Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-08 / 32. szám

mi® Könnyebb géppel, mint erővel... » A PEST MEGVEI hírlap kulönkiadam * -1 XII. ÉVFOLYAM, 32. SZÁM 1968. FEBRUÁR 8., CSÜTÖRTÖK EGY FEHÉR FOETTÁE ISMÉT KEVESEBB... Százhúszmilliós bevétel egy év alatt Kocsóri óhaj m Nyársapáti öröm m i\s inyonr körösiek Ezekben a napokban össze­sítik a fogyasztási és értékesí­tési szövetkezet — régi és köz­ismert nevén az fmsz — ta­valyi eredményeit. Néhány ér­dekes és jellemző adat a sok közül. Nagykőrös, Kőcser és Nyársapát együttes forgalma 113,3 százaléka a tavalyinak, miközben a megyei átlag 109,9 százalék. A vendéglátóipari forgalom 109,5 százalék, a me­gyei átlagnál ez is magasabb. Különösen a saját termelé­sű ételek forgalma emelkedett ugrásszerűen: 125,4 százalé­kot értek el. A közérthetőség kedvéért: Nyulak helyett — káposzta ínycsiklandozó beszélgetés a savanyítóbrigáddal Itt ismeretlen a citromsav és borkő Hetipiac lévén, a felvásárló­telepen szorgalmasan vették át a házinyutaltat. Amikor aztán a forgalom elcsendese­dett, a telep alkalmazottai hófehér köpenyekbe bújtak. A csoport szépen, észrevétle­nül átalakult savanyítóbri­gáddá. Tizenhét nyolchektós kanca­hordó sorakozik a falaknál, középen pedig csattogva dol­gozik á kerekes káposzta- gyalu. Mutassuk be a brigádtago­kat. D. Szabó Ferencné, a fel­vásárlás vezetője most patyo­lattiszta gumiz sizmában ta­possa a káposztát. Virág Jó­SPORT Kosárlabda Hajszálnyi hátrány Szolnoki Gimnázium—Nagy­kőrösi Gimnázium 71:65 (32:47) A lányok I. korcsoportjában mérte össze erejét a két csapat a gimnázium tornatermében. A körösi csapat összeállítása: Dónáth (6) — Páhán K. (12) — Ábrahám K. (21) — Kollár É. (18) — Sallai (6). Csere: Takács (2) — Kopa (0) — Szarvas (0) — Klingl (0) — Barta (0). A mérkőzést az ország leg­jobb 16 középiskolai csapata közé jutásért játszották. Aka­rásban nem volt hiány. Nagy küzdelem, gyors játék köze­pette felváltva vezettek a csa­patok. A 14. percben 28:27- re a szolnokiak vezettek. A mieink a félidőt 15 pontos ve­zetéssel zárták. A II. félidőben Kőrös át­vette Szolnok rohanó tem­póját, s ez az ellenfélnek ked­vezett. Az utolsó öt percben 62:62-vel indult a két csapat, de 64:66-nál Ábrahámot ki­pontozták, s azután a szolno­kiak mindent bedobtak, s a kő- rösieknak semmi nem sike­rült. Vasárnap Szolnokon lesz a visszavágó. S. Z. Divat: a mini kosárlabda A televízió nagy sikerű mi­ni kosárlabda bemutató mér­kőzései után a körösi úttö­rők is bekapcsolódnak e gyor­san népszerűvé vált sportba. A Kinizsi leány- és fiúcsapata most csütörtökön Budapesten a Központi Sportiskola csapa­taival játszik barátságos mér­kőzést. zsefné és Pesti Dénesné a káposztafejeket takarítják meg, a nyugdíjas Szűcs Laci bácsi a gyalut forgatja. D. Sza­bó Ferencnétől kérdem: — Mennyit tartósítanak? — Három és fél mázsa megy egy hordóba. Különben két­százötven-háromszáz mázsát tárolunk be, s ahogyan fogy, úgy savanyítjuk. — Recept? — Só, babérlevél, csöves paprika, szemes bors, kömény és jól beérett káposzta. — Semmi egyéb? — Semmi! — Hát citromsav meg bor­kő? — A telepen sem tűrnék meg. Mi csak valódi káposztát savanyítunk. De meg is becsü­lik a háziasszonyok. — Hol árulják? — Mi látjuk el a fél várost. A szövetkezeti boltokat, az éttermeket és természetesen a zöldségelárusító helyeket. — Mennyi az érési idő? —r Három-négy hét. Ezalatt takarítjuk, hemyózzuk a ká­posztát. — És miről tudják meg, hogy beérett? — Megmondja a leve. Meg­kóstoljuk és már tudjuk. — Kiszállítás? — Külön erre a célra van­nak százötven literes kishor- dóink. Azokba rakjuk a sava­nyú káposztát... (r) tavaly hozzávetőlegesen 120 millió forintot forgal­maztak a szövetkezeti bol­tok. Évenként százezreket költe­nek új boltok nyitására, illet­ve a korszerűsítésre. Tavaly ismét sikerült egy fehér foltot eltüntetni városunkban. A Szolnoki úton megnyitották a Pálma eszpresszót. Az épület átalakítási! költségei megha­ladták a 120 ezer forintot, a tetszetős berendezés csaknem 80 ezer forintba került, örül­nek a nyársapátiak is. Jól halad az építkezés, rövidesen korszerű üzlettel cserélik fel a mostani ósdit. A kocsériak tízéves óhaja teljesült tavaly. A kocs­mát ízléses kisvendéglővé alakították. A nagyteremben egyszerre kétszázan foglalhatnak helyet. S hogy mennyire kedvelik új vendéglőjüket a kocsériak, ar­ra mi sen) jellemzőbb, mint ez az adat: havonta átlagosan 40 ezer forint értékű ételt fo­gyasztanak. S ha raár.-a&.:.érdekeS szá­moknál tartunk, végezetül mé§ néhányat hadd írjunk, amely arról árulkodik, meny­nyire ínyencek a körösiek. A szövetkezet tavaly nyá­ron 300 mázsa fagylaltot készített. Persze nemcsak fagylaltból fogyott sok. Megközelítően másfél millió forint értékű cukrászipart terméket, süte­ményt, egyéb édességet, nya­lánkságot adtak el. (—tó) Mit látunk ma a moziban? Tanulmány a nőkről. Zenés magyar film-vígjáték. Rendez­te: Keleti Márton. Főszerep­lők: Ruttkai Éva, Kiss Manyi, Venczel Vera, Páger Antal, Latinovits Zoltán, Bodrogi Gyula. Korhatár nélkül meg­tekinthető. Kísérőműsor: Olaszország vágtában. Előadások kezdete: 5 *és fél 8 órakor. Nem kell cipekedni a frissen (öltött narancs leves üvegekkel. Ez az ötletes szerkezet egy gombnyomásra akár százat is a magasba emel (Foto: Gábor) Agrárpolitika Ma este 6 órakor a Dózsa Tsz tormási klubjában Szabari István a növényvédelemről, ugyanebben az időben a Sza­badság Tsz alszegi klubjában Fekete József a IX. pártkong­resszus agrárpolitikai határo­zatairól tart előadást. ELOADAS a h ö fórt y rí'rfö wyystserekröl A mezőgazdasági könyvhó­nap keretében csütörtök este 6 órakor a művelődési házban dr. Nechay Olivér szakrefe­rens tart megnyitó előadást a növényvédő' vegyszerek hasz­nálatáról. Nem azonos Végiglopta. Dunántúlt -.cím­mel bírósági ítéletről írtunk január 30-án. Az ügyben sze­replő Göbölyös József nem azonos a Csemöben lakó (I. kerület, Felsőjárás 100.) Gö­bölyös Józseffel. A cikkben szereplő bűnöző nem nagykő­rösi. Terefere aranykezű asszonyokkal — Férfit is tanítanak varr­ni? — Majd otthon, a férjünket! Nevetünk az ötleten. Kilenc asszony üli körül a szabász­asztalt a művelődési ház var- r ótanfolyamának foglalkozá­sán.. Nagy-nagy figyelemmel követi a mestervizsgás Kiss Dezsőné csattogó ollójának fürgén kanyargó útját. Mocorog bennem a kisördög. — Én is tudok ám varmii — Nocsak? — néznek rám kétkedő mosollyal, — Ezt a gombot is magam varrtam fel... — mutatom a zakóm gombját, picit talán ráncigálom is, mert persze a kezemben marad. Még jó, hogy nem veszik észre. Nagy­kabátom kénytelen vagyok fá­zósan összefogni magamon és nagy komolyan írni: Varga Józsefné kék színű anyagból kiskosztümöt készít... Barna alj és valami kis helyes, pety- tyes blúz Bárány Ferencné előtt... — Látja, ezt magam varr-: tam. A lányomnak. A Kalász-, ba ebben ment táncolni. — Sikere volt a lányánál:? — kérdem. Mintha egy pillanatra zavara ba jönne. S ezt a pillanatot ki is használom: — Vallja be, nem is a Iá-* nyában gyönyörködött, hanem a ruhában. Nagy a nevetés. Aztán másra fordítva a szót) — Gyakran rontják el? Kiss Dezsőné válaszol: — Ez már a haladó tanfo- lyam és különben is felügye-* let mellett szabnak, varrnak mindent az asszonyok. Bólogatok. A pillanatnyi csendet egy kissé méltatlanko­dó hang töri még. Angyal Er­nőire szól: — Na, meg ügyesek is va. gyünk! (szántó) SEGÍTETT a hobby... MÉGIS TANAR LESZ NAGY FERI? Az erős akarat minden felett győz Az életre való készülés leg­többször már a gyerekkorban elkezdődik. A fúrás-faragás, a gépek iránti érdeklődés, meg a többi hobby — előreveti a jövő árnyékát. Nagy Ferencnek hobbyja volt a rádió és szenvedélye a történelem. Hallgassuk azon­ban tőle a kissé mesébe illő, de nagyon is korszerű sorsot., — Mindig kitűnő voltam az iskolában, s az érettségi bizo­nyítvány is kitűnő lett. Szabad időmben rádiókészüléket épí­tettem, s érdeklődésem csak nőtt, amikor televízió került a házunkba. Kezdtem a készülé­ket javítgatni is. — És az érettségi után? — Jelentkeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem—földrajz szakára. A kitűnő érettségi nagy önbi­SZANTO ISTVÁN: Homolytája 2. Érthetetlen világ ii. TESSÉK ELKÉPZELNI egy kétszer háromméteres odút, ahol „szerencsés esetben” heten élnek. „Rossz időszak­ban" hárman, négyen. Furcsa ez így? Persze, hogy az. Ám mi másnak lehet nevezni, mint rossz időszaknak, amikor a család egyik fele börtönbüntetését tölti. — De miért vannak maguk állandóan a börtönben? Gyermeki csodálkozás, tanácstalan értetlenség jelenik meg az arcokon. Az egyik férfi tétova mozdulatot tesz a ke­zével: — Rosszak az emberek — mondja csendesen. Most én hápogok. Hát ennyire nem értik a világot, amelyben élnek, a kö­zösség létfenntartó törvényeit, amely szerint nekik is élniük kellene? TEKINGETEK KÖRBE. Milyen is ez az otthon? Falait persze sárból ta­pasztották. fával, deszkával toldozgat- ták. Ahol lyuk támadt, ott tégladarabok segítettek. Az ajtó mellett házilag készült vas­kályha ontja a meleget. Készül már az ebéd. Piros lében krumpli fő. A szoba felét a fekhely foglalja el. Gyalu latlan deszkából