Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-11 / 35. szám
PEST HEGYEI i-Kírlm* 1968. FEBRUAR 11., VASÁRNAP Veszprémi tellúr TJr. Straub Gyula professzor irányításával nagy tisztaságú tellúrt állítottak elő a veszprémi vegyipari egyetemen. A világon egyedülálló módszerrel, úgynevezett zónás olvasztással jutottak hozzá az „öt- kilences", azaz 99,999 százalékos tisztaságú termékhez. A tisztítandó anyagból hosz-, szú, vékony rudat formáltak, ezt lassan végigolvasztották. A szennyeződés a rúd végén gyűlt össze, miközben az anyag többi része megtisztult. A veszprémi tellúr annyira szennyeződésmentes, hogy speciális célokra is megfelel. Például hűtőelemként is felhasználhatják; segítségével a tudományos kutatók rendkívül alacsony, mínusz 270 fokos hőmérsékletet állíthatnak elő. A veszprémi egyetem rádiókémiai tanszékén különleges laboratóriumi feladatok megoldására használják az „ötkilences” téllúrt. Nyílt levél a miniszterhez VERES JÓZSEF MUNKAÜGYI MINISZTER EL VT ARS! BUDAPEST, V., SZABADSÁG TÉR 15. Tisztelt Miniszter Elvtárs! Egy fiatalasszonyról szeret- S'S'r írni önnek. Egy asszonytól. «lei mindössze húszéves és kilenc hónapja két kislánynak adott életet. Egy fiatalasz- szonyról, akit Kiss Belánénak hívnak és a Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi gyárának dolgozója. Ott kezdeném tehát, ahol minden élet elbeszélését kezdeni szoktuk: Kiss Béláné, leánykori nevén Kovács Jolán, 9 holdas szabolcsi parasztgazda legkisebb, hetedik gyermeke. A népmesékben a legkisebb mindig nekivág a világnak, szerencsét próbál, s a szerencse nem kerüli el. Kiss Bélánét bizony elkerülte eddig a szerencse, s vándorlása nem éppen népmeséi optimizmust árasztó tanulsággal szolgál. Miért vágott neki a világnak? Nyolcéves volt, amikor meghalt az édesanyja, tízéves volt, amikor meghalt az édesapja. Legidősebb nővére vette magához őt, és négy, még kiskorú testvérét, a földet pedig sógora vette kezelésbe. Aztán bevitték a földet a termelőszövetkezetbe, s a sógor, maga is háromgyermekes családapa, azóta is ott dolgozik, s átlagban ham 1400 forintot keres. Az árván maradt fiúk és lányok korán megismerték a munkát. Kiss Béláné alig volt 14 éves és már munkakönyvét ■s&Uott, és a munkakönyvi bejegyzések tanúsága szerint attól kezdve, némi megszakítással, egészen 1966. május 18-ig dolgozott a nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetnél. Némi megszakítással... Ez a mondat magyarázatra szorul. A munkaviszony ugyanis három alkalommal szakadt meg, részben az szerződés lejárta, részben olyan okok miatt, amellyel, s amelynek következményeivel egy fiatal lány nem terhelhető. Nővére és sógora ugyanis nem csupán testvéri szeretetből, de önös érdekből is tartották maguknál a négy gyereket, kihasználva őket és saját belátásuk szerint irányítva életüket. Ha tehát a leányra a ház körül volt szükség — hazavitték, ha pénzre volt szükség — dolgozni küldték. 