Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-14 / 62. szám

Ritmus, 68 címmel március 24-én este 8 órakor a művelődési házban a Pannónia zenekar kíséretével az év legnépszerűbb táncda­lait énekli Bencze Márta, Ha­rangozó Teri, Mikes Sva, Szé- esi Pál és Bakacsi Béla. Kon­ferál: Sármándy Pál. Jegyek a művelődési ház pénztárában kaphatók. Mérkgiáró közgyűlés a Háziipari Szövetkezetben Holnap délelőtt 10 órakor kezdődik a Dózsa Művelődési Ház nagytermében a Cegléd és Környéke Háziipari Szövet­kezet 1967. évi mérlegzáró köz­gyűlése. A közgyűlés napirendje sze­rint elsőként a vezetőség be­számolója hangzik el a múlt évben végzett munka értékelé­séről, a szövetkezet életének alakulásáról. Ezt követi a ve­zetőségi ellenőrző bizottság és a szövetkezeti bizottság beszá­molója. A hozzászólások és a válaszadás után megválasztják küldötteiket, majd a mérleg elfogadására és a nyereség- felosztás feletti szavazásra ke­rül sor. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIL £ Vi' OLY AM, 62. SZÁM 1968. MÁRCIUS 14., CSÜTÖRTÖK Hogyan művelődhetnek fiataljaink? Lehetőség van, csak élni kell vele! Szabad pódium, tehetséges próbálkozóknak A szabad szombat bevezeté­se, a munkaidő csökkenése, a jobb munkafeltételek több sza­bad időt adnak az emberek­nek. Hogyan használja fel ezt a lehetőséget a ceglédi fiatal­ság? Egyáltalán, milyen lehe­tőségek közül választhatja ki az érdeklődésének, kedvének leginkább megfelelő szórako­zási, művelődési formát? Erről a kérdésről tartott be­számolót kedd délelőtt Lencsés Gábor, a városi KlSZ-bizott- ság kulturális bizottságának vezetője. — Hogyan művelőd­hetnek fiataljaink, milyen a város ifjúságának művelődés­ügyi helyzete? Elmondotta, nek, a tanács hogy a KISZ- művelődésügyi Versenyre készül a figaró A fantázia jó, modell csinos legyen a VENDEGHAJ ES MELIROZAS — „Visszajött a Marika” — száll a hír a divatos frizurát kedvelő lányok, asszonyok körében. Mert Marikát mint „csodálatos kezű”-t tartják számon a ceglédi hölgyek. És ez nem véletlen. Fürge ujjai nyomán szebbnél szebb frizu*- rával dicsekedhetnék váro­sunk hölgyei. Akik megszok­ták munkáját, bizony számon- tartják, mikor telik le a sza­badsága. A pihenő után alig melegedett meg kezében a fé­sű, ismét várakozásra vannak ítélve vendégei, mert Marika március 24—25-én az országos fodrászversenyen vesz részt, amelyet a buda­pesti Ganz-MÁVAG kultúr­termében tartanak. Sok munka, izgalom előz meg egy-egy ver­senyt. Az ország legügyesebb fodrászai — mintegy 70-en — állnak rajthoz. — Minden izgalmas ilyenkor — mondja Marika —, a mo­dell megválasztása, és az, hogy az elképzelt frizura vág­jon tetszik-e a szigorú zsűri­nek. Két „fejjel”, négy frizu­rával indulunk. Sokat jelent az összbenyomás, tehát a mo­dellnek ne csak jó haja le­gyen, hanem arca is Ilijén a tervezett frizurához. Persze az sem árt, ha nagyon csinos. A szigorú zsűri a szakmai tu­dáson, a divatvonalak követé­sén kívül még sok mindent bírál. Hogy a frizura szép is legyen, az már az ügyességen, a fantázián múlik. — Milyen elképzelésekkel indul a versenyen? — Abban már biztos va­gyok, hogy modell jeimmel nem vallók szégyent. Persze, hogy a nappali, esti és művé­szi frizura hogyan sikerül, az csak ott dől el. Az esti és mű­vészi formáknál pót-, illetve vendéghajat használhatunk. Nem lesz könnyű a nagyon divatos, melirozolt hajszínt el­találni, ami annyit jelent, hogy a természetes hajszínre egy más színű hajcsíkot fesz­tünk. Egyébként még az al­kalmi frizuráknál is a természetes szin a divat. — Milyen előkészületek előzik meg a versenyt? — Napi 5—6 órát dolgozom a modelleken, de ha időm en­gedné, még többet is Kellene-.- Be kell „tömi” a hajat ahhoz, hogy úgy simuljon, alakuljon, ahogy a frizura vonalvezetése megkívánja. Marikát sokan hiányolják majd a verseny napjaiban, s mint mindig, nagyon várják vissza. (0Sr-Í) — Harmincnyolc tanácstag tartotta meg tavaly a beszá­molóját. A felszólalók közül több, mint száznyolcvanán közérdekű problémákat vetet­tek fel. A beszámolókat most, az év első felében folytatják. osztályának és a művelődési intézményeknek egyre több segítséget kell adniuk a fiataloknak. Klubhelyiségekre van szükség és a sport- és kulturális lehe­tőségek bővítésére. Ezután az ifjúsági mozga­lom szervezeti életéről beszélt. A városban jelenleg 122 alap- szervezetben 2570 KISZ-tag te­vékenykedik. összehangoltabb a mozgalmi munka, bár egyes alapszervezeteknél még sok a tennivaló. A fiatalokkal szem­ben türelmetlenség helyett több megértésre van szükség az idősebb korosztály részéről. Hangsúlyozta a politikai ok­tatás fontosságát, megállapí­totta, hogy egyre színvonala­sabbak az előadások, ami a fejlődés jele. Ezt követően azt javasolta, hogy a szakmunkás- képző intézet Pesti úti épüle­tét — az új iskola felépítése után — ifjúsági háznak rendezzék be. A Kossuth Étteremben — heti egy napon — alkoholmen­tes szórakozásra gyűlhet ösz- sze a tánckedvelő fiatalság. Jó lenne, ha ezek az alkalmak szabad pódiumot jelentenének a tehetséges próbálkozóknak. A városból elkerült fiatal művészeket sem ártana meghívni egy-egy találko­zóra, élménybeszámolóra — hang­zott a javaslat. Befejezésül a város kulturá­lis intézményeiben folyó mun­kát méltatta az előadó, majd az ifjúság fórumának számos részvevője mondotta el véle­ményét a város kulturális éle­téről. Kié legyen a hafár? w I Évszázados per Csemőért A NEMRÉGIBEN önállóvá lett Csemő -község jó bort ter­mő határa régen Cegléd és Nagykörös városához tartozott. A tényleges határ sohasem volt mindkét város által elfo­gadottan megállapítva. így a ceglédiek és a körösiek egyfor­mán kihajtották jószágaikat a csemői legelőkre, vagy fát és gallyat hordtak az ottani er­dőkből. Ebből azonban a két város lakói között összezördü­lések támadtak; régi feljegy­zések szerint már a török ura­lom előtti időkben porokét kezdtek a határ kijelölése ér­dekében. A török uralom után tovább mérgesedett a helyzet. 1640 kö­rül Ali basa a Csemőben szét­szórt egy kis hajdúcsapatot, és az elesettek holttestét Nagy­kőrösre vitette, hogy a törökök által ilyen esetekben szedett „vérdijai” bevasalja. Nagykő­rös megtagadta a vérdíj kifize­tését azzal az indokolással, hogy Csemő Ceglédhez tarto­zik. Cegléd pedig szépen kifi­zette a vérdíjat, s ettől az idő­ponttól kezdve teljesen magáé­nak tartotta a csemői határt, és a körösiek ott „tilosban le­gelő” marháit többször behaj­tották a városba. 1648-ban Nagykőrös a me­gyénél tett panaszt, s az alis­pán bizonyítási eljárást rendelt el. Cegléden, Kőrösön, Kecske­méten és Kecskén számos ta­nút hallgattak ki, de ez bizony nem vitte előbbre a pör sor­sát. A ceglédi tanúk azt val­lották, hogy mióta világ a vi­lág, Csemő Ceglédhez tarto­zott, a körösiek pedig azt állí­tották, hogy a puszta, ahogy so­kan Csemőt is nevezték, min­dig a körösieké volt. 1650-ben újabb összezördü­lés támadt a legeltetés körül, és a körösiek újabb panaszt emeltek. 1654-ben a szécsényi megyegyűlés tárgyalt erről, és az ügyben bizottságot küldtek ki. A bizottság helyszíni tár­gyalást tartott, s mivel a körö­siek nem jelentek meg, Ceg­lédnek adtak igazat, amit az­után a körösiek ismét megfel­lebbeztek. A VÉGTELEN PÖRÖSKÖ- DÉST látva Cegléd akkori föl­desasszonyai, a budai apácák 1655-ben ÍV. Ferdinánd csá­szár és királyhoz fordultak, aki 1655. június 3-án Pozsonyban kelt rendeletével az apácák ja­vára döntötte el a port, és fel­szólította Pest megyét, hogy védje meg birtokaikat minden háborítás ellen. A csemői súrlódások száz év múlva sem szűntek meg, és 1758-ban a ceglédi apácaurada­lom tisztjei és Nagykőrös vá­ros főbírája megegyeztek a csemői határ ügyében, ami azonban a felsőbb jóváhagyá­sok késlekedése folytán fel­bomlott. így tovább folyt a vi­ta és a pör, amelyben 1811-ben a vármegye mondott végső íté­letet. A tárgyalást az 1811. év Szent György havának 27-ik napján Nagykőrösön tartották, amelyen: „a tekintetes ceglédi uradalom és a város részéről fiskális Ujfalusi Ignácz úr, Flórián Antal tiszttartó, Mem- laüer György számtartó és Bo- dori János kasznár urak, Si­ket János, a város főbírája, Kiss Pál, Lovas Péter, Csiz­madia János, Kamasz János és Lengyel Mihály esküdtek, Pajor Antal I, Sárközi György II. nótáriusok, Herczeg Jó­zsef, Szuhanyig Pál és több czeglédi lakosok jelentek meg”. HOSSZAS TÁRGYALÁS után a bíróság felszólította a ceglédieket és a körösieket, hogy a helyszínen mutassák meg a tényleges határt, ami meg is történt, de a ceglédiek és a körösiek által kimutatott határvonal között igen nagy volt az eltérés, amire a bíró­ság az 1802. évi XXIII. t c. szellemében a csemői határt: „két egyenlő részekre hasitatni rendelte akképpen, hogy a Kappanhalma, melyet szerve­zet szerint mindkét fél szinte annak tart, és mely az 1368-ik esztendőben Czegléd részére kelt kiváltságlevélben határ­jelnek állíttatik, ezentúl is ha­tárjel maradjon, többnyire a két duktus közé foglalt egész térség a Nyúlfülőhalomtól a Kappanhalmáig, onnan pedig a czeglédi, nagykőrösi és mike- budai határok összeütközéséig húzandó linea által két egyen­lő részekre osztasson, és alkal­matos helyeken a ceglédi bir­tokot a körösitől megkülönböz­tető határjelek hányattassa­nak ..,” AZ ÍTÉLET alapján Csemő fele Ceglédé, fele Kőrösé lett. De a ceglédiek tovább folytat­ták a nagy port, olyanformán, hogy az 1848 után magánke­zekbe került, Nagykőröshöz tartozó csemői birtokokat, kü­lönösen a csemői vasút 1910- ben történt kiépülése után, a ceglédi gazdálkodók egymás után megvásárolták, vagy ha­szonbérbe vették, úgyhogy a felszabadulás idején már alig volt csemői föld körösi kézben, így nyerte meg Cegléd végle­gesen a csemői port. Köpi László A HÁROM JUBILEUM JEGYÉBEN Alakuló ülés - vetítéssel KRÓNIKÁT KÉSZÍTENEK VÁROSUNKRÓL Kedden este alakuló ülést tartott 'a Hazafias Népfront városi elnöksége. A résztvevők úgy határoztak, hogy a bizott­sági tagokat kerületenként hív­ják össze beszélgetésre. A vá­rosi tanács „körülnéz a háza táján”, hogy megállapíthassa: milyen társadalmi munkát, se­gítséget kér a népfrontaktívák­tól és az egyes kerületek la­kóitól. Ez alkalommal választották meg az elnökség reszortfelelő- j seit is. Többek között kulturá- j lis, oktatási felelőst választót- | tak és kijelölték az ipari üze­mek, mezőgazdasági egységek összekötőit.' Különös gonddal készítik elő a külterületen élők számára szervezendő oktatást. Három fontos jubileum előtt állunk. Ősszel az 1918-as őszi­rózsás polgári forradalom öt­venéves évfordulója, jövő ta­vasszal a Tanácsköztársaság kikiáltásának fél évszázados jubileuma lesz, s közeledik ha­zánk felszabadulásának ne­gyedszázados évfordulója is. Ezek a dátumok arra figyel­meztetnek, hogy a honismereti akcióbizottságnak hozzá kell látnia az adatgyűjtéshez és a város életéről szóló krónika megírásához. Befejezésül az elnökség tag­jainak levetítették a népfront városi választási gyűléséről szóló kisfilmet. A francia és a magyar képzőművészetről Ma este a Kossuth Művelő­dési Házban érdekes előadást tart a ceglédi képzőművészeti klub. A hazai és a francia képzőművészetről készített kis- filmeket mutatják be a klub tagjainak és az érdeklődők­nek. VEVŐ KERESTETIK Foto: Ifjú Tóth István SPORT Az ökölvívók gondja: nincs hol edzeni Régen nem hallottunk a Ceglédi Vasutas SE ökölví­vóiról, ezért Dávid Ferencet megkértük, hogy adjon tájé­koztatót. — A múlt év decemberétől február 15-ig nem voltunk ed­zésben. A Vasutas-sportcsar­nokot ugyanis átalakítják, és így a teremsportok művelőinek nincs edzési lehetőségük. A régi Vasutas-otthon udvarán kényszermégoldásként tartjuk edzéseinket. De csak akkor, ha jó idő van. Dicséret a szakosz­tály tagjainak, hogy a lehetet­len állapot ellenére mintegy harmincán szorgalmasan jár­nak edzésekre. — Nem tehetünk mást: egy­mást lelkesítjük. Űj szakosz­tályvezetőség van. Kukuk Já­nos lemondott betegsége miatt. Helyette Éles Tibor vette át az irányítást, és személyében sokra számítunk. Üj verseny­zőink is vannak, köztük néhá- nyan igen tehetségesek. — Az utánpótlás is beérik, mire kell. Ez évben barátsá­gos és egyéni mérkőzéseken veszünk részt, és amint a helyzet javul, szeretnénk ba­rátságos mérkőzésre néhány erősebb csapatot meghívni — erőpróbára — fejezte be Dá­vid Ferenc tájékoztatóját, majd hozzátette: — A szurko­lók lelkes támogatására nagy szükségünk van a további jó eredmények elérése érdekében. SPORTEREDMÉNYEK Kecskeméti Petőfi—Ceglédi Építők 5:3 Teke NB Il-es bajnoki mér­kőzés. Dobott faarány: 2507: 2483. A csapat idegenben 27 fával kapott ki. Jók: Pákozdy Rudolf 443, Szűcs László 429 és Pákozdy Sándor 418 fa. Budapesti MOM „B”— Ceglédi Építők „B” 5:3 Teke NB II tartalék bajno­ki. Dobott faarány: 2292:2273. Közepes eredmények. Jók: Ki­rály János 403, Botos Imre 402 és Lugosi István 3p6 fa. Pécel—Abony TSZ SK 1:1 (0:0) Labdarúgó MNK-elődöntő Abony: Koczka — Varga, Szűcs, Retkes, Makai, Vass, Gazsovics, Molnár, Gönczöl, Vigh, Czigler. Edző: Gyér Ká­roly. Az abonyiak határtalan lel­kesedéssel küzdöttek a maga­sabb technikával redelkező Pé­cel ellen, s így továbbjutottak a Magyar Népköztársasági Ku­pában. A csapat minden részé­ben jó volt (sz) Fiqyelem! Dózsa Népe Mgtsz. 1068. március 15-én reggel 6 órakor megnyitja a Kossuth Fe­renc utcában mintaboltját. Reg­gel és este friss teljes tej, tej­termékek, kenyér, péksütemény, házi készítésű tészták kaphatók.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom