Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-13 / 61. szám
MST MEGYEI kJűritm 1968. MÁRCIUS 13., SZERDA POLGAIl ISTVÁN Felgyújtottál? Évzáró a Dunakanyar Vegyesipari KSZ-ben Petőfi Sándor emlékének Segítsünk uszályt vontatni a hajósoknak, segítsünk hálót vetni a halászoknak, segítsünk szenet fejteni a bányászoknak, segítsünk acélt edzeni a munkásoknak, segítsünk földet művelni a parasztoknak, hogy elsimuljanak a redök és a szabadság-szerelem mindenkor ikerpár legyein. Sikertelenségek szurok-éjjelei után sikerek fény-hajnalai jönnek, mint a hét sovány tehén esztendeje után a hét kövérnek esztendeje jött. Verseit szavalta s elzuhant valaki, pezsgett a vér, mint rázott szódavíz, hulltak a hősök, s a szemük így kiáltott: éljen a szabadság! éljen a haza! Talpunkat parazsak perzselik, karunkat láng-sárkánytarajok — Zászlók tépett vásznairól dudorász a szél, e friss, mai, s a tegnapi századok füstjét-porái szemünk közé csapja, könnyezünk. Hajtsuk le fejünk, és emeljük magasra. A büszkeség tettekre kötelez; $ ^ legyünk méltók a megmaradásra. i $ *ssssssssssswssssssmssss*sssssssssssssssssssssssssss/.rmsssssssssssssssssssssssssj* Tavaszi ajándék Nagykőrösnek A margitszigeti uszoda vize sem melegebb Nem volt kidobott pénz — Csak győzzék bérlettel Cipők hazai piacra Transzformátorok külföldre Néhány sorban hírül adtuk már, hogy sikerrel járt a kútfúrók munkája: Nagykőrösön feltört a meleg víz. Most haurinyecz Mátyás kútfúrómesterrel és Bodó Gábor fürdőmesterrel beszélgetek. Közös az öröm, hiszen végre megoldódik a strand normális vízellátása. Sokan kételkedtek benne, hogy eredményes lesz-e a fúrás. haurinyecz Mátyás és a geológusok mindvégig optimisták voltak. Nincs ebben semmi különös. A kútfúrómester járt Mongóliában is és nemegyszer fakasztott vizet ott, ahol senki sem remélte. Vastag csövön keresztül zúdul a gőzölgő víz a tárolóba. — Biztos, hogy elég lesz? — tamáskodom. — Két hétig kompresszoroz- zuk a vizet, utána kiderül, hogy jön-e magától. — És ha nem? — Ne ugrasson! Akkor sincs baj, mert a strandnak vannak megfelelő gépei, annyi vizet pumpálnak fel, amennyit akarnak. Csak nem hagy az ellenkezés ördöge és tovább kérdezem. — És elég lesz ez a percenként ötszázötven liter víz a medencék f eltöltéséhez? Bodó Gábor, a fürdőmester mosolyog. — A korábban bevezetett termálvíz percenként csak 130 litert adott. Ez az 550—600 literes percenkénti mennyiség valóságos főnyeremény. Egy Néprajzi pályázat A Pest megyei Tanács vb művelődésügyi osztálya és a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága az idén ismét meghirdeti a megyei helytörténeti és néprajzi gyűjtőpályázatot, amelyre beküldhető minden olyan helyszíni gyűjtéssel, kutatással készült munka, mely nyomtatásban még nem jelent meg es pályázaton sem vett részt. A tavalyihoz hasonlóan az idén is külön pályázhatnak a fiatalok és külön a felnőttek. Az előbbieknél a beküldési határidő április 15, az utóbbiaknál július 31. Az ifjúsági pályázat eredményhirdetésére a tanévzáró alkalmából kerül sor, az első díj: ötszáz forint. A felnőtt pályázat értékelése ismét az októberben sorra kerülő múzeumi hónap egyik eseménye lesz. Az első díj ebben a kategóriában ezer forint s további öt díj kei'ül még kiosztásra. Ugyanakkor a felnőtt pályázók első három helyezettje részt vesz az országos döntőn is és helyezés esetén újabb pályadíjakat nyerhetnek. éjszaka alatt, hideg vízzel keverve, valamennyi medencét meg tudjuk tölteni 24—25 fokos vízzel, s nem a szokásos 14 fokos hideggel. Melegebb víz nem is kell, a margitszigeti sem melegebb. Sokan bírálták a város Vezetőit, a vállalatot, hogy kidobott pénz a fúrás. Mások, hittek abban, hogy nem felesleges kiadás, és íme — itt a bizonyíték. Bizonyára eljut a híre, a környékre is, és any- nyi strandvendég lesz, hogy csak győzzék a bérletek kiadását. (fehér) Száz küldött jelenlétében, a DCM kisvendéglő helyiségében tartotta mérlegzáró közgyűlését a Dunakanyar Vegyesipari Szolgáltató Kisipari Termelőszövetkezet. Ifj. Bányavári Péterné elnök eredményesen zárt esztendőre tekintett vissza. Fontos esemény volt a ktsz életében, hogy központját a korszerűtlen sződligeti irodából áthelyezték Vácra. Űj, emeletes épületbe költöztek, tágas és világos helyiségekbe. Múlt évben az előirányzott 19 millió forintos tervet teljesítették. Ennek nagy része javítás-szolgáltatás. A váci járás legnagyobb kisipari termelőszövetkezete 83 részleggel dolgozik. Ebből 53 átalány befizetés es rendszerrel működik, s veszteséges részlegük már nincs. Híre, neve van a váci ktsz-ben készült cipőknek. Tudja ezt a belkereskedelem is. Mindig pontos, minőségi munkájuk elismeréseként a megrendelt egymillió forint értékű lábbeli helyett egymillió 811 ezer forint értékű árut vettek át tőlük. Sződligeten készül a népszerű transzformátor, amelyből 1968-ra már nem tudnak újabb megrendelést vállalni. Európai megrendelőkön kívül tengeren túli vásárlóik is vannak. Kettler Sándor főkönyvelő adatokkal igazolta, hogy a 231 tag ma már megtalálta helyét és jól érzi magát a szépen fejlődő szövetkezetekben. Múlt évben átlag 19 400 forintot kerestek és ehhez most * ■ j egyhavi bérnek megfelelő nyereségrészesedést vettek fel. A felosztandó nyereség ősz- szege meghaladja a 425 ezer forintot. Gondoltak a holnapra is, mert 405 ezer forintot helyeztek a tartalékalapba. Tevékenységi körük egyre bővül. A hagyományos részlegeken kívül mind nagyobb forgalmat bonyolít le a boy- szolgálat, mind többen veszik igénybe a gázpalackszállítást, csakúgy, mint a motorosküldönc-szolgálatot. Már dolgoznak az újabb bővítési terveken, s ennek a közönség látja majd ismét hasznát. Papp Rezső Útépítés társadalmi munkával Szentendre Pisrnán- dűlőjének és a Törökhegynek állandó lakosságát, meg a víkend- háztulajdonosokat megbeszélésre hívta össze a népfront A terület lakói és telektulajdonosai sürgetésére elkészült és működik a vízvezeték, majdnem teljesen kiépült a villanyhálózat. Az ugyancsak régen sürgetett autóbuszjáratnak is alkalmas út megépítésére azonban eddig nem került sor. A népfront által ösz- szehívott népes értekezlet felszólalói rámutattak, hogy a területről 119 iskolás gyermek kénytelen két kilométernél többet gyalogolni, hogy elérje az iskolát, több száz dolgozó pedig munkahelyét. Dr. Somhegyi Ferenc mérnök, hat más telek-, illetve háztulajdonos mémöktársa nevében bejelentette, hogy társadalmi munkával elkészítik az útépítés terveit. Mások viszont közölték, hogy az építkezésben hajlandók részt venni. A Hazafias Népfront szentendrei bizottsága ezek után továbbra is napirenden tartja az útépítés ügyét. A tv és a tsz Kinn járt a tv egy szép napon a budai járás jónevü termelőszövetkezetében. Sorra vettek minden érdekes látnivalót, beszéltek ezzel-azzal. Végül az elnök nyilatkozott a zárszámadásról, majd ismertette a terveket. Mondhatni, jól sikerült műsor volt. Feszült figyelemmel nézte mindenki a faluban. Az elnök lakásán is összejöttek a komák, mert közösen nagyobb az élmény. Amint a kép eltűnt, az elnök szó nélkül felállt, s vette a kabátját. — Hová mégy? — kiáltott döbbenten a felesége. — Nem érek rá, sietek. Ha jól kilépek, még nyitva lesz a borbély. Hát nem láttad? Majd kibökte a szemedet a borostám! ★ Ez a történet a járás másik csücskéből való. Ott a tv-htr- adó járt. Meginvitálták az asz- szonybrigádot. Az egyik menyecske felsóhajtott, aztán leült szorosan az ajtó háta mögé. — Na ne szégyelld magad — hívták a többiek. A riporternek is volt hozzá jó szava, de az asszony hajthatatlan maradt. Amikor a stáb már messze járt, csak akkor mondta a barátnőjének : — Szép lett volna, mi? Az én százhat kilóm betölti a képernyőt, s ti mind kiszorultatok volna . .. k. m. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet az UNESCO támogatásával fél éve nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyamot rendez Budapesten. Tizenhárom ország mérnökei vízkémiai gyakorlaton vettek részt a VITUKI vízminőségi laboratóriumában SI u k i A kkor ti még taknyos senkik voltatok, amikor Sluki idejött. Beállított egyik este a . szállásra, azt mondta, jó estét emberek, ledobta a kopott Vulkanfiber kofferját az ágy tetejére, nyújtózott egyet, leült, rágyújtott, kinyújtotta a lábát, kigombolta a kabátját, akkor látszott, hogy az ingén nincs egyetlen gomb sem, kikandikált bozontos szőrű melle. Ügy tett, mintha már száz meg ezer este itt ült volna közöttünk, abszolúte nem zavartatta magát, pedig mindenki úgy bámult rá, ahogy a borjút meg az új kaput szokták emlegetni. Abszolúte hülyeségnek tűnt, hogy valaki így állítson be, teljesen idegenül, olyanok közé, akik Mi. esztendeje együtt falják a lebbencset, meg a paprikás krumplit. Föl is állt az öreg Adamecz, aki olyasféle szobaparancsnok volt, s azt mondta: no, hát, kit tisztelhetünk benned? Ha hetekig találgatnátok, akkor sem hibáznátok rá, mit felelt! Azt, hogy: ember vagyok. Értitek? Ember. Semmi mást nem mondott, hanem nézett az öreg Adameczre, aki zavarba jött, krákogni kezdett, majd, fene tudja, miért, a kezét nyújtotta. Az új fiú fölállt, ahogy az illik, lekezelt az öreggel, s akkor azt mondta: ha majd lenyomtam egy hónapot maguk között, akkor talán érdemes lesz megmondani a nevem. Addig egy emberrel többen lesznek, s ez a fontos. Volt valami a beszédében, ami teljesen új volt nekünk, valahogy olyar- okosan, tanárosan ejtette a szavakat, mint aki sok iskolát járt. Igaz, hatalmas keze, mellyel még mindig Adamecz markát fogta, ellene szólt ennek, mert erős, kidolgozott lapát volt, s maga az ember is, mintha csupa erőből-izomból gyúrták volna össze, de hát ettől, emiatt még iskolába is járhatott. Reggel velünk együtt jött az étterembe, s láttuk, észrevette, hogy figyeljük minden mozdulatát. Hát bizony akkor még csajka járta, nem volt ilyen meg amolyan műanyagtálca, meg önkiszolgálás, mint mostan, ott enné meg a fene azt az ánti- időt, mert sokat leharapott az emberből. Ott, a reggelinél kapta a nevét is, mert valahogy csak hívnunk kellett, s amikor az egyik gyerek látta, hogy úgy issza a kávét, mint aki cigarettát szív, olyan nagy stukkók - ban nyeli, hát azt mondta, érdekesen zabái ez a Sluki. Sluki? Hát, mondta, s így esett a keresztelő. Két-három nap csak magunk között hívtuk így, azután eljutott a fülébe, s egyik este tudtunkra is adta, hogy nincs ellenére. A kkor éppen a most régi-hármasnak nevezett szektorban állványoztunk, piszok egy munka volt, mert olyan fát adtak, hogy sokszor, gyújtósra repedt a kezünkben, de ha szóltunk miatta, akkor az volt a válasz, hogy csönd legyen, emberek, mert, ha megkapirgáljuk, hogy ki szabotál, akkor hűvösre kerülnek. Hamar i-ájöttünk, hogy Slukit a főnökség nemigen bírja, ha jött valaki az építésvezetőségtől, piszkálták meg gúnyolták, hogy no, kellett ez magának, mert akinek semmi nem jó ... Persze, hamar melléálltunk, mert ki szívelheti azt, ha oktalanul mocs- kolnak-rágnak valakit, hiszen úgy dolgozott az az ember, mint a parancsolat. Az öreg Adamecz, aki nemcsak a szobában, de itt is olyan hallgatólagos vezető volt, ettől kezdve mindig úgy tett, mintha pont akkor lenne valami sürgős hoznivaló a raktárból, amikor az irodáról jött valaki, s elküldte Slukit, hogy ne legyen szem előtt. Abszolúte semmi bajunk nem volt vele, nagyon rendes gyerek volt, értette a dolgát is, mint kiderült, hogy az ő szavait mondjam, „a dédapám is állványozó ács volt, csak én hűt- lenkedtem egy időre”. Ilyeneket tudott mondani, de akkor már nem furcsállottuk, mert tudjátok, hogyan van, előbb-utóbb azért mindenkiről megtudni, kicsoda-micsoda. Hát Sluki bizony nagy ember volt, katonatiszt, ezredes, vagy mi, szóval mo- gasrangú, de nagyon összerúgta a port a fölöttesével, aki ott, a közkatonák előtt letépte a rangjelzését, meg mindent, lefokozta, vagy hogyan mondják, s börtönbe került, mert hát akkoriban ez könnyen ment. Végül is kieresztették, hányódott erre-arra, s végül hozzánk került. Nehéz idők voltak, ötvenötben a magunk fajta, aki pedig soha nem volt templomos, sűrűn emlegette a jó istent, mint aki látja-e, hogy mi megy itt végbe. Esténként, persze, abszolúte magunk között voltunk a szálláson, sokat sóhajtoztunk, hogy miért kell ennek így lennie, hogy a szegény embernek semmi szava nincsen, hanem olyanok parancsolgatnak, akiket néhány esztendeje még o viccújságba rajzoltak le, de hát ki tudott választ adni erre? Amikor azután Sluki odakerült hozzánk, másféle esték lettek ezek. Olyasmiről mesélt ez a gyerek, hogy úgy hallgattuk, mint pendelyes korunkban anyánkat meg apánkat, s ha azt mondom, hogy nagyon okos volt, akkor azzal nem mondtam, semmit. Ö beszélt nekünk sok mindenről, hogy a bajokat el kell viselni, mert nem leszen mindig így, hogy egyszer ennek vége lesz, mert a kommunistáknak van erejük arra, hogy a vezetők hibájával szembenézzenek ... Szóval azt mondta, amit később az újságokban is megírtak, de mi akkor úgy hallgattuk, mintha minden szava simogatás lenne, s az is volt, mert bizony odahaza, amikor minden második hétben a családdal lehettünk, sűrűbben láttunk könnyet, mint nevetést. Dolgozni is tudott, meg esze is volt, kitalált néhány olyasmit, hogy addig erőlködve végzett munkát könnyen tettünk meg. s ez persze, jobb pénzt is hozott, hát hálásak voltunk neki érte. Akkor már a nevét is tudtuk, Juhász Ferenc volt, de mi csak Slukinak emlegettük, ahogyan megszoktuk addig. ötvenhat őszén többször is jártak hivatalos emberek Slukinál, kapacitálták vagy mi, hogy menjen vissza a katonasághoz, megadják a rangját, meg minden, de ő nem ment, azt mondta nekünk, hogy jobb itt, mert a fa engedelmeskedik a szekercének, s soha nem üt vissza. Maradt hát. Elég furcsa idők jártak akkor, volt, hogy teljes napot nem dolgoztunk, mert ilyen meg olyan gyűlés volt, rebesgették, hogy ezt az egész építkezést abbahagyják, bár ezt nem nagyon hittük, hiszen micsoda bolond ember az, aki felinél veszni hagyja a házát? Márpedig itt akkor sok minden készen volt. Azután jött az október, s néhány hőbörgő fölfordított itt mindent, s akkor esett meg a baj. Kétszer is tűz lett, de szerencsére gyorsan eloltottuk, azután a harmadik ... Itteni szemét népség meg csavargók álltak össze, hogy égessenek, Sluki meg valahon- nét szerzett néhány puskát, odanyomkodta a kezünkbe, hogy elzavarjuk őket. Nagyon féltünk, de azért mentünk. Lett is lövöldözés, eltakarodott a szemét népség, másnap már bejöttek a szovjetek, de Sluki akkor mór halott volt, akarom mondani, mert most így illik: Juhász Ferenc meghalt. Mert amazok, mielőtt megfutottak, szintén lőttek, s hát ő volt legelöl... E ltemettük tisztességgel, s ha az elején azt mondtam', hogy ti még taknyos senkik voltatok, amikor ő idejött, ne haragudjatok érte, mert most meg azt mondom, hogy jobbat aligha tehettek, mint amit akartok tenni. Becsületes, igaz ember volt, büszkék lehettek hát rá, ha brigádotokat az ő nevére keresztelitek, s mi. itteni öregek, akik ismertük, mindig megállunk majd egy .emlékező pillanatra, amikor azt halljuk: Juhász Ferenc, ifjúsági állványozó brigád ... Mészáros Ottó