1966-ban Kovács Joli megismerkedett Kiss Bélával. Megszerették egymást. És Joli, igazságtalannak érezve helyzetét, úgy döntött, elmegy nővére házából. Vőlegénye akkor már Budapesten dolgozott. Joli olvasta a Lenfonó és Szövőipari Vállalat hirdetését, elhatározta, hogy új, saját életet kezd. 1966. július 22-én munkába is állt Budakalászon. Albérletben lakott. Aztán októberben összeházasodtak Kiss Bélával és beköltöztek a férje testvérei által épített budakalászi házba. Házba? Egy 5x5 méteres szobáról van szó. Kiss Béla testvéreinek azóta is fizetik az építési költséget: 10 000 forintot, részletekben. Bútor? Otthonról semmit nem kaptak. Egy szekrény, egy sezlon, egy kiságy, egy asztal, két szék és egy tűzhely található a szobában. És 1967 áprilisa óta egy gyermekágy is, mert 1967. május 31-ére várták gyermekük születését. De Kiss Béláné április végén már nagyon nehezen viselte terhességét. A normális időpontnál 25 nappal előbb megindult a szülés és május 5-én megszületett Éva, majd öt percre rá napvilágot látott Marika is. A fiatal szülők úgy döntöttek, hogy Kiss Béláné igénybe veszi a gyermekgondozási segélyt. Letelt a szülési szabadság, két hónapon át meg is kapta rendesen a pénzt, de a harmadik hónapban pénz helyett értesítést vett kézhez. Az értesítésben felszólították, hogy fizesse tússzá az eddig folyósított összeget, mert a 3/1967. (I. 29.) Korm. sz. rendelet 1. §-a (2. bek.) szerint gyermekgondozási segély csak annak jár, aki 12 hónap folyamatos munkaviszonyt tud igazolni. Ö nem tud! De hiszen 14 éves kora óta dolgozik! Igen, de akárhogy számolunk, és a Lenfonó és Szövőipari Vállalat munkaügyi osztályán igencsak sokféleképpen igyekeztek számolni, a végeredmény az, hogy Kiss Bé- lánénak 16 azaz tizenhat nap híján van csak meg az 1 éves folyamatos munkaviszonya. Tisztelt Miniszter Elvtárs! Tizenhat napról van szó. És arról, hogy ha a két csecsemő nem koraszülött, akkor a fiatal anya minden további nélkül megkapná a gyermekgondozási segélyt. De ikreket hordott a szíve alatt. S a természet nem vette figyelembe a fent említett számú rendelkezést. A természet nem belátó. Ha lehet, akkor legyünk hát azok mi, a társadalom. Azt hiszem, a gyermekgondozási segélyről szóló kormányrendelet szelleme megengedi nekünk ezt a 16 napra szóló belátást. Még csak annyit, hogy az 5x5 méteres szobában most öten laknak. A két csecsemő, a szülők, és Kiss Béla édesanyja, aki a két koraszülött, és ezért különös gondozást igénylő, sokat betegeskedő kislányra felügyelni kénytelen. Az ügyből ügy lett, s hónapok óta tart a huzavona. Egyetlen szerv sem merészel dönteni. Vagy tán nincs is jogában. Pedig, azt hiszem, éppen törvényeink szelleme nem hagy kétséget afelől, hogyan kellene dönteni. Hogyan kellene döntenünk, hogy az ügy ne legyen ügy. Budapest, 1968. február. Elvtársi üdvözlettel: Kádas Péter Barátságos arcot kérünk! A FÉNYSZÖV budapesti, Calvin téri üzlete új szolgáltatással jelentkezik: a kutya „mosolyalbummal”. Az üzletben egy héten kétszer — kedden és csütörtökön — csak kutyákról készítenek felvételeket. Persze nem is olyan könnyű elérni, hogy a ,.kedves vendég” barátságos képet vágjon... Derítő épül Gödöllőn a közelmúltban sok nehézséget, gondot okozott a szennyvíz. A meglevő tisztító kapacitása elégtelennek bizonyul az Agrártudományi Egyetem nemrég elkészült új szárnyának üzembe helyezése miatt. Ezért kora tavasszal, új, 1000 köbméteres szennyvízderítő építését kezdik meg. A tervdokumentáció már elkészült. A két és fél milliós beruházáshoz 800 ezer forintot a (Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium, 200 ezer forintot pedig a tanács biztosít a fejlesztési alapból. Az építkezés decemberre fejeződik be. Mit tenne Ön ? Ha felnőtt lenne? A kérdés talán furcsa, hiszen a megkérdezett: Pöstényi Ágota, már huszonkét éves, es a korát tekintve esztendők óta megilletik a felnőttség jogai. 