Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-09 / 33. szám

Utazni jó, utazni kell... Világjáróvá leszünk? Kint, a művelődési ház fa­lán a nagy tábla, rajta harso­gó betűk: Világjárók, figye- lem! S a körösiek felfigyelnek. Sőt. Patay Károlynál kell jelent­kezni az IBUSZ külföldi tú­ráira, és egyre-másra nyílik is' az ajtó. Aki most belép, ez a kedves asszonyka, Dobóczi Fe­renc né. — Mennék én is Lipcsébe — mondja. — A vásárra? — A konzervgyárban dol­gozom, mi is kiállítunk ... Igaz, tisztviselő vagyok, nem kereskedő, de érdekel, milyen a mi árunk a külföldiek kö­zött ... Kolleganőmmel, Suba Klárával elhatároztuk, me­gyünk. — Ez lesz az első IBUSZ- útja? — Tavaly férjemmel Becs­ben jártunk, de csak magunk mentünk. A barátnőm be­szélt rá a társasutazásra. Egész évben kiszolgálom a családot, egy hétig én is élhetek kénye­lemben. Az IBUSZ ezért jó: remekül szerveznek, minden­ről gondoskodnak. Hát most kihasználom az alkalmat... (sz) • VIGYÁZAT! A csalétek mérgezett! Holnaptól február 20-ig az Örkényi úttól a Száraz dűlőig terjedő szakaszra helyeznek ki a rókák irtására mérge­zett csalétket. Pénteken AGRÁRPOLITIKA ÉS NÖVÉNYVÉDELEM Péntek este 6 órakor a Pe­tőfi Tsz bokrosi klubjában Bá­rány Lajos tart előadást idő­szerű agrárpolitikai kérdések­ről, a Szabadság Termelőszö­vetkezet alszegi klubjában ugvamékkor a növényvédelem­ről Szabari István tart elő­adást ÁLARCOS BÁL szépségversennyel Szombat este 7 órakor a Kő­risfa presszóban farsangi ál­arcosbált rendeznek. Az álar­cosbál szépségversenyén dön­tik el, ki az est szépe, és tánc­versenyen, hogy ki tud szeb­ben táncolni. Belépődíj 6 forint. I Miért kért munkát a 82 éves Kállai Kovács György? Egyhavi bérét elküldi Szicíliába A PESTMEGVEI HÍRLAP KULÖNKIAPAAA XII. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM 1968. FEBRUÁR 9., PÉNTEK ZSÚFOLTAK AZ OVODAK, DE mindegyik gyereket Néhány érdekes adat: váro­sunk területén hét napközi otthonos óvoda működik. A kicsinyekkel 26 óvónő és 19 dajka foglalkozik. A hét óvo­dában 475 gyerek férne el, ám erre az évre 545 óvodás korú gyermeket vettek fel. Mond­hatjuk így is: minden felvétel­re jelentkező gyermeket — aki a korhatárt élérte — felvettek. Az új rendelkezések értel­mében a következő évtől a két és fél éves gyermekek felvétele is kötelező lesz. így azonban a tormási városrészben új óvodát kell nyitni. Az elmúlt években városunk összes óvodáját felújították. Bútorzatuk, az edények s a textiliák jók. Már kevésbé le­het dicsekedni a játékok szá­mával, állapotával, s a ház­- TORMÁSON ÚJ ÓVODA KELLENE- MIT HIÁNYOLNAK AZ ÓVÓNŐK? tartási gépekkel. Ugyancsak nagy szükség lenne több audio­vizuális eszközre. Jelenleg csu­pán egy magnetofonja és egy lemezjátszója van a hét óvói­dénak. A 3—6 éves gyermekek ne­velése és az iskolára való elő­készítése nagy gondot, türel­met igénylő munka. A vizsgá­latok megállapították, az óvó­nők minden tőlük telhetőt megtesznek e cél érdekében. Az iskolára való előkészítést ügyes módszerrel igyekeznek megoldani. Az általános isko­lákkal szoros kapcsolatot te­remtettek. Az óvónők és az első, második osztályt vezető tanítók kölcsönösen látogatják egymást. Így figyelemmel kí­sérhetik azoknak a gyerme­keknek a fejlődését, akik a gondjukra voltak bízva, illet­ve akikkel foglalkoznak majd. (sz. i.) Z«í r.vs ti nt ti ti ős a Petőfiben Holnap reggel 8 órakor a Kinizsi-sportotthon nagyter­mében tartja a Petőfi Terme­lőszövetkezet zárszámadó köz­gyűlését. Sóhajts mélyet! SPORT Serdülő vívóink a megye élén Vasárnap Pest megye ser­dülő vívói részére kiválasztó versenyt rendeztek a Kinizsi­székházban. Joós Miklós ed­zőt dicséri, hogy három szám­ban az első három helyre hét körösi versenyző került. Eredmények: Női tőrvívás: 1. Zsikla Má­ria (Nagykőrösi Kinizsi), 2. Szokoia Erzsébet (N. Kinizsi), 3. Bartók Júlia (N. Kinizsi), 4. Boross Éva (N. Kinizsi), ... 6. Hupka Mária (N. Kinizsi), 7. Száraz Klára (N. Kinizsi). Férfi tőrvívás: 1. Gál Dé­nes (Nagykőrösi Kinizsi), 2. Konrád Zoltán (N. Kinizsi), 3. Mészáros. Tamás (N. Kinizsi). Férfi kardvívás: 1. Pattan­tyús Péter (Nagykőrösi Kini­zsi), ... 4. Tóth István (N. Ki­nizsi), ... 6. Dudás András (N. Kinizsi), 7. Rovó István (N. Kinizsi). Dicséret illeti K. Varga Dé­nes szakosztályvezetőt a jó szervezésért, Pattantyús Pétert jó szerepléséért, valamint a vívást nemrég kezdő Szokoia Erzsit és Boros Évát szor­galmáért. S. Z. — mondja dr. Tóth Zsuzsa iskolaorvos a nebuló nak. Iskoláinkban évek óta minden gyere­ket gondos és állandó orvosi felügyelet alatt tartanak, s így számos betegséget időben meg­előzhetnek (Foto: Gábor) A minap érdekes látogató kopogtatott be a városi ta­nács elnöki szobájába. Kállai Kovács György 82 éves nyug­díjas, azt kérte: segítsenek neki abban, hogy egy hóna­pig dolgozhasson. Mi van ebben szokatlan? Más is megteszi, s mégsem ír­nak róla. Csakhogy Kállai Kovács György ezzel az egy­hónapi munkával nem a nyugdíját akarja gyarapítani. Azért akar egy hónapig dol­gozni, hogy annak bérét el­küldhesse a szicíliai föld­rengés sújtotta emberek meg­segítésére. Mi sem természetesebb, hogy önzetlen ajánlatát támogatta a városi tanács: március 1-étől a Városgazdálkodási Válla­latnál kap munkát. Szúrópróbák... vizsgálatok... it bi&ottstíg váratlanul jelenik meg A bejelentések nyíltak, egyenesek, alaposak Forgó Mihály hat eszten­deje a Szabadság Tsz ellen­őrző bizottságának elnöke. Munkájáról szívesen tájékoz­tat. — Tagja, vagy éppen elnöke nem lehet akárki az ellenőrző bizottságnak. A feltételeket a törvény határozza meg — mondja bevezetőül. — Hány tagja van a bizott­ságnak? — Hét. — Társadalmi munkában? — Nem. Minden, az, ellen­őrzésben eltöltött időre az elő­ző év hasonló hónapjában el­ért munkabért fizetik ki. A tavalyi évben hatvanöt napot fordítottunk ellenőrzésre és a résztvevőknek 5683 forintot fi­zetett ki a gazdaság pénztára. — Melyik volt tavaly a leg­hosszabb vizsgálat? — Amikor a Hangácson és a Feketerészen az állatte­nyésztést vizsgáltuk, állat- számlálást is végeztünk. — Melyik vizsgálat volt ér­tékben a legnagyobbszabású? — Amikor négyszáz mázsa lucerna minőségi vizsgálatá­val foglalkoztunk. Ebben az ügyben különben kikértük az Országos Takarmánynemesítő és Ellenőrző Felügyelőség vé­leményét is. — Súlyosabb esettel talál­koztak-e? — Bírósági tárgyalásra még nem került sor. Fegyelmi el­járásra egyetlen példa volt. Általában azt tapasztaljuk, hogy a vezetőség figyelemmel fogadja jelentéseinket és a legtöbb esetben célravezetőén intézkedik. Az ellenőrzések idejét és helyét az ellenőrzött egysé­gekkel előre közük? — Csak az elnöknek jelent­jük be. Egyébként mindig váratlanul jelenünk meg. Hogy a vizsgálat milyen mé­retű és mire terjed ki, azt mindig a bizottság dönti el. Vannak általános vizsgálatok, szúrópróbák, párhuzamos vizs­gálatok és célvizsgálatok. — És a munkatervtől soha nem térnek el? — Rendkívüli ellenőrzést csak bejelentés esetén fogana­tosítunk. — Kinek van joga a beje­lentéshez? — A termelőszövetkezet minden tagjának. Írásban vagy szóban. Ha írásban, ak­kor azt írja alá a bejelentő. Ha szóban, aknor a bizottság jegyzőkönyvet vesz fel és azt íratja alá a bejelentővel. — A bejelentésekben nincs néha személyeskedés, vagy bosszú? — Erre még nem volt pél­da. A tagság komolyan veszi az ellenőrző bizottság munká­ját és a bejelentések mindig nyíltak, egyenesek, helytállók. A sűrű fehér ködben mint fekete árnyak mozognak az emberek az Arany János Tsz kertészetében. Lovasfogatok hordják a gőzölgő istállótrá- gyát a hajtatóházba, a hollan­di ágyak közelébe. A nemrég épített hajtatóház egyik felében már kidugta szikleveleit a saláta és a kara­lábé. Csak a csípős hegyes- paprika-magvak nem keltek SZÁNTÓ ISTVÁN: Homolytája dűlő 2. Élet a viskóban in. SORRA JÁROM a csaladokat, Szinte ugyanaz a kép fogad mindenütt. Szenny, ismeretlen rendeltetésű rongyok a fek­helyeken. A kilenc helyiségből csak há­romban láttam ülőalkalmatosságot. Az egyik ilyen „jobb helyen” letelepszem a rozoga hokedlire s előszedem a noteszt. Ez nem tetszik. — Miért ír fel? — kérdi a házigazda. — Jó. Beszélgessünk papír és toll nél­kül. — Ügy jó. Látszik, megkönnyebbülnek. — Kinek van rádiója? — Rádió? Nincsen az itt senkinek... — rázzák a fejüket. Az egyik öreg, szép bajuszú bácsi észbekap. — De volt a Rafaelnek. Felderülnek az arcok. — Rafaelnek volt. Táskarádiója. Aj, de szép volt! — Csak volt? — Kellett a pénz ennivalóra és akkor eladta. Azóta nincs. Újra enyhe bánat borong a képü­kön ... — Moziba szoktak járni? Tagadóan intenek. A hátam mögül, az ajtóból, megszólal egy hang. Tulajdo­nosa egyike a két fiatalembernek, akit a telepen jártamkor egyáltalában lát­tam. Ezt mondja: — En a héten is láttam a mozit. Szólt, s aztán, mint aki megbánta, hogy mutatta magát, ki is fordul az aj­tón. Maradunk tehát, vendéglátóim: az egészen öregek és a legifjabb nemzedék. — HOL VANNAK a fiatalok? A válasz kurtán csattan: — Dolgoznak. — Televizióműsort láttak? A vénasszony megkérdi: — Mi az? Csak egy férfiú büszkélkedik. — Amikor a gazdaságban dolgoztam, akkor mindig megnéztem. Ha lehetett, akkor mindig. Mutatok a többiekre. — Maguk még soha? Nem. Ök még soha. És persze, nem is olvasnak, könyv, újság egyetlen sincs a telepen. Az öregek különben is analfa­béták. — Mivel töltik a napot? — Dolgozunk — ez a válasz ismét el­utasító. Egyébként csakugyan dolgozgat leg­többje. Elpiszmognak drótozással, folto­Egy csepp csiriz — egy szem retekmag Selyempapírra vetik a magvakat Miért van jókedv a hajiatóházban ? még ki. A bejárat mellett bi­zony már a paradicsomágya­kat készítik. Hatvani László, Szüle János, M. Nagy János és Sópajti József egyengetik a trágyát. Benyitok. Köszönés után ar­ról érdeklődöm, ki tervezte ezt a hajtatóházat? — Én volnék — szólal meg mellettem Lócskái István. — Látom, jó kedvük van. Mi az oka'? — Nem titok, hogy a zár­számadás után mindenki meg­kapta pénzét, az utolsó fillérig — válaszolják. Nem messze a hajtatóháztól benézek a „segédüzembe”, a tanyába. Tizenkét asszony és lány ül a munkapadoknál, jó melegben. Két nagy asztal kö­rül olyasmit csinálnak, amit még nem láttam. Világoskék selyempapír-lepedőket hatszor hat centiméter nagyságban kockásra vonalazzák. A négy­zetek minden sarkára egy csepp csirizt csöppentenek és beletesznek egy-egy szem re­tekmagot. Á dekorált lepedő­ket aztán rudakra terítik, s azok a kályha melegétől ha­marosan megszáradnak. Mielőtt a fóliákat kifeszítik a reteknek szánt föld fölé, ezeket a papírlepedőket elte­rítik a földön. Ä magvak ki­kelnek, a papír pedig a gyom­növényeket nem engedi kifej­lődni. — Ha más előnye nem vol­na csak az időmegtakarítás, már az is megérné! — mond­ják az asszonyok. (fehér) zással, be-beruccannak a városba vala­mi alkalmi munkára, ha már nagyon kifogynak mindenből. És hát koldulnak, esetleg lopnak. — MIÉRT LOPNAK, hát nem félnek, hogy úgyis megfogják magukat? Olyan gyermeki naivitással kezdenek tagadni, hogy szinte meghat. Egymás szavába vágva bizonykodnak: — Jaj. dehogy lopunk, mi aztán ilyet nem teszünk. Legélénkebben az tiltakozik, aki a gazdaság televízióját szokta nézni. — Magának mi a neve? — Nótár Marian. — Micsoda? — kérdem újra, mert fé­lek, hogy rosszul értettem. — Nótár Marian — ismétli türelme­sen ez a jó ötvenes férfi. Éppen bírósági ügyből ismerős a név. Csak, hát, amikor annak idején a bíró­sági tudósítást írtam, nőre gondoltam. Mert, hogyan is lehet férfinak ilyen ke­resztnevet adni? — Sorolja már el, hogy ezen a héten mit dolgozott! Mond néhány apróságot. Lényegtelen, semmi munka, amihez nem egy hét, ha­nem néhány óra is elegendő. Érzi, hogy ez bizony kevés. Megvonja a vállát. — Mondja már, mivel töltik az ide­jüket? ÜJABB VALLVONOGATAS. Azt hi­szem, helyette is választ adhatnék. Vár­nak. Várnak a tavaszra, a melegre. Vár­nak a jó időre, amikor könnyebb az élet, s egyszerűbb, ételhez jutni. De le­gyünk igazságosak: munkához is. Következik: A telepi nábob Mit látunk ma a moziban? Tanulmány a nőkről. Zenés magyar filmvígjáték. Korha­tár nélkül megnézhető. * Előadás kezdete: 5 és fél 8 órakor. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom