Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-08 / 32. szám
mi® Könnyebb géppel, mint erővel... » A PEST MEGVEI hírlap kulönkiadam * -1 XII. ÉVFOLYAM, 32. SZÁM 1968. FEBRUÁR 8., CSÜTÖRTÖK EGY FEHÉR FOETTÁE ISMÉT KEVESEBB... Százhúszmilliós bevétel egy év alatt Kocsóri óhaj m Nyársapáti öröm m i\s inyonr körösiek Ezekben a napokban összesítik a fogyasztási és értékesítési szövetkezet — régi és közismert nevén az fmsz — tavalyi eredményeit. Néhány érdekes és jellemző adat a sok közül. Nagykőrös, Kőcser és Nyársapát együttes forgalma 113,3 százaléka a tavalyinak, miközben a megyei átlag 109,9 százalék. A vendéglátóipari forgalom 109,5 százalék, a megyei átlagnál ez is magasabb. Különösen a saját termelésű ételek forgalma emelkedett ugrásszerűen: 125,4 százalékot értek el. A közérthetőség kedvéért: Nyulak helyett — káposzta ínycsiklandozó beszélgetés a savanyítóbrigáddal Itt ismeretlen a citromsav és borkő Hetipiac lévén, a felvásárlótelepen szorgalmasan vették át a házinyutaltat. Amikor aztán a forgalom elcsendesedett, a telep alkalmazottai hófehér köpenyekbe bújtak. A csoport szépen, észrevétlenül átalakult savanyítóbrigáddá. Tizenhét nyolchektós kancahordó sorakozik a falaknál, középen pedig csattogva dolgozik á kerekes káposzta- gyalu. Mutassuk be a brigádtagokat. D. Szabó Ferencné, a felvásárlás vezetője most patyolattiszta gumiz sizmában tapossa a káposztát. Virág JóSPORT Kosárlabda Hajszálnyi hátrány Szolnoki Gimnázium—Nagykőrösi Gimnázium 71:65 (32:47) A lányok I. korcsoportjában mérte össze erejét a két csapat a gimnázium tornatermében. A körösi csapat összeállítása: Dónáth (6) — Páhán K. (12) — Ábrahám K. (21) — Kollár É. (18) — Sallai (6). Csere: Takács (2) — Kopa (0) — Szarvas (0) — Klingl (0) — Barta (0). A mérkőzést az ország legjobb 16 középiskolai csapata közé jutásért játszották. Akarásban nem volt hiány. Nagy küzdelem, gyors játék közepette felváltva vezettek a csapatok. A 14. percben 28:27- re a szolnokiak vezettek. A mieink a félidőt 15 pontos vezetéssel zárták. A II. félidőben Kőrös átvette Szolnok rohanó tempóját, s ez az ellenfélnek kedvezett. Az utolsó öt percben 62:62-vel indult a két csapat, de 64:66-nál Ábrahámot kipontozták, s azután a szolnokiak mindent bedobtak, s a kő- rösieknak semmi nem sikerült. Vasárnap Szolnokon lesz a visszavágó. S. Z. Divat: a mini kosárlabda A televízió nagy sikerű mini kosárlabda bemutató mérkőzései után a körösi úttörők is bekapcsolódnak e gyorsan népszerűvé vált sportba. A Kinizsi leány- és fiúcsapata most csütörtökön Budapesten a Központi Sportiskola csapataival játszik barátságos mérkőzést. zsefné és Pesti Dénesné a káposztafejeket takarítják meg, a nyugdíjas Szűcs Laci bácsi a gyalut forgatja. D. Szabó Ferencnétől kérdem: — Mennyit tartósítanak? — Három és fél mázsa megy egy hordóba. Különben kétszázötven-háromszáz mázsát tárolunk be, s ahogyan fogy, úgy savanyítjuk. — Recept? — Só, babérlevél, csöves paprika, szemes bors, kömény és jól beérett káposzta. — Semmi egyéb? — Semmi! — Hát citromsav meg borkő? — A telepen sem tűrnék meg. Mi csak valódi káposztát savanyítunk. De meg is becsülik a háziasszonyok. — Hol árulják? — Mi látjuk el a fél várost. A szövetkezeti boltokat, az éttermeket és természetesen a zöldségelárusító helyeket. — Mennyi az érési idő? —r Három-négy hét. Ezalatt takarítjuk, hemyózzuk a káposztát. — És miről tudják meg, hogy beérett? — Megmondja a leve. Megkóstoljuk és már tudjuk. — Kiszállítás? — Külön erre a célra vannak százötven literes kishor- dóink. Azokba rakjuk a savanyú káposztát... (r) tavaly hozzávetőlegesen 120 millió forintot forgalmaztak a szövetkezeti boltok. Évenként százezreket költenek új boltok nyitására, illetve a korszerűsítésre. Tavaly ismét sikerült egy fehér foltot eltüntetni városunkban. A Szolnoki úton megnyitották a Pálma eszpresszót. Az épület átalakítási! költségei meghaladták a 120 ezer forintot, a tetszetős berendezés csaknem 80 ezer forintba került, örülnek a nyársapátiak is. Jól halad az építkezés, rövidesen korszerű üzlettel cserélik fel a mostani ósdit. A kocsériak tízéves óhaja teljesült tavaly. A kocsmát ízléses kisvendéglővé alakították. A nagyteremben egyszerre kétszázan foglalhatnak helyet. S hogy mennyire kedvelik új vendéglőjüket a kocsériak, arra mi sen) jellemzőbb, mint ez az adat: havonta átlagosan 40 ezer forint értékű ételt fogyasztanak. S ha raár.-a&.:.érdekeS számoknál tartunk, végezetül mé§ néhányat hadd írjunk, amely arról árulkodik, menynyire ínyencek a körösiek. A szövetkezet tavaly nyáron 300 mázsa fagylaltot készített. Persze nemcsak fagylaltból fogyott sok. Megközelítően másfél millió forint értékű cukrászipart terméket, süteményt, egyéb édességet, nyalánkságot adtak el. (—tó) Mit látunk ma a moziban? Tanulmány a nőkről. Zenés magyar film-vígjáték. Rendezte: Keleti Márton. Főszereplők: Ruttkai Éva, Kiss Manyi, Venczel Vera, Páger Antal, Latinovits Zoltán, Bodrogi Gyula. Korhatár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: Olaszország vágtában. Előadások kezdete: 5 *és fél 8 órakor. Nem kell cipekedni a frissen (öltött narancs leves üvegekkel. Ez az ötletes szerkezet egy gombnyomásra akár százat is a magasba emel (Foto: Gábor) Agrárpolitika Ma este 6 órakor a Dózsa Tsz tormási klubjában Szabari István a növényvédelemről, ugyanebben az időben a Szabadság Tsz alszegi klubjában Fekete József a IX. pártkongresszus agrárpolitikai határozatairól tart előadást. ELOADAS a h ö fórt y rí'rfö wyystserekröl A mezőgazdasági könyvhónap keretében csütörtök este 6 órakor a művelődési házban dr. Nechay Olivér szakreferens tart megnyitó előadást a növényvédő' vegyszerek használatáról. Nem azonos Végiglopta. Dunántúlt -.címmel bírósági ítéletről írtunk január 30-án. Az ügyben szereplő Göbölyös József nem azonos a Csemöben lakó (I. kerület, Felsőjárás 100.) Göbölyös Józseffel. A cikkben szereplő bűnöző nem nagykőrösi. Terefere aranykezű asszonyokkal — Férfit is tanítanak varrni? — Majd otthon, a férjünket! Nevetünk az ötleten. Kilenc asszony üli körül a szabászasztalt a művelődési ház var- r ótanfolyamának foglalkozásán.. Nagy-nagy figyelemmel követi a mestervizsgás Kiss Dezsőné csattogó ollójának fürgén kanyargó útját. Mocorog bennem a kisördög. — Én is tudok ám varmii — Nocsak? — néznek rám kétkedő mosollyal, — Ezt a gombot is magam varrtam fel... — mutatom a zakóm gombját, picit talán ráncigálom is, mert persze a kezemben marad. Még jó, hogy nem veszik észre. Nagykabátom kénytelen vagyok fázósan összefogni magamon és nagy komolyan írni: Varga Józsefné kék színű anyagból kiskosztümöt készít... Barna alj és valami kis helyes, pety- tyes blúz Bárány Ferencné előtt... — Látja, ezt magam varr-: tam. A lányomnak. A Kalász-, ba ebben ment táncolni. — Sikere volt a lányánál:? — kérdem. Mintha egy pillanatra zavara ba jönne. S ezt a pillanatot ki is használom: — Vallja be, nem is a Iá-* nyában gyönyörködött, hanem a ruhában. Nagy a nevetés. Aztán másra fordítva a szót) — Gyakran rontják el? Kiss Dezsőné válaszol: — Ez már a haladó tanfo- lyam és különben is felügye-* let mellett szabnak, varrnak mindent az asszonyok. Bólogatok. A pillanatnyi csendet egy kissé méltatlankodó hang töri még. Angyal Ernőire szól: — Na, meg ügyesek is va. gyünk! (szántó) SEGÍTETT a hobby... MÉGIS TANAR LESZ NAGY FERI? Az erős akarat minden felett győz Az életre való készülés legtöbbször már a gyerekkorban elkezdődik. A fúrás-faragás, a gépek iránti érdeklődés, meg a többi hobby — előreveti a jövő árnyékát. Nagy Ferencnek hobbyja volt a rádió és szenvedélye a történelem. Hallgassuk azonban tőle a kissé mesébe illő, de nagyon is korszerű sorsot., — Mindig kitűnő voltam az iskolában, s az érettségi bizonyítvány is kitűnő lett. Szabad időmben rádiókészüléket építettem, s érdeklődésem csak nőtt, amikor televízió került a házunkba. Kezdtem a készüléket javítgatni is. — És az érettségi után? — Jelentkeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem—földrajz szakára. A kitűnő érettségi nagy önbiSZANTO ISTVÁN: Homolytája 2. Érthetetlen világ ii. TESSÉK ELKÉPZELNI egy kétszer háromméteres odút, ahol „szerencsés esetben” heten élnek. „Rossz időszakban" hárman, négyen. Furcsa ez így? Persze, hogy az. Ám mi másnak lehet nevezni, mint rossz időszaknak, amikor a család egyik fele börtönbüntetését tölti. — De miért vannak maguk állandóan a börtönben? Gyermeki csodálkozás, tanácstalan értetlenség jelenik meg az arcokon. Az egyik férfi tétova mozdulatot tesz a kezével: — Rosszak az emberek — mondja csendesen. Most én hápogok. Hát ennyire nem értik a világot, amelyben élnek, a közösség létfenntartó törvényeit, amely szerint nekik is élniük kellene? TEKINGETEK KÖRBE. Milyen is ez az otthon? Falait persze sárból tapasztották. fával, deszkával toldozgat- ták. Ahol lyuk támadt, ott tégladarabok segítettek. Az ajtó mellett házilag készült vaskályha ontja a meleget. Készül már az ebéd. Piros lében krumpli fő. A szoba felét a fekhely foglalja el. Gyalu latlan deszkából hevenyészve ütötték össze. Rajta az ágynemű, ahogy reggel kibújtak alóla, rendetlenül. Huzat nélküli koszos dunyha, cafattá szakadt pokrócok, ócska rongydarabok halma. Lábunk között macskák surrannak. — Szeretik a cicákat? — SOK A PATKÁNY. Megfogják őket. Ma is kettőt húzott elő onnan — mondja az öregasszony és a dikó alá mutat. Az áporodott bűz miatt amúgy sem éreztem jól magam, most még fokozódik az undorom. Szívesen teszek hát eleget a hívásnak: látogassak a szomszédba. Téglaépület. A tanács adta. Három ajtó, három szoba, s hiába magyarázta- fom kétszer is. most sem tudom, valójában hány család otthona ez a három helyiség. A középső az invitálóé. Ide nyitunk be. A vakolat hullik, a mennyezeten vastag repedés. Asszonyi siránkozás: — Nézi, ugye, nézi. Nem csinálja meg a tanács, pedig szóltunk, hányszor szóltunk már. — És maguk miért nem javítják? Egyszerre többen is: — A tanácsé, nem nyúlhatunk hozzá! Megbüntetnének! Ismét csak értetlenkedem. — Amiért javítják? Komoran hajtogatják. — Mondták, ha hozzányúlunk, megbüntetnek. Ez nem a miénk, hanem a tanácsé. Magyarázni igyekszem, félreértik, szétszedni tilos, tönkretenni nem szabad, de javítani, rendben tartani szabad. Sőt, kell. Néznek rám, gyanakvóan, vajon nem vezetem-e félre őket. Mit lehet tudni, tán rosszak a szándékaim. Hiszen, amikor kapták, a szájukba rágták: hozzá ne nyúljanak. Bizonykodnak: megjárták már rokonaik. Bonyolult história következik. Volt egy fölöslegesen nágy ház, abból építettek több kisebbet, még maradt tüzelő is, milyen jól jártak, s aztán elismerés helyett mi következett... Elkeseredetten bólogatnak. Szinte hallom a most ki nem mondott véleményt: — Rosszak az emberek. Vigyázni kell... Következik: Élet a viskóban zalmat adott, de a szerzett 14,5 pont kevés volt a felvételhez... Nem baj, próbálkozom egy év múltán! — mondtam magamnak. Addig az Arany János iskolában, mint szerződéses pedagógus, kedvenc tárgyamat, a történelmet tanítottam. De a második nekirugaszkodással sem volt szerencsém. Szegeden jelentkeztem történelem—matematika szakra. Hely hiányában nem vettek fel. — Szóval, amit szerettem volna, az nem sikerült. Legalábbis egyelőre. Segített azonban a hobby. Elszerződtem a Gépjavító és Faipari Ktsz-hez, ipari tanulónak, a rádió- és televíziószerelőkhöz. — Jól megy? — Elméletből és az időszaki vizsgákon egyaránt kitűnő. A ktsz vezetősége tavasszal elküld méréstechnikai tanfolyamra Zamárdiba. — És ha meglesz a szakmunkás- bizonyítvány ? Nagy Ferenc rámnevet. Szemmel láthatólag tanakodik a válaszon. — Akkor tanár leszek. — Hogyan? — A szakmunkás-bizonyítvánnyal jelentkezem a budapesti Híradástechnikai Felsőfokú Technikumba. Ott üzemgazdász-diplomát szerzek, amely arra is jogosít, hogy szakmunkásképző iskolában tanítsak. — Szóval, két legyet egy csapásra? Tévé és történelem? — Eltalálta! — Hol? — Van itt a városban szakmunkásképző iskola. Hátha szívesen látnak a felsőfokú technikum elvégzése után? (rossi) L I l