1 A hivatalos iratok szerint! A gyakorlatban azonban még j csak diák, a Gödöllői Agrár- j tudományi Egyetem negyedéves hallgatója, aki az önállóságot és a munkát illetően csupán most ismerkedik a felnőttséggel. Karcsú, szép arcú lány, vastag, fekete keretű szemüveggel, amely mindössze fél dioptriás. és inkább csak a felnőttséget hivatott prezentálni a meglett falusi emberek társaságában. O Miért választotta élethivatásul éppen az agrármérnöki pályát? — Diósjenőn születtem, nem idegen számomra a falusi munka, a vidéki élet. Nem tudnám magam elképzelni egy szűk, füstös irodában, napról napra egyforma sablonmunkát végezve. Az egészséges, szabad levegő és a munka állandó változatossága az, ami erre a pályára vonzott. O Az egyetemen eltöltött négy esztendő és a tanulás közben végzett gyakorlati munka után Is úgy látja még, hogy helyesen választott? — A gyermekkori álmok a valóságban másként jelentkeznek. Gyakran elképzeltem magam lóhátról szemlélve a tág határ gazdag termését. Minden gyerek romantikus, miért lettem volna éppen én kivétel? Ma már tudom, hogy a lóhátas határjárás régen a múlté, a gépek, a modem technika korszakát éljük. Ez önmagában még nem okozhat törést az ember életében. O Hasznosnak tartja az egyetemen eltöltött négy esztendőt? — Feltétlenül. Az egyetem szakmailag, elméletileg olyan felkészülést biztosított, amely jó indulási alap ahhoz, hogy gyakornokként megáll jam a helyem bármelyik gazdaságban. O Hogyan fogadták a szövetkezetekben, ahol gyakorlati idejét töltötte? — Örülök, hogy a vezetők nem úgy fogadtak, mint nőt. Ez azért öröm számomra, mert nem szeretek női mivoltommal meg nem szolgált eredményeket elérni. Mini munkaerőt komolyan vettek, de azt hiszem, nem néztek felnőttnek még, úgy látszik, ehhez a mesterséghez egy kicsit még öregednem kell. O Milyen feladatokat kapott a gazdaságokban ? — Legutóbb például én számoltam ki a termelőszövetkezeti tagok kukorica-, burgonya*- és árparészesedését. Komoly elfoglaltságot jelentett, de nem mérnöki munka volt. Igaz, hogy zárszámadás előtt ennek a munkának a pontos elvégzése nagy segítséget jelent égy termelőszövetkezetben, de mi gyakorlati munkán nem ilyesfajta elfoglaltságot értünk. Az már jó volt, hogy a zárszámadási előkészületek után bevontak az állományváltozási terv elkészítésébe azt vetettük papírra, milyen szarvasmarha- és sertésszaporulattal számolhat a gazdaság ebben az esztendőben. Ez a munka feltétlenül hasznos volt számomra, kiegészítője az egyetemen tanultaknak. O Más tapasztalatok? — Voltak. Nem a vezetőség, inkább a tagság részéről. Ha olykor az agronómus megbízott egy-egy feladat kiadásával, éreztem, hogy komoly utasításaimat megmosolyogták magukban az emberek. A tekintetekből ilyesfajta véleményeket olvastam ki: „jó, jó, megcsináljuk, de csak azért, mert a gyengébb nemhez tartozol ..Vagy: „csináljuk meg ennek a helyes kislánynak, ha öröme telik benne ...” Azért jegyzem meg mindezt, mert félő, hogy jövőre, amikor már teljes jogú tagja leszek valamelyik termelőszövetkezetnek, az embereknek ez a fajta hozzáállása problémákat okozhat majd. Arra gondolok, ha például olyan új, eddig a gyakorlatban még nem alkalmazott termelési technológia bevezetésére adok majd utasítást, akkor nem hallgatnak rám, vagy csak tessék-lássék módon hajtják végre azt, aminek pedig pontos elvégzése az 6 munkájukat könnyítené, az ő gazdálkodósukat tenné eredményesebbé. O Véleménye szerint hátrányt jelent egy agrármérnöknek, ha nő? — Kétségtelenül. Tény, hogy a nő és a család nehetzen egyeztethető össze a mezőgazdasággal. Nem általánosság*- ban, hanem bizonyos szakterületeken. Nem tudom elképzelni, hogy egy több gyermekes nő hogyan tudná maradéktalanul ellátni egy gazdaság növénytermesztő agronómusi munkakörét, És ez a gondolat nemcsak bennem él. Az egyetemen nemegyszer hallani A népi ellenőr Mátrahegyi István, a diósdi csapágygyár munkaügyi osztályának vezetője volt, amikor 1959-ben, a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság fölkérte; mint szaktanácsadó, vegyen részt egy vizsgálatban. Most bizony már nehezen tudná hirtelenében számba venni, azóta hány ellenőrzésen vett részt. S hány összefoglaló jelentés tárgyalásán volt jelen az elmúlt közel egy évtized alatt. Egy fontos és érdekes vizsgálatra azonban élénken visszaemlékezik, arra, amikor Pest megye egészségügyi hálózatának gyógyszerellátottságát mérték fel. — Én kaptam a megbízást a vizsgálat vezetésére — mondja. — Alig tudtam, hogyan kezdjem, hiszen e területnek semmi köze nem volt a szakmámhoz. Nem is akartam vállalni. Hogyan irányítsam én a vizsgálatot végző orvosokat, gyógyszerészeket? Mégis hozzálátott. Előtte azonban napokig érdeklődött, információkat gyűjtött, hogy kellően tájékozott legyen. — Elkezdtük a munkát. Ügy adódott, hogy én az egyik vizsgáló csoporttal a megyei kórházba mentem. Igaz, szakemberek voltak velem, de amikor elkészültünk a vizsgálattal, nekem kellett az ő megállapításaikat, tapasztalataikat összegeznem, s utána beszámolnom az intézet vezetőjének. Rengeteg szak- kifejezést, orvosi eszköz, gyógyszer nevét, fogalmát kellett, „menet közben” megtanulnom. Nagyon izgatott voltam, amikor elkezdtem a gondosan elkészített beszámolót. Még amikor befejeztem, akkor is aggódtam, mit szólnak hozzá? Az igazgató főorvos azt kérdezte tőlem: — Kollégám, mi a szakterülete? — Megmondtam neki a foglalkozásom, hitetlenkedett. Jóleső elismerése volt ez a munkánknak. Azért idézte föl ezt, hogy érzékeltesse: milyen felelősség, mennyi sok utánajárás, gondos felkészülés szükséges egy-egy vizsgálathoz. És mindjárt hozzá is tette: — A különböző területeken a vizsgálatokat csak jól tájékozott és képzett szakemberek tudják megfelelően elvégezni. És ez nem ellentétes munkánk népi ellenőrzés jellegével, azzal, hogy ez a munka önkéntes társadalmi aktívákra épül. De szükséges volt, s ki is alakult nálunk, Pest megyében is, minden népgazdasági ágnak, témának, minden területnek az állandó szakgárdája Mátrahegyi István amellett, hogy a megyei NEB társadalmi elnökhelyettese, maga is a szakmájának megfelelő vizsgálatok vezetője, irányítója. Az ő területe: a munkaügy, a munkavédelem és emellett a gyermek-, és ifjúságvédelem. Igaz, már öt éve, hogy átkerült a Szerszámipari Művekhez, a hét gyáregységet irányító nagyvállalat terv-, és munkaügyi főosztályának helyettes vezetője, pártmunkáját azóta is itt, a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottságban végzi. Abból az alkalomból beszélgettünk, hogy a vállalatánál végzett, fontos munkáját dicsérő „kiváló dolgozó” cím után, most, a népi ellenőrzés fennállásának tizedik évfordulója alkalmából, még magasabb elismerésben részesült: néhány napja vette át a Munka Érdemrend ezüstfokozatát. Büszke, és boldog, azt mondja: — Nagy kitüntetés. Nagyon nagy öröm ért. Jóleső érzéssel gondol vissza az elmúlt évekre, azokra a széles körű rizs- gálatokra, amelyekben esetenként 100— 150 népi ellenőr vett részt, s amelyek feltárták tárgyilagosan, az igazsághoz hűen, egy-egy ágazat helyzetét. Minden esetben nagy és felelős munkát végeznek, amelynek célja; segíteni az előrehaladást, a fejlődést. Vajon hozzájárul-e munkájuk ehhez? Föltétlenül. Nem egyszer egy-egy megállapítás vagy vizsgálat után közvetlenül érkezik válasz, jelzés. Bonyolult és nehéz, de hasznos munka volt például a Csepel Autógyárban a pótalkatrészgyártás vizsgálata, melyet azért végeztünk, hogyan lehetne ennek érdekében a kapacitást növelni. Megállapításainkat a vállalatok általában szívesen fogadják és nagy ritkaság, hogy valahol „reteszelni”, elleplezni igyekeznek a visszásságokat. És nem egy kidolgozott javaslatunkat, igaz, hosszabb idő után —, a kormány rendeletéiben látják viszont. Tehát szép és hasznos a munkánk. Tavaly ősszel vállalatánál is különösen nagy munkában voltak, akkor dolgozták ki a kollektív szerződést és készítették elő az áttérést a 44 órás munkahétre. És ugyanakkor fejezték be irányításával, Pest megyében a népi ellenőrök a gyermek- és ifjúságvédelem helyzetét elemző vizsgálatukat. Mintegy 160 sűrűn gépelt oldalt kitévő jelentés tömegéből készítette el a megyei NEB ülésére az összefoglalót. Mégpedig úgy, hogy otthon a feleségének diktálta gépbe, egy szombat-vasárnapon ... (h. f. p.) I olyan véleményt a női hallgatókról: előbb férjet választannak magúknak, csak azután állást. Az ironikus megjegyzés mögött kétségkívül van némi igazság. A végzett hallgatók túlnyomó többsége vidéki gazdaságokhoz kerül, s mivel előbb vagy utóbb valameny- nyien férjhez kívánnak menni, ez komoly gondot jelent az életükben. Akkor is, ha nem agronómus férjet választanak, de akkor is, ha azt, hiszen nem mindig adódik olyan szerencsés helyzet, hogy egy gazdaságnak két agronómusra van szüksége egyszerre. O Most, hogy jól ismeri már az elkövetkező felnőtt élet problémáit, nem bánta meg, hogy az agrármérnöki pályát választotta élethivatásul? — Még vannak illúzióim azzal kapcsolatban, hogy nő lé*- temre is ugyanúgy el tudom majd látni a feladatomat, mint bármelyik férfi kollégám. Egyelőre nem gondolok a férjhezmenésre, csak azután, ha már megalapoztam önálló életem. Persze, tudom, hogy addig is lesznek gondjaim, problémáim. Már nem vagyok j gyerek. És ismerem a falusi embereket. Félő, ha majd végigmegyek valamelyik faluban egy fiúval, nyomban megszólnak érte, vagy egymás közt összeboronálnak minket. Falun az erkölcsi kérdések még másként vetődnek fel, mint például a fővárosban. Ez kihathat majd a munkámra is. A rossz indulatú gyanúsítgatá- sok. Én mégis bízom maganr- ban, a magam erejében és az egyetemen megszerzett tudásomban. A jó elméleti felkészülés sokat segíthet a gyakorlati életbe való beilleszkedéshez. O Milyen szakterületen dolgozna a legszívesebben? — A legnőiesebb agrármérnöki állás a baromfitenyésztőé vagy a mezőgazdasági közgazdáik mérnöké. Még nem tudom, hova kerülök és milyen beosztásba, de bízom benne, hogy bármilyen feladattal bíznak meg, a képességeimhez és az erőmhöz képest a lehető legjobban igyekszem majd helytállni. O Mit tenne ön, ha felnőtt len* ne? — Jobban bíznék a fiatalokban. A diplomát szerzett fiatal szakemberek tudásában és segíteni akarásban még akkor is, ha pályakezdők lévén néha tévednek is. Prukner Pál