hevenyészve ütötték össze. Rajta az ágynemű, ahogy reggel kibúj­tak alóla, rendetlenül. Huzat nélküli koszos dunyha, cafattá szakadt pokró­cok, ócska rongydarabok halma. Lábunk között macskák surrannak. — Szeretik a cicákat? — SOK A PATKÁNY. Megfogják őket. Ma is kettőt húzott elő onnan — mondja az öregasszony és a dikó alá mutat. Az áporodott bűz miatt amúgy sem éreztem jól magam, most még fokozó­dik az undorom. Szívesen teszek hát eleget a hívásnak: látogassak a szom­szédba. Téglaépület. A tanács adta. Három ajtó, három szoba, s hiába magyarázta- fom kétszer is. most sem tudom, valójá­ban hány család otthona ez a három helyiség. A középső az invitálóé. Ide nyitunk be. A vakolat hullik, a mennyezeten vas­tag repedés. Asszonyi siránkozás: — Nézi, ugye, nézi. Nem csinálja meg a tanács, pedig szóltunk, hányszor szóltunk már. — És maguk miért nem javítják? Egyszerre többen is: — A tanácsé, nem nyúlhatunk hoz­zá! Megbüntetnének! Ismét csak értetlenkedem. — Amiért javítják? Komoran hajtogatják. — Mondták, ha hozzányúlunk, meg­büntetnek. Ez nem a miénk, hanem a tanácsé. Magyarázni igyekszem, félreértik, szétszedni tilos, tönkretenni nem sza­bad, de javítani, rendben tartani sza­bad. Sőt, kell. Néznek rám, gyanakvóan, vajon nem vezetem-e félre őket. Mit le­het tudni, tán rosszak a szándékaim. Hiszen, amikor kapták, a szájukba rág­ták: hozzá ne nyúljanak. Bizonykodnak: megjárták már roko­naik. Bonyolult história következik. Volt egy fölöslegesen nágy ház, abból építettek több kisebbet, még maradt tü­zelő is, milyen jól jártak, s aztán elis­merés helyett mi következett... Elkeseredetten bólogatnak. Szinte hallom a most ki nem mondott véle­ményt: — Rosszak az emberek. Vigyázni kell... Következik: Élet a viskóban zalmat adott, de a szerzett 14,5 pont kevés volt a felvételhez... Nem baj, próbálkozom egy év múltán! — mondtam magam­nak. Addig az Arany János is­kolában, mint szerződéses pe­dagógus, kedvenc tárgyamat, a történelmet tanítottam. De a második nekirugaszkodással sem volt szerencsém. Szegeden jelentkeztem történelem—ma­tematika szakra. Hely hiányá­ban nem vettek fel. — Szóval, amit szerettem volna, az nem sikerült. Leg­alábbis egyelőre. Segített azon­ban a hobby. Elszerződtem a Gépjavító és Faipari Ktsz-hez, ipari tanulónak, a rádió- és te­levíziószerelőkhöz. — Jól megy? — Elméletből és az időszaki vizsgákon egyaránt kitűnő. A ktsz vezetősége tavasszal el­küld méréstechnikai tanfo­lyamra Zamárdiba. — És ha meglesz a szak­munkás- bizonyítvány ? Nagy Ferenc rámnevet. Szemmel láthatólag tanakodik a válaszon. — Akkor tanár leszek. — Hogyan? — A szakmunkás-bizonyít­vánnyal jelentkezem a buda­pesti Híradástechnikai Felsőfo­kú Technikumba. Ott üzem­gazdász-diplomát szerzek, amely arra is jogosít, hogy szakmunkásképző iskolában tanítsak. — Szóval, két legyet egy csapásra? Tévé és történelem? — Eltalálta! — Hol? — Van itt a városban szak­munkásképző iskola. Hátha szívesen látnak a felsőfokú technikum elvégzése után? (rossi) L I l

Next

/
Oldalképek
Tartalom