Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-09 / 33. szám

1968. FEBRUAR 9„ FENTEK MEGYEI ifth-lav 3 Fock Jenő március végén Franciaországba látogat Fock Jenő, a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke a francia kormány meghívására 1968. március 25—30. között hivatalos látoga­tást tesz Franciaországban. \ tanulmányi verseny rajtja Február 12. és 15-e között kerül sor az idei országos kö­zépiskolai tanulmányi verseny első, iskolai fordulójára. A diákok fokozott érdeklődését mutatja, hogy — előzetes ada­tok szerint — biológiából az idén nyolcszázan, vagyis csak­nem kétszer annyian jelentkez­tek, mint tavaly. Kémiából is hasonló a helyzet: a jelentke­zők száma meghaladja a 700- et. A második — megyei — fordulót áprilisban, a tavaszi szünet után bonyolítják le. A legnagyobb bakonyi erődítmény Erődépítészeti látványosság lesz a műemléki szakemberek jóvoltából a csesznek! vár, amelynek falait hajdanán földrengés és villámcsapás rombolta le. Most feltárják és ^konzervál jak”- ezt a legna­gyobb bakonyi erődítményt. Divat a vásári# igényei szerint fIS ■Mi A Centrum Áruházak textilfeldolgozó üzeme a kereske­delem, illetve a vásárlók új igényeinek megfelelően készí­ti a divatújdonságokat. A modelleket aszerint változtatják, ahogy az áruházakban jelentkező igény kívánja. Egy-egy szériát — 12-től 200 darabig — rendkívül gyorsan, két hét alatt, szállítanak az áruházakba. A kis szériák jelentősen bővítik a választékot. A textilfeldolgozó üzem ebben az évben 180 000 saját tervezésű készruhát küld piacra CSELEKVŐ HŰSÉG C sátor nagondok NAGY ELŐREHALADÁS, DE TOVÁBB KELLENE LÉPNI Napjainkban egy város csak akkor válhat igazán várossá, ha közművei megfelelőek. A 600 éves Cegléd lakói mosta­nában sokat emlegetik ezt. Mindenki örült, amikor látta az elmúlt években a város központjában a nagyarányú földmunkát: elkezdődött Ceg­léd csatornázása. Most azonban, hogy 2,6 ki­lométer hosszúságban már megépültek a főgyűjtők, illet­ve a gerincvezetékek, csaló­dott megjegyzéseket hallani: mit ér a csatorna, ha gyűjtők és bekötők nem épülnek, ha még az utcákon folyó vizeket sem fogadja be? Valóban, Cegléden a csator­na befogadó képessége kihasz­nálatlan, még a mostani rész­leges üzemeltetéshez sincs végleges engedélye a Víz- és Csatornamű Vállalatnak. A KÖJÁL ugyanis közegészség- ügyi okokból ehhez csak hall­gatólagosan járult hozzá, pró­baüzem jelleggel. A ceglédi csatornahálózat építésének története köteteket tenne ki, de a vá­rosi-járási népi ellenőrzési bi­zottság vizsgálata és Szilágyi János, a csatornaüzem hely­beli vezetőjének tájékoztatása alapján, így lehet röviden összefoglalni: A szétválasztott rendszerű csatorna tervei kizárólag a szennyvizek befogadására ké­szültek, a csapadék és a talaj­víz elvezetése nélkül, figye­lembe véve a város általános és részletes rendezési tervét. A két ütemben épült főgerinc­vezetékek kivitelezését azon­ban az eredeti tervtől elté­rően, menet közben, 4—5 eset­ben is módosítani kellett. Ez a több mint húszmillió forintra tervezett beruházást közel hatmillióval megdrágította. Azzal sem lett olcsóbb, hogy eddig három kivitelező váltot­ta egymást. Nehéz lenne pon­tosan kiszámítani, mibe kerül ezeknek a vállalatoknak csu­pán a háromszori fel- és levo­nulása. Azt is nehéz eldönte­ni: a tervező vagy a kivitele­ző hibája-e, hogy az első épí­tési ütemben a magas talajvíz miatt működtetett vákuum­szivattyúzás költségei több millióra rúgtak. Állítólag a terv nem vette figyelembe a talajviszonyokat. A műszaki, s egyéb hibák, mulasztások nyo­mán az építő szervek, vállala­tok e-".'mással szembeni kár­térítési és kötfcárügvei talán még most sem értek véget. A csatorna azonban, mind­ezek ellenére, már harmadik éve működik, és máris magába fo­gadja a város szennyvízének jelentős részét. Fontos üze­mekből, az új lakótelepről, az új gimnáziumból már a csa­tornába folyik a szennyvíz. Az üzemben tartási költségek je­lenleg mintegy félmillió fo- forintot tesznek ki. Természe'- tesen ezt a „fogyasztóknak” kell fizetniük. De nemcsak a használati díjat, hanem saját üzemük bekötési költségeit is maguknak kell fedezniük. Vo­nakodást e téren lehetett ta­pasztalni, de az új évben meg­tört a jég. A húsipari tröszt­höz tartozó vágóhidat és fel­dolgozó üzemet most kötik be négymilliós költséggel, ezen­kívül még hatmilliót ajánlott fel a tröszt a túlnyomórészt ál­lami beruházásból épülő csa­tornázás költségeihez. Ez szük­séges is, hiszen a költségvetés, az érdekelt üzemektől, a szer­vezetektől mintegy 10 millió forint hozzájárulásra számít. Az előrehaladás tehát két­ségtelenül nagy. De mikor ke­rül sor, legalábbis a város bel­ső körzetében a földszintes épületekre, kertes házakra? A csatornázást úgy tervez­ték, hogy a főgerincvezetékek­hez az utcakereszteződéseknél bekapcsolhatók legyenek a ké­sőbb megépülő mellékgyűjtők. Kétségtelen, hogy ezek építési költségeit csak a város költ­ségvetéséből, illetve építési közművesítési alapjából fedez­hetik. Ugyanakkor a házakból ide csatlakozó vezetékek költ­ségei is nagyok. Egy-egy föld­szintes épület bekötése elérhe­ti a tí'zezer forintot. Cegléd azonban még nem tart itt, csak az első lépést tette meg. S ha volna is rá anyagi fedezete, akkor sem tudna továbbhaladni. A meglevő gerincvezetékbe ugyanis nem lehet újabb csat­lakozókat kötni, mert csak egy kis derítőberendezés működik, amely a most idevezetett szénnyvizet sem tudja az egész­ségügyi követelményeknek megfelelően feldolgozni. A megoldás: új, modern szennyvíztisztító telep. Anélkül nem lehet to­vább növelni Cegléd csatorna- hálózatát, sőt enélkül a most épülő kórház is hiába készül el, nem lehet megnyitni. De a kórház, bár falai már állnak, csak 1970-ben kerül átadásra. És a szennyvíztisztító? A kérdésre a Pest megyei Tanács építési osztályán Sze­pesi Árpád, a vízügyi csoport vezető főmérnöke válaszolt: A Mélyépítő-Tervező Vállalat most kéxült el a 21 ezer la­kosra méretezett tisztító tervei­vel, s azt a napokban meg is kapta a Pest megyei Tanács beruházási irodája. Rövidesen illetékesek elé kerül elfoga­dásra a több mint 20 milliós beruházási program. Így az építést elvileg még idén, az év első felében elkezdhetnék. Csak elvileg, mert jelenleg még nagyon is kérdéses: kivel lehet megkötni a kivitelezési szerződést. Márpedig ha idén nem kezdik meg a munkát, kétségessé válik, hogy a tisztí­tómű 1970-ig elkészül-e . .. Hetesi Ferenc Pál KEZDETBEN VOLT A LO­JALITÁS. A felszabadulás utáni időkben csupán ennyit kért a párt a felelős funk­ciókban levő párton kívüli gazdaságii, hivatali vezetők­től, fontos poszton álló mű­szaki értelmiségiektől is. Te­hát nem hangzatos hűségnyi­latkozatokat, csak annyit, hogy becsületes munkával támo­gassák nagy gondokkal küz­dő áUamrendünket. Ez akkor érthető volt, hiszen az ország romokban hevert, az építés terhei hallatlanul nagyok vol­tak. Az életet pedig úgy kellett megindítani, hogy már az indulás is új rendünk tá­volabbi céljait szolgálja. A kezdeti időkben nem voltunk olyan helyzetben, hogy min­den felelős posztra az új vi­lágot meggyőződéssel vállaló szakembert, a szocializmus ügyét híven képviselő veze­tőt állíthassunk. A miniszté­riumok, más fontos intéz­mények, vállalatok osztály- vezetőinek, főosztályvezetői­nek, tekintélyes hánya­dát, az üzemek műszaki gár­dáját a múlt rendszer szol­gálatából vettük át. MÉG EMLÉKEZHETÜNK RÁ, hogy a lojalitás is mi­lyen nagy dolognak számí­tott akkoriban. Hányán ígér­ték és a tettek idején még­sem állták szavukat. Annál örvendetesebb dolog hogy a zöm hamar felfigyelt az új élet biztató jeleire, és mind nagyobb rokonszenvet érzett a bukott, csődbe jutott régi rend helyén kibontakozó új társadalmi berendezkedés iránt. A régi világból érke­zettek közül is mind többen igyekeztek lépteiket a rend­szert képviselő haladó erők­höz, a kommunistákhoz iga­zítani. Mind erőteljesebbeh próbálták az új vezetés mód­szereit elsajátítani, szellemét megérteni. így történt, hogy az évek során a felelős gaz­dasági irányító posztokra mind több és több olyan em­ber került, aki már maga is kevésnek érezte a lojalitást. MAJD NEGYEDSZÁZAD telt el a felszabadulás óta, s ma már valóban kevés volna, ha csak ezt kívánnánk meg a vezető gazdasági, műszaki és más .irányító posztokon ál­lóktól. Cselekvő hűséget igény­lünk tőlük, s teljesen érthető ez a követelmény, hiszen az új élet építésének éveiben felnőtt, kinevelődött az élet minden területén az a vezető­gárda, amely becsülettel, hi­vatása magaslatán áll helyt. Ismeretes, hogy munkás­osztályunk, parasztságunk, ér­telmiségünk legjava lépett csatasorba, s kemény tanulás­sal, gondos tapasztalatgyűj­téssel felnőtt fontos beosz­tásához. Ezeknek az embe­reknek természetes életeleme a mai világ; az ő számukra magától értetődő dolog a tu­lajdon rendszerük iránti hű­ség. Ez a gárda nem csupán dolgozik a szocializmusért, hanem képviseli is azt, po­litikailag kiáll és harcol érte. Az ő soraikban már idegen testnek számítana az olyan ember, aki nem képes többre a lojalitásnál. AZ ÉRTELMISÉG egyik legfontosabb rétege a műsza­kiak népes serege. A régi vi­lágból jött műszakiak nagy többsége vállalta a szocializ­mus építését; vállalta még a nagy építkezések megindulása idején, amikor belátta, meg­érezte, hogy ez a világ az ő számára is épül, hiszen soha nem tapasztalt alkotó lehető­ségek bontakoztak ki szeme előtt. Irodalmi alkotások hőse lett a múltból jött műszaki vezető ember, aki kedvére va­ló munkát, életcélt lelt a má­ban, meggyőződéses, hűséges építője lett a szocializmusnak. S azóta felnőtt az új, veze­tő műszaki gárda is. Az a te­hetséges, jól képzett nemzedék, amelynek tagjai már csak má­sok elbeszéléséből, könyvekből ismerik a múltat, hiszen a mi világunkban nevelődtek, mű­velődtek szakemberekké, ök is készen állnak a nagy mun­kára, mind többen kerülnek közülük vezető beosztásba. Számukra már — zömükben —1 nem csupán elfogadott, megértett valami, hanem ter­mészetes életforma a szocia­lizmus, ez az a közeg, amely­ben élni, alkotni képesek. Az új életet hittel, meggyőződés­sel vállaló régiek és a mát minden érzékükben hordozó fiatalok hűséggel, tehetséggel, jól el tudják látni szakterüle­tük vezetését, amelyhez ma már édeskevés volna a lojali­tás. KEVÉS AZÉRT IS, mert fejlődésünk során „magasabb osztályba” léptünk. Az alapok lerakása után az új gazdasági irányítási rend segítségével a szocializmus teljes felépítésé­nek roppant feladatára vállal­kozhatunk; ennek a feladat­nak a megoldása pedig na­Most is olcsóbban vásárolhat .ft szód-j —CEGLÉDI»— Íjj-ÉRD— G0DÖLLÖe 3 ___ —MONOR­NAGYKÖRÖS, 0 1 p 1 ALKALMI ÁRUK BOLTJAINKBAN . VÖRÖS VÁR­__g Jláckeve— É: gyobb vállalkozás minden ed­diginél. Az új irányítási rendben a szálak sokasága fut össze a vezetők , kezében, s ez a tény nagy önállóságot, okos körül­tekintést követel. Kiszámítani a jövőt, dönteni létfontosságú gazdasági kérdésekben; fele­lősséget vállalni a gazdálkodás rendjéért, sikeréért; embere­ket nevelni az újabb és újabb feladatok megoldására és biz­tosítani a dolgozó emberek boldogulását — ilyen összetett, sokrétű felelősséget hordozni csak a hűség teljességével le­het. ÉPÜLŐ SZOCIALIZMU­SUNK kinőtte gyerekcipőit, felnőtt korba lépett. Gondra érett, felelős emberek világá­ban kell folytatnunk a közös nagy munkát. Az irányító posztokon tevékenykedő kom­munista vezetőktől a teljes azonosulást kívánjuk meg pár­tunk, államunk célkitűzései­vel, s a párton kívüli vezetők­től is cselekvő hűséget. Kék esdi Gyula Főnököt keresnek Főnököt keresnek az egyik főváros környéki üzemben. Hi­vatalos titulusa osztályvezető lenne, kellő fizetéssel, pré­miummai, a nyereségrészese- dési kategóriák ún. második osztályával. Az osztály, amely­nek élére a főnököt keresik, nemrég alakult, addig csak csoport volt, de most, az új irányítási rendszerben, szerepe, fontossága megnőtt, szükséges és helyes, hogy önálló osztály­ként végezze munkáját. Kere­sik tehát a főnököt, most már harmadik hónapja. Nem lenne jelentkező? Talán kezdjük ott: önjelölt nagyon is sok akad. Azután: a gyár több vezetőjé­nek is megvan — ahogy azt mondani szokták — a maga jelöltje. Ki azért szeretné ott látni a maga emberét, mert akkor nem kell vitatkoznia, ki azért, mert így szeretne tör­leszteni a kiadós ivászatokért, melyek számláját — a befek­tetés megtérülésének reményé­ben — a jelölt fizette. Az önje­löltek és jelöltek körüli kötél­húzást, persze, az egész gyár ismeri, de aligha figyeli szur­kolói örömmel. Ugyanis •. • Ugyanis az új osztály vala­ha — négy esztendeje — szin­tén osztály volt. Hat esztendő alatt hét oszályvezető váltotta egymást; a hetediktől szaba­dultak úgy, hogy csoportot csi­náltak az osztályból, s így az osztályvezető fölöslegessé vált. Akkor is hol egy önjelöltnek, hol egy mások által odaerő­szakolt embernek sikerült be­ülnie az osztályvezetői székbe, kárát azonban az egész gyár látta. Mert ezek az emberkék nem a munkával, hanem ön­maguk igazolásával, helyük megvédésével voltak elfoglal­va. Joggal tartanak hát most attól gyáron belül a józanok, hogy kezdődik minden elölről. Egyvalaki nem tart csak et­től: az az ember, aki ott dol­gozik tizennegyedik éve a gyárban. Aki az önálló osz­tályként működő egységben éppúgy a lelke volt minden­nek, mint amikor csak cso­portként tevékenykedtek. Érti a dolgát, „mindenkori osztály- vezetői” mozdulni sem tudtak nélküle. Ö már megszokta, hogy neki a munka, másoknak a rang, a fizetés jut; ő most sem a találgatásokkal — ki lesz — elfoglalt, hanem a mun­kájával. ö nem kér senkitől pártfogást, támogatást. Dolgo­zik. Lehet, hogy ezért nem jut eszébe azoknak, akik harma­dik hónapja főnököt keresnek? (m. o.) A CSEPELI KERÉKPÁR ÉS VARRÓGÉPGYÁR 44 órás munkahétre (minden második szombat szabad) FELVESZ: esztergályos, marós, lakatos, edző szakmunkásokat, valamint gépmunkásokat és férfi segédmunkásokat. Jó kereseti lehetőségek. Jelentkezni lehet: Budapest XXI. (Csepel), Bajáki Ferenc u. 2. sz. alatt, a felvételi kapunál.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom