács művelődési osztálya nemrég tervet készített a tanyavilág számára. Ezek szerint az idén két helyen, Homolytáján és Gógányban kultúrközpontot akarnak felállítani. Mindkét helyen az iskola lenne a központ. Tv-t, magnót, lemezjátszót állítanak be és klubkönyvtárt nyitnak. A tervek megvalósításához azonban az szükséges, hogy mindkét iskolában bevezessék a villanyt. Homolytáján a Dózsa Tsz vezetői és a KÍSZ-is- ták mintegy 40 ezer forint értékű társadalmi munkával segítik a villany bevezetését. Sorukban Fehér Gabriella és Nyerges Józsefné tanítónő is segédkezik e nemes munkában. A gógányi iskola villamosítását már megkezdték. A városi tanács pedig 10 ezer forinttal járult hozzá a művelődési centrumok kialakításához. ELADÓ! Foto: ifjú Tóth István Jönnek a gázpalackok — telefon még nincs Jó hír érkezett a palackos gázról. Mindazok, akik tavaly júliustól gázengedélyt kértek, hamarosan megkapják a gázpalackot, s bekapcsolják készüléküket. Értesülésünk szerint a gázellátásban nem lesz fennakadás a nyáron sem. Jó lenne viszont, ha a posta — éppen a szélesedő forgalomra való tekintettel — minél sürgősebben bevezetné a gázcseretelepre a telefont. Ünnepi iársasvacsorm a centenáris Olvasó Egyletben A Szabadság Termelőszövet* kezet alszegi klubja — az Alszegi Olvasó Egylet — száz esztendővel ezelőtt alakult meg. Az évforduló alkalmából a termelőszövetkezet és a klub vezetősége szombat este 7 órai kezdettel a klub helyiségeiben ünnepi társasvacsorát rendez. A vacsorát tánc követ5 Szundikálók szónoka... A napi első értekezlet és a negyedik kávé után megérkezem a másodikra. Illedelmesen figyelem az előadót. Meglepődve konstatálom, hogy valóban hallgatom, amit mond. Ragyogóan tömörít! Semmi felesleges. Minden mondata mögött tartalom. Negyven perc alatt befejezi. Általános tetszés! Még mindenlií- nek marad energiája bőven és gondolata az elhangzottakhoz. Egy perc tétovázás és a notórius hozzászóló már föltette a kezét. Ö nem fogalmaz előre. Mindig tudja kapásból, hogy mit fog mondani. Már ömleszti is az előregyártott mondatokat. Eltelik tíz perc. Próbálunk fegyelmezetten ülni. Harminc perc! Mind többen nézik az órájukat. Már mindenki mást csinál, esetleg ásít, sőt, szundít. A hozzászóló ötpercenként lelkesen egyetért az előadóval, és ismétli, amit az mondott. Semmi kétség, jó memóriája van, mondatokat is idéz. — Köszönöm a türelmüket. Csak ennyit akartam mondani — fejezi be egy óra múlva. És ott vagyunk, ahol a part szakad ... (iongori) Két kosárlabda-édzőmérkőzés N. Kinizsi—Kecskeméti Petőfi 60:57 (33:22) A gimnázium tornatermében játszották a második NB II-s női kosárlabda-edzőmérkőzést. Mivel mindkét együttes a középcsoportban szerepel, „adú- ját” egyik csapat sem játszotta ki. Az egész körösi csapat jól játszott. Bertalan, Donáth (4), Szarvas — Bakonyi (12), Klingl (10) kezdett, a cserejátékosok: Máté (14), Ábrahám K. (13), Kopa (4), Sallai (2) és Herczeg (1). Szolnoki Vörös Meteor— N. Kinizsi 122:71 (A rendes játékidőben: 82:56 (51:30.) Vasárnap Szolnokon a Keleti csoport múlt évi második helyezettje ellen játszottak NB II-s kosaraslányaink. A rendes játékidőben 26 pontos szolnoki győzelem született. Szellő 9, Donáth 10 — Szarvas 0 — Klingl S, Bakonyi 16, a cseresorból Takács 6, Sallai 4, Kopa 0, Máté 3 pontot szerzett ekkor. Mivel az állóképesség fejlesztése volt a. mérkőzés célja, a két edző beleegyezésével összesen 120 percig folytatták a küzdelmet, s így alakult ki a női mérkőzéseken szokatlan nagy eredmény. A körösi csapatban négy beteg játékos nem szerepelt. Bakonyi, Donáth és Sallai jól dobált messziről, Szellő nagy küzdeni akarással lendítette játékba a csapatot. (s) Lesipuskások Örvendetesen fejlődik városunkban a céllövősport. Már az általános iskolákban is szakosztályok alakulnak — olvasom az újságban — s nemes versenyen mérik össze képességeiket. Ez szép. De nem szép az, ami naponta a Cifrakertben történik. Alkonyat táján kisebb-nagyobb csoportok szálljálc meg a parkot. Képviselve van ott a kis iskolásoktól a felnőttekig — minden korosztály. Légpuskákkal, csúzlikkal felszerelve lesik a nyugovóra térő madarakat és lelövöldözik azokat. Néha az is megtörténik, hogy a szálloda vagy a képzőművész kör épületeinek ablakai esnek áldozatul, vagy a járókelők füle mellett süvölt el az eltévedt lövedék. Miközben e lesipuskások szabadon garázdálkodnak, parkőrt hiába keresnénk — még lámpással sem található. Szép kertünk kerítése az Abonyi út felől jó darabon elenyészett, s a fák között hamarosan elnémul a madárdal, ha nem lép fel senki ellenük. Rácz József 'sssjmmssssssssssssssssssssssssssss.
